- prokee -

Egy másik indián érkezett, jókora szalmakalapot szorítva gyengéden a melléhez. Kölcsönös üdvözlések után megkérdeztem, mit rejteget a kebelén. Reménykedve előrenyújtotta, s én a kalap mélyébe kukucskálva a világ legbűbájosabbb, harmatos tekintetű cicáját pillanthattam meg. Geoffroy-kölyök volt, apró vadmacska-féle, amely Dél-Amerikában is egyre ritkább. Alapszíne halvány barnássárga volt, s mindenütt szabályos sötétbarna foltok pettyezték. Nagy kékeszold szemeivel úgy nézett rám a kalap sötétjéből, mint aki alig várja, hogy kivegyék. Több eszem is lehetett volna. A gyakorlatban tanultam meg, hogy mindig a legártatlanabb külsejű teremtmény képes a legnagyobb kárt tenni az emberben. Angyali pofájától félrevezetve a nyakbőréhez nyúlta, hogy megmarkoljam. A következő pillanatban át volt harapva a hüvelykujjam begye, és tizenkét mély, vörös barázda húzódott a kézfejemen. Amint szentségelve visszarántottam, a cica újra felvette ártatlan pózát, várva, vajon milyen újfajta játékot eszelek ki számára.

(...)

Amikor már úgy gondoltam, megbékélt, és kezdődhet a barátkozásunk, levettem a doboz tetejét, és bekukucskáltam. Körülbelül három milliméteren múlt a fél szemem világa. Gondterhelten törölgettem arcomról a vért; ezzel az új szerzeménnyel, úgy látszik, nem lesz könnyű dolgom. Kezemet egy zsákvászon-darabba burkolva betettem egy csészealjnyi nyerstojás- és vagdalthús-keveréket a doboz egyik sarkába, egy tálka tejet a másikba, azután faképnél hagytam a cicust. Másnap reggel érintetlenül találtam mindkét adományomat. Azzal a baljós előérzettel, hogy jobban fog ez fájni nekem, mint a macskának, teletöltöttem egy cumisüveget meleg tejjel, zsákvászonba tekertem a kezemet, és odaláptem a dobozhoz.

Életem során elég sok tapasztalatot szereztem rámült, dühös, vagy egyszerűen csak buta állatok megcumiztatásában, ezért úgy véltem, a legtöbb trükköt ismerem. A Geoffrey-cica bebizonyította nekem, hogy vacak kezdő vagyok a játékban. Méreteihez képes olyan hajlékony, fürge és erős volt, hogy fél óra elteltével úgy éreztem magam, mint aki egy csepp higanyt akart felszedni egy feszítővassal. Merő vér és tej és sajgás voltam tetőtől talpig, a cica pedig lángoló tekintettel méregetett, mint aki három napon át is hajlandó küzdeni velem, ha szükséges.

(...)

Végül kiválasztottam egy kövér, nyugalmas nőstény cirmost, amely épp akkora és olyan korú lehetett, mint a vadmacskám, és diadalmasan hazacipeltem a garázsba. Ott egy órát töltöttem egy hevenyészett ketrec összeütésével, miközben a cirmos fülsiketítően dorombolva dörgölődzött a lábamhoz, és többször megpróbált felbuktatni.

(...)

Amint a cicus megszokta ketrecét, nyakon ragadtam az acsarkodó Geoffroyt, belöktem hozzá, és vártam, mi történik. A cirmos odavolt a gyönyörűségtől. Hozzádörgölődzött a dühös Geoffroy nyakához, és hangosan dorombolt. A Geoffroyt, ahogy reméltem is, alaposan megdöbbentette a fogadtatás, neveletlenül fújt egyet, és visszavonult a sarokba. A cirmos, miután az első baráti lépést megtette, letelepedett, és hangos dorombolás közepette, elégedetten mosakodni kezdett. Letakartam a ketrec közepét egy zsákvászondarabbal, és magukra hagytam őket, mert most már úgy gondoltam, Geoffroy nem fog kárt tenni a cirmosomban.

Este, amkor felemeltem a vásznat, egymás mellett hevertek, s Geoffroy nem fújt rám, mint eddig, csupán az ajkát húzta fel a fogairól jóindulatú figyelmeztetésként. Óvatosan becsúsztattam a ketrecbe egy nagy tálka tejet meg a nyershús- és tojáskeveréket. Ez volt a nagy próba: reméltem, hogy a cirmos nekiesik a mennyei eledelnek, és a példa átragad Geoffroyra is. És valóban, a cirmos egy bejáratott farmotor dorombolásával vetette rá magát a tejre, kilefetyelt belőle egy jó adagot, majd a tojásos húshoz látott. Visszahúzódtam  egy olyan helyre, ahonnan megfigyelhettem őket, de pk nem vehettek észre. Geoffroy először ügyet sem vetett az egészre, csak feküdt félig csukott szemmel. Aztán a cirmos csámcsogása - iszonyú zajosan falt - mégis felkeltette az érdeklődését. Óvatosan felkelt, odament a tányérhoz; én a lélegzetemet is visszafolytottam. Kényesen megszaglászta a tányér karimáját, mire a cirmos felemelte tojástól és darált hústól csöpögő pofáját, és bátorítóan rámiákolt, miközben majd megfulladt, mert éppen tele volt a szája. Geoffroy tűnődött még egy darabig, aztán nagy örömömre lekuporodott a tányérhoz, és enni kezdett.

(...)

Másnap reggel mindét edény tisztára volt nyalva, Geoffroy és a cirmos egymás karjaiban aludt, hasuk mint két szőrös luftballon dagadozott. Délig fel sem ébredtek, de akkor aztán igen kábának tetszettek. Látva, hogy újabb adag ennivalókkal közeledem, határozott érdeklődést mutattak, és én tudtam, hogy a Geoffroyval vívott csatát szerencsésen megnyertem.

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Honnan lopták a Trabant-motort?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...Fél évszázad az Útitárssal 2.Ilyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteFél évszázad az Útitárssal 3.Buran - az orosz űrsikló