Autófila

A drift, mint autósport nem épp egyszerűségéről híres, hisz rengeteg dologra kell egyszerre figyelni. Például hogy honnan közelítjük meg a kanyart, milyen az a kanyar, meddig húzzuk a kéziféket (ha kell), mikor adjunk gázt és mennyire, hol kezdjünk ellenkormányozni, és mikor tegyük vissza egyenesbe. Tandem driftnél még a mögöttünk/előttünk lévő mozgására is ügyelni kell. Mindezt a lehető leggyorsabban és legnagyobb szögben a felradírozandó aszfalthoz viszonyítva, úgy, hogy az egész performansz a bíróknak is tettszen.

Japánban pedig mostmár az is hódolhat eme sportnak, akinek valamilyen okból kifolyólag nem funkcionálnak megfelelően a lábai. Ugyanis a versenyfelnijeikről híres Weld Motorsport által fémjelzett, európai ember számára gyakorlatilag ismeretlen Toyota Chaser (JZX100) pontosan erre lett kitalálva. Nem kell japánul tudni ahhoz hogy élvezhető legyen a videó, szemmel jól látható minden, és az üvöltő sorhatos hangja garantáltan kárpótol. Nekem a kedvenc részletem a kormányban elhelyezett "kiskormány", mellyel a gázt adagolhatjuk kedvünkre.

A képek és a két sofőr tanulságai alapján nem lehet túl könnyű a vezetése, legalábbis átlag sofőrök számára, akik ahhoz vannak szokva hogy nem csak a kezüket használják.

Szivesen kipróbálnám, mert jó mókának tűnik, fokozatosan hozzászokni hogy nem rugdossuk a pedálokat, és mert át lehet vele érezni többek közt Alessando Zanardi esetét is, aki bár elvesztette mindkét lábát egy súlyos balesetben, máig versenyez, most épp a WTCC-ben.

Innen származnak a képek, van több is érdemes megnézni őket.

Következő márkánk sem mondható kezdőnek, szintén az etceterini család tagja, hasonló alapokat használt mind Bandini, csak itt a cégnek volt egy kis előélete. A céget Giovanni Moretti alapitotta 1925-ben 21 évesen. A háború elött saját tervezésű motorkerékpárokat és kicsi, háromkerekű haszongépjárműveket gyártott. Később, 1944-ben készitett 5-7 személyes elektromos autót is. Moretti 1946-ban fordult a személyautó gyártás fele, és elsőként megszületett a Moretti La Cita. Majd 1950-ben a 750 és 1953-ben a Moretti 600, természetesen ezeknek különböző válltozataik pl.: taxi, coupe, sedan és persze a verseny változatok. Moretti kezdetekben 750 ccm részesitette előnyben, de később nagyobb köbcentivel is jelentek meg Moretti néven autók. Jelentős áttörés 1950-ben történt amikor is a Fiat alapokon nyugvó, Moretti 750 tipusra komplett modell családdal jöttek ki /kombi, coupe, sedan/. Sajnos nem tudták felvenni a versenyt a Fiat 600 szériával mert az ára kb. a duplája volt. A Fiattal kiépitett jó kapcsolat révén, 1957-ben megálapodtak hogy a speciálisan átalakitott Fiatokat Moretti néven forgalmazzák. Széles skálán mozgott a típusválaszték 500, 600, 1100, 1300, 1800, 2100, 2300, 850, 126, 127, 128, Camagnola, 132, de volt itt Alfa Romeo Giulietta és Maserati 3500 GT. A '70-es, '80-as években évi 2-3000 db kapacitással készültek autók, leginkább a Panda és Uno, Regatta tipusok átalakitott, nyitott targa változatai. A Moretti cég 80-as évek közepe fele megszűnt.

1954 Mille Miglia

 1953 Moretti 750ccm Zagato Grand Sport

Moretti F-jr: Fiat alapokon, elöl lévő 1100ccm motor, Fiat 600 váltó, alu test.

1954 Moretti Sport 750ccm

És íme a gyönyör! 

1954 Moretti Super Sport 750ccm Twin Cam Coupe

1954 Moretti Coupe 750 ccm

1955 Moretti 750 ccm

1956 Moretti 750 Sport Le Mans

1956 Moretti 1500

1956 Moretti 750 ccm

1958 Moretti Coupe 750ccm

Moretti coupé 2500 SS

Fiat Panda Rock 1986

Hallottál már a megépített, de sosem használt autópálya-viaduktról ?

Hallottál már a 2.3 km hoszú, önmagába visszatérő autópályaszakaszról ?

Ezekről, és még sok másról olvashatsz Fricy Építős blogján.

Nekünk tetszik, reméljük, neked is.

Van ugye ez a Rocko vegyél már egy rendes autót vazzeg mizéria, melynek keretében több ajánló is született már, de a szerkesztőségi levlistán is folyamatosan megy az "ezt ne vedd meg, mert... hanem azt, mert az jó..." satöbbi szövegek, és természetesen ezekhez is járnak a linkek. A posztot érő hirdetést én találtam, fel is dobtam, ő le is csapott rá, hogy majd ő megírja, de aztán lehurrogtam, hogy "Én találtam, hadd írjam meg én."

Na, de térjünk a lényegre. Vegyünk egy családapát, aki el akarja adni felújított Honda Accordját. Az autó leírásának botrányos helyesírásától most eltekintenék - de azért a hirdetés print screen-jén bekereteztem -, foglalkozzunk most a képekkel.

Rendben van, hogy családapa az eladó, meg az is, hogy a gyereket valószínűleg nem tudta kitessékelni az autó elől, de az, hogy ezeket a képeket feltegye a használtautó.hu-ra, az szerény véleményem szerint botrányos...

Képek alant, a hajtás után.

...és akkor történt az, hogy a Csikós posztjai, meg a Pista garázs bulijai miatt belém bújt a kisördög, aztán jól kibeleztem a Mazdát. Táppénz, a fogyasztói társadalom nyelvére fordítva kikapcsolódás. Rendben, kitisztítom a kárpitokat – mondogattam magamnak, de ez így nem kerek. Vannak néha szabad estéim, meg hétvégék amikkel kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit elrabolok belőlük magamnak. Fene mód kikapcsolja ám az embert amikor a friss levegőn a garázs udvaron bütykölhet, fényesítgetheti a szeretett gépet.
A Vénasszonyon konkrétan a műszaki is lejárt, így - mivel szerencsére nem sürgős – van időm gondolkodni is. Ha már szétszedek valamit, azon azért „reszelek” is kicsit. Sokat foglalkoztam a motorral, a futóművel. Az optika is majdnem összeállt már. Vannak további terveim persze, de ezek most egyenlőre vörös listán vannak, mert nagyobb kupac zsetont is bele kell verni, de azért jövőre szerintem összeáll a négykerék-hajtás és kompresszoros motor.

Visszatérve, nem sokat foglalkoztam a beltérrel. Alapvetően élhető, sőt igazából a kellemes kategória. Plüss ülések, plüss padló, műbőr szerű műszerfal, króm kiegészítők. Az ülések remekek, hosszú távon is nagyon kényelmesek, hatalmas állítható oldaltámaszokkal. Maga a váz is rendkívül masszív. Ne keret és rugók, hanem egy retro vadászgép páncélülésére hasonlít inkább. Nem tudom, valamiért jól esik ránézni, biztonságot sugall. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy szerzek egy bontott 626 ülést a Csótányba is.

Megint ki kell térjek kicsit arra, hogy miért is jó „garázsozni”. Van akit a társaság vonz. Haverokkal szerelni jó! Alap.
Van ám egy másik oldala is. Amikor már az ember töke tele van, fogja a szerszámos ládát, és elvonul. Be kell tenni valami kellemes zenét, aztán bele lehet mélyedni.

Zenének például itt van siklósi haverjaim, a Peet zenekar nótája. Az Egyszer volt hol nem volt szerintem az egyik legzseniálisabb este autózós/szerelős zene! Ez szerintem nekik is lejött. (...és külön ajánlom Lowtyo figyelmébe! Dőlj hátra és mosolyogj Barátom.)

Ki lehet kapcsolni. Gondolkozni. A technikával való „bütykörészés” azért is jó, mert átáll az ember agya. Kisimulnak a gondoltok és a gép elemei miatt kényszerűen akár, de a logika kerül előtérbe. Ha megvan a kellő rutin, a meló közben baromi jól el tud kalandozni az ember. Meg lehet fejteni a világot, arról nem is beszélve hogy nagyon szép mesterségekbe is bele lehet kóstolni, esetünkben a kárpitozásba és tán a bőrözésbe.

Kis időugrás, és máris itt ülök a kitisztított padlókárpit mellett. Ég és föld! Eredendően fogalmam sem volt hogyan álljak neki. Felhívtam hát Ommot, hogy azonnal tudja meg a Csikóstól – ha nem alszik épp -  mivel lehet normálisan kiretkelni a szőnyeget, mert kárpittisztító gépet azért nem bérelnék. Csikós épp nem volt, de Pista élből lökte az infót hogy mi kell. Vanish, az a habzó cucc. Boltba be, célpont felkutat, megvesz, tűz haza. Jók ezek a hiper szuper nyavalyák, de azért mondom tutira megyek. Átmentem rajta egy vödör Hyperdolos-öblítős vízzel. Az iparibb kosz darabokat ki is hozta, fekete lett a víz a végén. Used item: szivacs. Az kell, a kefe túl durva, az tép.

Előtte

Utána porszívó – az majdnem zárlatos is lett annyi vizet szedett ki. Hagytam megszáradni (1 nap), és utána mentem neki a 9-1 sűrítési arányú eltüntető oxi akcióval. Szárad, porszív, pöpec. Igazából nem hiszem, hogy valaha is porszívózásnál komolyabb tisztítást kapott a gép. Na nem baj, legalább az ősiszap megvédte a színt, és most így 20 évesen is meglepően természetes érzetű és látványú a japán műszőr.

Utána

Amikor a csomagtartó szőnyegét elvittem egy kárpitoshoz komolyat csavartam az egészen. Az öreg azt mondta, hogy felejtős, nem tud olyat csinálni mint a gyári. Mondom jó, de akkor csináljunk mást, de pofásat. Elkezdett mutogatni különféle anyagokat, de még az Audi A6-hoz használt szövet is olyan kellemetlenül mesterséges volt. Ekkor kiszúrtam egy fejtámlát a munkaasztalon. Kérdem tőle ez miből van? Műbőr? Azt mondja nem, nem. Ez igazi. Kértem mintát. Adott. Iszonyatosan finom, vékony anyag. Azóta azt hiszem meg is fogom csinálni a műbőr hatású műanyag elemek bevonását. Meglepően jó árban van, a forma nem az a hullámos fajta, bicaj nyerget meg már bőröztem. Na, az nem volt egyszerű. Szóval ez lesz. Az üléseket is megcsinálom, közben pedig szétkaptam a váltó előtti kapcsolópanelt. Itt lesz némi rozsdamentes acélbetét, és ezen fogom kipróbálni a bőrözést. Ha gáz lesz, bontóból csere. Ebben a panelban találhatóak az – eredetileg – ülésfűtés kapcsolók, és a csomagtér ajtó nyitó-záró gombja. Azért írtam, hogy eredetileg, mert a bal oldalira a lambda monitor van rákötve, a jobboson meg a kiegészítő computer lesz.

Mivel menet közben programozható, és ki is kapcsolható, így gyakorlatilag egy gazdaságos közúti, és egy elborultabb vezérlés beállítás között válthatok ha kell. Esetleg etanol, de az felénk még felejtős.

Nem akarok bent is sleeperkedni, ki fogom cserélni az ülésfűtés ikonokat Lambda és ECU feliratokra. Offkóz, rozsdamentes acélból lézer-vágva. A világítást meg a műszerfaléra szinezem.

Nem tudom más típusoknál hogy van ez, de én nagyon meglepődtem, mikor a kapcsolók szétszedése közben egy „csapágyas” megoldást találtam. A műanyag öntvény kapcsolótestbe egy acélgolyónak van ágyazat kialakítva,  ami egy rézlemezen gurul, ami libikóka formája miatt érintkezik, és kapcsol ki-be.

Jelenleg itt tartok, szerdán jön meg a kárpit boltba a spéci hangszigetelő lágy filc anyag, azzal kicsit rágyúrunk a hangszigetelésre, és mehetnek vissza a padlókárpitok. Megjön az új hidrotőke fürt is, úgyhogy legközelebb ránézünk a motorra is.

Folyt. Köv. 

Mazdám, Mazdám, te vén soros.
Aztán tudod-e, kié lesz e négysoros?
Tündér kérte, de mit írjak? Légy okos!

Szeresd a Dr-t, mert garázsban szerelni férfiembernek ildomos!

A kerékkulcs nem egy bonyolult szerkezet, semmi más célja nincs, mint a kerék anyáinak, csavarjainak meglazítása/meghúzása, esetleg az emelő tekerése. Na jó, néha lehet vele pofátlan autósokat is fegyelmezni a pirosnál, de ez a ritkább felhasználási mód. 

Maradjunk az alapesetnél, amikor a mackónak embernek kereket kell cserélnie, esetleg csak leszedni, hogy hozzáférjen a felni mögött lapuló dolgokhoz. Ilyenkor a rutinos autós azonnal nyitja a csomagtartót és veszi elő a gyári kerékkulcsot.

A kép illusztráció

Igen ám, de mi van olyankor, ha a gyár mérnökei fillérbaszásból olyan ócska kulcsot adtak az autóhoz, ami mindenre jó, csak épp a fő funkcióját nem tudja ellátni? Vannak ugyanis ilyen kifejezetten kukába való szerkezetek, amivel ember még nem lazított meg anyát/csavart, pláne medve.

Szerencsére barátom nem egy defektnél vette észre, hanem otthon, miközben a féket javította. Azaz csak próbálta leszedni a felnit, hiszen a gyári kulcs úgy tekergett, mint Mészáros Dóra a krómrúdon (mesélték!). 

Ha a gyári szarhoz még jön egy idióta autószerelő is, aki levegőkulccsal becsületesen megtekeri a kerékcsavart, akkor kifejezetten kellemes meglazítani. Ők persze nem gondolnak arra, hogy defekt esetén a kereket le  kéne szedni, csak az a fontos, hogy ne essen le menet közben.

Barátom egy esetleges defektnél a gyári szutykot használva még mindig ott állna az út mellett, várva valakit, akinek van egy NORMÁLIS 19-es kulcsa. 

Konklúzió?

1, Mindig legyen nálunk rendes kerékkulcs.
2, Ha a gyári is használható, akkor nem kell újat venni.
3, Kérjük meg a szerelőt, hogy ne levegőkulccsal húzza meg a csavart.
4, A hipermarketekben kapható elektromos kütyük szart sem érnek.
5, A tuningbótokban' kapható krómozott teleszkópos izék lehet, hogy szép fényesek, de ez az egyetlen funkciójuk dícsérhető.
6, Ne szégyelljünk venni egy olyan cuccot, amin lehet ugrálni, ha kell.
7, Teleszkópos kulccsal kihúzott szárral csak lazítsunk. Soha ne húzzuk meg így a kerékanyákat / csavarokat, mert úgy járunk, mint Pista, aztán utólag már darvadozhatunk.

A spórolós gyártók és a hülye autószerelők pedig monnyanak le. Uff!

A bejegyzést támogatta a: Használjon Ön is keresztkulcsot Társaság.

Az előző rész tartalmából:

- Ez az adásvételi szerződés nem érvényes.

Ennyi volt. Bebuktad az első autódat. Meg a 10 000 CZK környezetvédelmi adót. - mondják a hangok a fejemben.A nő tovább pötyög, látja rajtam, hogy nem kicsit ideges vagyok, kiszól:
-NIncs a szerződésen dátum.

Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó....csak ennyi? Már írom is: 13.9.2008.
Visszaadom, a nő iszonyatos "enterezésbe" kezd, és előránt egy kartondobozból egy fóliába becsomagolt rendszámtábla-szettet.

Az autóm a nevemen lesz végre!
Most már azt se bánnám ha valami megjegyezhetetlen rendszámot kapok. Persze furdal a kíváncsiság, ágaskodok (mint gyerekkoromban, amikor a hűtő tetejéről akartam leszedni az aprót ) hogy a pult takarása mögül meglássam mi lesz a rendszámom. Ferdén van letéve, ezért csak az utolsó 3 számot látom meg: 984.
Micsoda? Ez az álomrendszámom (akármi-B-akármi - 1984) utolsó három számjegye is. Ezt nem hiszem el. Szétrobbanok a kíváncsiságtól mi van a 3 szám előtt. Nő finisel, kijön a vadiúj belaminált forgalmim, összesöpri a papírokat, és ad egy cetlit, menjek fizetni a kasszához 800 CZ-Kt (kb. 8000 Ft), az átíratás költségét. Fizetek, visszajövök, megkapom a papírpakkom a rendszámommal együtt.

6B2 3984

Nem rossz. Jobb lenne 1984-gyel, de ne legyünk telhetetlenek. Kifelé menet találkozok a két sorszomszéd józsival, nekik a cetlijeik háromszámjegyűek, és ötössel kezdődnek.Hát egy ideig még ott lesznek.

8:54 (kb 3 óra sorbanállás és félóra intézkedés után)

Beröffentem az autót, amíg melegszik a motor, az átíratás "megkoronázásaként" rágyújtok (szigorúan autón kívül), feltépem a rendszámok zacskóját, és a parkolóban felrakom a táblákat.  háttérzene: a 240D kotyogása - mintha most simábban járna, lehet hogy ő is örül?) Kiállok a parkolóból, és ahogy kimegyek a főútra, az autó mintha érezné a pillanat megismételhetetlenségét, és a szokásosnál finomabban pakolja a fokozatokat és jobban simítja az útegyenetlenségeket.
A saját (most már jogilag is) Mercedesemben ülök. Pénteken Prágába mentem egy hangfalért, és a D1-es autópálya Vysočina előtti részén általában ilyenkor havazni szokott.(finom tömegbaleseteket okozva), úgyhogy vettem 4 téligumit. Olyan szerencsém volt hogy a gumisnál volt épp 4 barokko felni pléhfelni áráért, úgyhogy egyből megvettem a készletet, 300 CZK/felni árért (kb. 3000 Ft). Még múltkor Libor említette hogy a legnagyobb burzsujok télen is barokko felnit használnak. Most már érzem, lassan, de biztosan burzsujjá válok. A barokko felnik mellé kaptam 3 kerékcsapágy fedlapot is. Azt mondta a negyedik is meglesz, csak most nem volt ideje keresni. Nem baj, 3 még mindig több mint 0. Természetesen Vysočinában havazott, hétfőn kérdezték munkában a többiek, láttad a tévében, Vysočinában hóvihar volt meg minden.

-Tudom, ott voltam.
-Azzal a csotrogánnyal? Te nem vagy normális.

Egy hét múlva Brünnben is leesett a hó. Mit lehet ilyenkor tenni? (azon kívül hogy kipróbálni a hátsókerékhajtást végre egy üres parkolóban - eddig csak elsőkerekest vezettem életem folyamán)
Hidegindításos videót forgatni - ahol a hó nagyszerű hátteret biztosít, vizuálisan elhitetve a nézővel hogy tényleg hideg van. Jó lesz majd nyáron nézni a kánikulában. 

A videó vége azért lett ilyen, mert a kamerát "inverz" üzemmódban kezelték.Amikor vette akkor valójában nem vette, amikor meg nem vette, na akkor vette.

Egyébkébt a fűtés megy, ablakpárátlanítás, lábmelegítés, összes funkció fullos. A videó előtt elkattintottam pár képet is:

Két héttel a hidegindításos videó leforgatása után, lemegyek reggel az autóhoz. Izzítás, fordítom a kulcsot, az önindító kettőt fordul. Ennyi. Lemerült az akku. Nincs idő diagnosztikára, megyek busszal-villamossal munkába. Munkából hívom Libort, nem veszi. Hívom este, másnap reggel, semmi. Végül hívom Jarekot, megigéri másnap délutánra hoz egy akkut. Addig busz-villamos. Ennyit a burzsujságról. :-)

Nagy örömünkre nem kevés post érkezett nőnapi felkérésünkre. A "Fília-közeli" hölgyek természetesen nem vesznek részt a versenyben, ám a három "igazi" indulónkra mostantól szavazhattok.

A tét nagy, a következő, tavaszi Belsőség-Autófília találkozón a győztes hölgy és párja szállását mi álljuk.

Vegyétek hát komolyan, és várjuk a szavazatokat.

Első indulónk: boibo

Második indulónk: Karsai Renáta

Harmadik indulónk: házisárkány

A beküldött postokat köszönjük mindenkinek, reméljük, számotokra is élvezet volt olvasni őket.

Az összes nőnapi postunkat a nonap címke alatt olvashatjátok.

Skandalum!

Minden finom és kevésbé burkolt erőszak ellenére nem vagyok autóbuzi.
Számomra ezek a négykerekűek csupán az utazásomat könnyítik meg, szerelem nem fűz hozzájuk, és orgazmusom sem volt még soha egy V8 hangjától.

Pedig a sors rendszeresen bepróbálkozik nálam.
Anyukám a kórházból egy gyönyörű Csajkával hozott haza születésemkor, a mai napig kedvelem a kényelmes, nagy és méltóságteljes autókat.

Kisgyermekként persze én is nagy mellénnyel soroltam a népszerű típusokat, bár volt, amit jómagam nem nagyon szerettem.

Kedves családi történet, hogy Trabantba nem voltam hajlandó beülni, egyszer 100 forintot kellett fizetnie egy ismerős bácsinak, hogy hazahozhasson a doktornénitől. (ez azért ’74 táján komoly összeg volt) Talán itt dőlt el magasabb szinten, hogy Trabantos lesz életem párja, ki tudja.

Tizedik éve dolgozom egy autóalkatrészekkel kereskedő cégnél, mégsem fűtött soha a vágy, hogy megismerjek minden kütyüt, amit a polcokon látok.

Huszonévesen az ország egyik legaktívabb stopposa voltam, konkrétan így jártam dolgozni. Összeszámolhatatlan, hányféle autóba ültem be és ízleltem meg a különböző „utazási-élményt”. Mégsem szédített meg a lóerők világa.

Főiskolásként hosszabb utazást csak stoppal bonyolítottunk, örök szlogen lett az: „az a kis lapos fekete jó lesz”.

Történt ugyanis, hogy Szolnokra voltunk hivatalosak egy barátunk katonai esküjére (igen ez sem tavaly volt). Magától értetődő módon kiballagtunk Steinmetz kapitány szobrához, és kiszámoltuk, ha megáll a 20. autó, még egy kényelmes kávé is belefér az időnkbe Szolnokon. A megszokott taktika szerint csak magányos sofőrnek és „nyugati” autónak integettünk, kockaladásokkal, teherautókkal, kalaposokkal, női vezetőkkel nem szabad próbálkozni. Barátnőm kérdezte, nos, melyiket? Mire én (a táskámon gubbasztva az út szélén): „ó, az a kis lapos fekete jó lesz a belső sávban”
Nos, nagyon hamar leértünk Szolnokra.

Évek óta rendszeresen végigheverem a Forma-1 közvetítéseket, de soha nem mennék ki a Hungaroringre futamot nézni. (Azért Brnoba kiugrottunk a srácokkal...) Még drukkolni is szoktam csendben, de itt sem a technikai paraméterek a mérvadók. Vagy szimpatikus a sofőr, vagy nem. Ilyen egyszerű a képlet.

Aktívan járok autóbuzi társaságba, mégsem veszek a kezembe villáskulcsot. Úgy néz ki, én leszek az ellenpólus. Befogadtak kakukktojásként, ez azért jóleső érzéssel tölt el.
Engem a nyomatéknál és a végáttételnél sokkal jobban érdekelnek az emberek maguk. Büszkén mondhatom el, értékes, érzelmekben gazdag barátságok születtek a társaságban. Üdítő összejönni a fiúkkal, titokban mosolyogni a motortér fölé hajoló és átszellemülten sóhajtozó arcok között. Izgalmas feladat „hozzáértően” bólogatni a világmegváltó szerelési tanácsok kereszttüzében. Beleszólni a társalgásba bölcs módon ritkán szoktam, szerintem egy nő inkább háztartást vezessen, mint traktort.

Autós szakirodalmat ritkán olvasok, egyszerűbb megkérdeznem az élő lexikonomat, tőle bármilyen hülye kérdésre választ kapok.

Végigkísér az életben a benzingőz, eddig sikerült ellenállnom.

Még jogosítványom sincs.

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Az autó és én

Első munkahelyem mi lehetne más, mint egy autókereskedés. (Mindig is tudtam, nincsenek véletlenek.) Mivel szűkebb családomban nem volt senkinek jogosítványa, így értelemszerűen autója sem. Azt sem tudtam, hol van a gáz, fék, stb. Itt viszont nem volt mit tenni, kellett a jogosítvány.

Szerencsére a telephely mellett volt Fehérvár egyik legjobb autósiskolája, így nem volt nehéz kiválasztani a legjobb oktatót. A sikeres KRESZ vizsga után végre beülhettem a kormány mögé. Fantasztikus érzés volt. Egy két rutinpályán megtett kör után az oktatómmal kimentünk először a város határáig, utána irány a belváros. Hétköznap du. 4 körül. El lehet képzelni azt a félelemmel teli örömöt, hogy én „vezetem” az autót. Szinte a piros lámpát sem vettem észre, annyira koncentráltam, hogy melyik lábammal is kell nyomni a pedált, hányasban van az autó, és persze az hol is van az a sebességfokozat, mi a következő? Ekkor döntöttem el, nekem automata kocsi kell! Így telt el a tanulás első fele, amikor is kezdtem ráérezni a dolgokra. Innentől kezdve már nem kellett semmiféle szuper automata, ide nekem a Lada 1.5-ös benzinest! (Így neveztük kedves kollégámmal, Lacival a tanulókocsimat.) Büszke vagyok rá, elsőre sikerült a vizsgám, hibátlanul. Elsőgenerációs jogosítványtulajdonos lettem.

No de minek a jogsi, ha nincs autó? Ha néha el is vittem egy-egy gépet haza, az nem az igazi. Látva ezt a vágyat egyik kedves jóbarátom - aki szintén autószerelő - jutányos áron összedobott nekem egy Trabant 601-et! Az első autóm!

Úgy száguldoztam vele a Velencei tóra, mintha legalább egy Mercivel mennék. Azóta vezettem már mindenféle kocsit, de ehhez fogható élményben, mint a Trabanttal, még nem volt részem.

Jelenleg egy Suzuki Wagon R+ büszke (rész)tulajdonosa vagyok, (amire korábban azt mondtam, soha) még eddig nem hagyott cserben. De mára már „csak” eszköz számomra az autó. Gondolom ezzel még sok nőtársam így van. Ettől függetlenül megszerettem a „MI AUTÓNKAT”!

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Bérlettől a Csirkéig,
avagy Polski Fiat 126-tól a Jeep Grand Cherokee-ig

Jogosítványom viszonylag korán, már 18 éves korom előtt szereztem. Persze ezt az okmányt nem azért kaptam, mert annyira tudtam vezetni...
Annak ellenére, hogy a számomra kijelölt vizsgabiztos az út végeztével közölte, hogy ő bizony kicsit félt, máskor talán menjek lassabban, valahogy megkaptam a papírt. Vezetni egyébként ekkor még nem szerettem, nem akartam. Saját autó hiányában a családi 80-as Audi lett ideig-óráig gyakorlásom eszköze. Az ismerkedést hamar feladtam, hisz a mellettem ülő családtagok nem túl nyugodt természete, és az autó számomra hatalmas mérete hamar kedvem szegte. Ekkor határoztam el, hogy az autó, amin megtanulok majd igazán vezetni, az a sajátom lesz. Ezek után már senki nem tudott rávenni arra, hogy az ő autóján gyakoroljak, én kitartottam elhatározásom mellett. Azt gondoltam, ha az én autómmal próbálkozom, ha az én autómban okozok kárt (ez egyébként sosem fordult elő) az nekem fáj.

Eltelt pár év, amikor is megvettem életem első autóját, egy nem túl szép, narancssárga Kispolskit. Az autót először rövidebb távokra használtam, majd egyre jobban bemerészkedtem a városba, az igazi forgalomba. Az autó tökéletesen megfelelt arra a célra, hogy gyakoroljak, ráadásnak mindenhová elvitt ahová csak akartam. Bérletet megszerettük, mondhatni családtag lett, felújítottuk, megszépítettük.

Rövidesen kicsiny családunk azt a döntést hozta, hogy kellene egy „modernebb”, „komfortosabb” autó is nekünk. Így került hozzánk egy ezüst-szürke Fiat Tipo. Bár az új jövevény hivatalosan férjem nevén volt, mégis én jártam vele, Ő pedig elkezdte az én kis autómat használni. Tipo is hozzánk nőtt, megszerettük. Párom egyetlen bánata az volt, hogy az autó „nem ment”, legalábbis nem úgy, ahogy Ő szerette volna. Nekem pedig csak talán azon nevetséges problémám volt a szerkezettel, hogy 5 ajtós volt. Ekkor még csak, és kizárólag a 3 ajtós autókat találtam szépnek (ma is jobban tetszenek ezek a járgányok, de már találok 4-5 ajtós autót is, ami tetszik). Hirtelen felindulásból eldöntöttük, hogy váltunk, Tiponak mennie kell. Az autó szép volt, jó állapotú, rövid időn belül új gazdára talált.

Nem találtunk viszont könnyen magunknak új autót. Drága uram hiába mutogatott nekem bármilyen típusú autót, én mindenáron Fiat Bravora vágytam. Gondolná az ember adott a típus, futkos is belőle jó pár kis hazánkban, könnyű lesz beszerezni... De nem a mi családunkban. Az autó legyen tengerkék színű, jó állapotú, minél újabb, 1,6 –os, klímás, szerviz-könyvvel rendelkező, magyarországi, de ne budapesti, és még hosszasan sorolhatnám elvárásainkat! Autókereskedő barátunk pár hét után feladta. Azt mondta ilyen autó márpedig nincs! Azért mi csak találtunk! Igaz Pécsről egész Győrig kellett menni, de megérte. Mindketten nagyon szerettük. Szép volt, jó volt, mindent tudott, amire mi akkor vágytunk.

2005-ben aztán gyarapodott családunk, és a korábban annyira imádott 3 ajtós verzió egyre inkább tűnt macerásnak, hisz a hátsó ülésre egy csöppnyi gyerek bekötése nem túl vidám feladat. Persze a csomagtartó méreteivel is akadtak gondok, még a mélynyomót is ki kellett szerelni, hogy a babakocsi beférjen (innentől lett bérlet kétszemélyes, mert a mélynyomó bekerült a Polski hátsó ülésének a helyére). Szóval, lassan beláttuk, Bravótól meg kell válnunk. Autónk szintén könnyen eladható volt, a vevő gyorsan jött (én meg sírtam).

Ekkor jöttek újra a gondok, ismét autót kellett keresnünk! Ez újfent nem ment egyszerűen. Egész Magyarországot végigjártuk. Férjem mindenképp Mercit akart, én meg nagyon nem, hisz (gondoltam ekkor), hogy tudnék közlekedni, parkolni egy ekkora „batárral”!? Rengeteg autót láttunk, kipróbáltunk, a végső döntés egy 2,8-as, 80-as Audira esett. Ez a méret, illetve cm3 még számomra is elfogadhatónak tűnt, a maga csekély 15 literes fogyasztásával. „Adui”(ahogy kislányom még a mai napig is emlegeti) nem volt problémáktól mentes, sok-sok pénzt beleöltünk, hogy olyan legyen, ami Autofil társam fülének, orrának, és egyéb érzékszerveinek megfelelt. Az autót leginkább én használtam, de amikor Ő beleült tudtam kemény pénzeket hagyunk majd a szerelőnknél, így sokszor fenyegettem földugóval, orrcsipesszel... Audi nagyon szép volt, és bár nem tartozik az igazi kicsi női autók sorába, én szerettem vezetni. Rettentő komfortos, finoman kezelhető autó volt, na és a fűtése, az ami nekem ebben a hideg télben nagyon-nagyon hiányzott.
Mivel Pécsett lakunk, és házunk egyenesen a hegyre épült, rájöttünk, hogy kénytelenek vagyunk „Aduit” meneszteni. Az okok: egyrészt sajnáltuk volna a rossz útviszonyokon tönkretenni, másrészt télen is szerettünk volna hazajutni, amihez szükség van a négykerék-hajtásra. Audi meglepően könnyen elkelt, amire a motor mérete miatt egyáltalán nem számítottunk.

Következő (jelenlegi) autónkra egész könnyen (főleg hozzánk viszonyítva) rátaláltunk. Jelenlegi autónk egy Jeep Grand Cherokee. Nem épp női autó, de szeretem. Könnyen kezelhető, szép, lehet vele haladni. Egy aprócska kis gond van vele, a fogyasztása. Nem kellemes a 20-21 literes városi átlagfogyasztás, de az autó számos előnyéhez képest kibírható. Legalábbis mi most így látjuk….

Évekkel ezelőtt, amikor megvettem a Kispolskit azt gondoltam, nekem ennél nagyobb autóm sosem lesz. Ekkora az az autó, amit itt a városban vezetni tudok, amivel találok magamnak parkolóhelyet. Mai szemmel visszanézve ez már nevetségesnek tűnik, hisz soha nem volt gondom egyik autónkkal sem, pedig az elmúlt években jelentősen megnőttek. Emlékszem arra, hogy kezdetben mindig azt mondtam, hogy az én jogosítványom csak előre felé szól, annyira nem szerettem tolatni, ma pedig már könnyedén parkolok, tolatok tűkörből még a Csirkével is.

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Zöld csillag... kigyúlt az égen

Azt mondják, az ember életét meghatározza, nagyban befolyásolhatja, melyik színt szereti, milyen színű ruhákat hord... vagy hogy mást ne mondjak a piros vagy a narancs áll-e  szívéhez közelebb.
Ha valaki azt mondta volna nekem úgy ’96 táján, hogy valaha szeretni fogom a ZÖLDet, hangos kacajjal hagytam volna ott.

ZÖLD!!!!!!!

Agytekervényeim legmélyén tudtam, létezik ez a szín, sőt száz meg száz árnyalatába botlottam, akárhova léptem: A szülői ház kb. 100 méterre áll egy alpokaljai erdőtől; a hóvirág, ibolya vagy a májusi gyöngyvirág egy csokorba gyűjtésénél zöld levelek ezrei vettek körül; anyámék hálójában borzalmas sötétzöld - amolyan méregszínű - padlószőnyeg terült el egész gyerekkoromban. (Ah, íme a borzalmas felismerés: Igen, bármi szembejött velem, ami a kék és sárga teljes összegabalyodásában öltött testet, az a tudatalattimban egyet jelentett ama szörnyűséges műfűszerű akármivel, ami millió és millió szálával mint tucatnyi sötét kígyó behálózta, körbefogta parányi kisdedlétem minden pillanatát...)

Aztán történt valami!
Homályos emlékeket őrzök egy hosszú hajú, magas, ZÖLD szemű srácról, aki betoppant a tanáriba... én meg alternatív, kockás „aligszoknyámban” nem tudtam hová legyek...
Egy perc volt, gondoltam. Túléltem! Néha messziről láttam...

Néhány hónappal később farsangoltunk. Dübörgött a zenéhez nem hasonlítható tuc-tuc... De „túl zenén, túl síp-dobon...” felvigyázóként a művház ajtajában egy erőteljesebb dübörgést is hallottam.
Igen, itt van! Begördült négy alufelnivel az életembe... És ZÖLD, nagyon ZÖLD, nagyon szép METÁLZÖLD.

A kép illusztráció. Ami fotónk megmaradt a sajátunkról, sajnos elég rossz minőségű.

Sosem értettem az autókhoz, szüleimnek sem volt kocsija. Nem is volt hozzájuk közöm. S hogy őszinte legyek-talán épp a kapcsolat hiánya miatt-nem is érdekeltek a járművek.

Ezt a hangot azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem tehettem meg, hogy nem figyelek rá! Nem foghattam be a fülem, hogy ne halljam! Hiszen - hinni akartam minden porcikámmal -, hogy miattam jött. Értem duruzsolt, értem brummogott idáig mind a négy hengerével.

Megértettem, hogy új fejezet kezdődik rövid földi létemben. S ennek az új szakasznak a meghatározó színe a ZÖLD.
S ha akartam a magas, ZÖLD szemű srácot, akkor akarnom kellett ezt a Gáláns, Tiszteletet parancsoló, korosodó Infánsnőt is.

Kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen. Melyik nő osztozkodik szívesen egy férfin??? (Ja, persze, ez a kérdés ezen a – magukat a teremtés koronáinak vélő lények által birtokolt - szent helyen csakis költői kérdés lehet.) Főleg egy olyan hölggyel, aki koránál fogva ezer sebből vérzik. S naná hogy azért teszi, hogy a hímnemű lény minden figyelmét magára vonja. Nem átallott minden héten valami trükköt kieszelni, csakhogy kedvesem vele foglalkozzon: Hol a lengéscsillapítóit fájlalta, hol a kuplunggal akadtat gondok... Na és a karosszéria!!!

A nők örök problémája - mondjuk, úgy 25 év után - hogyan lehet a karosszériát minél tökéletesebben tartani? Megszámlálhatatlan kenceficét, gyógymódot, kúrát képesek nőtársaim bevetni azért, hogy mindig lehessen legeltetni a férfiszemeket...
Nekem – hál’ istennek-szerencsém volt. Amolyan filigrán csajszi vagyok, mintegy 50 kilóval; szülés után is hamar visszanyertem a formám... No, látván ezt német barátnőm kilyukadt itt-ott, elkorhadt emitt-amott. E sebek azonnali beavatkozást igényeltek. Tehát autójába szerelmes férjem ment és orvosolt, hegesztett, festett... És riválisom egyre csak szépült,csak csinosodott. Mígnem egy szép napon elkészült. Kigördült a garázsból, kajánul rám mosolygott huncut metálzöld szemöldöke alól, mintha azt akarta volna mondani:

- Látod? Látod? Bár az idő eljár felettem, de szép vagyok újra!!!

Kinevetett!

És én nem tudtam haragudni rá. Igaz, órákat, napokat rabolt el tőlem... De szerettem. Szerettem, mert egy darabkája volt közös életünknek; az első közös autónk volt; egyetlen vetélytársam...
Nem tudom, megvan-e még valahol vagy egy autóbontó martalékává vált. De azt tudom, hogy annyi kényeztetésben, ápolásban, szeretetben és gondoskodásban sosem részesült, mint nálunk. Itt újjászületett, megszépült...

Azt hiszem, az ilyen férfi-nő kapcsolatról írta Ady: „Általam vagy, mert meg én láttalak...”

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Maszkulin onanizálás?

Sok kedves és bájos hölgy összenézett már cinkosan, mikor férfija egy másik hímtársával lelkesen saját vagy álmai kocsijáról beszélt. És ugye nem szégyen bevallanunk, de ezekből a dumákból mi, nők nem sokat értünk, hengerűrtartalom, Lamdba-szonda, katalizátor, irigátor, elevátor, szupertabulátor...
Bár tudnám feledni édesapa kétségbeesett igyekezetét, amikor próbálta elmagyarázni, hogyan működik a kuplung.

No ez az...

Mondta, mutatta, először kedvesen, aztán a rációra hatva, majd már kissé idegesen, később legyintett egyet és feladta. Ennek az "egyszerű" mechanikai műveletnek azóta nagyjából ezren próbálták előttem felfedni a titkát. Mindhiába. Egyszerűen meghallgatom, de nem tudom elképzelni, és vezetés közben nem tudok erre gondolni. (...ha már sikerül elindulnom, akkor később már nincs gond. :-D) Jaj annak, aki tőlem vesz majd kocsit!

Darabos, agyonrozsdált tepsik.
Nem vagyok autofil, de szeretem a szép kocsikat, az érdekes formákat, a szép színeket. Most minden kedves autóbuzi úr forgatja a szemét.

Merthogy ez nem lényeges. Életem párja imádja a kocsikat, szeret bütykölni, hajnalba nyúlóan hetvenes évekbeli, darabos, agyonrozsdált tepsikről áradozni (legtöbbször csak a kötőszavakat értem és az alélt pillantást, melyből kiderül, tényleg nagyon vágyik rá). Az autókat illetően teljesen eltérő az ízlésünk. Neki az öreg, nagy, szögletes tetszik, nekem az új, a kerek (bár a Lupónak csak a lámpája kerek, azért tetszik - eddig minden férfi le akart beszélni róla, miért?

Ugye milyen helyes?
...és ez a szín...

És a kicsi (no jó, azért egy amorf automata váltós HR-V-t bevállalnék örömmel). De ugyebár az ellentétek vonzása..., épp így egészítjük ki egymást.

Ebből legalább kilátnék rendesen.

Ezen a napon a nőket ünnepelve ti, autofil hímek legyetek velünk kicsit toleránsabbak, és mi megígérjük, hogy ha megfelelően gondoskodtok családotokról, gyermekeitekről, kutyáitokról, macskátokról, akkor mi támogatunk benneteket abban, hogy kiteljesedjen autobuzériátok, s annyi roncsautót vagy csodajárgányt vehettek, amennyi csak a garázsban (amit a családi villa mellé építettetek) elfér.
Mi mellettetek leszünk és büszkén, olvadozó tekintettel pislantunk rátok a narancs-fekete Trabantban, a verseny Ladában, a benzinfaló csirkében, a röfögő kocka BMW-ben ugyanúgy, mint a Lambó Murciélagóban, a vesekőtermelő KTM X-Bow-ban vagy a Chevy Camarroban.

Alice B. Toklas

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Nők és az autók... összetartoznak. A kezdetektől.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az autók női mivolta. Nőneműként kezeli az angol, nőnemű az oroszban a машина, a franciában a voiture. A németek érzéketleneknek tűnnek semleges hivatkozásaikkal. Nem tudják, hogy egy autó csakis Hölgy lehet. Időnként kissé szeszélyes, de meghálálja az odafigyelést és gondoskodást. Néha önző és kisajátító, mint Stephen King Christine-je, ez a csodaszép '58-as Plymouth Fury (Belvedere), de önzésében is ragaszkodó és persze majdhogynem elpusztíthatatlan.

Megfigyeltétek már a nyelvi átfedéseket? Ahogy a férfi megfordul egy –egy szebb autó láttán, megjegyzi magában, vagy hangosan, milyen formás feneke van… Vagy elismerően megbámul egy nőt az utcán... „micsoda lökhárítók!”, „jó kis futómű”. ;-) Egy nő soha nem képes olyan rajongással teli csodálattal, szemével simogatva végigmérni egy autó vonalait, mint egy férfi. Nem csoda hát, hogy néha féltékenyen tekintünk kedvesünk imádottjára.

A férfi megalkotta az autót – és elkápráztatta vele a nőt. A férfi vezetett - és lenyűgözte vele a nőt. Az autó státusszimbólummá vált – és a mai napig az maradt. Gyönyörű, drága autó – gyönyörű, fiatal nő. Jár hozzá, szériatartozék. :)

A célközönség még mindig a férfi. Hiszen még akkor is jelen van a vásárlásnál, ha a nő részére választ autót. Nem csoda, hogy az autókereskedők formás leányzókkal csábítják az urakat... ;-)
A nő, mint dekoráció megmaradt, de már ő is vezetni akart. Érezni a sebességet, az erőt, uralni a gépezetet. Élvezni akarta a szabadságot, a száguldás élményét, mint a Thelma és Louise hősnői ebben a '66-os Ford Thunderbirdben...

...a végsőkig.

Íme az önálló, emancipált nő. De kereket nem cserélünk, körmeinket nem törjük, az olajfoltokat meghagyjuk Nektek. Egyenjogúak soha nem leszünk Veletek, férfiakkal. Ebben az egyben csakis a legelvetemültebbek akarnak versenyre kelni. Mi megelégszünk azzal, hogy jól áll az autó. Öltöztet, illik hozzánk, elvisz A-ból B-be.

Vannak nők, akik volán mögé születtek, és vannak, akiknek örökké az anyósülés a sorsuk. Azt hiszem, az enyém Édesanyám hasában eldőlt, hiszen már pocaklakóként is ültem a volán mögött. :-)

Lányok! Kalandra fel! ;-)

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Üdvözlöm az autófilek társaságát,

Ha már megadatott nekem is az a lehetőség hogy az autókról való viszonyomról írjak, ezt ki is használnám. Mivel nekem is van egy kis autóbuzim, aki elsősorban Trabantbuzi.

Az elmúlt években 180 fokban megváltozott az autókhoz való viszonyom. Még általános iskolában kezdődott amikor nem bírtam az autót, azaz felfordult a gyomrom utazáskor. Ez valószínűleg a vezető hibája is volt, mert azóta kiderült semmi bajom nincs az autóban.
6-7 évvel ezelőtt mikor ebédidőben és munka után mentem hazafelé teljesen "véletlenül" mindig találkoztam egy kék Trabanttal. A sofőrje mindig kérdezte, hogy hazavihet-e. Egy darabig nemet mondtam, kikosaraztam, de egy idő után beleegyeztem. Azóta ő a párom. Elég sokat Trabantoztunk, amit mellesleg én is megszerettem. Megbeszéltük, hogy soha nem adjuk el. Ez így is történt, mivel egy esős este teljesen utolértünk egy Mercedes-Benz Vitot.

Kisebb zúzódásokkal, egy kis izomlázzal megúsztuk, a Trabi pedig totálkáros lett. Összerogyott az alváz "egy kicsit". Pár hétre rá vettünk egy másikat, ugyanolyan kéket egy kicsit később egy fehéret papírok nélkül alkatrésznek.

Időközben nekem is meg lett a jogosítványom.
Főiskolára jártunk a csajokkal. Az iskolába járás az egy másik sztori. Ott egy Fiat Punto tört totálkárossá, de erről nem szeretnék többet írni, azt is kisebb-nagyobb sérülésekkel megúsztuk. Kitalálta a párom, hogy a Trabantot kímélni kell, ezért vettünk egy Volkswagen Polo-t.

Nagyon szerettem, mert olyan kis szeretetre méltó autó volt, nagy kerek lámpákkal, szolid színnel, klímával, elektromos kütyükkel. Rögtön az első hónapban defektet is kaptam vele, de nem akárhogy. Hazafelé tartottam, éppen parkoltam volna amikor rámentem a padkára. Felhívtam a páromat, aki mint utólag kiderült, alufelniket keresett a Polora és elmondtam neki, hogy valószínűleg defektet kaptam. Persze ezek után nem lett felnivásárlás, helyette egy garnitúra új gumit kapott a Polo, mivel a padka teljesen szétcsapta a felnit is és a gumit is. 10 hónap után a párom eladta a szeretett Polomat, mert neki nem kelllet finnyás, szép és kényes autó. Vettünk helyette egy sok éves, 5 személyes Seat Incát pakolós autónak.

Ezzel az autóval is történt egy kis baleset, amit én okoztam. Parkolás közben beleütöttem a középső tükörbe a fejem, és megrepedt a szélvédő. Pár hónappal később autóval kellett mennem dolgozni,"megengedték", hogy menjek a Trabanttal. Ne legyen annyira egyszerű a történet, útközben beesett a gázpedál. A motor bőgőtt, füstölt, én hívtam a páromat és mentettem ami menthető, mert úgy gondoltam úgyis felrobban. Percek teltek el, mire odajöttek hozzám, hogy állítsam le a motort, mert nekem nem jutott eszembe, hogy a kulcsot csak el kéne fordítani. A párom mondta, hogy az összes vizet elforralta, és, hogy nem füstölt, hanem gőzölt, és azt is, hogy soha többet nem ülhetek bele a Trabiba. A Trabi azóta jól van, egy rúgó törött el és a gázkar nem állt vissza alapállapotba. Persze azóta már kétszer vezettem a Trabit. Ennyi az elmúlt pár év autós történetem. Nagyon megszerettem az autókat és nagyon szeretek vezetni.

Köszönöm a lehetőséget, és további jó munkát kíván nektek Karsai Renáta.

Sziasztok.

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Legyünk sablonosak: miről írhatna egy nő, ha nem a szerelemről?
Tudom jól, vannak nála gyorsabbak. Erősebbek. Intelligensebbek. A “szépség” meg elég szubjektív kategória, ezen nem lehet vitatkozni. De az ember a szerelmét nem is ilyen észérvek alapján választja.

Mert nekem bizony Ő a szerelmem!

Opel Vectra

Így ez a cikk biztos durván elfogult lesz. Gondolkodtam is, megírjam-e egyáltalán. Most hozakodjak a nagy nyilvánosság elé a legbelső érzéseimmel?!
Na jó... Ti akartátok! :-)

Próbáltatok már szemezni egy Vectrával? Igazi erotikus élmény! Mint egy sármos férfi. Mondom: sármos. Nem idióta vigyorú gyilkológép-Schwarzenegger. És mondom: férfi. Nem tejfölös képű Orlando Bloom, és nem is nyálas DiCaprio. Velejéig huncut, maximálisan vagány, egy csipetnyi agresszivitással. George Clooney.

Vagy Bruce Willis (persze, amikor még volt haja). Szóval egy olyan pasi, akitől még akkor is elalélunk, ha éppen másra mosolyog.
Hogy mennyire a hatása alá kerültem már első látásra, azt az bizonyítja leginkább, hogy csak az “Ő” kedvéért voltam hajlandó megtanulni: az autók fényes ablakkerete nem horganyzott. De még csak nem is nikkelezett. Hanem, Hölgyeim (ezt az Urak mind tudják, mert őket szocializálja ilyesmire a társadalom): krómozott. Ilyen abszolút fölösleges információt bármely más esetben már rég kiszelektált volna az agyam. Nem így a Vectranál.
És az első kedvező benyomás később sem párolgott el. Azóta eltelt már jópár év, de én még mindig nem szűntem meg rajongni érte. Sőt, egyszer egy egész szombat délután (az épp aktuális lottósorsolás előtt, edzés közben, agy-kikapcs üzemmódban) arról ábrándoztam, hogy ha majd megveszem az új Vectrámat, tetováltatok egy Opel-emblémát a bal felkaromra. Vezetés közben lehúzom majd az ablakot - mit nekem légkondi?! - és kilógatom a könyökömet. Hadd lássa ország-világ: az autóm és én egyek vagyunk!
Aztán mikor ezt elmeséltem otthon, rögtön rá is ébresztettek, mi az alapvető probléma velem. Hát miért nem merek nagyot álmodni?! Pont ugyanennyibe kerülne az is, ha ágaskodó lóról, ugró nagymacskáról, vagy akár szárnyas istennőről ábrándoznék. De nem! Mi kell nekem?! Egy villám!!!
Ja, és még valami: ha már Vectra, bordó legyen! Ahogy a Ferrari piros, a Cadillac pink, és sötét olajzöld a Jaguar - az Opel bordóban az igazi. Ez ugyan egy elég átlagos autószín, majd minden márka majd minden típusának színválasztékában megtalálható, na de milyen bordó, ez az ami nagyon nem mindegy. Persze, ha centis kosz takarja, akkor igen. De inkább induljunk ki a frissen mosott állapotból! Csillogás, pompa, elegancia, de semmi feszesség vagy szigor (George Clooney öltöny-fehéringben, ámde nyakkendő nélkül, lazán szétgombolva hagyott gallérral).

Az én kedvencem az Opel Vectra Sedan Elegance. Ehhez a felszerltségi szinthez már jár az a bizonyos krómozott díszléc az oldalsó ablakon, bőr borítású kormány és sebességváltó gomb, szilfa díszítő betétek, elektronikus klíma... Vagy inkább a picit harapósabb Sport változat? És ne engedjünk az amerikánus elkényelmesedettség csábításának, ragaszkodjunk a manuális váltóhoz!

Azt hiszem, ennyi elég is a műszaki dolgokból.

Elvégre: kit érdekel, hányas cipőt hord Bruce Willis?!

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Ígéretünkhöz híven, a mai napon a hölgyek előtt szeretnénk tisztelegni azzal, hogy ma csupa olyan posztot olvashattok, amiket nők írtak.

Volt egy felhívásunk, amire érkezett is három pályamű, valamint a saját lányaink, vagyis az Autófília szerkesztőinek oldalbordái közül is néhányan monitor elé ültek, hogy leírják gondolataikat.

Én végigolvastam valamennyit, higgyétek el érdemes lesz ma többször rápillantani az oldalunkra, azt gondolom remek kis írás mind.

Kezdődjön hát az Autófília nőnapi különkiadása, kellemes szórakozást hozzá, valamint ezennel szeretnénk minden kedves női olvasónknak nagyon boldog nőnapot kívánni.

A hölgyek írásai az én nevem alatt fognak futni, ezért nem kell megijedni, ha szokatlan szövegek kerülnek elő, a nemi identitásom változatlan. :) Nagyon jó írásokat kaptunk, bár kicsit akadozva indult, de elég erős mezőny jött össze.
Délelőtt, óránként kerülnek ki az indulók írásai, délután, kétóránként pedig a házaik, azaz a szerkesztőségi feleségek, barátnők irományai.
Köszönjük!

Rocko

Jöjjön a mai szemezgetés az elmúlt időszak lánglovagos képeiből. Ím az első:

Csomagtartón át húzták ki a sofőrt az árokba borult Fiatból Székesfehérváron

A Seregélyesi úton a Mártírok útja felől érkező Fiat Tempra a Repkény utca kereszteződése után, az M7-es autópálya lehajtójának közelében az út menti vízelvezető árokba hajtott, ahol a bal oldalára borult. Az autót vezető férfit a tűzoltók csak úgy tudták kiszabadítani, hogy a kocsi hátsó üléstámláit kivágták a járműből, s ezután a mentők segítségével a csomagtartón keresztül emelték ki a sérültet. A sofőrt a mentők kórházba szállították. A Fiatot a tűzoltók csörlővel állították kerekeire, majd kivontatták az árokból. Az autó vezetője nem használt biztonsági övet.

Na most ugye az alapvető, hogy az övet nem használta a marhája. De elemezzünk csak tovább! A leírás szerint az autó a bal oldalára borult. Ami a legjobb esetben is jobb oldala. Még testvérek angolok közt is. De szemezgessünk tovább a képek közt.

Szóval nem volt bekötve, ellenben papucsban vezetett? Vagy mi az az egy pár papucs?Ellenben ritkaságszámba megy az autó, összkerék meghajtású. A hordágy meg valószínűleg Amerikából érkezett, be van rajzolva, hova kell fektetni a beteget. Mint ha a mentősök maguktól nem tudnák.

Jöjjön a következő eset:

Két Suzuki és egy Renault ütközött Moha közelében

A 81-es főút és Moha között, a fehérvárcsurgói elágazó közelében a havas burkolaton a Renault Mégane megcsúszott és a bal elejével összeütközött a szemből érkező Suzuki Swifttel. Az ezüst Suzuki még nekicsúszott a mögötte érkező másik, piros Suzuki Swift elejének. Az ezüst Suzukit vezető nőt a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül. Őt és az autóban hátul utazó kislányt, valamint a Renault-t vezető férfit a mentők kórházba szállították. Mindkét sofőr súlyosan, a hétéves kislány könnyebben sérült. A Renault vezetője nem használt biztonsági övet és kifejelte a szélvédőt.

Felhívnám a figyelmet az utolsó mondatra. Lásd:

Nem csak pókhálósra fejelte, hanem konkrétan átütötte fejjel az üveget. Ami valljuk be, nem kis mutatvány. Vajon most benőtt a feje lágya?
Csiky kolléga szakmai hozzávetése: rádióvezérlő kar megvan, de a rádió láthatóan nem gyári. Miért?

Defektes Peugeot borult a 41-es főúton

A Rohod felől Baktalórántháza felé haladó Peugeot 206-os a 32-es és a 33-as kilométer között előzés után jobbra letért az útról, ahol egy fának ütközött, majd a vízelvezető árokban fejtetőre borult. A személyautóban három fiatalember és egy fiatal lány ült. A Peugeot-t vezető fiatalembert a mentők könnyebb sérülésekkel kórházba szállították. A sofőr elmondása szerint a balesetet az okozta, hogy az autó bal hátsó kereke menet közben kilyukadt. A helyszínen az elsődleges szakértői vélemény szerint a kipufogó szakszerűtlen javítása okozta a kerék defektjét, ugyanis egy darab vas volt az alváz és a dob közé hegesztve, s ez a vasdarab törött el. A kilenc éves Peugeot elhanyagolt műszaki állapotban volt, s az autó első kerekein téli, hátsó kerekein pedig nyári gumik voltak.

Ennél nagyobb hülyét nehéz elképzelni. Kipufogót kókányoltatni fontos, legyen minnél hangosabb, annál jobb, ellenben a gumin megspróoljuk az árát. Szeretném ha kikalkulálná, mennyibe fáj neki a kórházi kezelés és új autót, nekünk mennyibe fáj, hogy az ő hülye fejét kellett kórházba szállítani, és kezeltetni. Ráadásul nem csak saját magát sodorta veszélybe, hanem még másik három embert. Ki engedné vissza forgalomba? Mert én biztosan nem.

Beszorult sofőr a busszal ütközött személyautóban a XI. kerületben

Az Egér útról a Hajtány sorra akart balra nagy ívben kanyarodni a MAN típusú busz, a BKV alvállalkozója által üzemeltetett a 141-es járat, amikor összütközött az Egér úton a 7-es főút felé haladó Toyota Yaris személyautóval. A Toyotát vezető nőt a tűzoltók azután tudták kiszabadítani, miután a műszerfalat és a kormányoszlopot lefeszítették róla. Ez háromnegyed órán át tartott. A sofőrt a mentők súlyos sérülésekkel szállították kórházba, az autóban utazó egyik kutya elpusztult, a másik életben maradt.

Ez maradjon most kép nélkül. Nem is tudom ki a hibás, elvégre busz kanyarodott balra nagy ívben, viszont ha látom hogy egy nagy kék dög van előttem, akkor inkább elengedem, jobb a békesség. Vagy a kutyás hölgy nem vette észre, mert nem volt szőrös és nem ugatott. Esetleg farokcsóválással kellett volna jelezni a kanyarodási szándékát.
Egy biztos, sikerült magának egy nagy lelki traumát okoznia azzal, hogy megölte a kutyáját. Mert hogy képek közt nem nagyon látok rögzített kutyaszállító eszközt.

Kamion alá fúrodott egy Audi az M0-áson

Az M5-ös és a 4-es főút között, a 35-ös kilométernél, az M5-ös felé vezető oldalon az Audi személygépkocsi hátulról rohant bele a nyerges vontatóba, amelynek vontatmánya alá szorult. Az életveszélyesen sérült sofőrt a tűzoltók szabadították ki.

Szimpla utoléréses baleset, csak nem tudom ki volt a hunyó. Az Audi sofőrje, aki utolérte a kamiont, vagy a kamion, ami - esetleg tiltás ellenére - körültekintés nélkül váltott sávot.
Valaki valamit elnézett, jócskán, az biztos. Mindenesetre szépen néz ki az A6 cabrio.

BMW és Volkswagen frontális karambolja Győrszentiván határában

A Győr felől Győrszentiván felé haladó Volkswagen Golf a Váci Mihály utca kezdeténél egy S-kanyarban a záróvonal ellenére az előtte haladó helyi járatú autóbusz előzésébe kezdett, ám szemből, a busz takarásából pont akkor ért oda a Győr felé haladó BMW. A BMW vezetője próbált lehúzódni az autóval az útpadkára, de az ütközést már nem tudta elkerülni. A Volkswagen keresztbe fordult az úton, a BMW az út szélén állt meg. A Volkswagent vezető középkorú férfi nem használta a biztonsági övet és kifejelte a szélvédőt, őt a mentők súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A BMW-t vezető középkorú férfi könnyebb sérüléseket szenvedett.

Itt egy érdekes szituációval állunk szemben. Adott egy középkorú sofőr, akinek nem nőtt be a feje lágya. Mondhatni agyalágyult. Gondolta, ha úgyis puhafejű, hát miért ne fejelje ki a szélvédőt. Minden előkészületet megtett: nem kötötte be a biztonsági övet. Csak azt nem értem, hogy ehhez miért volt szükség a beláthatatlan kanyarban való előzésre? Miért kellett veszélyeztetni a busz utasait? Akik szerencsére nem sérültek meg. Gondolta, hogy majd levillogja a szembejövőt, ledudálja, és akkor az elpárolog? De igazából a kanyar sokat nem számít, kíváncsi vagyok, mennyire lát ki ezeken az ablakokon.
Az előítéletről meg annyit, hogy most a BMW volt a vétlen fél.

Teherautó és három személygépkocsi karambolja Várpalotán

A 8-as főúton, a Fehérvári úton a Székesfehérvár felől Veszprém felé haladó Chevrolet Spark személygépkocsi a 24-es és a 25-ös kilométer között áttért a szemközti sávba, ahol összeütközött a szemből érkező MAN teherautóval. A MAN hátuljába ezután belehajtott egy Skoda Octavia, majd a Skoda hátuljának egy Dacia is nekiütközött. A Chevrolet-t vezető 66 éves férfi a helyszínen életét vesztette. Az autóban elöl utazó nőt a tűzoltók szabadították ki, majd a mentők életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba.

Ez egy sajnálatos eset. Csak egy dolgot kellene észben tartni, és nem történik meg ez. Márpedig azt, hogy hiába kap csokinyakit a Matiz, hiába fényezik klímametálra, ez akkor is csak egy koreai kisautó. Ez pedig egy el nem hanyagolható biztonságtechnikai tényező. Ezt kell fejben tartani mindig, hogy városban ideális, de azon kívül egy lélekvesztő.

Következzen a mai utolsó delikvensünk.

Fának csapódott egy terepjáró Kóka és Sülysáp között

A Kóka felé haladó Mitsubishi L200-as egy jobb kanyarban a jobb padkára hajtott, majd a sofőr visszarántotta a kormányt, s a terepjáró ekkor átsodródott a szemközti sávba. A Mitsubishi a bal oldali árokba hajtott, ahol a jobb oldalával egy fának csapódott. A terepjáró sofőrje nem használta a biztonsági övet, s olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.

Ennek az esetnek két tanulsága van. Az egyik az az, hogy semekkora autót és biztonsági technikai felszerelés nem véd meg a hülyeségtől. Hiába van az ABS, biztonsági öv, hiába van terepjárónk, ha mi magunk nem védekezünk, akkor ugyanúgy halunk meg, az autóban elpattogva.
A másik tanulság, hogy mindig a fa az erősebb. Nagyon ritka, hogy jobban jöjjünk ki egy ekkora törzssel szemben. Mint látható, alig esett rajta sérülés, elél vígan még 60 évet, közben a sofőr nem.

Vigyázzunk magunkra, és másokra az utakon!

Még autóvadászat közben lőttem ezt a képet, futtában kifelé a nagykőrösi úti piacról. Az őrök már háromszor szóltak, hogy ballagjunk kifelé mert záróra.
Ez a kis gép pedig megért volna nekem pár pillanatot még, hogy körbeszagoljam. De már nem lehetett ezért ilyen a fotó, elnézést.

Nem olyan giccs mint a nemrég bemutatott BoyRacer, itt komolyabb volt a szándék, finomabb az ízlés és persze több a pénz. A megítélés persze ízlés kérdése.
A látvány azért furcsa mert megszoktuk a két kerek lámpát, pedig kémfotón bizony feltűnt jó pár éve egy ilyen egy körlámpás változat. A cél ott mondjuk nem a sportosság volt hanem valószínűleg egy olcsó fapados változat létrehozásának terve, mert még a lökhárító is sima fekete fényezetlen felület volt, amit a konszern aztán végül csak a Skodánál mert meglépni.

Még jó mondhatjuk most sokan.

Adott volt nővérem '93-as Clioja. Valamint annak rakoncátlankodó központi zárja. A problémája az volt, hogy nagyon nehezen akarta behúzni a motor a reteszelőt. Aztán a tél beálltával a hideg reggeleken már nem is nagyon zárta be az ajtókat. Mivel később az autó már melegebb garázsban éjszakázott, így nem volt zavaró a probléma. Ezért is volt az, hogy csak jóval a probléma feltűnése után néztem rá, hogy mi lehet vele a baj.

A kínlódó központi motort hallgatva arra gondoltam először, hogy az előző tulajnál beszerelt univerzális zárómotor feszül és azért szenved. A második tipp az volt, hogy a motorban lévő gagyi zsír a hidegben olyan puha lehet, mint a medvetalp.

Mivel kiváncsi voltam amúgyis, hogy hogyan lett beépítve az utólagos központizár és ablakemelő az ajtókárpit lebontásával kezdtem a bütykölést.

Félelmeim bebizonyosodtak, mikor megláttam a Spal féle jóhírű univerzális ablakemelő motort, ami ablakot emelni nem, viszont nyűszíteni tud rendesen. Sebaj a bowdeneket és a mechanikát befújtam Bernerrel, ami ugye majdnem WD-40. :) Valamit segített, mert utána gyorsabb lett.

Viszont a zárómotor nem feszült, jól van beépítve, nem feszül, ezen része okés. A belsejében sok kenőzsír nem volt igaz, és a gumiharang is el van repedve, de a rudazat nélkül szépen működött. Eztán bekukucskáltam a zárhoz és láttam, hogy porszáraz minden. Na mondom ez hatalmas probléma, tehát kapott bőven kívül-belül az olajzó sprayből.

Ezt a másik oldalon is elvégeztem, mivel ugye csak 3 ajtós az ótó, a csomagtér zár is kapott belőle, bár azzal nem voltak gondok. Az olajzás megoldotta a működési nehézségeket, amit egy széles mosollyal nyugtáztam. Habár nővérem jobban örült, hogy gombnyomásra záródik az autó.

Ha már nekiálltam az autónak, akkor a nem működő műszerfal izzóknak és a fűtőventillátor motor kapcsolójának is nekiálltam.

Az izzó csere könnyen ment, ám a többinél megakadtam. A poénból vett Tesco-s multiméteremmel nem tudtam kimérni semmit sem, próbalámpám pedig nincs (még). Úgy tűnik, hogy a venti fokozat kapcsoló cserés lesz, mert ezen nincs mit javítani. Vagy helyettesítem egy típusidegen tekerővel, de az meg olyan kendács jellegű lenne.

Ez a zárjavítás nem volt egy nagy "wasistdas", sőt. :) Viszont én meg kiváncsi voltam, hogy 1-es Clion hogyan van fent a kárpit, meg, hogy milyen munkát végzett rajta az előző szaki. Mondjuk, ha rajtam múlik, hogy az illető kapjon-e mesterlevelet, akkor még ma is inas lenne az illető. Az motortér tele van plusz vezetékekkel, amelyekből néhány nem vezet sehova sem, na meg ez:

A riasztóhoz innen vett testet a "mester". A szigetelő szalagot a fotó kedvéért tekertem le. Az autó tele van ilyenekkel sajnos, jó időbe beletellik, mire ezek el lesznek tüntetve.

A továbbiakban bekövetkező karbantartásokkal kapcsolatban még jelentkezem. :)

A multiméterre visszatérve amit 500 hufért vettem: Rátettem a két mérő pálcikát 12 voltra és 5 másodpercen belül a műszer vezetékei ellágyultak és felmelegedtek, szerintem ha hagyom még akkor a szigetelés leolvad a vezetékről. :D

Csiky944

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.