Autófila

Polonez-képek keresgélése közben Zaporozsec-képeket keresgéltem - összefüggéseket most ne tessék keresgélni.

Így jutottam a fotopartner.hu oldalára, ahol egyedi grafikával ellátott ajándéktárgyakat lehet rendelni. Mondjuk autós bizbaszokat.

Azt most ne boncolgassuk, mennyire egyedi a Google képkeresőjéből kirángatott képeket vízfesték effekttel ellátni MS Photo Editorban, nem ez a lényeg.

Igazából attól vert ki a víz, hogy lehetnék én mondjuk Zaporozsec-rajongó is. Önmagában ezzel nem lenne baj, csak egy hajszálnyival cikisebb, mint a Trabant. Viszont valószínűleg lennének olyan rokonaim, barátaim, akik erre az oldalra tévedve rendelnének nekem tréfás Zaporozseces relikviákat.

Tessék csak kattintani ! milyen autó is van a képen ?

Ugyehogyugye. A Zaporozsecesnél csak az NSU-sok sértődnek meg jobban, ha összekeverik a két autót.

Persze lehet ezt is überelni. Csak annyit kell tennünk, hogy lezaporozsecezünk egy Chevrolet Corvairt...

Szerezz nekem egy övcsatot!

Ezzel a kéréssel fordult hozzám egy ismerősöm. Furcsán nézhettem rá ezért megismételte:

• Tudnál nekem szerezni egy övcsatot?
• Miért? -kérdeztem.
• Hát mert ez nem illik bele! - és ezzel felmutatott egyet.

Ekkor jöttem rá miért is kell ennek a jóembernek valójában a csat. Ja igen, sípol a kocsi mikor nem vagyok becsatolva. - fűzte hozzá. Miért nem csatolod be magad? - akartam kérdezni, de tudtam nála felesleges. A probléma oka az volt, hogy emberünk kocsit cserélt és a VW által rendszeresített csattípus nem illett a Peugeot-ba. Sőt az illető arcán méla csodálkozás és enyhe felháborodás nyomait véltem felfedezni, amiért így kiszúrtak vele. Hová fajul a világ, hogy ő nem tudja a kedvenc övcsatját tovább örökíteni a következő kocsijába, mert az autógyártók mint valami kisded összeesküvés nem szabvány csatot gyártanak!

• Megkérhetlek, hogy szaladj a falnak teljes erőből? - kérdeztem.
• Miért tenném? - csodálkozott el, arcán zavart mosollyal.
• Mert annál is nagyobbat koppan majd a fejed a szélvédőn ha nem kötöd be magad! - válaszoltam, hátha megvilágítok valamit az elméjében.

De rá kellett jönnöm hiába fáradok. Vannak meggyőzhetetlen emberek. De hát mindenki jó valamire, ha más nem elrettentő példának. Vagy donornak...

Hétköznapi történet. Nálunk a bontóban vásárolt övek kb. 60%-a a kukában végzi, elvágva, övcsattalanítva.
Az meg külön történet, amikor a t. vásárló felháborodva közli, hogy levelet fog írni Anettkának (nem vicc!!!), hogy miért nem lehet külön övcsatot venni, miért kell neki komplett övet vennie, amikor ő csak a csatot használná...

- prokee -

Scheertitől kaptam az alanti videót:

Azt mondják a nagyfejűek, hogy az autók okozzák a légszennyezés javát, ezért állítsuk le őket. Már elnézést, de valaki vizsgálta is ezeket az adatokat? Miért ugrik meg a szennyezettség december harmincadikán és január tizedikén? Az előbbi napon sokan otthon voltak, az utóbbi egy szombati nap. Ha kisebb a forgalom, akkor mégse az autók okozzák a szennyezést? És az hogy lehet, hogy a budai hegyekben is magas értékeket látni? Oda direkt felmennek az autósok? NEM!

Azért nem, mert ez a szálló por, ami a magas értékeket adja. Nos, én ígérem, nem használok pormeghajtású autót, és porszívózok is, de hagyják már abba a nép izgatását és hülyítését. Ismétlem: nem a (benzines) autótól ekkora a légszennyezettség. És ha szeretnénk tudni, hogy honnan jön a por.

Innen:

Persze nem vagyok részrehajló, láttam ma két utcaseprőt is, na de miért csak ma? Miért csak riadó után? Miért csak egy nappal? Miért nem előtte?

Lehet mondai azt is, hogy ez nem az a por, de nem hiszem, hogy a tengerparton kívül bárki is szereti a homokot lába alatt, szóval nem árt, ha takarítjuk az utcákat.

Szombaton Rocko barátommal autónézőben voltunk.
Mikor vittem hazafelé, tőlük egy alig 500 méterre lévő út menti kertben megakadt a szemem valamin. Egy rozsdás autóváz orral az út felé, mint aki még hisz a feltámadásban. Rögtön odafordultam és megkértem Rockot fotózza már le. Talán a kezdő autóbuziknak még rejtvénynek is fel lehetne adni vajon mi van a fotón.

Tatraplan

A Tatra gyár háború utáni első új modellje. Kényelmes 6 személyes családi túraautó.

Aki bővebben olvasna róla itt megteheti. Ezen az oldalon nagyon részletes képanyaggal, illusztrált bemutatását találja a típusnak, és olyan érdekes típusváltozatok fotóját is megcsodálhatja mint a Monte Carlo kupé vagy a Tatraplan Cabrio kivitelét. Aki az oldalt végiggörgeti, jutalmul talál a legvégén egy finom karikatúrát, ami a Tatra-k egyik védjegyként elhíresült előnyét mutatja be. 

A szombati terepszemle végén lefoglalóztam egy autót Pesterzsébeten. Nagyon jól néz ki tényleg. Ezt az autót látva lemondtam (egyelőre) a másik két vágyamról, a BMW E34 és a Mercedes W124 típusáról. Mindkettő közel áll a szívemhez, és nekem (bocs mindenkitől) a német autók a kedvenceim. Azokból volt is kínálat is meg nem is, volt sok a neten de nem igazán tűnt egyik sem bizalomgerjesztőnek, míg végül akadt egy Mercedes mely sokáig benne volt a pakliban. Márkakereskedésben volt jókat mondtak róla és kép alapján is igen vágyébresztő volt, Kértem még képeket e-mailben, kaptam is, korrekt értékesítőt találtam! A kapott képek a beltérről már nem voltak olyan tökéletesek és igen nagyon tépelődtem mi is legyen, a párom sem rejongott az ötletért, de ha akaratos vagyok meggyőzhettem volna tán.

Viszont én szívem szerint mégis inkább a BMW felé húztam volna de ott nem volt semmi, De semmi legalább kép alapján vonzó jószág, vagy max az ország túlvégén. Csütörtökön aztán két döbbenet ért a Pesterzsébeti jószág mellé odaírták a neten, hogy lefoglalózva :( brü-hü-hü.
Este rávetettem magam újra a netre majd 3 órát nézelődtem, végignyálaztam mindent amit eddig is és már olyan helyekre is tévedtem amit nem is akarnék. A vége felé újra beírtam a keresőbe: BMW 520, és vártam a roncsok özönét. Ehelyett jött egy kép egy 390.000 Ft kikiáltási árú autóról. A színe sokakat kiütne, de nekem perverz módon tetszik az E34 pirosban. :) A gépről sajnos egy kép volt fenn de bőséges leírás amelyben még az az őszinte mondat is elhangzott, hogy a kocsi képen szebb mint élőben!
De ez már nem tartott vissza prédát szimatoltam! E-mailt a srácnak, kérdések és még képek kérése. Több mailt is váltottunk, de képet csak vasárnap ra tudott ígérni addig dolgozik folyamatosan. Hát ez kapufa! Én megyek szombaton Pestre nem tántorít most már semmi. A piros fínomfalat egyetlen számomra nem túl vonzó tulajdonsága az automata váltós mivolta lett volna, de mivel a típus a vágy tárgya volt nálam még ezt is megbocsátottam volna, ha olyan az állapot.

De nem lett se Mercedes se BMW, mert pénteken felhívtam a Pesterzsébeti autót hirdető embert és kifaggattam.
-Tényleg lefoglalták?
-Hát itt voltak megnézték azt mondták visszajönnek érte.
-Foglalót hagytak ott?
-Hát azt nem.
-Akkor szombat délelőtt megnézem!
-Jó jöjjön a címem...
Ez a beszélgetés adott újra reményt arra, hogy egy általam régóta vágyott, érdekes módon nem német gyártmány, egyik példányának legyek gazdája. A gépet szombaton megnéztük Rocko barátommal, lefoglalóztam, és vasárnap kicsi párommal elindultunk érte
Rocko újra csatlakozott csapatunkhoz így hárman mentünk az autóért. Párom ekkor még nem igazán értette miért is akarom ezt az autót és nem a bordó Passatot, de mikor odaértünk és élőben meglátta a kocsit megkönnyebbült. Állítottam én már haza az éjszaka közepén olyan 1958-as Opel Olimpiával amit baráti segítséggel lábon hoztunk haza Budapestről, így mindenre fel volt készülve. Bár erről az autóról legalább már képet látott. Az adásvételi megírtuk pénzt átadtuk, kulcsot átvettük. Kulcs sajnos csak egy van. Az eladó korrekt használati útmutatót rögtönzött nekünk, alig győztük jegyezni a sok infót.

Na kíváncsiak vagytok már? Íme apamackó új kocsija:

Elindultunk, megtankoltunk, pályamatricát vettünk.

Egy kis autópályázás után szerencsésen hazaértünk. Már csak egy kérdés maradt, de hogy mi, azt legközelebb. :)

 Páros vagy páratlan a rendszáma? 

Euro 5 vagy 6 a krönyezetvédelmi besorolása?
(A generátorhang egy másik utcai árusé.)

Hétfőtől tilos a város egész közigazgatási területén a szabad téri tűzgyújtást, illetve olyan anyagok égetése, olvasztása, melyek káros anyag kibocsátással járnak.

forrás: index.

Az közismert tény, hogy én autót szeretnék venni. Az viszont kevésbbé volt publikus, hogy apamackó is keresi a hármas Golf utódját, helyét a családba. Szerencséje volt, a szerkesztőségi levlistán kevesebb, de jobb tippet kapott, mint én, és jóval higgadtabban tudta kezelni a felmerülő lehetőségeket. Valamennyire egymásra is találtunk, mivel hasonló autók tetszenek, csak más-más árkategóriában. Szóval úgy döntöttünk, hogy ma, az úr 2009. évének első hónapjának tizedik napján feltérképezzük a budapesti használtautós terepet.
Alant apamackó beszámolója, amelyet az én kommentárom egészít ki.

A költözés természetesen átnyúlt szeptember 14-ébe, végül éjjel háromkor, már otthon, még alvás előtt csináltam egy képet:

Nos, ígértük, hogy visszatérünk még a Nanoracer pályázat nyertesére, rognorkra és az ő vadonatúj RC-autójára.

Hát íme:

Hello,

amint ígértem, küldök képet magamról és a nyereményről, remélem nem borzasztja el a látogatókat a további böngészésről.

Gondolom feltűnik, hogy nem a kiírásban szereplő McLarent látjátok. Elmondom, miért.
Természetesen azonnal sikerült időt kerítenem a nyeremény becserkészésére. Ahogy beléptem a boltba, streetsa épp szülők garamadáját próbálta eligazítani az RC ajándékok világában, így nekem is jutott pár magányos perc nyálcsorgatásra. Nyugodtan kiteheti a táblát: Ember, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Felhagytam, és módosítottam az elkövetkező pár év to-do-listjét:
- 1:28-as bódét csinálni Wartburgból
- esetleg a bemutatott Skodából
- kusztomizálás
- gyermek ránevelés (folyamatban)
- bowdenes T-55 beszerzés (nem reménytelen)
- RC autó használatának tökélyre feljesztése

Fel se ocsúdtam a következő ötéves tervből mikoron nekem szegezte a kérdést, orvul: mit és milyet?

McLaren vs Ferrari:
Érv: az Enzo alapból szélesebb felnit kap, nagyobb kanyarsebesség.
Ellenérv: A McLaren vázra alapból többfajta bódé rakható. Persze ez nem érv az első után.

Piros vs fehér:
Természetesen fehér, hiszen minden rendes magyar apuka tudja, hogy a fehér a leolcsóbban javítható alapszín a fehér az új fekete, másrészt erre könnyű ráfesteni, ha tényleg kusztomizálásig fajul a dolog. Harmadrészt nem vagyok elvakult Ferrari rajongó.

A különböző beállítási lehetőségek hallgatása közben kissé elvesztem, pár év biztos eltelik, mire rálátok a különböző keménységű rugók, tuningmotorok előnyére, dehát ráérünk.

A boltot ajánlom mindenkinek, ha itt nem tudsz választani, akkor biztos nem az történt, hogy nem találtál kedvedre valót. 

Közben csendben jegyzem meg, fut még itt a háttérben február 15-ig egy másik játékunk, egy navigációért.

Jelen állás szerint a demóképek mellett egyetlen nevezőnk van, aki az MZ Werkét látogatta meg, tehát esélye még bárkinek lehet. Arról nem is beszélve, hogy a második és harmadik helyet nem lesz kinek kiosztanunk.

Tehát február 15-ig még nevezhettek, igen jó esélyekkel.

Hogyan nevezhetsz ?

- Készíts képet

- Töltsd fel az Indafotóra

- A kép nevében szerepeljen a helyszín, ahol fotóztad!

- Lásd el af_palyazat_1 címkével (mert tervezünk még másodikat is!)

- Izgulj !

(A feltöltött képek automatikusan részt vesznek a versenyben, és megjelennek a bal hasáb ajánlójában)

Mint azt a bemutatkozómban is írtam, szeretem a ralit és a '80-as évek autóiparát. Mai elmélkedésem tárgya viszont kilóg a sorból, ugyanis az 1976 és '80 között a Rali VB-n szerepelt Triumph TR7 V8-ról írok.

Az autót, ahogy a nevében is szerepel, V8-as benzinmotorral szerelte a British Leyland. Kétféle ilyen motor létezett akkor a palettán, az egyik a 3500 köbcentis Rover V8 volt, a másik pedig egy 4416 köbcentis motor volt, melyet a Leyland P76 számára fejlesztettek ki eredetileg, de ez utóbbiakat gyárilag sosem építették be a TR7 karosszériájába. 4.4-es V8-cal szerelt TR7-est leginkább Ausztráliában találhatunk, ahol szívesen építették át ezekkel a motorokkal, mivel ezek jóval erősebbek voltak, mint a 3500-asok.

Az 1976-os raliszezonban azonban még nem V8-cal voltak szerelve, hanem egy 2000-es, 16 szelepes sornégyessel, mely a Triumph Dolomite Sprint-ből származott, de 1977-től 1980-ig már Rover V8-asok dübörögtek bennük. Sajnos arról nem találtam konkrét információt, hogy ezek a motorok milyen erősek voltak, illetve mit változtattak rajtuk, mivel a wikipédia idevonatkozó bejegyzései nem adnak erről (sem) információt, illetve hiába ütöttem be a google keresőjébe, ott sem hozott le egyetlen weboldalt sem, ami többet foglalkozott volna ezzel az autóval.

Íme a TR7-es ma, egy múzeumban, valahol az Egyesült Királyságban. Fred Gallagher neve ne tévesszen meg senkit, ő volt Tony Pond navigátora.

TR7-tel versenyzett többek között (a teljesség igénye nélkül) 1976 és 1979 között Tony Pond (később az MG Metro 6R4-gyel is versenyzett), akit 1979-ben és 1980-ban Per Eklund(!) váltott, Simo Lampinen (akiről Karotta itt mesél a Saab 96 kapcsán és helytelenül Lamponen-nek nevezi), illetve David Grainger, aki az első nem gyári támogatású versenyző volt, akinek sikerült versenyt nyernie egy TR7-essel.

Triumph TR7 V8 a Silverstone Classics 2008 egyik napján.

Volt ugye ez a szmogriadós törvény, mely sokaknál kicsapta a biztosítékot.
Nálam is.
Az addig tiszta, hogy nem vehettem meg a kiszemelt autót, mert sárga matricás. Azaz nem teljesíti a környzetvédelmi előírásokat. A hatóság szerint.

Olvasom az Indexet:

Néhány órára maradt őrizetlenül, mégis alaposan lecsupaszították azt a lerobbant Ladát, amelyet tulajdonosa hagyott a 4-es főút közelében Törökszentmiklós külterületén

Azt meg régebben hallottam, hogy a valamikori Trabant gyár egyik legnagyobb üzemcsarnoka azért áll még mindig, mert a sokszáz tonnás présgépek elbontása akkora költséget jelentene, hogy az egyébként roppant értékes ingatlan piaci árát sokszorosan meghaladná.

Így aztán nem éri meg elbontani.

Őrzik, de azt is csak tessék-lássék, hátha néhány évtized alatt elkopik onnan az irdatlan acéltömeg, és értékesíteni, hasznosítani lehet majd az egyébként igen nagy érdeklődést keltő ingatlant.

Persze, azon a vidéken még nem terjedt el a magas színvonalú színesfém-újrahasznosító kultúra. Pedig, csak a megfelelő célközönséget kellene megcélozni, hetek alatt eltűnne a sok kellemetlenséget okozó fémhulladék.

Az a kis kerítés, sorompó, elektromos vezeték meg, ami vele együtt válna köddé, elkönyvelhető volna egyszerű üzleti veszteségnek. Azt hiszem, ezzel együtt is pozitívban zárnának. :)

Jó estét, gyerekek ! Ma este egy éhes kismadárról mesélek nektek...

Történt ugyanis, hogy némi kárrendezés ügyében párbeszédbe elegyedtem egy hazai biztosítótársasággal.

Tudjuk, hogy a kilencvenes években meghonosodott "megélhetési autótörők" megjelenése óta a biztosítótársaságok kissé bizalmatlanná váltak az ügyfelekkel szemben, így a lehető legtöbb kárigényt igyekeznek visszautasítani.

Ennek persze a korrekt ügyfelek isszák meg a levét, hiszen az élet szeret furcsa dolgokat produkálni - a rutinos "kárnepperek" pedig kisujjból kirázva tüntetnek el minden gyanús körülményt, ráadásul általában jól bejáratott kapcsolatokkal rendelkeznek a különböző táraságoknál.

Nos, egy kárrendezési procedúra online-közvetítésére hívlak meg benneteket most. Tudni kell, hogy a történet tökéletesen életszerűtlen, de megtörtént.

Amit egyelőre tudni lehet az esetről:

Két autó érintett az eseményben. Egyik sem rendelkezik Casco-val, ellenben a hatályos jogszabályok alapján mindkettőnek van érvényes KGFB-je, mellesleg két különböző biztosítónál. A két autó tulajdonosa azonos (történetesen pont én vagyok), saját hibás balesete sosem volt, előélete és kártörténete patyolattiszta.

A baleset időpontja december 25. (karácsony) este, a vétlen "A" járművet a tulajdonos vezette, éppen megállt, a vétkes "B" járművet egy külföldi állampolgár, neki nem sikerült.

Az "A" járművön relatíve jelentős, forintban hatszámjegyű kár, bár az autó mozgásképes,  de igen nehezen nyílik-csukódik. A "B" járművön némi festékmaszatoláson kívül gyakorlatilag nincs nyoma az esetnek.

Nos, lehet elmélkedni, tippelni, mi lesz a végkifejlet, vajon a Társaság téríti-e a kárt. A megfejtést még én sem tudom, a procedúra folyamatban. A fejleményekről tudatlak majd benneteket.

Addig is, búvárkodáshoz íme a 190/2004 Kormányrendelet, illetve a 2003 LX. Biztosítási Törvény.

Tudom, tudom, aki bankkal, biztosítóval, taxissal kezd, az sikeres ember nem lehet, de sajnos a KGFB elkerülhetetlen.

A karácsony nem tartozik a kedvenc napjaim közé, van hozzá nagyon szép elméletem miért nem, de ezzel most senkit sem szeretnék fárasztani. Persze az, hogy apa ennyire antiszociális még nem jelenti, hogy a pici lányom is az lenne, neki nagyon tetszett, hogy bárkihez mentünk sok-sok ajándékot kapott, a kivilágított fák, a csillagszórók és, hogy apa és anya is otthon van egész nap. Ez utóbbit mondjuk én is élveztem és azt a sok dolgot is, amit együtt tudtunk csinálni. Egyik ilyen a lassan hagyománnyá váló mézeskalácssütés.

A családban szinte senki nem rajong ezért a finom illatú, puha édességért talán csak én, mégis idén már harmadszor rendeztük meg a családi mézeskalács sütögetést. A tésztát idén nejem készítette, a lánykám és én csupán a formák készítésekor jelentünk meg, igaz ekkor én mindjárt a tésztanyújtás is megnyertem magamnak, ami a mézeskalács esetén nem épp hálás feladat. A kis formák kivágása, viszont annál inkább. Nejem a tavalyi évi móka után már tudta, hogy a gyurmakészletből elő kell vennie a kisautós, traktoros formákat, egy alapos tisztítás után ott vártak azok is minket az asztalon a fóliába csomagolt tészta mellett, kezdődhetett hát a munka. Lelkesen vágtuk ki a különböző alakzatokat a tésztából, nejem angyalkákat készített, lánykám szakajtónyi kisautót szaggatott ki, rajtam meg, miután elkészültem a mézeskalácsház oldalaival és tetejével ismét eluralkodott az elmebaj.

Egy hanyagul kikanyarított bogárral kezdődött, majd a közel méretarányos Mercedes-csillaggal folytatódott, de valahogy egyikkel sem voltam túl elégedett, a tavalyi felhozatal jóval erősebb volt, így nekiálltam egy T2-es 23-ablakosnak. Ezzel kb. fél órára sikerült is elfoglalnom magam, mialatt már két tepsi angyalka, mackó, traktor, Barkas... kisült, így további jármű nem kerülhetett a mézeskalács flottába, ki kellett sütni a kis VW buszt is. A kész művek dobozba kerültek, hogy később, kidíszíthessük őket. Aztán a karácsonyi forgatagba, még összeszerelés előtt valaki gyomrában landolt a ház egyik teteje, a szebb angyalkák mentek ajándékba, jelentős mennyiségű járművet faltam fel én is, így a vízkereszti bontási műveletek után csupán néhány leharcoltabb darab maradt mutatóba, amikkel azonban így is remekül lehetett játszani „húzza a traktor a sort” meg „bukott angyalok támadják a házat” és még hasonló elmés játékokat.

Van több e-mail címem is.
A freemail volt a legelső, de aztán sokszor annyira lassú volt, hogy inkább kerestem egy megbízhatóbbat. Néha persze megnézem azt is, mert egyik barátom mai napig oda küldi a kis vicces videóit, képeit. Ma reggel például ezt.

Nó Fír. Azt hiszem nem tudnék mutatni embert, aki autózik, és ne ismerné az említett matricát. Gyengébek kedvéért:

Ugye, ismerős?

Minap gondoltam rá, társadalmi fricska gyanánt kéne rakni autóra. Vagy olyanra, amiből véletlenül se néz ki valaki ellenfelet (például családi Swift) vagy olyanra, amire mások nem mernek tekinteni ellenfélként (például egy Lancer Evo).

Na de hogyan is került ez az autókra, mi is ez?
Nó fír, azaz nincs kegyelem/félelem/törvénytisztelet. Mind a három értelme igaz lenne a jelenségre, ami a matricát körülöleli. Ugyanis a '90-es évek derekán terjedt el ez az autódíszítési forma, mely leginkább az utcai gyorsulgatók, vagy manapság boyracereknek nevezett egyének autóján. Hogy saját saját indittatásból (ne feledjük, rendszerváltás környéke, az angol nyelv ismerete a fiatalság körében elhanyagolható) kerültek fel vagy már az importált autókon alapáras (a kinti Janik streetracerek hathatós közbenjárására) volt, nem tudom, egyikre se mernék fogadni.

A fenti jelképek ugyanis a No Fear nevű ruhamárkáé. Ezt a céget egy 1989-ben alapította bizonyos Brian Simo alakította. Ő - elvileg - NASCAR versenyző, gyakorlatilag nincs számmottevő sikere a sportágban. Annál inkább a cégében, hiszen az mára már kinőtte magát, a Pepsivel közösen van energiaitala, a No Fear életstílussá nőtte ki magát, kaphatunk sport felszereléseket motocrossozáshoz, szimpla ruhákat vagy ruházati kiegészítőket, szóval az extrém, illetve technikai sportok közt jól csengő név ez.

Tehát így, innen jön a matrica. Ne feledjük: NÓ FÍR!

- Egérkém, veszel nekem valami szép autót?
- Bogárkám, tudod, hogy nem állunk valami jól...
- Egérkém, nem baj, ha nem új, csak olyan ari csajos legyen!
- Jó, rendben.

Két (számunkra legalábbis) fontos hír az évkezdetre:

- Végre él a http://www.autofilia.hu domain. Emellett persze a http://www.autobuzik.hu is maradt, mindkettő ide vezet (www nélkül is). Használjátok kedvetekre, talán könnyebb megjegyezni, mint a blog.hu-s címet.

- December végétől hivatalosan is él az Autófília Egyesület. Ez több okból is fontos lépés számunkra - például azért, mert így végre legyárthatjuk a régóta tervezett Autófília logós pólókat, matricákat, szopóálarcokat, rúdvibrátorokat.

...és természetesen 2009-ben is Autófília.

Autókról. Őszintén.

Az Autófília csapata (észrevette már valaki, hogy mostanában minden posztomat így kezdem?) nem szereti a dízel autókat, ezt meg is énekeltük Móron. Nekem például nincs különösebb bajom velük, de ne mondják el senkinek!

A most következő történetet amolyan városi legendaként sokan mesélték már nekem, ám ezúttal egy cimborám adta elő, ugyanis vele tényleg megtörtént.

A sztori főszereplője egy barátom, nevezzük Gáspárnak. Gáspár nem az a kifejezett autóbuzi, nem érdeklik túlzottan az autók, vezeti-használja őket. Japán autót vett magának, elégedetten használja évek óta. Mióta jogosítványt szerzett csak benzines autókkal jár, az utolsó dízel, amit hajtott, az oktatója GOLF II-ese volt.

Egyik este a főnöke a kezébe nyomott egy kulcsot, és közölte vele, hogy másnap reggel 9-re legyen egy vidéki kisvárosban a céges autóval. Gáspár fáradtan indult haza a munkából, majd szomorúan konstatálta, hogy az autóban kevés a nafta. Nem akart reggel még a tankolásra is időt pazarolni, ezért még aznap este elment, és teletöltötte az autót finom 95-ös benzinnel.

Fizetett, majd hazament az autóval. Útközben arra lett figyelmes, hogy a motor kicsit rángat, de azt gondotla, hogy csak szét van hajtva az autó, ezért nem is nagyon izgatta magát. Hazaérve azonban leverte a víz, mikor a forgalmiban elolvasta, hogy az autó bizony dízel.

Nem tudta mi ilyenkor a teendő, ezért tárcsázta a benzinkutat, hogy mit kell tennie.. A kutas azonnal rávágta, hogy nem szabad elindítani az autót. Ez eddig rendben is lenne, de őt már otthonról tárcsázta. Szerencsére talált egy embert, aki nem kevés pénzért elvállalta, hogy helyben megoldja a problémát, és visz magával gázolajat is. Megtörtént a dolog, Gáspár pedig izgatottan várta, hogy reggel vajon hol áll meg alatta az autó. Nem állt meg, hibátlanul működött, és működik azóta is, igaz ezek után jobban figyel arra, hogy melyik autóba mit kell tankolnia... 

Egy másik cimborám azóta tud olaszul folyékonyan káromkodni, miután egy talján teherautós sok-sok óra vezetés után 200 liter benzint tankolt merő véletlenségből a járgányba. Állítólag egész sokan nézték, de kevesen sajnálták. 

Tanulság nincs, csak egy tanács:

Nagyon figyeljünk oda, hogy a nem autóbuzi családtagok, esetleg friss jogsis ismerősök megfelelő üzemanyagot tankoljanak, elmagyarázni mégis olcsóbb, mint motort felújítani...

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.