Autófila

Olvasván a Totalcaron a BMW hifi kapcsán felmerült kérdéseket, elgondolkodtam. Környezetem ilyenkor már fogja a fejét, hogy jó Isten, mi lesz ebből?! De nyugodtság, nem a prémium hangrendszerekkel kapcsolatban akarok kirobbantani márkafanatikusok közti végeláthatatlan vitát! Egyszerűen beszélgessünk az autós zenehallgatás fontosságáról, illetve esetleges problémáiról. Mert zenét hallgatni jó! De mindegy, hogy hogyan?

Nyugodt, tavaszi szombat reggelre ébredtünk. Előttem a harmatos, zöld fű, fejem felett kis madarak keresik a párjukat. Ilyen egy nyugodt kisvárosi idill. Még hiányoznak ugyan a labdázó gyermekek, de sajnos ők bent tespednek a tv, vagy a számítógép előtt. Fotel alakú generáció.
Aztán felkapom a fejem! Mi lehet ez a fura zaj? Körülnézek, csak egy pici kék autó okádja a füstöt szemben velem, az árok túloldalán, a kavicsos parkolóban. Öreg sofőrje bőgeti a motort, de vajon miért? Egyszercsak megindul, kavicsokat köpköd a kerék szerte-szét, és egyenesen felém száguld! Úristen! Nekem fog jönni!

Lepereg előttem életem filmje, képkockánként. Nem valami hosszú, de nem is élek még régóta. És már nem is sokáig, villan az agyamba. A gonosz, kis kék autó csak száguld felém, megvadult tehéncsorda módjára, még ha képtelen hasonlatnak is tűnik mindez. Utolsó reményem az előttem lévő, betonozott vízelvezető árok. Talán megállítja, és megúszom a kellemetlen, sőt, számomra életveszélyes találkozást. Nem tudok megmozdulni. A kis kocsi meg csak jön, és jön, felém. Az öreg sofőr próbál kanyarodni, idegesen kapkod mindenfelé, de a jármű nem lassul, és még mindig felém száguld.

Figyelem a poszt egy vélemény, nem egy vitaindító iromány, csak leírtam ami épp eszembe jutott. Ezért ajánlom barátaimnak, és minden hasonlóan érző autóbuzinak.

Ja, és van egyesek nyugalmának megzavarására alkalmas - japán - zene is benne. ...ha van fülesed, használd.

Sokan kérdezték már, honnan jött ez a mániám. Jó kérdés, nehéz is rá konkrét választ adnom. Talán szerepet játszik a megbízhatóságuk, az egyediségük, illetve a (mindenki által unásig ismert) biztonságosságuk. Tudom, kissé nyálasan hangzik mindez amit leírok, de most kikívánkozik belőlem.

Az első svédautós élményem nagyjából 8 éves koromból származik. Édesapámnak akkoriban még nem volt autója, de a "kötelező" rokonlátogatásokat meg kellett ejteni. Általában busszal jártunk, de néha-néha bizony stoppoltunk is. Ekkor történt, hogy Kőbánya-Kispesten lekéstük a csatlakozást Üllőre. Édesapám kézenfogott és kimentünk a gyorsforgalmihoz. Egy világoskék, dízel 240-es Volvo állt meg. Beszálltunk, elindultunk és egy teljesen más világba kerültem, mint az addig megszokott S100-as Skoda, majd az utána következő Samara. Egyrészt az utastér minősége, a felhasznált anyagok és a belső extrák is lenyűgöztek. Mindenhol puha bőr és plüss, azonban sajnos nem élvezhettem túl sokáig ezt a meghitt hangulatot, hiszen fél óra alatt elértük célunkat. Szomorúan szálltam ki és néztem a távolodó kocka után. Kicsit rontott ugyan az illúzión az a koromfelhő, amit maga után hagyott, de az idő mindent megszépít.

Következő élményem szintén egy Volvohoz köthető, mégpedig egy 760 GLE-hez. Ez az autó egyik családtagunké volt, de sajnos meg kellett tőle válnia. Mivel ő is elég távol lakik, sokat nem ülhettem ebben az autóban, ezért nem is emlékszem sokmindenre. Amiben biztos vagyok, az az, hogy benzines automataváltós járgány volt. Valószínűleg ez is lett a veszte, mert elég sokat fogyasztott.

Válság, kérdések, zavar... frászt! Gondoltam írok kicsit nektek az autózás öröméről. Gyönyörű az idő, süt a nap, de ugyanakkor sötét fellegek szerteszét. Hihetetlenül törik a délutáni nap fénye. Pécsett lakom, adott a Mecsek, a végtelen szerpentinek. Az erdő zöldell, a fák újra burjánzanak, eltűnt a komor téli világ.

Itt van ez a kis video, nyugodtan el lehet indítani, ez szólt amikor összehoztam ezt a szösszenetet, igazi autózós no meg nem utolsósorban óriási party muzsika. Odab@sz... nyugodtan toljatok kakaót a hangfalakra!

Kedvem lenne autózni az öreg kombival. Kihasználni a pillanatot, élni a mának, az érzelmeknek, a magas oktánszámú benzin illatának. Hódolni a gép hatalmának. Komótosan használni az alsó fordulattartomány nyomatékát a középkori belvárosban, és onnan, ki, be, fel, neki a hegynek!

Szikrázó napsütés, kiállok a garázsból. Millió szilánkra hullik szét a napfény a hatalmas kasztni fényezésén. Metál-gyöngyház. Arany, Ezüst, Fehér, Rozsdaszín, Bronz és Fekete szemcsék. Csillogó lakk alatt. Mennyei. A kétezer köbcenti finoman jár, diszkrét de öblös szívóhang tudatja a motor jelenlétét, beülök, megpöckölöm, minden rendben, a kipuff diszkrét morgása megemelkedik, tolatva is érezni az alacsony fordulati nyomaték húsosságát. Befordítom az anyahajót a kis utcába. Ellenőrzés, öv. Ablakok le, a finom elektronika csendesen lehúzza szemem elől a kék ablakot a halvány fóliával. Mint a pirkadat, az elme eszmélése, úgy válik egyre reálisabbá a kép. Mint amikor a szemfedő nyílik...

Megcsillan a napfény az ablak króm keretén, előttem a hatalmas géptető. A még hideg motor bődületes nyomatékkal indul meg, torkából pedig trollok bányáinak érces hangja szól. Kifordulás, hosszú egyenes.
Csak egy picit, istenem...
1...3500...ilyenkor ha kívülről láthatnám...
2-2500-nál kinyit a nagyobbik folytó szelep is, ők a tánc mesterei, a vezérlés vált, van levegő, mehet a benzin... a lambda monitor az ideális keveréket mutatja, ezer ló ereje húzza a kasztnit. Elszabadul a pokol!

A motor melegszik, elérkezik az idő. Egyre erősödő pulzussal, és szívdobogással kúszunk fel a hegyre a csillogó városon át. Elérkezik a végső felvezetés, a 8%-os egyenes, utána visszafordító, de már erdőben!

Rááll... 2, padló, ördögi tánc kezdődik. Felhördül a motor, billennek – mit billennek zuhannak – a fojtószelepek, s a levegőt vadul nyeli a blokk, az emelt benzinnyomás érkezik, az erőműnyi trafó gyújt, a vezérlés pontos, és a 12 szelepes lakk fekete Alien már hányja is a tüzet. A csóva száguldva rohan át a 4-1 leömlő alagútjain, hogy a gázgyorsító dobban újabb lendületet kapjon, és üvöltve távozzon a reneszánsz far mögött.

3... üvöltő támadás a hegy ellen, jön a visszafordító, kezdetét vesz a tánc. A hatalmas test, meg sem billen a kanyarban, a barna orr konokul tartja az ívet, élvezi a kocsi a táncot. 1200 kg, 135 lóerő, 200 Nm - nem kirívó, de masszív kitartást sugalló adatok. A méret és a küllem inkább nyomatékost autózásra csábít, de pár zöldellő elmosódott kanyar, minden pénzt megér.

Visszalassítok, tetőablakot nyitok. Újabb irányból jön a természet kakaofóniája, és a gép morajának harmonikus morajlása. Puha plüss, kékes szélvédő, csillogó test, illatok, színek. Az ember átáll, azonosul, és elmerül az édes élvezetben...

Péntek este volt…hosszú ideje az első, amit nem kellett munkával töltenem. Letelepedtem a kedvenc fotelomba, ölembe vettem az Eee Pc-met, és elkezdtem szörfölgetni. Persze, a TC-n ragadtam le. Elolvastam Csikós Zsolt bogaras cikkét, aztán a  komment-eket is.
Sokat gondolkoztam a hozzászólások után, aztán persze jó szokásom szerint elkalandoztam.

Mert mi is igazából ez a youngtimer?
Manapság szívesen kategorizálunk, nem tudom, így biztosan könnyebb megérteni a világ dolgait. Egyszerűsítünk, érzéseket-érzelmeket rejtünk egy-egy szó mögé. Jó irányban tapogatóztak a hozzászólók , ebben az egészben igazából nem a kocsi számít, az csak egy közvetítő. Gyermekkorunk poros, ámde mégis élő emléke. Amit gondozunk, ápolunk, őrzünk. Minden ember szeret játszani, mikor beülünk a négykerekű időgépbe szerepet játszunk. Saját filmünk főszereplői vagyunk, elszakadunk a dolgos hétköznapok súlyától. Nem számít, hogy miben manifesztálódik az álom és a képzelet. Lényegtelen hol gyártották, és mikor.
…és itt bukik ez a görcsös kényszer, hogy kategorizáljunk. Nem kell. A hozzájuk tartozó közösség sem az évjáratok szerint bomlik. Ez egy életérzés, egy vágy, kikapcs…

Ne erről szóljon, kit érdekel hogy a német autóklub hogyan rendszerez. Oldódjatok…

...első közös családi nyaralás a Párommal, Erdélyben...

Nincsen szebb dolog annál, amikor az ember ragaszkodik valamihez. A héten ért olyan tapasztalat, ami után romos leharcolt szerkezetnek láttam a saját kocsimat. Tudtam, hogy meghajszoltam, és azt éreztem, hogy beteg, felnőttek az apró hibák, egyszerre elkeseredetté váltam. Aztán eltettem a garázsba a kocsit, és a húzós hétköznapok elterelték a figyelmem. Most meg itt ülök, és azt érzem ez a cikk erőt adott. Nem bolondság amit teszek. Újra elkezdenek körvonalazódni a régi tervek, mellettem az asztalon a lassan egy éve a szekrényben porosodó, programozható vezérlőegység, a két éve a garázs oldalának támasztott új küszöböket is felpróbáltam. Jönnek elő a kocsihoz fűződő élmények. A gyerekkori, a kora huszonéves emlékek. Tudom mit kell tegyek, hogy a modern kor elvárásaihoz, és a saját változó igényeimhez igazítsam a kocsit.

...és igen, ott alszik a kisfiam 2 hónaposan a jobb 1-ben, Ő a 3. gyermek generáció a vénasszonnyban...

Többször is felvetődött valami új vas beszerzése – és lenne rá indok -, de nem hagyom. Hiszem hogy megéri a beleölt pénzt. A munkát, a vitákat, mert a legértékesebb dolgok az emlékeink, és ezt senki nem veheti el tőlünk.

Köszi Zsolt! 

Szombaton alkalom adódott egy kis kikapcsolódásra, így hát fogtunk magunkat és elmentünk moziba. "Amikor megállt a föld"... igazából nem is tudom, gondolom kellett valami karácsony elé, vagy fene se tudja. Nézhető, bár maradt még benne bőven. Egynek jó, tékában meg viszik majd mint a cukrot.

A téma adott, az emberi faj, meg amit maga körül csinál. Jön a földön kívüli erő, és döntés születik. A bolygó érdekében elpusztítják a pusztítót - az embert. Itt mondjuk a kígyó picit a farkába harap a visszásság miatt. Az ember megöli környezetét - és önmagát is - ezért megöljük. Kicsit nyakatekert logika, fene se érti a földönkívülieket.
A részletekbe nem megyek bele, akit érdekel, nézze meg, és pontozza ki-ki értékrendje szerint.
Az alapötlet viszont - ugyan nem új, és számtalan feldolgozása fellelhető a világirodalomban - érdekes, illetve nem is érdekes... inkább tanulságos. Az emberiségben az a szép, hogy a kollektív képet az egyének határozzák meg. Annyi szép és jó van a világon ami ebből a káoszból született, ugyanakkor annyi olcsó piti, szégyenletes szarság van a világon hogy az már-már félelmetes. Ha pedig tényleg figyelnek minket, akkor meg konkrétan para.
 
Hogy jön ide ez az egész?
 
Pont egy olyan időszakban kaptam az arcomba ezt a filmet, amikor magam is komoly válságon megyek át, ami kapcsolatos a globális helyzettel. Nem, nem a pénz a gond. A hozzáállás, és még csak nem is az enyém, hanem másoké. Nem tartottam magam soha érzelgős gyereknek, de most már zavar.
 
Tudom én, hogy ennek első látszatra semmi köze az autóbuzériához, de lassítsunk csak egy kicsit! Emlékszik még valaki gyermekkora mesekönyveire? Nemrég szereztem meg kisfiamnak egyik gyermekkori kedvencemet a "Vidám meséket". Mint minden valamire való mesének, itt is a tapasztalatok és a tudás átadása a lényeg, a kisgyerekek számára is emészthető formában.
Arra próbálok célozni ezzel, hogy amiről beszélek probléma, annak megvan az autózás világára írt verziója is. ... és megvan mindenre amit az ember tesz, sajnos.
 
Elfelejtettünk megint egy csomó mindent a nagy rohanásban.
 
Talán most kívánkozik ide a mondat ami megmaradt bennem a filmből:

"Válság nélkül nincs változás.."

Persze, ez most akár propaganda film is lehetne, de több felől is nézhető, és még el is fogadható bizonyos szemszögből. 
 
Okoskodjunk csak:
 
- Az első verzió, hogy most pénzügyi világválság van. Propaganda, majd minden jóra fordul ... hagyjuk.
- A második verzió már érdekesebb. Nézhetjük akár az autózás történelmét is. Ahol most vagyunk, azt az utat valóban válságok kövezik, és szegélyezik. A legnagyobb technikai ugrások mindig akkor következtek be, amikor gond volt. Az amerikai benzintemetőknek is például úgy ütött be a kőolajválság, mint a dinóknak a meteorit - ki is pusztultak.
 
Amikor nincs gond, hajlamosak vagyunk elkényelmesedni. Ami nem baj mindaddig amíg résen vagyunk, de mivel általában nem, rettentően megtudunk döbbeni hogy jééé, szar van - pedig mi csináltuk. Érdekes állat az ember ebből a szemszögből is. Kettőt előre egyet hátra. Jólétben butulunk, aztán hirtelen összekaparjuk magunkat, vajon honnan jöhetett a főnixmadár ötlete? :)  
 
Érdekes dolog a GPS (Global Positioning System) esete is. Most mindenki vadul vásárolja, létezni nem bír nélküle. Pedig jó 15 éve még se híre se hamva nem volt, és mégis odataláltunk bárhová. Disszonáns kicsit az egész sztori. Mint rengeteg más egyebet ezt is katonai célokra találták ki.

Jelenleg 3 féle, II. generációs GPS rendszer üzemel. Az első az USA által fejlesztett NAVSTAR rendszer, ezt követte az orosz GLONASS, aminek befejezése a mai napig nem sikerült, illetve az egyetlen eredendően civil célú európai GALILEO.
Ezeknek a teljesen katonai kézben lévő rendszerek tervezése során a polgári igények kielégítése egyáltalán nem volt szempont. Egy esetleges háborús helyzetben katonai célokra a teljes kapacitását alkalmazhatják, ami a polgári használat kizárását jelentené - igen, ha az USA úgy akarja, nem találsz haza. Ezen felül - hivatalosan ugyan nem, de - a polgári sávokat zavarják. Ez valószínűsíthető abból a tényből, hogy a polgári műszerek méteres pontosságúak, míg a katonai felszerelések egy-két centiméteres pontossággal bírnak. 

Tudnunk kell hol vannak a csapataink minden esetben, és a bomba is pontosabban célba talál. Pont mint manapság anyu, tévedhetetlenül csapódik a pláza szívébe. Autóknál azt hiszem a Subaru alkalmazta először, magam is próbáltam egy XT coupe-t, amiben a mai napig működik a  helymeghatározó rendszer. Ugyan csak a kocsi pozíciójának koordinátáit mutatja, és nem mondja meg merre menjünk, de volt benne.

Visszatérve a képességekre és tulajdonságokra. Elképzelhető vajon, hogy pár év, és az emberekből nemes egyszerűséggel el fog veszni a tájékozódás képessége? Azé az alapvető tulajdonságé, amely fajunk létezése óta meghatároz és felülemel minket.
 
Tudom, ez hülyén hangzik, és kinek jutna eszébe, de számos kutatás bizonyítja, hogy az emberi faj technológiai fejlődése folyományaképp már több képességét "elvesztette", illetve nyilván való hogy életmódunk erősen befolyásolja evolúciónkat.
 
Hát még a gazdasági és mindenféle egyéb érdekek.
 
Szumma szummárum... elkalandoztam. Jönnek az ünnepek, az év vége. Ilyenkor illik számot vetni magunkkal, tetteinkkel. 
 
Régi szokás az újévi fogadalom...
 
... fogadjuk meg azt, hogy ha nem is gyökeresen, de változunk. Nem kellenek nagy szavak, sokszor az apró tettek sokkal többet érnek. Próbáljunk meg úgy élni jövőre hogy mások, és mi is elmondhassuk: Ha csak apróságot is, de tettem azért hogy előre haladjon a világ! Tettem a jókedvemért, és mások jókedvéért!

Kellemes karácsonyt, és boldog új évet MINDENKINEK!

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat