Autófila

A legtöbb veterán rajongó szinte biztos, hogy nem csak az öreg autók között érzi azt a megmagyarázhatatlan bizsergést amit egy matuzsálem látványa nyújt, nyakam rá, hogy hasonló ingerek érik egy korabeli kétkerekü látványakor is. Így vagyok ezzel én is, némi perverzióval fűszerezve. Imádom a kicsiket, minél gyorsabbak, annál jobb.

Még egy saját projektem is volt egy darabokban kapott 50 ccm Hercules személyében, amit végül is tuningnak hitt kontár átalakítások - meg a ferde hatásvonalú főtengely csapágy - miatt, jegelek már pár éve. Sajna nem lesz 10 LE Sachs blokkom, pedig nagy volt az igyekezet. Imolai túráink képanyagának nagy része az elleshető technikai részletek dokumentálásának jegyében zajlott. Rengeteg "házi" készítésű versenymotort láttam, fényképeztem, mindhiába. Gyakorlati megvalósítására nem került sor, azt hiszem Csikós erre mondja, hogy puhapöcs.

Kreidler Van Veen replica

Stratégiát váltva, ha nem csináljuk, akkor nézzük. Különböző - leginkább Holland - fórumokon Keresztül jutottam hozzá korabeli, eredeti felvételekhez, képekhez, adatokhoz. Hozzáteszem, annak ellenére hogy 1983-ig volt 50 ccm világbajnokság (80 ccm 1984-1989) alig lehet ezekről a futamokról mozgó képet fellelni.

Gyűjtöttem az infót nagy élvezettel, mikor is szóba került egy családi hosszú hétvége Amszterdamban. Meg kell említenem hogy ezeknek a "darazsaknak" hatalmas kultusza volt, van a flamandoknál (Jamathi), ha közelebbit akarunk megtudni erről a témáról akkor náluk érdemes kutakodni. Internetes böngészéseim során találtam rá egy magángyűjteményre Lexmond városkában, ami speciálisan csak a "picik" racing változatait mutatja be. Itt térnék vissza a hosszú hétvégére, aminek ötlete rögtön konkretizálta is ennek a páratlan kiállításnak a megtekintését. Talma fórumán keresztül felvettem a kapcsolatot egy kint élő rajongóval, aki részletes útitervet dolgozott ki számunkra (hála neki!), annak érdekében hogy a lehető legegyszerűbben találjuk meg a szentélyt.

Szerencse, hogy kint volt

Ugorjunk az időben egy kicsit, ott vagyunk és megtaláltuk, bár az utolsó stádiuma az útnak nem volt egyszerű, mert a buszsofőr megmondta hogy hol kell leszállni de hogy merre kell elindulni azt már nem. Képzeljünk el egy főútvonalat (nem várost) kétszáz méterenként telkekkel mindkét oldalon, kb. két telekhoszt lehetett belátni, akkor arra elsőre bejött. Rövid gyaloglás után már messziről látszott egy "totemoszlop" aminek a tetején összetéveszthetetlenül egy kismotor egyensúlyozott, megjöttünk. Karácsony előtti napokban voltunk ott, a parkoló gyakorlatilag üres volt, egy mikrobusz árválkodott a bejárat előtt.

Bent is voltunk!

Ez már jó jel, mert szomszédba nem nagyon kellet volna becsöngetni, mert az nem volt. Zárt ajtó és éktelen nagy csend fogadott - zárva volt -, kopogásunkra viszont hamar előkerült egy középkorú férfi, aki a tulajdonos volt és teljesen véletlenül találtuk ott, épp egy zenegépet hozott a raktárba. Hamar az is kiderült, hogy a másik passzió a zenegép, volt belőle vagy 40 db. Ugye megmondtam hogy perverz ez a fajta! Ecseteltük, hogy honnan jöttünk és csak ezért utaztunk ide a világvégéről, bla-bla-bla. Beengedett!

Rögtön kezelte a pénztárt, majd egy "ugrással" a pult mögött termett és kínálta a karácsonyi teát 1 euró ellenében. Sajnos a váratlan látogatásunk rányomta a bélyegét a tárlatvezetésre is ami sajnos nem volt, sőt világítás sem nagyon. Próbáltam a látottakat gyorsan elraktározni, mintha egy pillanat múlva tapsra, eltűnne az egész. Annyira szívességnek érződött az egész - az volt, még ha fizettünk is érte - , hogy tapintatból még fényt sem kértem a fényképezéshez. Annak ellenére, hogy csak pár kört szaladhattam a múlt dicső ötvenesei között, életre szóló élményt nyújtott a látvány. Szerencsére volt olyan fanatikus a közelmúltban aki szervezettebben és időben érkezett ahhoz, hogy jó képeket tudjon csinálni ezekről a ritkaságokról.

Ui: Sajnos 2007-ben bezárt a nagyközönség előtt, ennek fényében tényleg szerencsésnek érezhetem magam, hogy láthattam.

Gallery by www.classic-motorrad.de/cms/

Volánrulz nevű olvasónk hívta fel a figyelmünket egy érdekes hirdetésre.

Delorean napot tartunk ma. Foglalkozunk az autóval, és egy kicsit persze szülőatyjával, John Zachary Deloreannel, no meg persze az autótól szinte elválaszthatatlan Vissza a jövőbe filmtrilógiával is. Sorban érkeznek a postok, ha valamiről lemaradtál, elolvashatod majd egyben is:

https://blog.prokee.hu/autofilia/cimke/delorean_nap

"Márti" McFlynak nem volt könnyű dolga, amikor az óratoronyba csapó villám erejét kellett felhasználnia a visszatérésre. Pontosan egy adott pillanatban, pontosan 88 mérföld/óra sebességgel kellett egy adott pontra érnie, hogy az 1.21 GW energiát a fluxuskondenzátor magába szippantsa, és visszatérhessen 1985-be.

Aki úgy gondolja, legalább ilyen jól megoldaná a feladatot, most kipróbálhatja. Nem könnyű, de legalább nehéz.

(vigyázz, hangos Flash-game !)

Jogsit, levelezőn?Akkor és most. Nyerjen Ön is!Az arany középút?!Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Az arany középút!W123-Tizenharmadik rész.Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?