Autófila

Sokszor hangoztattam, hogy az Istenért! Ha már tuningolunk, akkor törkedjünk már az igényességre. Aztán megláttam ezt a Celicát, és nem tudtam hová tenni.

A Puszta Mad Max első ránézésre finoman fogalmazva úgy fest, mintha a fiatalok némely megoldás részleteinek kidolgozásakor a szovjet mérnökök nyomdokain indultak el. Ebben az autóban azonban más értékeket kell keresni. Tipikus példája a találékonyságnak, és ami nagyon fontos, nagyon komoly szakmai munka volt az elkészítése.

Jó lenne, ha a tuning idehaza arról szólna, hogy megmozgatjuk az agyunkat, és megpróbálunk valami igazán faszát csinálni. A Brutal Bikes csapata megtette ezt. Itt van a kocsi, beletették az eszüket, és nem ész nélkül aggattak rá minden vackot, hanem nagyon körültekintően rakták össze ezt a vasat.

Ami a dolog pikantériája, hogy nem egy jól bevált példa után indultak, hanem fogtak egy öreg japán kasztnit, abba beletettek egy Audi motort amint szépen felhúztak két turboval, és az egészet megkoronázták egy kompresszorral. Ez a motortuning non plusz ultrája!

Ehhez nyilván a hajtásláncba is bele kellett nyúlni, így történt, hogy a váltó egy BMW-ből érkezett. Egy új szörny született, ami simán indulhatna a magyar "Halálfutam"-on. Ha lenne. De nincs.

Na nézzük hogy is történt ez az egész, az "alkotók" szemszögéből...

Még 97 nyarán szólt az egyik pajtásom, hogy lesz valami autós móka a tököli reptéren, és hogy nem e mennék ki vele, kimentem. Viszonylag érdekes dolog volt ez nekem, keresztben csúszkáltak autók, nagy hanggal, drift! Ez egy nemzetközi verseny volt szó elég sokféle autót lehetet látni , de mégis a legtöbb BMW volt. Nem igazán érdekeltek az autók, mert főképp motorokkal foglalkoztam, de a kihívás miatt gondoltam bele kéne vágni!

Persze, szép álom, de ezt az egészet formába is kellene önteni. Nos, itt sem a már bevált megoldásokra törekedtek a srácok.

...elkezdtünk hevesen valami motort keresni és így akadtunk egy 150 lovas 1.8t VWW motorhoz, nem túl erős, de legalább turbós, van benne fantázia. Következő problem, hogy szerezzünk hozzá vmi jópofa kasztnit, BMW-t nagyon nem akartunk mert abból sok van, vagy valami régit és ritkát vagy első kerekest átalakítani.

Nézegettünk Hunor barátomnál 323-as Mazdát, 626-ost és még Mitsu Sapporót is, persze mind veterán korú, de az állapotuk miatt nem igazán voltak megfelelőek! Míg egyszercsak Spicli Laci komám szólt, hogy az egyik utcában látott valami régi Toyotát. Megnéztük, nagyon tetszett! Kevésbé szétrohadt állapot, vad külső, Pannonos reklámautó volt. Szasza barátom ismerte a tulajt így olcsón megszámították...

A Toyota Celica gyönyörű kocsi, de mivel már veterán kategória, nem igazán megfelelőek a benne lévő technikaimegoldások a rá váró feladatokra. Ez komoly probléma, de ha már...
Szóval nem volt sok kec-mec a csapat kidobta a régi hajtást és futóművet.

Az autó és a motor is megvolt szó már csak a futómű és a váltó kellet! A legalkalmasabbnak BMW mutatkozott. Sikerült is találkoznom egy normális bontóssal Kasza mesterrel, akitől sikerült beszereznem E36 első és hátsó futóművet kompletten, 315-ös  25% spert, E34 525 tds zf váltót meg minden kütyüt ami csak kell! Az autó kipucolása után gyors lakatolás, amit főleg Spicli csinált, majd ezután szívátültetésre átkerült a gép Veres Gábor úrhoz.
Kicserélődött a futómű, hátra egy 60X100 zártszelvényből készült a difikeret tartó, bekerült a motor váltóval, ami közé 15 mm-es acéllapból passzdarab került, és nem utolsó sorban a csövezés is itt készült.

A hajtásláncba a kardán hardi tárcsa részét kicseréltük egy féltengely csuklóra. Maga a  lendkerék és a kuplung maradt a gyári VW 240 mm tárcsa átmérővel karbon-kevlár betéttel amiből csak a közepét cseréltük ki BMW-re. A 15 mm passzdarab miatt a kinyomó szerkezetet is át kellett alakítani! Kicseréltük az összes gumi alkatrészt a hátsó futóműben fekete danamitra, felszabályoztuk a tárcsákat, fémszövetes fékcsövek! T4-es rugók kerültek hátra gátlókkal. Az első gólyalábról lekerült a rugó tartó, Petivel egy 70 mm alu csőből csináltunk rá orsót, állító anyát, és végül egy szép proflex rugót is kapott! A torony tetejét is levágtuk hátrébb helyeztük a nagyobb utánfutás miatt. Kapott még szép toronymerevítőt is aluból.

Bent a motor, gurul a kocsi. Ilyenkor jön csak a kipuff, mert már van mihez, és mire méretezni.

A kipufogó dobokat Anti barátom készítette Százhalombattáról, a turbó után 76-os majd egy flexi cső után két 60-assal jöttünk el a váltó mellett, a két dob az anyós oldali küszöb alatt.

Ezek után álltak neki a motornak, amit igen nehéz röviden leírni. Áááállatok... :)

Két hűtő is került az autó orrába 1.9 és egy 1.6 td, az intercooler egy T4 102-esről származik körbelemezeltem és összekötöttem egy fz400 vízhűtővel meg egy kis elektromos szivattyúval, nagyon szuperül működik! Csináltunk bele egy egyszerű kézit Skoda kuplung munkahengerrel. Hátul egy alumíniumból készült tank van a pótkerék helyén, a kocsi alatt pedig előbb egy, majd később kettő szivattyú.

Ja, és hogy erre mit mond?!

Az autó persze nem volt az igazi...

A cuccok közül minden megérkezett, kivéve a nagy turbo, a gyári k03-as turbóval nem igazán lehet 1 bar fölé menni mert ugye ez volt a cél! Kicsit elkeseredtem, mire ZollerSpic2 megkérdezte hogy miért nem rakok fel kettőt? Twinturbo??? Elég állatságnak hangzott, meg hát elég bonyolult is. Miért ne?! A kompresszor turbó (twincharge) gondolata biztos volt, már több lapot is telerajzoltam a tervekkel, csak a sorrend nem volt biztos. Kompi, turbó, motor vagy turbó, kompi, motor? Hát elkezdtük! Hajtókar csere.

A kompresszor 230-as Merciről származik ami gyárilag 2,5 áttételen 0.5bart tölt mi a kis 1.8-as motorunkkal számolva, hogy baj ne legyen  3,2-re áttételeztünk így vicces 1 baron fújogat. Felkerült egy klímakuplung a kompresszorra. Először egyszerűség miatt a generátorról hajtottuk a kompresszort, áttétellel a motor előtt keresztben egy szíjjal. Amivel nem számoltam az a 6,5 szeres szíjsebesség szóval csattant röpült! Ezt később orvosoltuk egy komplett csapágyazott tengely beiktatásával amit a főtengelyről hajtunk, ezen a tengelyen kapott helyet a kompresszor végéről lekerült kuplung és egy meghajtó kerék a végáttételhez. A kompresszorral párhuzamosan beépítettünk egy megkerülő szelepet amire akkor van szükség ha a kompi áll, ez egy alumíniumból készült ház amiben van egy 45 fokban elvágott 60-as furatot magába foglaló tömb, készítettünk rá üvegszálból egy csapó ajtót ami alap állapotban zárva van. A kompresszor működése közben a nyomás még jobban rányomja az ajtót az ülékre, de amint leáll a szívás miatt az ajtó felemelkedik és szabaddá válik az út! Mivel a plusz levegőhöz több benzin is kell ezért a legolcsóbb megoldás az volt ha még 4 db csúcsot szerkesztünk a bringára, mivel ugye ez a szupis ultimate úgyis elvezérli majd őket!

Na hát igen, ez elég keményen is hangzik. Bele is futottak a srácok abba, hogy elnyúltak a hengerfej csvarok, eltünt a víz - illetve csak átalakult:)...ez komoly hiaba. Úgy néz ki alulkalkulálták a terhelést. Ez a drága hiba sem retttentette el őket, tovább kisérleteztek, és ennek hála a kocsi kezd összeállni.

Síkolás, új tőcsavarok, gyűrűgarnitúra 225 lovasé és a kompresszió visszavétele 8 az 1-re  1 mm a dugó tetejéből! A turbókkal való játék nem ált meg, tehát ha a hátsó turbó drukkja zárva van akkor az túlságosan fojtja az elsőt így az nem tud felpörögni, de viszont ha meg nagyon nyitva van akkor magas fordulaton nem tölt, ebből következik , hogy fordítva kell működtetni a hátsó wastegatet, a drukkját a váltóharangra szereltük fel, alapból nyitva és nyomáson pedig elkezd bezárni (teljesen soha). Beépítettünk még egy fűtéstechnikából ismert 2” visszacsapó szelepet a két turbó töltő oldala közé. Az eredmény: 2000-es fordulattól van használható nyomaték, egyenletesen emelkedik a nyomás egészen 4000-ig ahol kicsi remegés és 5000-től megint kisimul, a nyomás értékek: először felépül 1 bar-ig  majd a remegés után 1.6! A kompresszor nyomás függvényében működik, 2000 fordulattól kapcsol be és 1.05 barnál ki, motorféknél vagy elengedett gáznál nem működik! Alacsonyon keményen indul, magas fordulatnál megszünteti a turbó lyukat.

Egyelőre így áll a szekér. Itt a tél, a Brutal Bikes csapata befűtötte a garázst, és bezárkózott... Egyszer láttam, hogy becipelnek egy másik Audi motort. 4.2 V8... Kíváncsian várom!

 A gyerekkori emlékek lassan de kitartóan felrágták magukat a szürkeállomány legfrissebb rétegébe.Köszönhetően annak is hogy unokatestvérem beszkennelte annak a 240D-nek a fényképét. (Amin saját maga is rajta van).

Egyre nehezebben csillapította a vágyat a képnézegetés (sőt már a youtube-os videókra is rámentem, a szobatársamnak már agyára mehet a kotyogás), így hát az autóra éhező ember elmegy arra a helyre, ahol gyötrő vágyát virtuálisan csillapíthatja:

A mobile.de-re.

Találtam szép darabokat, dehát Németország az messze van, a némettudásom meg ahogy bemutatkozó posztomban írtam, eléggé ehm. szelektív.

Mivel jelenleg Brünnben élek, fizetésemet Kč-ban (koruna cseszkában) kapom (nemzetközi jele: CZK), elkerülhetetlen volt hogy a cseh használtauto.hu megfelelőjén, az sauto.cz szerveren ne szkenneljem le a teljes W123 állományt.

(Hasonlóan szkennelem a brünni elsős főiskolás magyar csajokat myvipen és iwiwen, viszont a Mercik esetén a nyálelválasztás nagyságrendekkel nagyobb.)

Van egy pár behozott, pöpec állapotú, de mind manuális váltós. Automata igen kevés, főleg 300D-vel van kombinálva. A fehér színről lemondtam, majd valahogy megpróbálok együttélni azzal a színnel amilyenben lesz.

Egyszercsak nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam egy példányt.
Érdekes hogy az autóbuzi használtautó nézegetéstől mennyire elnőiesedik az ember.
Természetesen nem fiziológiailag gondoltam hanem pszichikailag.

Köztudott, hogy a nők képesek ún. multi-taskingra.Vasalás, barátnővel pletykálás telefonon, sorozatnézés simán megy egyszerre, sőt még az esti:

- HOL A VAJ?
- A HŰTŐBEN!
- DE HOL?
- OTT A ... (ezt mindenki ízlése és hűtője tartalma  szerint töltse ki)

Szóval használtautó nézegetés közben az agy komoly multitask terhelés alá kerül.

Processing...

• A kocsi valós állapotának a mellékelt (leggyakrabban fos minőségű) fényképekből való megsaccolása
• Mennyi ideig kell majd zsíroskenyeret enni, ha megvenném
• Nyáltermelés szabályozása
• Könnyek visszatartása amikor az adott típusból a legdrágább hirdetett autó fényképei betöltődnek

Töredelmesen bevallom munkaidőben nézegettem a használtautókat, és az irodista emberbe beleivódott

jobb-kéz-trackpadon-azzal-lecsuszant az adatokhoz-telefonszám-gyorsmemorizálás-bal-kéz kagylót-felemel-jobb-kéz-gyorstárcsáz-reflexet

Annyira felfejlesztettem, hogy meglátok egy weboldalt és 2 másodpercen belül már a rajta lévő számot hívom. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy az egyik eladó példánynál lévő telefonszámot hívom:

- MOST KOMOLYAN MEG AKAROD VENNI? - kérdezik a hangok a fejemben.
- Csak érdeklődni fogok, egyébként meg jövő héten jön meg a fizetésem....szóval...

Kicsöng!!

-Halló...

Tovább - harmadik rész

Már mindjárt a címben ferdítek picit, mert valójában nejem autója volt. Az elején fizikálisan is, a végén már csak papíron, de majd a végére talán kiderül miért is írtam ezt.

Az egész azzal kezdődött, hogy nejem (akkor még csak barátnőm) autót szeretett volna venni. Twingo volt a drágám álma, azonban akkoriban még tartottuk magunkat ahhoz, hogy hitelt nem veszünk fel, így maradt volna, hogy hónapokig gyűjtöget, illetve, hogy vesz valami olcsó kisautót. Az utóbbi mellett döntött. Cirka negyed millióval a zsebében elkezdtük tervezgetni, mi is legyen az. A kilencvenes évek végén, ha olcsó női autóról volt szó, mindenki rögtön a kispolskira asszociált. Legtöbb nő érzelmi alapon választ, a kis fityó meg olyan kis pöttöm, hogy könnyen belopja magát minden 2-vel kezdődő személyi számú egyed szívévbe. Igazából az 500-as Fiat volt még a másik nagy kedvenc a Twingo mellett, de nem voltak illúzióink, tudtuk ennyi pénzért talán egy projekt járgányt kapnánk, neki pedig használós autó kellett. Én próbáltam mindenféle „értelmes” autóra rábeszélni, nagyon ódzkodtam tőle, hogy a szemem fénye egy ekkor kis semmibe cikázzon a városban. Persze ami nekem értelmes választásnak tűnt, az egyáltalán nem volt nőies, valahogy egyikben sem tudta elképzelni magát. Na igen akkoriban mennyivel életszerűbb volt, hogy egy fiatal nő egy Polskiból száll ki kiskosztümben, mint mondjuk egy Skodából. Nem volt mit tenni, pár hét keresgélés után találtunk egy elfogadható állapotút, amin kívülről ugyan nem volt a legszebb, de jó volt a motorja, jók voltak a fékek, futómű, kormánymű is rendben volt, megvettük. 170.000,- forintot adtunk érte, ami akkoriban egész jó ár volt, ma ennyiért talán két hasonló állapotút is adnak. Aztán rögtön az elején kiderült, hogy a váltóval nincs minden rendben, valamint a karburátor is egy kopott vacak volt, ment a szerelőhöz, mert én megígértem, hogy ha kispolskit vesz, én hozzá nem nyúlok. Előnye is volt a dolognak, mert ekkor találkoztam Ervinnel (az idősebbel) akinek a fia mai napig gyógyítgatja az autóinkat.

Miután kijavították a hibákat, jött pár év gondtalan autókázás. Feleségem lényegében ezen tanult meg vezetni, ami az elején zavart, mert, hogy pici az autó, hogy fog majd később boldogulni nagyobb vasakkal, így utólag visszanézve viszont nem volt rossz annyiban, hogy ha azt elvezette, annál már csak jobbak jöhetnek. Az elején ketten mentünk mindenhova, Ő vezetett én pedig próbáltam átadni az a hatalmas rutint, amit az a pár év alatt szereztem. Ügyes lány, hamar ráérzett az ízére és nem kellett sok idő hozzá, hogy ne csak egy lehetőségnek tekintse a helyváltoztatásra az autóvezetést, hanem élvezze is. Aztán összeházasodtunk, a nászútra szánt pénzből pedig vettünk egy nagyobb autót. A bogár akkor már eléggé beteges volt, Őt betettem egy garázsba, ezért hát kellett nekem is valami, amivel tudok járni. Hogy teljes legyen a káosz otthon, mikor megkérdezi kedvesem, hogy melyik autóval megyek, az is Fiat volt, egy Tipo. Az, hogy kezdtem megszeretni a kis vakarcsot nem jelentette azt, hogy már nem úgy gondoltam rá, mint egy négykerekű urnára, ezért inkább hagytam nejemet a nagyobb autóval közlekedni, én meg beköltöztem a fityóba. Mint említettem az elején, a kasztni nem volt túl jó állapotban, és az a pár év használat sóban, esőben valamint a garázs hiánya egyre jobban kezdett meglátszani rajta. Előző gazdái vagy nem értettek hozzá, vagy nem törődtek vele, látszott, hogy kóklerek végeztek rajta minden javítást. Ilyenkor jön az, hogy vagy megtartjuk, vagy még mielőtt telepotyogtatjuk pénzel eladjuk. Szerettük, hogy két autónk van, eladni nem lett volna értelme, mert úgyis vettünk volna egy másikat, ezért úgy döntöttünk felújítjuk. Arra gondoltunk a nagyon beteg részeket kikasztniztatjuk, kap egy gyorsfényt, aztán pár évig megint jó lesz. Nem teljesen így alakult. Engedélyt kértem Bandi barátom szüleitől, hogy pár hétre beköltözhessek a garázsukba és nekiálltunk szétkapni a kicsikét. A terv ugye az volt, hogy csak a gázos részeket javítjuk, azonban bármihez nyúltunk az lepottyant, elmállott, szétporladt, mittoménmitnem. Végül azon kaptuk magunkat, hogy ott állunk a garázsban, egy tök üres bódé mellett. Mindent leszereltünk róla, motor, váltó, futómű, kárpitok, üvegek, szépen megtöltöttünk pár Salgó polcot az alkatrészekkel. Felkaptuk, ami az autóból megmaradt (szó szerint) és elvittük egy kasztnishoz. Amikor lebeszéltem velük a munkát említettem, hogy jó pár dolgot meg kell csinálni rajta, amikor meglátták szerintem a sírás fojtogatta őket. Átnézték és írtak egy jó hosszú listát, mire lesz szükségük. Két első sárvédő, két első doblemez, hátsó sárvédők és doblemezek, küszöbök és egy rakás egyéb apróság. A vezető oldali ajtó is menthetetlen volt, ugyanúgy ahogy a csomagtér és a motorháztető. Ezekből újat nem tudtam venni, viszont találtam egy srácot tőlünk cirka 70 km-re, aki Olaszországból hozott be bontott 126-os fiat alkatrészeket, tőle vettem meg a három nyílászárót, így eredeti Fiat alkatrészek is kerültek a kis lengyelbe. A padlólemez leginkább egy tésztaszűrőhöz hasonlított, nem volt kérdéses, hogy ezt is cserélni kell. A kasztnisok pár nap alatt legyártották a fél alját, az, hogy folyamatosan csuklottam nem zavart, édesanyámat sajnáltam. Nagyjából egy hónapig tartott, amíg kicserélték a fél autót és a vége felé kicsit kezdtek megijedni a srácok. Osztottak szoroztak, nem nagyon tudták elképzelni, hogy a végén ki fogom fizetni, én meg a vége felé már naponta jártam hozzájuk, vittem a hideg söröket és próbáltam tartani bennük a lelket, mert a kezdeti lelkesedésük igen csak alábbhagyott. Végül csak elkészült. Kapott egy 2K Standox fényezést, trélerre raktuk és vittük vissza a garázsba. A kasztnisaim be akartak vállalni egy 500-as Fiatot, de az én pókom rendberakása után visszamondták. Azt mondták, oda többet nem jöhet be semmilyen kispolski, vagy annak látszó autó. Ezt mondjuk megértem.

Ott volt tehát egy teljesen rendbe rakott bódé, kellet volna összefelé rakni. Azonban annyira szép volt, hogy a francnak volt kedve a rozsdás, kopott, öreg alkatrészeket visszatenni rá. Újabb lista készült, hosszabb, mint amit a karosszériás írt. Gondoltam elmegyek a közeli kispolski boltba, beáraztatom az eladó hölggyel, és majd ami nagyon drága, vagy esetleg nem olyan rossz, hogy lecseréljük, lekerül a listáról. Nem emlékszem, hogy bármit is lehúztunk volna. A boltban többször kaptam röhögő rohamot az árak hallatán, a boltos nő pedig nem hitte el, hogy ezt a sok mindent én tényleg meg akarom venni. Az összes ajtó-ablakgumi, műanyag vackok a lökhárítóktól kezdve az ablaktekerőkön át az utolsó patentig, függőcsapszeg, gömbfejek, bowdenek, fékdobok, fékbetétek, fényszórók, lámpaburák, indexbúrák, tükrök... fene sem emlékszik rá. Kispolskit felújítani nem egy drága mulatság, az alkatrészek fillérekbe kerülnek, csak sajnos a legtöbb nagyon hitvány minőségű. Nálunk Pécsen van egy bolt, ahol én is vásároltam. Egy hölgy a tulaj, és nagyon ért hozzá, melyik, ami jó minőségű, mi az, amit érdemes belerakni az autóba. Gagyi cucc nem is nagyon van nála.

Vettünk még két Suzuki ülést bele, a régi, kiült gyáriak helyére, aminek a rögzítési pontjait megcsinálták, még amikor készítették az új alját a karosszériások, lehomokfúvattam a kerekeket, majd megkerestük a gyári felni színkódot és leporszórattam olyanra. És persze kapott új gumikat is.

No, van már szép bódém, meg egy csomagtartónyi új alkatrészem, nekiálltunk összepakolni a kicsikémet. Ahhoz képest milyen kis pöttöm masina, elég sok időbe telt, de nem siettünk. Nem szerettük volna összedobni, volt mivel közlekedjünk, pár hét csúszás bőven belefért. Megcsináltuk a hi-fi vezetékezését is. (Az is egy vicces történet volt, amikor elmentem fejegységet, hangszórókat, meg méregdrága vezetékeket venni és az eladó srác megtudta mibe lesz.) Aztán elvittük beállítatni a futóművet, a fényszórókat, nagyjából kész volt. Egyedül a motorhoz nem nyúltunk, a többi, minden cserélve, javítva lett. A kárpitozást már otthon csináltam és a hifit is ott szereltem bele. Innentől lett három személyes az autó, mert a mélynyomónak nem találtam jobb helyet az anyós ülés mögötti résznél, mélynyomó viszont kellett bele, mert előre csak egy 13-as komponens szettet tudtam beépíteni.
Innentől kezdve a feleségem nem nagyon ült benne. Ha ketten mentünk, a Tipoval (majd később a Bravoval) mentünk, a picit én használtam legtöbbször. Bérletnek becéztük, mert egyszer kiszámoltam, hogy biztosítással, súlyadóval, benzinnel együtt kb. egy összvonalas bérlet árát költjük rá egy hónapban. Mindig mosolyogtam, ha beleültem. A karos önindítót és a szivatót sosem tudtam megszokni, minden egyes indításnál továbbtoltam a kulcsot (persze a gyújtáskapcsolót is újra cseréltük, és akkor már önindítósét vettem bele, hátha egyszer...), majd mikor semmi sem történt lenyúltam, kotorásztam kicsit, aztán életre keltettem a kis kéthengerest.

Végül csak kiszedtem a motort is. Tél volt, egyik délután beálltam a munkahelyemen az egyik műhelybe és egy óra múlva, már a szerelő asztalon bontottuk szét a motort. Igazából kicsit hangos volt már a vezérműlánc, az egész projekt ennek a cseréjén alapult, de ha már szét volt szedve, nem volt megállás. A motorban sem maradt sok eredeti alkatrész. Mostani autóm egy váltóolaj-cseréjének árából megvolt a teljes motorgenerál. Tél volt, jól esett délutánonként kicsit bogarászni a meleg műhelyben, az autó sem kapta addig a sós szmötyit, mi pedig olyan hasznos dolgokkal múlathattuk az időt, mint szelepülék marás, meg szívócsatorna polírozás. Minden takarólemezt, burkolatot leporszórattuk, a szelepfedelet természetesen vörösre, aztán visszatettük az autóba az erőművet. Készítettünk egy pofás kis kipufogót hozzá, és az első száraz napon kihoztam. A pók alapból sem egy villám, hát még akkor, amikor az ember próbál figyelni, hogy ne hajtsa a bejáratós motort. Többször éreztem hova kíván a forgalom többi résztvevője, pedig isten bizony igyekeztem nem feltartani senkit.

Jó pár évet használtuk a kis pöttömöt. Én nagyon szerettem, nejem is, elvégre mégis csak élete első autója volt. Használni nagyon keveset használtuk, ott volt a másik autó, nekem a céges, de eladni nem volt szívünk. Aztán úgy alakult, hogy feleségem nővére autó nélkül maradt és kölcsönkérte. Rájött, hogy igazából neki ez elég lenne a városba futkosós autónak, osztottunk szoroztunk, 7 együtt töltött szép év után eladtuk neki. Ő örült, mert ismerte az autó előéletét, mi örültünk, mert családban maradt. Aztán kb. rá egy évre jött, hogy eladta. Na, az nagyon fájt. Talán feleségem meg is siratta, mert addig bármikor elmehettünk megnézni, beleülni, autókázni picit vele, ezután viszont már nem. Egy pécsi lány vette meg, ez volt a második kispolskija.
Mivel nem messze lakik tőlünk, néha még látom. Sokszor csak kíváncsiságból elmegyek arrafelé amerre az új tulaj lakik, megnézni mi van a kicsikével. Egyszer összetörte a lány, aztán megjavították.

Már közel sem néz ki olyan jól, mint amikor elkészült, persze hat év a szabadban, esőben, hóban nem épp ideális egy ex olasz-lengyel nagykorúnak. Mindegy, nekem rozsdásan is Ő a legszebb kispolszki.
Átkozott szentimentalizmus, aszem öregszem.

Minden gyerek jól tudja, hogy a Mikulás most éjjel fog csak megérkezni. Ám de nézzük, kicsiny hazánk véres valóságában hogy fog ez kinézni:

Mivel sok gyerekhez kell mennie, ezért jelentősen túl lépi a sebességhatárt. Mármint a fénysebességhatárt. Dacára annak, hogy csak 6 lovas rénszarvasos a szánja. A rendőrség traffipaxos fotóján csak egy elmosódott csík van, ezért a zéró tolerancia jegyében az üzembentartót, Holle anyót büntetik meg.

Amikor berohan a gyerekekhez, akkor nincs ideje rendesen leparkolni. A közterületfenntartó kerékbilincset helyez el a szánján, s amíg a Mikulás a büntetést próbálja kifizetni, addig a nyolcadik kerületben parkoló szánját kirabolják.

Az egyik rénszaravasát el kell altatni, mivel befékezéssel próbált revansot venni az egyik nagyon rövidhajú szimpatikus helyi szoláriumtulajdonos, s eközben az állat elpusztult.

Hazaugrik az újabb ajándékokért, majd Kovács tizedes megbünteti, mert nincs kivilágítva a szánja, túlméretes tárgyat szállít, 1 tonnánál nagyobb tengelyterhelésnél nehezebb járművel parkol járdán és az izzókészlet sincs rendben.
Valamint egyik biztosítónál sincs megkötve a kötelezője.

A kvetkező sarkon kovács huszados büneti meg, mert nem volt bekötve az öve. Az már a harmadik kihágása a napra, így letaróztatják.

Mindenkinek sok ajándékot benzinutalványt kívánunk!

Nem tudni, hogyan sikerült a srácoknak megfenekleni a Vectrával, de ha már így alakult, a megmentő vontatóra várva úgy gondolták, megkeresik a mentésre valót... (5 hrivnya kb. 1 USD)

(englishrussia)

Magam is dohányos lévén kicsit megugrik a pulzusom, ha ilyet látok...

Nos, két lehetőségünk van:

1. Nem gyújtunk rá az autóban, mert zavar a koncentrálásban, és váratlan dolgokat eredményezhet az ölbe ejtett parázs;

2. Nem dobjuk ki a csikket, hanem eloltjuk a hamutartóban;

3. Ha meg elég hülyék vagyunk, hogy kidobjuk, előtte húzzuk fel a bal hátsó ablakot !

(englishrussia)

Emlékeztek erre?

Nem csupán magyar sajátosság a "Jobban Tudom" elv. Meg persze a csőtörés sem.

Vagy esetleg a Suzukis hölgyünk járt az új autójával Ukrajnában anyagbeszerző körúton?

(englishrussia)

Havasi poloska (Cliotirus Foshugyusz Maximus)

 

ismertetőjelei:

- mozgás közben hangos "kerregő" hangot hallat

- kanyarban "borul mint a poloska"

- színe fehér, homlokán "pina" alaku jellel

 

táplálkozás:

- gázolajat fogyaszt (meglehetősen undorító, tapadós lemoshatatlan cucc)

 

életciklus:

- az újszülött modellek meglehetősen esetlenek, komolyabb "beállításokra" szorulnak

- "agy"működésük meglehetősen könnyen meghibásodik

- szívük 200.000 km előtt megadja magát, egyes példányok az 5000-et sem érik meg

Van nekünk ugye ez a fotópályázatunk a navigációért.

A feladat egyszerű. Egy, az autózáshoz valamilyen formában kötődő helyszínene fotózzátok le magatokat egy autófilia, és/vagy autófilia.blog.hu felirattal.

Hogyan nevezhetsz ?

- Készíts képet

- Töltsd fel az Indafotóra

- A kép nevében szerepeljen a helyszín, ahol fotóztad!

- Lásd el af_palyazat_1 címkével (mert tervezünk még másodikat is!)

- Izgulj !

(A feltöltött képek automatikusan részt vesznek a versenyben, és megjelennek a bal hasáb ajánlójában)

Nevező egyelőre csak versenyen kívül érkezett, a mintafotókat a bal hasábban láthatjátok - valami ilyesmiket várunk.

Az idő nem sürget, tisztában vagyunk azzal, hogy a téli vakáció alatt nagyobb eséllyel juttok el olyan helyekre, ahol nyerésre esélyes fotók készülhetnek. A pályázat február 15-ig tart, eredményt március 1-én hirdetünk.

A díjak pedig, szépen sorjában:

1. helyezett: egy, az LCP Systems által felajánlott icon-X G300 magyar nyelvű navigáció, Közép-Európa térképpel.

2. helyezett: egy szivargyújtóról működtethető, MP3 lejátszására alkalmas FM-modulátor 1GB saját memóriával, USB aljzattal, amellyel az autórádió FM-vevőjén hallgathatod kedvenc zenéidet - a Kauf-Fer Kft-től.

3. helyezett: egy Autófíila póló, az Autófíliától :)

Kari töltötte fel ezt a videót az Indára, amiből az ember rögtön tudja, hogy valami ralis jóság következik, mert ő ritkán tölt, de akkor ütőset. Ezúttal Leszek Kuzajt kaptunk, aki egy lengyel raliversenyző, lengyel navigátorral, akivel angolul társalognak egy Subaru WRC-ben ülve. A videó elején nincs különösebb történés , szokásos ralis jelenet, vártam is, hogy jöjjön valami esemény. Aztán Kuzaj gyorsabb tempóban kéri az itinert, de elmegy a navigátor hangja. Ekkor indul el a meleg húgy azoknak a lábán, akik már legalább egyszer ültek versenyautóban:

Atyaég, ezt mégis hogyan? Hirtelen azon kaptam magam, hogy negyedszer indítom el a videót, és nézegetem, hogy ezt mégis, hogy a francba sikerült összehozni. Ilyen brutális tempót utoljára B-csoportos videókon láttam, és talán Jan Kopecký  ámokfutása közben. Ugye nem is kell mondanom, hogy Kubica mellett Kuzaj a lengyelek másik nagy kedvence. Vele még Prokee és Tomnemtom is jól kijönne az akali kempingben.

Az elmúlt 1 hónapban nem sok posztot írtam. Persze ez nem biztos hogy baj:) Azzal voltam elfoglalva, hogy éjjelente egy weboldalon dolgoztam. Nem egyszerű a történet, nem is fárasztanék senkit ezzel, de itt köszönnék meg minden rosszindulatot aminek végül is azt hiszem pozitív eredménye lett.

Van egy autóm. Ezt gondolom mindenki tudja. Nem tagadom szeretem, és büszke vagyok rá. Azt hiszem végül is ez az autobutizmus - vagy konszolidáltabban filia. Amíg a mai állapotába kerültsok minden történt. Ahogy az öreg potrohos asszonyság fejlődött, én is vele értem. S közben forrottam is, hiszen aki ilyesmibe kezd, komoly hiénakereskedelembe fut bele.

A totalcron megjelent egy cikk a nyáron Égő Ákos tollából, abban minden szívás le van írva. Ami nagyon elszomorított az a szakértelem ritkasága, illetve a "tunerek" hozzánemértése. A gagyi.Aztán szép lassan, összeismerkedtem olyan emberekkel, akik nem sajnálták a tudásukat, és bármikor szívesen segítettek. Én meg bombáztam is őket a leglehetetlenebb időpontokban, a leghülyébb kérdésekkel.

Ekkor jött az ötlet, hogy lehet lenne lassan igény idehaza is egy olyan pontra, ahol azok az emberek is meglelik a társaságukat akik igenis kellő szakértelemmel szeretnének autójukhoz nyúlni.

Az oldalt jelenleg egyedül csinálom, de rengeteg segítőre és támogatóra találtam, így sikerült összehozni egy igazi magazin szerű oldalt. A korrekt és közérthető műszaki tartalom mellett, így folyamatosan tudok tájékoztatni a márkaklubok életéről, a hazai autosport szakágak eseményeiről, és rengeteg érekességet fogunk bemutatni mindenféle márkával kapcsolatban. Természetesen nem maradhat el a válogatott hazai gépek bemutatása sem.

Lett most sok használt kocsi - igen, olyanok amik nagyon zsírosak - a látókörben, úgyhogy ha minden jól megy, be is szállunk egy-két veretős masinába.

Nagyjából ennyi lenne a tartalom. Meg persze lehet majd kocsit feltölteni, és blogolni, és lesz webshop is, mert ha mutatkozik rá igény szeretném majd felfejleszteni az oldalt, ahhoz meg leves kell...

Ami még nagyon faszányos, hogy sikerült megállapodnom a győri Széchenyi István Egyetem Audi Motor Hungária Belső Égésű Motorok Tanszékével, akik - hát hogy is mondjam? - kapisgálnak valamennyit a témában. Nagyon lelkes csapatról van szó, és nagyon izgalmasnak ígérkezik a közös munka.
Az egyetemen kívűl sikerült összehozni egy nagyon komoly szakértői csapatot, akik hasonlóképpen gondolkodnak a hazai viszonyokkal kapcsolatban, és szívesen kínálták fel szaktudásuk a cél érdekében.

Huhh, ez most lehet egy kicsit PR ízű lett, de nézzétek meg, aztán döntse el mindenki maga:)

Ja, igen! www.prostreet.hu

Üdv: Sanyi.

A napló valós eseményeken alapul. A történetek főhőse egy bohém zenész, nevezzük Gábornak, mert Péter a valódi neve és nehogy zokon vegye, hogy kibeszéljük autókhoz való analfabetizmusát. Néhány szösszenet egy olyan ember életéből, akinek az autó csupán arra szolgál, hogy eljusson A-ból B-be (persze akkor, ha nem felejtett el tankolni) és akinek fogalma sincs arról, hogy néha ellenőrizni kell pár dolgot rajta, olajat, légszűrőt kell cserélni és úgy általában illik egy keveset foglalkozni vele. Egy ember, akinek vásárláskor a legfontosabb, hogy jó sok műszaki legyen rajta és beférjenek a hangszerei.

1986. április 12.

...pedig olyan szépnek indult a nap. Leautóztam Krisztához, remek formában volt. Otthon azt mondtam próbára megyek. Istenem az a csaj... Biztos a hatása alatt voltam még. Sütött a nap, a ponyvatetőt is kinyitottam, élveztem a napsugarak kellemes meleg cirógatását, a tavaszi virágok illata teljesen megtöltötte az utasteret, csiripeltek a madarak, ennyire jó kedvem rég volt. Csak az a rohadt telefonpózna, az ne lett volna ott. Nem tudom, hogy sikerült ennyire besokallnom a kanyarban, pedig jól vezetek. Az autó hátulja megindult, aztán csak arra emlékszem, hogy állok a féken, meg a tompa puffanásra és a telefonpózna finom reccsenésére. Szerencsére semmi bajom nem esett, sikerült az anyós oldalon elkapni a testes faoszlopot, és mire az első obszcén szó elhagyta volna a számat, már kinn voltam az autóból. Sajnálkozva néztem a kifli formára hajlott kis 500-asomat, nagyon szerettem azt a kis vakarcsot. Tisztán látszott sosem lesz már újra autó belőle. Mozgást láttam a közeli ház ablakában, elindultam felé, gondoltam felhívom az öcsémet, jöjjön el értem, meg ő talán tud valakit, aki el tudná szállítani a kis törpémet. Aztán ismét az a recsegő hang. Hátranéztem és láttam, amint szép komótosan elindul az oszlop az én kis pöttömöm felé. Az addigra odagyűlt emberek szerint nem tartott tovább pár másodpercnél, míg a telefonpózna két részre szelte az autómat, nekem óráknak tűnt. Akkor még azt sem tudtam, hogy hála kaszkadőrmutatványomnak, telefonálni sem fogok tudni. A falusi emberekről mindig azt gondoltam, kedves, szorgalmas jóravaló népek, ezek viszont már-már meglincseltek és ahelyett, hogy örültek volna, hogy épp bőrrel megúsztam, azon siránkoztak, hogy elvágtam az egyetlen kapcsolatukat a külvilággal. Pedig én sem így akartam, elhihetik.

1990. december 6.

Végre újra itthon. Azt hittem sosem fogok már hazaérni. Egész biztos, hogy meg fogok betegedni, minden porcikám jéggé fagyott.
Nagyon jó koncertet adtunk, a szünetben és a koncert végén végeláthatatlan sor hömpölygött az asztalunk körül. Volt, aki egy italt hozott volt, aki saját magát ajánlotta fel. Mindkettőnek nehéz volt ellenállni, de a most, hogy végre visszakaptam a jogosítványomat, nem akartam, hogy ismét, pár sör miatt elvegyék, meg ugye nem rég nősültem... Még javában sötét volt, mikor autóba ültem, hogy hazamegyek. Furcsa volt, hogy az a kis piros lámpa nem alszik ki, mindig ki szokott indítás után, aztán egyre jobban kezdett idegesíteni. Pont a pofámba világított. A városban még nem is tűnt fel, mennyire zavar, aztán ahogy kiértem a sötét országútra, egyre inkább idegesített. Megálltam, elővettem a kis szerszámos ládámat, szigszallag után kutattam. Tudtam, hogy van benne, meg is találtam, Leragasztottam. Nem fogsz te az arcomba világítani kisapám. Diadalittasan indultam tovább és nagyon elégedett voltam magammal, milyen egyszerűen sikerült megoldanom a problémát. Aztán egyre hangosabb lett az autó. Szinte már alig hallottam a csörgő hangtól a pár héttel korábban készített demófelvételünket. A Tenkes lábához érve, már épp, hogy csak vonszolta magát, majd pont az emelkedő kezdetén egy hangos csattanás után megállt. Próbáltam elindítani, de furcsa krákogáson kívül semmi sem történt. Nem voltam túl boldog, hogy pont a semmi közepén csinálja ezt velem, tök sötétben, dermesztő hidegben. Telefonálnom kell, de ahhoz meg vissza kellene sétálnom a városba. Aprópénz nem volt nálam, sosem hordtam, de eszembe jutott, hogy nem is olyan rég a kiégett biztosítékok helyére tettem párat. Sejtettem én, hogy nem rossz ötlet. Kezemben az apróval visszaindultam telefont keresni, és közben reménykedtem, hogy valaki csak jön arra, nem kell több kilométert kutyagolnom a vaksötétben. Egy autó jött csupán, az sem állt meg, mondjuk lehet, hogy ha kiteszem a kezem, nagyobb esélyem lett volna, de én gondoltam egyértelmű, hogy örülnék neki, ha valaki mellé beülhetnék. Szerencsére amint beértem a városba, találtam is egy telefonfülkét. Öcsém nem örült neki túlzottan, hogy kicibálom az ágyból, picit dúlt-fúlt a telefonba, de amire odaért, már elszállt a haragja. Visszamentünk az autómhoz. A vezető oldali ajtó nyitva volt. Nézett rám öcsém, hogy így hagytam itt, vagy esetleg feltörték. Hát igazából nem emlékeztem rá, hogy bezártam-e az ajtót. Aztán amikor megláttuk a kulcsot a gyújtáskapcsolóban, gyanítani kezdtem, hogy talán nem.
A szemetek mindent elvittek belőle, táskámat, irataimat, a hangszórókat és a magnót is. Legjobban az fájt, hogy a magnóban benne volt a demónk. Legalább azt otthagyhatták volna.

2001. október 27.

Most néztem meg a kaput. Próbáltam visszabiggyeszteni a helyére, de reménytelen. Judit folyamatosan hisztizik, hogy lehetek ekkora barom. Picit már idegesít. Persze ő máshogy emlékszik a hajnalban történtekre. Ittam, talán többet is, mint kellett volna, nem tagadom. Amikor beültem az autóba határozottan képesnek éreztem magam arra, hogy hazavezessek, vagyis, hogy Judithoz. Aztán az a fránya fűtés tett be szerintem, de ez már lényegtelen. Judit hajnalban már messziről meghallotta, hogy jövök, meg kéne javíttatnom a kipufogót. Kinézett az ablakon látta, ahogy a kapunyitót nyomkodom. Aztán letettem és vártam. Judit éjszakára lezárja a kaput, félős a drágám. Szóval szerinte álltan pár másodpercet, mint aki arra vár, hogy kinyíljon a kapu, majd teljes gázzal nekirongyoltam. A kapu kidőlt, én meg átmentem rajta az autóval. Nem tudom, nem figyeltem, hogy nyitva van-e. Annyi idő alatt máskor ki szokott nyílni. Jó, tudom, mindig lezárja estére, kulcsot is adott hozzá, de most tényleg ekkora ügyet kell csinálni ebből?

2005. június 5.

El kellene adnom ezt az autót. Múltkor az önindító miatt tologathattam, most meg ez a csukló-féle.
Épp a városba indultam. Egy új tanítvány jött volna órára, és én szokás szerint késében voltam. Ráadásul a tankadó mutatója is feküdt, amióta leszívták a naftát belőle, sosem tankolok bele sokat.
Épp a benzinkúthoz kanyarodtam be, amikor egy hangos reccsenést hallottam, az autó bal eleje picit lejjebb ment és olyan volt, mintha hatalmasat fékeztem volna. Kiszálltam, a bal első kerék, mintha kitört volna a helyéről. Visszaültem, valahogy sikerült félreállnom. Felhívtam a srácot, aki már természetesen a terem előtt várt, hogy át kell tegyük másik napra az órát, majd gyorsan rácsörögtem unokaöcsémre. Mondtam kellene jönni menteni, meg elmagyaráztam hova, aztán lemerült a telefonom. Reménykedtem, benne, hogy legalább a címet hallotta, mielőtt megszakadt a vonal. Bárcsak lenne olyan telefon, amit sosem kell feltölteni... Jó fél órát vártam, mire megjött. Kiszállt, és kivett egy benzineskannát. Azt ugye nem tudtam már elmondani neki, mi a gond az autóval, ezért arra gondolt, biztos megint elfelejtettem tankolni. Hehe, ismer a srác. Megnézte, mondta, hogy valami gömb izé fordult ki a helyéről, meg telefonált párat. Átpakoltuk a gitáromat az autójába, és elmentünk egy autósboltba. Vettünk alkatrészt hozzá, hazamentünk a szerszámaiért, áthúzta a ruháját és visszamentünk. Egy óra múlva kész volt vele. Próbáltam segíteni neki, de az első kísérletnél, mikor a csavarról lecsúszó villáskulccsal rácsaptam a kezére, megkért, hogy menjek onnan jó messzire. Jó gyerek, csak kicsit ideges fajta. Betöltötte még a benzint, amit hozott és elválltunk. Mondta, hogy ha nem akarok máskor így járni, cseréltessem le a másik oldalon is ezt a bigyót, mert az is eléggé odavan. Lehet, hogy hétvégén kicserélem. Láttam hogyan kell, nem tűnt túl bonyolultnak.

Válságban a világ, egyik katasztrofikus forgatókönyv követi a másikat, ettől függetlenül a karácsonyi őrület lassan ötödikbe kapcsol és leforogja a kilencezret.
Ha Önnek már most fáj a feje a tömött polcok látványától és ökölbe szorul a keze az egymilliomodik Last Christmas-Jingle Bells -kombó hallatán, akkor figyeljen egy kicsit ide, talán enyhítünk baján.

Ingyen, mert olyanok vagyunk. Tényleg.
Nem kell semmit aláírni, nem kell semmit kitölteni és elküldeni, ellenben mi sem küldünk alumínium kulcsot az új autójához és nem kapartatunk mágikus mezőt edénykészletért.

Nem, csupán egy fotót kérünk. Egy fotót gyermekkorából, ahol kedvenc játékával (kisautók, lánctalpasok, mindenféle közlekedési eszköz) látható boldogan csillogó szemmel. És egy fotót a közelmúltból, amellyel bizonyítani tudja, hogy szívéhez nőtt kedvence nem végezte a szemétdombon, hanem a mai napig várja, hogy újra felfedezzék a padláson, netán gyermekének tartogatta emlékül, hogy ő is megtanulja a játék örömét a szőnyegen-parkettán-homokozóban, inkább, mint a tévéképernyő vagy a monitor előtt.

Valami ilyesmit, mint amin kis prokee flottamenedzser látszik:

És persze a bizonyítékot, hogy megvan még.

Szerkesztőségünk persze jól megcsócsálja a kapott képanyagot és dönt. Talán érdemes venni a fáradságot, hiszen egy szerencsés nyertesnek megoldódik a gondja. A nyeremény ugyanis nem piskóta, hanem egy félprofi 1:28-as RC versenyautó. És igen, legyen itt a reklám helye, mert ritka, hogy valaki nyereményt kínáljon fel csak úgy, önzetlenül, baráti alapon. Köszönjük Zolinak, a managertoys.hu -nak.

Az egész szerkesztőség nevében (és szerintem a Totalcar szerkesztőgárda javarésze is egyetért ezzel) tanúsíthatom, hogy eszméletlen jó móka és kitűnő szórakozás. Nem csak gyereknek, felnőttnek is.

Játsszon és nyerjen! Narancssárga 148-as Tatra billencsek és orosz lánctalpas holdjárművek előnyben :)
Ennyit megér a McLaren F1.

Képeiket az autofilia.blog.hu@gmail.com címre küldjék Akkor és most tárggyal. A határidő december 20. (szombat). A szerencsés nyertessel felvesszük a kapcsolatot és a futárszolgálat 24 órán belül kézbesíti a nyereményt, de akár a managertoys üzletében is átvehető lesz személyesen egészen december 23.-ig. A képeket természetesen közöljük és az olvasók is eldönthetik, megérdemelten nyert-e az adott játék.

A nyeremény:

A Firelap Nanoracer2 a piac legkedvezőbb ár/érték arányú 1/28-as méretű RC-modell ajánlata. A dobozból kicsomagolva egy fényezett, részletesen dekorált karosszériát, monocoque alvázat, és minden igényt kielégítő, programozható AM 27mHz-es távirányítót találunk. Az alváz alacsony súlypontjával, elöl-hátul rugózott felfüggesztésével, differenciálművével és precíz vezérlő elektronikájával a pálya ördögévé teszi a Nanoracer2-t. A készletben található alkatrészek segítségével pillanatok alatt lehet az alváz karakterét (közép,- felső- vagy farmotoros), illetve tengelytávját megváltoztatni, és a karosszériát is pár mozdulattal cserélni lehet. A jó teljesítményhez a különlegesen puha versenygumik is hozzájárulnak - szükség is van a megfelelő tapadásra, hiszen a tenyérnyi versenyautók 20-25 km/óra sebességre képesek, és ezt még tuning alkatrészek későbbi beszerelésével tovább is lehet fokozni. Csak az érdekesség kedvéért: az 1/28-as méretarányú autó 20 km/óra sebessége egy igazi autónál mintegy 560 km/órás tempónak felelne meg.

A karosszériáktól függően (akár a Kyosho MiniZ karosszériák is felszerelhetőek!) változtatható a nyomtáv és tengelytáv és szinte minden alkatrészt le lehet alumínium, illetve szénszálas alkatrészre cserélni, sőt világítás és alvázfény is szerepel a speciális alkatrészek listáján! Akár golyóscsapágyakat, golyós differenciálművet, CNC forgácsolt alumínium felniket is szerelhetünk az autóra, tovább javítva vele a kezelhetőséget.

Az ádáz csaták a nappaliban vagy az irodában akár egy órán át is tarthatnak megállás nélkül, 4 db jó minőségű mikroceruzaelemmel/tölthető elemmel igen hosszú játékidő biztosítható.
 
Tulajdonságok:
•  Komplett Ready-to-Run (RtR) készlet, INOPO távirányítóval
•    Készre szerelt alváz
•    Fényezett és dekorált karosszéria
•    Kifinomult első futómű, speciális geometriával
•    Nagyfelbontású kormányszervó és motorvezérlő
•    Óriási tuning alkatrész és karosszéria választék

A készlet tartalma
•    Készre szerelt alváz elektronikával,nagy tapadású gumiabroncsokkal
•    Fényezett és dekorált karosszéria
•    4 különböző motorfogaskerék az ideális áttétel beállításához
•    Alkatrészek a különböző alváztípusokhoz
•    2 csatornás, 10 memóriás, LCD kijelzős, programozható INOPO AM 27 mHz távirányító
•    Szerszámok

Szükséges tartozék
•   4 db. AAA-NiMH-Akku vagy elem (modell)
•   8 db. AA-NiMH-Akku vagy elem (adó)
•   Töltő

Műszaki adatok*
Hossz: 125-134 mm; Szélesség: 70-776 mm; Magasság: 35 mm; Nyomtáv (elöl): 61, 5-63,5 mm; Nyomtáv (hátul): 59-65 mm; Tengelytáv: 86-98 mm; Gumik (elöl): Ø25x8 mm; Gumik (hátul): Ø25x11 mm; Súly: 130 g; Motor: 130-as

*A műszaki adatok az alvázra vonatkoznak, a karosszéria nélkül! Mivel az alváz hossza és szélessége változtatható, egyes adatoknál a minimum és maximum értékeket közöljük!

Ha többet akar megtudni a Nanoracer 2-ről, itt segítenek, hivatkozzanak csak ránk:

H-1055 Budapest, Váci utca 4.
Telefon: +36 1 318-1944 Mobil: +36 30 954-1874

Ezerkilencszázkilencvenkettő.

Hét éves vagyok.
Koromhoz képest igen előrehaladott autóbuzisággal vagyok megfertőzve, köszönhetően a csehszlovák autósújságoknak, tévéműsoroknak, autóállománynak és a külföldi rokonaimtól kapott autókatalógusoknak.
Novemberi délután, már kicsit csípős hideggel.
A házunk előtt megáll egy - a hang alapján számomra ismeretlen - autó. (A házban lakó autótulajdonosok kocsijait motorhang és ajtócsapódás alapján is meg tudtam különböztetni).
Szokatlanul mély tónusú hangja van, mintha egy kisebb teherautó lenne.
Csöngetnek. Szaladok az erkélyre, hogy megnézzem ki az, és nem utolsósorban megnézzem a szokatlan hang forrását. Anyám utánamkiabál:
- Ne próbálj papucs nélkül kimenni!
Természetesen a szülői felszólítás - egyik fülön be másikon ki.
Kilépek és a hideg korlátba csimpaszkodva meglátom a házunk előtti parkolóban életem első valós Mercedesét.

Kavarog fejemben az összes eddig látott Merci fénykép, Dallas momentum, míg észreveszem hogy az autó mellett családunk egyik jó ismerőse, Feri bácsi áll. Látja hogy le vagyok nyűgözve, rámkacsint:
-Lejösz, megnézed?
-Persze. - felelem, és már a balkonajtó-függöny-sötétítő drapéria (dekoračka) rendszer akadálymentes eldolgozásával bajlódok. (A balkonajtó fölső pléhezése beleakad a függönybe, mert a nehéz drapéria rányomja.)
Kabát, cipő. (Gyors belelépéssel a cipő hátsó részének teljes szétgyúrása - egy cipőkészítő mester sírva fakadna ha látná...)
Bevágom a bejárati ajtót, hármasával lerombolok a lépcsőn, Kilépek a novemberi hidegben a ház elé, és meglátom az autót.
Fehér, hosszú, króm, Mercedes jel, recés hátsó lámpák, lefelé konyuló kipufogóvég, dízelkotyogás, tükörüvegek - a gyermeki agyam befogadóképessége komoly sávszélességgel dolgozik.
Minden eddigi autó emléke átértékelődik. Körbejárom, a Feri bácsi nevet:
-Be se ülsz?
Felcsillan a szemem, majd megfogom a hátsó ajtó kilincsét, és beülök a hátsó ülésre. Olívazöld belső tér, decens Wunderbaum illat, a hátsó ülés rugói sezlonyszerűen ringanak alattam. Nem jutok szóhoz a gyönyörűségtől... Króm ajtókilics, krómcsíkos könyöklő.

Feri bácsi hátraszól:
-Gyere üljél be előre, megyünk egy kört.
Átülök előre, az ajtót természetesen csak harmadikra sikerül rendesen becsuknom, mert a megilletődöttségtől nem merem "rendesen" bevágni. Csönd van, a 240-es dízel motor megnyugtatóan és diszkréten kotyog, szinte el sem hiszem, hogy jár. Feri bácsi megengedi hogy kipróbáljam, és tényleg egy ujjal tekerhető a szervókormány. Automata váltó D-be kattint, (PRNDSL - kitörölhetetlenül beleégett a memóriámba), és a Merci méltóságteljesen, szinte hajószerűen megindul, a házunk előtti idegesítő gödrök - amiken a Skodák nagyokat nyekkennek, most kisimulnak. (Nem mintha érdekelnének a gödrök, az autó belsejének "szkennelése", motorhang, illat, színek, krómok, kapcsolók harmóniája teljes mértékben leköti a figyelmemet.)
Villanyrendőrhöz közeledunk, legnagyobb meglepetésemre Feri bácsi hozzá sem nyúl a váltóhoz.
- Látod, csak állok a fékpedálon, és amikor zöld lesz akkor csak leveszem a lábam róla.
Zöld, mellettünk egy Skodában valaki keresi az egyest, mi már csak a visszapillantóban látjuk. Nézem ahogy a szokatlanul nagy betűvel írt számokon kúszik felfelé a sárga sebességmérő mutató. Feri bácsi betol egy Earth Wind Fire kazettát, és a hangszórókból megszólal: - Do you remember, the 21st night of september?

Nem emlékszem, mit csináltam 1992. szeptember 21-én, de az biztos hogy arra a novemberi délutánra életem végéig emlékezni fogok, ugyanis akkor menthetetlenül masszívan megszerettem a W123-as Mercedest. Sőt, az utóbbi időben egyre gyakrabban járok a mobile.de-re, de csak fehér 240 D és automata érdekel ... :-)

Tovább - második rész

Kis vasárnapi matinéműsor, 18 év felettieknek.

Igen népszerű műfaj ugye a férfiszem számára legkedvesebb "tárgyak", úgymint autók és csajok közös fotózása.

Kinek ne dobogtatná meg a szívét a fenti kép - és persze kinek ne szorulna össze a torka kissé, félve attól, hogy a lengén öltözött leányzó a maradék ruhadarabjain található gombjaival, csatjaival összekarcolja azt a gyönyörűséget. :)

Persze tévedés azt hinni, hogy a hölgyek kizárólag a nagy és erős férfiakra autókra másznak rá buknak. Cáfolatként a hajtás után álljon itt egy csokor kép, csajokról, és Trabantokról.

(Aki inkább kárörvendeni szeretne, annak kárpótlásul csajok elakadt autókban itt!)

Néhány hasznos ötlet, amivel kaland mentesebbé tehetjük útjainkat télen. Legtöbb közülük elég egyértelműnek tűnik, mégis általában a legalapabb dolgokról szoktunk megfeletkezni.

Először is ne tudjuk le annyival a téli felkészítését az autónknak, hogy téli gumit húztunk a felnikre, van néhány kellék, amit érdemes lehet beszerezni, illetve néhány dolog, amit ellenőrizni kell.

- Legtöbb benzinkútnál ellenőrizhetjük a hűtőfolyadék fagyáspontját. Érdemes tankoláskor megkérni a kutast, pár perc alatt megvan és jobb ott megtudni, ha esetleg nem megfelelő a szmötyi, mint egy fagyos reggelen felfedezni, hogy a motorból a fagyott víz utat tört magának kifelé.

- Ha már a nedveket vizsgáljuk, cseréljük le a nyári szélvédőmosó folyadékot télire! Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg ezzel is magunkat.

- A benzinkúton ellenőrizzük a pótkerék nyomását is! Nincs annál kellemetlenebb, ha egy defekt során, az út szélén derül ki, lapos kereket cipelünk magunkkal, főleg hidegben.

- Nézzük át a világítást is, működik e az összes izzó. Télen hamarabb sötétedik, gyakrabban van köd, a sűrű hóesés is jelentősen rontja a látási viszonyokat, jobb otthon a meleg garázsban, udvarban, ház előtt cserélni izzót, mint esetleg a sötétben az út szélén.

- Mivel ilyenkor ritkábban mossuk az autót, illetve hamarabb lesz koszos a gyakrabban nedves utak miatt, legalább a fényszórókat és a hátsó lámpákat tisztítsuk gyakrabban.

- Érdemes beszerezni még egy zárolajozó sprayt, amit természetesen nem a kesztyűtartóban, vagy a térképzsebben kell tartani, hanem táskában, kabátzsebben, nehogy már amiatt késsünk el a munkából, mert nem jutunk be az autónkba.

- Ha veszünk zárjégoldót, nézzünk körül a polcon, ahonnan leemeltük, találunk ott még néhány hasznos holmit. Például jégoldó sprayt, amit én személy szerint nem igazán szeretek, nagyon kevés termék van, ami tisztességes munkát végez és nem fagy vissza a szélvédőre, én szívesebben kapargatom az ablakokat.

- Ablakkaparóból is rendkívül széles a kínálat, ne spóroljunk rajta, pár száz forintos tétel. Érdemes lehet olyat venni, aki hosszabb nyelű és egy kis seprű is van rajta, így nem koszoljuk össze a ruhánkat és egy eszközzel a havat is el tudjuk távolítani az autónkról.

- Egy pár bundás kesztyűt is érdemes a kosárba raknunk. A hó hideg, percekig nyúlkálni benne elég kellemetlen, és ha arra gondolunk, úgyis húzunk kesztyűt ha hideg van, akkor sem árt egy külön kesztyűt venni, nehogy a „civil” kézmelegítőnk rögtön a reggeli takarításkor elázzon. Tiszteljük meg annyira a többi autóst, hogy tisztességesen letakarítjuk az autónkat. Pár perccel, talán tovább tart, de mi sem örülnénk, ha egy olyan autó mögött kellene mennünk, amiről a menetszél folyamatosan a mi autónkra fújja a rajta hagyott havat.

Hadd szóljak közbe - én kaparót és jégoldót is tartok az autóban.

- Sok éves jégoldás után ragaszkodom a pumpás kiszereléshez, két okból is. Egyrészt takarékosabb(-nak tűnik), másrészt pedig a fémpalackos spray borzasztó hideg tud lenni reggelenként, ellentétben a műanyag pumpással.

- Jégkaparóból sem mindegy, mit vásárol az ember. Kesztyűm mindig van, így a "bundás" jégkaparók nem vonzanak. Sokkal inkább figyelek arra, hogy rézpengéset vásároljak be, ez ugyanis lényegesn strapabíróbb a műanyagnál, viszont ugyanúgy nem karcolja a szélvédőt.

Az autó takarítására autómosó kefét használok, már úgy értem, hó ellen IS. Folyamatosan a vezetőülés alatt tartom. Annyira nem zavar, hogy egész évben ott van, nyáron sem veszem ki. Nincs útban, és télen nem felejtem el visszatenni. :)

- prokee -

- Egy pokróc a csomagtartóban szintén hasznos lehet. Ne arra gondoljunk, hogy a mi autónk kiváló műszaki állapotban van, sose fog elromlani, gondoljunk inkább arra, hogy út közben megállni kényszerülhetünk, hirtelen havazás, vagy baleset miatt és az is megeshet, hogy sokáig kell egyhelyben állnunk. Előfordult, hogy az egyik anyagbeszerzőm egy hatalmas hóvihar miatt lezárt úton töltötte az éjszakát, azóta nála mindig van egy meleg pokróc. Ugyan ezen okból kifolyólag érdemes mindig teli tankkal nekivágni utunknak, gondoljunk arra, hogy órákig állhatunk egy helyben, kellemetlen, ha akkor fogy ki a nafta az autóból.

- Egyre több helyen kérhetik Magyarországon is a hóláncot. Mindenki tudja, közlekedik e olyan helyen, ahol kellhet, ha igen érdemes azt is beszerezni és picit begyakorolni a felszerelést még mielőtt élesben kellene használni. Nem olyan pofon egyszerű felszerelni szakszerűen, mint amilyennek hirdetik.

Érdekes népszokássá vált az alibihólánc vásárlása. Mióta bizonyos országokban a téli időszakokban ellenőrzik a hólánc meglétét, számos, üzemszerű használatra egyébként alkalmatlan létramintás láncot vásároltak tőlem.

Látható, hogy a fenti, létramintásnak hívott (mert a keresztláncok úgy sorakoznak, mint a létra fokai) lánc esetében elképzelhető olyan helyet, amikor a szemek egyike sem éri a földet. Így előfordulhat, hogy a kerék forog a láncban.

Itt pedig egy trapézmintás, amelynek keresztláncai úgy vannak kialakítva, hogy minden pillanatban a földet érje a lánc valamely része. Így a kerék nem foroghat el a láncban.

Nos, a tömegmodellek esetében a két típus között ezer, netán kétezer forintos különbség van. Ennyivel olcsóbban juthatunk egy olyan lánchoz, amit ellenőrzéskor nyugodt szívvel tudunk bemutatni, ám adott esetben pont ugyanúgy nem tudunk tovahaladni vele, mint lánc nélkül.

- prokee -

- Nálam télen szokott az autóban lenni egy kis zsák homok is. Én olyan helyen lakom, ahol ritkábban takarítják az utat, és elég meredek is a házunkhoz vezető út. Idáig csak egyszer kellett használnom, de akkor nagyon jó szolgálatot tett. Homok helyett lehet más érdesítő, tapadást segítő anyagot is használni, az útszóró sót én annyira nem favorizálom. A só magába szívja a nedvességet, beboltozódhat, ha szükség van rá elképzelhető, hogy egy hatalmas sótömb fog kipottyanni a zacskóból és nem is igazából olvasztó hatás miatt kell, inkább, hogy jobban tapadjon autónk kereke.

Még valami.

Különösebb kommentár nélkül a képek készítésének ideje:

07:11:24

07:11:32

07:11:46

07:14:20

07:16:32

07:16:40

Ez nagyjából 5 perc volt. Körben.

Az ablakokat takarítsuk le rendesen, a fent látható módon, ne csak egy lőrésen át nézzük a külvilágot. Sokkal könnyebben észlelünk mindent körülöttünk. Például egy tűzoltóautót, vagy egy elénk lelépő gyereket. Egyik ismerősömet ma (2008.11.25) reggel majdnem azért ütötték el zebrén, mivel a vezető hölgy nem takarította le az autót. Tehát fő az alapos tisztítás, nem kellemes, ha egy fékezésnél, entán vészéfekézsnél a tetőről egy kiadós hó hullik a szélvédőre. Megtörtént eset, hogy ezt az autóstárs próbálta abalaktörlővel letakarítani - sikertelenül, majd szégyenszemre ki kellett szálnia az út közepén, és takarítani. Pedig elindulás előtt tényleg csak 5 perc, és az autós is meleg, mind az utastér, mind a motor.
Tehát a hómentesítésről tájékoztassuk autóstársainkat, ha máshogy nem megy, akkor kiszálással, jelzésképpen mi takarítsuk le előlük a havat.

Rocko

Vannak még hasznos ötleteitek? Nosza, írjátok meg!

Egy benzinkúton készítettem ezt a képet. A Kalos tulaja valószínűleg egy hölgy.

Önkritikája minden esetre van.

Lehet, hogy ő is halmozottan hátrányos?

Nem tudom emlékeztek-e még a 72-es Celicára, benne a nem egészen épelméjű 1.8T - illetve 1.8 BiTurbo Kompressor - motorral. A tulajával telefonszámot cseréltünk anno, amit én sikeresen elhagytam.

De most csoda tötént! Az internet áldásának hála a srácok megtaláltak. :)

A Brutal Bikes csapata át is küldött kb. 50 fotót az autó építéséről, illetve magát a történetet. Amíg átrágom magam rajta, és összerakom a sztorit addíg is itt van pár fotó ízelitőnek!

Hohohó, miről értesített minket Tündér (és az Index-omm)? Mi, közösségileg megvetjük a bulvárt, azonban ezért érdemes fellapozni a Velvetet. Szóval arról kaptunk hírt, hogy Tie megnyerte Jáksó László Range Roverét. Pedig csak egyszer ült Tie kocsijában Tündér, holott ő fokozottan hírességfokozófaktor. Tessék csak megnézni a barátját, prokee-t, aki szerepelt már párszor a Fábry Sándor féle Esti Showderben.

Nos, innen szeretnék gratulálni a szerkesztőség nevében az új tulajnak, valóban megérdemli az autót, gondos kezek közé került. Ja, hogy a gondoskodás mellett mi volt a másik ok? Hogy hasonlít a hozzá hasonlóan őrült Adam Savage-re, aki a Discovery Channel Állítólag (Mythbusters) című sorozatának egyik műsorvezetője. Értelemszerűen ekkora ajándék esetén adózni kell, ezért Tie-t kizárjuk a soron következő 3 játékból. :)

Pécsi költőnket, Lowtyo viszont megihlette a nyeremény, fogadjuk tőle egy ide illő vers két sorát:

Ezen a táblán nem keveset gondolkodtam. Vajon mi lehetett az ok, hogy kitették? Féltek, hogy a kukorica táblából kiérkező kombájn nem áll meg a sor végén és nem ad elsőbbséget a bicikliseknek? Esetleg utat gondoltak készíteni a szántóföld közepére? Nem tudom. Minden esetre ez legalább nem zavaró, nem úgy, mint az utakon kinn felejtett sebességkorlátozó táblák, ugyanakkor szórakoztató. Én nagyon jót derültem rajta.

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.