Commodore blog

A Commodore Plus/4 Magyarország Facebook-csoportjában már futólag említettem, hogy elkezdtem dolgozni a The Pit Plus/4-es portján.

Felvezetésként idézem is az ott írottakat:

Hogy mihez kellenek a hangok, amit a korábbi posztban említettem? Nagy kedvencemhez, amely az első találkozásom volt a videojátékkal, már ha nem számítjuk annak a Videoton Tévéteniszt.

A nyolcvanas évek közepén a katonai lakótelep tisztiklubjában (!!!) valamiért volt egy pénzbedobós arcade-gép, amin a The Pit futott. Számtalan Kossuth-ötforintost dobáltunk bele, amíg rá nem jöttünk, hogy a "terem" kulcsa, amit külön el kellett kérni, ha játszani akartunk, egyben nyitja a gép kasszáját is.

Persze jórészt addig volt érdekes, amíg nem volt otthon saját számítógép, hiszen a folyton ismétlődő, bár az idő elteltével gyorsuló játékmenet messze nem volt olyan izgalmas, mint a magnó előtt várni az épp aktuális játék betöltését.

Bennem mindenesetre mély nyomot hagyott, és akkor jutott eszembe újra, amikor nemrég felfedeztem, hogy Doug Turner, az Icicle Works (és más bányászós remekművek) alkotója úgy öt éve kijött az új rilizzel: a The Pit-tel.

Volt nemrég ez a rövid poszt, ami a kendácsolt, egyedi házas Plus/4-ről szólt. Az történt, hogy egy napig szörnyülködtem a hirdetésen, aztán... hát... megvettem.

Na ennyire nem volt egyszerű, a hirdető az első üzenetben egészen konkrétan megsértődött, mert kiröhögtem az imádott egyedi és ritka Plus/4-esét. Közölte, hogy ezt neki egyáltalán nem muszáj pont nekem eladnia. Pláne, hogy az elképzelt árból elég pofátlanul alkudtam.

Az eredeti hirdetés

Innen elég nehéz volt visszajönni, de végül azt javasoltam, megvásárolom a szintén általa hirdetett hibás Commodore 16-ot is, alku nélkül, plusz a Kék Rémért (akkor már inkább Csodálatosan Egyedi És Értékes Kegyszernek, vagy valami hasonlónak neveztem a béke kedvéért) is hajlandó vagyok kifizetni olyan 30€-t a kért 100 helyett. Itt végül megszületett a közös pont, így összesen 80€ + szállítási díj fejében jutottam hozzá a C16-hoz, a Kék Rémhez, illetve bónuszként az utóbbi (szintén nem gyári, de nem ennyire extrém) tápegységéhez.

Egy misztikus tárgy, amit szinte mindenki ismer, de kevesen tudják, miért fontos, és még kevesebben használják: a floppy meghajtókhoz rendszeresített rezgéscsillapító karton, ami szállítás közben az író-olvasófejet hivatott védeni a sérülésektől.

De mire jó ez, miért ne dobjuk ki, vagy ha már nincs meg, miért érdemes beszerezni egyet?

Ha pedig van egy kéznél, mikor és pontosan hogyan kell használni?

Jobbra a módosított, későbbi meghajtókhoz, ami a korábbiakhoz is ugyanúgy használható.

ÉS HÁT PLÁNE MIÉRT VAN EBBŐL KÉTFÉLE???

Viszonylag gyakran túrom az apróhirdetéseket, részben az érdekességek miatt, részben pedig mert vásárolok is.

Igyekszem persze keretek között tartani az ingert, de amikor ilyen csodálatos, egyedileg módosított gépet látok, pláne gombokért, nagyon nehéz megállni a vásárlást:

A Kék Rémség: a bizarr custom Plus/4-esHardver agybaj: mi ez?The Pit Arcade - egy játék-port születéseAz 5,25" Commodore floppyk fejvédő rezgéscsillapítójaEgy igazán kívánatos gyöngyszem: Custom modded Commodore Plus/4Joystickok - Quickshot II. (Spectravideo SVI-102)NyitóposztJoystickok - Quickshot I. (Spectravideo SVI-101)Retro-hardver tisztítása

RSS: https://blog.prokee.hu/commodore/rss