- prokee -

Sokan ülnek most otthon, akik amúgy normális üzemben kirándulnának, utaznának. Van erre egy kiváló német kifejezést, a Fernweh, nagyjából távolvágyat jelent, magyarul azt mondanánk rá, hogy mehetnékem van.

Ha neked is, de bármilyen okból beszorultál az otthonodba, megpróbálom enyhíteni. Tarts velem, meglátogatunk együtt - ha csak képek és sztorik szintjén is - néhány helyet Németországban, szűkebben a volt NDK területén, ahol az elmúlt években jártam. Lesz közöttük népszerű turistacélpont és alig ismert, eldugott hely is, de még olyan is, ahol egyelőre én sem jártam, csak terveztem.

Nem a megszokott utazós blogposzt lesz, néhány helyről elsőre talán nehezen lesz érthető, miért is érdekes, de igyekszem mindről elmondani, miért került a listába.

1. Rododendronpark, Kromlau

Az internet talán legismertebb ismeretlen helye a lengyel határhoz közeli Weißwasserhez tartozó Kromlau rododendronparkja. Valószínűleg te is találkoztál már ezzel a fotóval, vagy valami hasonlóval:

(saját fotó)

Az ördög hídja (Devil's Eye) néven szokták emlegetni, pedig ez itt egyszerűen csak a Rákóczi-híd - mindjárt megmagyarázom.

A kromlaui park elsősorban virágaról híres, a 200 hektár nagyjából egytizedét fedik azáleák és rododendronok, a fenmmaradó rész részben parkosított erdő, részben gondozott rét. A látogatás ingyenes, pünkösdkor pedig viszonyag nagy létszámú oldtimer-találkozóval egybekötött virágfesztivált rendeznek, 35.000 körüli létszámú vendégsereggel.

A fenti képen látható tó a Rakotzsee, azaz Rák-tó. A neve a környéken beszélt szorb (szláv) nyelvből ered, amelyben a Rakotz szó jelentése egyszerűen rák. Nem véletlen ismerős a hangzása, hiszen a Rákóczi család a ma szlovákiához tartozó Rákóc (Rakovec nad Ondavou) községről kapta a nevét. Nem meglepő módon ez is a szláv rák szóból ered, szóval a fenti híd, mint említettem, valójában Rákóczi-híd :)

A híd 35 méter hosszú, eredetileg átjárható volt, ám állapota fokozatosan romlott, évek óta lezárva várta a felújítást. 2017-re az állapota annyira leromlott, hogy végül a tavat leeresztették, megkezdték a híd és a hozzá tartozó, még 1953-ban beomlott barlang felújítását. A munkák befejezését idén tavaszra tervezték, ezt valószínűleg a járványhelyzet megcsúsztatja egy kicsit.

 (saját fotók 2018-ból, kattintásra galéria nyílik!)

Ha egyszer meglátogatnád, itt találod a parkot.

2. Militärhistorisches Museum, Drezda

A Bundeswehr által működtetett hadtörténeti múzeum Drezdában található egy egykori huszárlaktanya (alaposan átépített) épületében és annak udvarán. A hadviselés egészen korai korszakától a második világháborún át az NDK és az NSZK hadseregeit párhuzamosan bemutatva egészen a jelenkorig halad végig a kiállítás, megmutatva olyan finomságokat, mint az NDK Pompatrabantja, Charles deGaulle Horch kabriója, Sigmund Jahn (a keletnémetek Farkas Bercije) leszállóegységét, vagy a náci Német Birodalom V2 rakétája. Az épületen kívül a méretes udvarban a gumikerekű és lánctalpas járművek mellett vadászgépek, de még hajók is egészen közelről szemügyre vehetőek.

A kiállítás legnagyobb sztárja persze a fegyverek és járművek felett vitathatatlanul a Bundeswehrnél rendszerben állt, elsőre szalámis zsömlének tűnő tábori pina.

 (saját fotók 2016-ból, kattintásra galéria nyílik!)

A múzeumot itt találod meg.

3. Heideberg-Turm, Gröden

Viszonylag kevéssé ismert turisztikai célpont, elsősorban a helybeliek által kedvelt kirándulóhely. A Merzdorf/Hirschfeldi erdő közepén található ez a kilátó. Érdekessége, hogy a következő pontban szereplő lipcsei Népek Csatája emlékmű is látható innen tiszta időben, szabad szemmel is, pedig az úgy 80 kilométer légvonalban. Autóval nem közelíthető meg legálisan, a környező településekről lehet kiadós sétával a toronyhoz jutni. Nem mindegy, honnan indulunk, Grödenből viszonylag sík terepen és majdnem nyílegyenesen vezet az út, Hirschbergből viszont méretes vízmosásokat kell megmászni, míg odajutunk.

Én azonban a sétán és a remek kilátáson kívül röhögni is járok ide. A toronytól nagyjából 100 méterre található ugyanis Brandenburg tartomány legmagasabb pontja, amit érdemes közelebbről is szemügyre venni.

Előzetes információként elmondom, hogy a tengerszint feletti magasság elméleti nulla pontja 1960 óta ugye a Balti-tenger (itteniesen Ostsee) vízszintje (amit aztán 1994-ben az amszterdami középtenger-szintre módosítottak, de ez csak 14cm eltérést jelent, és Magyarországon hivatalosan még nincs használatban), Németország keleti fele pedig a Balti-tengertől délre haladva nagyjából 300 kilométeren át teljesen lapos. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy Brandenburg tartomány legmagasabb pontja mindent összevetve 201 méteren fekszik.

A helyzet komikumát azonban az adja, hogy ez a 201 méteres pont egy domb oldalában van, ahol éppen áthalad a két tartomány, Szászország és Brandenburg határa. A határvonalon túl a domb teteje úgy 209 méteren lehet, de az sajnos már szász terület. Szászországban ez a 209 méter amúgy egy teljesen jelentéktelen kis földkupac, én például éltem olyan helyen, ahol a völgyben lakó alsó tagozatosok ennek a magasságkülönbségnek a háromnegyedét teszik meg gyalog, 300 méter hosszan, míg felsétálnak a normál talajszinten fekvő iskolájukba. Mostani lakóhelyemen pedig a kert végében kezdődik egy olyan domb, aminek a légvonalban kétszáz méterre lévő csúcsa száz méterrel van magasabban, mint a kert maga. Szóval innen nézve egy domb oldalában kitűzött magassági rekord legalábbis megmosolyogtató.

Ideszúrom még, hogy a berlinieknek is fájjon: a közigazgatásilag ugyan nem, de földrajzilag Brandenburghoz tartozó főváros legmagasabb pontja a helyi viszonyok között többé-kevésbé komolyan vehető  Großer Müggelberg a maga 115,4 méterével, de majdnem megelőzi a Teufelssberg 114,7 méterrel. Nekünk a második érdekesebb, ez ugyanis a második világháború végéig nem is létezett. Berlin lerombolása után ugyanis a nagyjábóól 400.000 elpusztult épület maradványait hordták ide egy méretes kupacba, egészen 1972-ig, a vége felé már némi háztartási hulladékkal is vegyítve. Ezután lezárták, termőtalajjal borították, és egymillió facsemetét ültettek el rajta. Mondjuk hát ki azt is, hogy Berlin legmagasabb pontja hajszál híján egy szemétkupac lett.

 (saját fotók 2017-ből, kattintásra galéria nyílik!)

A Heideberg-turmot és Brandenburg legmagasabb pontját itt találod meg. 

4. Völkerschlachtdenkmal, Lipcse

A legtöbb itt felsorolthoz képest ez egy igazi turistalátványosság, évente úgy 300.000 ember látogatja meg. A szépnevű kőkolosszus első ránézésre valami náci falanszternek tűnik, de ettől lényegesen régebbi. A napóleoni háborúk alatt zajlott Lipcsei csata (vagy népek csatája) alkalmával elhunyt és/vagy megsérült majd százezer ember emlékére állított emlékmű ez a 91 méter magas buflákság. Előtte állva érezhetően iszonyú dominanciával nyom agyon mindent és bármit, még megtippelni is nehéz volna, hány tonna követ kellett az építéséhez összehordani.

Az 1813. októberi csatában a francia és szász (meg kis részben lengyel) csapatok a majd kétszeres túlerő ellenére sem álltak túl rosszul. Bár az osztrák-orosz-porosz-svéd-magyar nagykoalíció beszorította őket a városba, majd szép lassan bekerítették őket, az Elster folyó egyetlen hídján szervezetten megkezdték a visszavonulást, hogy a nyugati parton magukat beásva megállítsák a túlerőt. Ment is minden rendben, míg egy pánikoló tizedes fel nem robbantotta a hidat, jóval korábban, mint amikor arra szükség lett volna. Korábban, már csak azért is, mert a hídon épp a visszavonuló seregek... nos... vonultak vissza.

Az éppen a hídon menetelők közül szinte mindenki meghalt, a keleti parton maradtak (az eredetileg 195.000 fős seregből kb. 30.000, jelentős részben sérült, harcképtelen katona!) pedig az így már tízszeres túlerőben lévő ellenség támadása következtében másnap részben meghalt, részben fogságba került.

Az emlékművet 1898-ban kezdték építeni, bár az alapkövet már 1863-ban, a csata ötvenedik évfordulóján letették. Igaz, máshová, nagyjából 750-800 méterre onnan, ahol végül az építkezés megkezdődött. Így persze 1898-ban kellett egy új alapkő is, de ennek ünnepélyes elhelyezése után már tényleg megindult a munka. Hozzátenném, hogy gyorsan, de csak tizenöt évvel később készült el az építmény - persze ennyi kő megmozgatása nem lehetett egyszerű feladat.

Az emlékmű maga több szintes, ezek a szintek részben egybenyitottak, a középső nagyteremben 9,5 méteres szobrok állnak. A szintek lépcsőn és lifttel is megközelíthetőek - kivéve a tetőterasz, ezt már csak gyalog, gyakorlatilag a falban vezetett lépcsős folyosókon lehet megközelíteni. Klausztrofóbiásoknak fenntartásokkal ajánlott, a folyosók vállban szűkek, de annyira, hogy egyszerre csak egy irányban járhatóak. Mindkét végükön jelzőlámpával szabályozzák a forgalom irányát.

A tetőteraszról csodálatos kilátást élvezhetünk, a középső üvegkupolán át pedig benézhetünk az alsóbb szintekre is.

(saját fotók 2016-ból, kattintásra galéria nyílik)

Ha megnéznéd a Völkerschlachtdenkmalt, ide kell menned.

5. Pyramide, Machern

A Machernben található piramis épp olyan, mint az igaziak. Csak kisebb. Meg soha nem nyugodott benne senki. Meg fura a bejárata. Meg van egy hátsó kijárata is. De amúgy egészen hasonló :)

13x13 méter, 11,45m magas, és Lindenau grófja építette, 1792-ben. Eredetileg grófi mauzóleum lett volna, de valamiért úgy alakult, hogy senki nem került ide végső nyugalomra. Bár a belső terében urnatárolókat alakítottak ki, azokban urnák is vannak az ősök neveivel, valójában ezek mind utólag készültek, és üresek. A fő terem alatt négy különálló koporsószoba található, amelyet a gróf családjának szántak, azonban mint említettem, ezek üresen maradtak. Hogy a misztikumot fokozza, a gróf titkos átjárókat is építtetett be, amelyek összekötik a fő termet a koporsószobákkal.

A piramis körüli park ösvényeit eredetileg szkarabeusz-formában vezették, ezekből azonban mára nem igazán látható már semmi.

Az 1800-as években szabadkőművesek és rózsakeresztes titkos társaságok tartottak itt összejöveteleket, de ezekről - lévén ugye titkos társaságok - csak említés szintjén maradtak emlékek.

A piramis a macherni kastély parkjában található, viszonylag rendezett környezetben, tóval, szabadtéri színpaddal, templomrommal és mindenféle egyéb jósággal. A környéken járva egy sétát mindenképp érdemes itt megejteni.

Utólag tudtam meg, hogy a közelben van egy egykori Stasi-bunker, vezetési pont, ezt ottjártunkkor sajnos infó hiányában kihagytuk, de szeretném pótolni.

(saját fotók 2017-ből, kattintásra galéria nyílik!)

A grödeni piramist itt találod meg.

...és hogy ki ne maradjon: kövess, lájkolj, iratkozz fel!

Site: http://www.prokee.hu

Blog: http://prokee.blog.hu

Facebok: https://www.facebook.com/prokee.hu

Instagram: https://www.instagram.com/prokee.hu

Youtube: https://www.youtube.com/c/Prokee

Twitter: https://twitter.com/prokee_hu

Ma 71 éve bombázta szarrá Drezda belvárosát az egyesített amerikai-angol légiflotta.

A II. világháború egyik legnagyobb felháborodást keltett terrorbombázása volt ez, aminek a lakosság pusztításán kívül semmilyen célja nem volt. Gyújtóbombákkal szórták meg a katonai jelentőséggel egyáltalán nem rendelkező várost. Bár a foszfor használatát évtizedekig tagadták a szövetségesek, ma már tudható, hogy legalább 650.000 gyújtóbombát szórtak a városra.

A támadás hadászati szempontból teljesen értelmetlen (hiszen a hadsereg nem volt számottevő mértékben jelen, a vasúti pályát pedig hamar helyreállították), stratégiailag pedig haszontalan (a lakosság remélt lázadása elmaradt, mert annak jelentős része egyszerűen elégett, a maradék meg magát meghúzva elbújt) volt, a várost viszont gyakorlatilag lenullázta. Sok helyen megszűntek az utcák, csak onnan lehetett felismerni őket, hogy ott alacsonyabb volt a törmelékhalom. Halottak feküdtek mindenhol, a járványveszély miatt nyílt tereken égették el a holttesteket, de a romok alatt még évtizedekkel később is találtak mumifikálódott testeket.

(18+++ durva fotó a hajtás után!)

A romok egy része egészen az NDK-s idők végéig megmaradt, a Fortepan drezdai fotóin látható, hogy a hatvanas-hetvenes évekig a műemlékek jelentős része még a lebombázott állapotában volt látható. A hivatalos propaganda szerint azért tartották meg őket, hogy ezzel is a fasizmus háborús rombolásának állítsanak emléket - valójában csak simán nem volt pénz egy egész város újraépítésére. Az egyesülés után újjáépült nem csak a Frauenkirche, de számos más, kevésbé ikonikus épület is. Néhány részlet, mint a Frauenkirche romjaiból kiemelt faldarab az épület előtt, vagy a Zwinger sarkánál a Zsófia-templom toronycsúcsa megmaradt emléknek, de az igazi romokat, mint az Herzoginsgarten helyén megaradt Orangerie csonka kapuja, vagy a johannstadti Trinitatskirche romjai alatt berendezett ifjúsági ház már szinte keresni kell.

Hogy a rombolás mértékét érezni lehessen, előbb íme néhány fotó a Pirnaischer Platzről, a támadás előtt, után, majd a mai képe, jobb megoldás híján a Google Earthből:

Végül érdemes még egy pillantást vetni az alábbi térképekre, hogy a bombázás földrajzi kiterjedését átérezzük (és persze azt is, miért volt ordas hazugság azt állítani évtizedekig, hogy katonai-ipari célpontokat bombáztak. A mai Drezda határai pirossal, az akkori határok feketével vannak jelölve. A piros területen a házak háromnegyede megsemmisült, a narancs területeken a házak egynegyede megsemmisült:

Drezda akkoriban nagyjából a mai Székesfehérvárnak megfelelő méretű város volt, vagy mondjuk a mai Miskolcnak, Lillafüredtől keletre. Legyen hát meg a rombolás ezekre a városokra, sőt, Budapestre is levetítve - egy hasonló méretű budapesti támadásban a Hungária körúton belül gyakorlatilag nem maradt volna semmi :

A végre pedig egy megrázó videó, erős képekkel:

UPDATE: a kommentekben szó esett a Frauenkirche falánál felállított eredeti falradabról, ez az:

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Honnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !