- prokee -

Egy napon születtünk Axl Rose-zal.
Szerdán.

A történet kezdetét megírtam már itt is, aztán az Ágyúgolyó Futam előtt bemutatkozásképpen a Belsőségen is.

Egyszer az Ifjúsági Magazinban kihúzták a nevemet a helyes megfejtők közül. Izgatottan vártam a beígért Pokolgép-posztert, dedikálva. Megjött a boríték egy levéllel, miszerint a Pokolgép sajnos elfogyott, de itt egy Neoton. Dedikálva.

Régóta dolgozik bennem ez a frusztráció, de most megtört a jég. Az Ágyúgolyó Futamot ugyan nem nyertük meg (persze ezt magam sem értem), de Asszeretnémondani jóvoltából több kézen át megérkezett ez:

(GYK: Az ott Kalapács Józsi keze nyoma)

Óriási poén és meglepetés, nagyon örülök neki, köszönöm! Sajnos Tündér nem engedi feltenni a falra - bár az sem biztos, hogy Miklóstól vissza tudom venni... :)

Kedd, töküres kemping. Tibke autójában ültem, és a hátsó hosszú egyenesben nyomtam egy entert. Esküszöm, a váltóhoz nem nyúltam, kettesben volt és abban is maradt - de hát az nem egy halk autó, na...

Visszajöttünk a sátorhoz, jött egy bringás ork.

... ne legyen az, mint 2008-ban volt, mert jön a kollégám, és ha negyedszerre kell szólni, beleb*ssza a tomfát a motorháztetőbe...

... tudom ám én is, hogy miről szól egy ilyen autóstalálkozó, nekem is van Audim, járok Audi-találkozóra...

... de mondom, max. 5km/h, nem több, ne kelljen többet szólni, mert balhé lesz...

Szégyellem is magam, igazad van, barátom. Békülésképpen küldenék neked egy dalt...

(Megnyugtatásképpen mondom, 2008-ban sem volt tomfa a géptetőben, és idén sem lesz...)

- XY Kft, Prokop Gábor, jó napot kívánok.
- Jó napot, én a XY Kft-t keresem.
- Parancsoljon, jó helyen jár.
- Biztos?

- Jó napot kívánok. Láttam a neten 74Ah akkumulátort, 12.000 Ft-ért, ez igaz?
- Igaz.
- Mert nagyon olcsó.
- Ha ez zavarja, akkor tudjuk adni ugyanezt 19.000-ért is.
- De az drága.
- Mennyiért szeretné megvenni?
- 12.000-ért.
- Rendben, semmi akadálya.
- Ha bemegyek, megvehetetem?
- Igen.
- És van ott?
- Igen
- És este is lesz?
- Igen
- És ha elfogy?
- Nem fog, van belőle egy raklappal.
- És ha mindet megveszik estig?
- Akkor tényleg nem lesz, de mi nagyon örülni fogunk.
- Ahhha, tudtam... (katt...)

- Jó napot, kaptam egy ajánlatot az autóm kuplungjára tegnap, arról érdeklődnék.
- És pontosan mi érdekli?
- Hogy mennyibe kerül.
- Uram, benne van az árajánlatban, amit kapott.
- Nincs benne
- Mégsem kapott árajánlatot?
- De.
- Akkor azon szerepel.
- Szerepel, de az nem lehet, túl olcsó.
- Pedig az annyi.
- Megnézné nekem újra?
- Persze, milyen autó ez?
- Ott van az árajánlatban.
- Az ön előtt van.
- De ezt maguk küldték.
- Így van, 250 másikkal együtt. Ha nem árulja el, milyen autó, vagy legalább az ön nevét, akkor nem tudom kiválasztani közülük, melyikről beszélgetünk.
- Ja, benzines (típus).
(lapozok)
- Az ön neve X.Y?
- Igen
- Akkor az ön autójához a teljes kuplungszett 35.000 Ft.
- Az nem lehet, túl olcsó.
- Akkor 70.000 Ft
- Az nagyon drága.
- Akkor 35.000 Ft
- Akkor én ezt kérném, mikorra lesz ott?

Máshol:

- Jónapot kívánok, ez a lemezmegmunkáló káefté ?
- Nem, következő ház.
- De ide van kiírva.
- Igen, egy balranyíllal mutatva, hogy merre.
- De ez az első ajtó.
- Ettől függetlenül nem ez a lemezmegmunkáló káefté, csak szerencsétlen a grafikája a feliratnak.
- De ide van kiírva.
- Parancsoljon, foglaljon helyet, miben segíthetek.
( erre előadja, miből mit szeretne vízzel kivágatni )
-Sajnos én nem segíthetek, a következő házban vannak a kollegáim, forduljon hozzájuk.
- Köszönöm, nagyon kedves, viszlát.

Basszus...

...és tényleg!

Ráadásul még áprilisban.

Többit majd mondom.

- Jó napot kívánok! Láttam az interneten, hogy kecske-papagájok vannak eladóak.
- Kezit csókolom. Azok nem mi leszünk, ez egy autósbolt. Van krokodil- és zsiráfemelőnk.
- OK, köszönöm, ha ilyesmire lesz szükségem, hívom önöket :) Elnézést, viszont hallásra
- Viszont hallásra

"9. Emberi testből származó váladékok és fertőző vizsgálati anyagok

Emberi testből származó váladékokat és anyagokat (folyadék, szövetrész) vizsgálat
céljából egészségügyi intézményeknek (pl.: laboratóriumoknak) és orvosoknak
címezve lehet postára adni az erre rendszeresített csomagolásban az alábbiak
szerint:
- Az emberi testből származó váladékot és vizsgálati anyagot levélként vagy
garantált idejű küldeményként lehet feladni. A küldemény burkolatára -csomagnál
a kísérő okiratra is- fel kell jegyezni: "Emberi testből származó váladék (anyag).
Ha az anyag fertő ző betegségben szenved vagy erre gyanús egyéntől
származik, az említett feljegyzésnek "Fertőzővizsgálati anyag"-nak kell lennie.
Fertőző vizsgálati anyag levélként történő feladása esetén a küldemény mérete
kisebb lehet a levélküldeményre meghatározott mérethatároktól."

Ott voltunk tegnap. Megnéztük, meghallgattuk, megkóstoltuk.

Tom Jonest. Az őszhajút.

Nem nagy meglepetésre a Sportaréna úri közönségének jelentős része a nyugdíjkorhatáron túl volt, de a szimpatikus hangú úr első lemezét 1964-ben adta ki, hát nem lepődtünk meg.

Felettünk két idősebb hölgy ült, azt hiszem, az egyikük lányával. A kezdés előtt és a szünetben sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Megtudtuk, hogy Hölgy1. sajnos nem tudott egészségügyi maszkot vásárolni a patikában, pedig elég nagy a veszélye, hogy az Arénában beszerez egy H1N1-fertőzést. Elmesélte Hölgy2-nek, mi a különbség az automata és a kézi sebességváltó között, és miért veszélyes kezdő sofőr alá automatát adni.

Az előzenekar (sehol nem lelem a nevüket) sem volt rossz, de azért az egekig nem pörgette a hangulatot. Volt időnk körbenézni, megmosolyogni a Bátonyterenyei Nyugdíjasklub küldöttségét, akik csillogó szemmel, komolyan izgulva várták a férfiideál felbukkanását. Szintén volt idő kibeszélni az énekes leányzót. Jó lába, jó segge volt, csodálatos hangja, és ahogy magamban megállapítottam, valószínűleg hörögve élvez. Igazi nyers húson élő nőnek tűnt, és így is mozgott, így is énekelt.

Érdekes közjáték, hogy komoly székelykáposzta-szag kezdett terjengeni a környékünkön a szünetben. Csak remélni mertem, hogy valaki egy jóizű vacsora után böffentett egy méreteset, nem pedig most falatozik éppen egy jó hazait, kis piros lábasból. Tündérem esküdött rá, hogy TJ rendelt ilyet fellépés előttre, és annak illata szivároghatott ki a színpad mögül.

A szünetben átszerelték a sötét színpadot, közben minden egyes elsuhanó árnyékra rávetődött a melletünk lévő szektor fele, és folyamatos füttyögéssel, tapssal próbálták rávenni a kezdésre az énekest. Ezalatt ő nyilván ült az öltözőben, és egy k*rva kukkot sem hallott ebből :)

Közben azt is megállapítottuk, hogy a szemben lévő legfelső szektorban milyen kevesen vannak. Nagyjából 80-100 férőhely lehetett, amelynek közepét felülről egy reflektor világította meg. A fényfolt üres volt, körülötte a félhomály peremén pedig ült összesen kábé tíz ember.
El is döntöttem, hogy ha ötösöm lesz a lottón, a legközelebbi gigakoncertre megveszek egy lenti szektort, beülünk a közepére ketten. Egy szék távolságra, mert megtehetjük. Aztán az üres szektor közepén - kezemben libegtetve a fel nem használt 120db jegyet - kényelmesen elterpeszkedve megnézem mondjuk Michael Jacksont. Vagy valaki mást.

Mellesleg iszonyúan furcsa volt a helyzet, én most jártam először a Papp László Sportarénában. A BS-ben viszont jónéhányszor, még ifjú és bohó koromban. Ez furcsa volt és bizarr, hiszen belülről nincs sok különbség. Dühöngő, színpad, székek, szevasz. Mutogattam is folyamatosan kedvesemnek, hogy ott ültünk például a "David Copperfield-koncerten" szemben, amikor meg Ricsén voltunk, balra fent ült egy csomó nyugdíjas. Tündér meg folyamatosan oltott, hogy az nem lehet, mert itt még nem is jártam. Aztán a végén elintéztem egy "én itt jártam akkor is, csak az épület nem" fordulattal.

Aztán hirtelen leoltották a fényeket a nézőtéren, felkapcsoltak néhány kellemetlenül fehér reflektort a színpadon, és nekiláttak a zenészek. Rövid intró után megjelent az is, akiért jöttünk.

Las Vegas Kordagyurija, a Hangember (an: Voluman), Tom Jones. Feketében, ősz hajjal és ősz szakállal.

Az Ember, Akitől Elvis Tanulta A Mozgást.

És rákezdett.

Az Aréna közönségét egyébként igen gyorsan megnyerte, amikor a beköszönésében a szokásos Bjúdöpeszt helyett az anatómiailag korrekt Budapest hangzott el - kapott is érte komoly tapsot, füttyögést és úúúúúúú-zást.
Tudom, biztos betanították neki, de két órával később, elköszönőben ismét hibátlan "Budapest, we love you!"-val köszönt el.

A hangról nincs mit mondanom. Aki úgy érzi, hogy azért mentem Tom Jones-ra Tankcsapda helyett, mert öregszem, az úgysem jutott el idáig. Aki pedig - velem együtt - úgy gondolja, hogy egyszerűen ott kellett lenni és meghallgatni, annak nem kell külön elmesélnem.

A színpadkép, a fények, a zene az első pillanattól hozták a Las Vegas-i hangulatot. Legalábbis azt, amit én - és valószínűleg még nagyon sokan - "lasvegasi" hangulatnak gondolunk, és amit ekként elvárunk. A zenekar mögötti képernyőkön az éppen aktuális dalt aláfestő animációk mozogtak, hol egy pszichedelikus, Austin Powers-i színes-tréfás plazma, hol egy végtelen hosszúságú teliablakozott fal. A Burning down the house alatt pedig természetesen tűz, lángok, robbanás.

A menetrend persze profin felépített volt. Nyitottak két dallal az új albumról, majd szép lassú vándorlás az ismert klasszikusok felé. A Delilah-tól úgy jutottunk el az It' not unusualig, hogy az idősebb generációnál sem jelentkezett az aritmia. A Stoned in love című, Chicane-nal együtt jegyzett trance-nóta alatt (ami egyébként meglepő volt, de cseppet sem hangzott idegenül a koncerten) azonban már látható volt némi elszállingózás, a basszus és a 72 fölé pörgő BPM már sok volt a nyugdíjasoknak.

Meg is jelentek lelki szemeim előtt a nénik, ahogy az egyes villamoson hazafelé megbeszélik, hogy "Az unokám is ilyen tiesztozenét hallgat, de én ezt nem bírom, hová fajult a világ, borzasztó, a múltkor is a postán..."

Pedig a finálé sem volt piskóta, a Sexbombot kihagyni felér a skandináv bikinicsapat elutasításával egy kiadós CoD-LANparty kedvéért. (Itt mondjuk nem tudtam nem gondolni arra, hogy mindjárt belép Max Raabe, és ő folytatja a dalt.) A ráadásban pedig, ahogyan megtippeltem, az Art of Noise-zal közös, Prince féle Kiss, majd zárásnak a Take me back to the party. Hallani kell. Élőben. Igen jó.

És amit soha, sehol máshol, az igazi, hamisítatlan "Oh yeeeeeeeeaaaah!"

Mindennek tetejébe pedig, amire már hetek óta gyúrúnk, ellesni az eredeti Tom Jones-i topogóst. Jelentem, megvolt, bár reprodukálni nem tudnám. Erre gondolok:

Jó volt, na. Aki (hozzám hasonlóan) csak felvételről hallotta A Hangot, legközelebb ne hagyja ki. Mit a teológia, meg a geológia. Ég és Föld, Ég és Föld.

- Jó napot, H7-es izzó van ?
- Van.
- Akkor kérek egyet.
- Tessék.
- Ez nem az.
- De.
- Nem, az nagyobb.
- Nem, a H7 ekkora.
- Dehogy, most szereltem be az autómba, az nagyobb.
- Uram, a H7 ekkora, és ez az. Nézze, rá van írva, hogy H7.
- Ne szórakozzon már velem, nekem nagyobb kell.
- Akkor az H4-es, adok egyet, nézze !
- Ilyen, ilyen, csak H7.
- Ha ilyen, akkor H4. Nézze csak, erre is rá van írva, hogy H4.
- Ne oktassson, fiatalember (!), nekem ilyenem van, de H7.
- Nekem sajnos ilyen csak H4-ben van.
- H7 nincs ?
- Sajnos csak ez a kicsi fajta.
- Nagy nincs ?
- Nincs.
- Akkor miért mondta, mikor kérdeztem, hogy van.
- Eltévesztettem.
- Rendelni tud ?
- Sajnos, nem. A régi, nagy méretű H7-est már nem gyártják.
- Miért nem ezt mondta az elején ? Viszlát.
- Viszlát.

Igen nagy büszkeségünkre ismét egy kamera boldog nyertesei lettünk.

Kíváncsian várom a GoPro-t, ha igaz, a hét közepére a kezemben lesz, és a hét végén ki is próbáljuk a nyári találkozónkon. Remélem, jól szerepel majd, hiszen a mostani és az előző nyertes videóban is szándékosan butított, szinte kőkorszaki minőséget produkáltunk. Ez kétszer elsüthető, harmadszor már unalmas.

Ehhez persze jó társ lesz a GoPro, ami (lévén autós arcok vagyunk) sokkal inkább alkalmas "onboard" felvételekre, hiszen ütés- hő- víz- rázkódás- nemtommégmiálló.

Persze egy autós videóhoz külső felvételek is kellenek, ahhoz pedig illik beszerezni egy jó steadycamet.

Le tudnán írni ?

- Jó napot, Marea 1.9 dízel, 1997, 74kW, hátsó pofát keresek !

- Minta kellene, kétféle van, éppen 97-ben van a váltás, előtte Bendix, utána Lucas rendszerű

- Hűha. Nincs még kiszedve, de tudom a méretet.

- Méretre azonos, 203x92

- Akkor miben tér el ?

- Teljesen más a pofa kialakítása.

- Aha... Le tudnád írni, melyik hogy néz ki ?

- Persze. Mindkettő kifli alakú, a Bendix rendszerű az luk-bevágás-luk-luk-háromszög, a Lucas pedig luk-kisbevágás-krumpli-luk.

- Azt hiszem, kiszedem, köszi.

Seat szervíz

Ülök Szigetszentmiklóson.

- Jó napot, XY vagyok Tiszaújvárosból. Vettem önöknél egy Seatot.

- NÁLUNK ??? (Nem árulunk autót...)

- Hát nem önöknél, de maguk mellett, Pesten.

- Jaaa, értem. Miben tudok segíteni ?

- Meg tudná mondani, melyik a legjobb Seat szervíz itt Tiszaújvárosban ?

- Természetesen, a főutcán Szabóék. Tudja, az öreg Szabó bácsi fia csinálja. Régen Opeleztek.

- Aha, tudom, rendben, nagyon köszönöm. Viszlát !

- Viszlát !

Azték harcosok

Éppen Szálkára készültünk az autóbuzik egy részével, és a szombati reggelimet a TV előtt fogyasztottam el. Ritka pillanatok egyike ez. Nem vagyok nagy tévéfogyasztó, de vagyok annyira szerencsés, hogy ilyenkor mindig tartalmas és informatív műsorokat fogok ki.

Ez alkalommal a szokásos ölős-baszós gyermekrajzfilmek helyett egy, az azték birodalomról szóló ismeretterjesztő film ment, rá is tapadtam rendesen.

Érdemes volt. Megtudtam példul, hogy az aztékok a következőképpen vívták a háborút:

- Amikor eldőlt, hogy csata lesz ("ha eső nem lesz..."), a két vezér összeült egy csendes árnyas sarokban, és megbeszélték a koreográfiát. Ki hová áll, ki merről merre szalad majd, és eközben kit kell majd a közelben lekardoznia, stb...

- A csata reggelén gondosan felsorakoztak a megbeszélt helyen, egymással szemben. Igyekeztek rémisztő arcot vágni, és énekelni kezdtek. Hangosan, ijesztően, hátha megrémül az ellen. Gondolom, hamisan is.

- Amikor már elég sokáig énekeltek egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt kemény, tökös, énekálló férfiak vannak, nem holmi ágybavizelők, akkor komolyra váltott a cselekmény. Elkezdték ugyanis egymást kövekkel dobálni. Na persze nem a magukkal hozott darabokkal, a francnak sem volt kedve cipekedni. Azzal dobáltak, amit a lábuk alatt találtak. Ha éppen sík legelőn csatáztak, akkor ez egészen komolytalan burleszk-jelenetté nőhette ki magát - de nem volt szabad kihagyni az évszázados koreográfiából. Közben persze tovább énekeltek.

- Ha a kődobálás sem vezetett eredményre, akkor nem maradt más, mély sóhajtás után megmarkolták a fegyvereiket, és egymásra rontottak. No nem amolyan Hübelebalázs módra - szigorúan követve a megbeszélt menetrendet. Nem volt oldalbatámadás, bekerítés, ilyesmi, csak szimplán ki-ki a párjához ment. Ott sem kezdtek rögtön kaszabolni, előbb megálltak egymással szemben, és kiabáltak. Hogy pontosan mit, nem tudni. Szidták-e egymás felmenőit, vagy az ellenfél öltözékére, frizurájára, testalkatára tettek-e becsmérlő megjegyzéseket, vagy szimplán artikulátlan üvöltözés volt-e, örök rejtély marad.

Az azték harcosok igyekeztek itt megállni, és kultúrember módjára kevés vért ontani a csatamezőn. No nem azért, mert ennyire emberbarátok voltak - sokkal inkább az vezérelte őket, hogy a kardozás nélkül magát ijedtében összesza... megadó ellenből príma, elsőosztályú hadifogoly válhatott. Őket élve, libasorban hazavezették, majd az ünneplés után-alatt ún. szabadkezi szívkitépés útján kiválóan fel lehetett őket áldozni az isteneknek.

- Ha minden békés kísérlet csődöt mondott, és nem maradt más lehetőség, nekiláttak a kaszabolásnak. Itt már nem számított a koreográfia, meg a civilizáltság, csak az, hogy minél több alkatrészt szeljenek le egymásról a bot végére applikált éles kőlemezekkel. A minden-zsákmányok-királya díjat persze a fejlevágás érdemelte ki, mégsem volt igazán népszerű. Bár komoly érdemnek számított, kevesen bíbelődtek vele. Farúdba ékelt obszidián-darabokkal ugyanis nem könnyű az ilyesmi.

Persze, fejet levágni bármivel lehet, akár kanállal is, csak nagy türelem kell hozzá.

A minden külsőségektől mentes állati vérontás persze csak a pórnép kiváltsága volt. A nemesebb, társadalmilag magasabban álló harcosok díszes ruhákban küzdöttek. Ki-ki választott magának egy szimpatikus állatot, amelynek beöltözött, és amelynek harcmodorát utánozva leküzdötte ellenfelét.

Ezt annyira komolyan vették, hogy az azték sasharcos szárnyaival csapkodva, vijjogva csapott le az ellenfélre, és (miközben obszidián-intarziás botjával igyekezett lereszelni a delikvens fejét, ugye) csőrével csipkedte.

Volt még a Jaguár-harcos is, ő (nevéhez híven) a földhöz lapulva lopakodott kiszemelt zsákmánya közelébe, majd váratlanul a hátára vetette magát, és foggal-körömmel kezdte marcangolni. Ezalatt persze megcsapkodta az obszidián-rúddal is, hátha...

Én persze továbbgondoltam.

Azték nyusziharcos:
Hátracsapott harci füleivel oson a fűben lapulva, remegő orrcimpákkal körbeszimatolja az ellenfelét, körbebogyózza, majd lerágja körülötte a füvet.

Azték gólyaharcos:
Körbekelepeli, majd hatosikrekkel ajándékozza meg.

Azték mackóharcos:
Miután irtó hangosan a fülébe brummogott, az ellenfelével alszik.

Azték sünharcos:
Igen, igen. Halkan röfögve odalopódzik, kimereszti a tüskéi, és többedmagával körülvesz, szúrós felével kifelé, majd kivezet a tömegből.

Érdekes, izgalmas idők voltak ezek...

...és hogy le ne maradjunk, kérlek, szavazz !

(Szilánkok még...)

A színtelen

- Jónapot, VW Golf II 1.6TD hőgomba kellene nekem.
- A ventillátoré, vagy a műszeré ?
- A műszeré.
- OK, pillanat... van, azt kellene tudni, milyen színű.
- Ez nem színes, nem ilyen betekerős, hanem egy műanyag házba kell dugni.
- Értem, milyen színű ?
- Fém.
- Ez teljesen fém ?
- Nem, csak a fele.
- És a másik fele ?
- Műanyag.
- A műanyag része milyen színű ?
- Nincs annak színe.
- Nono, valamilyen színe csak van !
- Nincs, semmilyen színe.
- Átlátszó ?
- Dehogy, ilyen műanyag.
- Milyen színű műanyag ?
- Mondom, hogy nincs színe.
- Hanem ?
- Sima fekete.
- Tehát fekete színű.
- Igen.
- Köszönöm. Van, 2400 forint.
- OK, megyek érte.

...és egy vendég-szilánk, Ommtól.

Gyalog galopp

Egyik gyermekkori jó barátom mesélte a sztorit, közvetve vele esett meg.
Gyógyszerészként kint volt az Államokban egy fél éves gyakorlaton, ez alatt egy ottani ismerősének a házában laktak.

Az úriember galambász volt, órákig tudott mesélni madarairól, hobbijáról. Galambjai egytől egyig csupa méregdrága, nemes fajta, többszörös díjnyertesek, a kontinens minden országából hazataláltak rekordidő alatt, egyszóval hú.

Na, emberünk egy szép napon rábízta egyik ismerősére a galambketrecet, hogy mivel amúgy is utazik, így kisteherautójának platójára dobja fel a pakkot és a szomszédos államban engedje ki a galambokat, hadd legyenek edzésben, találjanak haza.

Így is lett, a haver elutazott, előtte felpakolták a galambos ládát, majd az adott helyen kinyitotta a ketrecet és elment ebédelni, rábízták, hogy a madarakat erőszakkal ne szórja ki, csupán összekötött szárnyaikról vágja le a cérnát és hadd mnejenek. Erre egyébként azért volt szükség, hogy a ketrecben csapkodáskor ne tiudjanak kárt tenni magukban és a másik madárban.

Na, emberünk megebédelt, a ketrec üres, feladat teljesítve.

A galambász pedig várta kedveseit haza.

Két-három nap múlva kezdtek is szállingózni, mind rendre visszaért, de nem volt felhőtlen az öröm, a bajnok, a legjobb versenygalamb hiányzott. Ragadozó vitte el, vagy egyéb baja történt, barátom már nem tudta meg, haza kellett utaznia, otthagyta a szomorú gazdát.

Eltelt két hét, mikor e-mailt kap volt házigazdájuktól.

A verandán pipázott, sörözgetett, rég elfeledte már a bajnok galambot, mikor az egyszer csak feltűnik a kapuban.

 

Gyalog.

 

Összekötözött szárnyakkal.

 

A haver a nagy kavarodásban elfelejtette elvágni a cérnát, a szerencsétlen madár pedig jobb híján hazagyalogolt.

A házigazda megemlíti, hogy ilyen kigyúrt galamblábakat ő még életében nem látott. Tán még szerencse, hogy a madarak nem tudnak emberi nyelven megszólalni.

 

Képzeljenek csak el egy barna galambot, ahogy az út szélén lépkedve fennhangon káromkodik és dünnyög a csőre alatt.

Egy lapostalpú, kigyúrt combú madár.

(Szilánkok még...)

23 éve állnak ugyanazon a helyen.

Mert Csernobil jelentése Fekete Üröm.

Ma van 23 éve, hogy felrobbant, majd összeomlott a csernobili Lenin Atomerőmű négyes blokkja.

A katasztrófa bekövetkeztéről, okairól nem írnék, megtették ezt már sokan előttem. Inkább csak kiemelnék néhány dolgot:

- A katasztrófa egymást követő emberi hibák láncolatából állt. Beleértve ebbe a reaktor tervezésekor elkövetett baklövéseket, a balul sikerült tesztet, és a robbanások után történt kétségbeesett és eredménytelen kapkodást.

Egy abszurd pillanat:

Bécs, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, telefonbeszélgetés az ügyeletes mérnöknél:

- Jó estét - szól a kagylóba egy hang, erős szlávos akcentussal - Ukrajnából hívom. Mondja, van tapasztalatuk grafittűz megfékezésében ?

- Ó, a Windscale-esetre gondol ? Ott a Wigner-effektus lépett fel...

- Pillanat - kis pusmogás a háttérben - nem, nem, szó sincs Wigner-effektusról. Csak az érdekelne, hogy lehet az ilyet eloltani.

- Eloltani ? Azt hiszem, egyszerűen locsolták vízzel, amíg kellett. Van itt valami erről a dossziéban, kívánja, hogy elpostázzam ?

- Nem, nem szükséges, köszönöm. - és bontotta a vonalat.

A mérnök pedig megvonta a vállát, és tovább itta a teát. Örült, hogy információval szolgálhatott.

- Az akkori államszervezet eszmerendszerébe egyszerűen nem fért bele az, hogy a dicső szovjet technológiát bármiféle baleset érheti. Ennek az imázsnak a megvédése érdekében inkább hallgattak, és beáldozták az erőmű dolgozóinak zömét, a tűzoltókat, a likvidátorokat, és legfőképpen a lakosságot. Mindezt úgy, hogy - információ híján - a lakosságnak esélye sem volt megvédeni saját egészségét, esetleg életét, hiszen fogalmuk sem volt, hogy egyáltalán védekezniük kell.

A Szovjetunió a balesetet követő két napon sem odahaza, sem a nagyvilágban semmiféle tájékoztatással nem szolgált a balesetről. Egy svéd atomerőműben azonban, a napi rendszeres rutinellenőrzés során a munkába érkező dolgozók ruházatán a normálisnál jelentősen magasabb sugárzást észleltek.

A "jelentősen magasabb" jelző annyira érvényes volt, hogy a svédek azt hitték, náluk van a gond. Villámgyors ellenőrzést rendeltek el az összes nukleáris létesítményükben.

Ahogy mindent rendben találtak, más elképzelhető forrás után kezdtek kutatni. Az éppen uralkodó szélirány elemzésével jöttek rá, hogy a forrás kizárólag a Szovjetunió területén lehet. A rettentően magas mért értékek miatt azonban meg sem fordult a fejükben, hogy Csernobil lehet a "hunyó", a sokkal közelebbi, litván Ignalina erőműre gyanakodtak, és hivatalos fevilágosítást kértek. A TASZSZ azonban csak hétfőn, 28-án reggel kilenckor adott ki hivatalos tájékoztatást, meglehetősen szűkszavúan, nagyjából 14 másodpercben.

(A bejelentés az állami tévében)

- A hivatalos statisztikák általában kb. harminc áldozatot említenek. Ettől minden értelmezés szerint nagyságrendekkel magasabb a valós szám, belekalkulálva a maradandó egészségkárosodottakat, valamint az ennek következtében a normálisnál hamarabb elhunytakat.

(Súlyos napok krónikája - Vlagyimir Sevcsenko filmje)

- A "Likvidátorok", azaz a katasztrófa kárenyhítésén dolgozó felszámolók mellett számos olyan ember szenvedett óriási sugárfertőzést, akik a szürke eminenciások módján a szennyezett területen dolgoztak. Őket soha, senki nem számolja az áldozatok közé.

(Legaszov utolsó napjai)

- A közvetlen áldozatok mellett meg kell említeni azokat, akiknek élete, egzisztenciája, minden ingósága veszett oda néhány pillanat alatt. Azokat, akiket órák alatt, némi élelemmel és a személyi iratakkal evakuáltak - akkor, amikor egyébként már két napja gyűjtötték szervezetükbe a radioaktív sugárzást...

Csernobil, Pripjaty, és a többi, ma már teljesen névtelen kis falu a mi életünkben már nem lesz veszélytelen. A legszerényebb becslések szerint is 300-500 év kell ahhoz, hogy a háttérsugárzás olyan szintre csökkenjen, hogy a Zónában újra emberek élhessenek.

Szomorú. Nagyon szomorú.

Nyiki és a Mercedes part 1.

Nyikolaj egy ukrán világjáró volt. Bejárta a világot keresztül-kasul, hobbiutazóként. Ennek költségeit úgy fedezte, hogy ahol utazásai során olcsón megvehető, drágán eladható autót talált, azt megvette, hazaszállította Ukrajnába, és borsos haszonnal eladta.

Én onnan ismertem, hogy a nyugaton felvásárolt autóival időnként meg-megállt nálunk, egy rádió, egy kihangosító, egy riasztó, vagy bizonyos értékesebb autók esetében 2-3 indításátló beszerelésére.

Mivel mindezt komoly, ipari mennyiségben művelte, természetesen cége is volt ilyen profillal, amely Ukrajnára vonatkozó import-engedéllyel is rendelkezett.

Eljött azonban a nap, amikor Nyiki a frissen megvásárolt, hófehér, nagyjából ezer kilométert futott Mercedes W140 600SEL-re Magyarországon talált vevőt.

Mivel szigorúan adott a szabályszerűségre, megpróbálta megoldani hivatalos úton. Keresett egy céget, amelynek Magyarországra szóló importengedély volt a birtokában, így megvásárolhatta Nyiki Mercedesét, és továbbadhatta a magyar állampolgárságú magánszemélynek.

Ez a cég történetesen a már akkor is kétes hírű Conti Car volt, bár a történetben ez nem túl releváns. Mindenesetre megtörtént a tulajdonjog átírása Nyikolaj nevéről a Conti Carra, a Conti Car nevéről a boldog tulajdonoséra - ő pedig megjelent a "gépátvételen" a CC zuglói szalonjában. Papírok előkészítve, autó névre írva, szénné szilikonozva áll az üvegfal mögött.

Emberünk, megpillantva az autót, a következőt mondta: "Ööööö... ez szürke belsős? Akkor kösz, de nem kell."

Aztán hazament.

Mit lehetett tenni, CC visszaírta saját nevére az autót, majd ezután Nyiki nevére.

Így lett Nyikolaj egy nap alatt egy ezer kilométert futott, hófehér W140 600SEL első és ötödik, ukrán állampolgárságú tulajdonosa.

Nyilván igen könnyű volt ezek után eladni az autót...

Nyiki és a Mercedes part 2.

Nyikolajnak persze nem ez volt az egyetlen W140-es Mercedese. Egy alkalommal egy egész céges flotta beszerzését bízták rá, a Münchenben megvásárolt (úgy rémlik) 6 db autót kellett leszállítania Lvovba.

Nyikolaj összetelefonálta az embereit, repülőre ültek, átvettték az autókat, és egy csendes április 30-i estén nekiindultak az útnak.

Történetesen ez egy meglehetősen kellemetlen időjárású éjszaka volt. Olyannyira, hogy amikor Nyikolaj és barátai megérkeztek a magyar határra május 1. hajnalban, bármilyen furcsa is, de konkrét 2 cm-es hóréteg fogadta őket az autópályán. Belépés után félre is gurultak az egyik pihenőben, ahol Nyiki több adag kőkemény kávét diktált bele a sofőrökbe, majd rövid szózatot intézett hozzájuk:

- Srácok, nagyon oda kell figyelni. Drága autók ezek, hátsókerekesek, és mindegyiken nyári gumi van. Óvatosan, lassan hajtsatok, nem előzgetünk. Én megyek elöl, mindenki más mögöttem, szépen, libasorban !

Működött is a dolog, egészen Budaörsig. Ott azonban egy nyugtalan Daewoo Tico előzte a sort százzal, szorosan a nyomában egy folyamatosan villogó reflektorpárral. Ettől a Tico sofőrje bestresszelt, és a sor elején kivágott Nyikolaj elé.

Nyikolaj persze fékezett, és ABS meg menetstabilizátor ide vagy oda, a W140 megpördült, eltalálta a jobb oldali szalagkorlátot.

Aztán a balt.

Aztán megállt a külső sávban kereszben.

Aztán megjöttek a többiek.

Nos, május másodikán reggel nyolckor munkába érkezve hat, igen romos W140 fogadott a kapuban. Egy körbetörve, négy elöl-hátul romokban, egynek csak az orra tört.

Érhető módon Nyiki kissé zordan fogadta, amikor megkérdeztem, mióta foglalkozik roncsautó-importtal...

Az új dobos

Valamikor, talán '96 környékén a Csepel és Pesterzsébet közötti Molnár-szigetre kompoztunk át Csaba barátommal, egy kellemes esti Akela-koncertre. Csendben sörözgettünk a kirakott asztaloknál, és az ilyenkor szokásos hülyeségekkel töltöttük az időt, miközben vártuk, hogy a kocsmamanó a homlokunkat az asztalhoz ragassza. Éppen arról beszélgettünk, hogy az Akela ismét dobost cserélt, és az aktuális pergős, Szalay 'Stirlitz' Gábor mennyire hasonlít Csaba barátomra.

A kultúrális esemény még korántsem vette kezdetét, de mi ráértünk. Egy váratlan pillanatban felbukkant egy igen felülalkoholizált, roppant viseltes Running Wild pólóval dekorált srác.

Első blikkre azt hittük, hogy a szokásos lejmoló érkezik, ám ő inkább barátkozni akart.

- Hello, ne haragudjatok, hogy zavarok. Ugye te vagy a Stirlitz ?
- Nem, nem, csak hasonlítok rá.
- De most komolyan...
- Nem, tényleg nem. Mi is épp ezen röhögtünk, de hidd el, nem én vagyok.
- Most miért vagy ilyen g*ci, tudom, hogy te vagy.
- B*zmeg, mondom, hogy nem, nem is ismerem.
- Jóvan, jóvan, nemtom, mérkel... - és közben elballagott.

Alig volt időnk rendesen megvitatni a fickót, amikor visszatért. Hat-nyolc haverjával. Ettől kezdve közösen győzködtek minket, hogy Csaba a Stirlitz. Próbáltuk megmagyarázni, hogy tévednek, de ebben a helyzetben mi már csak rohadékok lehettünk.

A helyzet egyetlen előnye volt, hogy néhány barátkozni vágyó user friss ajándék sörökkel próbált minket megvesztegetni.

Közben egyre többen gyűltek körénk. A nyugodt, felelősségteljes sörözésnek lőttek. Amikor már ott tartottunk, hogy Csabának autogrammot kellett osztogatnai az aktuális Akela-kazetta borítójára (amelynek belsejében már, vesztünkre, a tényleg megtévesztésig hasonlító Stirlitz fotója is szerepelt), óriási ötletem támadt.

- Figyeljetek, figyeljetek, kuss legyen ! A bejárattal szemben az a lakókocsi az Akela öltözője. Most mi mind odamegyünk, bekopogunk, és megkérdezzük őket, hogy a barátom-e a Stirlizt. Ha ezt mondják, hogy nem, békén hagytok minket?

- Iiiiggeeeeeeen !

- Akkor hajrá, gyertek !

Odamentünk. Bekopogtunk. Kinyílt. Kinézett rajta Katona László (aka Főnök).

- Szevasz, bocs, csak az van, hogy a barátomat cseszteti itt háromszáz ember, mert azt hiszik, ő a Stirlitz. Légyszíves, mondd el nekik, hogy nem ő az.

- De hát ő a Stirlitz - és becsukta az ajtót.

Na, itt volt végünk. Az csak egy dolog, hogy a világ összes átkát kaptunk azonnal a fejünkre, mekkora g*cik vagyunk, hogy letagadjuk Csaba "Stirlitzségét", de egy pillanat nyugtunk nem volt a koncert kezdetéig.

Amikor az Akela rákezdett, végre elvonult a tömeg a színpad elé. Így tettünk mi is, élveztük a finom, cizellált rakendrollt.

A tömegben hajat rázva egyszer csak elénk került a történet elején felbukkant Running Wild-pólós srác, aki az egészet elindította.

Kitágultak a pupillái, Csabára nézett, majd a színpadra, a dob mögé. Aztán megint Csabára, majd megint a színpadra.

Aztán elmosolyodott:

- Ügyeeees, ügyeeees ! - és elballagott.

1 kiló Ánizs

Amikor a törökbálinti Cora megnyílt, még nem lehetett minden második sarkon hipermarketbe botlani. Csepelhez az akkori "lefedettség" fényében relatíve közel volt, így havi egyszer rendszeresen autóba ültünk, és kiugrottunk vásárolni.

Peti, akit barátnője, Kata rendszeresen elzavart nagybevásárlásra, csatlakozott hozzánk, ha már úgyis megyünk. Bevásárlólistájával a kezében el-eltűnt mellőlünk a sorok között.

Egy alkalommal azonban már egy fél órája nem láttuk, és mivel végeztünk, muszáj volt megkeresni, hiszen nem hagyhattuk ott a frissen vásárolt holmival.

Hosszas kutatás után a fűszerek között találtuk meg. A kosara fölött guggolt, és veszettül számolt.

- Segítsetek már, egy kiló ánizst kellene vinnem, de az egész rohadt áruházban nincs még a fele sem.

Ilyen tasakok voltak a kosárban, a polc pedig már üres. 19 darabot sikerült fellelni, ami ánizsból egy komolyabb létszámú család több éves készlete.

- Peti, tutira egy kilót kell ebből vinned ? Mihez kell ennyi ?

- Tőlem kérdezed ? Fogalmam sincs, de ide az van írva, 1 kg ánizs

- Muti ! Figyelj, szerintem egy 1 kg a-rizs

- Jaaaa...

404 - CD not found !

Ez mondjuk beszarás.

Voltunk kicsit élvezkedni az Euroringen jóbarátaimmal. Mit mondjak, mennék mindennap.

Borzalmas esőben érkeztünk meg, ami hamar elállt, de a pálya úszott a vízben. A hátsókerekesek ennek nem örültek, én viszont igen, a (szándékosan, előre megfontoltan) telitankolt gáz+ és benzintartály, valamint a ~35 kilós szerszámos jó szolgálatot tettek az autó hátuljában.

Úgy fest, a narancs-fekete autóknak fekszik a nedves pálya, ott van például Jos Verstappen az Arrowsszal :)

Remek szülinapi party volt, bővebben, videóval hamarosan :)

Ehh, annyi minden történt az év végén, hogy a nagy pörgésben nem írtam semmiről, hiába terveztem. Idő, az kéne, meg energia. Viszont dolgozni kell, szétesett a laptopom, vizsgázott az autó, aztán összetört, meg a másik is, a maradék időmet elpazarolandó a prokee.hu-t alleszcuzámmen átköltöztettem egy másik tárhelyszolgáltatóhoz. Van is emiatt pár problémám, de ez egy másik történet.

Pedig volna mit postolni, de inkább az olcsó trükköket alkalmaznám, itt van pár fotó:

Ez mondjuk kifejezetten sz*r lett, de a legjobb az összes közül. Gondoltam, klassz lesz megörökíteni a mozgó autóból kifelé, éjjel, hogy Hamiltonnal kiugrotttam Pozsonyba, Ommhoz, brndzát enni.

No nem, mintha itthon nem lett volna kaja, vagy Omm hiányzott volna annyira, hogy ne bírtam volna még három napot várni a költözésre. Csupány annyi törétént, hogy aszerda reggel esedékes műszaki vizsgához egy jobb küszöböt kellett javítani. Hétfő reggel várt a lakatos, annyi kérése volt, hogy ne legyen gáz a gáztartályban - a csövek ui. a javítandó küszöb mellett vezetnek előre.

Kösz, mondani könnyű, ám csütörtökön még gázbiztonsági szemlén volt a gép, ehhez fel kellett töltsem gázzal. Ügyes voltam, csak félig tankoltam, de vasárnap délután háromkor még alig fél alatt állt a szintjelző.

Így is, úgy is ki kellett autózni a gázt, tehát irány Pozsony. Ettünk, ittunk, hazajöttem, valahol Tatabánya körül (visszafelé) fogyott ki a tartály.

Ezt Rocko találta, éppen tűzhelyet kerestünk Ommnak a Tescoban.

Csak álltunk, és gondolkodtunk, milyen lehet a vezetékes álkamera.

Itt bográcsoztunk. Munkaidőben. Inside. Autósbolt.

A délutánt erős pörköltszagban töltöttük, ráadásul volt vagy négy óra, mire elkészült, de megérte.

Végül pedig szlovák punkzene. Indexvideoban találtam, überbefosás:

Nagyjából arról szól, hogy a srácok elmentek bulizni egy atombunkerbe. Amikor elfogyott a cucc, adtak a havernak 500 koronát, és kiküldték rumért, cigiért. Dolgavégezetlenül jött vissza, mert amíg ők bent haccacáréztak, kitört az atomháború. Így a haver dolgavégezetlenül tért vissza, sem rum, sem cigi, csak az 500 korona.

A szövegből nem, de a klipből kiderül, hogy volt velük mégvalaki, aki túlélte a katasztrófát :)))

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Honnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !