Van egy ide rímelő sztorim szépemlékű Kulcsár bácsiról és a vadonatúj protkójáról, amit az első napon beleejtett a fajanszba, majd - mivel a keze már gyorsabb volt, mint a feje - le is húzott.
A gyerekei viszont beintettek, hogy lófasztpapa, ennyiért nem csinálunk még egyet, majd Sipi, a szippantós visszaszerzi a gödörből.
És úgy is lett, Sipi szúnyoghálót kötözött a cső végére - amit a művelet közben egyébként többször le kellett vakarni -, és üresre szívta Kulcsárék gödrét.
A protkó meglett, Kulcsár bácsi pedig hónapokig - szájában az ominózus protézissel - harsányan mesélte a sztorit mindenkinek, aki volt olyan szerencsétlen, hogy az útjába akadt.
A környékbeli nyugdíjasok kedvenc kocsmájában minden este lement a mese, a hozzá közelebb állóknak ki is vette, meg is szagoltatta velük, hogy érezzék - még mindig szarszagú.
Esküszöm, bíró úr, így történt. Kulcsár bácsi a szembeszomszédunk volt, a protézis megtalálásakor jelen voltam, a kocsmában a protkót magam is szagoltam.
De ez egy elég gusztustalan sztori, asszem inkább mégsem mesélem el.
