Bólogatókutyai magasságokban (vagy mélységekben, nézőpont kérdése szárnyaló autós kiegészítőre figyelt fel a két fiam Freitalban, Szászországban, az éves Trabant-találkozón. Próbálták kitalálni, de nem sikerült, jó félórányi tippelgetés után elárultam nekik a választ.
Ez egy Klopapierhut vagy Klorollenhut, azaz vécépapírsapka.
A hatvanas-hetvenes évek Németországában terjedt el. Mindkettőben, de kultusztárggyá inkább az NDK-ban vált, mert ott - ahogy arrafelé minden - sokkal tovább húzta. Jóval tovább attól, hogy ne váljon kellemetlené és cikivé.
A maga idején a tisztaság és higiénia jelképeként kezelték. Az autós turizmus elterjedésével ugyanis bármikor szükség lehetett némi vécépapírra, és az sem volt baj, ha gyorsan kéznél volt, de simán a kalaptartóra dobva olyan profán és kitárulkozó jelenség volt, hogy egyszer csak zavarni kezdte az embereket. Hiszen gondoljunk csak bele, akkoriban nem csak a szex, de minden más biológiai folyamat is sokkal kevésbé volt közbeszéd tárgya. Akkoriban a közvélekedés szerint egyszerűen nem szartak az emberek - ha meg mégis, nem kötötték azt egymás orrára. Már nyilván átvitt értelemben sem. Márpedig a vécépapír-tekercsek megjelenése ezt a hiedelmet köpte szemen, és nem csak azt tudatta mindenkivel, hogy ezen autó utasai márpedig szoktak csokizni, de azt is, hogy erre nem csak otthon hajlandóak tenni. Sőt, még olyan részletekbe is beavatta a szemlélőt egy ilyen tekercs, hogy az autó utasai csak elméletben pártolják a szabad székelést, vagy a gyakorlatban is tettek már le valamit az... hát az asztalra, na. Hiszen egy tekercs megbontott vécépapírt nem visz le az ember a lakásból a kocsiba, oda csak új, bontatlan tekercsek kerültek. Ha tehát az Opel/Wartburg kalaptartón láthatóan vékonyabb henger gurulgatott ide-oda, vagy akár csak szabadon lengetett a szél egy-két lapot, az autó után gurulva biztosak lehettünk abban, hogy azt nem viccből kezdte meg valaki.
Ilyenkor meg már el is van rontva az ember szép napja még akkor is, ha éppen a Szász Svájc homokkő-tornyai között vagy az Alpok lábánál autózott a legragyogóbb nyári napsütésben, hiszen a virágzó rétek látványát (és hát, illatát is) rögtön elfeledtette a képzelt kép, ahogy Hansi, Jürgen vagy Franki éppen kitolja a currywurtsból négerkígyóvá varázsolt ebédet.
Nem tudni, ki és mikor találta ki, hogy egy csinos kalapot köt a tekercsnek, de egy zseni volt. Hamarosan ellepték a kalap-kötésminták a korabeli csináld-magad újságokat, háziasszonyok pedig fizetés-kiegészítésként kötögettek a szomszédoknak rolnitakarót. Aztán nyugatról hamarabb, keletről később, de nem véglegesen koptak ki ezek az akkor már a bólogató kutyával, a fagolyós ülésvédővel vagy a műszőrme huzattal együtt emlegetett, a legborzasztóbb autós kiegészítők között többször szereplő kézműremekek, hogy a retroautókkal együtt a kétezres évek vége felé atombombaként térjenek vissza, leginkább a volt szocialista országok autóihoz kötve.
Az interneten már külön iparág épült a Klorollen-igények kielégítésére, de az igazi hardcore-ok maguk is elkészíthetik, számtalan segítséget kapnak erre egy kis Google-kereséssel.
Itt pedig egy kis galéria a ma fotózott Klopapierhutokról.
