- prokee -

Sokan tudják, hogy épp ma 63 éves a Trabant, 56 éves a Trabant 601, de azt már kevesebben, hogy ma 24 éves a Sachsenring Uni 1 is. Az autót, amely Németország, de talán a világ első modern felépítésű, a maihoz hasonló műszaki megoldásait alkalmazó hibridje volt, 1996 november 7-én mutatták be a sajtónak.

Ekkora már több gyártó kísérletezett a belsőégésű és elektromos motorok soros vagy párhuzamos összekapcsolásával, de az ezeket fogadó járművek jellemzően egy már meglévő modellre épültek, viszonylag sok kompromisszummal alkalmassá téve őket az új hajtási formára - jó német példa erre az Audi Duo a nyolcvanas évek végéről. Az első modern hibrid, amelyet alapjaitól hibridnek terveztek, a Toyota Prius, az Uni 1 bemutatójának idején még egy viszonylag ismeretlen, gyártásközeli állapotban lévő, de bizonytalan jövőjű fejlesztési projekt volt csupán, sorozatgyártása 1997 decemberében indult.

 A kép, amely általában azzal a képaláírással bukkan fel, hogy Moszkvában készült, 1961-ben, a képen Jurij Gagarin látható, miután visszatért az űrből.

A fotón egy Sachsenring P240 látható, amely az NDK-ban, 1956-59 között volt gyártásban. A háromféle karosszériából összesen valamivel kevesebb, mint 1500db-ot gyártottak, ezen belül a kombiból 10-15db, a képen látható kabrióból pedig összesen négy darab készült. Utóbbiak mindegyike az NDK nagy állami ünnepein szolgált díszelgőautóként, így rögtön gyanús lehet, hogy hogyan kerülhetett ebből egy Moszkvába egy olyan parádéra, amihez az NDK-nak semmi köze sem volt.

Sehogy. A kép nem Moszkvában, nem is 1961-ben készült, viszont a tányérsapkás úriember valóban Jurij Gagarin.

A helyszín az azóta már elbontott Walter-Ulbricht-Stadion Berlinben.

Az időpont 1963. október 19-e (mellesleg édesanyám 19. születésnapja), az alkalom az NDK és Magyarország közötti futballmérkőzés, az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezője, amelyet az NDK otthon elveszített,  1:2-re. A mérkőzésről beszámolt a Kossuth Rádió és a Magyar Televízió is. A közvetítés 14:20-kor, a játék 14:30-kor  kezdődött. A játékvezető a szovjet Pjotr Bjelov volt.

A gólokat sorrendben Bene Ferenc (17'), Jürgen Nöldner (50') és Rákosi Gyula (90') rúgta. Az NDK Csehszlovákiát, Magyarország pedig Walest verve jutott a nyolcaddöntőbe. Mivel a budapesti meccs 3:3-as döntetlennel zárult, Magyarország jutott tovább a negyeddöntőbe, ahol Franciaországot is kiütötte 5:2-es összesítéssel. Végül a legjobb négy között Magyarország Spanyolországtól kikapott, a bronzért folytatott harcban pedig megverte Dániát, így 1964-ben bronzzal zárta az Európa-bajnokságot.

A képen jobbra Jurij Gagarin, az első ember, aki az űrben járt, a Vosztok-1 űrhajóval.  Eredetileg öntőmunkásnak tanult, majd műszaki tanulmányokat folytatott és eközben hobbiként sportrepülni kezdett. 1955-ben felvételizett az orenburgi repülőiskolára, ahol két év múlva sikeres vizsgát tett MIG-15 vadászgépre. Ezután egészen 1959-is vadászpilótaként szolgált, majd 1960-ban több társával bekerült az űrhajós-kiképzésre kiválasztottak közé. Az 1961. április 12-i űrrepülése 108 percig tartott, ezalatt egyszer megkerülte a földet. 1968-ban vadászrepülő-balesetben életét vesztette.

Balra Valentyina Tyereskova integet, aki az első nő volt az űrben 1963 augusztusában, a Vosztok-6 fedélzetén. Már csak ezért sem készülhetett a kép 1961-ben, akkor ugyanis egy relatíve ismeretlen textilgyári munkás volt, igaz, jelentős ejtőernyős tapasztalattal. Tyereskova ma is él, 2014-ben a Szocsi olimpia megnyitóján az orosz zászlót hordozó nyolc köztiszteletben álló híresség egyike volt. Ma 82 éves.

A fenti fotó a meccs előtt készült, amikor a két díszvendéget körülvitték a stadionban. A félidőben is tettek egy újabb kört. Ezen már látszik, hogy a négy kabrióból legalább kettő volt jelen, és a második körre szétültették a két űrhajóst. Az elsőben Tyereskova, Gagarin pedig valószínűleg a hátsóba került, bár ezen a fotón nem látható. A többi szereplőről sajnos nem sikerült többet megtudnom. 

Az autó egy Sachsenring (előtte Horch) P240, soros, hathengeres motorral, háború előtti Horch-technikára alapozva. A gyártását 1959-ben megszüntették, mert a KGST a Tatra 603-at hozta helyzetbe, mint a kelet-Európai országokban használandó, a pártfunkcionáriusoknak szánt luxusautót.

A Sachsenring P240-et soha nem exportálták külföldre, így a Szovjetunióban is teljesen ismeretlen volt. A második képen ismerős lehet az embléma - első gondolatra nyilván mindenki Trabant-jelet kiáltana, tévesen. Bár a Trabantok orrán tényleg ez a logo volt látható, valójában ez a Sachsenring emblémája.

A Sachsenring egy zwickaui autógyár volt. A háború előtt Horch névre hallgatott, ezt a nevet egy ideig tovább használták 1945 után is, az első P240-ek is ilyen néven futottak. A nyugatra menekült jogtulajdonos, az Auto Union azonban, bár nem tervezte a Horch név feltámasztását, nem vette jó néven a jogbitorlást. Így a gyár 1957-ben megváltoztatta a nevét, felvéve éppen az addig a fenti P240 típusneveként használt Sachsenringet. Ettől kezdve a pontos neve VEB Sachsenring Kraftfahrzeug- und Motorenwerk Zwickau lett, emblémaként pedig a fent említett, körbe zárt S-betűt vették használatba.

Ez az állapot nem tartott sokáig, 1958 május elsején ugyanis egyesült az egykori Audi-gyár helyén működő VEB Automobilwerk Zwickauval, hogy megkezdjék a Trabant gyártását. Az egyesült üzemek neve ettől kezdve VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau lett, autóikon pedig (a Trabantok mellett a még egy évig gyártott-gyártogatott P240-en és a néhány egyéb kis példányszámú gyártmányon és prototípusokon) a Sachsenring logóját használták.

A Walter-Ulbricht-Stadion 1950-ben épült. Valamikor kaszárnya állt itt, amely az első világháborúban megsemmisült, a helyére 1929-ben a berlini rendőrség épített stadiont, azt meg a második világháborúban rombolták le. Az új koncepció egy ifjúsági tömegrendezvényeknek (például a Deutschlandtreffen der Jugend) számára is helyszínt nyújtó sportközpont létrehozása volt. Az elkészült stadiont Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára nyitotta meg, akiről rögtön el is nevezték azt.

Az 1953-as felkelésben több ezres tömeg rohanta a stadiont, leverték az NDK jelképeit és a politikusok képeit, szétverték a padokat, ablakokat, ajtókat. A felkelést a szovjet hadsereg segítségével leverték, a rendet és a dekorációt napok alatt helyreállították.

Az 1973-as X. Világifjúsági Találkozóra a stadiont átépítették, az eredeti 70.000 fős befogadóképességet 50.000-re csökkentették. Walter Ulbricht épp a rendezvény ideje alatt halt meg, miután valamivel korábban stroke-ot kapott, de még éppen megérte a nevét viselő stadion átnevezését. A főtitkári székben még 1971-ben Erich Honecker váltotta őt, aki a Stadion der Weltjugend, azaz Világifjúság Stadionja nevet javasolta, és hát ki ne támogatta volna ebben akkortájt? Érdekesség, hogy a stadion közelében lévő metrómegállót is megkapta ezt a nevet annak ellenére, hogy a fal  közelsége miatt ez egyike volt Berlin szellemállomásainak. Ott ugyanis bár áthaladt a nyugati U6 vonal, a szerelvények nem álltak meg, hiszen az állomás keleti területen feküdt.

A leromlott állapotú sportlétesítményt 1992-ben kezdték el bontani azzal a szándékkal, hogy a helyén a 2000-es berlini olimpia idejére egy új sportcsarnokot építsenek. A rendezés jogát azonban Sidney nyerte el, így a terület évekig üresen állt. Végül 2006-ban a Szövetségi Hírszerző Szolgálat épületét húzták fel ide.

A kép, amelyről eredetileg csak annyit tudni, hogy 1975-ös keltezésű.

- a kép egy képeslapról van, ami valóban lehet 1975-ös, elsőre viszont azt mondtam volna, hogy maga a fotó, de legalábbis az autó viszont nagy valószínűséggel korábbi. Jó lenne látni a hátulját (a képeslapét persze, nem az autóét), abból gyorsan kiderül a kiadó és a dátum is.

- Az autó a rendszám alapján Karl-Marx-Stadt (Chemnitz) Bezirk, Glauchau Kreis regisztrációval rendelkezik, ez Zwickautól egy hangyányilval északra fekszik (feküdt persze, már sem a Bezirk, sem a Kreis nem létezik, ma Zwickau Landkreis része)

- A díszrácsból kiindulva az autó 1967 utáni (előtte sűrűbb rács volt), de valószínűleg 1969-nél is fiatalabb, addig ugyanis egy szárnyas embléma is volt a rácson. A dísztárcsát meg valahol 1974-75-ben váltották ilyenre, és 1977-ben hagyták el. Tehát simán lehet, hogy mégiscsak 1975-ös az autó is.

- A vár ismerős volt, és bár a Google nem segít, de végül beugrott: Kriebstein, a Zschopau folyó mellett. (Németül a várról itt) Saját fotóm sajnos csak a másik oldalról van (ahonnan egyébként ezerszer jobban is néz ki: 

Viszont mások fotózták az út felőli oldalát is, legyen akkor itt összevetésképpen (nem az enyémmel, hanem a képeslappal):

Mellesleg kb. 60km Glauchautól, tehát nem volt egy egetverő kirándulás. Főleg úgy, ha valóban új az autó, hiszen ekkor már a dugattyú és a hajtókar között már nem bronzpersely volt (ami 1:33-as keveréket igényel), hanem tűgörgő (amihez 1:50 az előírás, de még a korabeli olajakkal is simán tudott 1:100-zal futni hibátlanul a gyári kísérletekben!).

- A fotó nagyjából innen készülhetett, amikor még a fák jobban eltakarták a kilátást.

Azt gondoltam, a hely ismeretében már könnyebb lesz megtalálni a képeslapot, de kb. 500db áttekerése után sincs meg. Valószínűleg nem közforgalmú képeslap lehetett ez, inkább a VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau reklámkiadványa. Ezért lehet jóval hangsúlyosabb az autó, meg a tőle láthatóan szuperboldog páros, mint a vár.  Már csak azért is valószínű ez, mert ha a fentiek alapján feltételezzük, hogy az autó 1975-ös, akkor jól csatlakozik ahhoz a “kampányhoz”, amit a sok apró részletében megújult autó körül nyomtak. Itt egy 1975-ös gyári prospektus, amiben például az új műszerfallal dicsekszenek (ami tényleg előrelépés az előző, bádog verzióhoz képest, amit amúgy a Standardokban egészen 1991-ig nyomtak). Ezen kívül ekkor már alap (na nem a magyar piacon) a szövetvázas radiál a diagonál helyett, karral dönthetőek lettek az ülések, praktikusabb és hatásosabb a fűtés/szellőzés és annak szabályozása, meg még számos apró változás, amelyeket nem egyszerre vezettek ugyan be, de ezek összességével lett olyan a Trabant, amilyennek aztán egészen a négyütemű érkezéséig ismertük.

A vár maga a Zschopau folyó kanyarulatában fekszik, három oldalról védte a folyó. A XIV. században építette a Beerwalde család, és egészen 1825-ig az ő birtokukban is maradt. Akkor Hanscarl von Arnim vásárolta meg, és egészen az 1945-ös kisajátításig saját erőből, az állam támogatása nélkül tartották karban és újították fel.

A háború után Volkseigentum, azaz népi tulajdon lett. Lakóépületeket és erdészeti irodákat alakítottak ki benne, egy kisebb rész pedig múzeumként látogatható volt. 1986-ban egy használaton kívüli kandallóba falazva 555 darabos "kincset" találtak - a Lehndorff család szállította ide családi ingóságait az előrenyomuló oroszok elől, és rejtette el ilyen módon. Ezeket egészen 2010-ig a kastélyban állították ki, ám akkor az örökösök visszakövetelték a megtalált értékeket. Sikerrel is jártak, de a tárgyak közül 133 db-ot nagylelkűen a kastély múzeumában hagytak letétben, hogy a nagyközönség megcsodálhassa.

1993-tól a Szász Állam tulajdonába került a vár. A Grand Budapest Hotel című, négy Oscart nyert filmben a börtönt a külső felvételeken Kriebstein vára alakította.

A második világháború után a zwickaui autógyártás nagyjából az akkor már egyaránt az Auto Unionhoz tartozó Horch és Audi gyárak romjain épült fel. A romokat szó szerint kell érteni, a két gyárat ugyanis előbb a nyugati szövetségesek szétbombázták, aztán a maradékot a keleti szövetséges vonatra pakolta, és elvitte Szibériába.

Így festett a Horch-üzem 1945 végén.

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?Honnan lopták a Trabant-motort?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !