Autófila

Szombaton a tikkasztó meleg ellenére elmentem nyálat csorgatni, méghozzá gyönyörű oldtimerekre. Ezt bárki megtehette, aki figyelemmel kísérte az Oldtimer Szuperkupa negyedik fordulóját, amelyet a Balaton-felvidék kanyargós útjain rendeztek meg, az út mentén álldogáló kiéhezett autóbuzik legnagyobb örömére.

 A tervezett időhöz képest jó húszperces csúszást produkált már az első autó is, ami a tűző napon nem volt egy kellemes élmény, viszont így legalább tudtam magamnak vadászni viszonylag elfogadható helyet, ahonnan volt esély a fényképezésre. De megérte várni, hiszen ekkor gördült be az első autó, egy Triumph TR4-es. Egy mellettem álló joviális hatvanas úr megjegyezte, hogy jöhetne valami rendes, érdekes autó is. Miután szolidan körberöhögtem a bácsit, elkezdtem kattintgatni és Rain Man-ként motyogni a típusokat, pedig ha valamihez nagyon nem értek, azok a veteránok. Közben azt vettem észre, hogy kisebb csoportosulás alakult ki körülöttem, ami nem a lenyűgöző tudásomnak (ami ugye nincs is) köszönhető, hanem annak, hogy jó placcot találtam, ahonnan más is szeretett volna fényképezni.

Ahhoz képest, hogy a verseny kizárólag a helyi napilapban csak egy egészen rövid cikk jelent meg a versenyről, és a falu majd' 600 fős lakosságával számolva  szép számmal álltak ki az emberek a júliusi kánikulába, csak azért, hogy olyan autókat nézhessenek, vagy mutathassanak a gyerekeiknek, amelyekről ők is csak álmodoztak, vagy ha látták is élőben, akkor is a SZOT üdülő előtt valamelyik kizsákmányoló kapitalista tulajdonaként. Így rögtön jöttek a sztorik is, faküllős Mercedesről, amelybe kétezres benzines motort tett a tulajdonos, aki így elbukta a veteránvizsgát(cumi), meg a krómozott Lada lökhárítókról, ami néhány év múlva tényleg sokat fog érni.  A versenyzők különböző feladatokat teljesítettek a majd' 300 kilométeres megmérettetés során, Hidegkúton a kitűzött cél az volt, hogy fotocellák között áthaladva, leállított motorral guruljanak 50 métert, épp 14 másodperc alatt. Se több, se kevesebb.

Ehhez természetesen stoppert használtak a mitfahrerek, és egészen elképesztő eredményeket produkáltak. Volt olyan, aki 14.06-ot ment, ami döbbenetesen jó eredmény, hiszen ha az ember egy olyan autóban ül, aminek az orra hosszabb, mint egy Suzuki, akkor nagyon el kell találni az óraindítás pillanatát. Néhányan aggódtak, hogy a szervófék és a leállított motor kombinációja nem jelent előnyt az összesen több mint, 200 méter hosszú lejtőn, de ez senkinek nem okozott végül problémát. 46 autó indult, ebből 43 meg is érkezett a kis faluba, ami egyáltalán nem rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a vasak rendesen kaptak a kanyargós utakon. Gyakorló veteránosoknak, ez maga volt a Kánaán, egy autóbuzinak pedig felejthetetlen élmény.

A következő megállapításra jutottam a fényképezés és hesszelés közben:

-A magyar oldtimer jellemzően Mercedes.

-A magyar oldtimeres jellemzően fiatal, az autója példásan karbantartott, értő kezek által gondozott darab.

-A csajok nem csupán szeretik a régi autókat, de vezetik is őket.

-Az osztályharc nem jellemző az oldtimeresekre. A Trabant és a Zsiguli éppoly érdekes volt, mint a többszörösébe kerülő káprázatos Mercedesek.

Akit érdekel a többi fotó is, az ne habozzon kattintani, ide,vagy nézze meg a galériát itt, helyben!

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat