- prokee -

Három kapituláció

Ma, május 9-én ünneplik a Győzelem Napját a szovjet utódállamokban, Németországban pedig tegnap, május 8-án tartották a Tag der Befreiungot, azaz a Felszabadulás Napját. Elég hülyén néz ki, hogy más dátummal ünneplik ugyanazt az eseményt, pedig a magyarázat egyszerű.

Németország feltétel nélküli megadását egészen pontosan 1945. május 7-én, hajnali 2:41-kor írták alá ELŐSZÖR. A nyugati szövetségesek franciaországi, reimsi főhadiszállásán Jodl vezérezredes, Hans-Georg Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy írta alá a fegyverletételről szóló dokumentumot. A győztesek oldaláról - valószínűleg egyfajta laza kis délután megalázásképpen - sem Eisenhower, sem angol helyettese, Arthur Tedder nem jelent meg, helyettük Walter Bedell Smith tábornok (Eisenhower vezérkari főnöke) és Carl Spaatz az USA légierejének parancsnoka, Morgan, angol altábornagy, Francois Sevez francia tábornok, Ivan Csermurev és Ivan Szuszlaparov szovjet tábornokok fogadták szövetséges részről a kapitulációt.

Moszkvában nem volt féktelen az öröm amiatt, hogy szinte teljesen kihagyták őket a buliból. Sztálin őrjöngött egy keveset, mire a nyugati szövetségesek beadták a derekukat, és hajlandóak voltak az aznapi dokumentumot előzetes jegyzőkönyvnek tekinteni az igazi aláírás előtt. Másnap, nyolcadikán összesereglett minden elérhető újságíró Berlinben, valamint a Tempelhof reptérre megérkeztek a szövetségesek képviselői is. Immár szovjet oldalról is megfelelően magas szinten, a szovjet csapatok legfelsőbb parancsnokává kifejezetten erre az alkalomra kinevezett Zsukov tábornok elnökletével a német katonai-műszaki tisztiiskola éttermének épületébe vonultak, ide:

Bár aznapra tervezték az aláírást, és a dokumentumok is úgy készültek el, hogy helyi idő szerint éjféltől (pontosabban az eredeti szövegben londoni idő szerint 23:00-tól) legyen érvényes a kapituláció, egyszerűen elvitatkozták az időt a ceremónia részleteit illetően. A győztesek és vesztesek képviselői már délután egy óra körül a helyszínen voltak, előbbiek azonban addig-addig gyúrták-módosítgatták a protokolláris részleteket, hogy az ünnepélyes szertartást végül csak éjfél előtt 15 perccel sikerült megkezdeni.

Az aláírás aktusa maga jóval éjfél után történt meg, de a dokumentumok szerint visszamenőleg éjféltől volt érvényes. Így lehet, hogy a német kapituláció május hetedikén (először) ÉS május nyolcadikán (papíron) ÉS május kilencedikén (a második aláírás időpontja) történt meg. Cifrázza a dolgot az is, hogy a papírokban megszabott határidő indőpontjában, azaz helyi idő szerint éjfélkor a londoni időzónában még nyolcadika, moszkvában viszont már kilencedike volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy játszottam kicsit a Call of Duty 4. részével. Hirtelen egy Csernobilban (pontosabban Pripjatyban, erről később) játszódó pályára érkeztem. Az egész játék leghátborzongatóbb része ez. Borsódzott a hátam, miközben a város üres utcáin lövöldöztem...

(két kép a játékból)

Régóta lakozik a tudatalattimban az az esemény, amit csak "a csernobili katasztrófa" néven szokás emlegetni. Valójában Pripjaty városról kellene beszélnünk, hiszen az atomerőmű dolgozói számára 1970-ben épült városka volt a szennyezés legfőbb szenvedő alanya.

Igazából dédelgetett álmom, hogy egyszer eljutok oda - azzal együtt, hogy egyrészt elég messze van, másrészt tudom, hogy nem normális gondolat oda menni kirándulni.

A katasztrófa napjaiban én 11 éves voltam. Családommal Zalában (Sénye nevezetű faluban), egy nem régen vásárolt hétvégi házban töltöttük a hétvégét. Valószínűleg tavaszi szünet lehetett, vagy csak simán lógtam a suliból családi asszisztanciával, ugyanis arra emléxem, hogy egy hetes lenntartózkodásra készültünk. Persze az is lehet, hogy csak a május 1-i ünnepnap miatt voltunk ennyire lazák :)

Aztán egyszercsak a szüleim felhőtlen jókedve elpárolgott, és pikk-pakk elpakoltunk, és indultunk haza. Nem nagyon értettem, miért nem maradunk, pláne miért nem viszünk haza semmilyen zöldséget, gyümölcsöt, ahogyan szoktunk.

Hazafelé az autóban folyamatosan szólt a rádió, fater kereste a híreket. Elég szűken csordogáltak az információk, ám lassan nekem is összeállt a kép. Fater valószínűleg jobban képben lehetett, akkor ugyanis légvédelmi osztályparancsnok és helyőrségparancsnok volt. Egyrészt gyanítom, jobban tájékozott volt, mint átlag, egységsugarú állampolgár, másrészt munkájából adódóan valószínűleg tisztában volt a várható következményekkel is...

(A bejegyzés eredetileg a http://www.prokee.hu/blog címen született, 2007. 08.22-én átmásolva a blog.hu-ra)

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Egy orrmotoros ŠkodaHonnan lopták a Trabant-motort?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Ami még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...Buran - az orosz űrsiklóFél évszázad az Útitárssal 2.Ilyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteMindennek Jurij az Oka !