Apa blog

Szörnyen sablonosodunk.

Szerencsére ismerősöket (és főleg ismeretleneket) nem szpemmeljünk szét ultrahang-fotókkal, de valamelyik este a szokásos belezős-üldözős-rémisztős horror helyett a magzati fejlődésről szóló NatGeo dokumentumfilmet néztünk.

Voltak benne furcsa dolgok, bár azt már eddig is tudtam, hogy buzgón szürcsölgeti a magzatvizet, amibe előtte teljes nyugalomban ürítette a vizeletét.

Azt viszont nem gondoltam volna, hogy álmodik is. Technikailag, biológiailag el tudom képzelni, azzal nincs gond - csak arra nincs tippem, mit álmodik. Hiszen az álom az ébrenlétben összeszedett képek, élmények kusza szövedéke.

De Kátyának ilyen még nincs. Akkor hogy, mit, miért?

Rémálmai vannak, hogy ül a sötétben, néha egy kis buborékolás, nagy ritkán egy-két apró durrantás, halkan beszűrődő beszédfoszlányok, majd hirtelen és váratlanul ugyanez folytatódik?

Kátya szerint lúzer mindenki, aki fejvégű fekvéses.

...és amúgy tök igaza van, senki nem várhatja el egy gyerektől, hogy fejjel lefelé lógjon, csak mert eddig ez volt trendi

...mondja Anyablog, miközben Kátyának meg sem kottyant a dokitól hazafelé pedagógiai célzattal megpendített Rammstein, békésen alszik.

...de már megalkottuk az aligrózsaszín kifejezést, önáltatásképpen

Készülünk rendesen, ordas mennyiségű babacucc kezdi ellepni a ház legkülönbözőbb sarkait.

Már fejből nyomom, hogy Kátyának, a lányomnak lesz...

- hernyós
- cicás
- nyuszis
- macis
- virágos
- Trabantos

...bodyja, valamint...

- macis
- elefántos-zsiráfos
- balett-nyuszis
- buta tekintetű nyuszis

...rugdalózója, de a legeslegkirályabb az Rocky Balboa boxolós fürdőköpenye kapucnival, rózsaszínben, 0-3 hónapos korig.

Mert ugye megbeszéltük jóelőre, hogy nulla rózsaszín cuccot tárazunk be, fúj, habos-babos-fodros barbiság az ratyi, ehhez képest a mai beszerzésben egyetlen kék kivételével mind rózsaszín, de azon is van pink felirat.

Kevés olyan gesztusbéli személyiségjegyem van, ami igazán jellemző rám, és csak rám - de az extrém hülye szögben egymáson átvetett lábbal fekvés ilyen.

A mai 4D ultrahangon Kátya pont ezt mutatta be, szóval már akkor sem tagadhatom le, ha történetesen néger lesz.

...és az "jé, a te orrod van a képen" felkiáltás még csak utána jött.

Azon gondolkodom, hogy a magzat ilyenkor már rendesen nyeli a magzatvizet,

Ami meg átjutott rajta, azt kipisili.

Ugyanoda.

Közben meg Anya táplálja ugye, abból, amit eszik.

Szóval megjelent a kép, ahogy ül a kis gumilabdájában, sötétben,kapkodja a csülkös-pisis-bab ízű magzatvizet, iszik rá pisiskólát, desszertnek meg eltol rá pár falat hugyos-almás pitét.

Megérteném, ha mielőbb szabadulni akarna...

Amióta az ultrahangon kiderült, hogy már irányba fordult, nem tudom másképp elképzelni a már megszületett Kátyát, mint egy ausztrál kisgyereket, akinek a feje van alul, kézen jár, és a lábával integet.

Remélem, a szülészeten még időben megfordítják, nehogy úgy maradjon...

Említettem már a fingást, ami nem csupán vicces, de igen fontos is, lásd az ide vonatkozó South Park részt.

Szóval ezt sokszor megnézzük majd együtt. Aztán később sokat sétálunk, mint Micimackó és Malacka, és míg a világ fontos dolgait beszéljük meg, néha eldörrentünk egyet-egyet. Épp úgy, ahogyan az a lenti képen a jellegzetes lábemelésből azonnal látható.

Malackáé meg karcolt, tisztán látszik abból, ahogy odakapta a kezét.

Tök rutintalan vagyok egyébként. Az első ultrahang-fotót sem tudtam, merről kell nézni.

Anya: És nézd, itt a feje, ezek meg a lábai.
Apa:  Ha most elém tolnád ezt a képet, hogy emiatt a köd miatt nem tudtunk leszállni repülővel varsóban, simán elhinném.

Abszurd, hogy gyerekem születik.

Életem eddig eltelt nagyjából 38 évének egyetlen pillanatában sem éreztem úgy, hogy nekem KELL egy gyerek.

De már elmúlt.

Kátya jön, lát, és győz, azt hiszem.

Leendő apaságomat igyekszem a helyzethez illő felelősségtudattal kezelni. Több, mint húsz év masszív dohányzás után például egy délután egyszerűen nem vettem meg a következő doboz cigit, azóta nem dohányzom. Nem olyan alibi csak-kajához-csak-kávéhoz módra hanem egyáltalán nem. Nem akarom, hogy a lányom úgy asszociáljon rám, hogy APA = BÜDÖS BÁCSI.

Magasztos komolyságról persze nincs szó, az apaságot infantilis énem reneszánszának élem meg, esténként arról vizionálok, hogyan tanítom majd meg a lányomat, hogy fingani márpedig igenis vicces dolog, nappal pedig punknótákat válogatok, amiket majd megtanítok neki, mert az jóval szórakoztatóbb, mint Halász Judit.

...és mivel gyermekem gazdatestjével arra jutottunk, hogy a releváns Facebook-posztjainkkal már így, a terhesség félideje körül is megtöltenénk egy könyv első fejezetét, arra jutottam, hogy blogolni fogunk.

Így kezdődik az APA.BLOG.HU, hamarosan jön a tartalom is.

Dabda!Na, gyüjjön máAz élet fontos dolgai, első részMicimackó visszatérNincs jel!Első punciMicimackóKitört a meisseni kuckóláz!FaFutballnemzet