Autófila

Adóznék ezzel az írással a kerékpársportnak, amit úgy szeretek, ebben a hónapban az autók mellett van némi aktualitása a témának Tour de France végett, természetesen eme járművek között keresve a közös nevezőt. Sebesség, máris nem kell tovább mennünk. Versenyzés, a kerekekkel rendelkező járműveknél többnyire a minél nagyobb sebesség eléréséről szól. Egy kerékpárosnak a maximális sebesség eléréséhez több feltételnek teljesülnie kell és emellett komoly korlátai is vannak )izomerő, súly, áttétel, légellenállás stb.), ezek növelésével vagy csökkentésével jutottak el a szinte felfoghatatlan sebességi rekordokig.

Porsche 935 1977

Fogant meg a gondolat a fejembe, amikor belefogtam ebbe a témába. Vannak szegletei a világnak, ahol ezt nem kell kiérdemelni, nekik ez jár! Ugye milyen irigykedve hangoznak ezek a mondatok? Igen, gyerek fejjel megtudtam volna őrülni egy ilyen csodamasináért. Abba az időben, már egy taposós Moszkvics birtoklása is - mint státuszszimbólum - alattvalóvá tett volna minden lakótelepi vagányt. Ma teljesen más szemszögből figyelve a dolgot, már csak a technikát és a pénzt látom ezekbe a "játékokban". Magyarul, ezekkel a márkákkal kevés unoka fogja a kanyart szűken venni a mosókonyha és az előszoba közötti sikánban. Miért is?

Porsche 550 Spyder "little"

Álmok sorozatunk eme részében bemutatnám azokat az autókat, melyek a valóság garázssorán sajnos soha nem foglalnak majd helyet. Többnyire olyan veteránok - mi más - szerepelnek a listámon, amelyekhez akkor sem tudnék hozzájutni ha rendelkeznék a megfelelő készpénzzel - eszmei értékük nagyobb. Nem kergetem, keverem az álmokat, jó ez így, jövő héten úgy is másik csodával akarnék parkolni a soron. Ez a lista csak a pillanatnyi vágyaimat tükrözi, ez azért nem azt jelenti, hogy nem lenne egy-két állandó szereplője hétvégi kiruccanásaimnak. Vigyázat, ez a "vágykupac" minden realitást nélkülöz!

Nehéz feladat elé állított a tisztelt szerkesztőség, amikor szóba került, hogy megírjuk a top10-et, az álomautókat, mindent, ami kéne. Korábban már csináltam ilyet, készült egy lista 100 autóval, ami azóta kicsit megváltozott. Ízlésem azóta sem lett sokkal kifinomultabb, továbbra sem érdekelnek különösebben a legújabb autók, az igazi virsligumis veteránokhoz még mindig kistáska vagyok.

Nézzük, hogy mi az, ami azért bekerülne az álomgarázsba:

Iszonyatosan nehéz tíz kedvencet összeszedni. Nem azért, mert nincs ennyi, azért inkább, mert sokkal több van. Azt számolgattam, hogy autógyártó országonként is össze tudnék szedni jóval több mint tíz kívánatos dögöt, sőt, talán még autógyárakként is. Igen, talán a 100 legkedvesebb autó egyszerűbb lenne, de azt sem tudnám például sorrendbe rakni. Legyen akkor most az én tízes listám ennek a nagyobb, százas listának a jelen lelki és elmeállapotom szerinti kivonata.

Emlékszem, '80-as évek elején "csikó" fejjel kellett döntést hoznom mi legyek ha nagy leszek. Már akkor is nehéz volt ez a feladat, segítségképpen különböző fórumokon jött az agitáció. Könyvek, plakátok, filmek próbálták bemutatni a szakmák rejtelmeit. Talán az összes közül a gyárlátogatás volt a csúcs, így lehetett a legközelebb kerülni az adott területhez és nem elhanyagolható indok volt arra, hogy ezeken a napokon ne rontsuk a levegőt a suliban.

Akkori sorstársaim más más oldalról közelítették meg ezt a döntő választást, voltak akik a kenyérgyárat választották a friss kifli reményében de mi "mechanikusok" már akkor is forgó morgó dolgok mellett tudtuk elképzelni a jövőt. Szerencsére lehetőségem volt több gyárban is járni ebben az időszakban, sőt diákként néhány hetet dolgoztam is ezekben az üzemekben.

Vannak formák, melyek hűen tükrözik egy márka arculatát - például a Coca Cola üvege, Shell kagylója -, ezek összetéveszthetetlenek. Az autóipar történelmében voltak és vannak is próbálkozások egyedi arculat és forma kialakítására. Az áhított cél mindig az volt hogy az első ránézésre csak egy típus ugorjon be a szemlélőnek. A mai napig ez a Porschének sikerült a legjobban a 911-essel, közel 50 éve a szinte védjeggyé váló vonalak jellemzik ezt a sportkocsit. A laikusok is elsőre bökik rá hogy ez egy Porsche, pedig valószínű hogy sokkal többet nem tudnának mondani róla. Annak ellenére hogy ez egy fantasztikusan eltalált design, voltak néhányan a múltban akik - bajszot rajzoltak Mona Lisanak és - gyökeresen másként képzelték el ezt az autó ikont. 

1966 Porsche 911

Mivel rég volt igazi bejegyzés az Utcán láttuk rovatból, eltekintve az előző bejegyzésemtől, de az inkább közlekedésbiztonsági szempontból érdekes. Most elétek tárom telefonom bugyraiból a legutolsó utcán fotózott autók képeit.

Elsőnek egy RS4-es Audi idén márciusból, Hévízről.

Rocko, eszembejutottál, mikor megláttam. :)

Ohh, megtisztelő, de az RS-ek sosem voltak a szívem csücskei, maximum az UrS4. :)

Rocko

Másodikként egy szlovák rendszámos Porsche Boxster júliusból, Budapestről, a WestEnd City Center mélygarázsából.

És végül, de nem utolsó sorban egy W126-os Benz, idén augusztusból, Ajkáról.

Akárhányszor meglátom, mindig előjön belőlem a birtoklási vágy egy ilyen iránt.

Nagy port vert fel a közelmúltban a Porsche Panamera bemutatása, amely első teljes értékű négy ajtós kupé a német gyártótól. Igen, itt a teljes értékű jelzőn van a hangsúly. Ugyanis már jóval korábban is készültek négy ajtós Porschék, az más kérdés hogy nem sok és nem is mind saját elgondolásból. Azt is kijelenthetjük hogy a célt is csak ímmel-ámmal sikerült megvalósítani, bár az évszámok növekedésével a végső megoldáshoz is egyre közelebb kerültek. Az igény viszont elég korán felmerült, amelyet próbáltak a tervezők így vagy úgy a már meglévő anyagból kielégíteni. Itt azért kijelenthetjük hogy az elődje nem teszi tönkre az új típust!

Ha nem úgy, hát így:

Természetesen nem mezőgazdasági célra, szimplán vakításképpen. Mondjuk csajozásra korlátozottan alkalmas, az oldalsó fapadra ültetett nőneműek az első fekvőrendőrön kevéssé fátyolos tekintettel hullanának az ölembe. Tiszta szerencse, hogy túl vagyok a párválasztás gyötrelmein.

Alternatívaként mindenesetre van itt még egy másik, ló-koszt verzió. Igazi álom, jobbkormányos, tűzpiros, bár kissé furcsának tűnik. Kicsit Žuk-os, nem ?

Jöjjön egy Ha.hu találat. Éppenséggel 944-eseket nézegettem. :)
Aztán megakadt a szemem egy Stiften a találatok között.

(kattra nagyobb)

Nem gondolnám, hogy egy öreg transaxle Porsche tulaj nem röhögi ki az ajánlatot. Hiába csak egy 924-ről van (aminek nincs nagyon respektje), azért mégiscsak egy Pork.
Másik részről pedig, ki vágna bele egy 3-400 ezres értékű huszonéves sportkocsiba? A 300ezer Ft értékű autó tulaja? Na ne már!
Biztos jó üzlet lenne :)
 

Boldog voltam. Végre megvettem a BMW-t.

Hanssal és Klaus-Jürgennel órákon át bújtuk az ebay.de-t a tuningmotyókért.

Hónapok munkáját fektettük bele az átépítésbe.
Ültetve, keményítve, hergelve, szépítve.

Később kész lett, alig vártam a lehetőséget, hogy ringbe szálljak.

Amikor az első kanyarba estem be a Nordschleifén, még féltem, aztán lassan összeszoktunk. Egyre értem be a többi lúzert, a Saxos srácot, meg az Astrás Karstent. Egy villanás voltam a visszapillantójukban, aztán ők az enyémben.

Mit tagadjam, erekcióm volt. Enyém volt a világ, engem ünnepelt a kerítés mögött a nép. A fizikai törvényeit magam alá gyűrtem.

Szinte úgy éreztem, Eike mellettem ül, és orálisan kényeztet, annyira élveztem. Erről persze valójában szó sem lehetett, minden felesleges súlyt a garázsban hagytunk.

Üvöltve, szervezetemben elképzelhetetlen adrenalinbombával tekergettem a tekergetnivalót, és tologattam a tologatnivalót.

Aztán feltűnt egy fehér folt. Mire feldolgoztam volna a látvány, zöld folttá változott. Aztán eltűnt, és felbukkant előttem fehéren, aztán zölden.

Aztán eltűnt.

Lelankadtam.

Azt hiszem, felteszem a BMW-t a mobile.de-re...

És a következő póló nyertese: a házisárkány! Ő egy igen érdekes írással örvendeztetett meg minket, melyből megtudhatjuk: létezik-e balszerencsés autó.

Rocko

Egy 1910-es Gräf & Stift Double Phaeton luxuslimuzin és egy 1955-ös Porsche 550 Spyder. Hogy kerül egymás mellé ez a két autó? 45 év és egy óceán választja el őket. Mégis van bennük valami közös. A balszerencse, ami végigkísérte őket.

Nők és az autók... összetartoznak. A kezdetektől.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az autók női mivolta. Nőneműként kezeli az angol, nőnemű az oroszban a машина, a franciában a voiture. A németek érzéketleneknek tűnnek semleges hivatkozásaikkal. Nem tudják, hogy egy autó csakis Hölgy lehet. Időnként kissé szeszélyes, de meghálálja az odafigyelést és gondoskodást. Néha önző és kisajátító, mint Stephen King Christine-je, ez a csodaszép '58-as Plymouth Fury (Belvedere), de önzésében is ragaszkodó és persze majdhogynem elpusztíthatatlan.

Megfigyeltétek már a nyelvi átfedéseket? Ahogy a férfi megfordul egy –egy szebb autó láttán, megjegyzi magában, vagy hangosan, milyen formás feneke van… Vagy elismerően megbámul egy nőt az utcán... „micsoda lökhárítók!”, „jó kis futómű”. ;-) Egy nő soha nem képes olyan rajongással teli csodálattal, szemével simogatva végigmérni egy autó vonalait, mint egy férfi. Nem csoda hát, hogy néha féltékenyen tekintünk kedvesünk imádottjára.

A férfi megalkotta az autót – és elkápráztatta vele a nőt. A férfi vezetett - és lenyűgözte vele a nőt. Az autó státusszimbólummá vált – és a mai napig az maradt. Gyönyörű, drága autó – gyönyörű, fiatal nő. Jár hozzá, szériatartozék. :)

A célközönség még mindig a férfi. Hiszen még akkor is jelen van a vásárlásnál, ha a nő részére választ autót. Nem csoda, hogy az autókereskedők formás leányzókkal csábítják az urakat... ;-)
A nő, mint dekoráció megmaradt, de már ő is vezetni akart. Érezni a sebességet, az erőt, uralni a gépezetet. Élvezni akarta a szabadságot, a száguldás élményét, mint a Thelma és Louise hősnői ebben a '66-os Ford Thunderbirdben...

...a végsőkig.

Íme az önálló, emancipált nő. De kereket nem cserélünk, körmeinket nem törjük, az olajfoltokat meghagyjuk Nektek. Egyenjogúak soha nem leszünk Veletek, férfiakkal. Ebben az egyben csakis a legelvetemültebbek akarnak versenyre kelni. Mi megelégszünk azzal, hogy jól áll az autó. Öltöztet, illik hozzánk, elvisz A-ból B-be.

Vannak nők, akik volán mögé születtek, és vannak, akiknek örökké az anyósülés a sorsuk. Azt hiszem, az enyém Édesanyám hasában eldőlt, hiszen már pocaklakóként is ültem a volán mögött. :-)

Lányok! Kalandra fel! ;-)

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Úgy hozta a sors, hogy november 9-én, vasárnap volt lehetőségem eljutni a Budapest, Váci út 140 alatt található Business Centerbe, az ezévi utolsó ottani Matchbox- és modellbörzére. Hiába utolsó (idén), nekem mégis az első volt, mivel eddig sosem volt alkalmam résztvenni hasonló eseményen.

Akár az első bálozóknak szokott a nagy tánc előtt, nekem is, mint első börzézőnek egy kicsit remegett a térdem, mielőtt bementem és megvettem a jegyemet. Odabent hatalmas nyüzsgés fogadott, bár többen mondták, hogy most nagyon kevesen voltak ahhoz képest, ahányan lenni szoktak. Én viszont igazándiból el sem tudom képzelni mi van akkor, ha még ennél is többen jönnek el, mert néhány asztal között így is elég nehézkes volt a közlekedés. Ennek ellenére nagyon nagy élmény, ajánlom mindenkinek, aki szereti a kisautókat, bár az árak színvonala azért nem bolhapiac, de ez a termékekre is igaz.

A portéka:

Szinte az összes jeles játék- és modellgyártó termékei jelen voltak, bár a hangsúly leginkább a Matchboxokon volt. Rajtuk kívül volt még Bburago, Maisto, Hot Wheels, Johnny Lightning, Corgi, SunStar, Schuco, Siku sőt, egy-két Playart kisautót is véltem felfedezni az egyik asztalnál.

Néhány képet készítettem csak, de ahol megkérdeztem, hogy szabad-e fotózni, ott az eladók szívélyesen engedélyezték, nem csináltak belőle problémát. 

 A vegyes felhozatal miatt motorkerékpár-modellek is voltak.

A Johnny Lightning sorok. Ennél az eladónál ezek a gyártmányok voltak túlsúlyban.

Matchboxok régről és nem túl régről. Az egyik zsákmányomat itt vásároltam. Ugyanis nem jöttem haza üres kézzel.

Nos, már csak egy dolog van hátra. Nevezetesen, a...

...zsákmány

Íme, ezeket vásároltam. Lowtyo, házi Benz-fanunk figyelmét külön felhívnám a középen látható W140 600 SEL-re.
Még egy megjegyzés a kisautókkal kapcsolatban, hogy a háttérben látható Ikarus dobozát nem én bontottam ki ilyen barbár módon, a tetejét kivágva, hanem már így vettem.

Sorrendben: Rolls-Royce Silver Shadow II, Lamborghini Diablo, Mercedes-Benz 600 SEL, Diesel Shunter, Porsche 959, a háttérben pedig egy Ikarus (365) Coach.

 A napokban egyik ismerősömnél megtehettem néhány kört Live For Speed-ben egy Logitech G25 kormánnyal, ami egy nagyon minőségi cucc, teli bőrrel és alumíniummal.

Kuplunggal ellátott pedálsor, H-váltó, szóval nagyon pöpec. A kormány nincs túl szervózva, kellően kemény - szintúgy a pedálok - és !900! fokot is fordul.

Elég erőteljes birtoklási vágyat keltett bennem. :)

Mikor hazaértem első dolgom volt, hogy a neten kicsit utána nézelődjek.

>

>

Lowtyo faautós postjáról jutott eszembe az Englishrussia arany Porschéja.

Mert faanyagot nagy tételben beszerezni nem feltételez komoly pénztárcát. Még akkor sem, ha bizonyos autókban iparilag is fautánzatú PVC-tapéta került a műszerfalra. Sőt, Oroszországban ehhez elég egy fejsze is, és máris készülhet a Fada, Fabant, Fadett, Favorit.

Nade, aranyból ! Az valami, öcsém !