- prokee -

Fussunk előre: a címben semmilyen barokkos túlzás nincs, Pablo Escobarnak valóban volt egy Wartburgja. Egy szép kék, platós, 311-es púpos Wartburgja. OK, megértem a hitetlenkedést, bennem is felmerült pár kérdés ezzel kapcsolatban, a válaszok alább.

Elsőre nyilván azt gondolná a tisztelt olvasó, amit én is: a drogbáró legendásan ki volt tömve készpénzzel, annyira, hogy egyszerűen képtelen volt elkölteni. Így aztán mindenféle eszement dologra elszórta, többek között egy komplett állatkertre, vagy autókra. Hát, vett egy Wartburgot készpénzért, néhány bőröndnyi dollárért áthajózta egy másik kontinensre, csak mert megteheti. De nem, a kokainkirály ennyire nem volt elkötelezett autógyűjtő. Wartburgját még kezdő bűnöző korszakában vásárolta, nagyjából úgy, ahogyan mindannyiunk megvette első, kis költségvetésű, használt autóját. 

Pablo Escobar Wartburgja a Haceinda Nápoles egyik garázsában

Az NDK autóiparát elsősorban a Trabantról és a Wartburgról ismerjük, és persze beugorhat még a dombnak felfelé haldokló IFA, a gyakran sík úton is halálhörgést hallató szénné pakolt Barkas. Rutinosabbaknak a Robur, Multicar, motoros alkatoknak a Simson és MZ is felbukkan, amikor elindul a keletnémet Kopfkino.

Ettől az NDK autóipara azért jóval szélesebb skálán mozgott, de a többi típusról többnyire csak homályos, veteránautós fórumokból vagy Facebook-csoportokból felszívott félig, vagy teljesen hamis kép él még a tájékozottabb autóbuzik fejében is. Ennek egyik legerősebb példája az AWZ P70.

A név: AWZ P70

 

Csak P70. Így, egyszerűen kötőjel nélkül, hiszen a logón és minden gyári kiadványon is így szerepel. Jelentése egyszerű, a P a Personenkraftwagen, azaz személyautó rövidítése, a 70 pedig a 700 köbcentis (egészen pontosan 690), kétütemű, kéthengeres motorra utal.

Fontos még, hogy Trabant P70-ként említeni is hiba, hiszen a Trabant név jóval később érkezett. Ahogy a címben is látható, a "hivatalos" márkanév AWZ, amely a VEB Automobilwerk Zwickau rövidítése. A zwickaui autógyár (ahol később a Trabantok is készültek) az évek során többször váltott nevet, de 1955 és 1958 között, tehát nagyjából a P70 teljes gyártási idején átívelve ezt a nevet viselte.

Persze nem végig, az NDK egyébként is viharos történetének a szóban forgó szakaszában különösen gyakori volt, hogy egyes nevek politikai vagy jogi megfontolások alapján egyszer csak eltűntek, felbukkantak, megváltoztak.

1955-ben, amikor az autó gyártásba került, a gyár neve még VEB Kraftfahrzeugwerk Audi volt. Így az első P70-ek még Audi P70 néven gurultak ki a (korábban valóban Audi-) gyár kapuján:

(Fotó: Tobias Vogel)

Még ebben az évben új nevet kapott az üzem, mivel a nyugatra költözött "eredeti" Auto Union, amely az Audi nevet birtokolta, bírósághoz fordult a névbitorlás miatt. Így született meg az AWZ. Ez ki is tartott egészen 1958-ig, amikor új nevet kapott a gyár. Összevonták ugyanis a korábbi Horch műveket (ekkor VEB Sachsenring Kraftfahrzeug- und Motorenwerk Zwickau néven futott) és a korábbi Audi műveket (ekkor ugye már VEB Automobilwerk Zwickau).

Létrejött hát VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau néven a két nagy zwickaui autógyártó egyesülése, és ez a név és forma kitartott egészen 1990-ig, amikor az új idők hatására a név Sachsenring Automobilwerke GmbH lett, és maradt is egészen az 1993-as felszámolásig.

A P70-et ez már csak annyiban érintette, hogy a gyártás vége felé, 1958 végétől Sachsenring P70 néven futottak az autók. Ez azonban már nem igazán jelent meg sehol ilyen formában, maxiumum a forgalmi engedélyekben szerepelt ilyen kombinációban a név.

Sokan ülnek most otthon, akik amúgy normális üzemben kirándulnának, utaznának. Van erre egy kiváló német kifejezést, a Fernweh, nagyjából távolvágyat jelent, magyarul azt mondanánk rá, hogy mehetnékem van.

Ha neked is, de bármilyen okból beszorultál az otthonodba, megpróbálom enyhíteni. Tarts velem, meglátogatunk együtt - ha csak képek és sztorik szintjén is - néhány helyet Németországban, szűkebben a volt NDK területén, ahol az elmúlt években jártam. Lesz közöttük népszerű turistacélpont és alig ismert, eldugott hely is, de még olyan is, ahol egyelőre én sem jártam, csak terveztem.

Nem a megszokott utazós blogposzt lesz, néhány helyről elsőre talán nehezen lesz érthető, miért is érdekes, de igyekszem mindről elmondani, miért került a listába.

Sokan ülnek most otthon, akik amúgy normális üzemben kirándulnának, utaznának. Van erre egy kiváló német kifejezést, a Fernweh, nagyjából távolvágyat jelent, magyarul azt mondanánk rá, hogy mehetnékem van.

Ha neked is, de bármilyen okból beszorultál az otthonodba, megpróbálom enyhíteni. Tarts velem, meglátogatunk együtt - ha csak képek és sztorik szintjén is - néhány helyet Németországban, szűkebben a volt NDK területén, ahol az elmúlt években jártam. Lesz közöttük népszerű turistacélpont és alig ismert, eldugott hely is, de még olyan is, ahol egyelőre én sem jártam, csak terveztem.

Nem a megszokott utazós blogposzt lesz, néhány helyről elsőre talán nehezen lesz érthető, miért is érdekes, de igyekszem mindről elmondani, miért került a listába.

A cím nem viccel, ennyire terjedelmesen és szerteágazóan valószínűleg még senki nem szedte össze a Trabantok gyártásának történetét, legalábbis ennyi oldalággal és jelentéktelen részlettel még nem találkoztam, mint ami ebben a sorozatban következik. Csikós Zsolt a Totalcar hasábjain ugyan megírta az Audi szemszögéből a márka százéves történetét , de ebben az NDK – érthetően – csak néhány bekezdést kapott.

Most viszont a Trabantszererelem.hu felkérésére kísérletet teszek arra, hogy egészen bizarr és jelentéktelen vadhajtásokat is érintve végigvegyem, hogyan alakult a szászországi autógyártás az elmúlt nagyjából 120 év alatt. Sorra veszem majd nem csak a slágergyanús nagy neveket, de az olyan, mára feledésbe merült kacifántokat is, amelyek egy részéről még a gyakorló autóbuziknak is csak érintőleg vannak homályos információ.

A felkérés alapja mellesleg egy beszélgetés – már ha a beszélgetés megfelelő szó arra, amikor néhány órán át néhány lélegzetvétellel megszakítva ontom az átlagember számára értéktelen és értelmetlen információkat -, amelyet 2018 nyarán az OMMMA névre hallgató, minden évben Magdeburgban megrendezett szociautó-találkozón folytattunk a skandináv trabantos túrából beeső Trabantszerelmesekkel. A szóban forgó rendezvény valószínűleg Európa legnagyobb keleti autókat felvonultató rendezvénye, ahol nem az a kérdés, hogy egy extrém ritka szocijármű megtalálható-e, hanem az, hogy hányféle verzióban. Ahol az alkatrész-kereskedőknek külön Tatra 603 standjuk van, és ahol a KRAZ-alkatrészeket KRAZ-zal hozzák a börzére. Oroszországból, saját lábon.

Kezdjünk bele tehát a Nagyon Nagy Trabant-történelembe, ami egyben a szászországi autóipar majdnem teljes története is lesz, legalábbis úgy a kilencvenes évekkel bezárólag.

A poszt eredetileg a Trabantszerelem.hu-ra írodott, így ott is jelent meg először egy héttel ezelőtt. A folytatások is hasonlóképpen érkeznek, így a türelmetlenebbek ott hamarosan olvashatják a folytatást.

Olvasom-nézem ma az egyébként örömteli hírt arról, hogy a VW megkezdi az ID.3 gyártását Zwickauban.

"Ennek ellenére ez a puccos hacacáré a zwickaui Trabi-gyár sokadik újjászületéséről szól inkább, nem az autóról."

 

 A kép, amely általában azzal a képaláírással bukkan fel, hogy Moszkvában készült, 1961-ben, a képen Jurij Gagarin látható, miután visszatért az űrből.

A fotón egy Sachsenring P240 látható, amely az NDK-ban, 1956-59 között volt gyártásban. A háromféle karosszériából összesen valamivel kevesebb, mint 1500db-ot gyártottak, ezen belül a kombiból 10-15db, a képen látható kabrióból pedig összesen négy darab készült. Utóbbiak mindegyike az NDK nagy állami ünnepein szolgált díszelgőautóként, így rögtön gyanús lehet, hogy hogyan kerülhetett ebből egy Moszkvába egy olyan parádéra, amihez az NDK-nak semmi köze sem volt.

Sehogy. A kép nem Moszkvában, nem is 1961-ben készült, viszont a tányérsapkás úriember valóban Jurij Gagarin.

A kép, amelyről eredetileg csak annyit tudni, hogy 1975-ös keltezésű.

- a kép egy képeslapról van, ami valóban lehet 1975-ös, elsőre viszont azt mondtam volna, hogy maga a fotó, de legalábbis az autó viszont nagy valószínűséggel korábbi. Jó lenne látni a hátulját (a képeslapét persze, nem az autóét), abból gyorsan kiderül a kiadó és a dátum is.

Bólogatókutyai magasságokban (vagy mélységekben, nézőpont kérdése szárnyaló autós kiegészítőre figyelt fel a két fiam Freitalban, Szászországban, az éves Trabant-találkozón. Próbálták kitalálni, de nem sikerült, jó félórányi tippelgetés után elárultam nekik a választ.

Bizony, az NDK-ban ilyen is létezett.

Szászországban, az Elba menti Bad Schmiedebergben állt a kelet-német úttörők egyik emblematikus nyári tábora. A kor szellemének megfelelően az úttörőmozgalom akkor nem csak közösségi élményt és nyaralási lehetőséget, de politikai - és részben katonai - nevelést is adott a gyerekeknek, ebben a táborban például rendszeresen háborús játékokat rendeztek.

Na nem olyat, mint amit mi megszokhattunk a magyar úttörőtáborokban. Itt valódi páncélosokkal, tankokkal éleslőszereket lőttek - még ha azok a tankok kisebbek is voltak az átlagnál.

A tábor patschwigi része eredetileg haditechnikai parkként működött, de valakinek az az eszement ötlete támadt, hogy a gyerekek nyilván sokkal jobban örülnének, ha mozgásban is láthatnák ezeket a technikákat.

A közeli Piesteritzben, a VEB Agrochemie tanműhelyeiben el is kezdtek játéktankokat faragni. Mármint játéktankokat abban az értelemben, hogy az eredeti T-34-esek, T-55-ösök és más, jórészt szovjet tankok kicsinyített másai voltak.

Nagyon is valódiak voltak azonban olyan tekintetben, hogy a két, anatómialiag korrekt lánctalpat általában Trabant-motorok hajtották, és némelyik löveg éles lőszer használatára is alkalmas volt. A kezelőszervek a nagy lánctalpasokhoz hasonlóak voltak, használatukat a gyerekek villámgyorsan elsajátították.

A kelet-német állambiztonsági szolgálat, a Stasi gyorsan felügyelete alá vonta a tábort, hiszen itt már nem csak gyerekek szórakoztatásáról volt szó, hanem potenciális gyerekkatonák képzéséről. Sokáig nem nagyon eshetett szó arról, hogy miféle játékokkal játszanak itt a "Thälmann-pionírok", de végül a Német Szocialista Egységpárt vezetése fülébe jutott a kisnövésű hadsereg, és nem tudták megállni, hogy fel ne használják a kisebbik Németország fennsőbbségének bizonyítására.

Ettől kezdve a gyerekkatonák ott parádéztak, ahol csak lehetett. Helyi állami és pártünneppségeken (persze ezek javarészt egybe estek) rendszeresen megjelentek és tartottak bemutatókat, de még Berlinben (Haupstadt der DDR) is részt vettek több esetben a "Nagy" NVA (Nemzeti Néphadsereg) dísszemléin.

A csendes hétköznapokban persze csak a táborban játszottak és gyakoroltak, de az élet nem mókavonat, a harckocsis kiképzés meg nem gyerekjáték. A tábori fegyelem katonás volt, a lőszerek gyakran élesek. Akik jártak a táborban, életük nagy kalandjaként, de egyben nyomasztó emlékként mesélnek róla.

Bár a tábor sok értelemben igazi gyerekkatonákat neveltek Bad Schmiedebergben, mindannyiunk nagy szerencséjére a világ nem jutott oda, hogy élesben is be kelljen vetni őket. Amennyire tudni lehet, baleset sem nagyon történt, így valószínűleg szép emlékként maradt meg a tábor lakóiban a gyerekkori tankozás.

Hiszen valljuk be, mi magunk is szívesen játszottunk volna ezekkel.

A minitankokból sajnos mintának sem maradt. Bár a múlt radikális radírozása kevésbé általános Németországban, mint nálunk, amikor a Bundeswehr felfalta az NVA-t, a nagy felbuzdulásban nyomtalanul eltüntették ezeket.

Kár, szívesen licitálnék egyre az Ebayen.

...avagy Népi Fotosopp az NDK fővárosában.

Az alábbi kép kattintásra nagyul, vájtszeműek gyönyörködhetnek a tessék-lássék odavagdalt autókban.

Figyelemre méltó az előtérben térgörbület áldozatává vált Trabant mellett a jobb szélen látható Wartburg-seggű négyajtós Zaporozsec, tőle jobbra és balra a klónozott ikrek (a jobb oldaliak láthatóan fiatalabbak lehetnek, már csak a méretük miatt is), valamint illik kiszúrni, hogy az ikrek orosz tagjáról mintázták az előtéri hibrid elejét is.

(nem én találtam, hanem Berentei István, köszi!)

Milyen olajat keverjek milyen benzinbe a kétütemű Trabantomhoz?AWZ P70, a Trabant elődje, vagy a legkevésbé ismert Audi?Milyen olajat töltsek a kétütemű Trabant 601 sebeségváltójába?Honnan lopták a Trabant-motort?Egy orrmotoros ŠkodaAmi még a Dácsiánál is rosszabb - a fél Dácsia...Fél évszázad az Útitárssal 2.Ilyen úri Trabantot még nem láttál - a Sachsenring történeteFél évszázad az Útitárssal 3.Buran - az orosz űrsikló