Autófila

Scheerti barátom írt nemrég egy nagyon szép, tartalmas értekezést, a japán motorgyártás megalomán időszakáról. Arról az időről mikor a japán tervezők a hengerek számának szaporításával kívántak az erő közelébe jutni. Uralni persze akkor még nem sikerült, mert az akkori vázak még nem voltak elég merevek, és a futóművek is nehezen birkóztak meg a hatalmas erővel és tömeggel. A Honda próbálkozása volt a korábbi, akik versenytapasztalataikra építkezve egy csodálatos blokkot építettek, aminek szépségét nem rejtették vízhűtő mögé, ahogy azt a Kawasaki tette a Z1300-zal.
A Honda még a hetvenes évek formatervezési szépségét hirdeti, szemben a Kawasaki szögletességével, ami már a nyolcvanas évek stílusa, tégla alakú fényszórójával és zömökebb vonalaival.
Gyerekkorom álommotorja volt. Kerestem is gyorsan pár képet a Kawáról, íme:

Cleinor újfent írt nekünk, a tanácsunkat kéri autóvásárlás ügyében. Úgy látszik, nem sikerült elrettenteni a mizériámmal.

Pestre megyünk, a 2/A-n. Előttünk egy hosszú kamion megy, egész szépen tartja a 80-at. Kikukucskálunk, jönnek. Meg kellene előzni, előtte nem megy senki tiszta az út. Ismét kikukucskálunk. Szembejön egy kamion utána semmi, miénk a pálya. Szolid kuplung, majd 4-es kombinációval emelünk az előzésünk hatékonyságán elősegítve ezzel a sikerességét. Bal tükörben jól látni: nincs egyéb jelentkező a feladatra, úgyhogy index és jobb lábunkat neki engedjük a gázpedálnak.

Van még tovább!!!

Statisztika, mi más. Egy éve ellenállunk a kísértésnek, hogy a blog.hu statisztikáját elemezgessük, és furcsa, perverz következtetéseket vonjunk le belőlük.

Évente egyszer persze ezt is lehet, tehát következzenek a legek és topok.

...ja, bocs, nem ilyen topok jönnek... :)

Top 10 kattintott márka:

10. Ferrari
9. W123
8. Alfa-Romeo
7. Skoda
6. Suzuki
5. VW
4. Audi
3. Lamborghini
2. Trabant
1. Lada

Top 10  post:

10. A biciklilámpa és a lúzerség-gén
9. Skodák pedig vannak!
8. Jos Verstappen ismét a száguldó cirkuszban.
7. 2500 köbcenti adrenalin
6. Motorból motor !
5. Malaysia
4. Feláll arcomon a szőr
3. Bayerische Motoren Wagen
2. Dr. Következő Vásárló Miklós válaszol
1. Dugnám

(A keresőkifejezések összesítve és általánosítva szerepelnek, tehát "baleset", "m0+baleset", "baleset az m0-on" együtt.)

Top 10 releváns keresőkifejezés, ami ide vezetett:

10. Kartergáz-visszavezetés
9. Baleset
8. JOZSI4
7. Jobbkormányos autók forgalombahelyezése
6. Dutra traktor
5. Autóbuzik
4. Láthatósági mellény
3. CW-érték
2. Autófília
1. LKT fakitermelő traktor

Top 10 irreleváns keresőkifejezés, ami ide vezetett:

10. Subukin aranyhal
9. Szörf érdesítés
8. Disznó anatómia
7. www.autofolia.hu
6. Dobjál le szotyira pénzt !
5. Jutasi út vehir
4. Mónika Show
3. Griff madár
2. Maszturbáció
1. Geronazzo Mária

Top 10 teljesen hülye keresőkifejezés 

10. Ralis szexvideo
9. Sárga zöldkártya kitiltása Budapestről
8. Nem akarásnak nyögés a vége
7. NDK úszónők, 1970
6. YouTube csöcsös csajok meztelenül
5. Ikarus 280 csukló nyikorgás
4. Az oroszlánok a járdát nyalogatják
3. Szorgalmas falusi ember
2. Szatyi Matyi
1. Nem szeretem a kacsamajmot

...és a végére még két ajándék nekünk, nektek, köszönjük:

... pénzből kevés, pofonból sok. És látogatóból?
A tények makacs dolgok, nem engednek, ott vannak és közölnek, leírnak, elborzasztanak vagy örömöt hoznak. Majdnem, mint a szaporafosás. Mi pedig fostunk, szavakat, mondatokat, gondolatokat. Formáltuk magunkat, kicsit tán nőttünk is, lábujjhegyen állva már néha-néha elérünk az Index címlapjáig, harapunk egy szeletet a TC heti adagjából, közös megelégedésünkre.

Jöttünk, láttunk, kicsit tán győztünk is, főleg kétségeinkkel szemben. Vártuk a reakciót, az olvasók visszajelzéseit, más – autókkal foglalkozó blogok – vélt vagy valós lökdösődését, de az együttműködést és a másik segítését, legalább egy link erejéig. Nem volt könnyű, a munka sosem az, a konkurencia pedig nem alszik, de azt hiszem a fenti szám tükrében bátran ki lehet jelenteni, hogy blogunknak van helye a kettes számrendszer vektorizált napja alatt, vállunk széles, csináltunk helyet magunknak.

Április 28-án lesz pontosan egy éve, hogy jelentkeztünk első posztunkkal és szinte napra pontosan ugyanekkor töltötte le valaki egymilliomodik alkalommal címlapunkat. Nagy átlagban napi 2755 alkalommal jelenünk meg az Önök monitorján, PDA-juk vagy mobiltelefonjuk kijelzőjén. Erre büszkék vagyunk, úgy érzem, joggal. Nem volt könnyű az elmúlt egy év, a teljesség igénye nélkül említeném meg névváltozásunkat, amivel eleget tettünk kiemelt partnerünk a Generali a Biztonságért Alapítvány kérésének bár ott motoszkált bennünk a kérdés, hogy vajon ezzel nem veszítünk-e túl sok olvasót, nem vádolnak-e meg minket üzleti megfontolásból elkövetett felhígulással. Szerencsére nem ez történt, hanem épp ellenkezőleg. Kötelezettségeinknek, a kényes egyensúly megőrzése mellett azóta is maradéktalanul eleget teszünk nem csak partnerünk felé, hanem olvasóink irányába is.

Mert ennek így kell lennie, így érezzük jónak és örülünk, hogy ezt így gondolja az is, aki most ezen a sorokat olvassa. Köszönjük. Köszönjük a rengeteg hozzászólást és észrevételt, köszönjük a kritikát és a dicsérő szavakat egyaránt, köszönjük a barátságot és támogatást, köszönjük az ellenségeskedést, ami erőt ad és nem utolsósorban köszönjük, hogy ismét letöltötte blogunkat.

Itt voltunk, itt vagyunk és leszünk. Egyre többen, egyre erősebben, keményen dolgozva, néha már véreres szemekkel, csonttá fagyott kézzel-lábbal, télen-nyáron. Szóban, képben, hangban. Önökért, magunkért.

Fogadják szeretettel erre az egy napra ismét a régi, bennünk komoly nosztalgát keltő Autóbuzik bőrt, holnap visszatér a hotrodunk.

Csak egyet kérünk szülinapunkra: mindenki, aki itt jár, kommenteljen egyet, és csak egyet ehhez a posthoz.

Köszönjük.

Az alábbi történet eMail-ben jutott el hozzám, egy magát megnevezni nem kívánt személytől kaptam. Gondoltam gyorsan lecsapok rá és posztot rittyentek belőle, mielőtt más megtenné.

Idõpont: április 19. délelõtt valamikor
Helyszín: Budapest, Egér út, Shell kút

Elvittem az autót szerelõhöz, h nézzék át, megnéztük a kerekeket is ...stb.
Jövök visszafelé, gondoltam le is mosom, meg akkor már kap egy tank üzemanyagot is.

Állok a sorban a kútnál, jön egy kislány, valami kikent kifent cabrióval, elõttem áll a sorban a pénztárnál. Látszólag valamilyen okból zaklatott, de én nem nagyon voltam képben a kábulattól, amit a parfümje okozott, amit biztos egy dézsából magára borított.

Szóval jön õ a kutashoz:
Csaj: Hali, egy autópálya matricát lécci
Kutas: Milyet?
Csaj: Ccc... Nem tom. hány napos van?
Kutas: Ilyen-meg ilyen.
Csaj: Ilyen jó lesz.
Kutas: Ok, rendszám?
Csaj: Most szívatsz?
Kutas: Nem, ha pályamatricát akarsz venni, nekem kell a rendszám.
erre õ: Jól van, de erre még lehet hogy rá**sztok! (bocs a szavakért,
de ezt mondta  a kislány) - Azzal kirohant.

Nézzük a kutassal, hogy mit csinál, mert eltûnt a kocsija mögött.
Kb. 3 perc múlva visszajött, letette a hátsó rendszámtábláját az asztalra, és közölte a pultossal, h ilyen még vele nem történt, letört a körme, és a barátja már úton van, mert nem tud így vezetni miféle eljárás ez?
Kutas: Nem kellett volna behozni, elég lett volna ha bemondod.
Erre a csaj: "Úúú igen,?"
Jött is a csaj pasija pár perc múlva egy jó nagy mercivel, bement, megkérdezte mi történt, elmondták neki, és a kutassal egymást támogatták a röhögéstõl.

Jó fej volt, na.

Azt hiszem, ha a jövõben pályamatricát veszek, ez mindig eszembe fog jutni! Csak el ne röhögjem magam vásárlás közben!

Az egész Tibi barátom révén kezdődött. Igaz barátja ő minden motornak, főleg ha régi és érdekes. Volt Pannónia T-5, és Jawa 559 is már a birtokában, de ezektől különféle okok miatt sajnos (már ő is bánja) megvált. Viszont időközben, egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy a KGST keretein belül gyártott mini motorok egy-egy példányát, a garázsába állítsa. Na melyek is voltak ezek?

Élvezete/használata mindenképpen a vezető halálok Magyarországon, a közlekedést tekintve. Főként tekintve, hogy nagyon félnek használni.
Brit tudósok kimutatták, tehát így van.
Használata kötelező, a KRESZ is előírja.
Kötelező felszereltsége majd minden, a közúti közlekedésben részvevő eszköznek.

Mindezek ellenére úgy tűnik, káros hatásainak propagandája felülmúlja a vérkeringési és a daganatos betegségekéit, sőt, a legális drogokéit (alkohol, dohányárú) is. Honnan veszem ezt? Onnan, hogy statisztikailag kimutatható, kötelező mivolta ellenére jóval kevesebben használják, mint az előbbieket.
Persze, aki él használatával, mindjárt kétszeres dózisban teszi és olyan szituációban, ami önmagában felháborító.

Kedves Olvasó, miről értekezem?

A helyes (és a csinos) megfejtők között hétvégi munkaszüneti napot sorsolunk ki.
 

A közelmúltban lapozgatva a szaksajtót láttam meg ezt a csodabogarat. Az újság jellege és komolysága nem engedné meg hogy első nekifutásra a Chop Shop-ban (tudjátok, Leepu Johnny a Discovery autóépítő mahinátora) eszkábált autók kerüljenek a hírek közé de ez első látásra esküszöm olyan volt.

Viszont a sorokba belemerülve szemet szúrt az ára, ugyanis 500.000 $ induló árral kalapács alá kerül. Voltak jegyek az autón melyek erősen utaltak eredetére, de az összhatás miatt alig mertem belegondolni hogy ez az autó egy Rolls-Royce Silver Wraith. Igen, méghozzá egy Vignale által tervezett karosszériával. Alfredo Vignale cége az 1950-60-as években élte virágkorát, legnagyobb nevek közt kell említenünk akik formatervezéssel foglalkoztak, mint pl: Pininfarina, Zagato, Bertone. Kreatív fantáziáját láthatjuk munkáiban, többek között a Ferrari, Maserati, Aston Martin de még a Tatra egyes modelljein is. Ezért érthetetlen hogy sikerült ilyen csúnya Royce-ot összehozni, még szerencse hogy egy van belőle.

Jónéhány éve, hogy megkaptam ezt a törölközőt. Sosem volt vele semmi problémám. Puha, a nedvességet magába szívja, tehát működik, ahogy működnie kell.

Egy dolog zavar nagyon...

Gianpaolo Volpini 1950-es évek elején épített Fiat alapokra Formula Junior autókat amelyek nem igazán válltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A próbálkozási kedv azonban nem hagyott alább, így 1953-ban belekóstolt a Formula-3 sorozatba. Az itt versenyző Volpini gépekbe a motoros világbajnokságon kiválóan szereplő Gilera 500 ccm-es motorjait szerelték.

Vannak autós videók, amelyeket látni kell mindenkinek, mert üzenetet hordoznak. Jelentem, ez is olyan. Jean de La Fontaine sírva adja vissza az ipart, a teknős és a nyúl igazi bazári gagyinak tűnik mellette, pedig azzal a fabulával is dolgozott a mester becsülettel. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy a legdurvább meséket az élet írja, tudja ezt már roadsteres barátunk is, talán tanult belőle valamicskét.

Cleinor megkeresett minket a tél utáni első motoros élményével. Olvassátok hát rövid, ámbár annál tanulságosabb történetét.

2009. április 17.
Minap van egy hete, hogy feltették a gipszet a kezemre. Ma kellene visszamennem kontrollra, de szerencsére már 80%-osan tudom használni csuklóm, így nem hogy a gipsz nincs fent, de az orvosok munkáját sem gátlom fölöslegesen.

Van még tovább!!!

Rocko küldte a videót tegnap, hogy azonosítsam a motorokat, hátha eszembe jut valami érdekes róluk, ha van kedvem, írjam meg. Kattintottam, megnéztem egyszer, aztán még egyszer. Elsőre ugyanis nem esett le, hogy mitől van ilyen szép hangja a vasaknak.

Gondolkozz, ember, gondolkozz, hiszen ezek japán motorok, de nem sornégyesek de azok, meg nem is sorhármasok. Milyen motornak is volt állat hangja akkoriban?

Idézném a pontatlanul ugyan, de szállóigévé vált részletet a Trabant kezelési kézikönyvéből (28. oldal) (ugyanez már a 600-as könyvében is szerepelt, 26. oldal):

A "Trabant" útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban ne csábítson könnyelműségre!

Ez jutott eszembe, amikor Darti átküldte a carstyling adatlapját az alábbi autónak:

A sukorói találkozó egyik legszebb történetét szeretném megosztani a kedves olvasóval. Millió ilyen volt, nekem mégis ez maradt meg leginkább.

Délután érkeztem meg a találkozóra némi telefonos segítséggel (köszi, apamackó), gyors köszönés az ismerősöknek, bemutatkozás az ismeretleneknek, tehát az ilyenkor szokásos körök. Megdöbbentően sok autó állt a parkolóban, nem volt nehéz kiszúrni, hogy melyik utcába kell befordulni.

Barika ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa a Mercedest, ami a Brno-i indulás előtt néhány perccel lett kész. Nem ellenkeztem, szeretem a zöldségeseket. No, nézzük azt az automata váltót, milyen lett. Nem céltalanul krúzoltunk, tonikot kellett kerítenünk a Bavorak készítéséhez.

Négyen voltunk az autóban, beültem a jobb hátsó ülésre és elindultunk. A főútra kanyarodás előtt megálltunk, mert ott állt valami furcsa motor, olyan, amiből Magyarországon keveset látni, sokan azt se tudják, hogy eszik vagy isszák. Igen, egy angol rendszámos café racer volt. Yamaha, négy henger, hmmm, szép. XJ 650-es, tippeltem azonnal. Heka kiugrott, szabadegyfényképet? A motort néztem, a Mercedes meg alapjáraton kotyogott, nem hallottam milyen nyelven folyik a diskurzus. Nekiveselkedtünk, benzinkutat kerestünk, kocsmák sora az út mentén, ott nem adnak tonikot, vagy ha igen, akkor méreg drágán.

A benzinkúthoz értünk rövid kóválygás után, közben figyeltük az automata váltót, tényleg jó. Ott sincs tonik. No, akkor irány a bolt. Szerencsére hamar találtunk boltot, volt tonik is, irány vissza.

Valami furcsa tűnik fel az úton, kék, sose láttam ilyen autót.

- Ez a Csikós! - kiáltunk fel mindannyian.

Meglepően fürge autó a Bianchi, meg is lepődtünk. Én főleg akkor, mikor Heka kiugrott, hogy csináljon egy fényképet a kocsiról. A vasúti átjárótól úgy 50 centire. Épp csak nem lógtunk rá a sínekre, és előtte ment el a vonat is, mögöttünk nem volt autó. Csak abban bíztam, hogy nem jár erre valami túlméretes szerelvény.  

Aztán indultunk vissza. Zsolt még ki se szállt, azonnal körbevették, utoljára akkor láttam ilyet, mikor egy osztálytársam walkmant kapott Bécsből, az osztályidegen rokonoktól. Hiába, menő tárgyat birtokolni felnőttként is jó dolog.

Mi is odamentünk köszönni, esélytelenül, mert a Bianchit úgy járták körül az autóbuzik, mint Lenint a mauzóleumban. Igaz, itt nem voltak fegyveres őrök, akik a bámészkodókat taszigálják, amiért áll a sor. 

Szerencsére más érdekes járművek is érkeztek, így én is tudtam köszönni Zsoltnak. Kicsit beszélgettünk, szóba került az oldtimer expo is, meg a veteránfelvonulás. Meg a motorok. Motorok nélkül nincs beszélgetés Csikós Zsolttal.

Valahogy így zajlott:

Csikós Zsolt: Te szereted a café racereket, igaz?
scheerti: Igen, persze.
Csikós Zsolt: Fényképeztem egyet a rakparton, valami Honda CB lehetett - Közben bekapcsolja a gépet és mutatja a fényképet.
scheerti: Yamaha blokkos, talán XJ, az előbb itt láttuk, alig 200 méterre. - Többen bólogatnak, ismételgetik.
valaki a tömegből: De hát ez itt áll az udvaron!

Zsolt megdöbbent, alig akarta elhinni. Közelebb is mentünk. És valóban ott állt a motor. Mint kiderült a tulajdonos magyar, és ezt a stílust kedveli. A vas egy XJ 750-es, japán belpiacos motor, ami egy soft-chopper (csak a japánoknál nem), nem is hasonlít, ezért is kevertem. Mellette állva csak annyit hallottam, hogy mindenki hümmög, nézegetik az emberek, nem tudják hova tenni a formát. De mindenkinek tetszik. Az este folyamán még többször ránéztem. Sötétben is szép!

Tudtuk, hogy kicsi ez az ország, de erre senki nem számított. Ez persze csak egy történet volt a rengeteg közül, de nekem a kedvencem.

Majdnem minden vasárnap olyan idegesség fog el. Egy darabig semmi problémám nincs, hiszen az alaptermészetem ilyen. Nyugalmából kizökkenthetetlen, édes falat gumimaci vagyok. De a hétvége utolsó óráinak kiélvezése közben, menetrend szerint eljön a pillanat, hogy elszakad a cérna és elkezd repedni a varrás mentén az anyag. Na nem a saját bundámra gondolok, hanem átvitt értelemben, tudják.

Nem sokat tévézek, főleg gyönyörű napsütéses szabadnapokon, de azért van olyan program, amit sosem hagyok ki. Kisbocs korom óta csodálva nézem az ilyen eseményeket, és bár minden vágyam, hogy én is megtapasztalhassam a saját bőrömön, illetve bundámon, azért tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Egy magamfajta mackót sosem engednének 8-900 lóerős autót vezetni. De azért téli álmaimban mindig 20000 percenkénti fordulatig pörgetem a Parabolicában a vasat. 

Manapság viszont ahelyett, hogy pislogás nélkül, a képernyőre tapadva követném az előzéseket, a kerékcseréket, sajnos egész mással kell foglalkoznom. Én olyan vagyok, hogy két órán keresztül is elhallgatnám a belső kamerás felvételeken hallható motorhangot, a fel- és leváltásokkal, de nyilván sokan vannak, akiknek szüksége van az események kommentálására. Már, ha lehet azt a verbális megnyilvánulást kommentálásnak nevezni, amit hallhatok futamok közben.

Nagyon zavar, sőt, a sanghaji verseny alkalmával jött el az alkalom, hogy kifejezetten felidegesítettem magam a hallottakon. Sajnos nagyon rossz a memóriám, pláne, hogy néha egy-egy molylepke is rám száll mostanában, ezért nem tudom minden bosszantó részletét felidézni a hanganyagnak, amit a két delikvens összehozott.  De néhányat leírok emlékezetből, a teljesség igénye nélkül:

1. Vajon az idősebb, tapasztaltabb kommentátor fejében ott van a BMW orrkúpjának 3D-s tervrajza, és véges elem módszerrel fejben gyorsan kiszámolta, hogy egy ütközés után - amit pusztán szemmel, pontosan megállapított, hogy 220Km/h-val történt - nem lehet másik orrkúpot feltenni?

2. Úriembernek tartja-e magát az idősebb, tapasztaltabb kommentátor, hogy 15 másodperccel a második helyezett előtt lévő, a versenyt vezető fiatalemberre akar fogadni, aki olyan tehetségtelen esőben, hogy körönként egy másodpercet ad a mögötte jövő legjobbnak?

3. A fiatalabb, kevésbé tapasztalt kommentátor miért nem szól oda a nagyarcú társának, amikor az ő műszaki érzékét firtatja, mint olyat? Miért tűri el, hogy alázza egy, a technikához semmit nem értő ember? Tud-e tükörbe nézni, miután minden verseny alkalmával a sárga földbe döngöli egy ember, aki egy dadogva leálló motor hangja alapján csak úgy látatlanban kinyilatkozza egy fél országnak, hogy ennek a Ferrarinak a motorjából kikandikált a hajtókar, csak azért, mert egy ilyen motorprobléma egyszer előfordult ővele, sikeresnek éppen nem mondható tereprally szereplésében, saját versenyautóján, és ezért azt hiszi, hogy minden motorhiba hajtókartöréssel végződik?

Na, megint jól felidegesítettem magam, hogy miközben más, szerencsésebb (autósport)történelmű országokban, múltuk miatt mindenki által elismert hírességek, volt sikeres versenyzők kommentálják a történéseket, addig a mi forma-1-es műsorunk ugyan a mienk, de nem csak kicsi és savanyú, hanem szakbarbár, hozzá nem értő, idegesítő és felháborító.

Na megyek, veszek be egy demalgont, és kifésülöm arcomon a szőrt. Addig szavazzanak!

A legjobb találkozóról hadd mondjam el a legjobb dolgokat.

Mikor valami nagy dolog történik, miről megemlékezik az internet, korunk almanachja, kalendáriuma, nehéz szavakat találni. Nem is foglalkozom ilyesmivel, felsorolom, kinek-mit :

- köszönöm zalkapone-nak, hogy megszervezte a találkozó helyét és imába foglalom nevét, valamint az ajándékpóló
- köszönöm Rolandnak, a hely és a kiváló étterem üzemeltetőjének, hogy hihetetlenül elkényeztetett minket, kik ott voltunk
- köszönöm prokee-nak, Ommnak, mindenkinek, hogy bonyolított, szervezett, kirándultatott, bármit csinált
- köszönöm Tündérnek a törődést és a kávékat
- köszönöm Omm Erikájának, hogy bizalmába fogadott és ittunk barnasört jó hangulatban, vigyáztam Charlie-ra

- köszönöm streetsanak az élményt, mely ismét újrafogalmaztatta velem, tudok-e vezetni, képes vagyok-e uralni a technikát
- köszönöm Dartinak, hogy újraértelmezhettem a Trabanttal megélhető vezetési élményt
- köszönöm BociPetinek, hogy nem mertem vezetni az autóját, melyet inkább vágyakozva tisztelek, mintsem haladjak vele
- köszönöm egyesületünk könyvelőjének, hogy elhozta gyermekeit, kik korukból fakadó vehemenciával vettek birtokba minden járművet - főként Trabantokat, melyekkel utazniuk "kellett", és megörvendeztettek minket mosolyukkal
- köszönöm az MZ, Jawa, meghatározhatatlan motor tulajdonosoknak, hogy eljöttek és nem pikírten, hanem tényleg emelték a rendezvény fényét
- köszönöm a két Maserati tulajnak, hogy ismét csatlakoztak hozzánk, elénk tárták a szívvel-lélekkel megálmodott technikát, virtuális maszturbációban részesítve a jelenlévőket
- köszönöm Angélának, hogy vezette Angelát -mellesleg úgy kezelve a technikát, mintha világéletében lötyögős Trabantváltókkal foglalkozott volna, ráadásul tudván, hogy többnyire autómataváltós járgányokkal jár-kel, és elhozta Kacagányt pálinkástul, valamint ráébresztettek, hogy elfelejtettem a tangóharmónika balkézzel kezelendő szekcióját
- köszönöm Sanyinak, hogy megismertetett Mollival, kivel hihetetlen nagyokat nevettünk, barnasör szintén, Viktor szerint "hihetetlen autó", úgy, hogy vezetett hatos mazdát
- köszönöm Lowtyónak, hogy vitt egy kört saját Trabantommal és elhozta Erikáját
- köszönöm Csikós Zsoltnak, hogy tiszteletét tette Biankával, nevét többen több órán keresztül próbáltuk kiejteni, nem sikerült, és hogy teljes joggal beszólt, hogy én sem tudom kezelni a kuplungot, miután én beszóltam másoknak és ugyanúgy bénáztam
- köszönöm Karottának és Winklernek, hogy ottvoltak, nem két percig
- köszönöm Báránynak, hogy nem haragszik, hogy nem sikerült megoldanom a W123 Becker rádiójába bemenetet szerelnem, és ezt tűrte, valamint, hogy péntek délután teljesen szétszedett motor-váltó kombóját végül összerakva, megtisztelt minket
- köszönöm prokee-nak, hogy úgy egyáltalán elképesztő mértékben támogatja, hogy Trabantos legyek-vagyok és hogy Viktor vezethette Hamiltont
- köszönöm Hekanak, hogy ráébresztett, rengeteget kellene gyakorolnom gitáron és hogy Battáról Simson SR51-el lejött (bár most, hogy megismertem, semmi érthetetlen nincs ebben)
- köszönöm Ommnak, a Totalcar-nak, az Autófíliának és mindenkinek, ki részt vett benne, hogy a "srácokat" megterepeztette, pólóval és újságokkal megajándékozta
- köszönöm Tie-nak, hogy elhozta akusztikus basszusgitárját, V8-as, hihetetlen hangú autóját, barátait, tárcsáját, melyen igen kiváló húsokat-zöldségeket sütött nekünk, résztvevőknek
- köszönöm Petinek (Sabc), hogy Imrézett, nehogy elfelejtsem, huszonöt éve voltam negyven, nem mellesleg autója volt találkozónk jelvénye, hisz a fehér BMW-t meglátva kellett lekanyarodni, csatlakozni a társasághoz (nem beszélve arról, micsoda technikai csoda az autó)
- köszönöm mindenkinek, aki ott volt, a részvételt, hogy jelenlétével hozzájárult, hogy az ötödik bulit naggyá tette, megerősített hitünkben, érdemes szervezni, létezni, bulizni, közösséget formálni. 

Két tény a végére: 

1. ha és amennyiben kihagytam valakit-valamit, ne haragudjatok, írjátok meg, elnézést kérek előre is
2. aki fényképezett és úgy érzi-gondolja, ne legyen rest megosztani a közösséggel (és tegye az indafotos képe közé a treffen_5 taget/címkét! - Rocko)

Igazából egy motorról szeretnék írni ebben a postben, de az autó is megér egy misét. Magában a Lotus nem tartozik a ritka masinák közé, egy bizonyos motorral készült változata viszont igen. A Lotus, 1950-60-as években, sikeres versenyautókat épített Colin Chapman vezetésével. Az egyik legsikeresebb típus ebben az időben a Lotus 23 volt. Ez a versenyautó, egy hátsókerék hajtású, középmotoros, könnyű, nyitott, de már a "sárvédős" változata volt a Lotus sikeres tipusainak. Nem csak Angliában, de a világ más részein is sikeresen szerepelt, sokszor a nagyobb kategória autóit is verte a mezőnyben. A Lotus 23 az 1960-ban bemutatott Lotus 19-nek és az 1961-ben gyártott Lotus 20, 21, 22-nek az utódjaként készült el. Ezek a gépek még sárvédő nélküli Formula Jr gépek voltak. Az autó 1962-ben mutatkozott be a Nürburgringen az ADAC 1000km hosszútávú versenyen, nem más vezette mint Jim Clark. Hatalmas időket produkált a Ferrarikkal és Jaguárokkal tűzdelt mezőnyben, de a sors közbeszólt, és kitűnő pozícióból kellett feladni a versenyt. Viszont a köridők előremutatták a Lotus 23 sikerét, ami a későbbi időszakban be is bizonyosodott. Alapvetően a Lotus 23 kis kategóriákban indult és aratott sikereket (Coventry Climax 750,vagy 1100 ccm) de a 23B típust szerelték nagyobb motorokkal (ROTORVIC V12, vagy 1600 ccm Lotus/Ford Twin-cam) is.

A dilatációs hibák javítása igen fontos, de egyáltalán nem egyszerű egy híd esetében.

Orosz barátaink azonban megtalálták a gyors és közel tökéletes megoldást:

Egészen rendben lévőnek tűnik, nem ?

Vessünk csak rá egy pillantást közelről !

Uhh... Reméljük, a Magyar Közút nem alkalmaz orosz tanácsadókat...

(englishrussia)

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.