- prokee -

Kevés olyan designer akad, akinek a szakma vitán felül elismeri tehetségét, egyedi karakterét, de ennek ellenére a nagyközönség visszafojtott sziszegéssel hátrál szinte minden alkotását látva.

Ilyen, illetve ilyen volt a szeptember 16-án Karlsruhéban elhunyt Luigi Colani.

Mutatom:

Nyergesvontató, ahogy Colani megálmodta (kép: Wikipedia)

Abarth-Alfa Romeo 1300 Berlinetta, Colani karosszériával, 1959-ből (kép: Wikipedia)

Ugye, elsőre alig felfogható, szinte Photoshopot kiáltanánk - de mégis, ezek valódi, kézzel fogható, elkészült, néha gyártásba került dolgok.

Tudom fokozni, itt egy Trabant, Colani-orral és a büszke tervezővel:

A Prága és Brno* közötti autópálya eredetileg csehszlovák terv volt. Európában már a huszas években divatba jött a autópályák építése, a harmincas évekre pedig néhány ország (főleg Német- és Olaszország) már egészen komoly hálózattal rendelkezett, sőt. folyamatosan új szakaszokat épített.

Az 1918-ban megalakult Csehszlovákia eddigre nagyjából felállította és stabilizálta az államszervezetet és infrastruktúrát, és ahogyan ez ilyenkor szokás, csillogó szemmel tekintettek a jövőbe, keresve a fejlődés lehetőségeit. Már 1935-ben elkészültek az első tervek egy, az egész országot átszelő autópályáról Plzen-Kassa útvonalon, nagyjából 700km hosszan, ám a vonalvezetés a három legjelentősebb város (Prága, Brno, Pozsony) közül egyiket sem érintette, így végül semmilyen támogatást nem kapott.

*: Brno, Brünn, Berén, Börön?

Gyakran vita a városnevek "magyarizálása" vagy annak hiánya. Morvaország legnagyobb városa csehül Brno, németül Brünn, magyarul eredetileg Berén (vagy ritkábban Börön), ám ma már a Brünn is beszivárgott a magyar nyelvbe. Én magam azt gondolom, azt a megnevezést érdemes használni, amelyről a legtöbben egyből tudják majd, mire is gondolok - így bár Prága és Pozsony magyar nevét használom, Brno esetében a cseh verziónál maradtam. Ez az elv általános érvényes a többi földrajzi névre is, bár ahol Magyarországon kevésbé ismert nevekről van szó, ott igyekszem többféleképpen megadni azt (pl. Eger / Cheb).

Most, hogy ezt így kitárgyaltuk, ezzel kapcsolatos kommenteket köszi, nem kérek.

A Brno környéki hatóságok egy másik felbukkant variációt támogattak, amely Cheb (Eger) - Huszt útvonalon futot volna, persze a morva nagyváros érintésével. Ez már egy bő ezer kilométeres terv lett volna, és az "országot átszelő" kifejezést a szó legszorosabb értelmében használta, gyakorlatilag a nyugati és (kis híján) a keleti országhatárt kötötte volna össze. Országos támogatottságot azonban ez sem szerzett, annak ellenére, hogy a Cheb és Kassa közötti kettős nyomvonal északon érintette volna Prágát, délen pedig egy komolyabb kanyarral Pozsony környékét is.

1937-ben érkezett Jan Anton Bata könyve, az "Építsünk országot negyvenmilliónak!", amely 158 oldalban ecsetelte, hogyan képzeli el a szerző egy modern állam működését. A gazdasági, igazságügyi, oktatási víziók mellett egy egészen komoly tervet is tartalmazott egy Cheb-Nagybocsó (Velký Bočkov) autópályáról. Ennek megvalósíthatóságát meglehetősen részletes kutatások is alátámasztották, amelyekett a szerző (amúgy gazdag cipőgyáros és fejlett műszaki érzékkel megáldott polihisztor) saját zsebéből fizetett. Bár ez ismét elkerülte mind Prágát, mind pedig Pozsonyt, az állam részéről komoly támogatást kapott.

1938 elején megindultak a munkák (ezek nyomai néhol máig felfedezhetőek gyalogos aluljáró vagy soha be nem fejezett közúti aluljáró formájában, de jelen posztban nem ezekről lesz szó), nagy költségvetéssel és óriási lendülettel több helyszínen kezdődött az építés. Ez év szeptemberében azonban megszületett a Müncheni egyezmény, amely nem csak az ország területét, de erőforrásait is alaposan megnyírbálta. Újra kellett hát gondolni az autópálya-hálózatot, az új viszonyokhoz igazítva.

Nem is tartott sokáig, tizenkét nap alatt megszületett a prágai körgyűrű és az abból Jihlaváig vezető, majd később onnan Brnoig folytatható autópálya terve. 1939. januárban a módosított terveket jóváhagyták, egy héttel később pedig megkezdődtek a földmunkák is. Meglehetős optimizmussal négy év alatt tervezték átadni a Humpolecig vezető szakaszt.

Újabb változást a turizmus komolyabb fellendülése hozott, két hónap múlva, 1939. március 12-én ugyanis nagyobb mennyiségű, felfegyverzett német utazó lépett be a szűkített határokon, beleszólást követelve az ország ügyeibe és ezzel természetesen az autópálya-építésbe is (és itt nem csak arra gondolok, hogy dálková silnice helyett die Autobahn lett a neve). Kis szünet után azért folytatódott az építkezés, májusban már a Prága-Humpolec szakaszon dolgoztak a gépek és emberek.

Az autópálya-építésben ekkorra komoly rutint szerzett németektől átvett gyakorlatnak megfelelően úgy szervezték a munkát, hogy a tereptárgyak jóelőre elkészüljenek - mire a gépek a leendő hidakhoz érnek, nagyjából már csak az utat kelljen rajtuk lefektetni. Így történt ez Hulice és Borovsko között is. Elkészült egy nagyobb (úgy 120 méter hosszú 22 méter széles) és egy kisebb (csupán alig húsz méter) völgyhíd, amelyek epekedve várták az alant látható, eredetileg a piros vonalon futó autópálya érkezését.

Ahogy a képen (vagy akár a Google Mapsen direktben is) látható, hiába. Bár a német protektorátus alatt is folytatódtak a munkák egészen 1942-ig, a tempó folyamatosan lassult, majd a hadigazdálkodás bevezetésével az építők levonultak a terepről. Eddigre az útépítéssel a völgyhídnak a közelébe sem sikerült érni, valahol félúton jártak csupán. Az autópálya-építkezés leállításának ellenére a völgyhidat azért befejezték, 1943-ra lett kész abban az állapotában, ahogyan ma is áll.

1942 tavaszán nagyjából így állt az építés

A háború után, már 1945-ben az új Csehszlovákiában döntés született az építkezés folytatásáról, és némi tevékenység folyt is egészen 1948-ig, akkor azonban leálltak a munkák, 1950-ben pedig teljesen levonultak az építők a munkaterületekről. A prioritások megváltoztak - a nyersanyag és pénz az újjáépítésre és a nehéziparra kellett - szerencsére a döntést megkönnyítette, hogy magánautó is alig volt, nem volt kinek autópályát építeni.

Felmerült azonban egy egészen más jellegű probléma. A főváros, Prága egyre nőtt, a hivatalos lélekszáma harminc év alatt nyolcszázezerről egymillió fölé nőtt (még a háború ellenére is!), ezzel együtt egyre nőtt a lakosság egy főre eső vízigénye is. A gyakori vízhiány miatt a hatvanas évek elején már felmerült egy, a város vízellátását biztosító víztározó építésének igénye. A Sázava és a Želivka folyók völgyének szakaszos elzárásával megkezdődött Közép-Európa legnagyobb víztározójának építése.

A bő vízhozamú folyók elég komoly völgyrendszert vájtak maguknak pár millió év alatt, így a terveket egy összesen 16 négyzetkilométeres, 39km hosszú, 309 millió köbméteres víztározóra készíthették el, amelyet egy majd 400m hosszú és hajszál híján 60m magas gáttal zártak le. A víztározóból két, 52km hosszú, egyenként 1.4m átmérőjű csőalagutat építettek Prágáig, amelyen a víztározó tartalma a helyi vízműhöz folyhat - akár 6700l vizet szállítva másodpercenként(!).

Az csak kisebb fennakadást okozott a tervek elkészítésében és megvalósításában, hogy a tervezett víztározó helyén akkoriban épp kisebb-nagyon falvak, majorságok, de még egy kastély is állott. Kellett egy nagy radír a térképre, meg néhány nagy teljesítményű bulldózer a terepre. Ismerjük ezt több történelmi példából, a csehek meg a szokásoshoz képest is lelkesen tologatták a lakott területeket - például Most városát is épp ekkortájt költöztették arrébb, hogy megkönnyítsék a város alatt talált szénvagyon feltárását.

Döntés született tehát arról, hogy Dolní Kralovice városka, Švihov falu, Zahrádka község nagy része és még néhány kisebb házcsoport lakóit kitelepítik, az épületeket lerombolják és a területet vízzel árasztják el. Időt hagytak bőven a költözésre, az 1965-ös munkakezdés után csak 1972-ben kezdődött a duzzasztás, és 1975-re érte el a vízszint a tervezettet. Arról, hogy milyen volt az élet, a cseh televízó készített egy kétrészes dokumentumfilmet - sajnos nekik nem felróható módon cseh nyelven -, ezeket itt és itt lehet (és érdemes) megnézni.

Az új víztározó területén fekvő legtöbb épületet és mesterséges tereptárgyat lebontották, a területet nagyjából kiürítették, a kutakat, emésztőgödröket kiásták, majd földdel feltöltötték, hiszen mégiscsak egy ivóvíz-tározót építettek. A síneket, villanyvezetékeket és -oszlopokat felszedték, az építési anyagot nagyrész elhordták - ott maradt azonban épen, egészségesen a két megépített autópálya-felüljáró. Elbontásuk aránytalanul magas költség lett volna, és nem is zavartak senkit. Még azt is megvizsgálták, hogy ha összeomlanának, milyen kárt tennének - és arra jutottak, hogy semmi komolyat. A rengeteg pénz, energia, idő, munka ráfordításával épült, kétszer kétsávos vasbeton völgyhídból így lett egy gigantikus horgászstég.

A hetvenes években azonban újra napirendre került az autópálya befejezése. Első körben az eredeti tervek alapján folytatták volna, de a vízügy nagyon gyorsan tiltakozni kezdett, és egy higiéniai védőgyűrű kijelölését követelték. Meg is kapták, azóta a víztározó körüli erdőbe csak külön engedéllyel lehet belépni (amit amúgy senki nem ellenőriz és így senki be sem tart, de aki most egy spontán látogatást tervezne, azért jó, ha tudja, komoly bírságot osztanak érte, ha mégis lebukik!), az autópályát pedig egy másik vonalvezetéssel építették meg - ugyanúgy érintve a tározót és a védőövezetet. Hiába no, a szocialista államok ilyen furán működtek.

A völgyhíd máig állva maradt, a hivatalos tiltás ellenére is komoly forgalmat generálva a környéken. A köznyelv leginkább Hitler hídja néven emlegeti (teljesen tévesen), esetleg Borovský Most (Borovskói híd, így szerepel a Google Mapson is) a közeli faluról, de az interneten inkább a tározóról kapott néven, Švihov (nedokonceny) mostként emlegetik.

Dolní Kralovice tündöklése és bukása
animáció: Youtube, Zatopené Dolní Kralovice

Én már jártam itt 2014-ben, gyerekekkel, és említés szintjén írtam is róla. Akkor csak a kis hídig jutottunk, de idén egy álmos csütörtök délután szántam rá némi időt, nagyjából félúton megtörve a Brno-Prága közötti 200km egyhangúságát. A hidak meglátogatása egyrészt abszolút tilos, másrészt ha valaki mégis rászánná magát, autóval megközelíteni szintén tilos. Legálisan már az erdő széléig sem juthatunk el, odáig legalább egy behajtani tilos táblát már figyelmen kívül kellene ehhez hagyni.

2014-es fotóink a kis hídról (galéria)

Ha azonban mégis valahogyan a híd közelébe jutunk, a kis híd egyik oldalról egy létrán át, a másik oldalról simán a domboldalról megközelíthetó. A nagy hídnak a nem víz feletti végén szintén simán felsétálhatunk a hídra. Tériszonnyal csak óvatosan, a két fél útpálya és a dilatációs elemek között lelátni a - vízállástól függően - néhány méterre alattunk csillogó vízre. Abba belegondolni pedig, hogy a felszín alatt milyen mélység húzódhat, nem is érdemes, a fentebbi archív fotók alapján el lehet képzelni.

2018-as fotóink a nagy hídról (galéria)

A végére pedig egy rövid videó a két hídról:

...és hogy ki ne maradjon: kövess, lájkolj, iratkozz fel!

Site: http://www.prokee.hu

Blog: http://prokee.blog.hu

Facebok: https://www.facebook.com/prokee.hu

Instagram: https://www.instagram.com/prokee.hu

Youtube: https://www.youtube.com/c/Prokee

Twitter: https://twitter.com/prokee_hu

Narancs-fekete, duplakör, dugnám.

"Az autó a gyötrelem és a szenvedés forrása, ugyanakkor az örömé és a szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot, sohasem tudja, mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját."

(Surányi Endre, id.)

Kissé pszichedelikus...

E28-ra könyökölni jó.

A történet kezdetét megírtam már itt is, aztán az Ágyúgolyó Futam előtt bemutatkozásképpen a Belsőségen is.

Egyszer az Ifjúsági Magazinban kihúzták a nevemet a helyes megfejtők közül. Izgatottan vártam a beígért Pokolgép-posztert, dedikálva. Megjött a boríték egy levéllel, miszerint a Pokolgép sajnos elfogyott, de itt egy Neoton. Dedikálva.

Régóta dolgozik bennem ez a frusztráció, de most megtört a jég. Az Ágyúgolyó Futamot ugyan nem nyertük meg (persze ezt magam sem értem), de Asszeretnémondani jóvoltából több kézen át megérkezett ez:

(GYK: Az ott Kalapács Józsi keze nyoma)

Óriási poén és meglepetés, nagyon örülök neki, köszönöm! Sajnos Tündér nem engedi feltenni a falra - bár az sem biztos, hogy Miklóstól vissza tudom venni... :)

Többit majd mondom.

- Jó napot, H7-es izzó van ?
- Van.
- Akkor kérek egyet.
- Tessék.
- Ez nem az.
- De.
- Nem, az nagyobb.
- Nem, a H7 ekkora.
- Dehogy, most szereltem be az autómba, az nagyobb.
- Uram, a H7 ekkora, és ez az. Nézze, rá van írva, hogy H7.
- Ne szórakozzon már velem, nekem nagyobb kell.
- Akkor az H4-es, adok egyet, nézze !
- Ilyen, ilyen, csak H7.
- Ha ilyen, akkor H4. Nézze csak, erre is rá van írva, hogy H4.
- Ne oktassson, fiatalember (!), nekem ilyenem van, de H7.
- Nekem sajnos ilyen csak H4-ben van.
- H7 nincs ?
- Sajnos csak ez a kicsi fajta.
- Nagy nincs ?
- Nincs.
- Akkor miért mondta, mikor kérdeztem, hogy van.
- Eltévesztettem.
- Rendelni tud ?
- Sajnos, nem. A régi, nagy méretű H7-est már nem gyártják.
- Miért nem ezt mondta az elején ? Viszlát.
- Viszlát.

Le tudnán írni ?

- Jó napot, Marea 1.9 dízel, 1997, 74kW, hátsó pofát keresek !

- Minta kellene, kétféle van, éppen 97-ben van a váltás, előtte Bendix, utána Lucas rendszerű

- Hűha. Nincs még kiszedve, de tudom a méretet.

- Méretre azonos, 203x92

- Akkor miben tér el ?

- Teljesen más a pofa kialakítása.

- Aha... Le tudnád írni, melyik hogy néz ki ?

- Persze. Mindkettő kifli alakú, a Bendix rendszerű az luk-bevágás-luk-luk-háromszög, a Lucas pedig luk-kisbevágás-krumpli-luk.

- Azt hiszem, kiszedem, köszi.

Seat szervíz

Ülök Szigetszentmiklóson.

- Jó napot, XY vagyok Tiszaújvárosból. Vettem önöknél egy Seatot.

- NÁLUNK ??? (Nem árulunk autót...)

- Hát nem önöknél, de maguk mellett, Pesten.

- Jaaa, értem. Miben tudok segíteni ?

- Meg tudná mondani, melyik a legjobb Seat szervíz itt Tiszaújvárosban ?

- Természetesen, a főutcán Szabóék. Tudja, az öreg Szabó bácsi fia csinálja. Régen Opeleztek.

- Aha, tudom, rendben, nagyon köszönöm. Viszlát !

- Viszlát !

Azték harcosok

Éppen Szálkára készültünk az autóbuzik egy részével, és a szombati reggelimet a TV előtt fogyasztottam el. Ritka pillanatok egyike ez. Nem vagyok nagy tévéfogyasztó, de vagyok annyira szerencsés, hogy ilyenkor mindig tartalmas és informatív műsorokat fogok ki.

Ez alkalommal a szokásos ölős-baszós gyermekrajzfilmek helyett egy, az azték birodalomról szóló ismeretterjesztő film ment, rá is tapadtam rendesen.

Érdemes volt. Megtudtam példul, hogy az aztékok a következőképpen vívták a háborút:

- Amikor eldőlt, hogy csata lesz ("ha eső nem lesz..."), a két vezér összeült egy csendes árnyas sarokban, és megbeszélték a koreográfiát. Ki hová áll, ki merről merre szalad majd, és eközben kit kell majd a közelben lekardoznia, stb...

- A csata reggelén gondosan felsorakoztak a megbeszélt helyen, egymással szemben. Igyekeztek rémisztő arcot vágni, és énekelni kezdtek. Hangosan, ijesztően, hátha megrémül az ellen. Gondolom, hamisan is.

- Amikor már elég sokáig énekeltek egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt kemény, tökös, énekálló férfiak vannak, nem holmi ágybavizelők, akkor komolyra váltott a cselekmény. Elkezdték ugyanis egymást kövekkel dobálni. Na persze nem a magukkal hozott darabokkal, a francnak sem volt kedve cipekedni. Azzal dobáltak, amit a lábuk alatt találtak. Ha éppen sík legelőn csatáztak, akkor ez egészen komolytalan burleszk-jelenetté nőhette ki magát - de nem volt szabad kihagyni az évszázados koreográfiából. Közben persze tovább énekeltek.

- Ha a kődobálás sem vezetett eredményre, akkor nem maradt más, mély sóhajtás után megmarkolták a fegyvereiket, és egymásra rontottak. No nem amolyan Hübelebalázs módra - szigorúan követve a megbeszélt menetrendet. Nem volt oldalbatámadás, bekerítés, ilyesmi, csak szimplán ki-ki a párjához ment. Ott sem kezdtek rögtön kaszabolni, előbb megálltak egymással szemben, és kiabáltak. Hogy pontosan mit, nem tudni. Szidták-e egymás felmenőit, vagy az ellenfél öltözékére, frizurájára, testalkatára tettek-e becsmérlő megjegyzéseket, vagy szimplán artikulátlan üvöltözés volt-e, örök rejtély marad.

Az azték harcosok igyekeztek itt megállni, és kultúrember módjára kevés vért ontani a csatamezőn. No nem azért, mert ennyire emberbarátok voltak - sokkal inkább az vezérelte őket, hogy a kardozás nélkül magát ijedtében összesza... megadó ellenből príma, elsőosztályú hadifogoly válhatott. Őket élve, libasorban hazavezették, majd az ünneplés után-alatt ún. szabadkezi szívkitépés útján kiválóan fel lehetett őket áldozni az isteneknek.

- Ha minden békés kísérlet csődöt mondott, és nem maradt más lehetőség, nekiláttak a kaszabolásnak. Itt már nem számított a koreográfia, meg a civilizáltság, csak az, hogy minél több alkatrészt szeljenek le egymásról a bot végére applikált éles kőlemezekkel. A minden-zsákmányok-királya díjat persze a fejlevágás érdemelte ki, mégsem volt igazán népszerű. Bár komoly érdemnek számított, kevesen bíbelődtek vele. Farúdba ékelt obszidián-darabokkal ugyanis nem könnyű az ilyesmi.

Persze, fejet levágni bármivel lehet, akár kanállal is, csak nagy türelem kell hozzá.

A minden külsőségektől mentes állati vérontás persze csak a pórnép kiváltsága volt. A nemesebb, társadalmilag magasabban álló harcosok díszes ruhákban küzdöttek. Ki-ki választott magának egy szimpatikus állatot, amelynek beöltözött, és amelynek harcmodorát utánozva leküzdötte ellenfelét.

Ezt annyira komolyan vették, hogy az azték sasharcos szárnyaival csapkodva, vijjogva csapott le az ellenfélre, és (miközben obszidián-intarziás botjával igyekezett lereszelni a delikvens fejét, ugye) csőrével csipkedte.

Volt még a Jaguár-harcos is, ő (nevéhez híven) a földhöz lapulva lopakodott kiszemelt zsákmánya közelébe, majd váratlanul a hátára vetette magát, és foggal-körömmel kezdte marcangolni. Ezalatt persze megcsapkodta az obszidián-rúddal is, hátha...

Én persze továbbgondoltam.

Azték nyusziharcos:
Hátracsapott harci füleivel oson a fűben lapulva, remegő orrcimpákkal körbeszimatolja az ellenfelét, körbebogyózza, majd lerágja körülötte a füvet.

Azték gólyaharcos:
Körbekelepeli, majd hatosikrekkel ajándékozza meg.

Azték mackóharcos:
Miután irtó hangosan a fülébe brummogott, az ellenfelével alszik.

Azték sünharcos:
Igen, igen. Halkan röfögve odalopódzik, kimereszti a tüskéi, és többedmagával körülvesz, szúrós felével kifelé, majd kivezet a tömegből.

Érdekes, izgalmas idők voltak ezek...

...és hogy le ne maradjunk, kérlek, szavazz !

(Szilánkok még...)

Voltunk kicsit élvezkedni az Euroringen jóbarátaimmal. Mit mondjak, mennék mindennap.

Borzalmas esőben érkeztünk meg, ami hamar elállt, de a pálya úszott a vízben. A hátsókerekesek ennek nem örültek, én viszont igen, a (szándékosan, előre megfontoltan) telitankolt gáz+ és benzintartály, valamint a ~35 kilós szerszámos jó szolgálatot tettek az autó hátuljában.

Úgy fest, a narancs-fekete autóknak fekszik a nedves pálya, ott van például Jos Verstappen az Arrowsszal :)

Remek szülinapi party volt, bővebben, videóval hamarosan :)

Egy csepp fény az éjszakában...

(Nem fotosopp. Illetve persze igen, de nem úgy.)

Az Autófília belső levlistáján továbbra is zajlik az élet. Fényes és magas homlokú házi költőnk , Lowtyo legutóbb a Totalcar által ihletett versét osztotta meg velünk:

"Találtam egy verset.
Valami dél-dunántúli költő műve."

Totalcar, napi rutin
reggel olvaslak a budin
laptopom ezért is büdös
asszonykám meg ettõl dühös.

Rácz Tomikát hallom szólni
jobb vagyok, mint postás józsi
van nagy buszom, olasz szívvel
lemosom majd hideg vízzel.

Robi fején lila kukker
tisztán látszik, újpest drukker
maxán karból egyet látni
100-nál kell a kettõt váltni.

Bende Tibi, drága druszám
mit veszel a BX után?
lesz e ismét V8 BENZ-ed?
G-klasset kellene venned.

Balázs Vitya magas, erõs
félve mondom, tuti, hogy nõs
pancsija pont mint az enyém
pömpörömpöm pömpörömpöm.

Kari gyerek olasz fan
lába közt egy Honda van
ki látott már ilyen blamát
add el, vegyél Aprilliát.

papptibinek sok a gondja
elfogyott a dedalonja
evett reggel, nem kis hiba
nem ülhet ma Ferrariba.

Zirig alszik, igen fáradt
álmában durrant egy párat
lát még három rönó jelet
szeretne egyel több kezet.

Csikós Zsolti, drága kincs
jó, ha van, de haja nincs
nem baj, nem kell, ami fontos
az összes cikke mind 10 pontos.

Végül pedig itt a lényeg
és ezek a puszta tények
odaadnám karom lábam
hogy Angélát futni lássam

"Ezek a dunántúliak...
Külsõsöket meg sem említik :)"

Állandóan felbukkan valami  narancs-fekete gép körülöttem. Ez mondjuk tetszik, frankón lehetne hurcolni a platón az Orrot :)

Egyébként is, inkább ilyennel közlekedjen az ember, mint az alábbival:

Klasszikus Carstyling autó. Büdös nagy hóeke-lökösökkel,alapozó-színben...

Krómozott indexes tükörrel (!!!),  "lekszuszoptikás" hátsó lámpákkal, és cirádás bevásárlókocsi-fogantyúval.

Jó gondolom, hogy ez már 5 éve is borzalmasan ciki volt ?

Megpróbálom elképzelni a folytatást:

- felkerülnek a 17" felnik, ezek jó drágák, ezért nem marad zseton a "szpojlerek" fényezésére

- A rendszám lekerül alulra, a csomagtérfedelet síkra falazzák. Fényezni meg a lökösökkel együtt van értelme, így egyelőre halasztva

- Felkerül a csavart oldalküszöb, még jó, hogy előtte nem fényeztük. Most sem fogunk.

- Hopp, haver tud a Homasitából olcsón légbeömlőt a géptetőre, azt is kellene fújni.

Folytassam ? :)

A nap képe Brnoban:

...többi hamarosan...

Tiszta szerencse, hogy nem csupán Autódoki nem vagyok, de Olajdoki sem.

Mert ha az lennék...

Kedves Olajdoki!

András vok a Mátra aljáról, azon szerencsések egyike,ki birtokolhat egy zsír Seat leon t, melyben 2200 km van már s pdtdi motor. Van szervíz mely feleslegesnek tartja a kb 3000 km ig történő olajcserét,ők azt mondják,h elég az előírt intervallumban majd,míg hallok olyan tanácsokat miszerint ne sajnáljam egy ilyen értékű autótól???!!! Mondhatni Tanácstalan vok,így Kérném az Ön tanácsát!

Köszönöm!
 

Sya András !

Oil Doc vok, 100hbattáról. Azon szerencsétlenek 1ike, aki olvasta a méled. Sztem egy kúl verdához kúl nyál kell. Aki ezt tagadja, az LOL. Vagy ROTFL. Vagy XD. Vagy BMX.

Arra figyelj jó, hogy 3K km sok. A gyár csak azért ad olyan long intervallumot időszakot, mert nem értenek hozzá. Lúzerek. LOL. Menj fel a stylingra, -re, ott a Fórumban megmondják a tutit a guruk. 1,5K-nál cserélj, és a gyári ajánlásnál jobbat tegyél bele, mert (mint mondtam már) kúl verdába kúl nyál jár.

A szervíz amúgyis átb*sz, írd is meg a Homárra gyorsan, hogy a rohadékok nem akartak levenni pénzzel. Menj inkább egy rendes, független szervízbe, épp tudok egyet 100hbattán, a garázsomban. Este 6-tól rendelek csak, stekklámpát hozz, mert az enyém pont kiégett. Van tuti olajam okosba, 12000/liter, de neked adok kedvezményt. A szervíz idejére térítésmentesen tudok biztosítani csereBMX-et.

Apropó, az igazi kúl srácok S347-nak írják, jó, ha tudod.

Volt ugye ez a post, ezzel a képpel:

Írtam egy érdeklődő mélt, itt a válasz, köszönjük, Kalmár úr !

Tisztelt Prokop Úr!

Az Ön által fotózott mazda oktatási célokat szolgál.
Egytotálkárosra tört autó, melynek a motor váltó része ép, mûködõ képes. A jobb elsõ sárvédõ már félig megjavított állapotban van, az Ön fotójához képest. A javítást karosszérialakatos tanulóval végeztetjük. Fényezését szintén a fényezõ tanulók fogják elvégezni.
Oktatási célon, a motor elektronikus vezérlését értem. A fél gépkocsit ellátjuk hibákat produkáló berendezéssel, melyet saját magunk készítünk. Ezzel a berendezéssel, a gyújtás, és befecskendezõ egységben tudunk hibákat elõidzni. Mely hibákat diagnosztikai, és egyéb mûszerekkel lehet kimérni. Ezzel szeretnénka jobb, és életszerübb képzést biztosítani kollégáink, és szakmunkástanulóink részére. Amint Ön is láthatta, a gépkocsin minden alkatrész megtalálható, mely ellektronikával mûködik, még a hátsó lámpák is. Ezeken pedig az autóvillamossági szerelõ tanulóknak lehet nagyon jól hibákat beépíteni.

Tisztelettel:

Kálmán Csaba
szervizvezetõ

Nokérem, mától tart hivatalosan is a Nagy Nyári Találkozó. Sok érdekes esemény tarkította a napot, ezek egy részéről inkább nem beszélnék. Csendben reménykedem, hogy képek sem kerülnek elő róla :)

A wifit már nem kell lopni. Első körben végigjártam Csopakot, Alsóörsöt, Füredet, de nem találtam hotspotot. Aztán a sátor előtt felültem a Trabant tetejére, és remekül megy a T-Online. :)

 Jöjjön néhány kép, és két video. Első Omm, Tomnemtom, Miluman és Viktor Orr-gyakorlata, második pedig GDX-Analóg-Darti videója, enyhén kompromittáló részletekkel :)

Hoppá, sikerült wifit lopni. Itt ülünk a recepció előtt két laptoppal, és - mivel Darti kitalálta a fizetős hálózat jelszavát - pofátlanul, abszolút szem előtt nyúljuk a sugarat az éterből.

Időnként fogok dobélni ezt-azt, de szöveget nem sokat, inkább visszamegyek a sörökhöz - mégiscsak tisztább, szárazabb érzés.

Akali

Autóbuzik jelen, Omm és párja, Erika, Miluman, Tomnemtom és csemetéje a maga 187 centijével, Apamackó és párja, akik éppen évfordulót ünnepeltek, no és persze Tündérem és én.

Már első este konfrontálódtunk a lengyelekkel (Polák- Venger Dvá Enemy!), no meg a Zasszony által rendre tanított veterán-aspiráns Ladás csókával, mert túl hangosan beszélgettünk, de ők adták fel hamarabb...

Alsóörs

Vasárnap az Autóbuzikkal átvándoroltunk Alsóörsre, és Orrozásba, Fordítottkormányművesezésbe és fürdésbe csapott át a délután. Képek és video erről később, ennyire nem gyors a lopott wifi :)

Viszont pár kép és egy gyors sztori:

A csalódás

Lassan, megfontoltan ébredtünk. Pontosabban én kissé hirtelen, ugyanis szívtelen-lelketlen Lajos kolégámnak volt arca hozzá, hogy 8:15-kor megcsörgessen holmi első lengéscsillaptók hollétét firtatva.
Szépen lassan kitámolyogtam a sátorból, Darti integetett az út túloldalán látható QEK Junior mellől. Gyorsan előállítottam egy kávét cigivel, elősegítendő a hajnali bootolást, és átsétáltam a szomszédba.
Ekkor a kapu felől megjelent az első nyíregyházi különítmény, két Trabanttal és egy tűzpiros 5 ajtós régi Swifttel.
Dartival arról elmélkedtünk, mekkora kudarc.lehet ez nekik...
A kedden kezdődő találkozóra igazi hardcore résztvevőként leérkezik valaki hétfőn. Jó messziről persze. Felkel hajnal háromkor, fogmosás, telefontöltő, papírok, OK.
Indulás, nagy lendülettel. Az úton véletlenül felbukkanó idegen Trabantokat padlógázzal előzi, hátha ők is ugyanoda tartanak. Átvágnak Pesten, elég korán érkeznek ahhoz, hogy ne a reggeli dugóban kelljen araszolni. Leérnek Alsóörsre nyolc óra magasságában, boldogan közelítik meg a kaput azzal a tudattal, hogy ők lesznek az elsők. Az igazi, megbecsült, legmegszállottabb, nr. 1 résztvevők, egy nappal a kezdés előtt.

Ekkortájt dörgöltük a szemünkből az utolsó szem csipákat, a hűtőből kiszedtük a kaját, a mikróban megmelegítettük, közben hallgattuk a rádiót. Komplett összkomforttal érkeztünk, három sátor, egy lakókocsi, egy sátras utánfutó, két sörsátor, két hűtő, nagyképernyős tévé, áram, épp csak folyóvíz nem volt bevezetve. Túl voltunk az első masszív sörözésen, sőt, már ki is aludtuk.

Borzalmas lehet, ehhhehheheeee :)

Omm és Erika képei pedig itt láthatóak

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Honnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !