- prokee -

(A bejegyzés eredetileg a http://www.prokee.hu/blog címen született, 2007. 08.22-én átmásolva a blog.hu-ra)

Igen nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtam a 3 napos hétvégét, pláne úgy, hogy szombaton nem kellett dolgoznom. Gondoltam, tökéletesen passzívan töltöm az időt, nagy lustaság, kevés mozgás, sok kaja, semmi aktivitás.

Ehhez képest még csak szombat este van, és a következőkön vagyok túl:

Péntek este:

Kedvesem bátyja költözik. Pontosabban eladta a lakását, és még nem vett újat. Ebből következik, hogy a bútorait valahová tenni kell - márpedig hely csak a garázsban, ahol eddig a 2T Trabim pihent. Ehhez első lépcsőben takarítani kellett, meg összepakolni, második lépcsőben pedig kitenni a gépet.
A gondom az, hogy a garázsban lévő 4db tartalék akkum (2T, 4T, dupla egyik és másik fele) mindegyike elfagyott a télen, tehát az autó indíthatatlan volt. Ráadásul bal elöl leeresztett az uccsó kerekem, amibe még nem pakoltam belsőt... Na pótkerék fel, Suzuki akku bele a Trabantba (már európai, vastag sarus akku van benne), azzal Trabant fel a ház elé, majd akkuval kézben vissza a Suzukiért.

Nem mellesleg találkoztam közben a százhalombattai Trabant-maffiával, Lacival, Tamással és a párjaikkal. Rögtön el is sírtam a bánatom, hogy Lajoskomárom sajnos idén kimarad, mert pakolunk.

Szombat reggel

Ébresztő, negyed 7-re segítséget felvenni, majd Szhbatta - Nagykőrösi út fuvar. Persze Csepelen keresztül, ahol is tizenegynehány évet éltem, de azóta alig-alig forudlok meg ott. Mellettem kedvesem pótapukája, aki viszont 30 éve nem járt ott - na közösen sorra vettük a változásokat :)
Aztán megérkezünk, nagy pakolászás. 8-ra teherautó megérkezik, megrakjuk. Jellemző módon a legmegterhelőbb rész nem a bútorhurcibálás volt, hanem a csillárleszereléshez a harmadik emeletre felcipelt szerszámosom. Megrakva vagy 50 kiló, van benne pl. 36-os csillagkulcs, meg két kalapács. Ezek persze nem nélkülözhetetlen célszerszámok a csillárleszerelésez - ez nekem is eszembe jutott úgy a 2.5 emeletnél :) Tökéletesen elég lett volna egy lapos csavarhúzó meg egy tekercs szigszalag - nagyságrendekkel kisebb összsúly ugye :) Ráadásul fent kiderült, hogy ezek alapjáraton rendelkezésre álltak volna az én szerszámosom nélkül is - mindegy, már csak hiúságból is a sajátommal csináltam :)

Fél 10 körül megérkeztünk a cuccokkal Battára úgy, hogy kicsit lendületesebben közlekedve én még befutottam a munkahelyemre is egy gyors kávéra - meg persze megkérdezni, minden rendben van-e.

Hirtelen ki is pakoltunk, 10 óra körül már túl voltunk minden ezzel kapcsolatos hercehurcán, így felvetődött a kérdés, menjünk-e Lajoskomáromba ?

Hát persze...

Szombat dél körül

Gyors kajacsomagolás (ebédelni nem volt idő, meg korán is volt), majd be a Suzukiba. Kicsit cinkes ennyire OFF autóval menni Trabant-találkozóra, de jelen esetben az idő volt a legfontosabb tényező - minden tiszteletem és megbecsülésem a Trabanté, de nem vagyok képes egy kétüteművel prezentálni egy Érd-Enying M7-es turnét kevesebb, mint 1 óra alatt, Swifttel viszont igen.

Megérkeztünk kicsivel 12 után (persze elnéztük a táblát, és Szabadbattyánből fordultunk vissza...), és itt következik életem egyik szégyenfoltja: Nem engedtek be a Trabant-találkozóra, mert Swifttel mentem...

Na jó, kicsit túlzok. Természetesen beengedtek, de az autó nélkül. Igaz, nem nagyon értem, hogy rögtön utánam a Lada miért mehetett be, hiszen az is OFF, de nem feszengtem. Besétáltunk, megkerestem Pixit (helyi guru, szervező), és elsírtam a bánatom, hiszen kaja, víz, miegymás minden az autóban volt. Azonnal javasolt egy alternatív útvonalat, amely ugyan nem vezetett be a találkozó szigorúan vett területére, de közvetlen a sátrak mögött tudtam megállni, így nem kerültem messze az autótól.

A találkozó lényegi részéről egyébként ezzel a lendülettel le is maradtunk, de legalább fotóztunk, meg volt egy kis időnk csevegni olyan ismerősökkel (talán mondhatom, barátokkal), akikkel egyébkén máskor is szeretnék, de sajnos nincs rá alkalom.

A felvonuláson erősen gondolkodtunk, végül nem éltünk vele, hiszen hivatalosak voltunk némi családi hedonizmusra (hússütés, salátazabálás, süti- és tortanassolás, stb...), melynek az apropóját unokahugom (bátyám kisebbik lánya) első születésnapja volt :)

Képek pedig itt láthatóak

Szombat délután

Tehát családi míting.

Természetesen egymillió gyerekkel - nekem legalábbis annyinak tűnt, minden irányban szaladt valaki, aki 1 méter alatti testmagassággal rendelkezett bruttóban.

Megragadva az alkalmat, és azt, hogy már majdnem május és majdnem vasárnap van, drága Anyukámat is felköszöntöttük egy csokor orgonával, rendes gyermekhez illően énekeltünk is a család nagy nyilvánossága előtt (orgonaága, barackfavirága, etcetera, etcetera :) ).

Zoli, aki öööö.... izé.... sógórfélém (pontosabban bátyám sógora) hozta a formáját, tesóimmal és kedvesemmel mi is megfelelően infantilisak voltunk, szóval kellemes este volt.

Melinda, az ünnepelt kissé megilletődött volt, nem nagyon tudta, mit kellene kezdeni a tortával, lévén nem sok gyakorlata van a születésnapok terén - de arra hamar rájött, hogy azt a nagy fehér izét tulajdonképpen meg lehet enni - ennél többet pedig nem is érdemes tudni róla :)

Egyébként - halkan jegyzem meg, klassz család vagyunk, a jányok Jack Daniels-es dobozban tartják a színes ceruzákat. Hiába, tudnak élni :)

Hát, mozgalmas nap volt, asszem holnap nagyságrendekkel kevesebb eseményt tervezek :)