- prokee -

Csak érdekességképpen említem meg, és nem reklámként...

Mióta regeltem az iwiw-en, egy csomó régi, el nem feledett, de (sajnos) erősen hanyagolt régi ismerősbe botlottam ismét bele...

- Némethonban dolgozó, informatikus cimbora, akivel valaha heti 5-ször is összeültünk agyalni

- Sok közös bringázásban és ökörködésben partner, mai napig ugyanott lakó, ám igen ritkán látott haver

- Klasszikus "sülve-főve" jóbarát, akivel nagyjából egy évig mindent együtt csináltunk. A nagykorúságot együtt éltük meg, és ha visszagondolok az együtt megivott alkoholmennyiségre, azonnal rosszul leszek :)

- Általános iskola óta még az osztálytalálkozón sem látott, valamikori plátói (és roppant titkos!) szerelem

- Nemannyira plátói és nem titkos, rövid, de igen intenzív, pár hónap alatt igen sok közös emléket prezentáló kapcsolat (nem mellesleg majdnem napra pontosan egyidősek vagyunk).

- Seregben az igát velem együtt húzó (izé, írnokok voltunk, na!) surcitárs, akinek katonaidőm egyetlen Alegység-ügyeletesi szolgálatát köszönhetem 4 nappal a leszerelés előtt - elfelejtett ugyanis Ügyeletes Tisztet vezényelni a szolgálatbeosztásban.

- Legeslegrégebbi barátom, akivel gyakorlatilag 28 éve folyamatosan jóban vagyunk - igaz, őt az iwiw nélkül is számon tartom :)

...meg persze egy rakás kolléga, ex-kolléga, sőt, vagy 20 ember, akit tényleg csak futólag ismerek.

A régi ismerősök hirtelen előkerülése persze általában nem jelent feltétlenül nagy nyálas-szentimentális összeborulást - de talán nem is ez a cél. Éppen elég tudni, érezni, kihallani a régen nem látott hangból, hogy örül nekem, és éreztetni, hogy örülök neki. Gyors levélváltás, esetleg egy telefon, és hipp-hopp meggyőzzük egymást, hogy rendben vagyunk, újabb 5 évig lehet nyugodtan aludni :)

Egyébként az iwiw-en fellelt, legrégebben nem látott ismerősömmel nagyjából 16 éve nem találkoztam... :)

B*sszus, milyen gusztustalanul szentimentális post lett ez itt :))))))