- prokee -

A cím nem viccel, ennyire terjedelmesen és szerteágazóan valószínűleg még senki nem szedte össze a Trabantok gyártásának történetét, legalábbis ennyi oldalággal és jelentéktelen részlettel még nem találkoztam, mint ami ebben a sorozatban következik. Csikós Zsolt a Totalcar hasábjain ugyan megírta az Audi szemszögéből a márka százéves történetét , de ebben az NDK – érthetően – csak néhány bekezdést kapott.

Most viszont a Trabantszererelem.hu felkérésére kísérletet teszek arra, hogy egészen bizarr és jelentéktelen vadhajtásokat is érintve végigvegyem, hogyan alakult a szászországi autógyártás az elmúlt nagyjából 120 év alatt. Sorra veszem majd nem csak a slágergyanús nagy neveket, de az olyan, mára feledésbe merült kacifántokat is, amelyek egy részéről még a gyakorló autóbuziknak is csak érintőleg vannak homályos információ.

A felkérés alapja mellesleg egy beszélgetés – már ha a beszélgetés megfelelő szó arra, amikor néhány órán át néhány lélegzetvétellel megszakítva ontom az átlagember számára értéktelen és értelmetlen információkat -, amelyet 2018 nyarán az OMMMA névre hallgató, minden évben Magdeburgban megrendezett szociautó-találkozón folytattunk a skandináv trabantos túrából beeső Trabantszerelmesekkel. A szóban forgó rendezvény valószínűleg Európa legnagyobb keleti autókat felvonultató rendezvénye, ahol nem az a kérdés, hogy egy extrém ritka szocijármű megtalálható-e, hanem az, hogy hányféle verzióban. Ahol az alkatrész-kereskedőknek külön Tatra 603 standjuk van, és ahol a KRAZ-alkatrészeket KRAZ-zal hozzák a börzére. Oroszországból, saját lábon.

Kezdjünk bele tehát a Nagyon Nagy Trabant-történelembe, ami egyben a szászországi autóipar majdnem teljes története is lesz, legalábbis úgy a kilencvenes évekkel bezárólag.

A poszt eredetileg a Trabantszerelem.hu-ra írodott, így ott is jelent meg először egy héttel ezelőtt. A folytatások is hasonlóképpen érkeznek, így a türelmetlenebbek ott hamarosan olvashatják a folytatást.

Olvasom-nézem ma az egyébként örömteli hírt arról, hogy a VW megkezdi az ID.3 gyártását Zwickauban.

"Ennek ellenére ez a puccos hacacáré a zwickaui Trabi-gyár sokadik újjászületéséről szól inkább, nem az autóról."

 

Van még tovább!!!

Kevés olyan designer akad, akinek a szakma vitán felül elismeri tehetségét, egyedi karakterét, de ennek ellenére a nagyközönség visszafojtott sziszegéssel hátrál szinte minden alkotását látva.

Ilyen, illetve ilyen volt a szeptember 16-án Karlsruhéban elhunyt Luigi Colani.

Mutatom:

Nyergesvontató, ahogy Colani megálmodta (kép: Wikipedia)

Abarth-Alfa Romeo 1300 Berlinetta, Colani karosszériával, 1959-ből (kép: Wikipedia)

Ugye, elsőre alig felfogható, szinte Photoshopot kiáltanánk - de mégis, ezek valódi, kézzel fogható, elkészült, néha gyártásba került dolgok.

Tudom fokozni, itt egy Trabant, Colani-orral és a büszke tervezővel:

Bólogatókutyai magasságokban (vagy mélységekben, nézőpont kérdése szárnyaló autós kiegészítőre figyelt fel a két fiam Freitalban, Szászországban, az éves Trabant-találkozón. Próbálták kitalálni, de nem sikerült, jó félórányi tippelgetés után elárultam nekik a választ.

Óriási retro-bomba abból a korszakból, amikor még a Matchbox és versenytársai Európában készültek. 

 

Matchbox, 1962, Nagy-Brittannia, London

 

 

Matchbox, 1965, Nagy-Brittannia, London

 

 

Dinky Toys, 1967, Nagy-Brittannia, Liverpool

 

 

Corgi Toys, 1960, Nagy-Brittannia, Swansea - sajnos hang nélkül

 

A bevezető majd minden mondtata ma is megállja a helyét. Azon kívül borzasztóan szp autók vannak benne :)

 

Bólogató kutya - Suzuki Swift. Ráadásul nem hátul, hanem elöl. F*sza.
Plusz háttérben retro gyorsbüfé, klasszikus hyperfinom hamburgerük van !

Mekkora volt a legkisebb Lada-motor ?

Megfelelően autóbuzi körökben feltéve a kérdést, a válasz nem várat magára: "1200... várj csak... becsapós... a Samarát szerelték 1.1-el is."

Az igazság az, hogy a legkisebb Lada-motor 650 ccm volt. Nem, semmi köze a szintén Fiat-származék P126-hoz, hacsak az nem, hogy hozzá hasonlóan nem egy családi limuzint hajtott.

A Samara 1.3 blokkjából kialakított, négyütemű, kéthengeres  törpemotor a Lada Oka kisautóhoz készült.

1981-ben kezdett el dolgozni Jurij Nyikolajevics Kutejev mérnök és az ő tervezőcsapata azon a koncepción, amelyet a háborús veteránok, mozgássérültek közlekedését volt hivatott megoldani - a Zaporozsecek helyett (erről majd később...)
 

Szívemből szóóóóóólezadaaaaaaal:

És hol a puha ülésű Warszawa taxi, a csőrös Csepel teherautó, és a gyönyörű Ikarus 55-ös? Miért nincsenek fecskefarkas amerikai autók az ötvenes évekből? Hol vannak olyan legendává érett autók, mint a Citroen DS, a Ford Capri vagy a Skoda Felicia, esetleg Ferjáncz Attila híres Renault 8 Gordinija? Miért nem tudok a fiamnak mutatni egy olyan Ikarus 620-ast, amivel iskolából jártam haza?

Balázs Viktor  Totalcaron.

Változik a világ, változnak az emberek.

Auróra Cirkáló, 1984:


Auróra, 1999:

Ha karácsonyra néha-néha becsusszan valami igazán autóbuzi haszontalanság, előfordulhat bárkinél.
Én viszont nagyjából harminc évre visszamenőleg csupa autóbuziságot kapok, azt hiszem, oka lehet...

Lássuk csak...

Autó-Motor magazin, 1962.

Apróhirdetés rovat, Moped keres-kínál rovat:

Tündémet Pannira cserélném ! Tel: XXX-XXX

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 2. - Technika
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Állni látszik az idő, bár a szekér szaladt...

Ismét egy kifordított idézettel nyitok, talán érzékelteti kissé az NDK autógyártás fejlesztőinek felemás lehetőségeit. Miközben a nyilvánosság maximálisan meg volt győződve arról, hogy Zwickauban sosem húzzák fel a faliórákat, a templomtorony órájának fogaskerekeit is kiékelték, a gyár fejlesztői teljes titokban a Trabant következő generácóját keresték. Tették ezt nagyjából harminc éven keresztül úgy, hogy az autókkal a környező kisvárosokban rótták a tesztkilométereket, de az esti kocsmázások során kategorikusan tagadniuk kellett a kísérleti autók létét is.

Képzelhetjük a frusztrált tervezőket, akik egészséges szakmai kihívásként jobbnál jobb, modernebbnél modernebb koncepciókkal álltak elő, miközben a keleti blokk Trabantokkal sújtott országaiban a sofőrök egy emberként emlegették felmenőiket.

Kissé megkésve bár, de nézzük át vázlatosan, milyen irányban kutatták a jövőt a zwickaui fejlesztők.

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 2. - Technika
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Góg és Demagóg fia vagyok én...

Talán egyetlen ember sincs az országban 20 év felett, akinek az életében valamilyen formában ne lett volna jelen a Trabant. Ha neki, vagy a családban nem is volt, a szomszédnak vagy ismerősnek tuti, de legalábbis volt egy olyan taxisofőr a családban, aki szívből utálta a típust. Ez az autó 50 éve társalgási téma, és vagy agyondícsérni, vagy porba tiporni illik. Az előbbi álláspontot általában azok képviselik, akiknek volt valaha, utóbbit jellemzően olyanok, akik csak a szomszéd teljesen gondozásmentes 601 kombiját látták, amivel 30 évig jártak festeni-mázolni. Így aztán a kibicek számtalan legendát tápláltak az elmúlt évtizedekben, aminek nagy része persze teljesen alaptalan.

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 3. - Tévhitek
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Ameddig a Föld lapos, mindig lesz egy Trabantos !

Kissé demagóg módon átköltve a Pokolgép indulóját, megpróbálom bemutatni, miért is szinonímája a Trabant 50 éve az egyszerű, megbízható és igénytelen autózásnak.


Az 1957-ben bemutatott konstrukció főbb vonalai végigkísérték a gyártást, nagyobb eltérés csupán 1990-ben a négyütemű megjelenésével történt. A műanyagborításű, önhordó karosszéria, elöl-hátul független kerékfelfüggesztéssel, négysebességes, műszerfalról kapcsolható váltóval, kétütemű motorral oly sok jellegzetes vonást jelent, amelyek így együtt egyetlen más autóban sem jelentek meg, pláne nem egy több, mint 3 millió példányban legyártott típusban.

Idén 50 éves a Trabant.

A gyár által képviselt hivatalos álláspont szerint 1957. november 7-én mutatták be a ma Trabantként ismert kisautót. Ha ők ezt állították, el kell fogadnunk, ám (mint ez hamarosan a sorozat első részéből kiderül) ez korántsem korrekt és pláne nem egzakt dátum.

Idén a hazai Trabantos Társadalom (ha lehet ilyenről beszélni) és a Trabant-Wartburg Klub egyaránt a jubileumi évet ünnepli, az 50-es évfordulónak szentelt rendezvényekkel, találkozókkal, sőt, egy igen jól sikerült, eredetiben is nagyszerű, de már magyar nyelvű könyv is jelent meg ebben az évben.

Mivel a napra pontos (vagy annak beállított) születésnap hamarosan a nyakunkon, a magam részéről egy négyrészes, reményeim szerint érdekes és olvasmányos sorozattal szeretnék emléket állítani az elmúlt 50 évnek.

Az első részben a típus történelméről olvashattok, a másodikban boncolgatni igyekszem, mit rejt a technika, mitől olyan strapabíró és igénytelen ez a konstrukció. A harmadik rész néhány széles körben ismert tévhitet igyekszik eloszlatni, a negyedikben pedig az évtizedekig titkolt, itthon alig-alig ismert prototípusokat szeretném nektek bemutatni.

Remélem, élvezetes olvasmányt nyújthatok ezzel nem csak a típus szerelmeseinek, hanem minden tisztességes autó- és technikabolondnak is.

Jó szórakozást !

( A teljes sorozat ide kattintva olvasható )

Kicsit örülök, hogy nem ma vagyok 16-18 éves.

Egyrészt fellélegezhetek, hogy túl vagyok a párválasztáson, másrészt pedig igen nagy öröm é bódottá, hogy zenei idoljaimat sem manapság kell  kiválogatnom.

A mai palettát színesítő bandák két fő vonalra sorakoztathatóak fel:

- Trendi: producerek által gondosan összeválogatott néhány (2-5) azonos nemű droid, szövegek romantikáról, szerelemről, és igen diszkréten körülírt szexuális együttlétekről.

- Még Trendibb: producerek által gondosan összeválogatott néhány (2-5) azonos nemű droid, szövegek romantikáról, szerelemről, kevésbé diszkréten körülírt szexuális együttlétekről, valamint arról, mennyire puhapöcsűek a Trendi zenekarok, és mennyire a producerek válogatják őket össze, fuck.

Névadás lehetőleg az angol szinonímaszótár állandó 5-6 szócikkéből, bár az utóbbi években legalább a boys/girls eltűnt. Gondolom, nem maradt variáció.

Szólóénekesek között a szórás nagyjából ugyanez.

NADE !

Végiggondolta már valaki, miért csengett le a 80-as évek közepén főként a punk- underground- és egyéb alternatív együttesek körében divatos kreatív névválasztás ?

Gyorsan előszedtem pár igazi oldschool kazettaborítót (meg mellé néhány mai előadó nevét), és íme:

- Rizikó Faktor
- Tizedes + a többiek
- Auróra cirkáló (azóta Auróra)
- Xerox
- ETA (az Euskadi Ta Askatasuna baszk terrorszervezet után)
- Lenin körút
- Kretens
- Marina Revue
- Agydaganat
- Koordináció
- Qss
- Kizárt dolog
- Paraziták
- Gecizők
- Létrák
- Pina
- Harlekin Balett
- A csinovnyik halála
- Ifjugárdista
- Fősped
- Szemüvegesek
- Gyilkos zsír
- Tekintetes úr
- Károlybácsi,
- Durbint Sógor
- Biegler Kadét
- Matuska Szilveszter és pajtásai
- Szókimondó Szövegek
- Erkölcsrendészek
- Laura torzulásai
- Futrinka utca
- Érdekfeszület
- Tyimofej Matvejevics
- Anyácska Ezüsthangja
- HétköznaPI CSAlódások
- Massturbina
- Amorf Ördögök
- Macskanadrág
- Ez A Divat
- Fürgerókalábak
- Alvin és a Mókusok

Azééééé, ebben van fantázia, nem ? :)

Életem nagy lidérce volt a Škoda 1203 mikrobusz. Valahogy mindig a látókörömbe került egy, pedig itthon alig akad valaki, aki manapság a típus említésére ne pislogna roppant tanácstalanul. Talán még a 70-es, 80-as években sem ugrott be mindenkinek, miről is beszélünk. A típusszám szinte ismeretlen idehaza, anno a rákoskereszttúri Škoda- (meg Žuk- és Nysa-) szervíz dolgozói is csak "Benga" néven emlegették. Pár tíz éve autós területen dolgozó kollégáknak feltett körkérdésre is csak néztek rám, míg meg nem magyaráztam: Tudod, a halottszállító ! Ez persze mindenkit rávezetett a megoldásra.

(A cikkben segítséget nyújtott a Skodaklub, a Robur rajongók oldala, az internet számos forrása. A gyárról, a típustörténetről, üzemeltetési tapasztalatokrók a csehszlovák és szlovák vonatkozásokról Omm gyűjtötte az infókat, ezúton is köszönet !)

Amiért mi igazából elmentünk: Trabant-Wartburg Klub Őszi Találkozója.

Volt Trabant:














Meg volt Wartburg is !















Ebben simán el tudom képzelni Cry Baby-t, meg a brigádot !




Matrica- és élménygyűjtő:


...ez pedig nem egy mai darab, de talán aktuálisabb, mint valaha !


Jelzem mindenkinek:

2007. november 7-én (A Trabant lipcsei bemutatójának 50. évfordulóján) este 7 órakor spontán összejövetelre várunk mindenkit a Városligetben, a Közlekedési Múzeum előtti parkolóban.Gyere el, ha szeretted, szereted, utáltad, vagy utálod a Trabantokat ! Ha eddig nem volt alkalmad arra, hogy magad alkoss véleményt ezekről az autókról, gyere el, hogy most megtehesd :)

Update:

CIX-Digitcam Laca klipje:



...fotói pedig csak egy kattintásra...

Gyermekkorom emlékeinek legmélyebb bugyraiból dereng fel, mennyire lenéztünk mindenkit, aki autó helyett Trabanttal közlekedett. Nekem ugyan tetszett (szerintem másoknak is), de erről célzásokat elejteni az óvodában egyenlő volt a szakmai öngyilkossággal. Soha többé dömperhez, medzsóhoz jutni nem volt képes, aki pillanatnyi gyengeségből védeni próbálta a "szappantartókat", és a nagycsoport közösségi szelleme egy emberként kísértette (huhh, képzavar a javából !).
Volt olyan barátom, akit reggelente Trabanttal hordtak, visítva követelte, hogy az ovi előtti sarkon kiszállhasson, és gyalog érkezzen az objektumba. Amikor egyszer egy kiadósabb raplit vágott le a hátsó ülésen, és két talppal sikeresen kirúgta az oldalablakot, a szülők inkább engedtek.
Párom egy romantikus pillanatában elárulta: a szomszéd Trabantjába csak 10Ft-ért volt hajlandó beülni.

Persze a jóléti állam felmérte az igényeket, és rájött, a politikai feszültség levezetésének érdekében szükséges, hogy a Trabantosok is megvetően tekinthessenek valakire - így a Merkúr importálni kezdte Zaporozsecet.... Ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy az egymáson való kaján röhögéssel töltsön el az ország pár évtizedet.

Aztán a 80-as években valami megváltozott. Valahogy az emberek rájöttek, hogy egy autónál nem hátrány, ha működik, fűt-dudál-ablaktöröl, netán el is jut a célállomásig. Így aztán a Trabant kedvelt autó használati tárgy lett (hát, a Zapo nem annyira...), a közutálat áttevődött az addig nagy becsben tartott, Renault-licenc (!!!) alapján gyártott Daciákra. Történt ugyanis, hogy a dicső román nehézipar nem rendelkezett megfelelő menyiségű és minőségű nyersanyaggal, így házinyúltól pitypangig minden, korlátlanul elérhető anyagot bedaráltak a forró nyersvasba, soha nem ismert fizikai tulajdonságokkal bíró ötvözetet hozva ezzel létre. Ezzel persze az ilyen alapanyagból készített fémalkatrészek szilárdsága, korrozív tartóssága hagyott némi kívánnivalót maga után, de sebaj, a lencsésen törött felületek érdekes rajzolata kiválóan megfelelt kiállítási tárgyként az Iparművészeti Múzeumban. Ilyen alapokra autót építeni viszont alapvetően nem lehetett sikeres projekt.

Más volt persze a kérdés az autó szülőhazájában. A nemzetgazdaság és a nemzeti öntudat fontos sarokpontja volt, hogy a lehető legszélesebb rétegek közlekedjenek hazai gyártmánnyal. Ha kedvet nem is sikerül csinálni nekik, majd kötelezettséget sikerül. Adminisztratív eszközökkel megoldották, hogy minden, ami nem Dacia, az megfizethetetlen / beszerezhetetlen / gyanús legyen. Így persze a motorizációra vágyó proletariátus csillogó szemmel állt sorba a Daciákért. Végül is néha beindul, itt-ott be sem ázik, lehetne rosszabb is.

Aztán lett is. Az 1980-as években valami végleges és helyrehozhatatlan galaktikus anomália folytán megszületett a fél-Dacia, az 500 Lastun (Fecske).