Autófila

A tegnapi napom rémes volt. Megbetegedett a teherautó sofőrünk és lett volna egy sürgős pesti fuvarunk. Persze egyedül nekem van C kategóriás jogosítványom rajta kívül, megnyertem a feladatot magamnak.
Kiraktam a gyereket reggel az óvodába és siettem be a munkahelyemre, hogy időben el tudjak indulni. Hála az autópályának, most már viszonylag egyszerű feljutni Pécsről Pestre, de mindig csak autóval mentem, nem tudtam meddig fog tartani az út teherautóval. Vasanyagot kellet vinni, és a szálak lelógtak a platóról, kellett keríteni valami vörös posztót, nehogy egy bamba-balfék felnyársalja magát. Átkutattam az egész autót, sehol semmi. Ekkor jutott eszembe, hogy a lányom óvodai ruháját reggel odaadta a dadus, megnéztem, hátha találok köztük valamit. Szerencsém van, hogy lányom született, egy kék, vagy fekete overállal semmire sem mentem volna.

Már az első száz méteren sikerült fognom egy komoly gödröt, a jobb felső ötösből távozott az amalgám, a bal első kerékből pedig a levegő. Telefonos segítség, egy óra múlva ismét úton voltam. A gödröt azért megjelöltem, nehogy más is belepottyanjon.

Az M6-os a béke és a nyugalom szigete volt. Tempomatot belőttem 85-re, kiolvastam a Playboyt, szunyókáltam egy kicsit, főztem egy kávét, aztán egy lecsót, sikerült hasznosan eltöltenem azt a pár órát a kormány mögött.
Az alagutakat minden egyes alkalommal megcsodálom, amikor arra járok. Sokan köpködik, hogy minek kellett, de engem inkább az érdekel, hogy hogyan jutottak át az alagút másik oldalára a munkások, amíg még nem volt kész a cső. Fel is hívtam hazafelé Csabit, Ő ott volt az építkezésen, árulja már el nekem a titkot. Csabi gyorsan lerázott, de megígérte, hogy este átküldi e-mailben a megoldást.
Elmúlt már este nyolc óra is, mire hazaértem. Lánykám épp aludni indult, nem volt boldog, mikor meglátta az overálját, illetve ami maradt belőle. Feleségem sem. Ő is elment a lányommal aludni, ehettem a kihűlt vacsorát, nézhettem egyedül az esti sorozatot.

Felpattintottam egy üveg sört a kedvenc sörnyitómmal, benyomtam a TV-t, bekapcsoltam a számítógépet és felváltva néztem a leveleimet és a Barátok Közt 84625. epizódját.
Valaki épp rálőtt Mikire, mikor megjött Csabitól a válasz az alagutas kérdésemre. Elképesztő!

Jó két hónapja a pubra – magam sem tudom miért pont oda – írtam egy posztot. Arról szólt: egy álmos reggelen, hogyan nulláztam le a jobb első 17"-os alu felnimet, a rajta feszülő Michelin Pilot Sporttal egyetemben. Viszonylag higgadtan kezeltem a helyzetet, gondoltam becsületes honpolgár leszek: rendőrt hívtam, jegyzőkönyveztettem, aztán ugyanezt a karikát végigcsináltam a Magyar Közútkezelő Kht. illetékes üzemmérnökségénél is. Mindenki nagyon segítőkész volt, már majdnem el is hittem, hogy a bürokráciáról és szívásról szóló történetek, csak afféle városi legendák. Mosolyogva váltunk el egymásról, és én nem aggódtam, 30 napon belüli választ írt elő az eljárási rend...

Aki idehaza autózik vagy bármilyen járművel közlekedik, annak valószínűleg régi ismerőse az úthiba. Láttam már néhány lövészárok méretű gödröt az úton, ezt a mostanit azonban mégis le kellett fényképeznem. A többi autófil szerint ez nem is durva. Szerintem meg az, ugyanis az út alig pár éves. Az történt, hogy egy ismerősömék szóltak, hogy a házuknál van egy balesetveszélyes fa, vágjunk le egy ágat, nehogy egy épp arra tévedő babakocsis anyukára vagy gyerekre zuhanjon. Miután ez megtörtént, kénytelen voltam érzékeltetésül mellé tenni a láncfűrészt és bele a fejszét, hogy látszódjon, valóban nem apró semmiségról van szó. Egyébként a mai napra a kátyú eltűnt, feltöltötték murvával, ami ideiglenesen jó, de a végleges megoldás nyilván nem ez.

Hogy ki tehet róla? Az útépítők, egyértelműen. Azért ők, mert ha rendesen tömörítenek aszfaltozás előtt, akkor ez a kátyú most nem vadászna féltengelyekre az út közepén. Akkor azonban nem akadt senki, aki szólt volna nekik, hogy kétszer átgurulni a rakodógép kerekével nem lesz elég.  Mindenesetre az nyugtalanító, hogy akiknek megmutattam a képeket, rögtön azt válaszolták, hogy láttak már ennél nagyobbat is. A képek minőségéért pedig elnézést kérek, mobiltelefonnal készültek elég rossz fényviszonyok közepette.

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.