Nem nagyon emlékszem egyetlen klasszikus mesére sem, ami gyerekként igazán tetszett volna, ezért nem is erőltetem ezeket. Kátya persze nem is érti még a beszédet, de roppanrul igényli, így aztán muszáj vagyok kitalálni neki valamit.
Ma a babsalátákról meséltem neki, amik óriási, veszélyes állatok. Akkorák, hogy három egymás nyakába mászó zsiráf sem lát fel egy babsaláta hasáig. Ráadásul nem hordanak strandpapucsot sem, mert akkora a lábuk, hogy nincs az a strand, ahová beférne. Pláne nem papucsban. A hagyományos strandokat csak széttaposnák, nagyobb strandok meg nincsenek, mert nem támadt még megfelelő piaci igény a babsaláták részéről.
Na és egyébként amikor támadnak, nagyon kell vigyázni, mert olyankor a fütyijükből sugárban dől a pisi, és be tudják hugyozni a lakás ablakát, és lepisilik a playstationt meg az ágyneműt.
Persze mifelénk ilyesmitől nem kell tartani, nálunk nem élnek babsaláták, csak Tökölön.
A nagyobbakat mindenesetre igen szórakoztatják ezek a mesék, remélem, egyszer Kátya is megérti és megszereti őket.