- prokee -

23 éve állnak ugyanazon a helyen.

Mert Csernobil jelentése Fekete Üröm.

Ma van 23 éve, hogy felrobbant, majd összeomlott a csernobili Lenin Atomerőmű négyes blokkja.

A katasztrófa bekövetkeztéről, okairól nem írnék, megtették ezt már sokan előttem. Inkább csak kiemelnék néhány dolgot:

- A katasztrófa egymást követő emberi hibák láncolatából állt. Beleértve ebbe a reaktor tervezésekor elkövetett baklövéseket, a balul sikerült tesztet, és a robbanások után történt kétségbeesett és eredménytelen kapkodást.

Egy abszurd pillanat:

Bécs, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, telefonbeszélgetés az ügyeletes mérnöknél:

- Jó estét - szól a kagylóba egy hang, erős szlávos akcentussal - Ukrajnából hívom. Mondja, van tapasztalatuk grafittűz megfékezésében ?

- Ó, a Windscale-esetre gondol ? Ott a Wigner-effektus lépett fel...

- Pillanat - kis pusmogás a háttérben - nem, nem, szó sincs Wigner-effektusról. Csak az érdekelne, hogy lehet az ilyet eloltani.

- Eloltani ? Azt hiszem, egyszerűen locsolták vízzel, amíg kellett. Van itt valami erről a dossziéban, kívánja, hogy elpostázzam ?

- Nem, nem szükséges, köszönöm. - és bontotta a vonalat.

A mérnök pedig megvonta a vállát, és tovább itta a teát. Örült, hogy információval szolgálhatott.

- Az akkori államszervezet eszmerendszerébe egyszerűen nem fért bele az, hogy a dicső szovjet technológiát bármiféle baleset érheti. Ennek az imázsnak a megvédése érdekében inkább hallgattak, és beáldozták az erőmű dolgozóinak zömét, a tűzoltókat, a likvidátorokat, és legfőképpen a lakosságot. Mindezt úgy, hogy - információ híján - a lakosságnak esélye sem volt megvédeni saját egészségét, esetleg életét, hiszen fogalmuk sem volt, hogy egyáltalán védekezniük kell.

A Szovjetunió a balesetet követő két napon sem odahaza, sem a nagyvilágban semmiféle tájékoztatással nem szolgált a balesetről. Egy svéd atomerőműben azonban, a napi rendszeres rutinellenőrzés során a munkába érkező dolgozók ruházatán a normálisnál jelentősen magasabb sugárzást észleltek.

A "jelentősen magasabb" jelző annyira érvényes volt, hogy a svédek azt hitték, náluk van a gond. Villámgyors ellenőrzést rendeltek el az összes nukleáris létesítményükben.

Ahogy mindent rendben találtak, más elképzelhető forrás után kezdtek kutatni. Az éppen uralkodó szélirány elemzésével jöttek rá, hogy a forrás kizárólag a Szovjetunió területén lehet. A rettentően magas mért értékek miatt azonban meg sem fordult a fejükben, hogy Csernobil lehet a "hunyó", a sokkal közelebbi, litván Ignalina erőműre gyanakodtak, és hivatalos fevilágosítást kértek. A TASZSZ azonban csak hétfőn, 28-án reggel kilenckor adott ki hivatalos tájékoztatást, meglehetősen szűkszavúan, nagyjából 14 másodpercben.

(A bejelentés az állami tévében)

- A hivatalos statisztikák általában kb. harminc áldozatot említenek. Ettől minden értelmezés szerint nagyságrendekkel magasabb a valós szám, belekalkulálva a maradandó egészségkárosodottakat, valamint az ennek következtében a normálisnál hamarabb elhunytakat.

(Súlyos napok krónikája - Vlagyimir Sevcsenko filmje)

- A "Likvidátorok", azaz a katasztrófa kárenyhítésén dolgozó felszámolók mellett számos olyan ember szenvedett óriási sugárfertőzést, akik a szürke eminenciások módján a szennyezett területen dolgoztak. Őket soha, senki nem számolja az áldozatok közé.

(Legaszov utolsó napjai)

- A közvetlen áldozatok mellett meg kell említeni azokat, akiknek élete, egzisztenciája, minden ingósága veszett oda néhány pillanat alatt. Azokat, akiket órák alatt, némi élelemmel és a személyi iratakkal evakuáltak - akkor, amikor egyébként már két napja gyűjtötték szervezetükbe a radioaktív sugárzást...

Csernobil, Pripjaty, és a többi, ma már teljesen névtelen kis falu a mi életünkben már nem lesz veszélytelen. A legszerényebb becslések szerint is 300-500 év kell ahhoz, hogy a háttérsugárzás olyan szintre csökkenjen, hogy a Zónában újra emberek élhessenek.

Szomorú. Nagyon szomorú.

A nap képe Brnoban:

...többi hamarosan...

Csak gyorsan néhány további részlet:

- 300 km felett van az etanolos futás
- hidegindítás szinte változatlan a benzines módhoz képest, persze most segít az időjárás is
- torpanás szinte teljesen eltűnt, nagyon hirtelen padlógáznál, illetve közvetlen indulás után maradt meg
- reggeli indítás után érdemes egy percet járatni (öv becsatol, előlap feltesz, villany fel), utána semmi gond
- erősen gondolkodom, hogy még a héten cserélek üzemanyagszűrőt, nehogy az eddig lerakódott, de az alkohol által feloldott szennyeződések bekerüljenek a motorba
- negatív tapasztalat egyelőre nincs, hacsak a hidegindításnál érezhető pálinkafőző-illat nem tekinthető annak

Folytatás:
A teli tank kiautózása után benzin kerül a gépbe, megnézzük, mit mutat a menetteljesítmény és a fogyasztás.

Hogyan mérjük a fogyasztást ?

Nehéz feladat. Az átlagfogyasztás ugye elég sokmindentől függ. A "gyári" adatokhoz közeli mérést mégis el tudjuk végezni. Ha nem is lesz pontos, de összehasonlításra mindenképpen akalmas. A szervízek hivatalos fogyasztásmérési procedúrája a következő:
Első nekifutásra ellenőrizzük az autót ! Guminyomás rendben, extra teher ne legyen. Nálam ugyan az anyósülés előtt ott figyelt a két hete a Trabant 1.1-be beszerelendő aku, de azt hiszem, nagy eltérést nem eredményezhetett :) A guminyomást két hete ellenőriztem, a nyári kerekek felszerelése után, úgyhogy azzal nem lehet gond.
Ezután irány a kút ! Tankolás első kattanásig tövid dugott pisztollyal, majd menjünk többé-kevésbé kereken 100 km-t úgy, hogy a végállomás ugyanezen a kúton legyen, azonos kútoszlopnál. Célszerűen ez azt jelenti, menjünk 50 km-t, forduljunk meg, majd ugyanarra vissza. Ezután ismét töltsünk üzemanyagot az első kattanásig - a kútfejről leolvasható lesz a 100 km alatt elfogyott üzemanyag mennyisége.

Az autó:

Egy 2000 évjáratú, 993 köbcentis Suzuki Swift. Három hengeres, központi injektoros. Hajszál híján 60.000 km-t futott. A próba előtt semmilyen módosítás nem történt rajta, full gyári specifikáció.
Ennek fényében a "gyorsul", "húz", "erős/erőtlen" és hasonló kifejezéseket ne tessék felnőtt autóhoz mérve értelmezni :)

Az egész úgy kezdődött, hogy játszottam kicsit a Call of Duty 4. részével. Hirtelen egy Csernobilban (pontosabban Pripjatyban, erről később) játszódó pályára érkeztem. Az egész játék leghátborzongatóbb része ez. Borsódzott a hátam, miközben a város üres utcáin lövöldöztem...

(két kép a játékból)

Régóta lakozik a tudatalattimban az az esemény, amit csak "a csernobili katasztrófa" néven szokás emlegetni. Valójában Pripjaty városról kellene beszélnünk, hiszen az atomerőmű dolgozói számára 1970-ben épült városka volt a szennyezés legfőbb szenvedő alanya.

Igazából dédelgetett álmom, hogy egyszer eljutok oda - azzal együtt, hogy egyrészt elég messze van, másrészt tudom, hogy nem normális gondolat oda menni kirándulni.

A katasztrófa napjaiban én 11 éves voltam. Családommal Zalában (Sénye nevezetű faluban), egy nem régen vásárolt hétvégi házban töltöttük a hétvégét. Valószínűleg tavaszi szünet lehetett, vagy csak simán lógtam a suliból családi asszisztanciával, ugyanis arra emléxem, hogy egy hetes lenntartózkodásra készültünk. Persze az is lehet, hogy csak a május 1-i ünnepnap miatt voltunk ennyire lazák :)

Aztán egyszercsak a szüleim felhőtlen jókedve elpárolgott, és pikk-pakk elpakoltunk, és indultunk haza. Nem nagyon értettem, miért nem maradunk, pláne miért nem viszünk haza semmilyen zöldséget, gyümölcsöt, ahogyan szoktunk.

Hazafelé az autóban folyamatosan szólt a rádió, fater kereste a híreket. Elég szűken csordogáltak az információk, ám lassan nekem is összeállt a kép. Fater valószínűleg jobban képben lehetett, akkor ugyanis légvédelmi osztályparancsnok és helyőrségparancsnok volt. Egyrészt gyanítom, jobban tájékozott volt, mint átlag, egységsugarú állampolgár, másrészt munkájából adódóan valószínűleg tisztában volt a várható következményekkel is...

AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Honnan lopták a Trabant-motort?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...Fél évszázad az Útitárssal 2.Ilyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteFél évszázad az Útitárssal 3.Buran - az orosz űrsikló