Autófila

Már a mindenki által tízszer körbeküldött biciklisfutároknál is csodálkoztam, nem értettem, hogy mi visz rá normális embereket arra, hogy hatalmas szedánok és ütött-kopott furgonok útvesztőjében cikázzanak azon a 60 centis helyen, ami szabadon marad a fent említett járművek között.
Aztán rájöttem, hogy valószínűleg mindenkinél hamarabb megtanulták, hogy a fürge és keskeny járművek előnyben vannak a nagyokkal szemben. Lássuk be, igazuk van. Az állandósult dugó miatt nem kell túl gyorsan menni, elég lehet a bringa is. Ahhoz meg jó kondi kell, ráadásul nem is mindenki szeret tekerni. A nagymotor túl nagy, a robogó már majdnem jó, de az utcán hagyva hamar új gazdára találhat, az pedig nem kevés pénz. Egy robogó áráért vehetünk legalább három kiváló mopedet.
Igen, ez a jó megoldás. A moped ugyanis a robogónál is keskenyebb, fordulékony, nagy kerekei vannak és könnyen felcipelhető egy emeleti biciklitárolóba is. Hősünk jól választott, egy Honda PA50 II-sel dönget végig Manhattan utcáin. A mopedre GoPro kamerát is szerelt, így több kameraállásból is követhetjük a kalandot.

Kétség sem fér hozzá, hogy az ötletet Prokee-tól nyúlta, aki Babettával mutatja be ugyanezt az alsóörsi strandon:

Ha tetszett a video, ne felejts el szavazni!

Skandalum!

Minden finom és kevésbé burkolt erőszak ellenére nem vagyok autóbuzi.
Számomra ezek a négykerekűek csupán az utazásomat könnyítik meg, szerelem nem fűz hozzájuk, és orgazmusom sem volt még soha egy V8 hangjától.

Pedig a sors rendszeresen bepróbálkozik nálam.
Anyukám a kórházból egy gyönyörű Csajkával hozott haza születésemkor, a mai napig kedvelem a kényelmes, nagy és méltóságteljes autókat.

Kisgyermekként persze én is nagy mellénnyel soroltam a népszerű típusokat, bár volt, amit jómagam nem nagyon szerettem.

Kedves családi történet, hogy Trabantba nem voltam hajlandó beülni, egyszer 100 forintot kellett fizetnie egy ismerős bácsinak, hogy hazahozhasson a doktornénitől. (ez azért ’74 táján komoly összeg volt) Talán itt dőlt el magasabb szinten, hogy Trabantos lesz életem párja, ki tudja.

Tizedik éve dolgozom egy autóalkatrészekkel kereskedő cégnél, mégsem fűtött soha a vágy, hogy megismerjek minden kütyüt, amit a polcokon látok.

Huszonévesen az ország egyik legaktívabb stopposa voltam, konkrétan így jártam dolgozni. Összeszámolhatatlan, hányféle autóba ültem be és ízleltem meg a különböző „utazási-élményt”. Mégsem szédített meg a lóerők világa.

Főiskolásként hosszabb utazást csak stoppal bonyolítottunk, örök szlogen lett az: „az a kis lapos fekete jó lesz”.

Történt ugyanis, hogy Szolnokra voltunk hivatalosak egy barátunk katonai esküjére (igen ez sem tavaly volt). Magától értetődő módon kiballagtunk Steinmetz kapitány szobrához, és kiszámoltuk, ha megáll a 20. autó, még egy kényelmes kávé is belefér az időnkbe Szolnokon. A megszokott taktika szerint csak magányos sofőrnek és „nyugati” autónak integettünk, kockaladásokkal, teherautókkal, kalaposokkal, női vezetőkkel nem szabad próbálkozni. Barátnőm kérdezte, nos, melyiket? Mire én (a táskámon gubbasztva az út szélén): „ó, az a kis lapos fekete jó lesz a belső sávban”
Nos, nagyon hamar leértünk Szolnokra.

Évek óta rendszeresen végigheverem a Forma-1 közvetítéseket, de soha nem mennék ki a Hungaroringre futamot nézni. (Azért Brnoba kiugrottunk a srácokkal...) Még drukkolni is szoktam csendben, de itt sem a technikai paraméterek a mérvadók. Vagy szimpatikus a sofőr, vagy nem. Ilyen egyszerű a képlet.

Aktívan járok autóbuzi társaságba, mégsem veszek a kezembe villáskulcsot. Úgy néz ki, én leszek az ellenpólus. Befogadtak kakukktojásként, ez azért jóleső érzéssel tölt el.
Engem a nyomatéknál és a végáttételnél sokkal jobban érdekelnek az emberek maguk. Büszkén mondhatom el, értékes, érzelmekben gazdag barátságok születtek a társaságban. Üdítő összejönni a fiúkkal, titokban mosolyogni a motortér fölé hajoló és átszellemülten sóhajtozó arcok között. Izgalmas feladat „hozzáértően” bólogatni a világmegváltó szerelési tanácsok kereszttüzében. Beleszólni a társalgásba bölcs módon ritkán szoktam, szerintem egy nő inkább háztartást vezessen, mint traktort.

Autós szakirodalmat ritkán olvasok, egyszerűbb megkérdeznem az élő lexikonomat, tőle bármilyen hülye kérdésre választ kapok.

Végigkísér az életben a benzingőz, eddig sikerült ellenállnom.

Még jogosítványom sincs.

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Mára (2008. 11. 05.) virradóra Százhalombatta belvárosából eltűnt a ház elől prokee AMT-794 forgalmi rendszámú Trabant 1.1 limousin típusú gépjárműve.

Kérünk minden Kedves Olvasót, ha látja, jelezze itt nekünk és értesítse a rendőrséget !

Köszönettel : autofilia.blog.hu szerkesztőség.

Nem önfény, csupán egy újabb galéria Balatonakaliból és Alsóörsről.
És bárki bármit is mond, Trabantozni óriási fíling.
Katt rá, és jöhet Tündér galériája.

Jogsit, levelezőn?Akkor és most. Nyerjen Ön is!Az arany középút?!Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Az arany középút!W123-Tizenharmadik rész.Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?