Autófila

Olyan kegyben volt szerencsém a múlt héten, hogy el tudtam menni négy nap szabira a családdal. Keddtől vasárnapig jól kipihenem magam, gondoltam. Persze a tervekhez képest a valóság szokás szerint másként alakult. A változatosság kedvéért most nem négykerekűről fognak olvasni, hanem egy olyan járműről, aminek még kereke sincs, mégis szereltem vagy két napot, hogy jól működjön. De végül jól nem működött, én pedig több időt nem szántam rá. Mert különösebb matek fakultáció nélkül is felrajzolható az az exponenciális görbe, ami a gép állapotát ábrázolja a ráfordított idő függvényében, legnagyobb bánatomra.

Szóval tíz autót kell összeírnom a kedvenceimből? Könnyű dolog lesz.
Csak tizet? Jajj, így már nehezebb.

A merítőhálón fennakad száz is, itt a gazdag álomzsákmány, és most vissza kell dobálnom a legtöbbet. Bocsássatok meg olaszok, franciák, japánok!

Csak tíz maradhat!

Én, csekély értelmű bloggerként mindig kételkedtem az összeesküvés-elméletek valódiságában.

Tudjátok, a vízmotor szabadalmát megveszik az olajcégek, és elsüllyesztik, a feltalálót felnégyelik, és kitűzik a négy legnagyobb vár fokára. A napelemek árát mesterségesen tartják magasan, mert az előállításuk szintén az olajcégek kezén lévő vállalatok kezén van. A különböző alternatív belsőégésű motorok, amelyek fogyasztása és környezetszennyezése jelentősen alulmúlná az Otto- és Diesel-motorokét, szintén a Nagy Globális Összeesküvés mocsarában süllyednek el. A hidrogénhajtás is csak azért olyan drága, mert Robert Shell és Adam Ömv heti rendszerességgel fizetnek a hidrogén- és oxigénmolekuláknak, hogy csak hosszas és erőteljes rábeszélésre akarjanak elválni egymástól.

Nemrégiben viszont belebotlottam Bálint megoldásába. Kiderült, hogy egy műkedvelő amatőr is képes arra, hogy az autóját úgy alakítsa át, hogy minimális ráfordítással fillérekből üzemeltethető legyen.

Formatervezés az autóiparnak egy nagyon fontos, sok esetben teljesen külön kezelt - bérbe adott - szegmense. Mai világunkban egy adott autó formáját több lényeges, összetett szempont szerint kell tervezni. Természetesen legyen tetszetős, anyagok harmonizáljanak a formával és nem utolsó sorban a Cw. érték minél kisebb legyen a kamrában, úgy hogy az autó használhatósága és praktikuma ne vesszen el az áramvonal oltárán. Voltak ennek a törekvésnek kevésbé ismert úttörői a Szovjetunióban is.

Alekszej és a Gaz "Aero" 1934

Lássuk miről is szól a cím.

A megfáradt Józsi megkéri az intelligens lovát, hogy vigye haza. De a kék ruhás sápadtarcúak meg akarják nézni, hogy a munka hőse, hogyan alszik. De felébresztették a rezesbőrűt, aki csak annyit mond, hogy "Menj innen, mer leköplek!"
Így hangzana Dolák Sali Róberttől, a Winnetou-s diafilmek újraértelmezőjétől, íme egy remek darabja.

Az erős autók szerelmeseit két, részben egymást fedő halmazba oszthatjuk fel aszerint, hogy a gépből előcsalogatható erőt milyen irányba konvertálják.

Az első csoport, nevezzük őket "idegeseknek", a teljesítményt és a nyomatékot sebességre váltják. A kétoldalt elsuhanó fák, tehenek, Marutik látványa inspirálja őket.

A második csoport ("nyugodtak") kedvenc mértékegysége a kilogramm, sőt, sokkal inkább a tonna. Ők kevésbé sietnek, ám az előzőkhöz képest legalább egy nagyságrenddel nagyobb tömeget mozgatnak, az öröm forrásaként a soktonnás vastömegek gördítése szolgál.

Zoli az utóbbi halmazhoz tartozik. Nagyvasakat gyűjt - és itt a szó nem holmi néhánytonnás Ford Broncot, vagy pihekönnyű Chevrolet Suburbant jelent. Zoli azokat az autókat kedveli, amelyek láttára a magamfajta autóbuziból az első tíz percben csak a "B+, vas!" jön ki.

Nos, néhány héttel ezelőtt szerencsénk volt megcsodálni, sőt alaposan megcsócsálni Zoli gyűjteményének egy részét.

Van még tovább!!!

Mindenféle legendák járnak szájról-szájra és terjengenek a világhálón a CR dízelekről. Mert, hogy ugye azok szarok és nem bírnak ki annyit, mint a régiek, amikbe még vót' anyag. Meg az a csúnya befecskendező rendszer, ami olyan sűrűn elhányja magát és nem a legkisebb kiadás azt javíttatni, cseréltetni. 

Pont ezért kezd el az ember a CR dízel tulaj spórolni, minek következményeként elkezdi kannázni a jó kis dízelét. A polgár elfogad mindenféle gázolajat, amit csak felajánlanak neki. Nem számít, hogy az esetleg a szomszéd traktorjába lopta az utcabeli suhanc. Az sem számít, hogy a kannába - amiből burogat - azelőtt milyen mocsok volt.

Ez mind nem számít, mert most megvette 200-ért a gázolajat, lehet utazni olcsóér'. De ezután jön a bibi, mert megáll az autó. Mi lehet az oka? Pl ez:

(kattra nagyobb)

Igen, ez egy flakon, aminek az alján 2 centi vastag trutyi van. Egy Clio 1.5Dciből származik, annak is az üzemanyagtankjában lévő ü.a.szivattyúból. Merthogy eldugult. De annyira, hogy az autó menetközben leállt, a motortérben lévő kézi légtelenítő pumpa is teljesen összehorpadt. A tulajnak szerencséje volt, mert a motorig nem jutott el sok dzsuva és ott semmi sem károsodott. Egy tanktisztítással és üzemanyag rendszer tisztítással megoldódott a probléma.

Aztán amikor, az autó tulaja kérdőre lett vonva, hogy hol tankol, hát mit mire esküdözött? Hát persze, hogy prémiumot tankol mindig. Azután meg lett neki mutatva a kis flakon, hogy akkor ez mégis micsoda, csak csodálkozott. A válasz pedig egy hosszú Ő és utána a jól ismert Hát az úgy volt... .

Volt aki, még ezek után sem akarta beismerni, hogy valószínű a bizonytalan eredetű és tisztaságú gázolaj használata miatt kell 800 ezer Forintot az autójára költeni. Konkrétan az IFA-val érvelt, hogy Abba se vót se számítógíp se semmi, oszt mégis mindennee eement. De végülis aztán elismerte a bűnösségét. Bár nem hiszem, hogy meg is értette miért tiltott, az, amit művelt.

Végülis akkor, most az autó a hibás vagy a tulaj?

Sok hasonló esettel találkoztam én is, még többet hallottam kollégáktól. A "csak kúton tankolok" oktatóautó beöntőcsövébe szorult harisnyadarabtól (amivel a kannás nyálat szűrték) a krumplifőzelék-szerű plazmába fulladt üzemanyagszivattyúig bármi megtörténhet, ha a tulajdonos elég kreatív.

Kedvencem mégis a román állampolgár tulajdonában lévő, Németországban vásárolt, de osztrák rendszámú Kia Carens CRDI esete volt, amelyet magyar márkaszervízbe (hozzánk) szállított be az Assistance.

A tünet egyszerű volt: nem indul, ha mégis, akkor sántán jár, lefullad.

Autó elvileg garanciális, legalábbis szervízkönyve rendben, importőr visszaigazolja az érvényes jótállást. Lajos kollégám nekilátott az adminisztrációnak, nem kis papírmunkát hoz az internacionalizmus.

Persze ilyenkor nem csak mi dolgozunk, az importőrök is tologatják egymás között a költségeket. Márpedig abból akad bőven, az Assistance is csak akkor ingyenes, ha megáll a garanciális javítás. Így aztán szegény Lallert hívogatta a német Kia, az osztrák Kia, a magyar Kia, a román Kia... Kétszer-háromszor az ügyben maximálisan outsider szlovák Kia Assistance-tól is telefonált valami "Täträsän" beszélő, kekeckedő és értetlen muki, de az Omm volt az én kérésemre, hadd szórakozzunk már Lali lila arcán...

Aztán Jocónak feltűnt, hogy az oszták gázolaj igen furcsa szagú. Levettek egy kis mintát (vigyázzunk, szűrő után !!!), hagyták ülepedni, és kiderült, hogy az állaga is igen meglepő.

Nos, az kiderült, hogy a legmodernebb közös nyomócsöves motorok vasporos almaszósszal nem mennek. Természetesen a tulajdonos ragaszkodott ahhoz, hogy a teli tank gázolajat egy osztrák OMV-kúton szerezte be, pisztolyból tankolva, valahol Bad Scwarzentanken és Neue-Sparenfahren között. Visszagondolva persze nem is kételkedem a szavaiban, de pusztán azért, mert nem dolgom ez nekem.

Annál inkább az importőrnek, aki a közös nyomócső és a nyomásszabályzó cseréjének költségét, a szállítási- és munkadíjat nem állta. Tudtommal per nem lett belőle.

Persze, kinek-kinek szája íze és pénztárcája szerint, de megjegyzem, a kb. 40.000 km magasságában járó Carens gazdája valószínűleg ekkora megtett úton nem spórolt annyit a kannás tankolással, mint amennyibe a kis accident került.

- prokee -

Tizenharmadika szombatra esett, nagy baj így nem történhetett.

Tündéremmel, id. és ifj. Tomnemtommal meglátogattuk hát az idei iGAZ Barát találkozó Csepelen. Érdemes volt, Gaz66-tól a klasszik és kocka-Csajkán (Gaz13 és -14) keresztül az extrém ritka 3111-is.

Emellett persze volt Moszkvics 412, BMW 1502, pár Trabant, illetve a kétkerekűek.

Igen kellemes délelőtt volt, barátságos és jóindulatúan őrült gazdákkal, köszönjük.

A képek pedig:

Majdnem elfelejtettem, pedig mindenképpen figyelmetekbe akartam ajánlani...

II. iGAZ-barát Találkozó
Szervező:
www.volgaklub.hu
Időpont:
2008.szeptember 13.
Helyszín:
Bp Csepel Hollandi út 8-10
Leírás:
Szeptember 13-án 10 órától várunk szeretettel minden "iGAZ" barátot VOLGA, CSAJKA, 51, 66, 67, 69, GAZella ... tulajdonost, rajongót az immár szokásosnak mondható szeptemberi találkozónkon.
Bővebb infó: 06-205-427995, ibosweag@yahoo.de

Miért érdemes kimenni ?

Ilyen volt tavaly, és valószínűleg ott lesz ez is, sőt, ha minden jól megy, ez is.

Én megyek. Találkozunk ? :)

(Maximálisan fiktív gondolatfutam. Aki komoly dolgokról olvasna az autóval kapcsolatban, az látogassa meg Omm-ot a Belsőségen, aki pedig a látványt inná magába, nézegesse a fotóalbumot!)

Szép, havas délután volt. Vlagyimir Nyikiforovics Szemjonov borúsam bandukolt a Vörös tér kockakövein. Gondolatai akörül forogtak, vajon miért rendelte ismét magához az öreg. Oleg Tyimofejevics Malhasin, az Össz-Szovjet Gépipari Tervezőintézet feje, híres volt arról, hogy végrehajthatatlan feladatokat oszt ki az intézeti osztályvezetőknek, majd igen barátságos hangnemben számon kéri azok teljesítését. A barátságos hangnem persze megtévesztő volt, az uram-bátyám hangnemet nem volt ajánlatos viszonozni, inkább illett csendben, szinte kézzelfogható önkritikával helyeselni, így talán elkerülhető, hogy mintegy kitüntetésként az illető a hátralévő éveit egy frissen felállított, kihelyezett alosztályon töltse Novoszibirszkben.

Vlagyimir Nyikiforovics nem szerette a hideget. Még ezt a gyenge, késő őszi Moszkvai telet sem. A szállingózó hó és a gyenge, de igen hideg, metsző szél belopódzott a medveszőr usánkája és bundája alá is, kezeit pedig a kesztyűkkel együtt süllyesztette a bunda zsebeibe.

- Vajon mi lesz az öreg következő eszement ötlete ? Tervezzünk vodkameghajtású tolólapos teherautót, vagy zsebtelepről üzemeltethető kismotort a tömegeknek ? A legutóbbi ötletét is biztosan a méregdrága skót whiskey-k ihlették. Miért nem iszik vodkát, mint minden rendes orosz, akkor nem találta volna ki, hogy nyolc hónap alatt igazítsunk az orosz tajgához egy mediterrán országban készült, hátsókerekes autót...

Ahogy közelített a Kremlhez, a léptei lelassultak, hátha még két perce marad a hétköznapi létből. Azonban a Kreml oldalsó bejáratánál posztoló vöröskatona észrevette, felismerte, és türelmetlenül intett is neki. Úgy tűnik, várják, és meglehetősen türelmetlenek.

- Vologya, arany barátom, nem láttalak hetek óta ! - dörögte Oleg Tyimofejevics. - Mi van veled, hogy van a gyönyörrű feleséged, hogy bírják a gyerekek az iskolát ? Grisa - intett a Vlagyimir Nyikiforovicsot bekísérő kék parolis katonának, - hozzál valamit nekünk, ne várjuk üres kézzel a mi Vovánkat !

Vova csendben leült, és próbált nem tudomást venni csendben felbugyogó gyomorsaváról. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy válaszol a kérdésre. Lizaveta Dragunova nyolc éve lelépett egy doni matrózzal, és csak a vállalati párttitkár hozott hírt róla, amikor összefutottak Szocsiban. A gyerekekkel  kapcsolatban is nehéz szóba hozni az iskolát. Szerjózsa már a testnevelési főiskolán is túl van, atlétikaedzőként dolgozik Svájcban, mióta nem jött haza a legutóbbi Világifjúsági Találkozóról. Mása és Natasa, az ikrek pedig éppen ennek köszönhetően nem felvételizhettek a Lomonoszovra, így több éve Magnyitogorszkban élnek a bányavállalat munkásszállóján.

- Köszönöm érdeklődését, Malhasin elvtárs, jól vannak, minden kitűnően alakul.

- Ezt akartam hallani, Vologya, tudod, hogy szívemen viselem a barátaim sorsát. Te pedig a barátom vagy, hiszen tudod. Az ajtóm mindig nyitva áll az ilyen jó embereim előtt.

- Tudom, nagyon köszönöm, Malhasin elvtárs. Erről jut eszembe...

- Később, Vologya, később. Most sokkal fontosabb dolgunk van. Ezt kóstold meg - töltött a közben megérkezett vodkából - nazdarovje, Vologya, nazdarovje !

Egy hajtásra tűnt el az ital, és követte őt a tálcára kikészített kovászos uborka is. Az Oleg Tyimofejevics harapásáttól szétfröccsenő ecetes lé a vodkáspohárban landolt. Jellemző, az öreg a vendégeit soha nem kínálja a whiskeyből, csak ilyen kommersz vodkával...

- Vologya, terveznetek kell egy rendes autót. Egy jó, nagy, erős, rendes autót az elvtársaknak.

Vlagyimir Nyikiforovics nem lepődött meg. Mióta hírét vette, hogy Sztyepascsin elvtárs, a Moszkvai párttitkár sokadszorra is maga ült a kormánykerék mögé egy átdorbézolt éjszaka után, és a Kalinyingrádi dácsából hazafelé a tizenötödik Csajkát is összetörte, lélekben készült rá, hogy előbb-utóbb az autó lesz a hibás a rendszeres balesetekért. Meghúzta a poharát, a torkát égető vodka segít csendben maradni.

- Nagy autó kell, nagy motorral ! - az öreg felkelt, és az ablakhoz ment. Vendégének háttal, egyik kezében a fél uborkával, másikban az üres vodkáspohárral hadonászva ecsetelte a részleteket. - Tizenkéthengeres motort akarok, Vologya, tizenkét hengert, hasítson az a kocsi, mint a tizenkétlovas trojka az orosz sztyeppéken !

- Szabadjon megjegyeznem, Malhasin elvtárs, hogy a főtitkás elvtárs autójában csak tíz henger van összesen, a trojkát pedig csak három...

- Milyen igazad van, Vologya ! Ezért tartalak, ezért szeretem azt a kemény grúz koponyádat, mert úgy tudsz vele gondolkodni, mint senki más ! Legyen nyolc henger, nyolc hengerrel is lehet közlekedni, nem igaz ? Ezeknek a kutyáknak semmi sem elég, nagyobb autót akarnak még a főtitkár elvtársnál is. Szerénység, Vologya, szerénység. Ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység.

A kemény grúz koponya egészen véletlenül sem merte megemlíteni, hogy a tizenkét henger az imént még az öreg ötlete volt. Azt pedig főleg nem akarta kijavítani, hogy valójában ő örmény-kazah félvér, és soha nem szívelte a grúzokat. Ez most nem fontos. Gyorsan túl kell esni a beszélgetésen. Sok idő sok vodkát jelent, sok vodka pedig sok furcsa ötletet, amit aztán neki kell megvalósítani.

- Nagyon fontos, hogy biztonságos autó legyen. És nagy. Nagyon nagy. Azt pedig, Vova, felejtsétek el, hogy az imperialistáktól lopjatok. Hát nincs egy rendes komszomolista nálatok, aki meg tudna rajzolni egy ilyen autót ? Nem fecsekfarok, meg díszek, meg csillogás, Vologya ! A szovjet vezetők nem szeretik a fényűzést. Egyébként is legyen modern, egyszerű, de monumentális. A Lomonoszov-egyetemet akarom látni, nem a Vaszilij Blazsennij-székesegyházat, érted ? - és rágyújtott egy szivarra.

Az osztályvezető, aki igen erős függő dohányos volt, a vágytól rezgő orrcimpákkal szívta be a füstöt. Irigykedve nézte az eredeti havannát a főnök szája szélén fityegve. Tisztán kivehető volt a cirill betűs "Szgyelano v Tatarszkoj ASZSZR" felirat.

- Remélem, nem kell külöm emlegetnem, mennyire fontos, hogy az elvtársak kényelmére komoly hangsúlyt fektessetek. A munkáshatalomért folytatott harc a legtöbbjüket igen megviselte. A reumás lábaknak kell a hely, a vesék sem a régiek, nem utazhatnak hasra szorított térdekkel. Férjenek el kinyújtott lábbal. Arról nem is beszélve, mennyire kell a hely, amikor a komszomolista lányokat viszik az építőtáborba az elvtársak - hangzott az átláthatatlan, enyhén kátrányszagú felhőből, amelyet éppen ekkor hagyott el egy kisebb hamukupac. Valószínűleg kacsintott is az öreg egy hamiskásat, de ezt inkább csak Vlagyimir Nyikiforovics élettapasztalata sugallta.

- A szentségit ! Juteszembe, Vologya ! Hamutartó legyen ! Úgy értem, mindenhol. Nem várhatod el az elvtársaktól, hogy egymásét használják. Legyen külön-külön nekik, és legyen a sofőrnek meg a kocsiparancsnoknak is. Sőt, a pótülésre is kell külön, nehogy ráhamuzzon valaki az elvtársak nadrágjára. Tudod, milyen kényesek a jó megjelenésre !

Vlagyimir Nyikiforovics lelki szemei előtt megjelent Kuruzatov, a Petrozavodszki megyei párttitkár, pocak alá csúszott, szíj nélküli nadrágjában, amely alól hátul kivillan a bőszárú gatya korca, erősen átizzadt, köldökig kigombolt ingjében, homlokra húzott nyakkendővel, amint egyik kezében magyar fokhagymás kolbásszal, másikban egy üveg vodkával dalolja a Poljuskát... Igen, fontos a jó megjelenés. De ezt sem tette szóvá.

A szóáradat lassan kivehetetlen masszává olvadt össze. Oleg Tyimofejevics szavai nem sikerültek már olyan tagoltra, mint a beszélgetés elején, a bonyolultabb kifejezések már automatikusan két-három szótagosra rövidültek, és feltűnően sok mássalhangzót tartalmaztak. A néha-néha kivehető szavakat, mint szabotázs, króm, faerezet, géppuska még elraktározta az osztályvezető agya, de csak amúgy egyszerűen, betűk halmazaként, nem fűződtek hozzá képek, elképzelések.

Miután elfogyasztották a második üveg vodkát is, és mintegy pihenésképpen elénekelték a "Száraz ágú juharfán madár ül a fészken, Azért vagyok géppuskás, nékem is van fészkem" részletet egy halvány emlékként élő dalból, az öreg egy kötőszó és egy írásjel után egyszerűen elaludt a forgószékében. A vodkamanó az asztalra ragasztotta a homlokát, és bizony egy jóideig azt onnan eltávolítani nem lehet - gondolta Vlagyimir Nyikiforovics. Megkönnyebbülten felsóhajtott, felöltözött, és kisétált.

Néhány órával később, még sajgó fejjel leült az Intézet legméretesebb tervezőasztala elé. Rágyújtott egy Kolhoz cigarettára, nagyot slukkolt. Kifújta, és mivel az OMG kifejezést ő még nem ismerhette, egy halk Bozse Moj után a legnagyobb vonalzóját felcsapta az asztalra...

Ex-Szoci autók még:

Syrena
Trabant
Skoda 1203 mikrobusz
Dacia 500 Lastun
Lada Oka

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?W123-Tizenharmadik rész.