Autófila

Ezt a fájdalmas kijelentést egy autófinanszírozásra szakosodott bank alkalmazottjától hallottam. A kijelentés ráadásul nem most hangzott el, hanem már pár évvel ezelőtt. A helyzetet reálisan látó szakemberek már akkor tudták, hogy válság nélkül is hamarosan reformra lesz szükség a finanszírozás oldalon.

A magukat túlvállalók szép lassan észbe kaptak volna, hogy nincs ingyen új autó 3-4 évente, és nem cserélnek, mert nem tudnak. A piaci átmenet, a forgalom visszaesése pedig egy lassabb folyamat lett volna, mint most megtetézve a válsággal.
A bankok mégis csupán a bevételi oldalt és a piacszerzést nézték erősen, mikor egyre szabadabb hitelfelvételi lehetőségekkel kezdték csábítani az embereket. Egy túl hosszú távú hitel esetén - még akkor is, ha nem 0 vagy 10% az önrész - a tőkerész fogyása oly csekély, hogy az alacsony részletek bűvöletében élő tulaj autója előbb értéktelenedik el, mintsem a hitel nagy része visszafizetésre kerülne.

Egy kis történelemi áttekintés szükséges ide. Nem megyünk vissza túl sokat az időben, csak egy tucat évet. Az akkori új autó vásárló 30% önrésszel kellett hogy rendelkezzen és a futamidő maximális hossza is akkoriban változott 60-ról 72 hónapra. A bankok akkor még önszabályozták a piacot, és a félelmeik, nevezzük úgy, kockázataik, akkor még ezeket a maximális futamidőket engedélyezték. Az autó a teljes futamidő alatt tudta fedezni a tartozás mértékét, a kamatok pedig még bő 30% körül jártak!
Az autófinanszírozásban érdekelt bankok aztán szép lassan kezdék lazábbra venni a gyeplőt. Mindenki nagyobb ügyfélkört kívánt magának, ezért egy könnyebb lett a hitelelbírálat, kedvezőbbek a kamatok, hosszabbak a futamidők. Mivel senki sem akart kimaradni az akkor még bombaüzletnek tűnő buliból, egyre jobban egymás alá ígértek. Nyúltak a futamidők mint a rétestészta, és talán még a bankok saját elemzői sem kongatták a vészharangot az egyre kisebb önrészek láttán. Persze a kereskedők is kitanulták a kiskapuk, megszépített ügyféladatok, önrészek manipulációjának művészetét. Dal, móka, kacagás és tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tűnt ekkor az üzletág. A 2002-2005 közötti időszak volt a csúcs. Morbid viccként, az is elhangzott már, hogy akár halotti bizonyítványra is lehet hitel intézni. Tényleg viccbeillő kategória volt az, hogy autóra könnyebb volt hitelt felvenni, akár több milliót is mint egy mosógépre.

A vég közeledtét jelentette a 0% önrész és 120 hónap egyre nagyobb térhódítása. A pofátlanság csúcsa viszont az volt, hogy akadt autószalon ahol még a forgalomba helyezési költséget sem kellet kifizetni. Mely márkák voltak ezek, most nem is érdekes. Az emberek meg egymást hülyítették, hogy micsoda verdákra telik nekik, miközben egyre jobban adósodtak el. A kereskedők jó része is persze úgy tekintett a hitelre vásárló ügyfélre, mint az arany tojást tojó tyúkra, és sokan meg sem említették a hitelek kockázati tényezőit. A vevő minél több hitelt vett fel, annál drágább lett nekik, akár 15-20% jutalékot is ki tudtak préselni a felvett hitelek után. (Itt szeretném megjegyezni, hogy messze nem minden kereskedő volt ilyen mohó! Voltak, akik tartották magukat a kecske is káposzta is elvhez, és ez a visszatérő vevőkör magas arányán meg is látszott.) A pénzintézetekben pedig nem volt meg a kellő erő az összefogásra, hogy maximalizálják az üzletkötés után a kereskedőknek járó jutalékot. Egyre több fronton háborúztak, már nem csak az ügyfelek, hanem a kereskedők kegyeiért dúlt a harc. Az egyszeri vásárló pedig csak a muníció volt a csatában.

Még egy érdekesség, amit nem lát a kívülálló: A modellválaszték bővülésével és az importőrök nyomására a kereskedőknek egyre több autót kellett raktáron tartaniuk. Mivel erre sok esetben nem volt tőkéjük, (sokszor az ingatlanokon is hitel volt még) itt is banki segítséget kellett igénybe venni. A bankok előre leszerződtek hát velük, mekkora éves hitelkihelyezést vállalnak be, és ennek megfelelően adtak készlethitelt. A készlethitel akár kamatmentes is lehetett, ha a kereskedő kellő mennyiségű üzletkötést vállalt be előre, vagy akár kizárólagosságot ígért az egyik banknak. A baj itt is a deviza alapú hitelekkel jött, mint a kisembernél. A kereskedő vett egy autót, pl. 100 Forintért, és eladta volna 105 Forintért, de nem tehette, mert a banktól kiváltani 120 Forint lett volna. Hoppá! Van kereskedő, van vevő, van autó, és még sincs üzlet! Bizony ez is megtörtént a mostani válságban.
Talán lehetne még lefejteni rétegeket a hagymánkról, de ugye ez már eddig is elég büdös?

A cél nem az volt ezzel az írással sem, hogy kinyomozzuk ki a bűnös abban, hogy ez lett a helyzet. Inkább csak az összefüggésekre kívántam némi rálátással szolgálni.

1993-at írtunk, 23 éves voltam. Dolgoztam már ekkor pár éve. Egy örökségből és félretett pénzemből sikerült vennem egy Suzuki Swift 1.3 GC típusú autót. Azért döntöttem emellett mert mindenki dicsérte, olcsó volt, fürge modern. 880.000 Ft-ot fizettem érte. Fess fiatalember voltam egy vidéki kisvárosban, új keleti kocsival. Boldog voltam. Sokat kirándultam csajoztam, élveztem az életet.

Mint tudni lehet, éppen autóvásárlás közepén vagyok. Pont abban a helyzetben vagyok, hogy nincs pénzem arra, amit szeretnék. Két opció van: kölcsönt veszek fel, vagy az történik, amit teszek: várok, gyűjtögetek pénzt. Sose szerettem a hitelt, nem látom értelmét, inkább megoldom házon belül, kölcsönkérek barátoktól, imkább őket, mintsem a bankárokat etessem. A bankok jogilag legálisan adnak uzsorakamatot magas THM-et, és ezt teljesen normálisnak gondolják egyesek. Egyetlen dologra tudom elképzelni, hogy hitelt vegyek fel: ingatlan vásárlása. Autóra végképp nem vennék fel hitelt, ha arra nem vagyok képes, hogy a vételárat kifizessem, akkor hogyan, miből fogom fenntartani az autót? Pláne ha mellette ott a hitel. De lehet ezzel a véleménnyel csak én vagyok egyedül, nézzük meg mások hogyan állnak hozzá. Erre tökéleetsen alkalmas a múlt vasárnapi (2009 január 25.) Napló riport. Értelemszerűen csak az autós vonatkozású részével fogok foglalkozni.

Elsőként azt szeretném leszögezni, nem szabad könnyűelműen ítélkezni hogy az a marha minek ugrott bele, mivel két eshetőség van fent. Az egyik hogy az árfolyamingadozás miatt ugrott meg a törlesztő részlete, és ezen bukott. Egyszer fent, most lent. (Természetesen minden hiteles ennek a csoportnak a tagjaként értelemzi magát.) A másik orrba-szájba hitelt vesz fel, a mikrótól elkezdve a karácsonyi ajándékon át (unokáink is nyögni fogják), az ikonikus plazmatévéig.
Jöjjenk a konkrét esetek. Vagyis nem. Nem a taxisokkal kezdeném, nem szeretném ha a téma végeláthatatlan anyázásba fajulna. Mondom nem.
Tehát Terike. Terike ül bamba arccal, és nem esik le neki hogy hülye. Mit akar azzal elérni hogy halasztja a fizetést? Meddig akarná? előrelátóan kell gondolkodni kérem. Számold meg a pénzed, számold ki, mennyit bírsz. Mert töbet fogsz visszafizetni. Annális többet. Most számold meg mégegyszer. Ha harmadjáráa is pozitív a mérleg, akkor gondolkozhatsz a hitelen.
Terike, mint az állatorvosi ló? Neeem kérem, ez egy másik állat. A szamár. Hitelben úszik a lakás, ezekután hitelre vesz egy autót, és MÉG felvesz hitelt? Hát normális az ilyen? Erősen kétlem. többszörösen túlvállalja magát, mit gondolt, ki fogja ennek a levét meginni? elnézést, de kicsit se tudom sajnálni. És ahogy magyarázkodik. elnézést, de a A profi (Mercedes) értékesítő válasza jutott eszembe.
Attilát viszont nem értem. Mi lehet az az autó, ami hétmillió forintba kerül, és nem tudja eladni? Hétmillió az egy idősebb felsőkategóriás de az hitelválság ide vagy oda, de az tartja az árát, mint Szabad-szobor olajágat. A másik opció hogy egy új, középkategóriát vett, na de az kinek lenne az álmai autója? Ahhoz legalább 5 évig kell arra vágyakozni hogy igazán álmai autója legyen, ahhoz valami különlegesnek kell lennie. Sehogy se áll össze a kép.
Viszont az jogos, teljesen jó hozzáállás. Vigye a bank, az ő érdeke hogy a pénzt visszaszerezze.

Az viszont borzalmas, ami ennek hatására történik. Az egyik dolog ami szemebeötlött, hogy szaporodnak a rablások, erre a zsarufika hívta fel rá a figyelmemet, feltehetően a válság miatt eladósott emberek vetemedhetnek erre. De nem csak ebben nyilvánul meg a morális süllyedés, hanem olyan esetben is, ahol késelésbe torkollik a hitel miatti veszkedés.
Szóval nagyon érdemes elgondolkodni mire van pénzünk, és mire nem. Ha kell, adjunk fel valamit, nem szégyen időben visszamondani, mint sem magunkat büszkének csak mutatva belebukni.
Pozitívan az autóvásárlás előtt állók járhatnak, rengeteg, lenyomott árú, hitelből visszavett autót látni a piacon. Kedvező azoknak, akik összekuporgattak némi pénzmagot hogy autót vegyenek, és már csak egy kevés hiányzott az álomhoz, így ezt vagy egy újabb modellt tudnak megengedni maguknak.
Persze csak ésszel, ne dőljünk be olyanoknak, mint az alábbi hirdetés (a linkért kössz Botkának!):

Kattra megnő a törlesztő!

És akkor még pár hónapja röhögtünk a felnihitelen...

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat