Autófila

Gondold el, mész az utadon, sietsz, átkozod magad, hogy miért ezt a lassú autót vetted, nem egy, kényelmetlen, még a szent kvarcóra sincs benne, azt se tudod mennyi az idő, mennyire késel, egyszer csak előre tekintesz, és meglátod a megmentőd.

Mondhatnánk, hogy rognork szerencsés srác, és ezért nyer immár a második Autófília játékon. (Francba, lelőttem a poént...)

Ez azonban csak fél igazság, hiszen az aktivitás fél győzelem, a mezőny meg nem volt túl erős.

Igen nagy sajnálatunkra összesen két pályázó jelentkezett az Akkor és Most játékunkra, mindketten félig érvényes nevezéssel.

rooster sikeresen prezentálta a régi és új képeket is, ám a komplett, 1:1 méretarányú autó a határok erőteljes feszegetésével is nehezen fér bele a játék kategóriába:

Sziasztok!

Mondjuk azt, hogy a fotópályázatra küldöm a képeket, de a kritériumoknak nem teljesen felel meg, mivel nem játékok vannak rajtuk; viszont azt gondoltam, hátha mégis érdekel Titeket.
(A képeken csak Fordok szerepelnek, bár nem vagyok kifejezetten Ford-buzi, de mostanában a Fordoknak van nagy szerepük az életemben.)

30 éves vagyok, születésemtől fogva autóbolond. A szüleim azt mondják, hogy amikor elkezdtem járni, az anyukámtól elkért lábosfedőt kormányként forgatva, brummogva szaladgáltam körbe-körbe a lakásban.
Az első nagy vízválasztó a pedálos gokart volt, nem tudtak levakarni róla, télen-nyáron benne ültem. A nagyszüleim lakásában a kis szoba falai tele voltak a '70-es évekbeli külföldi autós magazinokból kiszedett képekkel, poszterekkel, órákat ücsörögtem a padlón, tátott szájjal bámulva a képeket. Az eredeti, korabeli matchboxokról nem is beszélve, máig megvannak az én '80-as évekbeli kisautóimmal együtt.

Kölyökkoromban imádtam autókkal fényképezkedni, onnan van az első kép. Én a kisebb - szöszke - kissrác vagyok, aki képzelt tulajként markolja a kardigánját a Capri mellett :-).

Néhai nagybátyámnak karosszérialakatos műhelye volt, így szintén kiskoromban sikerült többek között Audi 200 turbo quattroban is utaznom egy-két kört. (A bütykölés az életemből viszont teljesen kimaradt, és ez nem is fog változni: az autóbuziságom az autók formájának és a vezetésnek az imádatáról szól.)
Már az oviban tudtam olvasni, azóta majdnem mindent elolvasok az autókkal kapcsolatban, amit lehet.

Az első saját autóm egy öreg Fiesta lett, a finom kormány és a pontos váltó, na meg az anyagiak miatt. 5 évig szolgált, kopó alkatrészeken kívül nem volt vele baj. Imádtam, és vérzett a szívem, amikor kis túlzással egy bicikli áráért tudtam csak eladni. (A kép néhány éve készült, Horvátországban.)

Viszont addigra meglett a reális álmaim netovábbja, a Fóka! A '98-as bemutatása óta tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyenem, szerintem a maga korának a legpengébb elsőkerekes kompaktja... Igaz, hogy Karottáék szerint csak a 3 ajtós szép, nálam az ötajtós a favorit. Mindenképpen Trend kivitelt akartam a sokkal kényelmesebb gyári "sport" ülések miatt. Az is lett, '99. novemberi, 2 literes benzines. Igaz, hogy nem Capri, de nekem lélekben mégis...
Nincs rajta semmi utólagos csicsa, nem is lesz, csak valami szép felni, ha elkopnak a jelenlegi gumik. (A kép szintén Horvátországban készült, idén nyáron.)

Azért egyszer lesz egy igazi Caprim is!

Üdv:
rooster

A másik fél pontos versenyzőnk pedig rognork, aki legutóbbi fél pontjával egy kártya-dobókocka szettet zsebelhetett be.

Hali,

versenyen kívül küldeném ezt a képet, mert már nincs meg a skoda.
üdv
VN

Nos, Managertoys 'streetsta' Zolival történt gyors egyeztetés után abban maradtunk, hogy (Zoli döntésével) rognorké a Nanoracer 2, roostert pedig januárban egy Autófília pólóval ajándékozzuk meg vigaszdíjként.

Mindkettőjüknek köszönjük a részvételt, jövünk még egyszer e témában a nyertes és nyereménye közös fotójával!

A Firelap Nanoracer2 a piac legkedvezőbb ár/érték arányú 1/28-as méretű RC-modell ajánlata. A dobozból kicsomagolva egy fényezett, részletesen dekorált karosszériát, monocoque alvázat, és minden igényt kielégítő, programozható AM 27mHz-es távirányítót találunk. Az alváz alacsony súlypontjával, elöl-hátul rugózott felfüggesztésével, differenciálművével és precíz vezérlő elektronikájával a pálya ördögévé teszi a Nanoracer2-t. A készletben található alkatrészek segítségével pillanatok alatt lehet az alváz karakterét (közép,- felső- vagy farmotoros), illetve tengelytávját megváltoztatni, és a karosszériát is pár mozdulattal cserélni lehet. A jó teljesítményhez a különlegesen puha versenygumik is hozzájárulnak - szükség is van a megfelelő tapadásra, hiszen a tenyérnyi versenyautók 20-25 km/óra sebességre képesek, és ezt még tuning alkatrészek későbbi beszerelésével tovább is lehet fokozni. Csak az érdekesség kedvéért: az 1/28-as méretarányú autó 20 km/óra sebessége egy igazi autónál mintegy 560 km/órás tempónak felelne meg.

A karosszériáktól függően (akár a Kyosho MiniZ karosszériák is felszerelhetőek!) változtatható a nyomtáv és tengelytáv és szinte minden alkatrészt le lehet alumínium, illetve szénszálas alkatrészre cserélni, sőt világítás és alvázfény is szerepel a speciális alkatrészek listáján! Akár golyóscsapágyakat, golyós differenciálművet, CNC forgácsolt alumínium felniket is szerelhetünk az autóra, tovább javítva vele a kezelhetőséget.

Az ádáz csaták a nappaliban vagy az irodában akár egy órán át is tarthatnak megállás nélkül, 4 db jó minőségű mikroceruzaelemmel/tölthető elemmel igen hosszú játékidő biztosítható.
 
Tulajdonságok:
•  Komplett Ready-to-Run (RtR) készlet, INOPO távirányítóval
•    Készre szerelt alváz
•    Fényezett és dekorált karosszéria
•    Kifinomult első futómű, speciális geometriával
•    Nagyfelbontású kormányszervó és motorvezérlő
•    Óriási tuning alkatrész és karosszéria választék

A készlet tartalma
•    Készre szerelt alváz elektronikával,nagy tapadású gumiabroncsokkal
•    Fényezett és dekorált karosszéria
•    4 különböző motorfogaskerék az ideális áttétel beállításához
•    Alkatrészek a különböző alváztípusokhoz
•    2 csatornás, 10 memóriás, LCD kijelzős, programozható INOPO AM 27 mHz távirányító
•    Szerszámok

Szükséges tartozék
•   4 db. AAA-NiMH-Akku vagy elem (modell)
•   8 db. AA-NiMH-Akku vagy elem (adó)
•   Töltő

Műszaki adatok*
Hossz: 125-134 mm; Szélesség: 70-776 mm; Magasság: 35 mm; Nyomtáv (elöl): 61, 5-63,5 mm; Nyomtáv (hátul): 59-65 mm; Tengelytáv: 86-98 mm; Gumik (elöl): Ø25x8 mm; Gumik (hátul): Ø25x11 mm; Súly: 130 g; Motor: 130-as

*A műszaki adatok az alvázra vonatkoznak, a karosszéria nélkül! Mivel az alváz hossza és szélessége változtatható, egyes adatoknál a minimum és maximum értékeket közöljük!

Ha többet akar megtudni a Nanoracer 2-ről, itt segítenek, hivatkozzanak csak ránk:

H-1055 Budapest, Váci utca 4.
Telefon: +36 1 318-1944 Mobil: +36 30 954-1874

Na Tibi, mivel menjünk Bukarestbe, repülővel, vagy autóval?

Repülőt kellett volna mondanom. Arra gondoltam, csupán 800 km lehet az út és ebből csak 100 km autópálya, de legalább nem kell egy órát dekkolnunk a reptéren indulás előtt, nem kell csomagokkal bajlódni, nem gyűrődnek össze az öltönyeim, nem kell autóbérléssel bíbelődnünk. Úgy gondoltam, összesen ha egy-két órával tart tovább az út, mintha repülővel mennénk. Tévedtem.

Többször voltam már Romániában, ennyit sosem szívtam. Reggel 5 órakor indultunk és romániai idő szerint fél éjfél volt, mire megérkeztünk. Csak álltunk meg, egyszer egy „vegyünk egy autós töltőt a teszkóban” és kétszer kávé-pisi-üzemanyag típusú pihenőt tartottunk. Nagylakig minden ment a megszokott rutin szerint, nagyjából a tervezett idő alatt tudhattuk magunk mögött a magyarországi szakaszt. Aztán át Romániába és borult minden. Megvettük az útmatricát és indultunk. A 100-as országúti tempót jelző táblát meglátva még meg is örültem, hogy rövidebb idő alatt fogjuk tudni abszolválni a távot. Aztán negyed órával később már ízelítőt is kaptunk a román közlekedési kultúrából, egy óra múlva pedig már azon gondolkodtunk, visszafordulunk.

Aki már járt keleti szomszédjainknál, tudja mennyire szabadon értelmezik a közlekedési szabályokat az ottaniak. Az, hogy akkor is előznek, ha épp jön valaki szembe, kicsit sem meglepő. Elég széles az út, elfér ott három autó is. Gondolom, valami hasonló járhat a fejükben. A bátrabbak akkor is mennek, ha épp kamion jön szembe, vagy, ha beláthatatlan az út előttünk. Pár óra alatt hozzá lehet szokni, de azért örülök, hogy nem ott kell autóba tenni minden nap pici lánykámat és nejemet. A nagyobb városokon átvezető utak igazán rémesek. Arad, Déva, Szeben, mindenhol majd egy órát tartott átverekednünk magunkat és ebből nagyrészt a bevezető utakon dekkoltunk. A lámpák beállításánál szemernyit sem foglalkoztak azzal, hogy az átmenő forgalom minél előbb elhagyhassa a várost.

Azért ehhez hozzátartozik, hogy előbb-utóbb megszűnik majd ez a helyzet. Csináltam egy videot, mert nekem is megakadt a szemem a szitun, gondoltam jól jön még egy kis képi infó. A tárgyi út elméletileg 2 sávos, bővítés alatt. És ott a kontraszt is, ahogyan betör a nyugat pénze - multik, és új vallások képében - a lelakott külvárosokba.

Amúgy az építkezések hihetetlen méreteket öltenek. Itthon még sosem láttam akkora bevásárlóközpontokat mint pl. a Nagyváradra -ahol a video is készült (köszi az utómunkát Rocko!) -bevezető főút mentén.

Sanyi

Nagyszebenig durván ez és a rengeteg útépítés kényszerített minket lassú közlekedésre. Aztán Nagyszebentől Bukarestig jött az igazi férfias küzdelem. Szűk kanyargós hegyi utak, megszámlálhatatlan kamionnal, hömpölygő kocsisorral, még több kamikázéval. Biztosra vettem, hogy minden percben meghal egy ember Románia útjain, mert sokszor már istenkísértés volt, amit a srácok bemutattak. Akik kedvelik az extrém sportokat, élvezik, ha az egekben van az adrenalinszintjük, üljenek autóba és tegyenek egy túrát. Emlékezetes lesz. Vagy remek csapatépítő trénig lehet egy ilyen út. Semmi sem kovácsolja jobban össze az embereket, mint a halál közelségének érzése. Lehet, hogy kicsit sarkítva látom, de nekem, nyugodt pécsi és pörgős, de következetes pesti közlekedéshez szokott embernek ez igazi sokk volt. Egész komoly felüdülést jelentett végre rátérni az autópályára. Mindaddig, míg rá nem jöttünk, hogy ott is egész sajátságosan alakul a közlekedés. Jobbra tartás nincs, van helyette jobbról előzés. A leállósávnak is kétféle szerepe van: vagy szó szerint leállásra használják, vizelési inger, éhségérzet, fáradság érzet fokozott jelenléte esetén, vagy mégjobbanjobbról való előzést mutatnak be rajta. Aztán beértünk Bukarestbe és istenigazából ott szabadult el a pokol. Percek alatt képesek három sávból négyet csinálni, a hatalmas körforgalmaknak kinéző kereszteződésekben pedig folyamatosan ott lebeg felettünk Damoklész kardja, hogy könyörtelenül lesújtson, ha nem a helyi rend szerint próbáljuk végrehajtani a kötelező gyakorlatokat. Kellene pár hét, hogy megszokja a hazánkból odatévedő autós, mert így egy idegbaj volt az egész városi túra. Azt már megemlíteni sem merem, hogy egy négycsillagos szállodában kb. fél órát tartott a becsekkolás, letétet kellett hagynunk (nem is értem miért), a kártyaolvasó nem üzemelt és az euróból lei-ben adtak vissza.

De hogy valami jót is írjak, finomabbnál finomabb autók Bukarestben. A reggeli kijelentkezési procedúra is hasonlóan döcögősen ment, így annyira erős késésben voltunk, hogy a megállni nem tudtunk fényképezni, de (a teljesség igénye nélkül) láttunk Maseratit, Maybach 62-t, Lamborghinit. Nagyon erős a különbség gazdagok és szegények közt. Hasonlóan hazánkhoz ott sem igazán létezik valódi középosztály, viszont a gazdagok még inkább gazdagabbak, a szegények még szegényebbek, mint nálunk.

 
Meglepő volt, de a Daciak jelenléte nem volt olyan erős, mint amire számítottam, kb. mint kis hazánkban a Suzukik, viszont ennyifélét sosem láttam még. Az összes ujjam sem elég, hogy összeszámoljam.

A másik pozitívum, hogy becsületesen megépített utak vannak. Igaz, csak egy számjegyes utakon autóztunk, de úgy tűnt, azok nagyon rendben vannak. Rengeteg útépítésbe futottunk bele és ilyenkor lehetett látni, nem sajnálják az anyagot és tisztességes alapot készítenek az utaknak.

Nyomvályút jelentem nem láttam.

Valamiért egész úton úgy éreztem, hogy ha így folytatják, hamarosan lehagynak minket. Mindenki ezt mondja, aki járt kint. Hatalmas csarnokok épülnek, javul az infrastruktúra, a nemzeti fizetőeszközük nagyon erős, 8% körüli a gazdasági növekedés, viszonylag alacsony az államadósság és a vendégmunkások tízerei hozzák haza a nyugati országokból az eurót, hogy otthon költsék el. Tudom, olyan ez, mint amikor a nagyon kövér ember elkezd fogyni. Gyorsan eltűnik 10-20 kiló, majd a végefelé lelassul a fogyás és minden dekáért meg kell küzdeni. Mégis rossz érzés látni, hogy mi nem hogy fogynánk, hanem szedjük vissza a kilókat.

Jogsit, levelezőn?Akkor és most. Nyerjen Ön is!Az arany középút?!Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Az arany középút!W123-Tizenharmadik rész.Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?