- prokee -

Óriási retro-bomba abból a korszakból, amikor még a Matchbox és versenytársai Európában készültek. 

Matchbox, 1962, Nagy-Brittannia, London

Matchbox, 1965, Nagy-Brittannia, London

Dinky Toys, 1967, Nagy-Brittannia, Liverpool

Corgi Toys, 1960, Nagy-Brittannia, Swansea - sajnos hang nélkül

Én mondjuk nem emlékszem rá, bár a képek készítésekor már éltem. Épp csak.

A képeken nem csak hogy az internet előtti, de a hétfői tévéadás előtti világba pillanthatunk be.

A holland Ed és Louise 1975-ben utazott Magyarországra, akkor készített fotóikat pedig most mi is megnézhetjük. Nem csak nekik, de nekünk is nosztalgikus kirándulás ez a 40 évvel ezelőtti Budapestre.

Jégszállító Csepel

Trabant 600 kombi az Ikarus mögött - végre kiderül, hogy már akkor is népszerű volt a kevésbé sérülékeny Barkas-lámpa felreszelése

Buszmegálló!

Persze itt az összes fotó, érdemes végiglapozni.

Nemrég bukkant fel a Facebookon a hír, miszerint Alsó-Szászországban az Oldenburgi bíróság elmarasztaló ítéletet hozott egy teherautó-sofőr ügyében, akinek a kezében a rendőrök mobiltelefont láttak vezetés közben a 28-as szövetségi autópályán. A sofőr nem ismerte el a felelősségét, azt állította, hogy épp csak töltőre rakta a merülő készüléket. Így került a bíròság elé az ügy, ahol egyszerűen elhessegették a kifogàst.

Ebből a szorgos közösség rögtön azt a következtetést vonta le, hogy ezentúl tilos és büntetendő a telefon töltése az autóban. Ezzel együtt persze MINDEN tilos, például a telefon navigációját használni is.

Tényleg így van ez? Nézzük, mit ír erről a német KRESZ, a StVO (Straßenverkehrs-Ordnung) 23. paragrafusa:

§ 23
Sonstige Pflichten von Fahrzeugführenden

 

(1) Wer ein Fahrzeug führt, ist dafür verantwortlich, dass seine Sicht und das Gehör nicht durch die Besetzung, Tiere, die Ladung, Geräte oder den Zustand des Fahrzeugs beeinträchtigt werden. Wer ein Fahrzeug führt, hat zudem dafür zu sorgen, dass das Fahrzeug, der Zug, das Gespann sowie die Ladung und die Besetzung vorschriftsmäßig sind und dass die Verkehrssicherheit des Fahrzeugs durch die Ladung oder die Besetzung nicht leidet. Ferner ist dafür zu sorgen, dass die vorgeschriebenen Kennzeichen stets gut lesbar sind. Vorgeschriebene Beleuchtungseinrichtungen müssen an Kraftfahrzeugen und ihren Anhängern sowie an Fahrrädern auch am Tage vorhanden und betriebsbereit sein, sonst jedoch nur, falls zu erwarten ist, dass sich das Fahrzeug noch im Verkehr befinden wird, wenn Beleuchtung nötig ist (§ 17 Absatz 1).

 

(1a) Wer ein Fahrzeug führt, darf ein Mobil- oder Autotelefon nicht benutzen, wenn hierfür das Mobiltelefon oder der Hörer des Autotelefons aufgenommen oder gehalten werden muss. Dies gilt nicht, wenn das Fahrzeug steht und bei Kraftfahrzeugen der Motor ausgeschaltet ist.

 

(1b) Wer ein Fahrzeug führt, darf ein technisches Gerät nicht betreiben oder betriebsbereit mitführen, das dafür bestimmt ist, Verkehrsüberwachungsmaßnahmen anzuzeigen oder zu stören. Das gilt insbesondere für Geräte zur Störung oder Anzeige von Geschwindigkeitsmessungen (Radarwarn- oder Laserstörgeräte).

 

(2) Wer ein Fahrzeug führt, muss das Fahrzeug, den Zug oder das Gespann auf dem kürzesten Weg aus dem Verkehr ziehen, falls unterwegs auftretende Mängel, welche die Verkehrssicherheit wesentlich beeinträchtigen, nicht alsbald beseitigt werden; dagegen dürfen Krafträder und Fahrräder dann geschoben werden.

 

(3) Wer ein Fahrrad oder ein Kraftrad fährt, darf sich nicht an Fahrzeuge anhängen. Es darf nicht freihändig gefahren werden. Die Füße dürfen nur dann von den Pedalen oder den Fußrasten genommen werden, wenn der Straßenzustand das erfordert.

A 23. paragrafus több dologról is rendelkezik a vezető felelősségéről a közlekedés biztonságával kapcsolatban, de minket jelen esetben az (1a) pont érdekel. Az pedig nagyjából így hangzik magyarul:

Aki autót vezet, nem használhatja a mobiltelefont vagy az autótelefon kézibeszélőjét, ha a hívást neki kell fogadnia, vagy a készüléket kézben kell tartania. Ez nem érvényes arra az esetre, ha a jármű áll és a motorja nem jár.

 

A magyar rendelkezés egyébként hasonló ehhez, egészen pontosan így szól:

§ 3

(2) A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.

Mindkét szabályozás két dologra tér ki:

- kézben tartva
- használni

Ha tehát a mobiltelefont tartóban rögzítve, vagy csak a középboxba dobva töltjük, sem a német, sem a magyar rendőr nem fog érte macerálni. Ha azonban kézben tartva töltjük, SMS-ezünk, filmet nézünk, zenét hallgatunk, vagy csak a tarkónkat vakarjuk vele, bizony, várható a bírság.

A német joggyakorlat egyébként számtalan gyakorlati példát ismer arra, amikor hasonló elmarasztaló ítéletek születtek például SMS-írás miatt, vagy mert a sofőr elutasított egy hívást, vagy csak elolvasta a számot a kijelzőn. A pontos időt leolvasni, a készüléket diktafonként vagy hangrögzítőként használni is tilos, de zenehallgatásért is büntettek már meg sofőrt - mert közben a kezében tartotta a készüléket.

Az egyik legkomolytalanabb védekezést az a sofőr adta elő, aki határozottan állította, hogy fülfájására a telefont hőakkuként használta - pedig tudjuk Bagoly doktortól, hogy arra a meleg köles a jó. A kölni bíróság mindenesetre úgy vélte, nem őszinte a védekezés, és elutasította azt.

A telefon használata a piros lámpánál állva is tilos. Ha ilyenkor leállítjuk a motort, az sem megoldás, hiszen ilyenkor a motort újra kell indítani, ezzel pedig feltartjuk a többi közlekedőt - hát a német jogalkalmazásban ilyen büntetésre is van példa. Igaz, a képet árnyalja a Start-Stopos autók elterjedése, hiszen ilyenkor a gázpedál megnyomására szinte azonnal mozgásba lendül az autó.

Szintén tilos a telefonálás az autópálya vagy autóút leállósávjába lehúzódva is, érthető okokból.

A fentiek jelentős része egyébként a 23 paragrafus első pontjából fakad, amely hangsúlyozza a sofőr felelősségét abban, hogy a látását és hallását (és egyben koncentrációját) semmi ne zavarja meg.

Akkor tényleg büntetnek?

Persze, ha hülyeséget csinálunk. Az elvárható gondosság keretein belül azért használhatjuk a telefont Németországban és Magyarországon is. Néhány tipp, nem csak a jogkövető magatartáshoz, de a biztonságos vezetéshez is:

- Használjon valamilyen tartót a telefonhoz, különösen, ha navigáció is van rajta!

- Helyezze el a telefont olyan pozícióban, hogy ha rápillant, majd vissza az útra, a lehető legkevesebb időt vegyen el, amíg a szeme átfókuszál!

- Lehetőleg legyen eleve a látómezőben, hogy minél kisebb szemmozgással tudja figyelni a navigációt. Ha a fejét is mozdítani kell hozzá, már rég rossz a koncepció.

- Ha a navigációt igazítani kell, új célpontot ad meg, vagy csak simán módosítani akar, jobb félrehúzódni. Nem csak a rendőrök figyelő szemei, de pusztán a biztonsága miatt is.

- Ha menet közben telefonálni akar, vagy csak várható bejövő hívás, vegyen egy Bluetoothos kihangosítót! Már egész olcsón is lehet ilyet találni, és az olcsóbbak is tűrhető hangminőséget produkálnak. Vásárláskor mindenképpen olyat válasszon, ami képes automatikus fogadásra, és esetleg be is olvassa a hívószámot.

- Ha menet közben jut eszébe, hogy a telefon nincs töltőn, vagy nincs bekapcsolva a kihangosító, ezt ne menet közben próbálja  megoldani! Húzódjon le (ne autópályán!), álló helyzetben sokkal egyszerűbb, biztonságosabb, és esetleg olcsóbb is.

- Ha lebukott, ne jöjjön már ilyen gyermekmesékkel, mint a fülmelegítés, mert aztán hülye Facebook-hoaxok születnek belőle! Legyen férfi, vállalja a felelősséget, olcsóbb is, mint ha a bírósági tárgyalás költségeit is önre verik.

Amikor megírtam, hogy tőlünk nem túl messze létezik (létezett) egy Terence Hill Strand, eszembe sem jutott, hogy kell lennie Bud Spencer Strandnak is.

Pedig van, Schwäbisch Gmündben.

Az elnevezés itt sem légből kapott. Amikor a fiatal Bud Spencer, vagyis akkor még csak civil nevén Carlo Pedersoli még csak vízilabdázóként volt - mérsékelten - ismert, 1951 július 7-8-án egy Németország-Olaszország közötti úszóversenyen vett részt a városkában.

Az ifjú Carlot, aki akkoriban egyetlen olaszként 59,8 másodperc alatt úszta meg a százméteres távot, ebben a számban ezúttal is győzni tudott. A közönség pedig annyira szívébe zárta, hogy 2011-ben, amikor a B29-es út egy jelentős részét a város alatti alagútba bújtatták, az önkormányzat által szervezett névadó-szavazáson Bud Spencer nyert. Na jó, ebben esetleg szerepe lehetett későbbi színészi munkájának is.

Az önkormányzat azonban nem volt vicces kedvében, az alagút nem kapta meg a Bud Spencer nevet, Hogy a helyi polgárok mégse hányják villára a városvezetés a helyi strandot, amelynek medencéjében anno a fiatal Carlo úszott, átkeresztelték Bud Spencer Badra. Persze az alagutat is Bud Spencer alagútnak hívja mindenki.

A Terence Hill Stranddal ellentétben ez a mai napig is működik és komoly népszerűségnek örvend. Ha arra jársz, feltétlen fürödj egyet, aztán meséld el, milyen volt!

A W201, vagy a 190-es bemutatása eleve botrányos lépésnek tűnt, hát mi lett volna, ha a még szélsőségesebb terveknek is utat engednek?

Nem kell elképzelni, egészen konkrétan ez:

Elég nehéz belelátni az ismert W201-et, de ha megnézzük a köztes lépcsőfokot, ugyanezt lépcsős háttal, hirtelen minden a helyére kerül.

Mai fejjel azt mondanám, szerencse, hogy elvetették ezeket a terveket - de vajon ha ezt szoktuk volna meg, ma erre fújolnánk?

(Hoppá, majdnem elfelejtettem beleírni a posztba, hogy Sacco-deszka, hogy elsőre egyértelmű legyen, mennyire nagyon Mercedes-szakértő vagyok!)

Ez itt Lommatzsch a Wikimapián, Meißentől úgy 15 km-re, ahol a mára már sajnos bezárt Terence Hill Strand üzemelt.

1998 május 16-án, egy nagyobb felújítás után, az újranyitáskor vette fel a strand a híres színész nevét. Nem volt véletlen a választás, a "kis Terence" családja, akit akkor még inkább kis Marionak (Marikának?) szólítottak, 1943-ban költözött ide, hogy az olasz apa a Schering AG-nál dolgozhasson vegyészként. Anyja egyébként német volt, drezdai lány, így kerültek Szászországba.

1947-ben a család visszament Olaszországba, a lommatzschiak pedig csak a tévében juthattak hozzá a szükséges Terence Hill-adagjukhoz évtizedeken át. Ennek az ínségnek vetett véget a strand felújítása - egy időre. A 2011-es nyári szezon után ugyanis hatósági közbenjárásra az önkormányzat bezárta a strandot.

2013-ban alakult egy fürdőegylet, akik teljes tervvel rendelkeznek az újranyitásra. Ha valaki szeretne beszállni, és van ötlete, honnan, hogyan kéne előteremteni az éves kb. 24.000 eurónyi veszteséget, keresse őket bátran!

A színész egyébként tud a keresztapaságáról, sőt, a megnyitáskor el is látogatott a "saját" strandjára, ahogyan ebben - az egyébként 2015-ös - híradórészletben látható:

Aki esetleg Lommatzschban jár, semmiképpen se hagyja ki a házat, ahol Girottiék laktak. Könnyű megtalálni a városka egyetlen körforgalmánál.

Ma 71 éve bombázta szarrá Drezda belvárosát az egyesített amerikai-angol légiflotta.

A II. világháború egyik legnagyobb felháborodást keltett terrorbombázása volt ez, aminek a lakosság pusztításán kívül semmilyen célja nem volt. Gyújtóbombákkal szórták meg a katonai jelentőséggel egyáltalán nem rendelkező várost. Bár a foszfor használatát évtizedekig tagadták a szövetségesek, ma már tudható, hogy legalább 650.000 gyújtóbombát szórtak a városra.

A támadás hadászati szempontból teljesen értelmetlen (hiszen a hadsereg nem volt számottevő mértékben jelen, a vasúti pályát pedig hamar helyreállították), stratégiailag pedig haszontalan (a lakosság remélt lázadása elmaradt, mert annak jelentős része egyszerűen elégett, a maradék meg magát meghúzva elbújt) volt, a várost viszont gyakorlatilag lenullázta. Sok helyen megszűntek az utcák, csak onnan lehetett felismerni őket, hogy ott alacsonyabb volt a törmelékhalom. Halottak feküdtek mindenhol, a járványveszély miatt nyílt tereken égették el a holttesteket, de a romok alatt még évtizedekkel később is találtak mumifikálódott testeket.

(18+++ durva fotó a hajtás után!)

A romok egy része egészen az NDK-s idők végéig megmaradt, a Fortepan drezdai fotóin látható, hogy a hatvanas-hetvenes évekig a műemlékek jelentős része még a lebombázott állapotában volt látható. A hivatalos propaganda szerint azért tartották meg őket, hogy ezzel is a fasizmus háborús rombolásának állítsanak emléket - valójában csak simán nem volt pénz egy egész város újraépítésére. Az egyesülés után újjáépült nem csak a Frauenkirche, de számos más, kevésbé ikonikus épület is. Néhány részlet, mint a Frauenkirche romjaiból kiemelt faldarab az épület előtt, vagy a Zwinger sarkánál a Zsófia-templom toronycsúcsa megmaradt emléknek, de az igazi romokat, mint az Herzoginsgarten helyén megaradt Orangerie csonka kapuja, vagy a johannstadti Trinitatskirche romjai alatt berendezett ifjúsági ház már szinte keresni kell.

Hogy a rombolás mértékét érezni lehessen, előbb íme néhány fotó a Pirnaischer Platzről, a támadás előtt, után, majd a mai képe, jobb megoldás híján a Google Earthből:

Végül érdemes még egy pillantást vetni az alábbi térképekre, hogy a bombázás földrajzi kiterjedését átérezzük (és persze azt is, miért volt ordas hazugság azt állítani évtizedekig, hogy katonai-ipari célpontokat bombáztak. A mai Drezda határai pirossal, az akkori határok feketével vannak jelölve. A piros területen a házak háromnegyede megsemmisült, a narancs területeken a házak egynegyede megsemmisült:

Drezda akkoriban nagyjából a mai Székesfehérvárnak megfelelő méretű város volt, vagy mondjuk a mai Miskolcnak, Lillafüredtől keletre. Legyen hát meg a rombolás ezekre a városokra, sőt, Budapestre is levetítve - egy hasonló méretű budapesti támadásban a Hungária körúton belül gyakorlatilag nem maradt volna semmi :

A végre pedig egy megrázó videó, erős képekkel:

UPDATE: a kommentekben szó esett a Frauenkirche falánál felállított eredeti falradabról, ez az:

Mármint az én volt Swiftem.

Persze a "végezte" szó használata teljesen indokolatlan, hiszen él és virul. Székesfehérváron szolgálja a SonGoKura vágyó vendégeket (az ugye megvan, hogy az Sonka, Gomba, Kukorica?), a sofőrje pedig megkeresett, és küldött fotókat, íme:

Szerettem, elkopott mellette a narancs-fekete kétütemű, a másik, négyütemű narancs-fekete és a földig érő csomagtérajtós, soha be nem fejezett 1.1-es, a Tramp, a BMW, de még a Zombi is.

Még Zwickauba is elvitt, Trabant-találkozóra, de járt Fuckingban is.

Kátyát is a Swifttel vittük haza, talán ez a legélénkebb élmény mind közül.

Ha jó gazdája van és lesz, néhány hosszú és sajtszagú év áll előtte.

...az meg kimaradt, hogy ha az ablaktörlő menet közben szűnik meg dolgozni, de szükség van rá, így lehet könnyen, gyorsan, egy rövid darab kábellel megoldani:

És persze ez csak szükségmegoldás, tessék mihamarabb kijavítani a hibát!

Legyen meg itt is, hátha hasznos lesz másnak is.

(UPDATE: itt a gyors megoldás is, ha arra volna szükség!)

Ritkán van olyan gond a Voyagerrel, ami igazán megkeserítené a vele való életet, de az ablaktörlő halála ilyen volt. Előbb csak néha-néha hiányzott a munkakedve, de az év elejére teljesen megdöglött, elég kellemetlen időzítéssel.

Egy átlagos ablaktörlőmotor elektromos bekötése amúgy sem egy egyszerű kapcsolás. Mindenki tudja, hogy kikapcsolás után a lapátok mindig visszatérnek az eredeti helyzetükbe. Ez annak köszönhető, hogy az ablaktörlőben lévő végálláskapcsoló mindaddig áramot ad a motorra, amíg a lapátok el nem fekszenek. Olyankor pedig nem csak elveszi a bizsert, de a motor két lábát rövidre is zárja. Egyfajta elektromos fék ez, ami nem engedi, hogy a mozgásban lévő motor és mechanika perdülete/lendülete tovább vigye a lapátokat addig, ahol már újra zárna a végálláskapcsoló, és így újra menniük kéne egy kört.

Nos, el lehet képzelni, hogy ez az áramkör nem csak egy áramforrásból, kapcsolóból és fogyasztóból áll, és a kábelek "polaritása" sem egyértelmű, hiszen a végálláskapcsoló és a motor egyik lába közötti kábelen üzemben pozitívra, fékállásban negatívra van kötve. A szakaszos törlés ezt cifrázza tovább, a leggyakoribb megoldásban az említett végállás-vezetéket szakítja meg az elektronika, és a feladattól függően tesz rá szakaszosan pozitívot vagy negatívot.

A Voyagernél ez annyival van megbolondítva, hogy egy BCM (Body Control Module) felügyeli az ablaktörlőt. Eredeti feladata szerint a sebesség függvényében gyorsítja a szakaszos törlést az álló helyzethez képest - ám hogy ennek eleget tudjon tenni, szükség volt arra, hogy a végállás-vezetéket átvezessék rajta. Szuper, mondhatnánk, sőt, szinte forradalmi megoldás 1996-ban, ám húsz évvel később, 2016-ban egy hibakeresés ebben a rendszerben eléggé halálra van ítélve.

Ezen a kapcsolási rajzon jól látható, hogy az emlegetett végállás-vezeték a C2 csatlakozó 7-es és a C1-es csatlakozó 41-es lába között van megszakítva. Bemegy a BCM-be, ott történik vele valami, aztán kijön, és teszi a dolgát. Maga a szakaszos törlésért felelős elektronika is a BCM-ben van, a kapcsolóban csak a különböző értékű ellenállások kiválasztásával tudunk egyfajta jelzést adni, hogy milyen sűrűn laffogjanak a lapátok. Ezt persze a mindentudó BCM kedve szerint módosíthatja. Ráadásul - bár ezen a lapon nem látszik - a mosó kapcsolójától érkező vezeték (fent a "front wiper switch" 11-es lába) is bemegy a BCM-be, hogy a mosó működtetésekor automatikusan bekapcsolódjon a törlés.

Ráadásként van két relé is a rendszerben. Az egyik csak úgy általában kapcsolja be az ablaktörlő motor tápellátását, a másik pedig a gyors/lassú fokozatok között vált.

A BCM-nek egyébként van saját hibakód-rendszere, ami a motorvezérlővel ellentétben nem olvasható ki célműszer nélkül. Egy ilyet húsz év távlatából beszerezni szinte lehetetlen, de legalább sokba is kerülne. Ráadásul, mint kiderült, olyan hiba lépett fel, amit az sem ismert volna fel, így nem is jelezte volna.

Térjünk is rá a konkrét hibára:
- az ablaktörlő semmilyen állásban nem kapcsol be
- az ablakmosó működtetésére azonban töröl kettőt-hármat, aminek végeztével nem feltétlen a végállásban landolnak a lapátok

Ebből kiderül, hogy az ablaktörlő motorral és a mechanikával nincs gond, ahogyan az is, hogy a végállással viszont igen. Kis keresgéléssel ki is derült, hogy ez gyakori (és sajnos néha visszatérő) gond a Voyager GS-szériánál, amit a BCM egyik felületszerelt (SMD) ellenállásának hibája okoz. Ennek a javítását akarom most nektek megmutatni, hogy legyen ebből fotós, magyar nyelvű leírás is.

Már persze ha nem akar valaki inkább 50 euróért venni egy bontott BCM-et, amivel vagy menni fog az ablaktörlő, vagy nem. 

Hát így kell ezt:

Először is bontsuk le a kormány alatti burkolatot. Balról egy csavar (marok-csillagcsavarhúzó jól jön), alul... ööö... talán három, és a kézifék kioldókarja alatt is kettő. A többi patent.

Aztán megtaláljuk ugyanezt kevésbé esztétikus kialakításban, fémből, ezt 9-10 M6-os csavar fogja, ahogy az nagyrészt látható is.

Ez van a fémfedél alatt, és már látható is a biztosíték- és relétábla, ami valójában maga a BCM. Ezt kell kioperálnunk. Igazság szerint szakmailag indokolt módon ilyenkor le kéne kötni az akkusarut, de valójában az is elég, ha (a fotóval nem egyező módon) kivesszük a kulcsot a gyújtáskapcsolóból, és az anyósülésre dobjuk. Nincsenek csupasz fémfelületek, vagy szigeteletlen, kilógó érintkezők, szóval aki nem fosós, annak felesleges az akkut piszkálnia.

Így néz ki a BCM elölnézetben. A három látható hatlapfejű csavar rögzíti (10-es kulcs kell hozzá), illetve eredetielg ezek oldása után két fémfülbe is be van akasztva. Nálam ebből az egyikbe már nincs, ahogy a jobb oldalon a felső csavar felett látható. Illetve itt éppen nem látható a fülbe illeszkedni hivatott, de sajnos már letört láb. Ha már szabad fityeg, 11-es nyílású dugóval vagy T-kulccsal essünk neki a fenti négy csatinak. Ezeket menet fogja, tehát ha jól kitekertük a rögzítést, szinte kiesnek a helyükről.

Van még két csatlakozó a doboz alján-hátulján is. Ha a rögzítést oldottuk, és a BCM már szabadon mozog, ezek is könnyen kihúzhatóak a fehér fülek megnyomásával.

Ez itt a BCM az asztalon. A biztosítékok, relék kicibálására nem lesz szükség, a feladat ugyanis nem itt vár minket, hanem a hátoldalon...

...ami valahogy így néz ki. A fémdoboz rejti a BCM elektronikáját, néhány nyolcas hatlapfejű csavar rögzíti a BCM többi részéhet, majd a néhány T15 Torx-csavarral rögzített fedél leszerelésével férünk hozzá.

Ezeket kicsavarva feltárul a BCM bele, és némi nézelődés után végre meg is találhatjuk az R409-es ellenállást, ami a gondot okozza.

Ott figyel a kis genyó középen, nagyjából a két csatlakozó közötti rögzítőcsavar vonalában. Ezt kell óvatosan egy erre alkalmas, az áramköri lap vezetékelését és környékét nem szétégető forrasztópákával óvatosan kiforrasztani, majd pótolni.

Igen, de mivel?

Az ellenállás eredetileg 1240 kOhmos, 1/4 Wattos, 1% tűrésű felületszerelt (SMD) alkatrész. Ilyet általában elektronikai üzletekben nem találunk, bár az Ebayen általában rendelhető Kínából (miért pont ez ne volna rendelhető?). Sokkal egyszerűbb azonban vásárolni szimpla, 1000 kOhmos (=1 MOhm), 0,4W-os, 1% tűrésű fémréteg-ellenállást, hozzá egy ugyanilyen 240 kOhmosat, és azokat sorbakötni. Ezzel éppen egy 1240 kOhmos ellenállást nyerünk. Ráadásul, bár jóval rondább lesz, mint az eredeti SMD-alkatrész, lényegesen könnyebb lesz a helyére forrasztani.

Nagyjából ilyesmi lesz - a kép minőségért elnézést kérek, kegyelem-kettesalá voltam az iskolából fókuszálásból. A lényeg azért látszik -  a két beforrasztott ellenállás bőven elfér a dobozban.

A műveleti sorrendet megfordítva mehet a helyére minden, és - láss csodát - az ablaktörlő ismét él és virul.

Kérlek, ha te is ezzel szívtál, és segíteni tudtam, kommentelj egyet ide, jól esik a visszajelzés!

- Máténak tudod a céges emailcímét?
- mate@cegnev.hu asszem
- De az a régi Mátés, nem?
- Miért, hány Máténk van?
- Most csak egy, de régen is volt, nem?
- De, de az is ő volt.
- Neeee :)

Bőszénfa gyökerei baráti társaság

Zoli egy ős-bőszénfai család egyetlen élő sarja volt. Illetve igazából nem Zoli, és nem Bőszénfa, csak nem kérdeztem meg, hogy megírhatom-e, ezért lett így.

Zoli punk volt. Nem afféle divatpunk, hanem hardcore taréjos lejmolós, tablettásbor-ivós. Soha semmire nem volt pénze, egész konkrétan megtörtént, hogy a hajléktalanoktól kunyerált dekket, mert cigire sem tellett.

Zoli egyetlen dologra volt képes félretenni - gitárra. Zenekart akart, kiénekelni magából a dühöt. Mert hát düh az volt benne. Mindenki szerint arany jó ember volt, soha senkinek nem ártott, de dolgozott benne a punkság, a fogyasztói társadalommal szembeni gyűlölet. Írt is számtalan dalt arról, hogy bezzeg a gazdagoknak, akik jó helyre születtek, van pénzük kadarkára, meg hogy jókor születtél, jó helyen, meg tudod hát venni magadnak a Szofit.

Nem voltak hát nagy igényei, de annál komolyabbak voltak a zenészi ambíciói. Mármint punk viszonylatban ugye.

Zoli ráadásul kitartó is volt, így hosszú évek kunyerálása után harmincvalahány évesen sikerült az Ecserin szert tenni egy használt, igen megviselt Jolanára. Húr is volt rajta, mind a hat, bár a két vékonyat az első pengetésre sikerült eltépni. Mindegy, punkolni kettő is elég, a másik kettő jó lesz tarcsiba'.

Kerültek társak is, Vili és Bakter, sőt, mivel utóbbinak bejelentett munkahelye is volt, lett erősítő, meg dobcucc. Ezt Vili ütötte, akinek tehetsége kevés, lelkesedése azonban tengernyi.

Hely kellett volna még, de nagyon, próbahely. Majdnem lett is, de a gitárra spórolásnak része volt a szülőktől örökölt ház villanyszámlájának... khmm... rezsicsökkentése is. Hogy, hogy nem, épp a zenekar első próbájának előestéjén kötötték ki véglegesen az áramot az idősebb, egyébként helyben igen nagytiszteletű idősebb Zoltán által hosszú évek brigádvezetésével felépített családi házból. Elektromosság nélkül meg punkzenét játszani nem menő, azt meghagyták a Rodrigo és Gabriellának.

Háromnapi intenzív és odaadó bánatborozás után azonban megoldásra jutottak. Itt egy pillanatra lassítsuk le az időt, képileg, hogy átérezzük a pillanat nagyszerűségét.

Zoli és Vili a Mákony borozóban iszogattak. Bakter, aki nagyjából állandónak mondható munkahelyén némi gyakorlati tapasztalattal is rendelkezett, épp a mellékhelyiségben tartózkodott. Hányta a piszoárba vörösboros-ketchupos melegszendvicset, ami egy átlagos mellékhelyiségben nem volna illdomos, a Mákonyban azonban az előrelátó gondnokság kiskalapáccsal összetördelte a fajansz lefolyójának lyukai között a porcelánt, hogy nagyobb szemes takarmány is akadálytalanul tűnjön el a csatornában. A vendégek hálásan fogadták ezt az újítást, ami abból is jól látható volt, hogy minden piszoár felett hosszú retkes csík húzódott a falon, amely az úri közönség homlokzsírjából rajzolódott ki a tisztasági festéstől mentes hosszú évtizedek alatt. Majdnem ennyire zajos siker fogadta a másik újítást is, amikor a mellékhelyiségbe vezető összes ajtót leszerelték, úgyis csak útban volt a sürgősen hányni siető vendégeknek.

Amíg Bakter a fajansz felett énekelt, Vili lehúzott egy decis kortyot a Mákony's Daily Offer pillepalackos asztali fehérből, és odaröffentett:
- Bazmeg, sosem lesz próbate blllünk rmünk (a blllünk inkább a Daily Offer lehetett, mint Vili maga), nem fognak sehová beengedni. Ahhoz mi túl gyökerek vagyunk.
- Ja, ja, mindenki tudja, mi vagyunk Bőszénfa Gyökerei - erősítette meg szomorúan Zoli.

- Mi van, pöcsök, hagyományőrző egyletet alapítotok? - kérdezte Bakter, aki megtisztult fejjel és gyomorral érkezett vissza nagy lendülettel a reset-szobából.

- Ez az, baszki, megvan! - kiáltotta volna Zoli, de a szája éppen teli volt borral, és bár igyekezett lenyelni, ez ellen nem csak a bor, de a gyomra is határozottan tiltakozott. Így inkább csak morogni tudott, de azt nagyon határozottan, tágra nyitott szemmel, óriás pupillákkal.

Így esett, hogy harmadnap (azért nem rögtön másnap, mert... mert.... mert másnap, na!) Bakter, mint a munkahelye révén egyetlen, nem punkok számára is úgy-ahogy elfogadható állapotú ruházattal rendelkező egyén megjelent a helyi művelődési házban, az igazgatót keresve.

Tera néni, az igazgató az ötlet hallatán nagyon izgatott lett. A sok bálásruha- meg olaszcipő-vásár közé végre bekerül egy hagyományőrző egyesület is, pláne úgy, hogy a Sági Zoli bácsi unokája lesz a titkár. A Sági Zoli bácsinak járásszerte híres volt a fényképgyűjteménye, Czetkájának oldalkocsijára volt felcsavarozva a háromlábú fotósállványa, úgy járta a környéket. Mindent tudott mindenről több tízkilométeres körzetben. Ha az ő fia az egyik alapköve a bőszénfai hagyományőrzőknek, hát azok a hagyományok őrizve lesznek, az kurvaisten.

Szegény Tera néni nem tudta, hogy a fotógyűjteményből gyújtóspapír, a Czetkából bor, a fényképezőgépből angol zászló mintás póló lett - hát legalább ez utóbbi őrzi a hagyományokat, ha nem is olyat, amiről Tera néni valaha is hallott volna.

A szerződést gyanútlanul aláírta a művelődési ház, és így lett a Bőszénfa Gyökerei Punkegyüttes és Hagyományörző Egyesületnek próbaterme.

Bizony, az NDK-ban ilyen is létezett.

Szászországban, az Elba menti Bad Schmiedebergben állt a kelet-német úttörők egyik emblematikus nyári tábora. A kor szellemének megfelelően az úttörőmozgalom akkor nem csak közösségi élményt és nyaralási lehetőséget, de politikai - és részben katonai - nevelést is adott a gyerekeknek, ebben a táborban például rendszeresen háborús játékokat rendeztek.

Na nem olyat, mint amit mi megszokhattunk a magyar úttörőtáborokban. Itt valódi páncélosokkal, tankokkal éleslőszereket lőttek - még ha azok a tankok kisebbek is voltak az átlagnál.

A tábor patschwigi része eredetileg haditechnikai parkként működött, de valakinek az az eszement ötlete támadt, hogy a gyerekek nyilván sokkal jobban örülnének, ha mozgásban is láthatnák ezeket a technikákat.

A közeli Piesteritzben, a VEB Agrochemie tanműhelyeiben el is kezdtek játéktankokat faragni. Mármint játéktankokat abban az értelemben, hogy az eredeti T-34-esek, T-55-ösök és más, jórészt szovjet tankok kicsinyített másai voltak.

Nagyon is valódiak voltak azonban olyan tekintetben, hogy a két, anatómialiag korrekt lánctalpat általában Trabant-motorok hajtották, és némelyik löveg éles lőszer használatára is alkalmas volt. A kezelőszervek a nagy lánctalpasokhoz hasonlóak voltak, használatukat a gyerekek villámgyorsan elsajátították.

A kelet-német állambiztonsági szolgálat, a Stasi gyorsan felügyelete alá vonta a tábort, hiszen itt már nem csak gyerekek szórakoztatásáról volt szó, hanem potenciális gyerekkatonák képzéséről. Sokáig nem nagyon eshetett szó arról, hogy miféle játékokkal játszanak itt a "Thälmann-pionírok", de végül a Német Szocialista Egységpárt vezetése fülébe jutott a kisnövésű hadsereg, és nem tudták megállni, hogy fel ne használják a kisebbik Németország fennsőbbségének bizonyítására.

Ettől kezdve a gyerekkatonák ott parádéztak, ahol csak lehetett. Helyi állami és pártünneppségeken (persze ezek javarészt egybe estek) rendszeresen megjelentek és tartottak bemutatókat, de még Berlinben (Haupstadt der DDR) is részt vettek több esetben a "Nagy" NVA (Nemzeti Néphadsereg) dísszemléin.

A csendes hétköznapokban persze csak a táborban játszottak és gyakoroltak, de az élet nem mókavonat, a harckocsis kiképzés meg nem gyerekjáték. A tábori fegyelem katonás volt, a lőszerek gyakran élesek. Akik jártak a táborban, életük nagy kalandjaként, de egyben nyomasztó emlékként mesélnek róla.

Bár a tábor sok értelemben igazi gyerekkatonákat neveltek Bad Schmiedebergben, mindannyiunk nagy szerencséjére a világ nem jutott oda, hogy élesben is be kelljen vetni őket. Amennyire tudni lehet, baleset sem nagyon történt, így valószínűleg szép emlékként maradt meg a tábor lakóiban a gyerekkori tankozás.

Hiszen valljuk be, mi magunk is szívesen játszottunk volna ezekkel.

A minitankokból sajnos mintának sem maradt. Bár a múlt radikális radírozása kevésbé általános Németországban, mint nálunk, amikor a Bundeswehr felfalta az NVA-t, a nagy felbuzdulásban nyomtalanul eltüntették ezeket.

Kár, szívesen licitálnék egyre az Ebayen.

Na de tényleg, minden rendes prototípusnak kitalálnak valami frappáns, rövid, de odabaszós nevet, ennek meg az a neve, hogy 

1979 Mercedes-Benz T1 307E Elektro-Antrieb Kleinbus mit Hochdach 

Nem is nagyon csodálkozom, hogy a keresőoptimalizálást nem viszik túlzásba a németek. Nem könnyű feladat arra optimalizálni, hogy

Ersatzstarterbatterie für Lieferkraftfahrzeug.

Ha meg mégis sikerül, sosem lesz eredményes, mert úgyis mindenki elgépeli.

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Honnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...SilverstoneIlyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !Drezda bombázása, 1945. február 13-14. 18+++ !