Autófila

Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, de a nyári szezon egyik aktualitása megérdemel ennyit. Itt a jó idő, végre süt a nap, a depresszió elűzésének egyik legjobb módja a motorozás.

Nem kell csodálkozni, elismerem, hogy így van. Régebben én is motoroztam, tudom miről beszélek. Nincs is jobb annál, ahogy az ember beleszagol a vidéki levegőbe, miközben akáccal szegélyezett repceföldek mellett halad. Esetleg a Mátra valamely eldugott szakaszán, árnyas, erdei úton gurulgat. Értem, és elfogadom, hogy ez jó.

Inkább a mező, mint a város!

Kedves mázló úr!

Elnézést, amiért az Ön Nevét Kisbetűvel Írjuk, de ellenkező esetben az "úr"-nak kellett volna lemaradnia - mégis jobb ez így.

Az igen nagybecsű Autófília Blog egyik szkepti... szerkesztőjeként írok önnek. Technikabuziként nagy örömmel olvastam, hogy ennyi év szívatás, vetítés, faszlengetés, sajtóhitegetés és fafaragás után végre élőben is megcsodálhatjuk a leendő új Pannóniát.

Mivel közülünk a legnagyobb motorbuzi Tamás kollégánk, célszerű volna, ha jelen lehetne ő is a bemutatón. Régi rajongója a márkának éppúgy, mint az Ön munkásságának. Magunk között csak barátságosan Kibaszott Kamugépként emlegeti önt, és izgatottan várja, hogy ön előálljon egy újabb szánalmas magyarázattal, mentséggel.

Sajnos Tamásunk genetikus terheltség és szerzett fényiszony okán nehézkesen mozog nappali világosságban. Annak érdekében, hogy személyesen is jelen lehessen a bemutatón, és elsőkézből informálódhasson az ön és becses barátai által előhazudott Új Magyar Büszkeségről, előállnánk egy aprócska kéréssel.

Mivel, ismerve a típus előéletét, és a vele kapcsolatban már régóta tapasztalható hype-ot, a magyar szaksajtó részéről várhatóan nem lesz nagy az érdeklődés. Emiatt remélem, könnyedén megoldható, hogy lehetőség szerint estére, naplemente utánra tegyék a tájékoztatót. Így Tamásunk végigélvezhetné a Powerpoint-Showt, és
saját kezével érinthetné a Sebaj Tóbiás által meglovagolt gyurma-Pannóniát!

Ígérjük, hálából hűen beszámolunk a blogon a bemutatóról. Hazudjék hát bármekkora baromságot is mázló úr, mi azt cenzúrázatlanul továbbadjuk - kacagjon velünk együtt a világ!

A további gyümölcsöző együttműködés reményében:

Következő Vásárló Miklós
Autófília

Két szezonon vagyok túl, kis kék semmikémmel. Az egész úgy indult, hogy veszünk egy kis ötvenest, amit majd a feleségem és én is tudunk használni, úgy gondoltuk gazdaságos megoldás lehet, ha nem autóval megyünk mindenhova, főleg ha egyedül utazunk. Ha tudom, hogy csak én fogom használni a robogót, biztos, hogy egy Vespat veszek, valami régi, klasszikus modellt, de feleségemnek, aki soha életében nem motorozott inkább valami könnyen kezelhetőbb motort akartam. Ezért lett nagy-kerekű, automata és ezért lett ilyen lányos színű. Aztán oldalbordám csak nem akart városban vibráló szöszi motoros lenni, így két év távlatából azt hiszem már nem is bánom. Persze most kérdezhetnétek, hogy miért, mindjárt mondom is.

...ahhoz, hogy könnyed, önfeledt száguldozásba fojtsuk a napi gondokat.

Íme egy példa. Tunéziában egy VW Polo szélárnyékában 171 km/h tempóval teker a magyar kerékpáros, Dagadt.

Kedden kedvem kerekedett, vagyis nem kedden, de nem bírtam tovább. Motorra kellett ülnöm és kiszellőztetni a fejemet. Dombokat, falvakat látni elsuhanni magam mellett. Hallgatni a kipufogóból szóló brummogás közé keveredő, elégedetten dörmögő – menjünk még – hangokat. Járni az utat, nem szelni, csak borzolni a levegőt, nem hasítani. A mellettünk elsuhanó levegőből kihallani a kérdést – merre mész? Megyek merre az út, visz. Nem kell előre megterveznem. Csak maga az út, és a motor adta élmény kell. Nézni akarom csak a mellettem elsuhanó tájat, s nem megzavarni a természetet. Csak pár órát kiszabadulni a robotból, kiszellőztetni testet, lelket, gondolatokat. Felszabadulni, az utat figyelni, az agyat mégis kikapcsolni kicsit. Pár órát csak. Mert kell, nagyon, nagyon. Egy barátom mondta, semmi nem kapcsolja ki úgy, mint a motoros dolgok. Karbantartás, barkácsolás és persze főleg maga a motorozás.

Egy másik mondás szerint csak a repülés szebb. Nem tudom, még nem repültem. Nem repültem úgy, hogy arcom simogatta, testem körülölelte a szél. Illatok suhantak orromba, képek villantak szemembe, régi gondolatfoszlányok álltak újra össze egésszé agyamban. Ezt csak motoron éltem át eddig, és ott csodálatos. Ehhez az élményhez nem kell azonban száguldani. Elég nyugodtan pöfögni, és még az országúti sebességhatárt sem kell elérni egy kellemes élményhez. Ezt az élményt talán azok értik meg, akik veterán motorokon indulnak neki a távnak. Mindig is szerettem a régi motorokat, és tisztelem, becsülöm a régi motorok úri lovasait is. Azzal a nyugodt méltósággal motoroznak, ahogy a fiatalok közül kevesen tudnak, de talán ők is megérnek egyszer az effajta motoros élményre. Egy kép maradt meg bennem erről. Remélem leírva is, át lehet érezni a hangulatát. A Polgárdiban rendezett börzén történt, még évekkel ezelőtt, hogy kellemes négyütemű egyhengeres hanggal, egy csodás régi motor érkezett. Mikor a magas egyenes tartású motoros levette a sisakját, akkor lepődtem meg igazán. A bácsinak hófehér haja volt. A táltos paripa amin érkezett, pedig nem volt más mint egy ritka Junak 350.

Akkor rögzült bennem a tudat, hogy a motorozás szeretetéből az igazi motorosok sosem gyógyulnak ki. Szeretnék ilyen egyenes tartású büszke öreg motoros lenni majd én is. Remélem egyre többen értjük, meg a motoros élményét. Ki megtapasztalva, ki barátok elbeszélését hallgatva. S ha többen értjük, érezzük át a dolgot, jobban is fogunk figyelni egymásra, idegenként az utakon is.

Széles utat, gumi fákat.
Csőváz!

Motorra ültem és világgámentem. Családnak egy ígéret, egy óra múlva itt vagyok. Hát nem! Ez nem jött össze. Utána otthon kikaptam, jogos volt! (Van két kicsi lányom, akik nagyon féltenek így már érthető ugye.) De hogy miért nem értem haza? Olvassátok, elmesélem.

Vicces és egyben elgondolkodtató kisfilm a motorosok és az autósok viszonyáról.

Egy barátom motorját ábrázolja a kép. A hátulra kiírt felirat a motoros térsadalom plebejus rétegét, a Jawa-n motorozó srácokat jól jellemző, önirónia megnyilvánulása. Nem lebecsülés ez, én is ide tartozom!

A motor történetét maga a tulaj írta meg nekem pár sorban.

Egy zseniálisan kitalált játék, melynek élvezeti értéke - meg merem kockáztatni - lehet hogy több, mint egy újgenerációs számítógépes játéké. Az ötlet és a megvalósítás annyira fantasztikus hogy a gép alatt legalább annyi időt el lehetne tölteni, mint magával a játékkal. Ez a játékgép 1973-ban készült, tehát igazi "retro" masina.

Most majd jól megkapom a képembe gondoltam mikor felmerült bennem a poszt ötlete. Nem vagyok egy beszari alak, meg hát inkább csak gondolatébresztőnek szánom ezt a pár sort.
A nyolcvanas évek második felére kistraktor vagy rotációs kapa alapanyag lett sokukból. A kilencvenes évekre pár veteránbarát és fiatal motoros kezdte menteni a jobb darabokat. A mostani évtized közepétől pedig már arany áron adják a vizsgás darabokat. Miről is van szó? Természetesen a Pannónia motorkerékpárokról!

Van, aki nagyban játszik.

Van, aki nem aprózza el magát holmi rozsdamentes kipufogóvéggel.

Van, aki ha belefog valamibe, komolyan veszi.

Van, aki ha feltűnő motorról beszél, nem viccel.

Kicsit már elmúlt ugyan az akácvirágzás, de ezt a kedves édes-bús írást mindig jó érzés elolvasnom. Lehet páran ismeritek, biztos nem itt jelenik meg először, de az aktualítása ma is, szívfájdító. Sokan vannak mai is fiatalok, és kevésbé fiatalok akiknek ma is a Jawa „A” motor. Ők azok akik a kevés pénz ellenére sem mondanak le a motorozás iránti vágyukról, nem halványul bennük a szerelem érzése, még akkor sem ha tudják szomjas kedvesüknek csak fizetés után olthatják a szomját. Kitartanak...

Barátaim!

Aki még bírja, annak egy újabb csemegét mutatnék be a május 1-én rendezett találkozón megjelent járművek közül. Korábban a LuAZ gyártmányról gondoltam, hogy az a legelvetemültebb, de aztán rájöttem, hogy az bizony csak a szériagyártmányok között lehet első!
Az egyedi épített járművek között ez a motorkerékpár a nyerő.

Miből van a motor motorja?

Régi motorokat szabadban látni, hallgatni mindig élvezetes. Ha több is összejön, főleg különböző márkákból, szépen restaurált, megőrzött állapotban, akkor komoly múltidéző hangulatba lehet esni. Velem is megtörtént mindez, a Közlekedési Múzeum előtt. Az ott látott két és háromkerekűek közül itt egy csokorra való.

Kedves barátaim!

Pár napja olvashattatok itt előkészületeinkről. A történetet ott fejeztem be, hogy már csak egy próbaút és pénteken indulás. Ami ezután történt, az alább olvasható.

Scheerti barátom írt nemrég egy nagyon szép, tartalmas értekezést, a japán motorgyártás megalomán időszakáról. Arról az időről mikor a japán tervezők a hengerek számának szaporításával kívántak az erő közelébe jutni. Uralni persze akkor még nem sikerült, mert az akkori vázak még nem voltak elég merevek, és a futóművek is nehezen birkóztak meg a hatalmas erővel és tömeggel. A Honda próbálkozása volt a korábbi, akik versenytapasztalataikra építkezve egy csodálatos blokkot építettek, aminek szépségét nem rejtették vízhűtő mögé, ahogy azt a Kawasaki tette a Z1300-zal.
A Honda még a hetvenes évek formatervezési szépségét hirdeti, szemben a Kawasaki szögletességével, ami már a nyolcvanas évek stílusa, tégla alakú fényszórójával és zömökebb vonalaival.
Gyerekkorom álommotorja volt. Kerestem is gyorsan pár képet a Kawáról, íme:

Az egész Tibi barátom révén kezdődött. Igaz barátja ő minden motornak, főleg ha régi és érdekes. Volt Pannónia T-5, és Jawa 559 is már a birtokában, de ezektől különféle okok miatt sajnos (már ő is bánja) megvált. Viszont időközben, egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy a KGST keretein belül gyártott mini motorok egy-egy példányát, a garázsába állítsa. Na melyek is voltak ezek?

Cleinor megkeresett minket a tél utáni első motoros élményével. Olvassátok hát rövid, ámbár annál tanulságosabb történetét.

2009. április 17.
Minap van egy hete, hogy feltették a gipszet a kezemre. Ma kellene visszamennem kontrollra, de szerencsére már 80%-osan tudom használni csuklóm, így nem hogy a gipsz nincs fent, de az orvosok munkáját sem gátlom fölöslegesen.

Van még tovább!!!

Rocko küldte a videót tegnap, hogy azonosítsam a motorokat, hátha eszembe jut valami érdekes róluk, ha van kedvem, írjam meg. Kattintottam, megnéztem egyszer, aztán még egyszer. Elsőre ugyanis nem esett le, hogy mitől van ilyen szép hangja a vasaknak.

Gondolkozz, ember, gondolkozz, hiszen ezek japán motorok, de nem sornégyesek de azok, meg nem is sorhármasok. Milyen motornak is volt állat hangja akkoriban?