Autófila

Először is egy kis Jaguar történelem, bevezetésképp:

A Jaguar-t 1922-ben alapította Sir William Lyons és William Walmsley, akkor még Swallow Sidecar Company néven. Kezdetben motorkerékpár-oldalkocsikat készítettek, valamint az ő nevükhöz fűződik Anglia egyik első olcsó népautója, az Austin 7 Swallow elkészítése is. 1927-ben egy névváltást követően (Swallow Coachbuilding Company) a cég termékei iránt a kereslet erősen megnőtt, így nagyobb hely kellett a gyártáshoz és közelebb kellett kerülni Londonhoz is, így 1928-ban a gyár Coventry-be költözött. Ezek után jelent meg három új modelljük, köztük egy Swift nevű is. Majd 1931 után a járműveket S.S.-nek nevezték, és 1935-től kezdték sportosabb modelljeiket S.S. Jaguar-nak hívni. Végül a cég a Második Világháború után, 1945-ben vette föl a Jaguar nevet (addigra az SS már nem hangzott túl jól...), mostani székhelye Allesleyben van, nyugatra Coventrytől, gyárai Whitleyben, Castle Bromwichban és Halewoodban vannak, természetesen mind az Egyesült Királyság területén.

Első V12-es motoruk az XJ13 projekt keretében mutatkozott be a 60-as évek közepe táján, ami nevéhez méltón elég szerencsétlen véget ért, az egyetlen elkészült autó egy teszt során balesetet szenvedett és teljesen elpusztult, de a V12-es a gyönyörű E-typeban folytatta karrierjét és komoly sikereket ért el a tengeren túlon is.

Egy rakás benzingőzben pácolt autórajongó verődött itt össze.

Közös bennünk a gépek, a rozsdás, vagy éppen krómtól csillogó vasdarabok szeretete és tisztelete. Közös az, hogy élményeink, tapasztalataink vannak, amit szívesen megosztunk veletek.

Mégis különbözőek vagyunk. Van, aki kicsiben, van, aki nagyban utazik. Van, akinek négy henger is sok, más nem adja nyolc alá. Lesz, aki Räikonnenért szorít, vagy Talmácsiért, másvalaki Benik Balázsért. Egyikünknek a keresztben autózás az élmény, másiknak a szerényen meghúzódó 40 éves veterán.

Reméljük, hogy ti is hozzánk hasonlóak, és tőlünk különbözőek vagytok. Bízunk benne, hogy a más-más stílusú és témájú írások között megtaláljátok majd a titeket érdeklőeket.

Talán olyan is akad majd, akinek mondani-, illetve írnivalója van, őket és írásaikat is szívesen látjuk - alkalmilag, vagy folyamatosan is.

Ha legalább annyira élvezitek majd az olvasást, amennyire mi az írást, már érdemes volt belefogni.

Jó szórakozást, gyertek holnap is ! :)

Csak próbaképpen:

Sandokan

Horkyze Slize - Atomovy Kryt

tomnemtom? egy kvíz-chathez kellett felhasználónév, egyébként is Tamás vagyok.

Valamikor a ködös múltszázad '70-edik évében láttam meg a napvilágot, ki annyira nem örült ennek.

Legkorábbi autós emlékem egy Zuk vezetőfülkéje, brit tudósok kimutatták, hároméves kora előttről nem sok mindenre emlékszik az ember.

Ezután meglett az első saját autóm, egy BENZ C111, piros, abból a műanyagból, amit meg lehetett enni, nem törte/karcolta össze az ember gyerekét, mert puha volt és nemkevésbé készítettek belőle nyerges Csepelt, hűtőpóttal. Majd jöttek a Matchbox-hegyek, Maseratimániám akkoriban csírázott egy Citröen XM tulajdonlásának és imádatának formájában. Legelmlékezetesebb járgányom egy Saviem platós teherautó volt remek, részletgazdag kidolgozással, kb. 1:20 méretarányban, műanyagból !

Nagybátyám autószerelő lévén hamar közelebbi kapcsolatba kerülhettem az olajos kéz és homlok, "nedőljnekimertleszededafényezést", a hűtővíz és az olajszint ellenőrzésének fontossága és hasonló fogalmakkal. Nagyapám saját autója egy VAZ2101 volt az első szériából, melyben még nem törekedtek semmilyen szinten az anyagtakarékosságra, ezért huszonkét évet élt meg a családban ( itt jegyzem meg, már akkor tudtam, városi legenda, miszerint a korai Zsigulikban még sok volt a Fiat alkatrész ). Nagyfater beosztásánál fogva érdekes szolgálati autókkal jött értem néha oviba, melyek közül legmaradandóbbak a Csajka ( 13-as ), melynek mindig a testőrülésén utaztam és a mélykék Opel Diplomat, ami azért tetszett, mert mégiscsak echte ámerikai vas volt. Hétvégén, óvoda nem lévén pedálos gokartot hajtottam, az enyém sokkal vagányabb volt, mint a szentistvánparki fiúké, mert ezen körbetekerős ( mint a kerékpáron ) hajtás volt, míg az övékén előre-hátra pedál; bár visszatekintve, retróban mintha fordítva lenne a dolog.

A család másik ágán később lett saját autó, anyai nagyapám Skoda fan lévén S100-assal kezdte, majd 120L, mely az én első autóm lett, de nem rohanok ennyire előre, hisz akkor kimaradna a motoros ( segéd ) korszak, mely sebességmániámat megalapozta. Az őrület egy Jawa Mustanggal kezdődött, mely Skodás nagyapámé volt. Az öreg, isten nyugosztalja úgy tett, mintha nem tudná, hogy távollétében el-elkötöm a vasat örömködni. Még afelett is szemet húnyt, hogy azon próbálgatom kétütemű-kipufogó hangolási képességeimet, ellentétben egy két sarokra lakó artistától, aki nappal nem tudván aludni tőlem, egy hosszúnyelű fejszével óhajtott letaszajtani a nyeregből, mintegy megszűntetendő a zaj forrását. Nem értettem az embert, hisz egy házban lakott Győző bácsival, kinek egy naaagy zöld Zündappja volt, aminek gyárilag volt rémisztő hangja, főleg, ha Bözsi néni is benn ült a fürdőkádszerű oldalkocsiban. Ha jól emlékszem, másnap visszaszereltem a gyári rendszert, hiába, a túlélési ösztön. Mindeközben első önálló autóvezetési élményemet Erzsébetváros egy akkor még kihalt utcájában szereztem meg, mikoron anyám leküldött az egy sarokkal odébb parkoló Kispolákjába valamiért, gondoltam, kihasználom az alkalmat, ez csak egy autó, majdnem ugyanaz, mint a motor, csak máshol vannak az interfészek. Igen, nagyon máshol voltak, kezdtem azzal, hogy sebességben, kiengedett kuplungnál indítóztam.

A Mustang után jött a kötelező Simson, ezzel estem egy akkorát, hogy még a korábban motocrossozó apám is eltiltott a motorozástól, azirányú karrieremet ott és akkor befejeztem, ha eltekintek attól, hogy most birtoklok egy Romet Kadet 780-ast, amit fogadáson nyertem s melyen fiam megfertőződött a benzingőzzel, de ezt majd ő írja le.

A jogsi megszerzéséig még apám csodaautóin gyakoroltam mindenféle elhagyatott föld és aszfaltutakon, ezek közül kettőt kiemelnék:

- VW 1600TL, mely egyrészt narancssárga színével, másrészt befecskendezőrendszerével rikított ki az akkor általános autók közül;

-BMW 635Csi B9, mely minden dimenziójával ütötte a mezőnyt.

Aztán meglett a jogosítványom, jött az első saját autó, az S120L. Ezen tanultam meg s.k. olajcserélni, hibátjavítani, járdán motorgenerálozni, egyáltalán autót használni-üzemeltetni. Rengeteg szép emlék fűződik hozzá, bár szomorúan kellett tőle megválnom : egy legkevésbé sem erőltetett menet közben úgy érezte, az AC pumpa csak teher és a közelben tartózkodó dugattyújával a blokkon kiütve megszabadult attól.

Ekkor vette kezdetét a "nyugati autós" időszak, mindenfél B1-es és B2-es Passatokkal, melyeket imádtam ( szerelni is ). Hihetetlen kifinomult szerkezeteknek tűntek akkoriban, a maguk nemében azok is voltak. A B2-esben például benne volt a Start-Stop rendszer, kímélendő a környezetet; az autóipar mostanában kezdi újrafelfedezni ezt, a kor technikai színvonalán.

Jött egy változás az életemben, rákényszerültem a konzumidiotizmusra, azóta Mazdákat hajtok. Ezek arra kiválóak, hogy amikor kell, A pontból B-be elvigyenek, ne kelljen küzdeni eljutás közben velük, olcsó a fentartásuk. Viszont halálunalmasak.

Mivel időközben megismerkedtem - prokee --val, aki felébresztette bennem a mindig is meglévő, de szunnyadó vágyat egy Trabant után, a halálunalom ellen először is használatomba bocsátotta kétütemű csodáját, a narancssárga-fekete Henét, másodszor is megnyugtatott, igen, vegyek egy saját Trabant Universalt, ami a kombi fedőneve.

Az autók közül kétfélét szeretek : azt, amelyik semmihez sem hasonlíthatóságával fog meg és azt, ami a kifinomultságával. Ha jól sejtem, e kritériumok lefedik azt a halmazt, mely a ritka, néhol haszontalan, mindenképpen egyedi vagy valamit sugárzó, rémegyszerű vagy vérbonyolult, csúnya vagy gyönyörű, elavult vagy űrkorszaki járműveket igen, konzumidióta fogyasztásbajnok vevőhülyítő extrákat felvonultató fogyasztási cikkeket viszont nem tartalmazza.

ennyi, kérem, kapcsolja ki !

Mindenki a nevével kezdte, én is így teszek.
Zalkapone = családnevem kombinálva a híres gengszter nevével. Még iskolás koromban ragasztották rám e nem túl hízelgő becenevet, de sajnos okkal. Azóta viszont jó ember lettem (Édesanyám igazolni is tudja, akár írásban is!), mondhatni nálam tényleg találó a rablóból lesz a legjobb pandúr kifejezés.

Autóimádatom nálam is gyermekkorig visszavezethető, csakúgy, mint a többieknek. Sajnos családunkban nem nagyon voltak személygépkocsik, mikor kicsi voltam, de a 70-es számú főút mellett lakva azért a szememet kényeztették az elhaladó négykerekűek. Anyai nagyapám birtokolt ugyan egy 1200-es Zsigulit, de annyira vigyázott rá, hogy szegény az unalomban ment tönkre. Ha nagy ritkán Édesapám elkérte, akkor viszont kapott az arcába szerencsétlen! Nem véletlenül mély a szerelem azóta is a Zsigulik irányában!

Persze a Velencei-tó partján a ’80-as években már hihetetlen nyugati autókat is láttam, és feldolgozhatatlan volt egy ideig a különbség. Egy Mercedes-Benz egészen más kategória, mint a Zaporozsec. Az i-re a pontot a Budapesti Autószalon tette fel, amire elvitt Apu, azt hiszem 1986-ban. Volt ott kiállítva egy Ford Mustang, amibe egyből beleestem. Azóta is megrögzött Fordosként tengetem mindennapjaimat, bár nem mindig volt az adott gyártótól autóm. És igen, sikerült azt is feldolgoznom, hogy az amerikai Fordok egészen másmilyenek, mint az európaiak. Csakúgy, mint ahogyan borzalmasan nagy a különbség a régi és az új autók között. És nem az új autók javára! Ezek a három napra készült műanyag fogyóeszközök teljesen kiábrándítanak! És nem bírom, hogy mind ugyanúgy néz ki. Kapszulák, vízcseppek, ipari formatervezés, bróáf!

Aztán van egy mélyen titkolt vadhajtása is a járművek iránti vonzalmamnak, a vasút. Közel laktunk a Budapest – Székesfehérvár vasútvonalhoz, és kisgyermekként sokat jártunk apai nagyapámmal „vonatot nézni”, a gárdonyi gyalogos felüljáróhoz. A pálya felsővezetékes villanyosítása a szemeim előtt zajlott le. A szobám ablakából pedig egyenes kilátás nyílt a vasútállomáson kiállított gyönyörű 424-es mozdonyra. Amit sajnos azóta elköltöztettek a Vasúttörténeti Parkba, de időnként elmegyek megnézni. És ha egyszer fiam születik, akkor megörökli a terepasztalt is, feltéve, hogy újraépítem.
Munkám során elég sok érdekes autóval és egyéb járművel „futok össze”, igyekszem majd róluk minél tartalmasabban beszámolni, ha lehetőségem lesz rá. Addig is „biztos utat, benzinkutat”!

Lotyó-ként indultam, OP végnapjaiban.

Sosem hittem, hogy kommentezni fogok, de az ő postjai nagyon szórakoztatóak voltak és így adta magát a dolog. Aztán távozásakor nemtetszésem kifejezéseként változott az írásmód. (gondolom mindenki észrevette :)) Az, hogy miért ez az ősi foglalkozásra utaló szó lett a nickem magam sem tudom.

Autóbuzériám kora gyerekkoromban kezdődött, amikor beleszerettem a szomszéd utcában álló fehér VW Bogárba. A WC pumpát a padlóra tapasztva gyakoroltam a sebességváltást és készültem a nagy napra, amikor is megveszem majd a fehér bogaramat. 17 éves voltam, amikor meglett, azóta is féltve őrzött családtag. Valószínű a koros autó iránti szerelem miatt kedvelem a régi autókat. Szinte bármilyen típusból találok szívemhez közelállót, csak lehetőleg még abból az érából való legyen, amikor még nem 3-4 évre gyártottak egy autót. Nagy kedvenc a 126-os Polski Merci, nagy álom egy 356 speedster.

Tüdőm benzingőzből állítja elő a zoxigént, ereimben rozsdás vér folyik.
Bontószökevények, benzintemetők, ezek a nekem való vasak. És persze a BOGÁR, mindenek előtt.

scheerti:

Furcsa nick, tudom. A nevemből ered, lassan így kezdett el szólítani minden fiatal barátom és barátném, aztán az idősebbek is, a szüleim.. na ők nem. A gyönyörű Balaton mellett nőttem fel, közel az imádott Bakonyhoz. Felénk a fiúgyermek eldöntheti, hogy horgászni kezd járni, vagy motorra pattan és bejárja a szép dombokkal tűzdelt felvidéket. Én az utóbbit választottam. Autóbuziságom a gyermekkorig nyúlik vissza, három évesen már a hangjukról felismertem a szocialista járműipar remekeit, nem kis meglepetést okozva ezzel az engem körülvevő felnőtteknek.

 Autóbuziságom itt megrekedt néhány évre, jobban kedveltem a két keréken guruló benzinmotoros szörnyetegeket az autóknál. Mindent ami lerobban, pöfög, bűzt okád. Míg a normális gyerekek cicát vagy füstölgő kéményes házikót rajzoltak, addig én csepptankos Jawa motort, vagy ahogy itt mondanák: motrot. Második autóbuziságomban nagy szerepet játszott a két tévés majom, akik minden szombaton délben a képernyő elé szögeztek. Idővel elkezdtem olvasni a webolalukat, és nagyon tetszett. Különösen bizonyos Nínó Karotta írásai nyűgöztek le, olyan szeretettel és megbecsüléssel tudott, és tud a mai napig autókról írni, hogy tátott szájjal olvastam minden sorát. Nem csoda, hogy hamarosan rábukkantam a megbecsült Karotta Közlönyre, ahol szórakoztató módon írt és vallott Karotta a.k.a. Bazsó Gábor a saját flottájáról, azok szépüléséről, gyarapodásáról, elmúlásáról. Aztán a posztok ritkulni kezdtek, de az ottani kommentelőkkel lassan napi kapcsolatba kerültem az interneten. Ekkor indult el a Belsőség, a Totalcar belterj autós blogja, a szerkesztő srác egy autóbuzériában szenvedő, jogosítvány nélküli, mindenre rácsodálkozó és a közösség felé nyitott tintahalrajongó volt.  Küldtük az anyagokat, jobbakat-rosszabbakat egyaránt.

 Ekkor indítottam el saját blogomat, ami autókkal és motorokkal foglalkozik, érdekes és kevésbé érdekes írásokkal bombázva azt a bizonyos autóbuzi közösséget, amelynek aktív tagja lettem magam is. Első autóm egy kis Fiat Uno volt, imádtam, dédelgettem. Nagyon szerettük egymást, mikor meg kellett válnom tőle megsirattam. A mai napig csillogó szemekkel gondolok rá. Jelenleg francia autóm van, egy Renault. Hogy elcserélném-e a régi kis fityómra? Gondolkodás nélkül, tényleg. Mindenért rajongok ami stílusos, és korán túlmutató műszaki megoldásokkal rendelkezik. Akkor is, ha nevetséges zsákutca lett később belőle. Ennek ellenére kedvenc utcai autóm a Shelby Cobra, egy texasi csirketenyésztő-autóversenyző műve. Semmi köze a stílushoz, műszaki megoldásait pedig a kőbalta egyszerűsége jellemzi. Vad, nyers és megöl ha nem tiszteled. Ettől a kedvencem. Egy olyan kor etalonja, ahol az emberek még mertek kísérletezni, nem a profit volt a fő cél, hanem a különlegesség. Akik eddig olvasták az írásaimat, tudják, hogy a rally megszállottja vagyok. Különösen érdekel egy több mint húsz éve betiltott kategória a B-csoport. Ezek a versenyautók képesek bárkiben felébreszteni a szunnyadó autóbuzit, bámulatos teljesítményüket csak a legjobb, legvakmerőbb pilóták tudták uralni. Ez a sport bámulatos iskolapéldája volt mindannak, amit ma már nem lehet látni, csak elvétve. Ezért szeretem rajongásig.

Politikát nem érdemes keresni az írásaimban, ugyanis attól undorodom. Érzékenyen érint viszont az autósok-motorosok ellen irányuló bármilyen támadás vagy lehúzás. Ilyenkor valóban szoktam bírálni azt, ami itt zajlik, görbe tükröt mutatva döntéshozóink felé, gyakran külföldi példákat felhozva. Rajongok a történelemért, különösen az idős autókért és motorokért. Kedvenc veteránom nincs, úgy vélem, hogy fel kell nőni ahhoz, hogy az ember egy gyakran nála is idősebb autót vagy épp motort vezessen. Tanult szakmámnak (ker.-marketing) nem sok köze van az autókhoz, talán pont ezért rajongok értük ennyire. Ez a blog azért jött létre, mert roppant kíváncsiak voltunk, hogy tudunk-e  csapatként együttműködve szórakoztatóan írni autókról, motorokról, ennek a témakörnek összes velejárójáról. Mi úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk, aztán majd Te, kedves olvasó eldöntöd, hogy sikerült-e. 

Az eredeti indexes nickem StationW volt, aztán technikai okokból felvettem a sokkal hangzatosabb "Sanyi." nevet, azon egyszerű okból, mert így hívnak...

Autóbuziságom (bocsánat fílségem) relatíve újkeletű dolog, bár igazából kutatásaim során rájöttem, hogy általam imádott nagyapám -"Pepe"- ültethette el az időzített bombát, ami nagyjából 23 éves koromban robbant. A katalizátor a családból kimentett '90-es 626-os Mazda volt.

Szóval nagyapámmal napokat töltöttünk azzal, hogy a horgászat üres pillanataiban az ő kombi Trabiját berheltük. Egy átlag Trabanthoz képest hihetetlen felszereltséggel rendelkező, mindíg makulátlan állapotú gépről beszélünk, amit ráadásul gyakorlatilag velem együtt lehetett átvenni, hiszen egy napon érkeztünk a családhoz.

Rejtéjes okoknál fogva engem megtartottak a Trabinak azonban 15 évvel később mennie kellett, helyét egy Skoda 120L foglalta el. Mondanom sem kell makulátlan állapotban, fantasztikus upgradekkel, és minden tolvaj életét megkeserítő biztonsági megoldásokkal.

Aztán nagyapám elment, és én is távol kerültem a kocsiktól, csak messziről nézegettem őket.

Jött egy sima proli evolúciós fázis:

- Bringa
- Majdnem motor, de aztán mégsem
- Bringa (Itt volt egy rövid szakasz egy kocka Swift Gti bűvkörében)
- Különköltözés az ősöktől

...na ekkor kezdett felmerülni az igény az önnálló motorizáltságra. Itt alapozodott meg az érett buzéria. Először is meg kellett vizsgálni a szóbajöhető típusokat - ezek nagyjából egy robogó (szép hogy használt) árában kellett mozogjanak. friss volt még a Stift Gti emléke is úgyhogy gombolkoztunk:

- Autobianchi A112 Abarth (ilyet később szereztünk a kedvesemnek, őrület)
- Daihatsu Charade Gti
- kocka Swift Gti

...és akkor jött a szüleim kocsi cseréje, a régit nem tudták árában eladni, olcsón meg nem akarták idegennek, úgyhogy az enyém lett a családi vas, egy 1990-es Mazda 626 Station Wagon 2.0 8V. Nem a fenti kategória, de ennek is vannak előnyei.

Itt kezdődött minden...

...azóta sokminden történt. Szerelmes lettem - egy Nőbe -, családot alapítottunk, és az igáslovat is kicsit átalakítottam. Aztán jött ez az Omm gyerek, és azt mondta: Sányi

Ja, hogy mi az ami érdekel:

- autók...nem fogyasztási cikkek, tehát minden ami 10-15 évesnél régebbi
- mindenféle gép az éktől, az űrsiklóig

Kocsikból különlegesen a japók érdekelnek, eleve egy teljesen agyament nép a többi ezen a sárgolyón élőhöz képest. Nem kell ezt megérteni, így esett. De igazából a vizuális élmény alapján is válogatok, ezért távolodtam el a kései német "design"?-tól... 

Autóim:

- Suzuki Swift 1.0, 2000, 3 ajtó
- Trabant 1.1i, 1990
- Trabant 1.1 benzin-gáz, 1990

- Trabant 601, 1981 ('86)

- Trabant 601x2

- Tévhit, hogy az Orr is az enyém - csak gyakran ülök benne :)

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.