Egyre botrányosabb a Forma-1, sportszerűtlenséggel, szabályozás és büntetés-cirkusszal tarkítva. Engem is eléggé eltántorítanak ezek az egész cirkusztól, de ezt már leírták előttem. A jó dolog viszont az, hogy vannak még "nem kicsit" pihent agyú emberek, sok szabadidővel, hogy ilyesmiket produkáljanak:
Itt vannak körülöttünk szinte egyfolytában. Útépítés, közműcsere, lépten-nyomon beléjük botolhatunk, ha nem vagyunk elővigyázatosak.
Ez a kicsike alaphangon két tonna, fordulóköre 0 méter, még lesből sem kell tennie, bárhogyan támadásképes :
Nézzük ezt a nagyobbacskát, súlya üresen 11 tonna, fordulóköre 5,5 méter, amit a legtöbb személyautó megirigyelhet, kanalában két tonna cuccot tud előre-oldalra három méterre kinyújtani, közben nem billeg, hidraulikus felfüggesztésének köszönhetően :
Tehát vigyázzunk ! Nem viccből jelzik táblákkal valószínűsíthető előfordulásukat, nem véletlenül kerítik körbe munkaterületüket, ne akarjuk ezeket "okosban" kikerülni, megkerülni, átvágni közöttük-mellettük. Gondoljunk arra, tíz másodperc előny járművel, harminc méter nyereség gyalog megéri-e, hogy homlokunkat egy homlokrakodó rakodja ?
A múlt hetem elég kemény melóval telt. A civil munkahelyemen egyedül maradtam a cég összes dolgával, mert a dúskeblű Vanda - előkészítő kolléga - elhagyta a firmát. A párom a filmfesztiválon melózott napi 10-12 órát. A kisfiam nyaralt, én meg a rám szakadt "szabadidőt" egy weboldal feltöltésére szántam.
XXI. századi ungarische rutin. Hajtás a léért, monoton robot a ma egyházának, a kereskedelemnek. Lowtyo kolléga megírta nemrég gondolatait ITT. Aztán úgy hozta a sorsom, hogy véletlenül akadt egy kis időm, és leugrottam a garázsba. Gondoltam megjáratom a Mazdát, a délután elment, de ahogy jött az alkonyat egyre furcsább gondolatok törtek rám.
Manapság a forgalom fantasztikus tükre a ma emberének, ugyanaz a hajtás egymáson átgázolás megy az utakon, mint a való életben. Naná, hogy az erősebb kutya baszik!
Ja, hogy hogy jön ez a youngtimerhez?
A hétköznapokban egy átlagos turbodiesel Clio II-t használok, robotikus és funkcionális közlekedésre, a cég adta. A Sors meg az élményt elvette. Lehet, hogy a világ frusztrációja miatt született meg a Mazda abban a formában amiben létezik.
Szóval van egy 20 éves 626-om, kombi, itt-ott belenyúlva, ahogy a vegyész keveri ki a tuti koktélt. Nem hazudik, ez az én drogom - mint még sokan másoknak közülünk.
Hogy mivé változott a mai világ - és vele az autógyártás?
Olyanok lettünk autóinkkal, mint a függő, akinek megvonták az adagját. Pótcselekvések, tuti terápiák. "Sportmodellek", biztonság, vezetési élmény. Mindez hangszigetelten, puha futóművel, és költséghatékonyan. Nehogy baj érjen...
Elvették tőlünk a gép hangját, elvették a technika szabad akaratát. Mert fő a biztonság, a minden pillanatban semleges kormányzás. Nehogy baj érjen...
Elvették a fémet az utastérből, elvették a természetes anyagokat, elvették a légkört. Nehogy baj érjen...
Egy órára sikerült kiszakadni ebből a világból. Elhittem, hogy van egy másik dimenzió. Egy másik lét, amikor nem egy szuperóvó kindertojásba zárva mozgok, hanem 1,2 tonna valóság vesz körbe. Fém, fa, plüss szövet...nem fémhatású műanyag. Befogadott, és magába szívott az 1,2 tonnányi gazdaságtalan 5 méteres országúti szobor.
Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a hétköznap embere nem tud mit kezdeni az audiovizuális errorral, amit egy letűnt kor ősi lénye okozott a központi idegrendszerében. Olyan mint amikor a plázacica véletlenül beesik egy Audioslave koncertre, és a processzor csak dolgozik, érzi hogy hiba van a mátrixban, de nem tud mit kezdeni vele. Nem írták meg ezt a programot neki. Halvány érzései vannak a tér hibás elhajlása miatt, inkább meghúzódik. A PR civilizáció felhúzza pajzsait. Fussanak csak, meneküljetek!
Ugyanez áll a forgalomra is. Az ismeretlen szerkezet óvatosságra kényszerít mindenkit. Meglátják a múltjukat, és félnek tőle. Nem látják a jövőjüket, és még jobban félnek. De az addig simán kivágó Audit is nyugalomra ösztökéli a gyanús szerkezet. Amikor az ember meg a forgalomban halad, mai kompaktok és kisautók gyűrűjében, lopott pillantások érkeznek. Van akit a PR és a Mónika show magabiztossága feltölt, és a versenyszellem lengi át agyvelejét. Hol hallott Ő 130-as szívótorokról, dupla fojtószelepről? Ez egy régi szar. És nem érti...nem érti, hogy ez a kövület miért és hogyan...
A félelem a múlttól, és a jövőtől meghatározza minden cselekedetünket. Harcolunk. Harcolunk, az álmainkkal, a valósággal, és a világgal. Próbálunk túlélni. Bombabiztos fedezékeket keresünk. A legkeményebb urban gerillák vagyunk. Egy 10 milliós zsoldos kommandó, akik teszik a dolguk, és mindennap meghalnak ha kell. Mert ez kell. Tényleg kell a TV, az új autó, az új ruha, akkor is ha nem mi vagyunk. Na, ezért olyan a yetro, mint egy löket. Mert abba a korba taszít vissza minket, ami lassabb, színesebb, élvezetesebb volt...lehetett...
Gazdasági világválság van...szörnyülködünk...hogy lehet. Az a nagy büdös helyzet, hogy marhák lettünk a saját vágóhídunkon. Mi csináltuk, magunknak, felgerjesztettük a fogyasztást, belekényszerítettük magunkat a túlköltekezésbe, és most összeomlott. A tükör visszalőtt emberek!
Változtatnunk kell! Nem azt mondom, hogy üljünk be a fehér Cuda-ba, és menjünk neki a világnak - vagy kenjük fel magunkat egy dózer tolólapjára. De lassan tudatosodni kellene - számunkra - új értékrendeket. Mondom, változni kelllene.
Nem tudom már mit is akartam igazából ezzel, gondolatpornó, égbekiálltás, f@szság. Nem tudom...
Lowtyo:
Sejtem Sanyi mit érez. És valószínű ennek most nincs köze ahhoz, hogy mindketten pécsi lokálpatrióták lennénk vagy, hogy a közeli uránbányából esetlegesen a vízbázisba jutó radioaktív anyagtól mindkettőnkben hasonló agyi deformálódások léptek volna fel. Hasonló körülmények közt élünk, hasonló dolgokkal küzdünk nap mint nap és még az érdeklődési körünk is hasonló.
Volt új autónk, egyszer. Valójában persze nem vadonat új, de pár éves, végig szervizelt, törésmentes gép volt. Bevallom, ez idáig valamennyi autónk közül az volt a legmegbízhatóbb. Szép volt, kényelmes, keveset fogyasztott, jól ment, tele volt mindenféle okossággal. Csak akkor láttam a szerelőmet, mikor a 10000-es szervizre (illetve inspekcióra) kellett vinnem. Valahogy mégsem volt igazi szerelem. Beleolvadt a tömegbe és ezzel együtt engem is beleolvasztott. Nem vágytam rá, hogy az egész világ rám figyeljen, mert akkor valószínű lambó-ajtókat szereltem volna rá, vagy egyszerűen letoltam volna a gatyám a Széchenyi téren. Csupán szerettem volna a saját utamon járni, aminek útvonala persze sokszor megegyezik a nagy massza vonulási irányával. Vonulni a tömeggel egyszerű és kényelmes. Megmondják a célt, ott van a többi ember, amitől védettnek érezzük magunkat, becsukott szemmel, agyat készenléti állapotba kapcsolva hömpölygünk velük némán.
Döntöttem. Eladtuk. Nekem kell az, hogy úgy üljek az autómban, hogy közben teli szájjal vigyorogok.
Nem akarom, hogy a többség határozza meg, milyen szempontok alapján kell bármit is megvennem, főleg nem egy olyan szent dolgot, mint az autó. Megbarátkoztam már vele, hogy az emberek többsége hülyének néz, ha megtudja, hol építkezem, vagy, hogy milyen autóm van. Kell a Mc Donalds, hogy egy hosszú útról hazafelé sietve, gyorsan csillapíthassam éhségemet, kell a Coca Cola, mert feleségem úgy imádja, kellenek az intelligens mosóporok, mert néha lebüfizem az ingem, de kell kicsit lázadni is, hogy ne érezzem, hogy egy pici alátét vagyok egy gépezetben, amit Nagytestvér működtet.
Számomra az autó egy pici mikrokörnyezet, amelybe beülve, becsukva az ajtót kizárom rövid időre a saját rohanó életemet, a sokszor izzadságszagú küzdelmemet a megfelelő egzisztencia megteremtésért. Kiállok picit a tömegből, újraterveztetem az útvonalat és másfelé indulok, hogy végül leállítva a V8-as lúdbőr-generálót ismét csatlakozzak a tömeghez.
Alfa Romeo B.A.T.. Tényleg csak dióhéjban, mert ennél az autónál azt hiszem felesleges bármit is írni. Elég nézegetni a képeket, úgyis a formában van az okosság. Egy négyzetcentiméterén több eredeti vonás van, mint a legtöbb mai tömegautón, és nem hinném, hogy lenne olyan autók irán picit is érdeklődő ember akit hidegen hagynának ezek az autók.
Az 1953-as torinói autókiállítás nézelődőinek bizony alaposan földbe gyökerezhetett a lába. Egy roppant furcsa, szinte semmihez sem hasonlító autó állt az Alfa Romeo standján. Olyan korról beszélünk, mikor Európa kezd magához térni a háború után, azonban még nagyon sokaknak elérhetetlen álom egy autó, illetve minden ország elkezdi gyártani a saját népautóit. Messze vagyunk még az űrversenytől és annak hozományaként a futurisztikus, űrhajó szerű tanulmányoktól. Az autók formatervei nehézkesek, fantáziátlanok, a gyártók inkább a funkcionalitásra, mint a designra helyezik a hangsúlyt és legtöbbjük még mindig a háború előtti formaterveket és műszaki megoldásokat gondolja újara. Ebben a korban jött ki az Alfa tanulmányautóival, melyeket a Bertone stúdió tervezett azzal a céllal, hogy a légellenállást tanulmányozzák, illetve annak csökkentésére tegyenek kísérleteket. Az alapot az Alfa 1900 jelentette, melyre Bertone-nak sikerült olyan karosszériát terveznie, amitől még ma is tátva marad sokunk szája. Az egész 1953-ban kezdődött a BAT (Berlinetta Aerodinamica Tecnica.) 5-el, majd következő évben a BAT 7-el folytatódott, mely talán mid közül a legelvetemültebb és végül a BAT 9-el zárult 1955-ben. A légellenállás csökkentése olyan jól sikerült rögtön első körben, hogy a BAT 5 Cw értékét sikerült 0,23-ra szorítani. (hasonlítás képen, az Opel Calibra, aminek légellenállási együtthatója a mai napig kiválónak számít „csupán” 0,26). Következő évben tovább sokkolták az embereket a BAT 5 továbbcsiszolt változatával a BAT 7-el. Ha nem tudnám, hogy itt már 0,19 a Cw érték, azt gondolnám, hogy csupán a döbbenetkeltés volt a cél, hogy lám, tudunk még az előbbinél is merészebb formát álmodni, de az adatokat látva látszik, hogy komoly mérnöki teljesítmény van a betegesen zseniális formatervezési bravúr mögött. A 90 lóerős Alfa motor az 1100 kg-os kasztnit 200 km-es sebességre tudta gyorsítani. Nyilván ebben erőteljes szerepe van, hogy nem egy kétajtós szekrényt kell maga előtt tolni. Az utolsó tanulmányt 1955-ben mutatták be a torinói kiállításon. Ez már talán picit visszafogottabb a másik kettőnél, már-már úgy tűnik, talán Torinóban elgondolkodtak a szériagyártáson is. Kapott „normális” fényszórókat (jaj, honnan olyan ismerősek :)), megjelent az Alfa pajzs, sőt, még külső visszapillantója is van. Persze sosem lett belőle, még kis darabszámú széria sem.
Jó 50 évvel később még tett egy kísérletet az Alfa a BAT felélesztésén A 11-es koncepció autóval, mely a 8C alapjaira épül, de meglepne, ha több lenne egy egyszerű tanulmánynál. Formailag, véleményem szerint nincs sok finesz benne, kb. annyira öröksége a legendás BAT sorozatnak, mint a Beetle a régi bogárnak. Semennyire.
Mindkét világbajnoki esélyes hibázott, majd büntetést kapott a Japán Nagydíjon, Fernando Alonso ellenben ismét bizonyította tehetségét és a Renault javuló formáját. Massa egy pontja is kérdéses még.
Rosszul kapta el a rajtot Lewis Hamilton, és ha tudta volna, mekkora lavinát indít el ezzel a ténnyel, bizonyosan kétszer is meggondolja célegyenes végi manőverét. Nagyon nem akarta, hogy Kimi Räikkönen eléje kerüljön, ezért talán túl sokat kockáztatott és egy kissé optimista kifékezéssel próbált meg a finn elé kerülni – közvetlenül a rajt után. Túlbecsülte magát és mindössze annyit ért el, hogy a pálya szélére kényszerítette Räikkönent, saját magát és csapattársát, Heikki Kovalainent is. Nem elég, hogy ezzel pozíciókat vesztett, de a versenybírák még egy boxutca-áthajtásos büntetést is kiróttak rá ezért a manőverért. Valójában azonban ez már csak hab volt Hamilton tortáján, hiszen az ugyanolyan fejvesztett Felipe Massa ekkorra már sportszerűtlenül kipenderítette, miután a brit pilóta megelőzte őt. Massa tán még jogosabban kapott ugyanolyan büntetést, mint Hamilton. Így történt, hogy már a verseny első harmadában eldőlt mindkét világbajnokicím-esélyes sorsa. A McLaren versenyzője az utolsó helyre esett vissza, Massa teljesen a 16. körig futhatott tovább hetedikként, akkor azonban le kellett töltenie megérdemelt büntetését. Csak maguknak köszönhetik mindketten, hogy a 13-14. helyen találták magukat, dicséretet egyikük sem kap majd csapatfőnöküktől.
A rajt utáni káoszból Robert Kubica és Fernando Alonso profitált leginkább, hiszen az első két helyet megkaparintották, mögöttük Heikki Kovalainen autózott, de balszerencséjére a 16. körben motorja tönkrement, a finn feladta a küzdelmet. Massa hibáját követően Kimi Räikkönen lett a Ferrari zászlóvivője az élbolyban, amelyik a boxkiállások első hullámát követően némiképp megváltozott. Alonso kevesebb benzint kapott, mint Kubica, így sikerült a lengyel elé kerülnie, és folyamatosan növelte előnyét az alulkormányzottságra és tapadás hiányára panaszkodó BMW-menő előtt. Kimi Räikkönen ekkor minimális lemaradással a harmadik helyen volt, mögötte a Toyota hazai pályáján versenyző Jarno Trulli, majd nem kis meglepetésre a magára találó Nelsinho Piquet. A két Toro Rosso ismét kitűnő pontszerző helyen, Bourdais a hatodikon, Vettel a hetediken autóztak ekkor, a pontszerzők sorát Nick Heidfeld zárta.
Közben persze Hamilton és Massa igyekeztek felzárkózni, de büntetésük és saját kerékcseréjük újra és újra visszavetette őket. Az élen Fernando Alonso ekkorra már több mint 10 másodpercnyire távolodott Kubicától, akit már Räikkönen szorongatott. A csapat tisztában volt vele, hogy ezúttal a második hely a tét, kérdéses volt, hogy a boxutca-látogatások második hullámának után sikerül-e a lengyelnek visszajönnie a leggyorsabb köridőt egyre lejjebb faragó Räikkönen elé.
A szerencse Nico Rosberg képében érkezett Kubica számára. Räikkönen elég gyors volt ahhoz, hogy Kubica kiállása után pár sebes kört futva elég előnyre tegyen szert, hogy saját kerékcseréje után a második helyre kerüljön, de a Williams versenyzőjét egy előzésre helyet nem hagyó pályarészen érte utol, így tempót vesztett, a terv nem sikerült. Azonban minimális különbséggel érkezett meg riválisa mögé, így sebességkülönbségét kihasználva többször is próbálkozott az előzéssel, kemény csatát vívva a lengyel „csodagyerekkel”. Kubica azonban hidegvérrel hárította a támadásokat, így a Ferrari dobogósa inkább a biztos harmadik helyet választotta végül. Ez idő tájt, mikor Räikkönen és Kubica vívták harcukat, történt a futam egytlen kérdéses balesete, melynek végkifejlete csak a verseny után lett nyilvánavaló. Történt ugyanis, hogy Sebastien Bourdais a boxkijáratot elhagyva összeütközött az ekkor már a pontszerző helyért hajtó Massával. Nem volt teljesen egyértelmű, ki hibázott, hiszen mindketten versenyben voltak, Bourdais nem volt köteles elengedni Massát, míg amaz, ha kicsit megfontoltabb, talán nem találta volna el a francia autóját. De ez fordítva is megítélhető, ha azt vesszük alapul, hogy Massa volt az adott pillanatban a gyorsabb. A versenybírák azonban úgy döntöttek, hogy a francia hibázott, ezért 25 másodperces büntetést róttak ki rá a futamot követően. Így csak a tizedik helyen rangsorolták, Massa eképpen a hetedik lett, Sebastian Vettel a hatodik és Mark Webber is ponthoz jutott. A brazil 5 pontra megközelítette a jelenelgi éllovas Lewis Hamiltont, aki bajnoki pontok nélkül távozik Japánból, csakúgy, mint a McLaren-Mercedes csapat is.
Alonso abszolút megérdemelten nyert, ezúttal a kellő sebessége is – kicsi szerencse mellett – megvolt hozzá, másodikként végül a harmadik VB esélyes, Robert Kubica ért célba, harmadik lett Kimi Räikkönen, és a Renault örömét tetézve Nelsinho Piquet szerezte meg a negyedik helyet.
Úgy tűnik tehát, Alonso személyében egy régi-új játékos tűnt fel a porondon, aki képes lesz még két futammal a szezon vége előtt pontokat rabolni mindkét világbajnok-esélyestől.
Hogy mennyire köp bele a levesükbe, az akár már október 19-én eldőlhet az ugyancsak érdekesnek ígérkező Kínai Nagydíjon.
Jegyzetek a margóra.
Mit is lehetne hozzátenni? Talán ennyit, hogy nem egészen egyértelmű ezúttal, hogy a verseny ismét a zöld asztalok mögött dőlt el. Persze milliónyi kérdést felvetnek majd a bírák döntései, sok okos ember analizálja amjd a történteket, de most már totálisan mindegy. Az én álláspontom szerint Hamilton és Massa is már verve voltak, mikor elkövették azt, amiért büntették őket. Hamilton mindenáron Raikkönen előtt akart maradni, pedig talán jobb lett volna, ha elismeri, ezt a rajtot elkúrta. A büntetés talán jogos, talán nem, előfordult már ilyen máskor is, lehet, ezúttal túl egyértelmű volt a szándék.
Massa esete nem hagy kétséget, Hamilton bőven előtte volt, teljesen jogos volt, amit a brazil kapott.
És –habár nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet kijelentek- ezúttal mindkét hot-head tanulhatott Alonsotól egy kis hidegvért. Egy leendő világbajnok (gondolok itt Massára és Hamiltonra) egyszerűen nem veszítheti el a józanságát ilyen nyomás alatt. Nem borulhat el az agya, mégha mégoly fiatal is. Megérettek-e a világbajnoki címre? Döntsék el maguk. A jelenlegi mezőnyből ők emelkedtek ki a szezon folyamán leginkább, de szerintem messze nem ők a legjobb versenyzők a mezőnyben.
Így vagy úgy, Massa megúszta Bourdais ellenében és ha Hamilton nem vigyáz és olyan pánikba esik és fölösleges kockázatba megy bele, mint a tavalyi szzon végén, akkor erősen sanszos, hogy bukja a VB címet. A fölösleges vállaskodás az első kanyarban intő jel lehet számára. Nem kellett volna.
Kubica szépen-finoman megint ott volt, amit Raikkünennel csináltak, az mestermunka volt. Emelem kalapom ismét előttük. A gúnárszerű lengyel egyre inkább szimpatikus számomra.
Kína érdekes lesz, a feszültség fokozódik, kíváncsi vagyok, lesz-e nevető harmadik, vagy ezúttal valamelyikük kibírja idegekkel.
Nem titkoltan egy budapesti panelházban lakok, tudom, biztosan nem vagyok sikeres ember. Az utóbbi hónapokban elkezdődött nálunk egy új (t)rend. Sok kis utca van a panelházak közt, melyek szűkösen alkalamsak a közlekedésre, sok parkoló autó miatt. Eddig két autó esetén egyezményesen az egyik lehúzódott, a másik megköszönte, majd elment. Ez valakiknek nem tetszett, és elkezdték az utcákat egyirányúsítani. Természetesen ettől több parkolóhely nem lett, de legalább nincs fennakadás, hogy ki húzódjon le.
Ezidáig azt hittük, hogy megmenekültünk. De sajnos nem. A mi és a velünk párhuzamos utcában nem túl nagy a forgalom, viszont a rá merőlegesben, és a velünk párhuzamos, harmadik utcában igen. Sokan nem bírták kivárni a sort, ezért ezekben a kis utcákban jöttek végig. Nem nagy sebességgel, nem is nőtt jelentősen az áthaladók száma. Viszont ez az itt lakóknak nem tetszett, ezért kérelmet írtak, hogy a nagy forgalmú, merőleges utca felé legyenek a mi utcáink egyirányúak. Reméltem, hogy nem történik meg, és a párhuzamos parkolás helyett halszálkás parkolókat alakítanak ki, igaz némi zöld rovására, de így nagyobb teret nyernénk az útból. Viszont a héten megtörtént a szabályozás, egyirányúak lettünk. Nézzük, hogyan is néz ki ez a valóságban:
Nos, ezt látom én, ha kilépek a házból. Azt, hogy az utca végén merre mehetek. (Arra most külön nem térnék ki, hogy a képen látható ház utcáját zsákutcává tették, indokolatlanul, biztos az új építésű ház lakóinak nem tetszett, hogy más is jár az utcájukban, ráadásul saját, zárt parkolójuk van.) Semmi nem utal arra, hogy egyirányú lenne az utca, bár kint van a tábla, alakjából a tartalmára nem lehet következtetni. Nézzük meg, hogyan is néz ki ez a másik irányból:
Így. Tehát a forgalmat beterelik a nagyobb forgalmú utcába, ahol alig engedik ki be az embert. Mindezek mellett a kötelező haladási irány tábla megtévesztő. Természetesen mivel egyirányú az utca, ezért megfordulni is tilos.
33. § (2) Autópályán, autóúton, vasúti átjáróban, egyirányú forgalmú úton és körforgalmú úton megfordulni tilos. Egyirányú forgalmú úton, körforgalmú úton, vasúti átjáróban, autópályán és autóúton - egyirányú forgalmú úton az úttest széléhez, illetőleg a várakozóhelyre történő beálláshoz szükséges hátramenetet kivéve - hátramenetet végezni tilos.
Nos, mi lenne a helyzet megoldása? A kötelező haladási irány táblát leszerelni. Vagyis akkor kellett volna, amikor az egyirányú táblát kihelyezték. Mi lenne a valós megoldás? Az utca túlsó végére a behajtani tilos helyett egy Mindkét irányból behajtani tilos - kivéve célforgalom és/vagy halszálkás parkolóhely kialakítása. Vagy csak szimplán követni az új módit: kiközösíteni, és sorompóval lezárni az utcát.
Szóval eladtam a Golt III 1.4 CL-t. Két és fél évig szolgált becsülettel, kb. 18 ezer kilométert mentünk együtt, nagyon jó volt de a vér nem nyugszik. Soha semmi baj nem volt vele de most választhattam, vagy ráköltök most kb. 60-80 ezret és nálam lesz OT-s koráig, mert egyébként olyan jól fest hogy akkor már kár lenne eladni, vagy most így eladom. Gyarló vagyok ez utóbbi mellett döntöttem. Egy kedves fiatal ember vitte el, akiről látszott közlekedési eszköznek viszi nem ütni, vágni, így reményeim szerint még legalább 5 szép év vár rá.
Bár itt lakom a Bakony déli részén, és az országban is több helyen láttam kiplakátolva, mégis csak most jutott eszembe, hogy megemlítsem, Rally lesz a hétvégén, azaz október 10-12 között. Mea culpa, ez van, bocsánat.
A verseny tegnap indult a prológgal, ma viszont már élesben megy a küzdelem.
Remélem, nem szóltam későn, és akit érdekel, még el tud jutni.
A verseny egyébként folyamatosan nyomonkövethető a duen.hu oldalon.
Amikor ilyet látok, mindig eszembe jut, hogy friss, zsenge harmatos korában egy autó mekkora örömforrás lehetett egy ma már ismeretlen családnak...
A gépet átjárta az a jellegzetes újautó-illat, a gazda még a kezelési útmutatót böngészgette, hol is van a hátsóablak-fűtés kapcsolója. A gyerekek ugráltak a hátsó ülésen, anyuka meg aggódva kérdezte apukát, ugye van olyan gyerekzár a hátsó ajtón, mint a szomszéd 120-as Skodájában...
Aztán eltelt pár év, és az autó a bontóban végzi, én pedig csendben elmélázgatok rajta, vajon hány szép Golf II marad meg az utókornak egészben ?
Amikor pedig a vasmarok visszafordul, és egy placcal arrébb céloz, odaképzelem a saját autómat. Nem jó érzés egy autóbuzinak, na...
Tudom, nem maradhat minden autó örökké üzemben, de ettől még szívszorító látvány. Nekem legalábbis az. (Ez is egyfajta halál, az pedig mindig ilyen-nekem is. -omm)
Mindkettő gyermekkoromban ragadott magával. Mindkettő a méretei miatt. Az egyik a hatalmasságával és az ezt ellensúlyozó "katicabogár-csápokkal", a másik apró termetével és egyszemélyes fülkéjű lévén, esetlenségével.
Ezenkívül technikailag is közös alapokon nyugszanak. Mindkettő V-motor. Mindkettő léghűtéses. Mindkettő dízel, ez haszonjárműségük miatt meg van bocsátva. Sajnos mindkettő egyre ritkább. Szeressük őket, amíg vannak, mint a képen, ahol a Nagy nem bántja a Kicsit s a Kicsi sem harap orvul a Nagy véknyába.
...és hogy minden folt megtalálja a maga zsákját - bizony, létezik Multicar márkaklub is. Alant a cseh Multicar-rajongók egyik összejövetele.
Azon gondolkodom, vajon az éves nagy találkozó programpontjai között szerepel-e utcaseprés, emelés, markolás, illetve bizonyos nagyon nehéz dolgok egy bizonyos helyről való más bizonyos helyre való elvitele ? :)))
Nem, most nem a régi híres Markos-Nádas kabaréjelenet lesz a téma, hanem vonulások. Mentő, tűzoltó, rendőr szemszögéből.
Sokak szerint a rendőrök, mentők (vagy mentősök, kinek hogyan tetszik), és a tűzoltók csak ingyenélő k*csögök, akik a keservesen megkeresett adóforintokból csak unottan krúzolnak a városban, és csak akkor használják a villogót-szirénát (megkülönböztető jelzést), ha valahol akciósnál is akciósabb a búrkifli vagy sajtos stangli. Nos, rendőröknél még csak-csak megértem, ha ezt mondanák, no de egy mentőnél, pláne egy tűzoltónál? Vajon hogyan számolják el azt a rengeteg benzint, így amikor rendre csak szorultabb helyzetben vannak. És persze a megítélés se utolsó. Hányan lehetnek azok kisgyerekek, akik úgy kelnek fel közel 25 évig, hogy Tűzoltó leszek, s katona, vadakat terelő juhász. (Itt mindig szöget üt a fejemben, hogy miképpen lehet a vadakat terelni? Villanypásztorral? -omm) Tehát nem túl fényes helyzetben vannak ők, pláne a mentők, akik szinte minden alkalommal életet mentenek. Ennek fejében nézzünk meg egy kis szeletét annak, milyen is, amikor rohannak a 10 filléres vizes zsömléért.
Sok fiatal motoros teszi fel magának a kérdést: Egyáltalán minek bukósisak? Hiszen a kis robogó vagy segédmotor egyáltalán nem gyors, egy lejtős úton a biciklivel is lehet legalább olyan gyorsan közlekedni. Közülük többen nem is viselnek, vagy ha igen, akkor is valami ócska vackot, aminél egy papírcsákó is biztonságosabb, azt is csak azért, mert a szerv keményen büntet.
A legfontosabb azt tudatosítani az így vélekedő motorosokban, hogy a biztonságot jelentő felszereléseket ne a rendőrtől való félelmük miatt viseljék. Számtalan fiatal sráctól hallottam már, hogy: „Nem viszek sisakot, csak ide megyek a szomszéd utcába, azért biztosan nem szól a rendőr, ha megállít”. Mások azt mondják "Ugyan, ez csak egy kis ötvenes robogó, nem lehet nagy baj". Igenis lehet. A közlekedésben más járművek is részt vesznek, amelyek jellemzően nagyobbak, masszívabbak. Ez nem is csoda, hiszen a motornak nincs kasztnija, nincs légzsákja, nincs gyűrődőzónája. Pontosabban van, de az maga az ember.
Sajnos az ember gyarló, hajlandó ezeket az intéseket egyetlen kézmozdulattal elhessegetni, mondván ő óvatosan vezet, ő nem fog elesni, ha mégis, akkor majd leporolja magát, és továbbmegy. Hatalmas tévedés, ilyen téren is le vagyunk maradva Nyugat-Európától, ahol az ötéves gyermeket is csak akkor engedik kerékpárra ülni, ha előtte ráadták a sisakot. Így természetes az, hogy eszükbe sem jut a fiatal motorosoknak sisak nélkül egy métert sem tenni. Újabban a vidéki rendőrök is kínosan odafigyelnek arra, hogy legalább ezt betartsa mindenki, legyen az motort el-ellopkodó kiskamasz, vagy a szőlőhegyből hazajáró idős bácsi, aki néha a motorral takarózik az árokban.
Szerencsére egyre több motoros gondolkodik normálisan és belátja, hogy a bukósisakot nem csak azért kell viselni, mert az kötelező, hanem azért, hogy némi védelme legyen egy esésnél. Nincs olyan motoros, aki sosem hibázik, nincs olyan motoros, akivel nem történhet baleset. Ha megtörténik, akkor azonban elengedhetetlen, hogy a motoros testét és a fejét védje a sisak, ellenkező esetben többnyire súlyos sérülés lesz a végeredmény, ami bizony nem kellemes. Nagyon fontos még, hogy a sisak legyen mindig becsatolva. Semmit sem ér, ha egy bukásnál az ember fejéről leesik. Ennél csak az a fontosabb, hogy a sisak megfelelő méretű legyen, hiszen a szűk bukó idegesítő és kényelmetlen, a lötyögő (túl nagy) sisak pedig nem védi megfelelően a fejet. Ezeket mindenki tudja, mondhatnánk. Pedig nem. Sokan meglepődnének, hogy mennyi motoros nincs tisztában ezekkel az alapvető dolgokkal. Azért írtam le mindezt, mert ha az ember észosztást hall, akkor hajlamos azt hinni, hogy neki is jut belőle.
Végül itt egy videó, ami a maga brutális módján hívja fel a figyelmet arra, hogy a sisak nem porfogónak való:
"Egy autóbuzi nem azért utálja a dízelt, mert drága vagy hangos vagy akármi. Azért, mert szar. Azért. :)"
Zita barátunk (akinek tekintélyesautóflottája van) szavait idézem, ki egy mondatba befoglalta az igaz autóbuzik (filek) véleményét a témáról. Ő is ott lesz velünk. És Ön?
Az ember autózva figyeli a többi közlekedésben résztvevőt. A hajam akkor kezd égnek állni, mikor a mellettem guruló autóban azt látom, hogy a gyerkőc(ök) úgy áll(nak) az első ülés mögött, mint ahogy mi tettük azt 30 évvel ezelőtt !
A szemed fénye ugye ? Hát akkor kösd be !
Nem akarod felnevelni ? Ja hogy te sem voltál bekötve annak idején ? Persze mert nem volt mivel ! A szocialista járműgyártásban épp csak a rendszerváltás idejére kezdett beszivárogni a hátsó biztonsági öv, mint szériafelszerelés, pedg nyugaton akkor ez már jó tíz éve általános dolog volt.
Most pedig már kötelező ! Bekötni is ! A gyerekülés is !
Ha már van gyerekülés, akkor használjuk is - és te felesz érte hogy be legyen kötve, te vagy a felnőtt. Olyan nincs hogy „Nem szereti” „Nincs el benne” stb. Hozzá kell szoktatni a kicsiket, üldögéljen benne otthon is, nézze belőle a mesét ha így jobban elfogadja.
Az én két kicsi lányomnak természetes ez. Akkor is, ha csak a boltig ugrunk el egy kilométerre. Ők szólnak rám, ha én elindulás után kötöm be magam.
Mert bekötöm magam igen. Két csúf esetem volt régen, amit azért úsztam meg mert be voltam kötve. Tanultam belőle. Persze mikor nevelnéd a „felnőtt” embereket jönnek a dumák, hogy a Józsi sem volt bekötve és ezt meg azt is megúszta.
Akkor Józsinak jó angyala van. Van neked is ?
Van persze ! Az öv az hidd el. De ha te tudatlan akarsz maradni legyen ! A gyereket akkor is kösd be, inkább legyen árva ha te ott maradsz mint, hogy őt is eltemessék !
Kemény a szöveg ? A keresztek és a koszorúk is azok az út szélén !
És a szíve szomorú azoknak akik hazavártak. Mert mindenkit vár haza valaki : anya, apa, tesó, férj, feleség, gyerek...
Csalóka a cím, hiszen a Russian Bears Motorsport Team autóit már Valenciában is láthatta mindenki, akit kicsit is érdekel a felettébb izgalmas és késhegyre menő küzdelmet hozó bajnokság, a WTCC.
Tekintsünk most el attól, milyen volt a mostani, monzai hétvége (szokás szerint eszméletlen jó) és attól is, hogy a cefet Leon TDI-k ismét nyertek, hiszen ott volt a két csoda, az Independent (függetlenek) kategóriájában induló, a Lada 110 GTi-n (2110-6) alapuló versenygép.
A csapatnak van már bőven tapasztalata a tavalyi szezont végigcsinálták az E46-os BMW-kkel, ezeket cserélték le idén a Ladákra. Persze a homologizáció nem ment könnyen, legnagyobb gondjuk a kétliteres Opel C20XE motorral volt. Sokat kellett forgatni a FIA szabálykönyvét, míg végül sikerült elérniük, hogy a GM motor-orosz karosszérria kombinációt elfogadtassák, de sikerrel jártak.
Talán ez köszönhető az óriási orosz piacnak és annak a ténynek is, hogy 2010-től a tervek szerint utcai versenypálya épül Togliattiban. Ahol persze WTCC futamokat is rendeznek majd.
A Russian Bears privát csapat ugyan, de részleges támogatást persze kapnak az AVTOVAZ-tól. Az itt begyűjtött tapasztalatok minden bizonnyal hasznosak lesznek majd ha a Lada Priora alapokra épülő versenyautó elkészül. A tervek szerint 2009-re már gyári versenycsapatként neveznének. Reméljük, hogy ez ezúttal nem csak egy újabb, nagyratörő orosz álom marad.
A jelenlegi 2110-6-os Swindonban előkészített 280 lóerős motorja teljesítményben nem marad el a mezőny többi erőforrásától, erejével egy Hewland HGT hatsebességes szekvenciális váltó segítségével küzdhetnek meg a pilóták. Néha azonban lassítani is kell, ebben az AP Racing elöl négydugattyús 330 milliméteres, hátul kétdugyattyús 280 milliméteres fékei segítenek. A McPherson felfüggesztést Sachs lengéscsillapítók és Eibach rugók egészítik ki.
A mezőnyben szinte szürreális látványt nyújtanak az enyhén darabos-dobozos Ladák a BMW-k, Accordok és Seatok mellett, talán csak a "rokon" Chevroletek (lol, sosem szokom meg) hasonlóak hozzájuk, persze ezek más ligát futnak, mint a jelenleg még erősen tapogatózó "Ruszki Medvék".
Mindazonáltal a járgány vérbeli veresenyautó és mint olyan, természetesen tökéletesen pöpecül néz ki, utcára vele!
Gondolom, mondanom sem kell, hogy az Autófília blog motorsport-rajongó sejtje egyértelműen az esélytelen Ladáknak és Kirill Ladygin-nek drukkol. Talán valami csoda folytán feltűnhet még a szláv/viking hajót(Lad'ya -t) formázó logó az eredménytáblázatok első oldalain.
(A szláv mondakörben Lada névre hallgatott az ifjúság, szerelem és szépség istennője is, de inkább maradjunk a hajónál.)
A naftát a versenyautóban pedig, engedtessék meg, zsigerből, elvből utálom, rühellem továbbra is.
Japán autók, 80-as évek. Sokat gondolkodtam ezen... Kockadesign, alap. Egyfajta funkcionalitás jellemzi, még a sportosabb modelleket is. Hatalmas síkok/felületek itt is, természetesen lekerekített élekkel. Ami szembetűnő a Hondánál, az a karcsúság. Egyáltalán nem zömök test. Rettenetesen lapos, széles, csík. Egy tepsi...yeah, és a színe is, veretős kecskeméti zománc.
Az első tévhit, hogy kötelező tartozék. Valójában csak a teherautóknál az, személyautóknál kellék, ami azt jelenti, hogy nem büntet meg a rendőr, ha nincs nálunk, viszont...
„2008. január 1-től lép hatályba a Kormány rendeletmódosítása a fényvisszaverő mellény viselésével kapcsolatosan, miszerint a lakott területen kívüli út úttestjén, leállósávján és útpadkáján tartózkodó gyalogosnak, illetve a lakott területen kívüli út úttestjén, leállósávján a kézikocsival közlekedő személynek, a kerékpárral közlekedő személynek -a kötelező kivilágítás mellett- éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén fényvisszaverő mellényt kell viselnie. A műszaki hiba miatt vagy egyéb okból megálló járműből kiszálló személyeknek fel kell venniük a fényvisszaverő mellényt, amíg az úttesten tartózkodik. A mellény használata gyermekeknek is kötelező, kivéve, ha a felnőtt ölében tartózkodnak vagy bármely módon a felnőtt testéhez vannak rögzítve. Nem a gépjárművezető kötelessége gondoskodni a járműből kiszálló utasok láthatósági mellényéről, mivel a kötelezettség személyhez kötött.”
Vagyis, ha elromlik az autónk, esetleg megállunk könnyíteni magunkon és már este van, vagy rosszak a látásviszonyok, nos, ilyenkor csak láthatósági mellényben tartózkodhatunk az úttesten. Magyarul meg ugyan nem büntetnek, ha nincs nálunk, viszont azért már büntethet a rend arra járó éber őre, ha anélkül kolbászolunk az úton. A kerékpárosokra és a gyalogosokra a rendelet alapján ugyan az vonatkozik, rossz látási viszonyok közt és éjszaka, lakott területen kívül viselniük kell ezt a vidám színű, leginkább kukásruhára emlékeztető ruhadarabot.
Miért is jó a mellény?
Végiglapoztam a Közlekedési minisztérium honlapján a kommenteket, láthatósági mellény ügyben. A leggyakoribb érv mellette, hogy nem romlik el. Míg egy kerékpár világítása felmondhatja a szolgálatot menet közben, vagy halványabban kezdhet világítani, mikor merül az elem, a mellény mindenféle külső erőforrás nélkül teszi a dolgát. A gyalogosok és a kerékpárosok vannak talán legnagyobb veszélynek kitéve az országúti közlekedésbe, így nem csoda, hogy számukra kötelezővé tették a használatát. Érdekes volt olvasni, hogy több kerekes is felemelte a szavát ellen, mert, hogy nyáron, melegben meglehetősen kényelmetlen viselet egy ilyen izzasztó anyag. Számomra érthetetlen, mert napközben nem kötelező viselni, este pedig, már nem tűz a nap, valamelyest hűvösebb van, talán kibírható. Nem beszélve arról, hogy ha egy autós pár másodperccel hamarabb veszi észre, mint mellény nélkül, már megérte. És persze kötelező is.
Autósoknál szintén hasznos lehet. Gondoljunk bele, hogy éjszaka, félre kényszerülünk állni autónkkal valami okból. Kiszállunk, és elkezdünk matatni az autó mellett. Mit lát ilyenkor a mögöttünk érkező autós? Egy, az út szélén álló autót és az autó elakadásjelző fényét. Minket biztosan nem, az erőteljes villanófénytől még talán az autónk körvonalát is nehezen. Ha ilyenkor ott guggolunk az autó mellet, jó eséllyel pályázunk egy öröklakásra a stiglic kertben. Mellény használatával, viszont legalább észlelik, hogy az autó mellett még valami van, ezért az értelmesebbje nagyobb ívben fog kikerülni minket.
Mindenképp érdemes beruházni egyre. Most, hogy lecsengett az év eleji mellény-vásárlási láz, a kereskedők is jóval barátságosabb áron árulják portékájukat, így pár liter benzin áráért, már vehetünk valamelyik szupermarketben két, jó minőségű láthatósági mellényt.
Legtöbb külföldi országban kötelező a használata, érdemes indulás előtt utánanézni, hogy érintünk e olyan országot, ahol a kötelező felszereltség részét kell képezze a mellény, mert ott bizony joggal keresheti a szerv autónkban.
Az ablakon túli pocsék időjárás ne szegje kedvüket, az utcára immáron menetrendszerűen kivonuló balhét keresőktől tartsa távol magát.
Mert ütésszezon ide-oda, az immáron negyedik blogtalálkozót ettől függetlenül megtartjuk.
A móri Belvárosi Vendégház ad ismételten otthont és lehetőséget a leülésre, vitára és a gyomrot görcsbe rántó, könnyes röhögésre. Annak ellenére, hogy emlékeztek ránk tavalyról. Aki már akkor ott volt, tudja, hogy a két- és háromágyas szobák nem óriásiak ugyan, de tiszták és takarosak, saját zuhanyzóval és tévével azok számára, akik nem bírják ki a doboz nélkül.
Természetesen enni-inni bőséggel lehet – elfogadható áron és minőségben – a hotel éttermében, az emeleti „tespedős“ társalgóban pedig hajnalig folyhat a pálinka és az eszmecsere.
A parkoló kapacitása korlátozott ugyan, de nem megoldhatatlan feladat a közelben helyet találni autónak, motornak, traktornak, rotációs kapának.
Mert természetesen bármin is érkezzen, szeretettel várjuk október 25-26-án.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy gond nélkül megférnek itt egymás mellett a „fostalicskák“ és a „hulladékok“ gazdái. Vérestorkú japán egyenrizs, keletnémet papírsárkány, francia csoffadék, olasz rozsdaboglya valamint német dögunalom és amerikai benzintemető mind egy vékonyka metszetét adja mindannak, ami összeköt minket, és ami közös bennünk. Az autók és az autózás szeretete.
Jöjjön bátran! A kommentablakok bajnokai és véreskardú szittyái nem meglepő módon rendre távol maradnak, és tanúsíthatom, hogy mindig egy jó kedélyű, víg társaság verődik össze, rokonlelkek találnak egymásra.
Akit érdekel, hogy (személyes tapasztalat szerint) miért csak összetákolt talmi buborék a Zonda-mítosz, és hogy milyen Gian Paolo Dallarával jóízűen borozgatni az irodájában, az megtudhatja, és ha minden igaz, a Magyar Maserati Club is képviselteti magát egy falatnyi olasz eleganciával.
A vendégház szálláskapacitása természetesen véges, így aki maradna éjszakára, szándékát és az ottalvók számát jelezze mihamarább, itt a kommentablakban vagy privát levélben. Némi „túlnépesedésre“ lehetőséget ugyan kaptunk, de természetesen a szükségágyra kényszerülteknek is ki kell csengetniük az éjszakányi szálláshely árát. Sok jó ember azonban, mint tudjuk, kis helyen is elfér.
Az esti hepaj ára 3500 Ft/fő/éjszaka + 300 Ft idegenforgalmi adó, reggelit + 400 forintért kaphat mindenki. (Legutóbb életeket mentett.)
