Autófila

András elküldte a Függőség Napján megjelent autók eredeti tablóit, amelyeket én csak fotón tudtam megörökíteni.

Köszönettel vettük, és most elétek tárjuk.

(A képekre kattintva az Indafotó oldalára jutsz, ahol kinagyítva olvashatod a tablót)

Autógyárnak lenni nem mindig hálás feladat.

Régen ilyen idilli, békés képek készültek egy autógyárban:

Munkahelyem előtt felújítják az utat. Ráfért, igen komoly kráterek terültek el rajta.

Én meg ülök a büdös nagy ablakban, és nézem a szememnek igen kedves narancssárga gépeket sorban.

Aki a cím alapján a pártállami rendszer karhatalmi szervéről kíván olvasni, rossz helyen jár. Aki viszont a keleti blokk kevés négyütemű motorkerékpárjának egyik jeles típusára gondol, az bátran olvasson tovább.

Néhány évvel ezelőtt egy hosszúhétvégés Ausztriai kirándulás alkalmával láttam meg a plakátot, amin hatalmas betűkkel hirdették Ennstal-Classic, veterán autós háttérből világossá vált hogy miről is van szó. Akkor még ez a téma nem mozgatta meg a fantáziámat - látszik hogy nem mostanában volt - de valahol mégis rögzítettem, mert későbbi veterános programvadászataim közben rögtön beugrott a név. Nem is akármilyen vezető magazinok szerepeltették a saját naptárukban, nagybetűs, kiemelt rendezvényként hirdetve. Akkor döntöttem el hogy ezt nekem is meg kell néznem, szervezek rá egy három napos túrát. Kirándulunk! Ez volt tavaly, idén megint ott voltunk, nem véletlen. Ausztria egyébként is a szívem csücske, közel tíz éve nyári szabadságaink nagy részét ott töltöttük, nem csalódtunk sosem.Magas színvonalú vendéglátás és példátlan mentalitás ami jellemzi az egész országot és természetesen ezt a világszínvonalú versenyt is. Szállást nem volt probléma foglalni, csak előkerestem a korábbi szállásadónk tetszetős kis névjegyét és néhány email váltás után biztosak lehettünk benne hogy a hely a miénk.

Szépség és a "szörnyeteg"

Nem értem a T. szerzőt.

Illetve értem, süt belőle a Dacia-utálat. Mióta nincs a Rácz Tomi, igen egysíkúak lettek a Dacia-s vélemények a Totalcaron.

Nagyapám 30 évig hajtott egy 1310 TLX-et, és tökéletesen elégedett volt vele. Igaz, az öreg autószerelő volt, utolsó csavarig szétszedte, összerakta, és soha semmi baja nem volt. A féltengelyeket kellett csak cserélni, amíg a magyar felújított bele nem került, meg a gumialkatrészeket és a kuplungot.

Az csak szépséghiba volt, hogy itt-ott pergett a fény, meg mattult a króm a lökhárítókon.
Nagyapám majdnem 45.000 kilométert rakott bele az évek során, mindig megterhelve (zöldségkereskedő volt az öreg), minimális hibákkal. (Valójában 62.000-et mutat az óra, de ennek egy részét tolva tette meg.)

Nekem Novám van, és bizony, semmit sem tapasztaltam abból, amit a T.szerző leírt. Ha az ember minden hosszabb út előtt alaposan átnézi, lecseréli az üzemanyagokat, az első betéteket és a benzincsöveket, szinte hiba nélkül teljesít bármekkora távot, ha az nem több 12 kilométernél.

Az állítható hátsó ülést előcibálni, mint egetverő hiba, roppant inkorrekt. Az én autómon még túl a százezer kilométeren sincs 1.5 centi a rés, sőt, az egyet is alig éri el. Ráadásul, ha a tulaj nem ilyen ernyeddt kukac testalkatú, meg is tudja nyomni annyira az ülést, hogy bekadjon, a kioldáshoz meg elég a gyár által adott kerékkulcs. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a haverom Suzuki Swiftjén meg letört az ülésnyitó karról a műanyag. Mellesleg, olvastam a Dacia fórumon egy márkatárstól, akinek van ismerőse a gyárban, hogy 2010-re ígérik a megoldást a hátsó ülésekre.

A ponthegesztésnek is megvan a maga oka, sokkal könnyebb a javítás így, mert le lehet fúrni a cserélendő lemezt. Apámék céges Otosan Transitján csak komplett hátsó ajtót lehetett cserélni, 130.000 plusz fény, plusz munkadíjért, mikor kirohadt a pereme, köszi.

A váltóval meg senki másnak nem volt baja. Nálunk, a Nova klubban és a klub fórumán többen említették ezt a problémát, a megoldás pedig az, hogy bal oldalra a C-Kadett Recaro-ülését, jobb oldalra pedig a Dacia Latsun hátsó ülésének felét kell beépíteni. Kényelmesebb is, karakterisztikusabb is, és jobban kézre esik a kar.

A nem indulás egyszerűen hülyeség. Az én autóm bármikor hamarabb beindul, mint a T. szerző ócska dízele, amit állandóan szerelni kell. Az enyémnek semmi baja, a motorból jövő kopogással meg simán együtt lehet élni, nem luxusautó ez.

Ahhoz képest, hogy mennyiért árulták, ez egy nagyon  jó autó. Jó, nem egy Mercedes, de legalább nem kell besz*rnom a devizahitelek árfolyamingadozásától.

A végére pedig még egy kiegészítés: óriási szakmai baki a 309-est megnevezni az autó eredeteként, egy autós újságírónak igazán illene felismernie, hogy az autó a 309 Ti ralli-változatára épül, ami már laposabb fényszórókat kapott eredetileg is.

Sajnálom, hogy a Totalcar színvonala ennyit süllyedt, és hogy ilyenek kikerülhetnek címlapra.

Pontosan tudom, hogy egy tíz perces videót nem sokan néznek végig. Nem nézik, mert a legjobb zenére összevágott klipekben is vannak unalmas jelenetek. Az alábbi videóban ilyesmi nincs. Csak Ari Vatanen van az 1981-es 1983-as Manx Rally egyik gyorsaságiján. Igen, mások is pokoli gyorsak voltak, de talán nem véletlenül lett épp ő '81 világbajnoka. 

Nézztek csak:

Lássuk miről is szól a cím.

A megfáradt Józsi megkéri az intelligens lovát, hogy vigye haza. De a kék ruhás sápadtarcúak meg akarják nézni, hogy a munka hőse, hogyan alszik. De felébresztették a rezesbőrűt, aki csak annyit mond, hogy "Menj innen, mer leköplek!"
Így hangzana Dolák Sali Róberttől, a Winnetou-s diafilmek újraértelmezőjétől, íme egy remek darabja.

Az úgy volt, hogy gondoltam egyik pénteken kocsival megyek melóhelyre. Egyrészt megmutatni kollégának, másrészt kimenni kicsit autózni. Oké, muka után kocsiba be, M7 felé torlódás, hát M1-M7 közösön dugó, leállóban húznak el egyesek, aztán M1 felé már nem volt sor, mondom nem tartom fel őket. Pedig kellett volna, taplók. Közben vízőfok lámpa néha be-be villan, nem tulajdonítottam neki jelentőséget, lévén hogy a fordulatszámmérő is és a kmóra is szokott néha hülyéskedni, mesésen járnak, hol van hol nincs, gondoltam kontakt hiba. Másrészt hűtő ment, vízhőfok visszajelző mérőműszer meg fixen 90-et mutatott, se nem többet, se nem kevesebbet. szóval zavart, de nem gondoltam, hogy valós hibát jelez. Oké, ráfordulok egyesre, erre ahol kb. Tie Rangével lerobbantunk, ott kidobott egy füstfelhőt.

Az erős autók szerelmeseit két, részben egymást fedő halmazba oszthatjuk fel aszerint, hogy a gépből előcsalogatható erőt milyen irányba konvertálják.

Az első csoport, nevezzük őket "idegeseknek", a teljesítményt és a nyomatékot sebességre váltják. A kétoldalt elsuhanó fák, tehenek, Marutik látványa inspirálja őket.

A második csoport ("nyugodtak") kedvenc mértékegysége a kilogramm, sőt, sokkal inkább a tonna. Ők kevésbé sietnek, ám az előzőkhöz képest legalább egy nagyságrenddel nagyobb tömeget mozgatnak, az öröm forrásaként a soktonnás vastömegek gördítése szolgál.

Zoli az utóbbi halmazhoz tartozik. Nagyvasakat gyűjt - és itt a szó nem holmi néhánytonnás Ford Broncot, vagy pihekönnyű Chevrolet Suburbant jelent. Zoli azokat az autókat kedveli, amelyek láttára a magamfajta autóbuziból az első tíz percben csak a "B+, vas!" jön ki.

Nos, néhány héttel ezelőtt szerencsénk volt megcsodálni, sőt alaposan megcsócsálni Zoli gyűjteményének egy részét.

Van még tovább!!!

...mit gondolsz erről a képről ?

Vasárnap délelőtt, míg fő a húsleves mi jobbat tehet az ember fia, minthogy motorozik egyet? Veteránbörzére motorozik!

A börze kincse!

Van az optikai tuningnak egy lightos ága, ahol a teljesítményfokozás leginkább a logó- és feliratcserében merül ki.

A legtöbbet az ember persze gyorsan kiszúrja...

...de van, ahol csak az alapos vizsgálódás segít, és deríti fel, hogy a gép mégsem a keleti, hanem a nyugati oldalon készült.

- Szia édesem, Szindi vagyok. Figyelj, valami baj van az autóval. Megálltam a szoli előtt, akkor még semmi nem volt. Aztán kijöttem, elindultam, és azóta nagyon zörög valami az elején, és nem megy rendesen az autó. Most meg is álltam vele, lehúzódtam, hogy ne legyek útban. Biztos valaki csinált babrálta az autót, míg bent voltam. Szerinted mit csináljak ?

...szemétdombbá válhatsz !

Feri nem az a bonyolult fickó. Egy dunántúli kisvárosban él, takaros ház anyósék mellett. Építészmérnök a lelkem. Műszaki ember létére, a téglán, a fán, és a betonon kívül a technológia mint olyan nem nagyon fogja meg. Ő az a típusú ember akinek ha a melóhelyen táblázatot kell gyártani, akkor először több napi munkával papírra veti az 500x1200 cellás táblázatot, majd valakit megkér hogy gépelje be. Ő az aki az e-mail címeit is a noteszében tartja, az Outlook helyett.

Az eredetileg tervezett kétnapos driftrendezvény helyett augusztus 2.-án lesz edzés és találkozó, délután meghívásos házi verseny. Valószínűleg nem lesz 150 tuningautó, de a jó hangulathoz nem hiányzik a neon és a bazári külső. Cserébe lehet majd drifttaxizni, és ismerkedni az initial drifters egyesület tagjaival. A helyszín változatlan, Visonta, Gokartland.

Nem mai video, még a feltöltés sem múlt heti, de megfogott.

Ez viszont pár napos talán, és nem fake, Minszki járőr, nyilván az ott is igen gyakori traktoros tüntetések ellen bevetendő:

A fantázia persze határtalan, tehát kérdem:

- te milyen rendőr-járművet tudnál elképzelni ?
- és mi az, amit már láttál is ?

Remélem, mindenkinek megvan az agya valamelyik hátsó agytekervényében Kőváry Barna azon videója, ahol a navigátor ül ki jobb előre, hogy egyensúlyban tartsa a lengőkar-törött autót a célig.

Ha mégis akadna, akinek az kimaradt, tekintse meg itt:

Feleségem mostanában egyre többet emlegeti élete első autóját. Fene tudja miért, én vagyok a családban az, aki minden öreg kacathoz ragaszkodik. Néha látjuk is a városban tovapöfögni új gazdájával, olyankor mindig jön a keserű sóhaj, miért kellett eladnunk.

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.