Apa blog

 

 

 

Első itthoni fürdés. Élvezte, mi is.

Nézegettem a lábujjait, és megpróbáltam felmérni, mekkora csontok lehetnek benne. Na, azóta megfogni alig merem.

Mellesleg meg apa ugyanebben a rózsaszín babakádban fürdött 38 éve, csak megjegyzem.

 

 

A legnehezebb pillanatom akkor volt, amikor berohantam a hangjára, a nővér éppen mosta, én kérdeztem, merre menjek, mire visszakérdezett, hogy attól függ, mit keres, én meg mondtam, hogyy a fiamat, mire a teljes emelet felröhögött, hogy akkor nagyon rossz helyen járok, itt csak lány van.

Na és akkor ki kellett (volna) találni valami szellemes riposztot, hogy kimeneküljek a teljesen-hülye-zavarodott-apuka szerepből, és csak annyi sikerült kinyögni, hogy "jó, jó, nem úgy gondoltam..."

Szerencsére arrafelé nem én vagyok az első frissen szült apuka, így valószínűleg csak nekem tűnt óriási égésnek.

Viszont ma hazajönnek, ennek apropóján eltöltöttem jó két órát a gyerekülés autóban rögzítésének megtanulásával. Előtte meg még egy órát, amíg a gyerekülés babakocsivá transzformálását tanultam, majd rájöttem, hogy ez most rohadtul ráér.

Most büszke vagyok magamra egy kicsit, de ez valószínűleg csak addig tart, amíg a kórház előtti parkolóban meg nem próbálom ismét rögzíteni az immár Kátyával súlyosbított gyerekülést. Szóval valószínűleg csak estére érünk haza.

Kátya egyébként jól van, számomra, aki más gyermekeit legkorábban is párhetesen látta csak, megdöbbentően egyhónaposnak tűnik a lány. Néz, nem csak úgy "arrafelé áll a szeme", megpróbálja felismerni a környezetét alkotó tárgyakat és élőlényeket. Engem egyértelműen felismer, mint a kiskacsa, aki odaanyásodik ahhoz, akit először lát a tojásból kikelve. Pedig a születés óta csak üvegfalon át látott.

Ja, pohárból iszik. Nem csak úgy belecsorog a szájába, hanem iszik, mint a nagyok. Beszarás.

A képen pedig persze Kátya. Hihetetlen, hogy két napos, olyan, mintha tegnapelőtt született volna.

 

 

Úgy örülök, hogy nem kell megvesztegetni a nővért, hogy cserêlje el egy szebbre.

Sajnálom, kedves Többi Apukák, mostantól nekem van a legszebb lányom.

 

 

Kátya. Kátya Karolina.

 

Szép.

 

...ha ez így mond valamit. Ehhez képest Kátya nyugodtan alszik, néha kicsit csuklik, AZTÁN alszik. Nem úgy tesz, mint egy kislány, aki megszületni készül.

 

 

Buga Jóska: Hát ha én egyszer valakit előhívok, az elő is gyün a második hívásra akár az ágy alól, akár a kemencéből.
Banya, a bakter anyósa: Hohó, én bizony elő nem gyünnék az első szóra, a másodikra, de még a harmadikra se.
Buga Jóska: Márpedig én mondom, hogy előjön a második hívásra akit én előhívok.
Banya, a bakter anyósa: Na mibe fogadjunk?!
Buga Jóska: Na bújjon be maga az ágy alá!
Banya, a bakter anyósa: Be is bújok! (bebújik)
Buga Jóska: Na, gyüjjön má' elő, én hívom, a Buga Józsi.
Banya, a bakter anyósa: Neeem gyüvök!
Buga Jóska: Gyüjjön má' elő, én mondom, mostmá' másodszor.
Banya, a bakter anyósa: Még maradok!
Buga Jóska: No akkor maradjon, oszt csapjon magába a tulipános istennyila, mer' én elő nem hívom többet a jövő karácsonyig se! :D

 

 

De nem, van, megvásárolható, szóval ilyen lesz Kátya első bringája.

Ha meg nagy biztonsággal kezeli már, jöhet ez: