Autófila

Kis késéssel, de megérkezett a mozgókép-nyersanyag az októberi partyról.

Utólag derült ki, hogy a kamera mikrofonja és a lengőnyelű jelszintje közel sem fedik egymást, így nem kevés utólagos korrekciót igényelt a hang, sajnos ennyire tellett.

Bevallottan és szánalmasan belterjes, de a hangulatot visszaadja. Remélem, mindenkiben felkelti a vágyat arra, hogy a nem túl távoli jövőben érkező hetedik Belsőség-találkozón ott legyen, és maga is a belterj részévé váljon!

Kamerázta Tie, vágtam én, fogyasszátok szeretettel!

(Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy vette a lapot, és nem négyeltek fel azonnal a kérdésekért, valamint nem tűztek ki a négy legnagyobb vár fokára! :) )

A kellő hanghatás érdekében kérjük fejhallgatóval fogyasztani!

Úgy látszik lassan, de biztosan tradíciót teremtünk. Ami egykoron, tán három éve, hirtelen ötlet volt csak, mára már egy bevett szokássá vált. Ez sokszor esetben persze nem szerencsés, hiszen amit megszokunk, az sokszor elveszíti érdekességét, varázsát.
Szerencsére a Belsőség-Autófília találkozóra ez nem vonatkozik. És ezt csak és kizárólag azoknak az olvasóinknak, sőt, mondhatni barátainknak köszönhetjük, akik eljönnek. Terepjáróval, ritka olasz sportautóval vagy éppen robogóval, motorral. Mindegy, a lényeg, hogy kereke, motorja van. Alfa Romeotól Zastaváig, az abécé összes kezdőbetűjét képviseli itt valami jármű.

Akik valaha is ott voltak, tudják, akik még sosem, azok elhihetik, hogy mindamellett egy-egy ilyen márkafüggetlen találkozó javarészt az emberekről szól. Azokról, akik eljönnek, barátokat találnak és nem egyszer segítenek egymásnak de főleg: kitűnően érzik magukat. Kivétel nélkül mindenki: a feleségek, barátnők és a gyerekek is. Mindenki talál valamit, mindenki kap valamit. Egy mosolyt, jó tanácsot, jó pohár bort vagy nagy korsó sört, mindegy, csak gazdagodik az ember.

Idei második, összességében hatodik, találkozónk ugyanazon a helyszínen lesz megtartva, ahol legutóbb is. Elégedettek voltunk a sukorói Gémeskút Étterem vendégházaival. Helyünk volt bőven, a szobák tiszták, takarosak és az ár (2800/Ft/fő/éj) ugyanannyi, mint tavasszal volt, a tulajdonos korrekt ember. A parkolás megoldott, közvetlen a szálláshely előtt elfért minden autó.

6. Belsőség - Autófília-találkozó nagyobb térképen való megjelenítése

Pár lépésnyire továbbra is ott a remek könyvtár de éhes sem marad senki. Amellett, hogy sütni-főzni lehet az udvaron de akár odabent is, még mindig ott az étterem és aki legutóbb ott volt, az tanúsítja majd, hogy az adagok nem csak gigásziak, de ízletesek is.

A férőhelyek száma ugyan limitált, de eddig is megoldottuk, ezúttal is meg fogjuk. Feleség, barátnő, gyermek és bárminemű hangszer bátran hozható, de ne hagyják otthon a jó bort, pogácsát sem.
Aki tud, jöjjön. Legyen ott Ön, Autófília-kommentelő és legyen ott Ön, Totalcar/Belsőség olvasó is. Mi ott leszünk, ahogy eddig mindig.

Bárminemű kérdésre szívesen válaszolunk itt, ebben a posztban vagy privát e-mailben is.

A sukorói találkozó egyik legszebb történetét szeretném megosztani a kedves olvasóval. Millió ilyen volt, nekem mégis ez maradt meg leginkább.

Délután érkeztem meg a találkozóra némi telefonos segítséggel (köszi, apamackó), gyors köszönés az ismerősöknek, bemutatkozás az ismeretleneknek, tehát az ilyenkor szokásos körök. Megdöbbentően sok autó állt a parkolóban, nem volt nehéz kiszúrni, hogy melyik utcába kell befordulni.

Barika ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa a Mercedest, ami a Brno-i indulás előtt néhány perccel lett kész. Nem ellenkeztem, szeretem a zöldségeseket. No, nézzük azt az automata váltót, milyen lett. Nem céltalanul krúzoltunk, tonikot kellett kerítenünk a Bavorak készítéséhez.

Négyen voltunk az autóban, beültem a jobb hátsó ülésre és elindultunk. A főútra kanyarodás előtt megálltunk, mert ott állt valami furcsa motor, olyan, amiből Magyarországon keveset látni, sokan azt se tudják, hogy eszik vagy isszák. Igen, egy angol rendszámos café racer volt. Yamaha, négy henger, hmmm, szép. XJ 650-es, tippeltem azonnal. Heka kiugrott, szabadegyfényképet? A motort néztem, a Mercedes meg alapjáraton kotyogott, nem hallottam milyen nyelven folyik a diskurzus. Nekiveselkedtünk, benzinkutat kerestünk, kocsmák sora az út mentén, ott nem adnak tonikot, vagy ha igen, akkor méreg drágán.

A benzinkúthoz értünk rövid kóválygás után, közben figyeltük az automata váltót, tényleg jó. Ott sincs tonik. No, akkor irány a bolt. Szerencsére hamar találtunk boltot, volt tonik is, irány vissza.

Valami furcsa tűnik fel az úton, kék, sose láttam ilyen autót.

- Ez a Csikós! - kiáltunk fel mindannyian.

Meglepően fürge autó a Bianchi, meg is lepődtünk. Én főleg akkor, mikor Heka kiugrott, hogy csináljon egy fényképet a kocsiról. A vasúti átjárótól úgy 50 centire. Épp csak nem lógtunk rá a sínekre, és előtte ment el a vonat is, mögöttünk nem volt autó. Csak abban bíztam, hogy nem jár erre valami túlméretes szerelvény.  

Aztán indultunk vissza. Zsolt még ki se szállt, azonnal körbevették, utoljára akkor láttam ilyet, mikor egy osztálytársam walkmant kapott Bécsből, az osztályidegen rokonoktól. Hiába, menő tárgyat birtokolni felnőttként is jó dolog.

Mi is odamentünk köszönni, esélytelenül, mert a Bianchit úgy járták körül az autóbuzik, mint Lenint a mauzóleumban. Igaz, itt nem voltak fegyveres őrök, akik a bámészkodókat taszigálják, amiért áll a sor. 

Szerencsére más érdekes járművek is érkeztek, így én is tudtam köszönni Zsoltnak. Kicsit beszélgettünk, szóba került az oldtimer expo is, meg a veteránfelvonulás. Meg a motorok. Motorok nélkül nincs beszélgetés Csikós Zsolttal.

Valahogy így zajlott:

Csikós Zsolt: Te szereted a café racereket, igaz?
scheerti: Igen, persze.
Csikós Zsolt: Fényképeztem egyet a rakparton, valami Honda CB lehetett - Közben bekapcsolja a gépet és mutatja a fényképet.
scheerti: Yamaha blokkos, talán XJ, az előbb itt láttuk, alig 200 méterre. - Többen bólogatnak, ismételgetik.
valaki a tömegből: De hát ez itt áll az udvaron!

Zsolt megdöbbent, alig akarta elhinni. Közelebb is mentünk. És valóban ott állt a motor. Mint kiderült a tulajdonos magyar, és ezt a stílust kedveli. A vas egy XJ 750-es, japán belpiacos motor, ami egy soft-chopper (csak a japánoknál nem), nem is hasonlít, ezért is kevertem. Mellette állva csak annyit hallottam, hogy mindenki hümmög, nézegetik az emberek, nem tudják hova tenni a formát. De mindenkinek tetszik. Az este folyamán még többször ránéztem. Sötétben is szép!

Tudtuk, hogy kicsi ez az ország, de erre senki nem számított. Ez persze csak egy történet volt a rengeteg közül, de nekem a kedvencem.

A legjobb találkozóról hadd mondjam el a legjobb dolgokat.

Mikor valami nagy dolog történik, miről megemlékezik az internet, korunk almanachja, kalendáriuma, nehéz szavakat találni. Nem is foglalkozom ilyesmivel, felsorolom, kinek-mit :

- köszönöm zalkapone-nak, hogy megszervezte a találkozó helyét és imába foglalom nevét, valamint az ajándékpóló
- köszönöm Rolandnak, a hely és a kiváló étterem üzemeltetőjének, hogy hihetetlenül elkényeztetett minket, kik ott voltunk
- köszönöm prokee-nak, Ommnak, mindenkinek, hogy bonyolított, szervezett, kirándultatott, bármit csinált
- köszönöm Tündérnek a törődést és a kávékat
- köszönöm Omm Erikájának, hogy bizalmába fogadott és ittunk barnasört jó hangulatban, vigyáztam Charlie-ra

- köszönöm streetsanak az élményt, mely ismét újrafogalmaztatta velem, tudok-e vezetni, képes vagyok-e uralni a technikát
- köszönöm Dartinak, hogy újraértelmezhettem a Trabanttal megélhető vezetési élményt
- köszönöm BociPetinek, hogy nem mertem vezetni az autóját, melyet inkább vágyakozva tisztelek, mintsem haladjak vele
- köszönöm egyesületünk könyvelőjének, hogy elhozta gyermekeit, kik korukból fakadó vehemenciával vettek birtokba minden járművet - főként Trabantokat, melyekkel utazniuk "kellett", és megörvendeztettek minket mosolyukkal
- köszönöm az MZ, Jawa, meghatározhatatlan motor tulajdonosoknak, hogy eljöttek és nem pikírten, hanem tényleg emelték a rendezvény fényét
- köszönöm a két Maserati tulajnak, hogy ismét csatlakoztak hozzánk, elénk tárták a szívvel-lélekkel megálmodott technikát, virtuális maszturbációban részesítve a jelenlévőket
- köszönöm Angélának, hogy vezette Angelát -mellesleg úgy kezelve a technikát, mintha világéletében lötyögős Trabantváltókkal foglalkozott volna, ráadásul tudván, hogy többnyire autómataváltós járgányokkal jár-kel, és elhozta Kacagányt pálinkástul, valamint ráébresztettek, hogy elfelejtettem a tangóharmónika balkézzel kezelendő szekcióját
- köszönöm Sanyinak, hogy megismertetett Mollival, kivel hihetetlen nagyokat nevettünk, barnasör szintén, Viktor szerint "hihetetlen autó", úgy, hogy vezetett hatos mazdát
- köszönöm Lowtyónak, hogy vitt egy kört saját Trabantommal és elhozta Erikáját
- köszönöm Csikós Zsoltnak, hogy tiszteletét tette Biankával, nevét többen több órán keresztül próbáltuk kiejteni, nem sikerült, és hogy teljes joggal beszólt, hogy én sem tudom kezelni a kuplungot, miután én beszóltam másoknak és ugyanúgy bénáztam
- köszönöm Karottának és Winklernek, hogy ottvoltak, nem két percig
- köszönöm Báránynak, hogy nem haragszik, hogy nem sikerült megoldanom a W123 Becker rádiójába bemenetet szerelnem, és ezt tűrte, valamint, hogy péntek délután teljesen szétszedett motor-váltó kombóját végül összerakva, megtisztelt minket
- köszönöm prokee-nak, hogy úgy egyáltalán elképesztő mértékben támogatja, hogy Trabantos legyek-vagyok és hogy Viktor vezethette Hamiltont
- köszönöm Hekanak, hogy ráébresztett, rengeteget kellene gyakorolnom gitáron és hogy Battáról Simson SR51-el lejött (bár most, hogy megismertem, semmi érthetetlen nincs ebben)
- köszönöm Ommnak, a Totalcar-nak, az Autófíliának és mindenkinek, ki részt vett benne, hogy a "srácokat" megterepeztette, pólóval és újságokkal megajándékozta
- köszönöm Tie-nak, hogy elhozta akusztikus basszusgitárját, V8-as, hihetetlen hangú autóját, barátait, tárcsáját, melyen igen kiváló húsokat-zöldségeket sütött nekünk, résztvevőknek
- köszönöm Petinek (Sabc), hogy Imrézett, nehogy elfelejtsem, huszonöt éve voltam negyven, nem mellesleg autója volt találkozónk jelvénye, hisz a fehér BMW-t meglátva kellett lekanyarodni, csatlakozni a társasághoz (nem beszélve arról, micsoda technikai csoda az autó)
- köszönöm mindenkinek, aki ott volt, a részvételt, hogy jelenlétével hozzájárult, hogy az ötödik bulit naggyá tette, megerősített hitünkben, érdemes szervezni, létezni, bulizni, közösséget formálni. 

Két tény a végére: 

1. ha és amennyiben kihagytam valakit-valamit, ne haragudjatok, írjátok meg, elnézést kérek előre is
2. aki fényképezett és úgy érzi-gondolja, ne legyen rest megosztani a közösséggel (és tegye az indafotos képe közé a treffen_5 taget/címkét! - Rocko)

Holnap. Találkozó. Sukoró.

És Ön?

Jogsit, levelezőn?Akkor és most. Nyerjen Ön is!Az arany középút?!Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Az arany középút!W123-Tizenharmadik rész.Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?