- prokee -

Kicsit lábadozom még Akali és Alsóörs után. Lesz beszámoló, már elérhetőek a képek és videók, de még ülepednie kell kicsit az élménynek.

Addig viszont laza mozizással pihenek. Rábukkantam ugyanis az MTV Videotárára. Lehet, hogy csak nekem újdonság, de nem gondoltam volna, hogy bármi, ami a Magyar Televízióval kapcsolatos, ma, 2008-ban jó, működő és ingyenes lehet.

Gyermekkorom kedvenc ifjúsági filmeitől kezdve a sosem látott sorozatokig van itt minden, sok tízéves és relatíve friss sorozatok egyaránt.

Mondom, ingyen. Egy jobbklikkel (vagy beágyazva duplaklikel) teljes képernyőn is nézhető, beszúrható, élvezetes.

Ingyen. Tényleg. Nézzétek !

Volt ugye ez a post, ezzel a képpel:

Írtam egy érdeklődő mélt, itt a válasz, köszönjük, Kalmár úr !

Tisztelt Prokop Úr!

Az Ön által fotózott mazda oktatási célokat szolgál.
Egytotálkárosra tört autó, melynek a motor váltó része ép, mûködõ képes. A jobb elsõ sárvédõ már félig megjavított állapotban van, az Ön fotójához képest. A javítást karosszérialakatos tanulóval végeztetjük. Fényezését szintén a fényezõ tanulók fogják elvégezni.
Oktatási célon, a motor elektronikus vezérlését értem. A fél gépkocsit ellátjuk hibákat produkáló berendezéssel, melyet saját magunk készítünk. Ezzel a berendezéssel, a gyújtás, és befecskendezõ egységben tudunk hibákat elõidzni. Mely hibákat diagnosztikai, és egyéb mûszerekkel lehet kimérni. Ezzel szeretnénka jobb, és életszerübb képzést biztosítani kollégáink, és szakmunkástanulóink részére. Amint Ön is láthatta, a gépkocsin minden alkatrész megtalálható, mely ellektronikával mûködik, még a hátsó lámpák is. Ezeken pedig az autóvillamossági szerelõ tanulóknak lehet nagyon jól hibákat beépíteni.

Tisztelettel:

Kálmán Csaba
szervizvezetõ

Nokérem, mától tart hivatalosan is a Nagy Nyári Találkozó. Sok érdekes esemény tarkította a napot, ezek egy részéről inkább nem beszélnék. Csendben reménykedem, hogy képek sem kerülnek elő róla :)

A wifit már nem kell lopni. Első körben végigjártam Csopakot, Alsóörsöt, Füredet, de nem találtam hotspotot. Aztán a sátor előtt felültem a Trabant tetejére, és remekül megy a T-Online. :)

 Jöjjön néhány kép, és két video. Első Omm, Tomnemtom, Miluman és Viktor Orr-gyakorlata, második pedig GDX-Analóg-Darti videója, enyhén kompromittáló részletekkel :)

Hoppá, sikerült wifit lopni. Itt ülünk a recepció előtt két laptoppal, és - mivel Darti kitalálta a fizetős hálózat jelszavát - pofátlanul, abszolút szem előtt nyúljuk a sugarat az éterből.

Időnként fogok dobélni ezt-azt, de szöveget nem sokat, inkább visszamegyek a sörökhöz - mégiscsak tisztább, szárazabb érzés.

Akali

Autóbuzik jelen, Omm és párja, Erika, Miluman, Tomnemtom és csemetéje a maga 187 centijével, Apamackó és párja, akik éppen évfordulót ünnepeltek, no és persze Tündérem és én.

Már első este konfrontálódtunk a lengyelekkel (Polák- Venger Dvá Enemy!), no meg a Zasszony által rendre tanított veterán-aspiráns Ladás csókával, mert túl hangosan beszélgettünk, de ők adták fel hamarabb...

Alsóörs

Vasárnap az Autóbuzikkal átvándoroltunk Alsóörsre, és Orrozásba, Fordítottkormányművesezésbe és fürdésbe csapott át a délután. Képek és video erről később, ennyire nem gyors a lopott wifi :)

Viszont pár kép és egy gyors sztori:

A csalódás

Lassan, megfontoltan ébredtünk. Pontosabban én kissé hirtelen, ugyanis szívtelen-lelketlen Lajos kolégámnak volt arca hozzá, hogy 8:15-kor megcsörgessen holmi első lengéscsillaptók hollétét firtatva.
Szépen lassan kitámolyogtam a sátorból, Darti integetett az út túloldalán látható QEK Junior mellől. Gyorsan előállítottam egy kávét cigivel, elősegítendő a hajnali bootolást, és átsétáltam a szomszédba.
Ekkor a kapu felől megjelent az első nyíregyházi különítmény, két Trabanttal és egy tűzpiros 5 ajtós régi Swifttel.
Dartival arról elmélkedtünk, mekkora kudarc.lehet ez nekik...
A kedden kezdődő találkozóra igazi hardcore résztvevőként leérkezik valaki hétfőn. Jó messziről persze. Felkel hajnal háromkor, fogmosás, telefontöltő, papírok, OK.
Indulás, nagy lendülettel. Az úton véletlenül felbukkanó idegen Trabantokat padlógázzal előzi, hátha ők is ugyanoda tartanak. Átvágnak Pesten, elég korán érkeznek ahhoz, hogy ne a reggeli dugóban kelljen araszolni. Leérnek Alsóörsre nyolc óra magasságában, boldogan közelítik meg a kaput azzal a tudattal, hogy ők lesznek az elsők. Az igazi, megbecsült, legmegszállottabb, nr. 1 résztvevők, egy nappal a kezdés előtt.

Ekkortájt dörgöltük a szemünkből az utolsó szem csipákat, a hűtőből kiszedtük a kaját, a mikróban megmelegítettük, közben hallgattuk a rádiót. Komplett összkomforttal érkeztünk, három sátor, egy lakókocsi, egy sátras utánfutó, két sörsátor, két hűtő, nagyképernyős tévé, áram, épp csak folyóvíz nem volt bevezetve. Túl voltunk az első masszív sörözésen, sőt, már ki is aludtuk.

Borzalmas lehet, ehhhehheheeee :)

Omm és Erika képei pedig itt láthatóak

Tommi hívta fel a figyelmemet az Atom blogján látható autóra.

 Most akkor trendet teremtettünk, vagy valami más célt szolgál a sárkány ? :)

Apropó, egy új video, tavalyi, de még nem használt felvételekkel CIX-Digitcam-Lacától: 

Tetszik, na...

(katt, nagy!)

Áruháznyitás

Valamikor, nem is olyan régen, épült egy Tesco Érden. Nem vagyunk megrögzött áruházjárók, sem az akciókat, sem az újonnan nyílt üzleteket nem tartjuk nyilván. Így aztán egyszer csak az tűnt fel, hogy a parkolóban autók állnak. Tündérem éppen készült meglátogatni barátnőjét és annak születésnapos gyermekét, kitűnő lehetőségnek tűnt 1. megnézni, vajon ez is olyan szakadt, szutyok hely-e, mint a battai; 2. beszerezni valami ajándékot a gyermeknek.

Bevágtattunk, irány a játékosztály. Ilyenkor mindketten egyszámjegyűvé fiatalodunk, tízperceket tudunk játszani a plüssállatokkal. Most is kiszúrtunk kettőt, egy bárányt és egy... khmmmm... macskaszerűséget...

 Hát, megvettük őket. A kassza felé vettük az irányt, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy:

- az összes kassza működik

- mindegyiknél óriási sor, púposra rakott kocsikkal

- többen nem csak egy bevásárlókocsit toltak

Ekkor tudatosodott, hogy az áruháznyitás napja lehet. A milliónyi akcióra éhes fogyasztó között elég furcsán éreztük magunkat, de nem akartuk veszni hagyni a két állatot, ezért végigálltuk a sort. A pénztáros csaj és a biztonsági őr enyhén gyanúsnak talált minket a kemény két tétellel, de nem volt nálunk plusz szatyor vagy táska, és még kabátot sem vettünk. Szerencsére testüregmotozásra nem került sor...

Hazafelé eldöntöttük, hogy a két állatot megtartjuk, annyira esdeklő tekintettel néztek ránk egész úton. Ezzel viszont lőttük a gyermek ajándékait. Mi a megoldás ? Másnap visszamentünk.

A két dög persze kapott nevet is. A bárány (aki egyébként szerintem tehén) a Kopernikusz Zsolt nevet kapta, a macskaszerűség pedig, jobb ötlet híján Krumpli lett.

Igen, harminchárom éves fejjel is vannak plüssállataim, sőt, nevet is adok nekik.

Éééééééééés ? :)

Hát, arra nem emléxem, hogy a kasszás csaj ugyanaz volt-e, de az tuti, hogy a kasszánál az előző napi szekuritis fogadott, és tisztán kivehető volt az arcán az "Engem most tutira nagyon átb*sznak, de az istennek sem jövök rá, hogy mivel" kifejezés.

Köszönhetően annak, hogy a kosarunkban egy 150 darabos puzzle, egy plüssmacska, illetve egy, a kasszánál lévő hűtőboxból kirántott Ginger Ale volt.

Körülöttünk pedig a fogyasztói társadalom krémje tologatta az ipari kartonos csomagolású Tesco Value kólát...

Zsuzsi, a Tourette-szindrómás, narkolepsziás, süket fél macska.

Egyszer volt egy macskánk. Illetve volt többször, de halmozottan sérült csak egyszer.

Felbukkant a kertben, és nyávogott. Pontosabban üvöltött, teli torokból. Ezalatt éppen birkózott valami műanyagvödörrel, amit karmolt-rúgott-harapott.

Próbáltam elzavarni, de annyira elmerült a munkában, hogy nem vette észre sem azt, hogy közelítek, sem a tőlem telhető legnagyobb hangerővel előadott "Ssssssssscccc!" kiáltást, ami ugyan nehezen artikulálható, de minden becsületes macskánál működik.

Aztán mire odaértem, elaludt. Pedig nem én jöttem lassan, ő volt gyors. Felemeltem, az egyik mancsának karmait alig tudtam kifeszegetni a vödör pereme alól, éa megvizsgáltam.

Egy relatíve fiatal leány volt. Hibátlanul fehér színű, rózsaszín orral és talppárnákkal, nagyjából sérülésmentesen. Letettem a földre, mert a kezemben úgy festett, mint egy rongybaba. Mi tagadás, elég komoly átéléssel aludt.

Ahogy lefektettem a fűbe, felébredt. Kinyitotta a szemeit, és csodálkozva meredt a vödörre. Valószínűleg sejtette, hogy emlékeznie kellene azzal kapcsolatban valamire, csak nem jutott eszébe, mi is lehet az.

Én közben naivan ciccegtem neki, amely szintén elég infantilis dolog egy huszonéves sráctól, de egyrészt hatásos, másrészt meg egy k*rva macska csak nem fogja elárulni senkinek :)

A dög ezalatt maximális koncentráció mellett az égvilágon semmit sem csinált, eltekintve attól, hogy időnként hevesen nyávogott párat, mint Cartman a 1108-ban (a South Park Le Petit Tourette című része).

Lassan kiderült, hogy a macska:

1. tök süket, ami egyébként a tiszta fehér macskáknál elég gyakori genetikai rendellenesség, különösen a perzsáknál.

2. Narkolepsziás, ugyanis a leghülyébb helyzetekben (például másik macskával folytatott élet-halál küzdelem közben) volt képes azonnal elaludni (és itt az azonnal szót a lehető legkonkrétabb értelmében használom)

3. Tourette-szindrómás, ugyanis bármely pillanatban képes volt akaratlan, kontrollálhatatlan mozgásokat, vagy nyávogásokat produkálni.

Mivel az elesett állatokról mindenkinek a saját esendősége jut eszébe (jó, egyeseknek esetleg zsák, ásó, gyufa, gázolaj, esetleg leves, de az aberráltakra most nem térnék ki), megsajnáltuk, és befogadtuk. Arra komolyan figyeltünk, hogy az utcára ne nagyon jusson ki, hiszen szerencsétlen nem hallja a közeledő autót - de nem mindig jártunk sikerrel. Nagyjából két hét után nem is került elő többet. Azt hittük, valaki elvitte, vagy elütötte, mindenesetre arra számítottunk, hogy sosem  látjuk többé.

Így is lett, egészen két hétig. Akkor felbukkant, üvöltözött egy kicsit az udvaron, utána felsétált a lakásba, megcibálta Zsófi nevű perzsamacskám fülét, felzabálta a fél tál kaját előle, majd fejjel előre belezuhant, és elaludt.

Mi örültünk, Zsófi nem annyira. Mindenesetre maradt, két hétig. Aztán eltűnt, majd előkerült, ismét eltűnt, majd előkerült, majdnem pontosan kéthetes periódusokban.

Kezdett már idegesíteni, hogy vajon hol jár ilyenkor, de nem sikerült a nyomára bukkanni. Kérdezősködtem is a szomszédoknál - az egyik például közölte, hogy fogalma sincs, amúgy sem ismeri meg Zsuzsit, mert mindig összekeveri a második szomszéd fehér macskájával, ráadásul állítólag az is folyton eltűnik.

Nos, rövid tisztázó beszélgetés után kiderült, hogy Zsuzsi a második szomszédhoz beköltözött albérlőké. Mármint négy hétből kettőig, aztán a mienk, a másik két hétre.

Szegény ezzel lebukott, így kilakoltattuk, és ettől kezdve csak néha hozta a szél csendes nyári éjjeleken a higgadt üvöltözését...

Miskolcon kevés a mozgólépcső

Esté, aki kora kamasz korában a bitekhez ragadt, és tudomásom szerint azóta sem engedte el azokat (vagy azok őt), Miskolcon nőtt fel. Ott írta az első programokat, még Commodore Plus/4-re, ami legalább olyan lúzer típus volt számítógépben, mint a Trabant autóban. Viszont nagyon kellemes társaság verődött köré, és amikor Esté úgy döntött, hogy az addig elkészült (egyébként abszolút pofi kivitelezésű) játékait megpróbálja pénzzé tenni, négyen csapódtunk mellé, hogy segítsünk.

Az érvényesülés helye ugye vagy Hollywood, vagy Budapest, tehát Miskolcról először is fel kell utazni, majd ott nekilátni az érvényesülésnek. Mi persze kiérkeztünk Esté elé a keleti pályaudvarhoz (bocsesz, autó még sehol, voltunk 14-15 körül), majd miután megérkezett, a metró felé vettük az irányt.

Az M2 mozgólépcsőnél furcsa dolgot tapasztaltunk: Esté ugrott egyet a lépcső elején. Kissé furcsa volt, de nem reagáltuk le. Azt sem, amikor a végén is ugrott.

Amikor a Blahán kifelé ugyanezt eljátszotta, már nem bírtam magammal , és megkérdeztem, miért teszi. Kissé zavartan mondta, hogy mikor utoljára metrózott Pesten, még elég kicsi volt, és Anyu mindig azt mondta a mozgólépcső végén, hogy HOPP ! - és erre neki ugrani kellett.

Hát, mit mondjak, a tinédzserek kegyetlenek, nagyon sokáig cinkeltük ezzel. Egészen pontosan két évig. Ettől kezdve szokássá vált a társaságban, hogy a mozgólépcső végén leszorított talppal "úszunk fel" a fésűre, ami a lépcső végén fogadja az elemeket. Ilyenkor elég volt csak egymásra vigyorogni, és mindenkinek eszébe jutott a HOPP, és Esté története.

A szemétkedés egészen addig tartott, amíg (nagyjából 3 évvel később) a társaság egy tagja (nevezzük mondjuk Kovács Istvánnak) meg nem vásárolta élete első igazán drága, márkás cipőjét (talán Adidas Torsion). A vásárlás történetesen éppen akkor történt, mikor Kovács István is, és Esté is Pesten járt. Cimborám igen büszke volt az új báli topánra, annyira, hogy át is cserélte, és ebben kísértük ki Estét a miskolci vonathoz. A mozgólépcsőn persze előjött a soha meg nem unható poén,  amiben ekkor már Esté is részt vett. Büszke mosollyal arcán, leszorított lábfejjel felúsztatta magát a fésűre. Mögötte ugyanígy tettem én is, majd Kovács István is.

Azaz tette volna, ha a vadonatúj Adidas talpát be nem csippenti a fésű. Ettől ő persze megállt, kihúzni a lábát ugyanis nem tudta. Nyilván egy erősebb rántással szabadult volna, de akkor oda a vadonatúj, méregdrága cipő.

Ezalatt két fontos dolog történt. Először is mi a térdünket csapkodtuk összegörnyedve, hiszen a HOPP-os poén ilyen fokú kiteljesedése teljesen váratlanul jött, ráadásul a szenvedő alanyai sem mi voltunk. Másrész pedig a lépcsőn ezalatt Budapest lakosságának nagyjából egyharmada próbált feljutni a pályaudvarra, ám a lépcső végén botladozó cimboránk miatt ez közel sem volt ilyen egyszerű. Különösen nem úgy, hogy a pályaudvarra általában csomaggal igyekszik az ember...

Nos, a burleszkbe illő jelenet erős 8-10 percig tartott, ezalatt mi igen jól szórakoztunk, Kovács István viszont nem annyira, sem pedig a fején-hátán bőröndöket és saját magukat átvonszoló, nem sokkal kevésbé bukdácsoló utazóközönség.

Hirtelen következett be a vég: barátunk valószínűleg megunta a hömpölygő tömeg intim közelségét, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta a cipőjét a fésű fogságából. Már persze azt, ami maradt belőle, a talpat ugyanis benyelte a szerkezet.

Gyors cipőcsere után továbbmentük, és Kovács István legnagyobb bánatára bejegyeztük a célszemélyt az elkövetkezendő évek szívatásaihoz :)

Szerelni csak ügyesen, szépen...

Próbáltatok már a Trabant gyári emelőjével kereket cserélni ? Nem egy megbízható szerkezet, de van az úgy, hogy más nem áll rendelkezésre. Én mondjuk két ilyen emelőn komplett bölcsőcserét csináltam egyszer, májusban, ráadásként felváltva volt szakadó hóesés és ragyogó napsütés. A műtét sikerült, az emelő bírta a strapát.

Így teljes bizalommal álltam neki nem sokkal később a hátsó fékek felújításának a ház előtt, a járda és az úttest közötti füvön. Emelő be, autó fel, kerék le, dob le, hajrá.

A hypermarketben vásárolt szerelőládámon ülve éppen a fékpofákat forgattam ki a helyükről, amikor az emelő oldalirányban elbólintott. Ettől az autó leült, kidobta maga alól az emelőt. Ahogyan félig a kerékdobban ültem a ládán, a sárvédő íve gyöngyörűen rázárt a két felső combomra, hajszálnyival a térdkalácsom felett. Az autó segge leült a fűre, a lábamat meg pont annyira nyomta le, hogy sem kifordítani, sem kihúzni nem tudtam a kerékdobból.

No, baj van. Hétköznap délelőtt tíz óra, telefonom a kocsiban, én alatta, otthon senki, de még a szomszédban sem. Az utcában ilyenkor a kutya sem jár, ülhetek itt délutánig. Ráadásul a két lábam között nincs annyi hely sem, hogy legalább a féket megcsináljam addig...

Talán egy órája cigarettázhattam nyugodtan félig az autó alatt, amikor Attila, a pár házzal lejjebb dolgozó autószerelő bukkant fel egy E30 318 nyergében. Eszembe jutott, hogy előző nap segítettem betolni neki az autót az udvarba, valami üzemanyagellátási probléma miatt hozták be, nyilván kész, és próbálja.

Arcomon földöntúli örömmel integettem neki, hogy segítsen. Ő mosolygott, visszaintegetett, és büszkén elhúzott a BMW-ben.

Kábé fél óra múlva tért vissza, és ugyanez a jelenet játszódott le. Aztán újra, újra, újra és újra.

Akkor már elég higgadt voltam, tisztában voltam vele, hogy történjék bármi, nekem délutánig-estig itt kell ülnöm. A pozíció nem volt kényelmetlen vagy fájdalmas, a kerékjárati ív épp csak annyira nyomta a lábam, hogy ne tudjam mozdítani, kellemetlennek csupán a kezdődő zsibbadást lehetett mondani, no meg persze a tehetetlenséget. Ám a következő alkalommal Attila lassított, majd megállt.

- Szevasz !

- Szia Attila ! Látom, tetszik a gép.

- Aha, finom, megy, mint az ördög, csak néha megáll az AC. Valószínűleg valami elektromos probléma, át tudsz majd jönni meglesni ?

- Hát, figyelj, ma nem fog menni. Maximum este.

- Addigra vissza kell adnom a gazdájának, nem lehetne most ?

- Semmiképpen, most tényleg nem érek rá.

- Miért, mivel foglalatoskodsz ?

- BESZORULTAM A KOCSI ALÁ B*ZMEG, TE MEG K*RVÁRA NEM AKARSZ KISZABADÍTANI, ÚGYHOGY VÁRNOM KELL VALAMI ÉPELMÉJŰ SEGÍTSÉGRE !!! - közöltem cseppet sem úri modorban, valószínűleg igazságtalanul...

Természetesen percek alatt kiszabadított, bár azért előtte röhögcsélt egy keveset :)

Omm, azért csak jobb így, nem ?

Rendszeresen kapom az ívet, hogy régi Trabantosként rendszeresen idegen típussal járok találkozókra. Ez részben igaz is, bár azért évente legalább egyszer igyekszem odaillő autóval megjelenni.

Az ok egyébként igen prózai: lakótelepen nehéz autót építeni. Egy korrekt kertes ház beszerzéséig nagyon komoly projektbe nem is fogok bele - sokszor megszívtam már a távépítéssel. Hyperbosszantó "vendégségben" úgy autót javítani / szerelni, hogy mindig a legfontosabb alkatrész marad otthon...

Most viszont megelégeltem, és többé-kevésbé szalonképessé akartam varázsolni a Hybridet.

A flotta itt látható, a Corsa nem tartozik bele :) A Hybrid jobb szélen, még eche négyütem külsővel. A cél pedig a Swift mellett, valami hozzá hasonlót akartam kihozni a gépből.

Vasútbuzik, segítsetek !

Ez vajon mi a rák ? Százhalombattán fotóztam tegnap este, és borzalmasan jól néz ki.

Kéne ilyen az erkélyre :)

...a Hegyalja Fesztiválon.

Imádom. 

Kedvesem édesapja az alábbi levelet kapta:

Nos, kedves Vezér Mihály, tisztelt Polgármester úr !

Kedvesem köszönettel vette kézhez levelét. Kérem, ne tekintsék a levéltitok megsértésének, hogy édesapja helyett ő bontotta fel a borítékot, de mint hivatalos örököse, gyanítom, joggal tette.

Zemplényi Sándor, kedvesem édesapja ugyanis 16 éve elhunyt. Az elég régen volt ugye, még ha a munkamorállal van is némi probléma a Népességnyilvántartóban, azért ennyi idő alatt valószínűleg felvezették az aktájára.

Egyébként a levél a mai napon, azaz július 16-án érkezett. Jó, jó, tudom, hogy a jókívánságok plusz-mínusz egy hétig érvényesek, ám Zemplényi Sándor április 21-én született, tehát az időzítés sem az igazi.

Azért köszönjük, tényleg, kedves gondolat. Kissé morbid, de kedves.

Ezt akarom, azonnal. Viszont nincs rá pénzem. Adakozzatok, az nem lehet, hogy másé legyen :))) Szopok, nyalok, gombot varrok, sőt, adok autogrammot is, és szívesen viselkedem Győzike módra, ha szükséges ! :)

Persze, szívesen várom büdös nagy multicégek ajánlatát is, rengeteg zsével, minek fejében hajlandó vagyok életem hátra lévő részét kólaivással, hamburgerevéssel, dezodorálással, vagy nyálas marketingdumák kiötlésével és megírásával tölteni.

Kell, és kész. Hogy is mondják Autóbuziul ?

Instant Get !

...és persze meg ne merje venni senki ! :)))

Csendben jegyzem meg, az a fura felni, 4x160-as osztókörrel a Melkus gyári könnyűfém felnije. És ez bizony könnyű. Tényleg.

Nakéremszépen.

Ezt is megértük. Hosszas szívás, várakozás után végre megjelent az a rendeletmódosítás, amely szerint a kétütemű autók környezetvédelmi felülvizsgálatára vonatkozó szigorított határértékei 2020. december 31-ig megfelelnek a gyártó által  megadott határértékeknek.

Akkor most nem kell katalizátor ?

Nem, sőt, eddig sem kellett. Senki sem írta elő, hogy ezekre az autókra katalizátort kell szerelni. Viszont előírtak egy olyan határértéket, amelyet egy ilyen motor katalizátor nélkül gyakorlatilag nem tud huzamosabb ideig teljesíteni. Tehát három megoldás volt:

1. katalizátor felszerelése - nincs, drága, plusz nem biztos, hogy ezzel tudja az értékeket a második zöldkártya-mérésen is.

2. valamely más módon teljesíteni az értéket - ez alkalmilag megoldható, de csak a mérés idejére. Ez persze elég a zöldkártyához, de nem kellemes tudat úgy autózni, hogy törvényszegő, csaló, hitszegő vagy.

3. autót kivonni a forgalomból - ja, persze, akinek így negyven év után is Trabantja van, az vagy imádja, vagy erre telik. Egyik esetben sem megoldás, hogy elvesszük, és kész.

Magyarországon jelentős számban használnak Trabant Hycomatot a (valódi) mozgássérültek. Az ő szemükben a Trabant sokszor az egyetlen helyváltoztató eszköz. Az eredeti rendelet ugyan hagy egy kibúvót számukra, hiszen a mozgássérültek autóira határozatlan ideig kitolta a szigorítást - ám erről gyakorlatilag senki sem tud. Még a zöldkártyások sem...

...ésakkormost ?

Az van, hogy tavaly december 31-ig volt haladék azok számára, akik régi tulajdonosként (2004 közepe előtt bejegyzett tulajdonos vagy üzembentartó) még megtartották Trabantjukat. Mivel az egész rendelet értelmetlen és betarthatatlan, a Közlekedési (és mittoménmilyen) Minisztérium januárra ígérte a határidő kitolását.

No, ez nem történt meg egészen idáig. Nyilván enne örömére az elmúlt fél évben egy rakás Trabantot bezúztak, kivontak a forgalomból, és igen elenyésző az igazán kitartó gazdák száma.

Most megjelent a Magyar Közönyben (itt letölthető, 29. oldal), miszerint a határértéket 2020-ig kitolták.

Örülök, na. Azért megjegyzem, aki holnap zöldkártyázni indul, vigye magával a közlöny ide vonatkozó részét, mert a zöldkártyások zöme nem olvassa azt :/

A rendelet pontos szövege:

(kattints, nyílik!)

Persze az élet nem habostorta...

Csendben jegyzem meg, hogy azért ezután sem lesz fenékig tejfel a Trabantosok élete. Alig találni már olyan zöldkártyást, aki vállal kétütemű autót. Szinte elérhetetlen bármilyen fontos alkatrész, tehát lassan nem lehet vizsgaképes állapotba hozni egy ilyen autót. A bontók már kompletten dobják ki az autókat, nem tesznek el üveget, ülést, kormánykereket. A motorokat-váltókat kiszedik, ha aznap nem jön rá vevő, már megy is a színesfém-gyűjtőknek. Sok helyen kalapáccsal törik össze a blokkot, mert egyszerűbb így szelektálni, mintha szétszednék...

Szóval, autóbuzik, addig mutogassatok Trabantot a gyereknek, amíg megtehetitek :)

Csendben jegyzem meg, ha jól értelmezem, ez a módosítás nem csupán a 2004 utáni tulajdonosokra vonatkozik, hanem a friss vásárlókra is. Persze ehhez össze kellene szedni a rendelet összes módosítását, és egyben értelmezni, de nagy valószínűséggel erről van szó.

Lassan lehet készülődni. Idén is lesz Nagy Nyári Találkozó Alsóörsön, ahol a Trabantosok és Wartburgosok (meg persze egy rakás más autó) összejönnek, és autó-sör-csaj társaságában furcsa dolgokat művelnek.

Időpont: 2008. augusztus 12-17. Helyszín: Alsóörs, Európa-Kemping

Igazi hardcore autóbuzik (mint például én is, ugye :) ) kezdhetnek már augusztus 8-án is, ekkor ugyanis Balatonakaliban KGST-veterántalálkozó lesz.

 Időpont: 2008. augusztus 8-10. Helyszín: Balatonakali, Strand-Holiday kemping.

Mindkét rendezvényről bővebb információ olvasható itt.

Egyszer régen olvastam valahol, hogy egy ráérő brit tudós azzal szerzett magának hírnevet és megbecsülést, hogy a statisztikai halmozódás gyakorlati bizonyításának szentelte igen sok idejét. Azt próbálta bebizonyítani, hogy bármilyen jószándékúan is igyekszik szétszórni egyenletesen a tésztában a meggyszemeket, mindig akad, aki jobban jár a meggyes pite szeletelésekor, és persze olyan is, aki rosszabbul - tehát véletlenszerű meggy-terítés esetén, szabályos szeleteket feltételezve mindenképpen lesz több és kevesebb meggyet tartalmazó szelet is.

El is nevezte ezt a megállapítást meggyespite-törvénynek.

Nos, a meggyespite törvény a mindennapi élet bármely területén élő példákkal bizonyítja létezését.

- Ha egy szervízbe beesik egy Talbot Samba Bertone Cabrio, ami mondhatjuk, elég ritka autó - akkor igen nagy valószínűséggel két héten belül érkezik belőle még kettő. Akkor is, ha egyébként négy darab van az egész országban :)

- Ha egy napon történik valami extrém hülye baleset, akkor nagyon gyorsan történik még két-három ilyen.

- Ha egy ismerősöd Marutit vásárol (amely cselekedet, valljuk be, nem egy hétköznapi dolog), hamarosan kiderül, hogy még két barátod ilyen autót szemelt ki magának.

- Normális hétköznapokon a raktárban egy hét alatt több köbméter kartont termelek ki, amelynek elhordása külön energiát és időt igényel. Ha valamelyik kolléga költözik, és kartondobozt kér, tudom, hogy hetekig nem kell elhordanom, mert még ketten-hárman  fognak elköltözni a közeljövőben.

Jocó kollégám persze kételkedik a törvény létezésében, mint egyébként bármely más dologban is. Kivéve persze az extrém hülyeségeket... Ha megfelelően komoly arccal állítom, hogy egy barátom vásárolt egy Ikarus trolit, és azzal jár a Balatonra, simán megeszi. Ha viszont közlöm vele, hogy van otthon egy tévénk, azonnal kétkedő mosolyra húzódik a szája, és felveszi az Ezt-Azért-Még-Én-Sem-Veszem-Be arckifejezését :)

Ehhez képest múlt héten három Kia Magentist szervízelt, amely típusból egyébként nagyjából egy éve nem járt nálunk egyetlen darab sem. Másfél éve hasonló történt, három nap alatt három Besta járt nálunk - előtte-utána egy sem.

 Kíváncsi lennék, a ti életetekben hogyan jelentkezik a meggyespite-törvény ?

A hétvégi bulira való tekintettel két idevágó sztori, meg két nem idevágó:
(Nem, nem vettem részt a parádén... A kordon túloldalán sem...)

Meleg ruha

Egyszer télen anyukám azt mondta, öltözzek meleg ruhába.

Visszamentem, felvettem egy rózsaszín cicanadrágot, egy flitteres, mély dekoltázsú ujjatlan, köldököt mutató topot, meg egy piros körömcipőt.

Drága anyukám nagy levegőt vett, tízig számolt, majd közölte, nem pont így
gondolta.

(Jó, ez nem megtörtént sztori, de jól hangzik, nem ? :) )

Diszkóbaleset

Egyszer Dabasra mentünk dizsibe. Ittunk sok narancsvodkát, ezután kibontott hajjal, ég felé kalimpáló kézzel táncoltuk önfeledten a Sing Hallelujah-ra.

Egyszer csak valaki megfogta a seggem. Hátrafordultam, enyhén szakállas arccal - ott állt a helyi vajda fia (legalábbis később ezt mondták), a maga cirka 180 centijével és hasonló nagyságrendű kilóival. Kissé zavarodott volt a tekintete, és csak állt meglepetten, szótlanul. Bizonyára nem erre számított.

Ennél kicsit vidámmabbak voltak a háta mögött a haverok, ültek a pultnál a bárszéken, térdüket csapkodva röhögtek.

A helyzet annyira megalázó volt (nem nekem), hogy elégtételt kellett venni. Kicsivel később pánikszerűen menekültünk bátyám 2140-es Moszkvicsával Pest felé lekapcsolt lámpákkal, mögöttünk pedig két citromsárga és egy piros gömbegykettes Zsiguli.

Valószínűleg csak azért úsztuk meg, mert a Moszkvics 1.5-ös motorjára cirka 240 kiló nettó utastömeg jutott, míg az egykettesek legalább 750-et cipeltek fejenkét :)

Biobolt

Tündérem meglehetős kitartással hisz az egészséges táplálkozásban. Én a zsírszalonnában meg a rántotthúsban hiszek, de nem vagyunk egyformák. Ennyi év után már ki sem röhögöm csendben, amikor teljes kiőrlésű pitypagliszet vásárol, sőt, el is szoktam kísérni megfelelő szakboltokba. Amíg ő válogat, én csendben szemlélődöm. Viszont sosem vásárolok.

Egyszer éppen Szentendrén csavarogtunk, és ultrasürgősen vásárolnuk kellett valami retekcsírát, vagy ilyesmit. A HÉV-végállomás mögött szerencsére akadt egy éppen nyitvatartó, területileg ügyeletes biobolt, hát bevágódtunk.

Már az furcsa volt, hogy míg "rendes" boltban háttérzeneként Danubius, Roxy, Juventus, vagy más hasonló kereskedelmi rádió szól, itt a hifiben éppen kezdődött a "Bóbita, Bóbita táncol..." kezdetű Weöres Sándor-vers, Halász Judit előadásában. A pult mögött ráadásul egy fiatal srác és egy zsenge leányka állt, éteri mosollyal, tejfelszőke hajjal, enyhén átlátszó bőrrel. Kicsit meg is ijedtem, amikor megmozdultak, azt hittem, szimplán reklámbábuk, népszerűsítendő az egészséges táplálkozást.

Kedvesem tétován válogatott, én közben álltam, és vártam. Biokislány megszólított, mint rendes kereskedőhöz illik:

- Tessék parancsolni, miben segíthetek ?

- Köszönöm, csak várok, a párom vásárol.

- Addig önnek adhatok valamit ?

- Köszönöm, de tényleg NEM, szimplán várnék tovább.

- Mégis, valamivel, bármivel, nem segíthetek ?

- NEM, nem nagyon láttam semmit, ami érdekelne, köszönöm.

- Rendben, de ha bármit mégis, esetleg, akkor nagyon szívesen.

Aljas szemétláda vagyok, de ekkor már nem bírtam magammal:

- Hát, azt hiszem, mégis. Egy puhadobozos, barna Sopianae-t kérek.

Embert ilyen rövid idő alatt tejesüvegből vaskos vörösboros palackká változni még nem láttam. Hajszálnyival kisebb sértés lett volna, ha azt feltételezem, hogy esténként ártatlan gyerekmacskákat kínoz Mónika Show közben.

- Uram, ez egy bioélelmiszereket árusító üzlet, cigarettát sosem tartottunk, nem is fogunk. A dohányzás káros az egészségre, rákot okoz, és mellesleg...

- OK, köszönöm, akkor mégsem kérek semmit.

Többször nem kérdezett.

Másik vásárlás

Egy csendes napon kedvesem felcsörgött a munkahelyemen. Szólt, hogy bár előző nap megejtettünk egy nagybevásárlást, két fontos dolgot elfelejtettünk. Nevezetesen sajtot és toalettpapírt.

Mivel nyugi volt, szóltam a főnökömnek, hogy kiszaladnék a 100 méterre lévő CBA-ba papírért és sajtért. OK, mondta, de ha már így eszébe juttattam, vegyek már neki is egy nyolcas csomag gurigát, mert a céges készlet is fogyóban, és hamarosan bajban leszünk.

Átsétáltam, és öntudatos vásárlóként elcsíptem egy bevásárlókocsit, belecsaptam két csomag papírt, meg a pultból egy szimpatikus, előrecsomagolt 40 dekás sajtot.

Beálltam a sorba, majd ahogy sorrakerültem, feldobtam a szalagra a 16 tekercs WC-papírt, meg a 40 deka sajtot.

A pénztárban egy 18 körüli szende leányka ült, aki a szokatlan kombinációtól meglepődve rám emelte kérdő tekintetét. Valószínűleg iszonyatos önuralomra volt szüksége, hogy szóban azért mégse kérdezzen, de én értek a gesztusokból is, így válaszoltam a fel sem tett kérdésre:

- Buli lesz !

Ekkor leány szétesett, a kritikus frekvencia feletti bakfis-kacagásban tört ki, és valahogy beütötte a két tételt, majd elvette a pénzt.

Kifelé menet azt még láttam, hogy a kasszát átadta a kolléganőnek, majd hátramenekült...

Remélem, megpróbálta elképzelni azt a bulit, amelynek két legfontosabb, talán kizárólagos kellékeit leblokkolta aznap :)

(Kép Trabant USA-ról, kösz Molyhos!)

A bevezető majd minden mondtata ma is megállja a helyét. Azon kívül borzasztóan szp autók vannak benne :)

Azt hiszem, új értelmezést nyert a "kaotikus verseny" kifejezés a hétvégi F-1 futamon.

A történteket nem nagyon akarom felidézni, biztos megteszi helyettem Omm. (Megtette...)

Tennék viszont néhány észrevételt.

-  Silverstone az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró F-1-es pálya. 58 éve rendeznek itt versenyeket kisebb-nagyobb kihagyásokkal. (Egyébként nem igaz, amit Sport Géza írt, miszerint minden évben volt itt verseny -nagyjából 25 évig Silverstone és Brands Hatch felváltva rendezte a Brit Nagydíjat). Jövőre ugyan lesz még egy futamuk, de mivel nemrég került nyilvánosságra, hogy 2010-től Doningtonba költözik a nagydíj, a helybélieknek (és persze minden britnek) komoly sikerélményt adhatott, hogy brit pilóta, brit csapat nyert a Brit Nagydíjon. El tudjátok képzelni, milyen eufóriát okozna, ha a Magyar Nagydíjon a Sopianae-MOL-Rába team versenyzője, Kovács Antal nyerne ? :)

1950-ben itt rendezték az első versenyt, ahol egyébként 21 indulóból öten értek célba. A versenyt Giuseppe Farina nyerte úgy, hogy 70 kör alatt a negyedik és ötödik helyezettnek 2-2 kört adott.

-Sok-sok év egyhangúság után, amikor borítékolhatóan Ferrari-McLaren-Renault dobogósokat láthattunk, végre ezeresélyes versenyeket láthatunk. Igaz ez persze azokra a futamokra is, ahol nincs ekkora eső, így aztán kialakulhatnak olyan, évek óta nem látott helyzetek, mint a hármas holtverseny a világbajnoki tabellán, a sok éve dobogó közelébe sem került csapatok pedig a harmadik vonalból az eddig nem is létező másodikba kapaszkodnak fel, és onnan piszkálják a bot végével az élmenőket.

- Esőt minden versenyre !!! Tudom, hogy a versenyzők és csapatok szempontjából ez katasztrófa, hiszen hosszú és verejtékes munkával megálmodott stratégiák dőlnek romba pillanatok alatt, akár többször is egy versenyen, de ez engem, nézőt, nem érdekel ! Izgalmas, fordulatos versenyt akarok látni, és ilyenkor még az sem érdekel, ha nem az nyer, akit én szeretnék. Sajnálom Kubicát, sajnálom Massát, de bocs, ilyen az élet...

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Honnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !