Autófila

Most olvastam Karotta legújabb élménybeszámolóját a hangyásszal kapcsolatban, épp kapóra jött. Jól megérdemelt szabadságomat töltöm, és az estéken elkapja vágy az embert. Beindul a boszorkánykonyha, rotyognak kifelé a gyanús színű léből a gondolatbuborékok...

Ha nyögve-nyelősen is, de ide ért a nyár. Délelőtt tíztől már patakokban folyik rólunk a verejték, megfőlünk az irodában, autóban. Árnyék nélkül rövid úton szénné lehet égni-már ez a napsütés sem a régi. Mit csinál az ember ilyenkor? Megpróbál valahogy jól kijönni ebből, és könnyít a helyzetén: például átül az autóból motorra vagy robogóra. Én is két keréken robogok már egy ideje, és bár a reggeli nyirkos hidegek megnehezítették kicsit a dolgomat, mostanra semmi kényelmetlenséggel nem találkozom indulástól megállásig.

Simon Templar lassan gurult be a Volvo szalon parkolójába. Közel járt már a nyolcvanhoz, de a szép autók még mindig érdekelték. A szívét, azonban örökre a Volvo P1800 típusú mesésen szép kupé ejtette rabul.

A januári brand new sarc meteorit becsapódásának második lökéshullámát a környezetvédelmi besorolás körül felcsapó vita hullámokat generált. Az a nagy büdös igazság, hogy én tulajdonképpen eredetileg le is sz*rtam ezt az egészet, mert évente tán’ ha egyszer visz az utam – a saját kocsimmal – székes fővárosunk bélrendszerének belső kerületeibe. (Munka ügyben lényegesen gyakrabban, de akkor egy gazdaságos és környezetkímélő, 2.5-ös „csiptuningos” turbo feltöltéses diesel üzemű ún. hobbyterepjáró segít áttörni a városi dzsungelen. Na de kanyarodjunk vissza.)

Sajnos a Debrecensjö-expedíció tegnap nem járt sikerrel, Prokee még nem tudhatja, mit érezhettek a napkeleti bölcsek, mikor követték a csillagot, de nincs minden veszve. Lehetősége lesz ugyanis sok szép Mercedest közelről megcsodálni a Mercedes Youngtimers Baráti Kör szervezésében megrendezésre kerülő Mercedes találkozón. A szervezők szeretettel várnak Május 1.-én a Kakucs ringre mindenkit, akinek volt, van, vagy lesz Mercedese, érdeklődik a márka iránt, svéd kamionos, vagy van egy BMW-je és egy trailere.

Lassan ismét itt a szezon. Még latyak és hó az aszfalton, de már motorhang a fülben, a kezek alvás közben pereckormányt tekernek.

Itt az idei év első programajánlója, és van még ott, ahonnan ez jött. Íme a meghívó:

Kedves youngtimeres és veterános barátunk!

Szeretettel meghívunk minden youngtimer és veterán versenyzőt, rajongót, érdeklődőt a 2010. július 16-18-án Gyulán és környékén megrendezésre kerülő PROHUN TROPHY találkozóra és izgalmakban gazdag túrára.

Te is légy részese az első, Magyarországon rendezett éjszaki tájékozódási versenynek, és ne feledd, sötétben minden út egyforma.

PROGRAMTERV :

2010. július 16.
12.00 órától: a résztvevők érkezése a kétegyházi Almássy-kastélyba.
Gépátvétel, regisztráció, szálláshelyek elfoglalása.
19.00: Megnyitó, programismertető, vacsora
Fakultatív program: a PROHUN 500 kulturális és könnyűzenei fesztiválja Gyulán

2010. július 17.
7.00 Ébresztő
9.00 Kiállítás a Gyulai Tesco parkolóban, itinerek kiosztása a gyalogos pontszerző feladatokhoz, város nevezetességeinek felkutatása és feladatlap kitöltése
09.30 Reggeli
Fakultatív program: a PROHUN 500 gyerekprogramjai, valamint kulturális és könnyűzenei fesztivál Gyulán
13.00 Ebéd
15.00 Feladatlapok leadása az információs sátornál, csendes pihenő, verseny előtti relaxálás
18.00 Éjszakai túra, itiner szerint (kb. 136 km)
24.00 Késő esti, bográcsban főzött vacsora egy közeli tanyán

2010. július 18.
01.00 Érkezés az itiner szerinti végcélra, majd gyors elalvás :)
09.00 Reggeli annak, aki fel tud ébredni :)
10.00 Kiállítási hely elfoglalása, és utolsó pontszerző feladat a Tesco területén
Fakultatív program: a PROHUN 500 kulturális és könnyűzenei fesztiválja Gyulán
12.00 Ebéd
17.00 Eredményhirdetés
18.00 Hazavonulás

Bővebb információkat a PROHUN TROPHY hivatalos versenykiírásában találsz, amit letölthetsz a www.prohun.hu vagy a www.sargatrabant.hu honlapokról.

Ha bármi további kérdésed vetődne fel a túrával kapcsolatban, lépj kapcsolatba Szabó Szilviával a 06/20-320-5869-es telefonszámon, vagy a szilviaszabo@prohun.hu e-mail címen.

Mindenkit szeretettel várunk!!!

Könnyű, és egyben nehéz helyzetben is vagyok a bemutatandó autóval kapcsolatban.

Könnyű, mert imádom, és álmaim netovábbja a Cosmo. Kétségbevonhatatlan szépsége, teljesítménye, és korát megelőző luxusa egyesíti mindazt, amiért egy autóbuzi rajonghat. Nehéz, mert egy olyan autóról beszélünk, amit idehaza csak nagyon kevesen ismernek, és a legyártott 8875 példányból az japán és az ausztrál piacon kívülre csak szürke import révén jutott el.

Négy éve raktam össze az immáron 20 éves kocsimat a felújítás után. Az élet úgy hozta, hogy egy éjszakám volt a gép fényezés utáni összeszerelésére majd pár óra alvás után goto egy közel 4000 km-es erdélyi körút – bővebb családi körben. A körülményekhez képest zökkenőmentesen vette a gép az akadályt, bár voltak pillanatok amikor annak a jó két marék csavar látványa lebegett a szemem előtt  ami megmaradt. Aztán imádkoztam, és bejött.

20 év...

Kérésre a video jobb minőségben.

Aztán több bőrt már tényleg nem :)

Delorean napot tartunk ma. Foglalkozunk az autóval, és egy kicsit persze szülőatyjával, John Zachary Deloreannel, no meg persze az autótól szinte elválaszthatatlan Vissza a jövőbe filmtrilógiával is. Sorban érkeznek a postok, ha valamiről lemaradtál, elolvashatod majd egyben is:

https://blog.prokee.hu/autofilia/cimke/delorean_nap

Nem maradhatnak el az ideillő videók sem, amelyeken mozgásban látható a Delorean DMC-12.

Kezdésnek természetesen a sajátunk, amelyet Viktor autójáról készítettünk.

Delorean napot tartunk ma. Foglalkozunk az autóval, és egy kicsit persze szülőatyjával, John Zachary Deloreannel, no meg persze az autótól szinte elválaszthatatlan Vissza a jövőbe filmtrilógiával is. Sorban érkeznek a postok, ha valamiről lemaradtál, elolvashatod majd egyben is:

https://blog.prokee.hu/autofilia/cimke/delorean_nap

A mai youngtimerek egyik legszokatlanabb, legeredetibb, és legérthetetlenebb darabja a Delorean DMC-12. Az autóiparban igen sikeres pályát magáénak tudó John Zachary DeLorean álomautója a legendák, fals információk és egyedi műszaki megoldások jelképe lett - no és persze a bukásé is.

A kezdetek

John Z. 1925. január 6-án született Detroitban. Apja, Zachary román bevándorlóként a Ford egyik üzemében dolgozott. Kevéske angoltudása komoly akadálya volt bármiféle továbbképzésnek, így alacsony fizetéssel járó, kevés szaktudást igénylő, jórészt alkalmi munkákat végzett. Amikor épp nem akadt munkalehetősége, unaloműzőként komoly mennyiségű alkoholt fogyasztott, és/vagy családját terrorizálta. Nehéz természete ellenére a fiatal John imádta apját, kedvenc időtöltése volt a hátsó udvarban pihenő A-Ford körüli apa-fia szerelgetés.

John anyja, Kathryn magyar emigránsként érkezett az országba. Férje erőszakossága ellenére kitartott mellette, és kezében tartva a család ügyeit, gondoskodott arról, hogy a legnehezebb időkben sem legyen gondjuk ruhára, ételre, sőt, némi luxust is megengedhettek maguknak. John Detroit legjobb iskoláiba járhatott.

1942-ben a szülők elváltak, és John anyjával maradt. Apja a totális alkoholizmusba menekült. Amikor John pár évvel később meglátogatta, tökéletes deloreanben delíriumban találta, és szinte teljesen kommunikáció-képtelen volt.

John az igen jónevű, detroiti Cass műszaki főiskola hallgatója lett, majd (köszönhetően kiváló eredményeinek) a kicsiny, de neves Lawrence Technológiai Intézetben folytatta tanulmányait - amelyet a II. világháború szakított félbe. 1943-ban bevonult, és három évig katonáskodott az amerikai hadseregben. Leszerelése után hazatért Detroitba, és - anyja nem túl rózsás anyagi helyzetét javítandó - munkába állt.

1947-ben visszatért tanulmányaihoz, ám közben részmunkaidőben dolgozott a Chryslernél és egy helyi autósboltban is. Mire 1948-ban mérnökként végzett, megerősödött vonzalma az autóipar iránt. Ugyan rövid ideig dolgozott biztosítási ügynökként, majd árult ipari berendezéseket is, nagybátyja poszt-graduális képzést és munkát ajánlott neki a Chryslernél, és ő elfogadta.

1952-ben DeLorean elvégezte a Chrysler-iskolát, és munkába állt a mérnöki csapatban, megkezdve hosszú és kacifántos pályáját az autógyártásban.

...és akkor történt az, hogy a Csikós posztjai, meg a Pista garázs bulijai miatt belém bújt a kisördög, aztán jól kibeleztem a Mazdát. Táppénz, a fogyasztói társadalom nyelvére fordítva kikapcsolódás. Rendben, kitisztítom a kárpitokat – mondogattam magamnak, de ez így nem kerek. Vannak néha szabad estéim, meg hétvégék amikkel kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit elrabolok belőlük magamnak. Fene mód kikapcsolja ám az embert amikor a friss levegőn a garázs udvaron bütykölhet, fényesítgetheti a szeretett gépet.
A Vénasszonyon konkrétan a műszaki is lejárt, így - mivel szerencsére nem sürgős – van időm gondolkodni is. Ha már szétszedek valamit, azon azért „reszelek” is kicsit. Sokat foglalkoztam a motorral, a futóművel. Az optika is majdnem összeállt már. Vannak további terveim persze, de ezek most egyenlőre vörös listán vannak, mert nagyobb kupac zsetont is bele kell verni, de azért jövőre szerintem összeáll a négykerék-hajtás és kompresszoros motor.

Visszatérve, nem sokat foglalkoztam a beltérrel. Alapvetően élhető, sőt igazából a kellemes kategória. Plüss ülések, plüss padló, műbőr szerű műszerfal, króm kiegészítők. Az ülések remekek, hosszú távon is nagyon kényelmesek, hatalmas állítható oldaltámaszokkal. Maga a váz is rendkívül masszív. Ne keret és rugók, hanem egy retro vadászgép páncélülésére hasonlít inkább. Nem tudom, valamiért jól esik ránézni, biztonságot sugall. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy szerzek egy bontott 626 ülést a Csótányba is.

Megint ki kell térjek kicsit arra, hogy miért is jó „garázsozni”. Van akit a társaság vonz. Haverokkal szerelni jó! Alap.
Van ám egy másik oldala is. Amikor már az ember töke tele van, fogja a szerszámos ládát, és elvonul. Be kell tenni valami kellemes zenét, aztán bele lehet mélyedni.

Zenének például itt van siklósi haverjaim, a Peet zenekar nótája. Az Egyszer volt hol nem volt szerintem az egyik legzseniálisabb este autózós/szerelős zene! Ez szerintem nekik is lejött. (...és külön ajánlom Lowtyo figyelmébe! Dőlj hátra és mosolyogj Barátom.)

Ki lehet kapcsolni. Gondolkozni. A technikával való „bütykörészés” azért is jó, mert átáll az ember agya. Kisimulnak a gondoltok és a gép elemei miatt kényszerűen akár, de a logika kerül előtérbe. Ha megvan a kellő rutin, a meló közben baromi jól el tud kalandozni az ember. Meg lehet fejteni a világot, arról nem is beszélve hogy nagyon szép mesterségekbe is bele lehet kóstolni, esetünkben a kárpitozásba és tán a bőrözésbe.

Kis időugrás, és máris itt ülök a kitisztított padlókárpit mellett. Ég és föld! Eredendően fogalmam sem volt hogyan álljak neki. Felhívtam hát Ommot, hogy azonnal tudja meg a Csikóstól – ha nem alszik épp -  mivel lehet normálisan kiretkelni a szőnyeget, mert kárpittisztító gépet azért nem bérelnék. Csikós épp nem volt, de Pista élből lökte az infót hogy mi kell. Vanish, az a habzó cucc. Boltba be, célpont felkutat, megvesz, tűz haza. Jók ezek a hiper szuper nyavalyák, de azért mondom tutira megyek. Átmentem rajta egy vödör Hyperdolos-öblítős vízzel. Az iparibb kosz darabokat ki is hozta, fekete lett a víz a végén. Used item: szivacs. Az kell, a kefe túl durva, az tép.

Előtte

Utána porszívó – az majdnem zárlatos is lett annyi vizet szedett ki. Hagytam megszáradni (1 nap), és utána mentem neki a 9-1 sűrítési arányú eltüntető oxi akcióval. Szárad, porszív, pöpec. Igazából nem hiszem, hogy valaha is porszívózásnál komolyabb tisztítást kapott a gép. Na nem baj, legalább az ősiszap megvédte a színt, és most így 20 évesen is meglepően természetes érzetű és látványú a japán műszőr.

Utána

Amikor a csomagtartó szőnyegét elvittem egy kárpitoshoz komolyat csavartam az egészen. Az öreg azt mondta, hogy felejtős, nem tud olyat csinálni mint a gyári. Mondom jó, de akkor csináljunk mást, de pofásat. Elkezdett mutogatni különféle anyagokat, de még az Audi A6-hoz használt szövet is olyan kellemetlenül mesterséges volt. Ekkor kiszúrtam egy fejtámlát a munkaasztalon. Kérdem tőle ez miből van? Műbőr? Azt mondja nem, nem. Ez igazi. Kértem mintát. Adott. Iszonyatosan finom, vékony anyag. Azóta azt hiszem meg is fogom csinálni a műbőr hatású műanyag elemek bevonását. Meglepően jó árban van, a forma nem az a hullámos fajta, bicaj nyerget meg már bőröztem. Na, az nem volt egyszerű. Szóval ez lesz. Az üléseket is megcsinálom, közben pedig szétkaptam a váltó előtti kapcsolópanelt. Itt lesz némi rozsdamentes acélbetét, és ezen fogom kipróbálni a bőrözést. Ha gáz lesz, bontóból csere. Ebben a panelban találhatóak az – eredetileg – ülésfűtés kapcsolók, és a csomagtér ajtó nyitó-záró gombja. Azért írtam, hogy eredetileg, mert a bal oldalira a lambda monitor van rákötve, a jobboson meg a kiegészítő computer lesz.

Mivel menet közben programozható, és ki is kapcsolható, így gyakorlatilag egy gazdaságos közúti, és egy elborultabb vezérlés beállítás között válthatok ha kell. Esetleg etanol, de az felénk még felejtős.

Nem akarok bent is sleeperkedni, ki fogom cserélni az ülésfűtés ikonokat Lambda és ECU feliratokra. Offkóz, rozsdamentes acélból lézer-vágva. A világítást meg a műszerfaléra szinezem.

Nem tudom más típusoknál hogy van ez, de én nagyon meglepődtem, mikor a kapcsolók szétszedése közben egy „csapágyas” megoldást találtam. A műanyag öntvény kapcsolótestbe egy acélgolyónak van ágyazat kialakítva,  ami egy rézlemezen gurul, ami libikóka formája miatt érintkezik, és kapcsol ki-be.

Jelenleg itt tartok, szerdán jön meg a kárpit boltba a spéci hangszigetelő lágy filc anyag, azzal kicsit rágyúrunk a hangszigetelésre, és mehetnek vissza a padlókárpitok. Megjön az új hidrotőke fürt is, úgyhogy legközelebb ránézünk a motorra is.

Folyt. Köv. 

Mazdám, Mazdám, te vén soros.
Aztán tudod-e, kié lesz e négysoros?
Tündér kérte, de mit írjak? Légy okos!

Szeresd a Dr-t, mert garázsban szerelni férfiembernek ildomos!

Zöld csillag... kigyúlt az égen

Azt mondják, az ember életét meghatározza, nagyban befolyásolhatja, melyik színt szereti, milyen színű ruhákat hord... vagy hogy mást ne mondjak a piros vagy a narancs áll-e  szívéhez közelebb.
Ha valaki azt mondta volna nekem úgy ’96 táján, hogy valaha szeretni fogom a ZÖLDet, hangos kacajjal hagytam volna ott.

ZÖLD!!!!!!!

Agytekervényeim legmélyén tudtam, létezik ez a szín, sőt száz meg száz árnyalatába botlottam, akárhova léptem: A szülői ház kb. 100 méterre áll egy alpokaljai erdőtől; a hóvirág, ibolya vagy a májusi gyöngyvirág egy csokorba gyűjtésénél zöld levelek ezrei vettek körül; anyámék hálójában borzalmas sötétzöld - amolyan méregszínű - padlószőnyeg terült el egész gyerekkoromban. (Ah, íme a borzalmas felismerés: Igen, bármi szembejött velem, ami a kék és sárga teljes összegabalyodásában öltött testet, az a tudatalattimban egyet jelentett ama szörnyűséges műfűszerű akármivel, ami millió és millió szálával mint tucatnyi sötét kígyó behálózta, körbefogta parányi kisdedlétem minden pillanatát...)

Aztán történt valami!
Homályos emlékeket őrzök egy hosszú hajú, magas, ZÖLD szemű srácról, aki betoppant a tanáriba... én meg alternatív, kockás „aligszoknyámban” nem tudtam hová legyek...
Egy perc volt, gondoltam. Túléltem! Néha messziről láttam...

Néhány hónappal később farsangoltunk. Dübörgött a zenéhez nem hasonlítható tuc-tuc... De „túl zenén, túl síp-dobon...” felvigyázóként a művház ajtajában egy erőteljesebb dübörgést is hallottam.
Igen, itt van! Begördült négy alufelnivel az életembe... És ZÖLD, nagyon ZÖLD, nagyon szép METÁLZÖLD.

A kép illusztráció. Ami fotónk megmaradt a sajátunkról, sajnos elég rossz minőségű.

Sosem értettem az autókhoz, szüleimnek sem volt kocsija. Nem is volt hozzájuk közöm. S hogy őszinte legyek-talán épp a kapcsolat hiánya miatt-nem is érdekeltek a járművek.

Ezt a hangot azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem tehettem meg, hogy nem figyelek rá! Nem foghattam be a fülem, hogy ne halljam! Hiszen - hinni akartam minden porcikámmal -, hogy miattam jött. Értem duruzsolt, értem brummogott idáig mind a négy hengerével.

Megértettem, hogy új fejezet kezdődik rövid földi létemben. S ennek az új szakasznak a meghatározó színe a ZÖLD.
S ha akartam a magas, ZÖLD szemű srácot, akkor akarnom kellett ezt a Gáláns, Tiszteletet parancsoló, korosodó Infánsnőt is.

Kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen. Melyik nő osztozkodik szívesen egy férfin??? (Ja, persze, ez a kérdés ezen a – magukat a teremtés koronáinak vélő lények által birtokolt - szent helyen csakis költői kérdés lehet.) Főleg egy olyan hölggyel, aki koránál fogva ezer sebből vérzik. S naná hogy azért teszi, hogy a hímnemű lény minden figyelmét magára vonja. Nem átallott minden héten valami trükköt kieszelni, csakhogy kedvesem vele foglalkozzon: Hol a lengéscsillapítóit fájlalta, hol a kuplunggal akadtat gondok... Na és a karosszéria!!!

A nők örök problémája - mondjuk, úgy 25 év után - hogyan lehet a karosszériát minél tökéletesebben tartani? Megszámlálhatatlan kenceficét, gyógymódot, kúrát képesek nőtársaim bevetni azért, hogy mindig lehessen legeltetni a férfiszemeket...
Nekem – hál’ istennek-szerencsém volt. Amolyan filigrán csajszi vagyok, mintegy 50 kilóval; szülés után is hamar visszanyertem a formám... No, látván ezt német barátnőm kilyukadt itt-ott, elkorhadt emitt-amott. E sebek azonnali beavatkozást igényeltek. Tehát autójába szerelmes férjem ment és orvosolt, hegesztett, festett... És riválisom egyre csak szépült,csak csinosodott. Mígnem egy szép napon elkészült. Kigördült a garázsból, kajánul rám mosolygott huncut metálzöld szemöldöke alól, mintha azt akarta volna mondani:

- Látod? Látod? Bár az idő eljár felettem, de szép vagyok újra!!!

Kinevetett!

És én nem tudtam haragudni rá. Igaz, órákat, napokat rabolt el tőlem... De szerettem. Szerettem, mert egy darabkája volt közös életünknek; az első közös autónk volt; egyetlen vetélytársam...
Nem tudom, megvan-e még valahol vagy egy autóbontó martalékává vált. De azt tudom, hogy annyi kényeztetésben, ápolásban, szeretetben és gondoskodásban sosem részesült, mint nálunk. Itt újjászületett, megszépült...

Azt hiszem, az ilyen férfi-nő kapcsolatról írta Ady: „Általam vagy, mert meg én láttalak...”

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Az úgy volt, hogy volt egyszer egy Capri szerelés, amiről jól lemaradtam, aztán kezdődött a Csikós bütykölős széria, a Tnt meg vett egy Trabantot. Én meg csak dolgoztam, mint a güzü, kocsi a garázsban, hónapok óta elő sem vettem – illetve csak egyszer egy kis munkára, de akkor meg olyat toltam az arcába, hogy utána majd meghasadt a szívem.

Nem az Ő korosztálya, meg súlycsoportja na!

Most meg jól meg is betegedtem, és itthon emésztett a pusztulat. Persze így is melóztam 3 napot, tele is lett a tököm. Volt egy szabad délutánom, na mondtam magamnak: Most vagy soha!

Motoszkált már napok óta bennem a cselekvés gondolata, vannak új tervek, folytatom az egy éve leállt projektet! Van egy jó formám – vele pedig egy korrekt funkcionális tér - van egy jó motorom rengeteg tartalékkal. Nincs más hátra, mint ellenőrizni a vázat, és kitakarítani, és kipofozni a lassan 20 éves belteret. Le is mentem a garázsba a Vénasszonyhoz, egyszer élünk nézzünk rá!

Fogalmam sem volt, hogy mit találok, és egyáltalán mennyi idő lesz a munka. A fő cél az volt, hogy kiszereljem az üléseket – hogy lefújhassam a síneket. Meglepően pörgősen ment a munka, sehol egy rozsdás, vagy beragadt csavar, kb. 3 perc alatt kint is volt mind a kettő. Szétnéztem, sok éves használat azért hagyott nyomot. A padlókárpit retkes, mindenhol apró kavicsok. Na mondom - időm van – rámoljuk csak szépen szét az egészet. Ha valahol gázos a kasztni – és volt egy kényes pont amitől féltem – az most kiderül. Ha „para” van így marad, ha nincs, akkor érdemes tovább fejleszteni (összkerék+kompresszoros feltöltés).

 

Attól féltem, hogy a jobb egy alatt lesz valami komoly gányolás – a múltból -, mert volt egy csavarral rögzített „T” tábla, és még sohasem szedtem szét. Izgi volt. Nem volt semmi.
 

Sokan mondják, hogy unalmasak a Mazdák, én ezt általában tagadom, de lehet igazuk van. Szerelni mentem, erre 1 óra alatt egy 13-as fejjel meg egy csillagcsavarhúzóval kibeleztem az autót. Jutalmam 360 Ft nettó – apróban -, plusz egy kisebb betonoszlophoz elegendő kavics a kárpit alatt.

 

Egy kis érdekesség. Jól látható, hogy hatalmas raktér tartalék van a csomagtartó emelhető padlólemez része alatt. Belgiumban, és Hollandiában árulták 7 személyesként is a kombi változatot, a csomagtartóban, két lehajtható kisegítő üléssel. A lábteret, a pótkerék jobb oldali irányban kibővített ürege adta.

Több érdekes megfigyelést is tettem.

Az első az volt, hogy azért a japánok beosztották. Egy ülés általában vagy a rugós megfejtés volt 90-en környékén, vagy az acéllap-szivacs kombót használták. A japók megspórolták a tervezés javát, mert egyszerűen a háborúból megmaradt Zero üléseket használták fel.

A 626 ülései bazi kényelmesek, és most már megvan a titok miért bírják ilyen jól. Az acél-szivacs kombináció itt is játszik, de nem egy prosztó „lap” van burkolva, hanem egy fenék formájú, lemez adja az alapot.

A kárpitok nélkül az autó belülről akár egy teherautó.

A második az, hogy láthatóan, már bütyköltek a kocsival, hiszen nem hiszem, hogy a sárgák zöld szigetelőszalaggal rögzítenék a kábelkötegeket.

A harmadik pedig, hogy mindenütt sértetlen  gyári galvanizált lemez, úgyhogy tökéletes szilárdságú a kocsi, lehet agyalni a fejlesztéseken és a szükséges megerősítéseken.

Hogy mi lesz most?

Ki fogom ganyézni a kárpitot, ahol nagyon gáz cserélem. A csomagtartó pl. tutira újat kap. Javítok a kocsi zajszigetelésén, hogy bent ne legyen annyira hangos, mert hosszú úton a családomat – érthető okokból – zavarja. Meg különben is. Tényleg.
Befűzök a  kábelcsatornákba pár új vezetéket, a hangtechnika, és más elektronikák végett. Néhány műanyag elemnek le fogom gyártatni a rozsdamentes acél mását, és azok már úgy kerülnek majd vissza.

Végül, pakolás közben odapróbáltam az új küszöböt is:) Azt hiszem újra forognak a fogaskerekek, elkapott a gépszíj, meg ilyenek…

Folyt. köv...

Péntek este volt…hosszú ideje az első, amit nem kellett munkával töltenem. Letelepedtem a kedvenc fotelomba, ölembe vettem az Eee Pc-met, és elkezdtem szörfölgetni. Persze, a TC-n ragadtam le. Elolvastam Csikós Zsolt bogaras cikkét, aztán a  komment-eket is.
Sokat gondolkoztam a hozzászólások után, aztán persze jó szokásom szerint elkalandoztam.

Mert mi is igazából ez a youngtimer?
Manapság szívesen kategorizálunk, nem tudom, így biztosan könnyebb megérteni a világ dolgait. Egyszerűsítünk, érzéseket-érzelmeket rejtünk egy-egy szó mögé. Jó irányban tapogatóztak a hozzászólók , ebben az egészben igazából nem a kocsi számít, az csak egy közvetítő. Gyermekkorunk poros, ámde mégis élő emléke. Amit gondozunk, ápolunk, őrzünk. Minden ember szeret játszani, mikor beülünk a négykerekű időgépbe szerepet játszunk. Saját filmünk főszereplői vagyunk, elszakadunk a dolgos hétköznapok súlyától. Nem számít, hogy miben manifesztálódik az álom és a képzelet. Lényegtelen hol gyártották, és mikor.
…és itt bukik ez a görcsös kényszer, hogy kategorizáljunk. Nem kell. A hozzájuk tartozó közösség sem az évjáratok szerint bomlik. Ez egy életérzés, egy vágy, kikapcs…

Ne erről szóljon, kit érdekel hogy a német autóklub hogyan rendszerez. Oldódjatok…

...első közös családi nyaralás a Párommal, Erdélyben...

Nincsen szebb dolog annál, amikor az ember ragaszkodik valamihez. A héten ért olyan tapasztalat, ami után romos leharcolt szerkezetnek láttam a saját kocsimat. Tudtam, hogy meghajszoltam, és azt éreztem, hogy beteg, felnőttek az apró hibák, egyszerre elkeseredetté váltam. Aztán eltettem a garázsba a kocsit, és a húzós hétköznapok elterelték a figyelmem. Most meg itt ülök, és azt érzem ez a cikk erőt adott. Nem bolondság amit teszek. Újra elkezdenek körvonalazódni a régi tervek, mellettem az asztalon a lassan egy éve a szekrényben porosodó, programozható vezérlőegység, a két éve a garázs oldalának támasztott új küszöböket is felpróbáltam. Jönnek elő a kocsihoz fűződő élmények. A gyerekkori, a kora huszonéves emlékek. Tudom mit kell tegyek, hogy a modern kor elvárásaihoz, és a saját változó igényeimhez igazítsam a kocsit.

...és igen, ott alszik a kisfiam 2 hónaposan a jobb 1-ben, Ő a 3. gyermek generáció a vénasszonnyban...

Többször is felvetődött valami új vas beszerzése – és lenne rá indok -, de nem hagyom. Hiszem hogy megéri a beleölt pénzt. A munkát, a vitákat, mert a legértékesebb dolgok az emlékeink, és ezt senki nem veheti el tőlünk.

Köszi Zsolt! 

Az egyik japán: 1985 Honda Prelude 1.8 EX

Japán autók, 80-as évek. Sokat gondolkodtam ezen... Kockadesign, alap. Egyfajta funkcionalitás jellemzi, még  a sportosabb modelleket is. Hatalmas síkok/felületek itt is, természetesen lekerekített élekkel. Ami szembetűnő a Hondánál, az a karcsúság. Egyáltalán nem zömök test. Rettenetesen lapos, széles, csík. Egy tepsi...yeah, és a színe is, veretős kecskeméti zománc.

Szóval youngtimerek...

Imádom őket, az igazi hús vér autók. Már minden megvolt bennük, amitől egy hétköznapi vas - nevezzük személygépkocsinak -  állattá tud válni. Adottak a korrekt futóművek, az erős és fejlett motorok, egyes nemzeteknél pedíg a precíz váltók is elérhetőek. A designban még vannak ötletek, az alkatrészek meg nem öt évre készültek. Kevés a hangszigetelés és az egyéb extra súly és nem gyűrnek mindent maguk alá a töréstesztek. Tepsik születtek ekkor kérem szépen! Az orr, mint funkcionális elem létezett, a súlypont pedig még a talaj menti fagy zónájába esett erősen. Vezérműtengelyből még ritkán volt kettő...

Hanyag eleganciával* ilyen vasakból gyŰjtöttem össze egy csokorra valót - papíron nagyjából azonos képességűeket - az ismeretségek köréből, ezeket mutatom be, aztán egy végső őrületben összegezzük majd a tapasztalatokat azok számára, akik kedvelik ezeket a méretes veterán verdákat, ne adj Isten erős vágyat éreznek ilyen jármű birtoklására.

*-> Audi Coupe, Honda Prelude, Mazda 626, BMW 320, és némi francia - francia áldozatok jelentkezését várjom a nagy.sandor01@citromail.hu e-mail címen.

Fussunk egy kört a tréningen, és nézzük a versenyzőket!

A Német: '84 Audi Coupe 2.0 GT

A Német versenyző egy ikon! Egy nemzedék nőtt fel és edződött az épített STUNTS pályákon és a sötétkék/lila/eszem-faszom Audi Coupe-n. Javában tombolt a Csillagok Háborúja őrület és amikor megjelent a Birodalom Visszavág, na akkor a "birodalom" vissza is vágott. Jörg Bensinger kezei között megalkották a fritzek Darth Vader XX. századi közlekedő eszközét...

Micsoda párhuzamok, Lucas tényleg mindent a való életből lopott:)

...az AUDI COUPE-t!

Iszonyat hatalmas sík felületek, kontrasztos élek, döntött síkok. Birodalmi méretek. Ez már az a korszak, amikor a kocsik még szögletesek, de minden élt egy harmat finom ívvel csillapítanak, ezzel finomítva a formát, és karcsúsítva ékjeiket.

"A főbb elemeket és a meghatározó formavilágot az Audi 80-as szériától örökölte." - Na a seggét, azt pont nem! Ami viszont vicces, hogy a kombijára hajaz, vagy fordítva.

 

 

Súly: 1 050 kg • Teljes hossz: 4 360 mm • Teljes szélesség: 1 690 mm  • Teljes magasság: 1 360 mm

Motor és sebességváltó

 A motor megtervezése a hírhedt Dr. Ferdinand Piech nevéhez fűződik. Hősünk életének abban az időszakában került kapcsolatba az eszközzel, amikor a Porsche AG-t elhagyva időszakos szabadúszóként megkonstruált egy 5 hengeres diesel üzemű motort a Mercedes-Benz részére. Aztán 1972-ben jött az Audi álláskínálata, hiszen akkoriban szükség volt egy nagy teljesítményű soros motorra, Piechünk zsebből elő is rántotta a már meglévő öthengeres koncepciót - lesz még ilyen a Mazdánál is, ők is serényen kapkodják elő az ex teherautó blokkokat a híresen elpusztíthatatlan motor szériákhoz - és ráakasztották az Audi (és VW) által használt hosszanti elrendezésű, és első kerék hajtású felállásra.

Motor elhelyezése: Elöl, hosszirányú
Lökettérfogat: 1992 ccm
Motor típusa: Soros, 5 henger
Max teljesítmény: 116.60 LE (86 kW) 5400 fordulat/perc
Max forgatónyomaték: 165.00 Nm 3200 fordulat/perc
Kompresszió: 10.0:1
Üzemanyag rendszer: Befecskendezés
Vezérlés: SOHC
Hűtőrendszer: Folyadékhűtés
Váltó: Kézi, 5 sebességes

Na üljünk bele, aztán próbáljuk ki a dögöt!

Szóval a belseje...olyan érzés mintha az embert eltemetné egy hatalmas bársonybélésű koporsó. Mélyen ülünk, nagyon mélyen. Erre kellőképpen rájátszik a hatalmas ferde hátsó szélvédő is. Az alacsony ülés pozíció és a gigászi méretek hátul fantasztikus helyet biztosítanak. Nagyobbat mint a korszak Golfjainak hátsó fertálya.

Az oldtimer szpészkocka teljes belső felülete plüss, a funkcionalitás miatti műanyag elemek kellemes tapintásúak. Na most lehet röhögni, de ha a pakolózseb idióták kekeckednének, hátul az oldal panelen akkora odvak terjengenek, hogy simán képesek magukba fogadni akár egy bujdosó SS századot.

A "híd" korrekt. Semmi felesleges sallang, simán csak ott van. Kellemes, nem az optikára játszik, nem ígér sem többet, sem kevesebbet annál mint amit kapni fogsz. Minden a helyén, bár nekem japán megfejtéseken szocializálódott hülyegyereknek furcsa volt, hogy minden fordítva működik (bajuszkapcsolók fel?!). A központi műszeregység kivitelezése szerintem egyszerű mint a kő - és inkább vicces az órák designja, mint fasza -, de feltétlen elismerés jár azért, hogy már ebben a csúcsmodellhez képest viszonylag gyenge motorizáltságú modellben is helyet kapott a kiegészítő műszeregység - jaaa, hogy az egy Turboból van?! Sorry.

Na pöcc, egy-két másodperc indítózás és röff...Báázzzeg, 5 azaz ÖT henger. Aki hallott már ilyet - nem mindenféle elkorcsosult, motorburkolt verziót! - az tudja most mi van. Aki meg nem, az rájön. Innen üzenem mindenkinek, aki 4 hengerrel kínlódik...sose!

Szóval szépen duruzsol. Végignézem a sebességeket, megtéveszt a TT váltógomb, aztán kisegítenek. Na, ez így sem lesz egyszerű. A 24 éves német váltó valahol félúton van a mai nyúlós műanyag Renault váltók, és a simán csak szar 80-as évekbeli olasz váltók között. Meg fogok izzadni, érzem én...

A tréningpályán magam elé engedem az egyik most érkezett Japán versenyzőt és nekilódulunk a bemelegítésnek. 2000 alatt kellemesen halad, bár sem a kormányról, sem  motortól nem érkezik konkrét visszajelzés, kicsit megmozgatom, rettenetesen semleges a kormánya. Odalépek neki, a motor fantasztikusan szól és jól veszi a fordulatot. Nem lehet érezni benne olyasmit, hogy megjön az erő, szép egyenletes görbék mentén mozgunk. Azt a 116Le-t és a 165Nm-t szépen szétkenték a nyomatékábrán a németek, gyönyörüen megy. A kocsi kissé ideges a kanyarokban, miközben az orrát gyönyörűen irányban tartja, a feneke úszik ide-oda.

Morfondírozunk a menet után Dambor barátommal és végül arra jutunk, hogy az ok az előző gazda által szétpimpelt futóműben keresendő. Az orrát a porba dugták, rugózás gyakorlatilag nulla.  A hátulja feljebb maradt, és a gátlók sem mai gyerekek.

Latolgatjuk az esélyeket a japánnal szemben. Azonos hengerűrtartalom 1 henger mínusz, 1 szelep hengerenként plusz. 120 Le, 190 Nm. Bemelegítés alatt nem vittük őket 4000 f/min fölé és teljesen együtt mozogtak. A Japán ugyan 6000-ig forog, érdekes összecsapás lesz. A Mazda potrohos felépítése miatt 55 kg-al nehezebb ugyan és a kerekei is nagyobbak, de ezt fogja talán kiegyensúlyozni a papíron nagyobb nyomaték. Meglátjuk...

Ami kicsit soványka, az a fék. Jól adagolható és pontos rendszer, de a teljesítménye egy kicsit kevéske. Ez a probléma nem jelentkezik hétköznapi forgalomban, de ha ezt a kocsit hobby autónak tartjuk (ajánlott ebben a korban), akkor a jókedvű hétvégéken elkerülhetetlen, hogy meg ne kergessük néha, mert szinte könyörög érte. Tartósabb terheléskor pedig bizony elkezdenek majd elfogyni az ici-pici hátsó tárcsafékek.

Ha ilyesmit szeretnénk:

A bázis autó állapottól függően 150.000 és 750.000 HuF között beszerezhető a hazai használtautó piacon, de napjainkra igen ritka példány lett. Az elérhető darabok igencsak lelakottak sajnos - de abból élvezet csodát tenni:) A konkrét darab ára - alkalmi vétel volt - 500.000 Ft volt. Tulajunk igazából furgont indult vásárolni vállalkozásához, de ezzel tért haza...dícsérték is otthon.

Az, hogy a Volkswagen repertoárjában ismét van Golf GTI Pirelli kiadás, biztos sokaknak nem újság. Igaz nálunk nem szerepel a kínálatban, de talán nem is mi vagyunk a fő felvevőpiac ugyan úgy, mint 1983-ban az első széria bemutatásakor.

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat