- prokee -

Az egész úgy kezdődött, hogy játszottam kicsit a Call of Duty 4. részével. Hirtelen egy Csernobilban (pontosabban Pripjatyban, erről később) játszódó pályára érkeztem. Az egész játék leghátborzongatóbb része ez. Borsódzott a hátam, miközben a város üres utcáin lövöldöztem...

(két kép a játékból)

Persze mások megteszik helyettem. Elena motorral, egyedül járta be a környéket, a BME  és  Magyar Nukleáris Társaság is kirándult arra. Az Origo és a National Geographic is írt egy-egy rövidebb lélegzetű cikket, és persze a Wikipedián is megtalálunk minden fontosat. A nagy kedvencemet, az englishrussiát talán említenem sem kell.

Hátborzongató képeket pedig Canissa két albumában találsz, vagy a tar.hu egyik galériájában.

A katasztrófa napjaiban én 11 éves voltam. Családommal Zalában (Sénye nevezetű faluban), egy nem régen vásárolt hétvégi házban töltöttük a hétvégét. Valószínűleg tavaszi szünet lehetett, vagy csak simán lógtam a suliból családi asszisztanciával, ugyanis arra emléxem, hogy egy hetes lenntartózkodásra készültünk. Persze az is lehet, hogy csak a május 1-i ünnepnap miatt voltunk ennyire lazák :)

Aztán egyszercsak a szüleim felhőtlen jókedve elpárolgott, és pikk-pakk elpakoltunk, és indultunk haza. Nem nagyon értettem, miért nem maradunk, pláne miért nem viszünk haza semmilyen zöldséget, gyümölcsöt, ahogyan szoktunk.

Hazafelé az autóban folyamatosan szólt a rádió, fater kereste a híreket. Elég szűken csordogáltak az információk, ám lassan nekem is összeállt a kép. Fater valószínűleg jobban képben lehetett, akkor ugyanis légvédelmi osztályparancsnok és helyőrségparancsnok volt. Egyrészt gyanítom, jobban tájékozott volt, mint átlag, egységsugarú állampolgár, másrészt munkájából adódóan valószínűleg tisztában volt a várható következményekkel is...

Döbbenettes ! Hirtelen szembe sültem szembesültem azzal, hogy a mikroelektronika lehetőségei végtelenek.

Ha a számítógépben van TV-tuner kártya, a videokártya pedig TV-kimenetes, és a Tuner programját teljes képernyőre teszem, a gép képét kirakom a tévére, akkor:

Tudok tévét nézni a tévén !!! :)

Az jutott eszembe, folytatva a gondolatmenetet: ha valami fontos eszembe jut, leírom egy papírra, kézirás-felismerő programmal szöveggé alakítom, felolvastatom egy beszédszintetizátorral, akkor sokkal kisebb az esélyem a berekedésre...

Ez sem volt egyszerű.

Reggel egy kiadós hótakarítással indítottam. Három autóról kellett letakarítanom a ~10 centi havat, hogy elinduljak, ugyanis dőre módon a Swifttel álltam be a két Trabant közé, 5-5 centit hagyva, hogy csak két autónyi helyet foglaljak el. Persze a friss hóban féltettem a Trabantokat, így Suzukival mentem melózni.

Egyébként imádom a havat, de könyörgöm, maradjon már meg karácsonyig ! (Reggel első cigi-kávé mellett le akartam fotózni a parkot hóval-fán, de annyira remegett még a kezem, hogy használhatatlan lett a kép)

Délután megkaptam a nevemre írt forgalmit, mától apja vagyok a gyermeknek.

Még délutánabb megjött az értesítés, hogy mehetek a számítógépért Csepelre. Na köszi, jó kaland volt. Koccanás az érdi körforgóban, ettől dugó. Baleset az M0 hídon, ettől másik dugó, kamionbaleset az M0-M5 csomópontban, ettől gigadugó. Tűz Csepelen, a II. Rákóczi Ferenc úton, egy sávot elfoglal vagy 5-6 tűzoltó, ettől is dugó.

1 óra 40 perc alatt sikerült eljutnom a célig, Százhalombatta-Csepel viszonylatban. Köszi.

Viszont:

Itt az új gép. Kicsit idegölő, hogy most tart 45%-nál a HDD formázás, ez olyan felesleges üresjárat. Hülye voltam, hogy nem kértem opcióban, hogy formázzák meg, bár akkor asszem csak holnap mehettem volna érte :)

No mindegy, addig is itt egy fotó:


Balra az új, jobbra a régi. Jobb sarokban meg narancssárgásan belóg egy zacskós Trabant 1.1 légszűrő, teljesen normális állapot egy Trabant-függő alkatrészes esetében :)

Ja, Autó-Motorban meg hamarosan Trabantos cikk, jubileum alkalmából.

Más:

Kíváncsian várom az idei fenyőfás szívást. Mint már megemlékeztem róla, minden évben megnyerem (hosszas és alapos átvizsgálás után) a környék egyetlen perec alakú karácsonyfáját, amin több kanyar van, mint a Hungaroringen.
(Egyébként: észrevette már valaki, hogy a Google Maps térkép-nézetben egyirányú utcaként jelöli a ringet ? Persze ez jogos, hiszen építésekor, más megoldás híján, a Közútkezelő Vállalat gondozásába adták, és 3XXX számú alsóbbrendű főút néven regisztrálták... )
Szóval, idén fenyőfavásárlás kizárólag ragyogó napfényben (ha kell, eltoljuk májusig!), és a kiválasztott fát el sem engedem többé. Csomagolja be velem együtt, nem érdekel. David Copperfield legyen a talpán, aki idén is gagyi fát ad el nekem :)

Cd- és DVD írogatás közben a háttérben megy a Viasat3 borzalma, a Sofőrök.
Nem nagyon kezdenék bele abba, hogy a magyar közlekedési morál és az általános tudásszint jelen állapotában mennyire nem célszerű egy ilyen műsort elkészíteni. Viszont:

A műsor elején bemutatták a résztvevőket, és itt ez csapta meg a fülemet:

"Robikáék, aki az olajtartályba töltötték a benzint !"

Mindezt egy Suzuki Swiften. No, erre kíváncsi lennék. Mégis kár, hogy nem néztem eddig :)

UPDATE (5 perccel később): Na ennyit a TV-ről. Kedvesem átkapcsolta a nemtommire (talán TV2?), mert valami épületes robbantós-akciós-verekvős-kommandozós filmet néz, bocs. Persze én vagyok a hunyó, alig nézek tévét, és így nincs kialakult protokollja a távirányító birtoklásának :)

Kedvesemmel beszélgettünk arról, hogy Vujity Tvrtko valamikor Százhalombattán tart előadást. Gondoltam, utánajárunk, miről lesz szó, ha érdekes, megnézzük.
Tündér gyanítja, hogy Mongólia lesz a téma. Ha ez igaz, sajnos kihagyom. Érdekelne ugyan, de valahányszor a Mongólia szó elhangzik, elfojthatatlan röhögés lesz úrrá rajtam.

Nem is oly rég ugyanis hallottam egy történetet. Az, hogy kitől, nem fontos, majd ő jelzi, ha akarja.

Két főiskolás srác, valami furcsa perverz vágytól hajtva karácsony magasságában fogta a hátizsákját, és elment Mongóliába. Nem Olaszországba strandolni, nem is Ausztriába síelni, hanem kezdő néprajz-kutató módjára Mongóliába, karácsonyozni. Mert az jó, mert az szép.

Eljutottak Ulan-Bátorba, ami mégy úgy-ahogy civilizált környék. Persze leginkább nem a főváros túristák által leginkább látogatott negyede (ha van ilyen egyáltalán!) érdekelte őket, hanem a prolinegyed, lakóteleppel, meg ilyesmi. Felszálltak hát a tömegközlekedés gyanánt szolgáló lelakott buszok egyikére, és elindultak valami dombtetőre, helybeli tanácsadójuk szerint ugyanis arrafelé lakótelepet lehet találni. Igaz, az ember azt is hozzátette, nem ajánlatos külföldiként odamenni, mert elég kevesen jönnek onnan vissza.

No de sebaj. A busz felvitte őket, és ahol megfelelő mennyiségű panelházat találtak, gondolták, körbenéznek.

A vaskos rész ekkor jött. Leszállás közben tűnt fel, hogy a nyitott ajtó túloldalán, a megállóban, cirka 10.000 km-re Magyarországtól éppen felszálláshoz készülődik a valamikori, Magyarországon tanult, mongol évfolyamtársuk. Természetes reakcióként ezt dobták oda neki:

-Hello, hát te, mit keresel itt ?

Mármint a magyarok, a mongolnak. Szüksége volt néhány percre, hogy a jelenetet feldolgozza, és visszakérdezzen:

- Éééééén ?

(A történetről: több forrásból, részben közvetett, részben közvetlen forrásból hallottam vissza ugyanazon szereplőkkel, tehát valószínűleg megtörtént. Ráadásul nem biztos, hogy pontosan emléxem a részletekre. Persze igazából ez nem fontos, kitalált történetként is borzalmasan jó lenne :) )

Nagyjából egy hete futtattam az eszmét az érdi Sírkő-kiállítással kapcsolatban.

Úgy fest, nem csupán az én gondolataim kezdtek ámokfutásba:

Pinasírba feküdtem Tarr Bélával

(Az Index cikke a kiállításról)

A bőség zavarával küzdök.

Egyrészt hazahoztam ma az új szerzeményt.

Másrészt megérkezett az 1:43-as négyütemű Trabim is:

Hirtelen felindulásból ismét vettem egy Trabantot.


Első tulaj, 90.000 km, benzin-gáz-vonóhorog-fényvisszaverő, 10.000 forint.


Gyors fejszámolás:
1. CEL-949, citromsárga 601 Hycomat
2. GGL-583, piros-fehér 500 Lim.
3. ??? fehér 601, elbontva
4. ENE-482 I. verzió, szürke 601 lim.
5. ??? fehér-barna 601 lim, elbontva
6. ENE-482 II. verzió, fekete-narancs 601 lim.
7. ??? fehér 601 lim, donor a csővázas szekérhez.
8. GEZ-854, sárga(?) 500 kombi
9-10. Dupla két fele, összeépítve
11. ABO-932 fehér 1.1
12. AMK-026, fehér 1.1 lim, elbontva, donor ABO-hoz
13. AMT-794, fehér 1.1 lim.

Ezek szerint, ha az emlékeim nem csalnak, ez a 13. Trabantom. Ebből jelenleg aktív kettő, plusz egy rendszámmal, de vizsga nélkül, plusz a dupla, rendszám nélkül. Remélem, szerencsét hoz :)

Valószínűleg halaszthatatlan, sürgős dolga volt.

Komoly upgrade előtt álok. Mármint PC-ügyileg.

Kockáknak a részletek:

Jelen sorokat egy ilyen gépen írom:
Alaplap: Abit KD7
Proci: AMD Athlon XP 2200+
Memória: 512MB DDR
VGA: ATI Radeon 9200 128MB TV Out
HDD: 200GB IDE-ATA

Nagyjából 5 éves a gép, ha jól rémlik - legalábbis még az érdi albérletben szereztem be az alaplapot és a processzort.

Igazából sosem vettem komplett gépet, mindíg építgettem. Hol használt, hol új alkatrészekből, a komplett konfig fogalmát utoljára a Commodore Plus/4-nél ismertem fizikai valóságában. Jó, volt még a laptop, de az evidens, hogy komplettben érkezett (egyébként használtan).

Most viszont, fél éves nézelődés és agyalás után a karácsonyfa alá kerül az új gép. Asszem 32 évesen ideje, hogy életemben először egy vadonatúj géppel lepjem meg magam - bár végül csak részben leszek én a költségviselő.

Az új masina:

Alaplap: Asus PK5C alaplap (DDR3 fogadására képes...)
Processzor: P4 Core2 Duo E6750 2,66GHz
Memória: 2 GB DDR2
VGA: Gigabyte 8600 GT PCIe, 512MB TVOut
HDD: 500GB SATA
+ DVD-író, TV-tuner, stb...

Mostanában Százhalombattán vásárolok,  illetve laptop-cuccokat Érden. Bohó ifjú koromban viszont bejáratott helyem volt Csepelen, ahová vagy 6-7 éve nem néztem be (eltekintve kedvesem tesójának gépétől, amit ott vettünk nagyjából 3 éve, de akkor egy villámgyors komplettkonfig-sulinetre akció volt).
Nos, most a Nagy Konfigurálás közepette eszembe jutott, hogy megnézem az ő áraikat is. Érdemes volt, részben az árak, részben pedig a választék győzött meg. No meg persze az is, hogy érdeklődő emailomra gyors, pontos, egyszerű és határozott válasz érkezett. Szóval, reklámmentesen, csak hogy leírjam egyszer, Bovito - ugyan messzebb vannak, de érdemes átmennem Csepelre :)

Nos, a megrendelés megtörtént, remélem, a hét végére kezemben az új erőmű. Ha eltűnnék, valószínűleg a régi gépet öltem meg, az újat meg nem élesztettem még :)

Tisztára izgulok, mint a gyerek, mikor az első modellvasutat már kileste Anyu fehérneműi mögött a szekrényben, de még nem bonthatja ki karácsonyig :)

Csak úgy eszembe jutott pár dolog:

Sírkő-kiállítás...

Besz*rás. Ezt ma dobták be. Kissé közhelyszerű a morbid jelzőt használni a sírkőre, de a vicceset meg nem akarom.


Jó, értem, hogy ez is egyfajta üzleti vállalkozás. Nyilván be kell mutatni a terméket a potenciális leendő ügyfeleknek. Azt is értem, hogy ez az, amire előbb-utóbb mindenkinek szüksége lesz, bár paradox módon normális esetben ezt az ember sosem magának választja ki. Mondhatni, ajándékba kapja.

Na de mégis ! Mi a célja a kiállításnak, és főleg mi a célja a kiállítási kedvezménynek ?

Elképzeltem a helyzetet, amint Tündéremmel kézenfogva kisétálunk körülnézni.

- Nézd, kicsim, ez milyen gyönyörű ! Nekem ez kell !
- Ne hülyéskedj, ezt most nem engedhetjük meg magunknak. Jön a karácsony, anyukádék is jönnek át 25-26-ra. Szilveszterre el akartunk menni pihenni valahová, honnan vegyek most elő 350.000 forintot ?
- Nézd meg, most akciós, csak 200.000, és jár hozzá egy másik ajándékba. Egyet fizet, kettőtt kap, plusz ingyen házhoz viszik. Legalább nem nekünk kell felvinni a másodikra !
- Jó, de hová tesszük a lakótelepen ? A gardróbba nem fér.
- Ugyanmár, kivisszük Tesómhoz a franciaágyat, annak a helyére elfér egymás mellé tolva. Úgyis fáj a derekam, nem bírom a puha ágybetétet.
- Nem jó, a fejrész nem fér oda az olvasólámpáktól.
- Majd leszereled. Úgysem kell, majd gyújtunk mécsest.
- Hát jó, de akkor várj, felhívom a nagyit is, hátha neki is kell. Van most ez a régi, szépia-színű, már lánykorában is ilyet akart, de a háború óta nem kapni.
- Hívd, de akkor szerezni kell valami autót is. A Swiftbe nem fér be, tetőcsomit meg nem hoztam. Az ingyen házhozszállítás csak párosával jár.
- Ok, akkor megkérdem, a nagypapáét nem akarja-e lecserélni. Legalább egyforma lesz.
-Nem is hülyeség. Csörögd fel, én megyek, addig lefoglalom...


Asszem kimegyek, megnézem, ki az, aki elmegy egy sírkő-kiállításra...

---

Édesség

Kedvesem húslevest, túrógombócot tervezett ma vacsorára, nagyjából ebben a sorrendben. Én persze, akár a gyöngytyúk és a takony közös történetében írva vagyon, azonnal rábuktam az utóbbira, mondván, ha marad még hely, jöhet a húsleves is.
Ennek ő nem nagyon örült, mondván, olyan vagyok, mint a rossz gyerek.
Mire én:
- Gyerekként drága Anyukám ugyanezt mondta. Ragaszkodott hozzá, hogy először a "rendes" étel, utána a nasi - és ezt be is tartatta velem. Azóta viszont sokkal erősebb vagyok - szóval ide a túrógombócot ! :)

---

Szintén kajáról:

Idén augusztusban, ahogy már írtam párszor (de még nem emlékeztem meg róla) Nyíregyházán jártunk, a KGST-partyn. A Pócsi testvérek vendégül láttak (ezúton is köszönet) szombaton és vasárnap is, ez persze azzal járt, hogy szombat este valamit vacsoráznunk kellett. A rendezvény és némi pakolás után lendületet vettünk a helyi Tesco felé, merthogy az volt nyitva éjjel fél délben.

Körkérdés, mit együnk könnyen, gyorsan. Feldobtam a félkész tortellini, ravioli szavakat, emlegettem holmi sajtszószt. Nem feltétlen a gasztronómiai víziók miatt, de a többiek bólintottak, mégis jobb, mint virslizni. Ráadásul majdnem olyan gyors.

Persze bejártuk az eladótér élelmiszer-ügyben szóba jöhető teljes területét, de nem jártunk sikerrel. Ismét megpróbáltuk, kudarc.

Én persze eldöntöttem, tortellini és/vagy ravioli nélkül ki nem megyek, kerestem egy pirospólós helybéli melóst, és előadtam kérésem. Kis homlokráncolás után, de egy szó nélkül emberünk elindult a zoknik és alsóneműk felé. Mit tehettem, követtem, bár kissé elbizonytalanodtam, talán nem értette 100%-osan a kérdést.

A zoknikon keresztülvágtunk, futólag érintettük a női ruhákat, itt már erősen gyanakodtam. A női ruháktól a síruházatig mentünk (szezonáru augusztusban???), majd ott egy éles kanyarral kiszöktünk az eladótér szélére, és emberünk büszkén állt meg az áruház legeldugottabb hűtőpultja mögött, amelyben egy valóságos tortellini-édenkert fogadott, a létező legszélesebb tortellini-választékkal. Szinte hallani véltem a Tádádádáááááááááááámmmm! hangot, segítőm csillogó tekintetében pedig látszott a büszkeség: Igen, van tortellinink !

Mit mondjak, soha életemben nem vásároltam még ruhaosztályon, (kis túlzással) zoknik közül kaját, de egyszer ezen is túl kell esni. Csattanó nincs, egyébként finom volt, jól laktunk.

---

Ezt meg a Kocsmából:

Bemegy a kocsmába Móricka, Pistike, a skót , a székely, ,a zsidó, a cigány, az angol, a francia, az aranyhal, a kisegér, a nyuszika, a medve, a farkas, a róka, az agresszív kismalac, két rendőr és egy szőke nő. Méregeti őket a csapos egy ideig,majd megszólal:
- Mi ez ,valami vicc?!?

---

Dominó:

Ezt meg a mai Aktívból Találkozásokból (mi a címe ennek a hülyeségnek, ami a Híradó után van az RTL-en, amiben elmondják a választ, rögtön utána a kérdést, és emeltdíjjal meg lehet válaszolni, és nyerthetsz inggombot meg kagylóhéjat ??? ) a végére:

"Ma este fél kilenckor lesz a Dominó-Nap !"

A rosszabb, hogy 5-10 perc, és itt a Karácsony is :)

Update: Tündérem szerint a Reflektor lehetett, István Dániellel.

Megfogalmazódott bennem egy érdekes kérdés.

Mekkora tételt jelent az Aréna Pláza marketingbüdzséjében az, hogy még a megnyitás előtt az összes jelentős és kevésbé jelentős médiából folyamatosan dőlt az ige a "már-majdnem-megnyitott" bevásárkólözpontról ?

Origó

Index

Homár

m1

Folytathatnám...

Idén is biztosítót váltottam, mert szeretek keveset fizetni.

Most jött meg a levél az alkusztól...

Óoohhhh, tisztára meg vagyok hatódva, megörökítem az unokáimnak:

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 2. - Technika
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Állni látszik az idő, bár a szekér szaladt...

Ismét egy kifordított idézettel nyitok, talán érzékelteti kissé az NDK autógyártás fejlesztőinek felemás lehetőségeit. Miközben a nyilvánosság maximálisan meg volt győződve arról, hogy Zwickauban sosem húzzák fel a faliórákat, a templomtorony órájának fogaskerekeit is kiékelték, a gyár fejlesztői teljes titokban a Trabant következő generácóját keresték. Tették ezt nagyjából harminc éven keresztül úgy, hogy az autókkal a környező kisvárosokban rótták a tesztkilométereket, de az esti kocsmázások során kategorikusan tagadniuk kellett a kísérleti autók létét is.

Képzelhetjük a frusztrált tervezőket, akik egészséges szakmai kihívásként jobbnál jobb, modernebbnél modernebb koncepciókkal álltak elő, miközben a keleti blokk Trabantokkal sújtott országaiban a sofőrök egy emberként emlegették felmenőiket.

Kissé megkésve bár, de nézzük át vázlatosan, milyen irányban kutatták a jövőt a zwickaui fejlesztők.

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 2. - Technika
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Góg és Demagóg fia vagyok én...

Talán egyetlen ember sincs az országban 20 év felett, akinek az életében valamilyen formában ne lett volna jelen a Trabant. Ha neki, vagy a családban nem is volt, a szomszédnak vagy ismerősnek tuti, de legalábbis volt egy olyan taxisofőr a családban, aki szívből utálta a típust. Ez az autó 50 éve társalgási téma, és vagy agyondícsérni, vagy porba tiporni illik. Az előbbi álláspontot általában azok képviselik, akiknek volt valaha, utóbbit jellemzően olyanok, akik csak a szomszéd teljesen gondozásmentes 601 kombiját látták, amivel 30 évig jártak festeni-mázolni. Így aztán a kibicek számtalan legendát tápláltak az elmúlt évtizedekben, aminek nagy része persze teljesen alaptalan.

Fél évszázad az útitárssal 1. - Történelem
Fél évszázad az útitárssal 3. - Tévhitek
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

Ameddig a Föld lapos, mindig lesz egy Trabantos !

Kissé demagóg módon átköltve a Pokolgép indulóját, megpróbálom bemutatni, miért is szinonímája a Trabant 50 éve az egyszerű, megbízható és igénytelen autózásnak.


Az 1957-ben bemutatott konstrukció főbb vonalai végigkísérték a gyártást, nagyobb eltérés csupán 1990-ben a négyütemű megjelenésével történt. A műanyagborításű, önhordó karosszéria, elöl-hátul független kerékfelfüggesztéssel, négysebességes, műszerfalról kapcsolható váltóval, kétütemű motorral oly sok jellegzetes vonást jelent, amelyek így együtt egyetlen más autóban sem jelentek meg, pláne nem egy több, mint 3 millió példányban legyártott típusban.

Fél évszázad az útitárssal 2. - Technika
Fél évszázad az útitárssal 3. - Tévhitek
Fél évszázad az útitárssal 4. - Prototípusok

(A sorozat forrásai: Autó-Motor korabeli számai, trabantklub.hu, trabant.cz, és rengeteg más internetes forrás. Emellett remek információforrás Matthias Röcke Trabant-Story című könyve, amelynek itthoni vonatkozásokkal bővített, magyar nyelvű kiadása a jubileumi évre jelent meg a Maróti Kiadónál)

1957. november 7-én mutatták be a nagyközönségnek a Trabantot.

Ez persze, a kor szelleméhez illően kissé demagóg kijelentés, több okból is. Az autó alapvető célkitűzése egy 1954. januári utasításban fogant meg, melyet az NDK minisztertanácsának elnöksége adott ki. Eszerint az állami tulajdonban lévő autógyáraknak rövid időn belül ki kell fejleszteniük egy kisautót az alábbi jellemzőkkel:

- kis személygépkocsi, két teljes értékű üléssel elöl, és két pótüléssel hátul;
- önsúly menetkész állapotban legfeljebb 600kg;
- üzemanyagfogyasztás legfeljebb 5.5 liter/100km;
- éves termelés 12.000 db/év;
- gyári nagykereskedelmi ára 4000 márka.

Idén 50 éves a Trabant.

A gyár által képviselt hivatalos álláspont szerint 1957. november 7-én mutatták be a ma Trabantként ismert kisautót. Ha ők ezt állították, el kell fogadnunk, ám (mint ez hamarosan a sorozat első részéből kiderül) ez korántsem korrekt és pláne nem egzakt dátum.

Idén a hazai Trabantos Társadalom (ha lehet ilyenről beszélni) és a Trabant-Wartburg Klub egyaránt a jubileumi évet ünnepli, az 50-es évfordulónak szentelt rendezvényekkel, találkozókkal, sőt, egy igen jól sikerült, eredetiben is nagyszerű, de már magyar nyelvű könyv is jelent meg ebben az évben.

Mivel a napra pontos (vagy annak beállított) születésnap hamarosan a nyakunkon, a magam részéről egy négyrészes, reményeim szerint érdekes és olvasmányos sorozattal szeretnék emléket állítani az elmúlt 50 évnek.

Az első részben a típus történelméről olvashattok, a másodikban boncolgatni igyekszem, mit rejt a technika, mitől olyan strapabíró és igénytelen ez a konstrukció. A harmadik rész néhány széles körben ismert tévhitet igyekszik eloszlatni, a negyedikben pedig az évtizedekig titkolt, itthon alig-alig ismert prototípusokat szeretném nektek bemutatni.

Remélem, élvezetes olvasmányt nyújthatok ezzel nem csak a típus szerelmeseinek, hanem minden tisztességes autó- és technikabolondnak is.

Jó szórakozást !

( A teljes sorozat ide kattintva olvasható )