Autófila

Az első kísérlet vidéki életemben, hogy egy komolyabb beavatkozást kövessek el a Mazdán, sajnos - egyelőre - megfelelő infrastruktúra nélkül. Lássuk miből lesz a cserebogár!

...ez pedig különösen. Ott indult a történet, hogy ki kellett szedni a donort ideiglenes fészkéből hogy hozzáférhessek a jobb első kerékhez. Ideiglenes szállásán mintegy 10 centiméter választja el a faltól, etióp vendégmunkásokkal meg nem készültem.
Elsőre kézi erővel próbálkoztam, de semmi. Meg sem moccant. Na, mondom rendben, akkor hívjuk segítségül a gép erejét. Ott a másik 626, majd kihúzom azzal. Ez elsőre egyszerűen hangzott, de volt két komoly feltétel amit teljesíteni kellett.

1.

Mert nem csak nekünk vannak álomautóink, hanem másoknak is. Mi megkértük, Tie megírta, hogy milyen járműveket látna szívesen a garázsában.

A minap Rocko kartáccsal beszélgettünk egy kicsit autóbuzériáról, és ha már így szóba jött, az a megtiszteltetés ért, hogy én is a köz elé tárhatom álmaim garázsát, szigorúan 10 autóra szorítkozva. Gondolkoztam jó darabig, hogy mi legyen az a tíz, és hát... hm...

A teljes posztot erre találod: Tie - A betegségem neve: Land Rover.

A Swift összerakása közben jutott eszembe, hogy megemlékezzek a műhelyek, garázsok legnagyobb réméről.

A csavarfaló a homályos sarkok, műhelypolcok alatti zugok lakója. Gyakran családostól költözik be egy-egy garázsba, de a szaporulatot soha senki nem tudja felbecsülni, hiszen élő ember még nem látta őket. A sötétből ugranak ki villámgyorsan, és ugyanott tűnnek el egy pillanat múlva.

Történt egyszer az Úr 2009-ik – Ford után 101 – évében, hogy Sanyiéknak megadatott hogy új lakásba, mit lakásba házba, birtokra költözhettek. ez persze nem ment probléma mentesen.

...és akkor történt az, hogy a Csikós posztjai, meg a Pista garázs bulijai miatt belém bújt a kisördög, aztán jól kibeleztem a Mazdát. Táppénz, a fogyasztói társadalom nyelvére fordítva kikapcsolódás. Rendben, kitisztítom a kárpitokat – mondogattam magamnak, de ez így nem kerek. Vannak néha szabad estéim, meg hétvégék amikkel kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit elrabolok belőlük magamnak. Fene mód kikapcsolja ám az embert amikor a friss levegőn a garázs udvaron bütykölhet, fényesítgetheti a szeretett gépet.
A Vénasszonyon konkrétan a műszaki is lejárt, így - mivel szerencsére nem sürgős – van időm gondolkodni is. Ha már szétszedek valamit, azon azért „reszelek” is kicsit. Sokat foglalkoztam a motorral, a futóművel. Az optika is majdnem összeállt már. Vannak további terveim persze, de ezek most egyenlőre vörös listán vannak, mert nagyobb kupac zsetont is bele kell verni, de azért jövőre szerintem összeáll a négykerék-hajtás és kompresszoros motor.

Visszatérve, nem sokat foglalkoztam a beltérrel. Alapvetően élhető, sőt igazából a kellemes kategória. Plüss ülések, plüss padló, műbőr szerű műszerfal, króm kiegészítők. Az ülések remekek, hosszú távon is nagyon kényelmesek, hatalmas állítható oldaltámaszokkal. Maga a váz is rendkívül masszív. Ne keret és rugók, hanem egy retro vadászgép páncélülésére hasonlít inkább. Nem tudom, valamiért jól esik ránézni, biztonságot sugall. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy szerzek egy bontott 626 ülést a Csótányba is.

Megint ki kell térjek kicsit arra, hogy miért is jó „garázsozni”. Van akit a társaság vonz. Haverokkal szerelni jó! Alap.
Van ám egy másik oldala is. Amikor már az ember töke tele van, fogja a szerszámos ládát, és elvonul. Be kell tenni valami kellemes zenét, aztán bele lehet mélyedni.

Zenének például itt van siklósi haverjaim, a Peet zenekar nótája. Az Egyszer volt hol nem volt szerintem az egyik legzseniálisabb este autózós/szerelős zene! Ez szerintem nekik is lejött. (...és külön ajánlom Lowtyo figyelmébe! Dőlj hátra és mosolyogj Barátom.)

Ki lehet kapcsolni. Gondolkozni. A technikával való „bütykörészés” azért is jó, mert átáll az ember agya. Kisimulnak a gondoltok és a gép elemei miatt kényszerűen akár, de a logika kerül előtérbe. Ha megvan a kellő rutin, a meló közben baromi jól el tud kalandozni az ember. Meg lehet fejteni a világot, arról nem is beszélve hogy nagyon szép mesterségekbe is bele lehet kóstolni, esetünkben a kárpitozásba és tán a bőrözésbe.

Kis időugrás, és máris itt ülök a kitisztított padlókárpit mellett. Ég és föld! Eredendően fogalmam sem volt hogyan álljak neki. Felhívtam hát Ommot, hogy azonnal tudja meg a Csikóstól – ha nem alszik épp -  mivel lehet normálisan kiretkelni a szőnyeget, mert kárpittisztító gépet azért nem bérelnék. Csikós épp nem volt, de Pista élből lökte az infót hogy mi kell. Vanish, az a habzó cucc. Boltba be, célpont felkutat, megvesz, tűz haza. Jók ezek a hiper szuper nyavalyák, de azért mondom tutira megyek. Átmentem rajta egy vödör Hyperdolos-öblítős vízzel. Az iparibb kosz darabokat ki is hozta, fekete lett a víz a végén. Used item: szivacs. Az kell, a kefe túl durva, az tép.

Előtte

Utána porszívó – az majdnem zárlatos is lett annyi vizet szedett ki. Hagytam megszáradni (1 nap), és utána mentem neki a 9-1 sűrítési arányú eltüntető oxi akcióval. Szárad, porszív, pöpec. Igazából nem hiszem, hogy valaha is porszívózásnál komolyabb tisztítást kapott a gép. Na nem baj, legalább az ősiszap megvédte a színt, és most így 20 évesen is meglepően természetes érzetű és látványú a japán műszőr.

Utána

Amikor a csomagtartó szőnyegét elvittem egy kárpitoshoz komolyat csavartam az egészen. Az öreg azt mondta, hogy felejtős, nem tud olyat csinálni mint a gyári. Mondom jó, de akkor csináljunk mást, de pofásat. Elkezdett mutogatni különféle anyagokat, de még az Audi A6-hoz használt szövet is olyan kellemetlenül mesterséges volt. Ekkor kiszúrtam egy fejtámlát a munkaasztalon. Kérdem tőle ez miből van? Műbőr? Azt mondja nem, nem. Ez igazi. Kértem mintát. Adott. Iszonyatosan finom, vékony anyag. Azóta azt hiszem meg is fogom csinálni a műbőr hatású műanyag elemek bevonását. Meglepően jó árban van, a forma nem az a hullámos fajta, bicaj nyerget meg már bőröztem. Na, az nem volt egyszerű. Szóval ez lesz. Az üléseket is megcsinálom, közben pedig szétkaptam a váltó előtti kapcsolópanelt. Itt lesz némi rozsdamentes acélbetét, és ezen fogom kipróbálni a bőrözést. Ha gáz lesz, bontóból csere. Ebben a panelban találhatóak az – eredetileg – ülésfűtés kapcsolók, és a csomagtér ajtó nyitó-záró gombja. Azért írtam, hogy eredetileg, mert a bal oldalira a lambda monitor van rákötve, a jobboson meg a kiegészítő computer lesz.

Mivel menet közben programozható, és ki is kapcsolható, így gyakorlatilag egy gazdaságos közúti, és egy elborultabb vezérlés beállítás között válthatok ha kell. Esetleg etanol, de az felénk még felejtős.

Nem akarok bent is sleeperkedni, ki fogom cserélni az ülésfűtés ikonokat Lambda és ECU feliratokra. Offkóz, rozsdamentes acélból lézer-vágva. A világítást meg a műszerfaléra szinezem.

Nem tudom más típusoknál hogy van ez, de én nagyon meglepődtem, mikor a kapcsolók szétszedése közben egy „csapágyas” megoldást találtam. A műanyag öntvény kapcsolótestbe egy acélgolyónak van ágyazat kialakítva,  ami egy rézlemezen gurul, ami libikóka formája miatt érintkezik, és kapcsol ki-be.

Jelenleg itt tartok, szerdán jön meg a kárpit boltba a spéci hangszigetelő lágy filc anyag, azzal kicsit rágyúrunk a hangszigetelésre, és mehetnek vissza a padlókárpitok. Megjön az új hidrotőke fürt is, úgyhogy legközelebb ránézünk a motorra is.

Folyt. Köv. 

Mazdám, Mazdám, te vén soros.
Aztán tudod-e, kié lesz e négysoros?
Tündér kérte, de mit írjak? Légy okos!

Szeresd a Dr-t, mert garázsban szerelni férfiembernek ildomos!

Az úgy volt, hogy volt egyszer egy Capri szerelés, amiről jól lemaradtam, aztán kezdődött a Csikós bütykölős széria, a Tnt meg vett egy Trabantot. Én meg csak dolgoztam, mint a güzü, kocsi a garázsban, hónapok óta elő sem vettem – illetve csak egyszer egy kis munkára, de akkor meg olyat toltam az arcába, hogy utána majd meghasadt a szívem.

Nem az Ő korosztálya, meg súlycsoportja na!

Most meg jól meg is betegedtem, és itthon emésztett a pusztulat. Persze így is melóztam 3 napot, tele is lett a tököm. Volt egy szabad délutánom, na mondtam magamnak: Most vagy soha!

Motoszkált már napok óta bennem a cselekvés gondolata, vannak új tervek, folytatom az egy éve leállt projektet! Van egy jó formám – vele pedig egy korrekt funkcionális tér - van egy jó motorom rengeteg tartalékkal. Nincs más hátra, mint ellenőrizni a vázat, és kitakarítani, és kipofozni a lassan 20 éves belteret. Le is mentem a garázsba a Vénasszonyhoz, egyszer élünk nézzünk rá!

Fogalmam sem volt, hogy mit találok, és egyáltalán mennyi idő lesz a munka. A fő cél az volt, hogy kiszereljem az üléseket – hogy lefújhassam a síneket. Meglepően pörgősen ment a munka, sehol egy rozsdás, vagy beragadt csavar, kb. 3 perc alatt kint is volt mind a kettő. Szétnéztem, sok éves használat azért hagyott nyomot. A padlókárpit retkes, mindenhol apró kavicsok. Na mondom - időm van – rámoljuk csak szépen szét az egészet. Ha valahol gázos a kasztni – és volt egy kényes pont amitől féltem – az most kiderül. Ha „para” van így marad, ha nincs, akkor érdemes tovább fejleszteni (összkerék+kompresszoros feltöltés).

 

Attól féltem, hogy a jobb egy alatt lesz valami komoly gányolás – a múltból -, mert volt egy csavarral rögzített „T” tábla, és még sohasem szedtem szét. Izgi volt. Nem volt semmi.
 

Sokan mondják, hogy unalmasak a Mazdák, én ezt általában tagadom, de lehet igazuk van. Szerelni mentem, erre 1 óra alatt egy 13-as fejjel meg egy csillagcsavarhúzóval kibeleztem az autót. Jutalmam 360 Ft nettó – apróban -, plusz egy kisebb betonoszlophoz elegendő kavics a kárpit alatt.

 

Egy kis érdekesség. Jól látható, hogy hatalmas raktér tartalék van a csomagtartó emelhető padlólemez része alatt. Belgiumban, és Hollandiában árulták 7 személyesként is a kombi változatot, a csomagtartóban, két lehajtható kisegítő üléssel. A lábteret, a pótkerék jobb oldali irányban kibővített ürege adta.

Több érdekes megfigyelést is tettem.

Az első az volt, hogy azért a japánok beosztották. Egy ülés általában vagy a rugós megfejtés volt 90-en környékén, vagy az acéllap-szivacs kombót használták. A japók megspórolták a tervezés javát, mert egyszerűen a háborúból megmaradt Zero üléseket használták fel.

A 626 ülései bazi kényelmesek, és most már megvan a titok miért bírják ilyen jól. Az acél-szivacs kombináció itt is játszik, de nem egy prosztó „lap” van burkolva, hanem egy fenék formájú, lemez adja az alapot.

A kárpitok nélkül az autó belülről akár egy teherautó.

A második az, hogy láthatóan, már bütyköltek a kocsival, hiszen nem hiszem, hogy a sárgák zöld szigetelőszalaggal rögzítenék a kábelkötegeket.

A harmadik pedig, hogy mindenütt sértetlen  gyári galvanizált lemez, úgyhogy tökéletes szilárdságú a kocsi, lehet agyalni a fejlesztéseken és a szükséges megerősítéseken.

Hogy mi lesz most?

Ki fogom ganyézni a kárpitot, ahol nagyon gáz cserélem. A csomagtartó pl. tutira újat kap. Javítok a kocsi zajszigetelésén, hogy bent ne legyen annyira hangos, mert hosszú úton a családomat – érthető okokból – zavarja. Meg különben is. Tényleg.
Befűzök a  kábelcsatornákba pár új vezetéket, a hangtechnika, és más elektronikák végett. Néhány műanyag elemnek le fogom gyártatni a rozsdamentes acél mását, és azok már úgy kerülnek majd vissza.

Végül, pakolás közben odapróbáltam az új küszöböt is:) Azt hiszem újra forognak a fogaskerekek, elkapott a gépszíj, meg ilyenek…

Folyt. köv...

Már csak egy kérdés maradt. Így fejeztem be a SAAB megvásárlásáról írt posztomat. Szóval mikor autótkat nézegettem és még a Mercedes W124 tűnt a befutónak elkezdtem aggódni nem túl hosszú-e a garázsomhoz? Nem volt kéznél 5 méteres mérőszalag csak 2 méteres így azzal mértem le a garázst, de csak úgy durván, nem milliméter pontosan. 470 centiméter volt az a hosszúság ami biztosan befér gondoltam, majd megnéztem a W124 hosszméretét: 4755 milliméter. Hát lehet, hogy ez sok lesz! Egy láncfűrésszel még tíz centit tudnék faragni, ha az egyik oszlopot áthidalóval kiváltom, de az a max. (Fából van a garázs)
Mivel még nem dőlt el semmi így egyelőre nem aggódtam. A kiszemelt kocsik közt volt még egy SAAB NG900 is az meg ugye csak rövidebb, de aztán az is kihullott a rostán mivel a legígéretesebb példány is elvérzett a személyes találkozó során. Mikor szombaton aztán megláttam a SAAB 9000 eme szép példányát és lefoglalóztam, szépen elfeledkeztem erről a „kis” problémáról.
Hazaúton már motoszkálni kezdett agyamban, hogy valamit elfelejtettem. Este fáradtan ledőltem aludni és nem néztem utána a kérdéses méretnek. Reggel meg jól elaludtunk, nem volt idő ilyesmire lesz ami lesz gondoltam, foglaló ott van, a kocsi tetszik, elhozzuk.
Rocko barátomat kérdeztem csak halkan útközben. Szerinte? Nem tippelt inkább, Tommi telefonon annyit mondott 480 biztos nincs, hát ez nem volt elég megnyugtató. Az eladó sem tudott pontos méretet így maradt a kaland. Mikor hazaértünk megkértem páromat menjen a garázs végébe és sikítson ha már csak pár centi hely van. Tolatva álltam be, ez az udvar sajátossága. Mikor szólt, hogy állj, én még a kormány mögül úgy láttam a fél orra kilóg. :(

Szerencsére befért (épp hogy). A garázsban előtte mögötte két-két centi maradt. Ja és, hogy milyen hosszú? Emlékezztek a W124: 4755 mm A SAAB 9000: 4760 mm. :)
Nem kicsi ez a Griffmadár!

Gondolom mindenki unja már a hagyományos garázsépítési módokat. Legyen az mélygarázs, több beállásos garázs, rámpás garázs, vagy a ház földszintjével egy magasságon lévő garázs.

Itt van a legújabb módja annak, ha el akarjuk rejteni autónkat a világ szeme elől!

A földbe süllyeszthető garázs! Figyeljétek csak:

Süllyedünk!

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat