Apa blog

Így a harmadik születésnap felé haladva le kellett állni a cicizéssel, hiszen az oviban az óvónéni nem fogja odaadni a sajátját, ha szükség van rá. Kisebb döccenőktől eltekintve elég simán ment a dolog, de járulékos kárként rám hárult az esti altatás.

Ehhez persze mese kell, és hát utána kellett olvasnom ennek-annak. Már a Piroska és a farkasra sem emlékeztem pontosan, a kiskakassal és a gyémánt félkrajcárjával kapcsolatban pedig teljes sötétségben élek évtizedek óta.

Szerencsére ez nem gond, ő sem ismeri ezeket, és sokkal fontosabbnak tartja, hogy szerepeljen benne Kátya, néha Boti, esetleg Apa, Anya, néha Bendi és Rozi, illetve alkalmanként Tente (aki egy baba), vagy Fruzsi (egy másik baba).

Így születnek azok a mesék, ahol a kiskakas addig kapirgál a szemétdombon, amíg nem talál egy Bogyó és Babócát (vagy bodobács-óvodás) kirakót, amit a gonosz török császár elvesz, de a végén a kiskakas sokat kukorékol. Összesen háromszor három alkalommal, három különböző erkély korlátján, mindegyiken háromszor, amire a császár előbb behúzza a függönyt, majd becsukja az erkélyajtót, végül leküldi az embereit valami veszélyessel, amit a kiskakas felszív a begyébe.

A vége persze heppiend, a török császár mindig megbánja, a kiskakas mindig megbocsájt, és együtt kirakósoznak. Néha a nehezebb résznél áthívják Kátyát is, majd kirakják.

Ez a mese legérdekesebb része. Mindig a sarkával kezdik, aztán előbb Bogyó és Babóca arcát, testét rakják ki, majd a többi szereplőt, aztán a felhőket, fákat, virágokat, napocskát, csónakot, és végül a maradékot.

Azt gondoltam, ez elég unalmas lesz ahhoz, hogy belealudjon, de nem - a végén üvöltve méltatlankodik, hogy kimaradt Babóca szárnya...

Nem nagyon emlékszem egyetlen klasszikus mesére sem, ami gyerekként igazán tetszett volna, ezért nem is erőltetem ezeket. Kátya persze nem is érti még a beszédet, de roppanrul igényli, így aztán muszáj vagyok kitalálni neki valamit.

Ma a babsalátákról meséltem neki, amik óriási, veszélyes állatok. Akkorák, hogy három egymás nyakába mászó zsiráf sem lát fel egy babsaláta hasáig. Ráadásul nem hordanak strandpapucsot sem, mert akkora a lábuk, hogy nincs az a strand, ahová beférne. Pláne nem papucsban. A hagyományos strandokat csak széttaposnák, nagyobb strandok meg nincsenek, mert nem támadt még megfelelő piaci igény a babsaláták részéről.

Na és egyébként amikor támadnak, nagyon kell vigyázni, mert olyankor a fütyijükből sugárban dől a pisi, és be tudják hugyozni a lakás ablakát, és lepisilik a playstationt meg az ágyneműt.

Persze mifelénk ilyesmitől nem kell tartani, nálunk nem élnek babsaláták, csak Tökölön.

A nagyobbakat mindenesetre igen szórakoztatják ezek a mesék, remélem, egyszer Kátya is megérti és megszereti őket.

...na például azt nézem, mennyire megnőttél, el sem férsz már Apa kezében rendesen, szóval ne nyújtogasd a lábadat, mert ha nekifeszülsz a hasamnak, és megtolod magad, leesik a fejed a túlvégen.

Eleve hogy nézel már ki, ilyen kilométer-hosszan. Akkorára nőttél csendben, mint egy metróvonal. Itt a lábad például a Kőbánya-Kispest, a fejed meg az Újpest-központ. Ráadásul köldöknél meg át lehet szállni a piros metróra, egyik kezed a Déli pu, ami egyébként neked is szokott lenni, mármint daily poo, a másik kezednél meg ott az Örs vezér tere.

Ami egyébként külön érdekes, mert még folytatódik a HÉV Gödöllő felé, képzeld el, hogy csak annyi van, hogy átszállsz a kék kígyóról a zöld kígyóra. Na nem olyan igazi kígyó, de nagyon hasonlít rá, mert hosszú, és mikor felszállsz rá, mint a Kis hercegben az elefánt, akkor nagyon megtévesztő. Sőt, ha elefánt szállna fel a HÉVre, pont ugyanúgy kidudorodna, és csak a színéről lehetne már megkülönböztetni. Ha egyszínűek lennének, ott állna a BKV meg a Kis herceg, tanácstalanul, hogy melyik kié.

Vagy esetleg várnának kicsit, mert az elefántot a kígyó megemészti, de a HÉV nem, mert nincs benne olyan szerkezet beépítve. Nagy szerencse ez, mert mennyire hülyén jönne ki, hogy felszállnak az utasok, és mikor jön a kalauz, már nem tudják átadni a jegyüket, mert a HÉV megemésztette a zsebüket, amiben volt. Vagy a kezüket, amivel át akarják adni. Vagy főleg, hogy a kalauz oda sem érne, mert megemésztené őt is, és akkor egy HÉV-re több kalauzt is kéne rendszeresíteni, hogy ellenőrizni tudjanak. De ez persze csak szimpla fikció, a HÉV nem emészt meg senkit, legfeljebb levágja a lábát, ha alámegy, ami egyébként sokkal viccesebb, mert emésztéskor csak így elfolynak a dolgok, nyálkás-undorítóan, pfőőőj, gázolásnál meg rendesen elválik egymástól a törzs és a végtag, meg van látványos spriccelés, és ilyenkor az ember nem elfordítja a fejét, hogy eeeee, de undorító, fúj, mint egy emésztésnél, hanem odafordul az ordításra, hogy apaapaapa, nézzoda, a bácsinak leesett a lába, hogy pulzál már az artéria, dekomooooooly!

Szóval valami ilyesmiket szoktam mesélni, és Kátya csak figyel, és figyel, issza magába a sok bölcsességet, hogy majd felnőve okos, a világ dolgaiban tájékozott, céltudatos nővé cseperedjen.

Tökre nem biztos egyébként, hogy ezt pont így, mert ilyenkor már nem igazán emlékszem a sztorira, de feltétlen hasonlókat.
Imre szerint meg ki kéne adni műsoros pendrájvon, előjegyzés itt.

Dabda!Na, gyüjjön máAz élet fontos dolgai, első részMicimackó visszatérNincs jel!Első punciMicimackóKitört a meisseni kuckóláz!FaElőadóművésznő