...és Apa ki neked?
apablog, 2015.11.08. 18:40
Szerelmem.
...és egyszer csak lerajzolt engem
apablog, 2015.07.15. 14:19
Hát, ez itt én vagyok, mutatta is közben, hogy szeme-szája-orra-haja.
Kicsit Mr. Mackey-s, de egyértelműen én vagyok, hiszen most, egy órával később is Papázik a rajzra.
Nincs még két éves, csak mondom.
A legboldogabb nap
apablog, 2014.07.24. 13:21
Nem annyira gyerekekről szóló poszt
apablog, 2014.01.07. 10:00Csak hogy némileg szélesítsük a látómezőt - íme, a szülők:
Én bezzeg azt álmodtam, hogy sétáltunk Drezdában az Elba partján, és túl keskeny volt az ártér. Nem fértünk el kézen fogva - HATAN, és ezért lefogtak a vízügyesek.
Roham-motorcsónakkal bevittek minket a Wasserpolizeiamtra.
Kurvára befostam, mert ilyen felpenderített SS tányérsapkájuk volt.
De aztán elém raktak egy aláírni valót. Mondom, ezt én alá nem írom, nem értem, amúgy is hosszú.
Aztán kiderült, hogy hiába három oldal, egy szó az egész. Valami olyasmi volt, hogy "belvárosi folyóparti ártéri terület felügyelő hivatal által elrendelt indokolatlan nagylétszámú sétálás lezárt területen" stb...
De ez egy szóban, merthogy németek. Én megkértem, hogy tanítónénis módszerrel, piros tollal jelölgessék már be, hol vannak az eredeti szavak. És akkor bent töltöttük az estét, de reggelre bejelölgették, és úgy már értettem, és aláírtam, aztán hazaengedtek.
Asszem, ennyi.
Én meg épp kerestem az ismerősödet egy házibuli után, mert nálunk felejtette a fiát, aki amúgy a szemközti házban gyilkosságot látott.
Közben téged is kerestelek, hogy megkérdezzem a szemközti ház címét, hogy oda hívjam a rendőröket. Mire Botond azt mondta, nem látott egy ideje, de Sipi azt mondta neki, hogy be vagy baszva.
Mondom, WTF, te nem is iszol. Felhívtalak, hogy hol vagy, mire mondtad, hogy hát képzeld el, Pesten és majd elmondod miért. De közben meg egy nő csacsogott melletted, és követelte, hogy csókold meg.
Aztán megszólalt az ébresztő.
Beléptem az univerzumába
apablog, 2013.10.05. 19:58
Ma valahogy megbabásodott az újszülöttünk. Nem tudom, hogy rendszertanilag van-e valami határ a tizenkilencnaposságnál, de azzal kezdtük a napot, hogy kinőtte egy ruháját.
Szóval már ruhát kinőni is tud.
Aztán valahogy kilépett ebből az alvás-cici-bukás (apropó, milyen bájos már, hogy bukásnak hívjuk, cukibabaság, miközben egy felnőtt embernél simán nevezhetnénk hányásnak, ugye) szentháromságból, és rájött, hogy apa (=az ember, aki ugyanabban az ágyban lakik, ahol a cicik) másra is alkalmas, minthogy Kátyát a cicihez vigye.
Szóval ma reggel megvolt az első ájult apa-kislány alvásunk, amit néha-néha megszakított egy halvány kísérlet arra, hogy a mellkasomba fúrja magát.
Aztán délután megismételtük.
Új hobbim van - remélem, neki is.
Minden cici
apablog, 2013.09.22. 11:23
Családon belüli erőszak
apablog, 2013.07.18. 09:57
Így tudnám elképzelni.
Kátya szerint lúzer mindenki, aki fejvégű fekvéses.
...és amúgy tök igaza van, senki nem várhatja el egy gyerektől, hogy fejjel lefelé lógjon, csak mert eddig ez volt trendi
...mondja Anyablog, miközben Kátyának meg sem kottyant a dokitól hazafelé pedagógiai célzattal megpendített Rammstein, békésen alszik.
Ez vár rám
apablog, 2013.05.22. 10:48
Remélem...
Abszurd, hogy gyerekem születik.
Életem eddig eltelt nagyjából 38 évének egyetlen pillanatában sem éreztem úgy, hogy nekem KELL egy gyerek.
De már elmúlt.
Kátya jön, lát, és győz, azt hiszem.
Leendő apaságomat igyekszem a helyzethez illő felelősségtudattal kezelni. Több, mint húsz év masszív dohányzás után például egy délután egyszerűen nem vettem meg a következő doboz cigit, azóta nem dohányzom. Nem olyan alibi csak-kajához-csak-kávéhoz módra hanem egyáltalán nem. Nem akarom, hogy a lányom úgy asszociáljon rám, hogy APA = BÜDÖS BÁCSI.
Magasztos komolyságról persze nincs szó, az apaságot infantilis énem reneszánszának élem meg, esténként arról vizionálok, hogyan tanítom majd meg a lányomat, hogy