Autófila

Az 50'-60' évek sportautói voltak a legszebb gépek a történelemben, ez volt a formatervezés azon időszaka hogy márkánként – nem folytak össze a formák és a nevek – lehetett megkülönböztetni ezeket a csodákat. Igaz volt ez az utcai masinákra, de a versenyautók nagy többségét még mindig csak a rajtszámok alapján – kivétel a Mercedes Benz W196 – lehetett megkülönböztetni. Ekkor jelent meg furmányos formájával a Lancia D50, mint egy "málhás harcsa", úgy nézett ki a két hatalmas üzemanyagtartályával.

A Lancia kezdte, viszont a Ferrari fejezte be azt a fejlesztést, ami 1956-ra forrt ki annyira hogy Juan Manuel Fangio-t világbajnoki címhez segítse. Alberto Ascari is vezette ezt a gépet még a kezdeti időszakban - nem kis eredményekkel - de a Lancia pénzügyi helyzete és 1955 -ös tragikus halála meghiúsította azon reményeit hogy bajnok legyen ezzel az olasz márkával. Pedig Vittorio Jano forradalmi dolgokat talált ki erre a versenyautóra, pl: teherviselő elem volt a motor, ami egyben az alváz része is volt, az alacsony súlypont és a kedvezőbb súlyelosztás érdekében oldaltankokat kapott, melyek az aerodinamikai tulajdonságokat is nagyban javították. Ezt a gépet egy 2500 ccm-es V8-as 260-285 lóerős motor hajtotta és egy 5 sebességes váltón keresztül jutott el a hajtás a hátsó kerekekre. A 620 kg súlynak és az előbb említett teljesítményének köszönhetően igen figyelemre méltó gyorsulása lehetett a D50-nek. 

Rövid bemutatásként ennyit szerettem volna írni erről a csodáról de nem ez volt ami a posztot ihlette. Találtam egy rövid videót, természtesen Fangio & Ferrari D50 főszereplésével melyben olyan csodálatosan mosnak össze három idősávot, hogy öröm nézni. Az 1956-os autóval száguld a bajnok 60-70-es évek Monacojában, mindez korunk filmes technikájával kivitelezve, zseniális.
 

Nemrég jelent meg cikk, egy kiváló újságiró tollából aki a Goodwood Revival nevü rendezvényt méltatta – számomra abszolút érthető – heves vehemenciával, Ő tett róla emlitést hogy az ott résztvevő – millió eurós – álomautók a pályán nagyon keményen végzik a dolgukat. Olyan respektje van az ottani győzelemnek hogy a versenyzők nem mérlegelik a nagy küzdelemben  a hatalmas – legfőképp az anyagi – kockázatot. Ebből az autóból 6-7 darab készült és kettő maradt fent nekünk rajongóknak. Az értéke már szinte felfoghatatlan, ennek ellenére nézzék csak...

Itt nem csak anyagi kockázat volt!

Ma félszemmel belenéztem a Forma1-es közvetítésbe (Senna óta nem nagyon követem az eseményeket) hiszen jó darabig nem lesz silverstone-i futam, sőt, ahogy nézem Forma1 se lesz nagyon. Valahogy Palikon morfondíroztam és gondolkoztam, hogy Damon Hill után, hová tűnik a mi Palik Lacink. Szóval én is csak valahogy a Bede Márton villáminterjúja jutott az eszembe.

Bede Márton: Palik úr, amikor megtudta, hogy osztódik a Forma-1, és a jövő évi tévéközvetítések és a magyar nagydíj sorsa egyaránt kérdéses, olyan hangot adott ki magából, ami még azokat is meglepte volna, akik nem lenémítva követik az Ön által közvetített nagydíjakat?
Palik László: Igen.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!

Várom a tippeket.

Bár Omm tavalyi F1 szösszenetei meglehetősen olvasottak voltak, idén már minden blogon akad az aktuális futamról szóló post, így nem feltétlen folytatjuk idén a sorozatot.

Három gondolat azonban megkerülhetetlen:

- Tavaly év végén elsirattuk az F1-et, szerencsére nem lett igazunk. Meglepő és izgalmas két futammal kezdődött az év, reméljük, így is folytatódik.

- Jelenleg három világbajnok van a mezőnyben, mindhárman nagy gyári istállónál, akiknek igen komoly feladat még a dobogót megközelíteni is. Azt hiszem, ezt hívják kiegyensúlyozott mezőnynek.

- Tudom, nehéz a szinkrontolmács feladata, fejet hajtok Pozsgay úr tudása előtt. Ráadásul  a most foglalkoztatott user sem tűnik iszonyúan gyakorlottnak a feladatkörében. Ezzel együtt számomra felüdülés, hogy végre nem Terry Black szinkronizálja a riportokat.

Palik Laci pedig egy cseppet sem változott, továbbra is tökéletesen alkalmatlan a kommentátor posztjára. Rendszert nem kívánunk csinálni ebből, de ma annyira alulmúlta önmagát, hogy muszáj szemezgetnünk mai aranyköpései közül:

 - Teljesen más íveket használnak.
- Ott lecsúszott Alonso.
- Igen.

- Üldözi Nakajimát, megérkezett Nakajima nyakára, próbálja átugrani Nakajimát.
- Heidfeld volt Nakajima előtt.
- Igen.

- Valami mikrobi megbolondult az autó agyában.

- Mintegy húsz évvel ezelőtt (...) Mansell a pálya száraz részén keresgélte a tócsákat.

- Glock.
- Ez Trulli.
- Ja igen.

- Glock is kiszállt.
- Aki egyébként Trulli.
- Igen.

Mindezek után került képbe az a sztori, ahol Palik a ki-ismeri-meg-hamarabb-a-pilótát versenyen hatalmas mennyiséggű alkoholt nyert a külföldi tudósítók ellen, fehasználva óriási rutinját.

Köszönjük, Laci!

Külön szívfájdalmam, igen régóta, hogy az esetek zömében Lacink egyértelműen nincs képben a verseny aktuális állásával. Pedig nem túl kacifántos a megoldás, az f1.com-on ingyenes regisztráció ellenében online nyomon követhető a sorrendet rögzítő számítógép szerinti állás.

Az RTL székházában nyilván van net, gép sem lehet akadály - néha mégis körökön keresztül a sötét erdőben eltévedt Jancsi és Juliska bizonytalansága sugárzik a tv hangszóróján keresztül.

Borzasztó.

Skandalum!

Minden finom és kevésbé burkolt erőszak ellenére nem vagyok autóbuzi.
Számomra ezek a négykerekűek csupán az utazásomat könnyítik meg, szerelem nem fűz hozzájuk, és orgazmusom sem volt még soha egy V8 hangjától.

Pedig a sors rendszeresen bepróbálkozik nálam.
Anyukám a kórházból egy gyönyörű Csajkával hozott haza születésemkor, a mai napig kedvelem a kényelmes, nagy és méltóságteljes autókat.

Kisgyermekként persze én is nagy mellénnyel soroltam a népszerű típusokat, bár volt, amit jómagam nem nagyon szerettem.

Kedves családi történet, hogy Trabantba nem voltam hajlandó beülni, egyszer 100 forintot kellett fizetnie egy ismerős bácsinak, hogy hazahozhasson a doktornénitől. (ez azért ’74 táján komoly összeg volt) Talán itt dőlt el magasabb szinten, hogy Trabantos lesz életem párja, ki tudja.

Tizedik éve dolgozom egy autóalkatrészekkel kereskedő cégnél, mégsem fűtött soha a vágy, hogy megismerjek minden kütyüt, amit a polcokon látok.

Huszonévesen az ország egyik legaktívabb stopposa voltam, konkrétan így jártam dolgozni. Összeszámolhatatlan, hányféle autóba ültem be és ízleltem meg a különböző „utazási-élményt”. Mégsem szédített meg a lóerők világa.

Főiskolásként hosszabb utazást csak stoppal bonyolítottunk, örök szlogen lett az: „az a kis lapos fekete jó lesz”.

Történt ugyanis, hogy Szolnokra voltunk hivatalosak egy barátunk katonai esküjére (igen ez sem tavaly volt). Magától értetődő módon kiballagtunk Steinmetz kapitány szobrához, és kiszámoltuk, ha megáll a 20. autó, még egy kényelmes kávé is belefér az időnkbe Szolnokon. A megszokott taktika szerint csak magányos sofőrnek és „nyugati” autónak integettünk, kockaladásokkal, teherautókkal, kalaposokkal, női vezetőkkel nem szabad próbálkozni. Barátnőm kérdezte, nos, melyiket? Mire én (a táskámon gubbasztva az út szélén): „ó, az a kis lapos fekete jó lesz a belső sávban”
Nos, nagyon hamar leértünk Szolnokra.

Évek óta rendszeresen végigheverem a Forma-1 közvetítéseket, de soha nem mennék ki a Hungaroringre futamot nézni. (Azért Brnoba kiugrottunk a srácokkal...) Még drukkolni is szoktam csendben, de itt sem a technikai paraméterek a mérvadók. Vagy szimpatikus a sofőr, vagy nem. Ilyen egyszerű a képlet.

Aktívan járok autóbuzi társaságba, mégsem veszek a kezembe villáskulcsot. Úgy néz ki, én leszek az ellenpólus. Befogadtak kakukktojásként, ez azért jóleső érzéssel tölt el.
Engem a nyomatéknál és a végáttételnél sokkal jobban érdekelnek az emberek maguk. Büszkén mondhatom el, értékes, érzelmekben gazdag barátságok születtek a társaságban. Üdítő összejönni a fiúkkal, titokban mosolyogni a motortér fölé hajoló és átszellemülten sóhajtozó arcok között. Izgalmas feladat „hozzáértően” bólogatni a világmegváltó szerelési tanácsok kereszttüzében. Beleszólni a társalgásba bölcs módon ritkán szoktam, szerintem egy nő inkább háztartást vezessen, mint traktort.

Autós szakirodalmat ritkán olvasok, egyszerűbb megkérdeznem az élő lexikonomat, tőle bármilyen hülye kérdésre választ kapok.

Végigkísér az életben a benzingőz, eddig sikerült ellenállnom.

Még jogosítványom sincs.

Miért is van itt ez a post, miről szól ez a dolog? Lowtyo elmondja!

Olvasom a Sportgézát:

Elfogadta a Motorsport Világtanács pénteken az FIA (Nemzetközi Autós Szövetség) és a FOTA (F-1-es Csapatszövetség) közösen felterjesztett Forma-1-es költségcsökkentő javaslatait.

Köszi.

Nem lesz tesz, nem lesz fejlesztés. Meg verseny sem. "Fillérbaszás lesz", mondaná egy közelebbről meg nem nevezett barátom.

A széplelkűek erre persze mondhatják, hogy ez így lesz szép és jó, végre nem a rendelkezésre álló tőke, hanem a versenyzők tudása dönti majd el a futamokat és a VB-t.

Namost, egyrészt eddig sem így volt, azt hiszem, látható, érezhető, tapintható, nyalható különbség volt idén is a Toyota és a Toro Rosso befektetés/eredmény arányaiban.

Másrészt meg, én, a néző, technikát akarok. Nem érdekelnek az egyforma autók, akkor Swift kupát néznék. Bocs a közzhelyért, de a Forma-1 a királykategória, tehát arra vágyom, hogy méregdárga technikát hajtsanak halálra, egyengessék meg egymás sokmillió dolláros első szárnyait, és olyan tempóban dőljenek az ezerdollárosok az autókba, ahogyan tízliteszámra pumpálják másodpercenként az üzemanyagot a boxkiállásnál.

Juteszembe, 2010-től tankolás sem lesz.

Lesznek szép, egyforma autók, különböző festéssel, és köröznek sűrű, tömött sorokban jó sokáig. Ettől lesz aztán izgalmas a verseny !

Azt hiszem, két lehetőség áll előttünk, parhuzamosan persze:

1. A Turul GT-t 2010-ben benevezzük az F1-be, lassan versenyképes lesz.

2. Jövőre is megyünk Brnoba GT futamot nézni, ott nincs szarozás, nem vizsgálják havonta, mennyi rezsianyagot vásárolt az istálló, mekkora a villanyszámla, és vajon a hétvégére megmaradt 1254 dollárból krumplistésztát, vagy hajdinakását főzzön-e a szakács a motorhome-ban.

Persze, ne legyen igazam...

Az utolsó méterek drámája

A legátgondoltabb brazil szappanoperákat megszégyenítő fordulatokat hozott a szezon utolsó versenye.

Három körön át világbajnok lehetett Felipe Massa. Három körön át elhihette a mesét, hogy a sírból visszahozott világbajnokságot meg lehet nyerni. Ahogy megnyerte tavaly Kimi Raikkönen. Aztán minden máshogy lett, jött az utolsó kanyar és annak közepén a futam végi esőt is száraz pályára való abroncsokon bevállaló Timo Glock, aki a kör elején még mintegy 12 másodperccel állt Vettel és Hamilton előtt a negyedik helyen. Az ő hibája és szinte vezethetetlen autója miatti lassúsága tette lehetővé, hogy a drámai végkifejlet elmaradjon és az legyen a világbajnok, aki hét pontos előnnyel érkezett Brazíliába. Pedig a Ferrari boxban már ünnepeltek, mikor Felipe Massa átért a célvonalon, hiszen Hamilton nem tudott lépést tartani az esőben ismét brillírozó Sebastian Vettellel, aki úgy ment át a brit pilótán, mint kés a vajon, világosan mutatva, ki az eső ura. De amilyen eszement tempót diktáltak az utolsó körben, úgy érték utol a Toyotát, a többi pedig már most történelem.

Csakúgy, mint maga az egész verseny, szeszélyes és őrületes mivoltában, hiszen csupán öt perc volt a rajtig, mikor leszakadt az ég minden vize a pályára és csupán tíz perc volt a végéig, mikor újra eleredt az eső.

Messzemenően hibás következtetés lenne ha csak ez alapján az utolsó futam alapján ítélnénk meg a világbajnoki cím sorsát. Felipe Massa mesterien vezetett, kitűnően tette a dolgát és másnak esélyt sem hagyva nyert. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez szinte kötelessége volt a hazai pálya és a hazai szurkolók előtt, és csak így tartotta életben esélyét. Vasárnapi teljesítménye alapján járna neki a VB cím. Tény az is, hogy Lewis Hamilton erősen visszafogott tempóban körözgetett és csak a szükséges minimumot merte kockáztatni. Majdnem ráfázott, az időjárás által keltett zavar váratlanul érte, de végül elérte célját.

Nem ezen a versenyen úszott el a brazil világbajnoki elsősége és nem ezért a futamért érdemelte meg a brit azt, hogy 23 évesen 9 hónaposan és 27 naposan a Forma-1 legfiatalabb világbajnoka legyen.

Emlékezetes hétvége volt, méltó befejezése a hektikus, botrányoktól sem mentes szezonnak.

És bár minden a két esélyes körül forgott, azért illik megemlíteni, hogy Vettel ismét nagyot alakított, a sportág legszebb éveit idéző agresszív és kompromisszummentes vezetésével. Fernando Alonso pedig betonbiztosan hozta a második helyet, pedig a hatodikról rajtolt, nem kis fegyvertény. És végül, de nem utolsósorban elbúcsúzott a sportág egyik utolsó nagy doenje, a száguldó cirkusz világába 1994-ben, 15 évvel ezelőtt beköltözött skót David Coulthard, aki 246-szor állt rajthoz Interlagos esős aszfaltján és a második kanyarban már ki is szállt speciálisan erre az alkalomra festett Red Bulljából. A BBC sportkommentátoraként folytatja pályafutását.

A tavalyi szezon elején Hamilton páros lábbal, némiképp pökhendien és agresszíven rúgta rá az ajtót a Forma-1 nyugodt köreire. Sokan nem szeretik, sokan Istenítik, ez azonban semmit nem változtat a tényen, hogy 2008 világbajnoka.

És a Ferrarinál sem eresztette mindenki búnak a fejét, hiszen a konstruktőri VB címet 21 pontos előnnyel megnyerték, és a szponzorok számára ez legalább olyan fontos, mint az egyén trófea.

Hogy mit hoz a március 29-én Ausztráliában induló 2009-es szezon, még nem tudjuk. Az azonban szinte biztos, hogy lesz még itt Massa-Hamilton párharc.
 

JEGYZETEK A MARGÓRA
Csak ne mondja senki, hogy a futam előtt nem erre számított. Ne mondja senki, hogy józanul mérlegelve nem ugyanezt a forgatókönyvet követte volna Massa vagy Hamilton helyében. Nincs itt semmi látnivaló –mondaná a rendőr, és ha belegondolunk, tényleg. Mert mi van, ha nem esik le az eső? Mi van, ha a Ferrari-mechanikus ki tudja húzni anno azt a francos betöltőcsövet? Mi van ha, mi van ha…?

Ugye?

Leszögezem, nem rajongok sem Massáért, sem Hamiltonért, ezt gondolom sokan tudják már. Abszolút nem hozott volna lázba az sem, ha történetesen a brazil a világbajnok. Barátaim azonban azzal érveltek, hogy Massa megérdemelte volna a címet, mert mekkorát ment.

Erre azt mondtam, hogy nem csak ott és akkor kellett volna ekkorát mennie.

Válaszuk az volt, de hiszen ugyanannyi futamgyőzelme volt, mint Hamiltonnak.
Igen, de egy 18 helyszínes versenysorozatban a hat-hét győzelem még nem garancia semmire. MINDEN versenyen jól kell teljesíteni és világbajnok lehet úgy is valaki, hogy egyetlen-egy futamot nyer csak (ahogy volt is már rá példa, 1958-ban Mike Hawthorn csupán egy futamot nyert, csakúgy, mint Keke Rosberg 82-ben)

.

Elúszott Massának, biztosan fájt a tudat, hiszen elhamarkodottan a fülére mondták, hogy nyert és amellett világbajnok.

Hiba volt. Massa sírt. Értem is, meg nem is. Én is sírtam volna a helyében, de nem azon, hogy most, az utolsó futamon elúszott az amúgy sem éppen karnyújtásnyira levő trófea, hanem azokon a hibákon, amelyeket a szezon folyamán elkövetett ő és a csapat is. Csokigyerek is hibázott, pontosan hét pontnyival kevesebbet.

És bizonyosan senki nem állítja majd azt, hogy a FIA Hamilton mögött állt végig. Mert nem. Ebbe most ne menjünk bele, akinek van köze az autósportok bármilyen formájához, az tudja, hogy semmivel sem kevésbé korruptabb, mint bármelyik más sportág. Kis ízelítő lehet talán a Ferrari fenyegetőzése az egyenmotorok bevezetése (ami amúgy egetverő marhaság) esetében.
Egy szó, mint száz, a két esélyes közül Hamiltoné lett a cím. Mindenféle elfogulatlanság nélkül állítom, hogy megérdemelte. Egy pökhendi, öntelt hülyegyerek, de vezetni, azt tud. Massa is kétségkívül, de ez a szezon nem jött össze nekik egyéni szinten. A konstruktőri trófea is legalább olyan fontos, a színfalak mögött azért örülnek neki, biztos vagyok benne.
Ennyi, ilyen votl a szezon, mint az utolsó verseny. Felborult, botrányos, drámai, káosz.

Egyetlen kívánságom van már csak: ADJANAK VETTEL ALÁ GYORSABB AUTÓT!
Mert valami eszméletlen tehetség. Ezzel született, nem tanulta, benne van. Ilyen pedig Senna óta nem nagyon volt.

Crazy Man David talán csak nekem fog hiányozni egyedül. Én azért szerettem önfejűségét, szerettem magát a karakterét, mégha néha marahságokat is művelt, de szerettem benne azt is, hogy soha nem adta olcsóna  bőrét, és aki mögé ért, az nem lehetett biztos benne, hogy át is jut-e rajta. Kedveltem David Coulthardot, aki 37 évesen emléke volt az F1 hanyatló aranykorának. Hakkinen árnyákba kényszerítve tette a dolgát, a csúcsra jutni soha nem tudott, de KARAKTER volt az őrült skót. És nem félt odatenni magát és autóját, ha arról volt szó, emlékeztetve a müzlin tenyésztett mai gyerekeket arra, hogy ez nem a délutáni horgoló szakkör vasárnapi gyűlése.

Végül pedig: maxrespect Seb Loeb! Ötödször lett világbajnok. Le a kalappal.
 

...no és nekem is hiányzik majd.

Azzal együtt, hogy az utolsó versenye pont olyan volt, mint az egész karrierje.

- prokee -

(Képek: Formula1.com)

Lewis Hamilton fölényes győzelmet aratott az álmos Kínai Nagydíjon, Massa hét pontos hátránnyal indul Braziliában.

A nagyipari szőnyegszövés izgalmaival felérő futamot hozott a világbajnokság utolsó előtti fordulója, ahol már szombaton nyilvánvalóvá vált, hogy a McLaren világbajnoki esélyesének senki nem állhat útjába. Annál inkább sem, mivel Felipe Massa mindössze a harmadik rajthelyre kvalifikálta magát csapattársa, Kimi Räikkönen mögött. Nyilvánvaló volt, hogy ez a sorrend biztosan változni fog, hiszen a kölcsön kenyér visszajár alapon Räikkönen valamikor a verseny folyamán finoman lelassul és maga elé engedi Massát.

A harmadik, teoretikus esélyes, a lengyel Robert Kubica problémákkal küszködött, így csupán a 11. rajthelyről vághatott neki a futamnak, minimálisra csökkentve amúgy sem nagy esélyét arra, hogy beleszóljon még a bajnoki küzdelembe.

A piros lámpák kialudtak, a nézők pedig bátran szundíthattak egyet, bóbiskolásukból felriadva úgyis mindig ugyanaz a kép tárult volna szemük elé. Hamilton toronymagasan, riválisainak esélyt sem hagyva, teljesen más dimenziókban autózott az első helyen, mögötte 8-10 másodperccel a verseny második fázisában egyre gyorsabb Kimi Räikkönen, majd az érthetetlenül vérszegény és az első pároshoz képest lassú Felipe Massa.

Talán az egyetlen várható esemény és izgalmas kérdés az lehetett, hogy milyen módját választja a Ferrari Massa Räikkönen elé kerülésének. A boxkiállása lesz-e hosszú a finnek, vagy a pályán engedi maga elé. A finn tisztában volt dolgával és a tavalyi Brazil Nagydíj óta adósa Massának egy hellyel, de azért a verseny második harmadában finoman tudtára adta országnak-világnak-Hamiltonnak, hogy tudna ő jóval gyorsabb is lenni, ekkor bizony szépen faragott a brit előnyéből.

A sorsa azonban előre meg volt írva, így kénytelen volt bevárni Massát, aki még így is csak nyögvenyelősen tudta utolérni és átvenni tőle a második helyet. Nem a brazil pilóta napja volt ez. A dobogósok sorrendje ezzel beállt, viszont a negyedik helyen ismét feltűnt a nagyon jó formát mutató Fernando Alonso és a Renault. Tán az ő rajt utáni párharca Heikki Kovalainennel volt a futam egyetlen versenyt idéző mozzanata, és kétség sem férhet hozzá, Alonso és a Renault jó szelet fogott vitorlájába és ismét megleckéztették a BMW-t, mivel Heidfeld jóval Alonso mögött az ötödik helyen, míg Kubica – nem kis teljesítményt felmutatva – a hatodikon értek célba. A futamot egyetlen kiállással teljesítő Toyotás Timo Glocknak két pont képében fizetődött ki a kockázatos taktikai bravúr, míg Nelson Piquet ismét szerzett egy pontot Flavio Briatore nagy örömére.

Két kőarcú és egy ünneplő ember állt a dobogó tetején. Hamilton hét pontos előnnyel a tarsolyában áll rajthoz november 2-án Sao Paolóban, Felipe Massa hazai közönsége előtt. A sors furcsa fintora, hogy ezzel tökéletesen utánozva a tavalyi szezonzárót. Utolsó felvonásához érkezett a világbajnoki címért folyó dráma. Braziliában kiderül, ki és mennyit hajlandó kockáztatni a trófeáért.

JEGYZETEK A MARGÓRA

Mindössze lustaságomat okolhatom azért, hogy nem zsebeltem be némi készpénzt. A szombati időmérő után bátran fogadni lehetett volna a Hamilton, Massa, Raikkönen befutóra. Tény, hogy a futam alatt mindössze a kötelességtudat tartota nyitva a szemem, de nem volt érdemes. El kell ismerni, Hamilton dominált. Sokkal összeszedettebnek látszott, mint tavaly ilyenkor és az autója-csapata is megvan hozzá, hogy világbajnok legyen. Bár nem lábad könnybe a szemem, ha őt látom a dobogón (nem vagyok éppen Lewis-fan), most már én is azt mondom: legyen ő a világbajnok. Legalább megdolgozott érte és kétségkívül a leggyorsabb volt. Ha valaki tudja, hogy Massával mi van, az tegye fel a kezét és mesélje el, mert ilyen lagymatag bágyadt autózást talán nem most kellett volna bemutatni. Mindha mindvégig tisztában lett volna azzal, hogy Raikkönen úgyis elengedi, Hamiltont utol pedig nem érheti. Ehhez képest jót nevettem azon, hogy a Hamiltontól eltanult magabiztos kijelentésekel dobálózó (és persze Japánban vétett hülyeségét soha el nem ismerő) brazil milyen kínlódva tudta csak utolérni a „gyengélkedő” finnt. Tény, hogy Raikkönen tartozott neki ennyivel, de azért örültem, hogy volt 5-6 olyan kör, amikor azért üzent nekünk, hogy nem kell temetni, menne ez gyorsabban is. Aki látta, megértette. Alonso szimpátiamérője a negatívból lassan pozitívba csap át, egyre jobban tetszik, hogy keményen és kompromisszummentesen hajt még akkor is, ha tisztában van hátrányával. Go on! Jövőre talán odaérhet stabil harmadiknak. Az csak jót tenne.

A BMW bukta, sebaj, azért jó szezont tudhatnak a hátuk mögött.

Jön a Brazil GP, kíváncsi vagyok, hogy Massa fejben roppant-e már meg, vagy pusztán arra koncentrált most, Kínában. Véleményem szerint ott is a szombat lesz a döntő. Hamilton nem engedheti maga elé Raikkönent és Massának mindenképpen a pole-ból kéne rajtolnia –és nem kis szerencséjének elnnie ahhoz-, hogy összejöjjön a világbajnoki cím.
Spekuláció lesz tonnaszám, de azt nem hinném, hogy a csapat kedvéért Raikkönen szándékosan pályán kívülre kényszerítené Hamiltont. Másképpen pedig ultranehéz lesz megfogni, az biztos.

oMm
 

Egyre botrányosabb a Forma-1, sportszerűtlenséggel, szabályozás és büntetés-cirkusszal tarkítva. Engem is eléggé eltántorítanak ezek az egész cirkusztól, de ezt már leírták előttem. A jó dolog viszont az, hogy vannak még "nem kicsit" pihent agyú emberek, sok szabadidővel, hogy ilyesmiket produkáljanak:

Tökéletes. Köszönjük.

Csak annyit tennék hozzá, hogy HE-HE-HE.

Rocko

Mindkét világbajnoki esélyes hibázott, majd büntetést kapott a Japán Nagydíjon, Fernando Alonso ellenben ismét bizonyította tehetségét és a Renault javuló formáját. Massa egy pontja is kérdéses még.

Rosszul kapta el a rajtot Lewis Hamilton, és ha tudta volna, mekkora lavinát indít el ezzel a ténnyel, bizonyosan kétszer is meggondolja célegyenes végi manőverét. Nagyon nem akarta, hogy Kimi Räikkönen eléje kerüljön, ezért talán túl sokat kockáztatott és egy kissé optimista kifékezéssel próbált meg a finn elé kerülni – közvetlenül a rajt után. Túlbecsülte magát és mindössze annyit ért el, hogy a pálya szélére kényszerítette Räikkönent, saját magát és csapattársát, Heikki Kovalainent is. Nem elég, hogy ezzel pozíciókat vesztett, de a versenybírák még egy boxutca-áthajtásos büntetést is kiróttak rá ezért a manőverért.
Valójában azonban ez már csak hab volt Hamilton tortáján, hiszen az ugyanolyan fejvesztett Felipe Massa ekkorra már sportszerűtlenül kipenderítette, miután a brit pilóta megelőzte őt. Massa tán még jogosabban kapott ugyanolyan büntetést, mint Hamilton. Így történt, hogy már a verseny első harmadában eldőlt mindkét világbajnokicím-esélyes sorsa. A McLaren versenyzője az utolsó helyre esett vissza, Massa teljesen a 16. körig futhatott tovább hetedikként, akkor azonban le kellett töltenie megérdemelt büntetését. Csak maguknak köszönhetik mindketten, hogy a 13-14. helyen találták magukat, dicséretet egyikük sem kap majd csapatfőnöküktől.

A rajt utáni káoszból Robert Kubica és Fernando Alonso profitált leginkább, hiszen az első két helyet megkaparintották, mögöttük Heikki Kovalainen autózott, de balszerencséjére a 16. körben motorja tönkrement, a finn feladta a küzdelmet. Massa hibáját követően Kimi Räikkönen lett a Ferrari zászlóvivője az élbolyban, amelyik a boxkiállások első hullámát követően némiképp megváltozott. Alonso kevesebb benzint kapott, mint Kubica, így sikerült a lengyel elé kerülnie, és folyamatosan növelte előnyét az alulkormányzottságra és tapadás hiányára panaszkodó BMW-menő előtt. Kimi Räikkönen ekkor minimális lemaradással a harmadik helyen volt, mögötte a Toyota hazai pályáján versenyző Jarno Trulli, majd nem kis meglepetésre a magára találó Nelsinho Piquet. A két Toro Rosso ismét kitűnő pontszerző helyen, Bourdais a hatodikon, Vettel a hetediken autóztak ekkor, a pontszerzők sorát Nick Heidfeld zárta.

Közben persze Hamilton és Massa igyekeztek felzárkózni, de büntetésük és saját kerékcseréjük újra és újra visszavetette őket. Az élen Fernando Alonso ekkorra már több mint 10 másodpercnyire távolodott Kubicától, akit már Räikkönen szorongatott. A csapat tisztában volt vele, hogy ezúttal a második hely a tét, kérdéses volt, hogy a boxutca-látogatások második hullámának után sikerül-e a lengyelnek visszajönnie a leggyorsabb köridőt egyre lejjebb faragó Räikkönen elé.

A szerencse Nico Rosberg képében érkezett Kubica számára. Räikkönen elég gyors volt ahhoz, hogy Kubica kiállása után pár sebes kört futva elég előnyre tegyen szert, hogy saját kerékcseréje után a második helyre kerüljön, de a Williams versenyzőjét egy előzésre helyet nem hagyó pályarészen érte utol, így tempót vesztett, a terv nem sikerült. Azonban minimális különbséggel érkezett meg riválisa mögé, így sebességkülönbségét kihasználva többször is próbálkozott az előzéssel, kemény csatát vívva a lengyel „csodagyerekkel”. Kubica azonban hidegvérrel hárította a támadásokat, így a Ferrari dobogósa inkább a biztos harmadik helyet választotta végül. Ez idő tájt, mikor Räikkönen és Kubica vívták harcukat, történt a futam egytlen kérdéses balesete, melynek végkifejlete csak a verseny után lett nyilvánavaló. Történt ugyanis, hogy Sebastien Bourdais a boxkijáratot elhagyva összeütközött az ekkor már a pontszerző helyért hajtó Massával. Nem volt teljesen egyértelmű, ki hibázott, hiszen mindketten versenyben voltak, Bourdais nem volt köteles elengedni Massát, míg amaz, ha kicsit megfontoltabb, talán nem találta volna el a francia autóját. De ez fordítva is megítélhető, ha azt vesszük alapul, hogy Massa volt az adott pillanatban a gyorsabb. A versenybírák azonban úgy döntöttek, hogy a francia hibázott, ezért 25 másodperces büntetést róttak ki rá a futamot követően. Így csak a tizedik helyen rangsorolták, Massa eképpen a hetedik lett, Sebastian Vettel a hatodik és Mark Webber is ponthoz jutott. A brazil 5 pontra megközelítette a jelenelgi éllovas Lewis Hamiltont, aki bajnoki pontok nélkül távozik Japánból, csakúgy, mint a McLaren-Mercedes csapat is.

Alonso abszolút megérdemelten nyert, ezúttal a kellő sebessége is – kicsi szerencse mellett – megvolt hozzá, másodikként végül a harmadik VB esélyes, Robert Kubica ért célba, harmadik lett Kimi Räikkönen, és a Renault örömét tetézve Nelsinho Piquet szerezte meg a negyedik helyet.

Úgy tűnik tehát, Alonso személyében egy régi-új játékos tűnt fel a porondon, aki képes lesz még két futammal a szezon vége előtt pontokat rabolni mindkét világbajnok-esélyestől.

Hogy mennyire köp bele a levesükbe, az akár már október 19-én eldőlhet az ugyancsak érdekesnek ígérkező Kínai Nagydíjon.

Jegyzetek a margóra.

Mit is lehetne hozzátenni? Talán ennyit, hogy nem egészen egyértelmű ezúttal, hogy a verseny ismét a zöld asztalok mögött dőlt el. Persze milliónyi kérdést felvetnek majd a bírák döntései, sok okos ember analizálja amjd a történteket, de most már totálisan mindegy. Az én álláspontom szerint Hamilton és Massa is már verve voltak, mikor elkövették azt, amiért büntették őket. Hamilton mindenáron Raikkönen előtt akart maradni, pedig talán jobb lett volna, ha elismeri, ezt a rajtot elkúrta. A büntetés talán jogos, talán nem, előfordult már ilyen máskor is, lehet, ezúttal túl egyértelmű volt a szándék.

Massa esete nem hagy kétséget, Hamilton bőven előtte volt, teljesen jogos volt, amit a brazil kapott.

És –habár nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet kijelentek- ezúttal mindkét hot-head tanulhatott Alonsotól egy kis hidegvért. Egy leendő világbajnok (gondolok itt Massára és Hamiltonra) egyszerűen nem veszítheti el a józanságát ilyen nyomás alatt. Nem borulhat el az agya, mégha mégoly fiatal is. Megérettek-e a világbajnoki címre? Döntsék el maguk. A jelenlegi mezőnyből ők emelkedtek ki a szezon folyamán leginkább, de szerintem messze nem ők a legjobb versenyzők a mezőnyben.

Így vagy úgy, Massa megúszta Bourdais ellenében és ha Hamilton nem vigyáz és olyan pánikba esik és fölösleges kockázatba megy bele, mint a tavalyi szzon végén, akkor erősen sanszos, hogy bukja a VB címet. A fölösleges vállaskodás az első kanyarban intő jel lehet számára. Nem kellett volna.

Kubica szépen-finoman megint ott volt, amit Raikkünennel csináltak, az mestermunka volt. Emelem kalapom ismét előttük. A gúnárszerű lengyel egyre inkább szimpatikus számomra.

Kína érdekes lesz, a feszültség fokozódik, kíváncsi vagyok, lesz-e nevető harmadik, vagy ezúttal valamelyikük kibírja idegekkel.
 

omm

Hektikus és kaotikus versenyt hozott az első villanyfényes futam. A Ferrari ismét a boxutcában vesztette el a versenyt. Pont nélkül maradtak Maranellóban.

A vasárnapi (mai) Szingapúri Nagydíjon ismét a véletlené volt a főszerep. Habár eleinte semmi nem utalt a közelgő pechsorozatra, azért az már a szombati időmérő edzésen és a vasárnapi futam elején is látszott, hogy az új pálya bizony hagy némi kívánnivalót maga után és a rendezőség sincs a helyzet magaslatán. Az aszfalt katasztrofális minőségű volt, ráadásul az ideális íven kívül szinte mindenütt szemét borította a pályát.

Minden előzetes negatív jóslat ellenére a mezőny gond nélkül elrajtolt és a szombaton brillírozó Felipe Massa azonnal az élre állt és nagyon erős tempót diktálva távolodott az őt követő Hamiltontól és a harmadik Kimi Räikkönentől. Sebastian Vettel zseniális rajt után az ötödik helyen találta magát, a későbbi futamgyőztes, Fernando Alonso ekkor még csak a 12. helyen állt. A spanyol ugyan nagyon jó formát mutatott szombaton, az időmérő vége felé azonban megállt az autója és csak a 15.-ik helyről indult neki a versenynek.

Aztán jött a 14. kör, Nelson Piquet balesete, és ettől a pillanattól kezdve borult a papírforma, a véletlenek átvették az uralmat a páradús aszfalt fölött. A biztonsági autó a pályára hajtott, ám több versenyző is arra kényszerült, hogy kimenjen a boxutcába tankolni. Annak ellenére, hogy tudták, ezért büntetést fognak kapni. Így járt pórul Nico Rosberg és Robert Kubica is. Alonsonak viszont óriási szerencséje volt, a spanyol közvetlenül Piquet balesete előtt látogatta meg a boxutcát. Így friss abroncsokon, feltankolva várta a folytatást, és azt, hogy a versenybírák szépen lassan – büntetésüket letöltendő – kihívják előle riválisait. Miután a boxutcát megnyitották, szinte az egész mezőny abszolválta a tankolást, kerékcserét. Ekkor fordult rosszra a Ferrari sorsa, hiszen az idei szezonban már nem először, az egyik technikus óriásit hibázott és zöld jelzést adva Felipe Massának kiengedte azt a boxból, miközben a tankolást még nem fejezték be. Massa elindult, letépte a tankolócsövet, elrántott két szerelőt és csak a boxutca végén tudta félreállítani autóját, hogy hosszú másodpercekig vesztegeljen ott, míg a csapat tagjai megszabadították a felesleges ballaszttól. Sajnos ezzel rengeteg időt vesztett a mögötte kiálló Kimi Räikkönen is, akinek meg kellett várnia, míg ismételten üzembe helyezik a tankolóberendezést. Inkább balszerencsés, mint veszélyes helyzet volt ez, annak ellenére, hogy sokan pánikhangulatot keltve már égve látták a brazil autóját. A verseny számára azonban elúszott és miután a pályára visszatért, már szinte motivációját vesztve autózott csupán. Ezen csodálkozni nem lehet, hiszen nem először „vágták haza” futamát szerelői. Ő az utolsó, 18. helyen állt ekkor, csapattársa a középmezőnyben autózott.

Amikor végre hosszú percek után eltávolították Piquet összetört Renault-ját és letolták a pályáról Rubens Barrichello motorhibás Hondáját, ismét kezdetét vette a száguldás. A sokat bírált ostoba boxutca-megnyitás szabályának eleget téve mindenki letöltötte büntetését, és lassan a helyzet normalizálódni látszott. Jarno Trulli állt ekkor az élen, aki mindössze egykiállásos taktikával vágott neki a versenynek. Alatta az ötvenedik körben mondta fel a szolgálatot a Toyota. Ekkor már azonban Fernando Alonso állt az élen, nyomában a stop&go büntetését letöltött fantasztikus teljesítményt mutató Nico Rosberggel és a stabil tempót diktáló Lewis Hamiltonnal. Timo Glock a negyedik, az időközben magát feltornázó Kimi Räikkönen az ötödik helyen követték. Ugyan már csak 11 kör volt a verseny végéig, azonban a balszerencse még nem pártolt el a versenyzőktől. Az egyik lassú, síkos kanyarban Felipe Massa megcsúszott és keresztben állva nekicsapódott a gumifalnak. Szerencsére folytatni tudta a versenyt, de a mögötte érkező Fisichella ugyanott már nem volt ilyen szerencsés, homlokegyenest csúszott a falnak, a hétvégén már harmadszor. Ismét bejött a biztonsági autó és a mezőny felsorakozott mögötte.

Ekkor nagy esély kínálkozott Kimi Räikkönen számára, hogy faragjon ponthátrányából a világbajnoki összetettben, ehhez „mindössze” Timo Glockot kellett volna megelőzni. A nagy sietségben azonban a fáradó abroncsok és a magas kerékvető kombinációja végzetesnek bizonyult és négy körrel a verseny vége előtt Räikkönen futama a betonfalban ért véget.

Alonso már stabilan hozta az első helyre be a Renault-t, mögötte a biztosan helyét tartó Nico Rosberget és Lewis Hamiltont intették le.

Negyedikként Timo Glock védte meg a Toyota becsületét, mögötte a tehetségét ismét megvillantó Sebastian Vettel ért célba.

Lewis Hamilton növelte előnyét Felipe Massával szemben, Räikkönen és Kubica számára már szinte elérhetetlennek tűnik a világbajnoki cím. Ha Massa és a csapat össze tudja szedni magát és a durva kiütés után fel tudnak állni, akkor van még esélyük. Különben a McLarené lehet a konstruktőri VB-cím is.

Jegyzetek a margóra. Magánvélemény.

Na, a Ferrari-szerelők megint összehozták. Nagyon sajnáltam ezúttal Massát, mert amit művelt itt az teljesítmény volt a javából. Vagy félálomban kóválygott a teljesen fölösleges jelzőberendezést kezelő akárki, vagy elborította agyát a pára. Óriási hiba, remélem Montezemolo ezúttal keményebb lesz és alaposan falhoz állítja a bagázst.

Miért van egy olyan érzésem, hogy Ross Brawn és Jean Todt nélkül tényleg egyre erősebben emlékeztetnek arra, hogy valójában olaszok? Hol a hideg, precíz és gyors munka? Hol a kőkemény profizmus? Mi ez a kapkodás? Fene tudja, egy biztos, ezt most megint maguknak hozták össze. Nem csodálkoztam volna, ha Massa kiszáll és a sisakjával veri agyon azt a marhát, aki elbaszta a versenyét.

Raikkönent is öröm volt nézni, amíg ment, Massa pechjére ő is ráfázott, a végén már talán óvatosabbnak kellett volna lennie.

Na és a lényeg.

Ilyen pocsék, szar pályát már rég nem láttam. Milliárdokért felépített abszolút fos minőségű burkolat, szétmálló rázókövek (!) pocsék vonalvezetés, idióta boxutca és szeméthegyek. Egyszer úgy meghallgatnám a versenyzők őszinte beszélgetését, nem csak azt, amit a kamerákba mondanak. Ez a pálya úgy, ahogy van nulla. A nagy durranás, hogy telekúrták reflektorokkal és hurá! Mehetünk versenyezni.

Nagyon kellett már Ecclestone-nak ez a futam. Látszik, hogy ismét a versenyről döntöttek, a versenyzők nélkül, bravó! Ezért, és az ezekhez hasonló „ring”ekért érdemes lesz kihagyni a naptárból Silverstonet vagy Spa-t, Magny Cours-t és Imolát.

Gratulálok Bernie! Nálad jobban senki nem tud ártani ennek a sportnak.

Na de nincs még vége.

Kedves Palik Laci, te bárgyún kérődző sánta viziló!

Szoktad te visszahallgatni néhanapján azt, amit te úgymond „szakkommentálásnak” nevezel?

Tudsz mást is, mint hektónyi közhellyel tarkított bulvárcímszóval etetni több milliónyi embert?

Mondd már meg nekem, te, aki állítólag ültél már versenyautóban, hogy hogy a b*dös k*rva életbe lehet olyan faszságokkal traktálni az embereket, mint a „ráesik a kanyarban” „elnyúlik” stb.?

Nem fogod fel a parányi, zigótákat megszégyenítő agyaddal, hogy aki korábban lassít, az korábban gyorsít is? Vagy csak annyira vagy elegendő és „felkészült”, hogy a félmarha szekundánsodat baszogasd? Ha már kinyitod a szád, akkor ne sz*r jöjjön ki rajta jóember. Autóversenyt kéne „szakkomentálnod”, akkor viselkedj is úgy és ne tájékoztass félre, ne hazudj. Ott a szemed: NÉZZ! Ott a füled: HALLJ! Ha nem tudsz angolul, akkor ne szégyelld bevallani, de ne fordíts faszságokat elcsípett rádióbeszélgetésekből, hagyd Gyulára, úgy látszik, ő jobban odafigyelt a kurzuson.

Amit Massa eseténél műveltél, az a „szakértelem” szégyene. Bujdoss el, térdepelj kukoricára, vagy menj el egy falusi autószerelőhöz, tanulni.

Mondd már meg, te tiportfejű marha, hogy MI A F*SZÉRT GYULLADT VOLNA KI MASSA AUTÓJA???

Tán lángvágós malájokat láttál a boxutcában verseny alatt grasszálni? Vagy gyufával csintalankodó óvodásokat? Mi, hogy NYITOTT AZ ÜZEMANYAGRENDSZER??

És akkor mi van, te dalai láma? Vagy a Ferrrai benzintakjából egy privát búvárpumpa nyomja ki a benzint a BEtöltőnyíláson keresztül? Netán odaszalad valaki és az ötméteres benzincsőbe beledob egy égő gyufaszálat? Massa autóján egy cseppnyi benzin nem volt, ahogy a csövet elszakította, szanaszét locsolt vagy 5-6 litert, valóban. Kb. 10 méterrel távolabb járt már ekkor és hidd el, azért nem rohant oda fejvesztve a fél boxutca, mert senki nem látta a veszélyforrást. Csak te, te félisten, 6000 kilométer távolságból. Vagy netán azt hiszed, hogy a szándékosan meggyújtott égő benzin utoléri az autót és lesz nagy bumm, mint az amerikai filmekben? Ennyire hülye nem lehetsz. Azt már csak tényleg érintőlegesen említem, hogy mi lett volna Massa sorsa, ha külső segítséget vesz igénybe a benzincső eltávolításakor.

A másik aranymondásodat, a „Kutaknál kapható üzemanyagot” már nem is kommentálnám. Te komolyan azt hiszed, hogy V-Powerrel mennek a Forma-1-es autók?

És a „Egy Forma-1-es autó közelében meggyullad minden”? Édes Istenem, vonulj intézetbe.

Elmész te a bús picsába Palik Laci, lövésed sincs az egész Forma-1-ről, összevissza hablatyolsz, képtelen vagy felismerni az egyes pilótákat 5 méter távolságból, a sorrendről már nem is beszélve. Legalább azt a fáradtságot vehetnéd, hogy egyszer felkészülsz egy versenyre, nem csak az orrba-szájba nyomott „adatokkal” és közhelyekkel dobálózol.

Bónuszként fogadd sok szeretettel ezt a dalt. Akár rólad is szólhatna. Prokee majd összegyűjti a többi „okosságodat”, nálam végleg kihúztad a gyufát te „szakkomentátor”. Remélem valami nyilvános rendezvényen összefutunk még és hidd el, kérdezni fogok, te meg vörösödni.

Huhh, kemény. Viszont jogos. Palik Lacit sokan szidják, szidjuk, és mint tudjuk, egymillió légy nem tévedhet :)

Indításként egy, már itt is postolt video:

Hát, ugye. Kell még ? Butaságok és álszakmai közhelyek csokorban. Íme, néhány gyöngyszem az Index Palik-szótár topicjából:

- Az élen álló versenyző a saját tempóját autózhatja
- A pálya teljes szélességét kihasználva autózik
- Kegyetlen tempót diktál
- És úgymond leamortizálta kocsiját
- Az ötödik hely is szépen csillog...
- A legjobb időt repesztette...
- Úgy megy,mint egy raliautós...
- Pokolian gyors...
- Mintha valami füst csapna ki...
- Nemsokára körhátránnyal sújtja és tovahalad
- XY szemmel láthatóan lelassult
- tolja le a pályáról
- pillanatokon belü támadási pozícióba ér
- XY autójában ülünk, hallgassuk csak azt a Honda/BMW/Mercedes motort!
- itt pedig a három győztes autója
- 5-7 mp-en belül kialszanak a piroslámpák és kezdetét veszi a ... körös száguldás
- rajtprocedúra
- magunk között szólva / pestiesen szólva
- kiszélesítette az autóját
- Lehet, hogy elkoptak a kerekek?
- Hát mit művel! Hát mit művel! Hát Jézus Mária! Hogy közlekedik!
- Sato kamikaze módjára viselkedik
- Na itt lement a redőny kérem szépen
- bucira alázza

Nem folytatnám. Lehetne tiltakozni, lehetne aláírást gyűjteni, lehetne akár tüntenti is, Palik Laci idestova ezer éve kommentálja az F1-es nagydíjakat, nagyjából annyi hozzáértéssel, amennyi egy kocarajongótól elvárható. Ha eddig nem akadt senki az RTL Klub műsorigazgatóságán, aki bottal zavarta volna el a kommentátori székből, akkor, drága barátaim, még sokáig ott fog ülni.

Mi pedig, más megoldás nem lévén, szép lassan átszokunk majd mondjuk a német RTL-re.

Végül pedig, hogy valami pozitívval is szolgáljunk ma estére, nektek ajándékozom a hétvége legjobb fotóját:

- prokee -

A Spa-Franchorchamps-i versenypálya ezúttal sem okozott csalódást a Forma–1 rajongóknak. Kitűnő futam és hihetetlen feszültség az utolsó körig.

Elúszott. Valószínűleg ez a szó, vagy netán egypár nyomdafestéket nem tűrő kifejezés hagyhatta el Kimi Räikkönen száját a Belga Nagydíj utolsó körében. Mivel szó szerint ez történt az esőverte forró aszfalton. De ne rohanjunk előre, hiszen a versenyhétvége tele volt meglepetéssekkel.

Elsősorban a szombati időmérő edzésen brillírozó Sebastien Bourdais hívta fel magára a figyelmet kitűnőnek mondható kilencedik rajthelyével. Aztán ott volt a rezignáltnak tűnő, Spa-ban eddig zsinórban háromszor nyerő Kimi Räikkönen negyedik helye, melynek láttán sok Ferrari-rajongó érezhetett csalódást, hiszen több mint fél másodperccel autózott lassabban az élen álló Lewis Hamilton mögött.

Aztán jött a vasárnapi borús rajt, az itt-ott még megcsillanó vízfoltok a 7004 méteres flaszteron és 180 fokot fordult a világ számukra. A rajtot követően Räikkönen jött a negyedik helyről és nagyon keményen odatette magát. Kihasználva csapattársa biztonságra törekvő mélázását és Hamilton hibáját, kompromisszumot nem ismerve állt az élre. Végre úgy és oly módon, hogy még a kétkedők is elhallgattak és figyelték a finn vesszőfutását. Mögötte Lewis Hamilton 3-5 másodperccel lemaradva követte, míg a harmadik helyet Felipe Massa tartotta biztonságosan a kezében. Negyedikként, a Renaultból mindent kihozva Fernando Alonso, majd a meglepetésember Bourdais következtek. A harmadik helyről rajtoló Heikki Kovalainen katasztrofális kezdése után eszeveszett üldözésbe kezdett és testvért nem ismerve gázolt át a mezőnyön, míg végül a hatodik helyen autózó Mark Webberbe beletört a bicskája, mikor türelmetlenül bevágott mellé és autóik összeértek. A sportszerűtlen versenyzés miatt a versenybírák áthajtásos büntetést róttak ki rá, így végül a hivatalos papírforma szerint csupán a tizedik helyen fejezte be a versenyt, valójában azonban a hektikus utolsó körben kicsúszott és a pálya szélén állva élte meg a verseny végét.

De nem csak ő. Úgy tűnik, bármennyire is jók voltak a finnek Belgiumban, a vasárnap nem az ő napjuk volt.

Három körrel a verseny vége előtt ugyanis az addig csupán szemerkélő eső igazi zuhévá változott, vízzel árasztva el a pályát. Azt a pályát, melyen a magabiztos Raikkönen már a zsebében tudhatta a győzelemért járó nagyon fontos tíz pontot. Hirtelen azonban minden megváltozott, a kopott, keményebb keverékű abroncsok rettenetesen csúsztak a vizes aszfalton, Lewis Hamilton pedig, kihasználva a lehetőséget, azonnal támadni kezdte a finnt, pedig ő maga sem volt sokkal jobb helyzetben. Drámai méterek következtek. Räikkönen nem hagyta magát és a célegyenes előtti sikánban nem engedte át pozícióját, Hamilton a bukótérbe került, ahonnan ugyan Räikkönen elé jött vissza, de a szabályok értelmében az így nyert pozíciót át kell engednie, így hagyta, hogy riválisa elmenjen mellette, majd a célegyenes végén, kemény és hirtelen manőverek után ő fordult szűkebben és az első helyen. Mindkét autó keresztül-kasul csúszkált a pályán, többször is az aszfaltozott bukótérbe kergették egymást, majd mikor Nico Rosberg Williams-Toyotája éppen Hamilton elé vágott vissza a füves részről, Raikkönen hihetetlen reflexmozdulatatl kerülte ki mindkettőjüket csak azért, hogy mintegy 50 méterrel később az egyenesben megcsúszva ismét átengedje az első helyet.

Mikor aztán már a Ferrarinál azt hitték, rosszabb dolog nem történhet, az ismét Hamilton közelébe kerülő Räikkönen az utolsó sikán előtti féktávon megpördült és ezúttal nem volt szerencséje: összetörte a Ferrarit.

Öt perc. Mindössze ennyivel kellett volna később jönnie az esőnek ahhoz, hogy világbajnoki reményei ne tűnjenek el végleg. A versenysport azonban nem veszi figyelembe a „mi lenne, ha” frázist. Itt a számok a fontosak. Kimi Räikkönen kiesett és úgy tűnik, számára definitíven elúszott a cím. A sors furcsa fintora csupán, hogy az idei szezon számára legjobb versenyén.

De nem volt még vége, hiszen a duplacsavar csak most jön:

A Belga Nagydíj sportfelügyelői úgy döntöttek, hozzáadnak 25 másodpercet Lewis Hamilton végeredményéhez, mivel szerintük Hamilton a sikán levágásával, majd Raikkönen mögé való besorolásával előnyösebb pozícióhoz jutott az előzéshez, mivel végig szélárnyékban maradt.

Ily módon Hamilton végeredményben lecsúszott a harmadik helyre, mivel az intermediate abroncsokra az utolsó pillanatban váltó Nick Heidfeld 23,844 másodperccel később szelte át a célvonalat. Felipe Massa így, az ölébe hullott győzelemmel két pontra közelítette meg a világbajnoki pontversenyben Hamiltont, öt futammal a szezon vége előtt.

Az pedig nagyon-nagyon kevés.

Jegyzetek a margóra

Mit mondhatnék? Habár már múltkoron elvesztettem lelkesedésem Kimi Räikkönen iránt, azért igen jóleső érzés volt újra formában látni. Na, megkaptam, gondoltam magamban, aztán bumm…

Sajnálom, kezdem azt hinni, hogy tényleg rohadt nagy balszerencse üldözi. (ahogy prokee is állítja)

Gondolom, nincs könnyű helyzetben a Ferrari, hiszen itt lenne az ideje letenni a voksot Massa mellett (akinek a szombati „nyilatkozata” nagyon durcáskisfiús és egyáltalán nem professzionális, mondhatni sunyi, volt, ráadásul egy olyan dolgot teregetett a nyilvánosság elé, ami nyílt titok ugyan, de hiatalosan tiltva van).

Mindezt félretéve azonban kétségtelen, hogy Massa áll SOKKAL jobban, de kötve hiszem, hogy sikerülni fog neki kiütnie a nyeregből Hamiltont. Nagy győzelem lehetett volna Räikkönennek, aki tényleg végre úgy csinálta a dolgát, ahogy kellett volna mindig is. Tetszett.
De a világbajnoki cím? Elúszni látszik.
Sajnos Bourdais-nak sincs már rá esélye.

Még valami: nem vagyok egy kimondott Hamilton-fan, de azért az igazságérzetemet bántja az a büntetés. Valahogy rossz szájízem van tőle, mintha kicsit lementek volna genyába az olaszok. A szabályokat be kell tartani, természetesen, de alkalomadtán az adott szituációt felmérve értelmezni és alkalmazni azokat.

Ferrari reneszánsz ?

Úgy fest, újjászületik a Scuderia Ferrari. Nem az a Ferrari, amely egy karakteres, eladható, profi pilótával sorra nyeri a futamokat, majd az egyéni és csapatvilágbajnoki címeket. Nem, az egyelőre (szerencsére?) várat mág magára.

Az a Ferrari van újjászületőben, aki a fent említett pilótáját úgy próbálja nyeregben tartani (vagy legalábbis a szomszéd tehene mintájára az "ellenséget" viszarántani), hogy a szabályokat a saját szájízük szerint rugalmasan kezelik. Ha szükséges, előállnak egy olyan szabálymagyarázattal, amely kivételek halmazából áll, vagy ha épp úgy ítélik, a meglévő szabályok katonásan merev alkalmazásához ragaszkodnak.

Láttunk már ilyet, sokszor. Szerencsére kihalóban van ez a nemes szokás, a versenyek mostanában a pályán dőlnek el. Jó lenne, ha ez így is maradna, hiszen engem, mint potenciális nézőt leginkább az aszfaltcsík csodái és rémségei érdekelnek, nem pedig az istállók és a sportbírók birkózása.

Talán a Ferrari is látja ezt, és nem veszik elő újra régi szokásukat. Akkor talán még nekem is sikerül megkedvelnem a csapatot...

Azért a Spa-i pálya mindenért kárpótol, az év talán legélvezetesebb pályája - a TV mögül legalábbis biztosan. 

- prokee -

A festői környezetben elterülő Spa-Francorchamps egyike az utolsó klasszikus versenyhelyszíneknek a Forma–1-ben. A gyors kanyarokkal és jelentős szintkülönbséggel tűzdelt erdei pályát szinte kivétel nélkül szeretik a pilóták, hiszen egyrészt igazi kihívás, másrészt nem kis dicsőség az itteni győzelem.
Márpedig ha az itt elért győzelemről van szó, akkor nem szabad elfelejteni a tényt, hogy Kimi Raikkönen az egyedüli a jelenlegi mezőnyben, aki háromszor is diadalmaskodott itt.
Ez a tény, valamint Luca di Montezemolo Ferrari-elnök ígérete, miszerint mindenképpen kitölti a csapattal kötött szerződését, melynek értelmében jövőre is Ferrarival áll rajthoz, remélhetőleg elég erőt ad neki ahhoz, hogy ismét dobogóra állhasson.
„A Belga Nagydíj a szezon egyik fénypontja, ráadásul Spában mindig jó eredményeket érek el. Az előző futamok után erre most minden korábbinál nagyobb szükségem lenne“ – írta honlapján a finn. (Érdemes megnézni a Kimi's Hardcore Bikes szekciót)

Az bizonyos, hogy egy zsinórban negyedszer elért Spa-i győzelem most nagyon jól jönne neki, az esély adott, Räikkönen tud nagyon gyors is lenni, és ha ezúttal a technika kibírja, akkor bizony Massa és Hamilton szintén felkötheti az alsógatyáját.
A sorozatos motorhibák kiváltó okát már megtalálták és orvosolták Maranellóban (állítólag egy anyaghibás hajtókar okozta a problémát), ám ez mit sem változtat azon, hogy a 7004 méteres, hosszú pálya mintegy 72 százalékát padlógázon teszik meg a versenyzők. Ráadásul előrelátónak is kell lenniük, mert a következő futam az igazi „motorgyilkos“ Monzában lesz. 

A McLaren valamennyivel nyugodtabb lehet, hiszen a csapat még sem Hamiltonnál, sem Kovalainennél nem használta ki a „jokert“, a büntetésmentes egyszeri motorcserét, míg Räikkönen már igen, így az ő motorjának a belga és az olasz hétvégét is ki kell bírnia. Felipe Massa a valenciai motorral áll rajthoz.
Ha mindez még nem okozna elég fejtörést a fogadóirodáknak, úgy bőven számításba kell még venni a kritikus gumiválasztás problémáját, a nem kis eséllyel lezúduló ardenneki zivatart és az egyre gyorsabb Toyotákat, valamint a pódium körül szimatoló BMW-t.
Hogy aztán a La Source szűk hajtűje vagy a legendás Eau Rouge démoni tempója megkavarja az egészet.
Remek hétvégének nézünk elébe.

És bár valószínű, hogy Kimi Raikkönen nem tartozik kőkemény olvasótáborunkhoz, de azért insipirációként álljon itt egy pillanat, ami Mika Hakkinent a jók közül a legjobbak közé emelte:

Ismét felemás sikert ért el a Ferrari Valenciában, Hamilton a második, továbbra is vezeti a világbajnokságot

Fölényes győzelmet aratott a brazil Felipe Massa a debütáló valenciai pályán, ahol is esélyt sem hagyva másoknak rajt-cél győzelemmel hagyott maga mögött mindenkit. Ezzel hat pontra közelítette meg Lewis Hamiltont a világbajnoki pontversenyben.

A hétvége izgalmasan indult a forró spanyol aszfalton, hiszen a versenyzők számára ismeretlen pályán a Toro Rosso versenyzője, Sebastian Vettel rendre az első három hely valamelyikén végzett az edzéseken.

Formáját az időmérőn is hozta, ahol nem kis meglepetésre elcsípte a hatodik rajthelyet, ezzel a hétvége meglepetését szolgáltatva. Az első sorból a könnyedén pole pozíciót megszerző Massa és Lewis Hamilton rajtolhatott. A második soron az ismét magára találó lengyel Robert Kubica és Kimi Raikkönen, majd Heikki Kovalainen és Vettel vághatott neki az 57 körös versenynek.

Hamar világossá vált, hogy Massa Ferrariját nem lehet megállítani, mert eszméletlen tempót diktálva azonnal átvette a vezetést és jóformán végig meg is tartotta azt. Lewis Hamilton meg sem próbálta üldözni, inkább a mögötte tolakodó Robert Kubicára figyelt. Gond nélkülinek tűnt maga a rajt és az első kör is, de nem volt az, hiszen a japán torpedó, Kazuki Nakajima ezúttal Fernando Alonsót találta el, és a spanyol Renault-jának hátsó szárnyát letörve véget is vetett hazai versenyének.

Az élen a sorrend hamar beállt és nem is változott, nem volt kedve kockáztatni az egyik versenyzőnek sem a még friss, csúszós burkolaton. Massát nem lehetett utolérni, Hamilton stabilan a második helyen autózott, mögötte Kubica, majd Kovalainen és az ismét harmatgyenge formáját mutató Kimi Raikkönen következtek. A futam elején még a világbajnokság nagy esélyesének kikiáltott finn egyszerűen ismételten képtelen volt kimászni a gödörből és vértelenül autózott honfitársa mögött.

A sorrend annyiban változott a 15. kör környéki boxkiállások utána, hogy Jarno Trulli az egyre gyorsabb Toyotával Vettel elé került, míg az egykiállásos taktikát választó Timo Glock lassan, de biztosan a 13. rajtpozícióból a pontszerző helyek közelébe ért. Már-már elbóbiskoltak volna a nézők, mikor a Ferrari szerelői gondoskodtak egy kis adrenalinról, hiszen a második kiállását abszolváló Massát az éppen akkor a boxutcából kihajtó Adrian Sutil mellé engedték ki. A brazil éppen csak elkerülte az ütközést és a versenyből való kiesést, de a veszélyes manőver miatt minden bizonnyal pénzbírsággal sújtják majd a csapatot.

Közben szépen-lassan magára talált Kimi Raikkönen is, aki végre világbajnokhoz méltó tempót kezdett diktálni, utol is érte Kovalainent, szorosan mögötte hajtott és kerékcserére is egyszerre álltak ki. Úgy tűnt, itt megelőzheti a McLaren újoncát, azonban tőle teljesen szokatlan módon szinte pánikszerűen lőtt ki szerelői mellől, sajnos még azelőtt, hogy a tankolóberendezést kihúzták volna autójából, így durván magával rántotta szerelőjét is, akit pár pillanattal később már hordágyon toltak az egészségügyi központ felé.

Szerencsére komolyabb baja nem történt, Raikkönen versenye azonban elúszott, hiszen behozhatatlan hátrányra tett szert Kovalainennel szemben, ráadásul a következő körben a Ferrari motorja egyszerűen sűrű fehér füstöt okádva megadta magát, ugyanúgy, mint Massáé a Hungaroringen.

Valószínűleg ekkor törte szét plazmatévéjét a Ferrari főnöke, Luca di Montezemolo, aki nyomatékosan felhívta a csapat figyelmét, hogy nem tűri a további hibákat. Nos, ennek ellenére nem működött olajozottan a gépezet. Massát azonban megállítani nem lehetett, így megszerezte a megérdemelt futamgyőzelmet, Lewis Hamilton a második helyen ért célba, míg a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Robert Kubica a harmadik lett. A hétvége legjobb eredményét azonban kétségkívül Sebastian Vettel hozta, hiszen megcsillantva tehetségét a kitűnő 6. helyen végzett.

Hogy mit hoz a jövő heti Belga Nagydíj és a legendás Spa-Francorchamps, azt még találgatni is nehéz. Vajon összeszedi-e magát Raikkönen, vagy hagyja, hogy világbajnoki reményei kútba hulljanak, vagy ismét csak másodhegedül majd a Massa-Hamilton-Kubica trió mellett? Lehet fogadni.

Jegyzetek a margóra

Végignéztem ez a futamot is, mint mindegyiket 1986 óta. Aztán kimentem a teraszra rágyújtani, nagyon-nagyon rossz szájízzel. Végleg lemondtam Kimi Raikkönenről. Pedig kedveltem őt, hiszen, mint régebben említettem már, ő volt tán az egyetlen az „újkori” generáción belül, akiben észre lehetett venni nyomokban a régmúlt, valódi, karakteres nagy versenyzőit. Gyors volt és önfejű, nem sokat teketóriázott ha kenyértörésre került sor.

Amikor aztán átült a Ferrrariba már tudtam, hogy nem lesz neki jó. Kirobbanó formája és lendülete meghozta neki a világbajnoki címet ugyan, de szerintem rohadtul nem kompatibilis az olaszokkal. Nézzék csak meg, mivé lett? Abszolút beszürkült, a győzelmet már szombaton elvesztő, fásult versenyző. Ó, igen, mindent meg lehet magyarázni, de engem már a szövegelés nem érdekel. Massa alatt ugyanaz az autó, ugyanaz a lehetőség, ő meg tudja találni a helyes beállításokat, be tudja hozni első helyen a Ferrarit, akkor Raikkönen miért nem?

Megtippelem: tudja már ő nagyon jól, hogy nem lesz már hosszú a Ferraris pályafutása. Mindegy, mit mond a szerződés, mit nyilatkozik a csapat, szerintem Raikkönen valamelyik másik élcsapatban folytatja.

Pedig megvan benne a potenciál, megvan a sebessége, hiszen rendre a 30-40-ik kör környékén magára talál és a nagy lébecolás után durva tempót tud nyomni, de addig? Kérdem én, mit csinál? Hová tűnik a pályán?

 

Csalódtam benned Kimi Raikkönen, ennél tökösebb gyereknek gondoltalak.

Massa. Felipe Massa zseniálisan gyors, latin véréhez képest meglepően rezisztens a sorozatos kudarcokkal szemben, fel tud állni és eredményt felmutatni, ami nem kicsit meglepő. Van azonban egy nagy baja. Felipe Massa nem karakter, nem Arc.

Összedolgozza, összehozza az eredményt, mert van hozzá tehetsége, adottsága és ugye egy Ferrari a segge alatt, de akkor is...Massa számomra mindig is csak a kicsi, pösze brazil gyerek marad. Írom még egyszer: ez semmit nem von le érdemeiből, mert nagyon ügyes és gyors versenyző.

Akkor hát, mi legyen? Mi legyen, ha az ember tényleg szívvel-lélekkel drukkolni akar valakinek, versenyzőnek-csapatnak, mindegy?! Mint annak idején, mikor Mansell – Senna -Prost drukkerekre szakadt a világ? Vagy amikor az esélytelenek kivívták szimpátiánkat, mint pl. a zseniális esőmenő Jos Verstappen? Vagy az Arrowsban csodatevő Damon Hill?
- Hogy mi legyen? Majd én megmondom, mi legyen. – mondaná Marsellus Wallace, de nem mondja. Itt nem lehet okos senki. Szívvel választani lehetetlen.

Hamiltont elvből nem kedvelem, pökhendi tenyészgyerekért nem rajongunk.
Raikkönent újra nehéz lenne, ahhoz csodálatosan magára kéne találnia, visszahoznia régi, McLarenes formáját.

Massával a fentieket leszámítva nem lenne baj,de rajongani érte nem lehet.
Vettel szimpatikus ugyan és merész is, de a német versenyzőkkel én már szkeptikus vagyok. Ha lendülete és akarata kitart, akkor óriási sztár lehet belőle.
Marad hát a szerény de szimpatikus gúnár, Robert Kubica, akit nem úgy toltak be az F1-be, aki felett nem tartott óvóernyőt Mosley és a leendő főnöke, akinek nem egyengették útját.

Kívánom, hogy jöjjön jövőre össze neki és bízok a BMW-ben, hogy egy kegyetlen ütőképes gépet tud építeni és végre lesz valaki, aki jól odabasz a sok „nagymenőnek”.
Privát vélemény, meg se hallgassák.

Ahogy az is, hogy milyen szépen urbanizálódik az F1. Milyen szépen valóra válik a régierégi Wipeout PC játék világa, mikor is hangtalanul suhannak majd az energiacellákkal hajtott akármik a betonfalak és felhőkarcolók között éjszaka a megvilágított hiperdrómokon.
A klasszikus értelemben vett Forma-1, maga az ember-ember elleni pályaverseny, az össze-összeérő kerekek, a keresztbecsúszva kifékező manőverek, Gilles Villeneuve, Ayrton Senna, Nigel Mansell és Alain Prost mozdulatainak emléke elhalványul, a haláltusa elkezdődött.

Bárki bármit is mond.
Elég kicsit visszanézni.

Nem várt drámai pillanatok fűszerezték az idei Forma–1-es Magyar Nagydíjat
Esélyesek a mélyben, újoncok a csúcson

Tikkasztó hőségben vágott neki a 70 körnek a Forma–1 mezőnye a Hungaroring forró aszfaltján. Az élmezőny magabiztosan, pedig ha tudták volna, mi vár rájuk...

Nem tűnt különösképpen izgalmasnak a futam első pár köre, talán csak Felipe Massa merész és bravúros rajtja rázta fel a hőségtől kissé bágyadt szurkolókat. A brazil versenyző – a szombati időmérőn elért harmadik helyéhez képest – meglepő tempót diktált és nem hagyott kétséget afelől, hogy a vibráló flaszter és a sok kanyar most az egyszer neki kedvez. A második helyen autózó Lewis Hamilton igyekezett ugyan, de Massa szép lassan növelte előnyét. A harmadik helyen a másik McLaren-Mercedesszel Heikki Kovalainen autózott, ekkor még biztos messze állt tőle a futamgyőzelem gondolata. A versenyhétvégén szinte bombaként robbanó Timo Glock a kitűnő negyedik helyen versenyzett és ezúttal bizony nem ő volt az, aki feltartotta a mögötte jövő Kubicát, Alonsót és Raikkönent, hiszen Toyotája elképesztően gyors volt, a fiatal német GP2-bajnok pedig szinte hibátlanul vezetett. Immáron másodszor „bukott meg” Raikkönen a szombati időmérőn, így csak a hatodik helyről rajtolhatott, de a pálya poros oldalára szorulva a rajtnál megelőzte őt Fernando Alonso és a finn hosszú-hosszú körökre beragadt mögötte. A boxkiállások első hulláma sem zavarta meg nagyon az élboly sorrendjét, de a nagy hőségben be-belobbanó benzin bizony meleg pillanatokat okozott szinte minden csapatnak, és nem kis bosszúságot a versenyzőknek, mert időt vesztettek a boxutcában. A népes lengyel rajongótábort maga mögött tudó Robert Kubica sem mutatott kimagasló teljesítményt, ráadásul sok időt töltött a boxban, így a verseny bizonyos pillanataiban csupán a tizedik hely környékén tűnt fel pillanatokra. Csapattársa, Nick Heidfeld szintén a taktika áldozata lett, hiszen az időmérőn való feltartását követően a gyenge rajtpozíciót egykiállásos taktikával akarták kompenzálni, de ez azt is jelentette, hogy a verseny végéig képtelen volt jó tempót autózni, pontot nem szerzett.

A futam felén átlendülve még semmi jel nem utalt az elkövetkező drámai percekre. Massa stabilan az élen állt, mögötte – apránként csökkentve hátrányát – Hamilton autózott, Kovalainen a biztos harmadik, majd Glock, Alonso és a mögé beragadt Raikkönen (akinek nem sikerült az első kerékcseréknél megelőznie a spanyolt) versenyzett.

Aztán a 40. kör elején Lewis Hamilton bal első abroncsa megadta magát, és a világbajnokság éllovasának szinte egy egész kört megtéve kellett „bicegve” megtennie, míg szerelői aztán kezelésbe vették „lesántult” autóját. Ekkor a verseny végéig elgendő üzemanyagot kapott, hiszen egyedüli esélye a még elfogadható helyezésre akkor volt, ha már nem áll ki többet a boxba. A tizedik helyre jött vissza, és köridejein látszott, hogy nagy szüksége van a bajnoki pontokra, mert fő riválisai, Massa és Raikkönen, akár meg is előzhetik. Valószínűleg a Ferrarinál is így gondolkodhattak, hiszen a második tankolással nagyon rövid idő alatt végeztek és ez, valamint Raikkönen eszméletlen gyors kivezető köre, együttesen az 52. körben végre-valahára Alonso elé juttatták az aktuális világbajnokot.

Onnantól kezdve aztán Raikkönené volt a Hungaroring. Sorra futotta a leggyorsabb köröket, a pálya minden centiméterét kihasználva faragta rohamléptekkel hátrányát Timo Glockkal szemben. Magától adódik a kérdés, hogy ezt addig miért nem csinálta? Nem tudni, az azonban szinte biztosra volt vehető, hogy a verseny vége előtt négy-öt körrel megérkezik a Toyota mögé és nem fog packázni. Két Ferrari a dobogón alapos fricska lett volna a McLaren számára

És ekkor, három körrel a futam vége előtt Felipe Massa motorja a célegyenesben megadta magát. Az egyik pillanatban az abszolút fölényes győzelem mámorító íze, a következőben a kicsapó füst és lángnyelv, majd a haldokló motor utolsó köhintései és a kudarc. Felipe Massa élete egyik legpechesebb napját köszönheti a Hungaroringnek. Vitathatatlanul a legmeggyőzőbb és egyértelműen a leggyorsabb volt, a technikai sportok ördöge azonban nem adta meg neki az érzést, hogy vezeti a világbajnoki pontversenyt.

Így Heikki Kovalainen ölébe hullott a győzelmi trófea és életében először állhatott fel a dobogó legtetejére, mellette a fáradt, de boldog Timo Glock bizonyította a Toyota egyre jobb formáját, míg a harmadik helyen a Massa kiesésekor inkább óvatosan visszalassuló Kimi Raikkönen végzett.

Massa balszerencséjének köszönhetően a végül ötödik helyen befutó Lewis Hamilton 62 pontjával továbbra is vezeti a világbajnoki pontversenyt, mögé azonban felzárkózott Raikkönen 57-tel, Massa lecsúszott a harmadik helyre 54-gyel és végül Robert Kubica 49 pontjával, egyre inkább lemaradva követi őket a negyedik helyen.

Hogy mit hozhat ezek után augusztus 24-e és a vadonatúj városi pálya a spanyolországi Valenciában? Izgalmat, mi mást...
 

Gondolatok a margó mögött

Azért, és lehet, most én vagyok a hülye, valahol nem értem ezt a Raikkönen-gyereket. A jelenlegi élmezőnyből leginkább őt kedvelem (rajongani már legalább 10 éve nem rajongok senkiért), de néha csak csóvalom a fejem fölötte. Mint most.

Érti ezt valaki? Ötven körön keresztül lényegében autózott, aztán a végére szívja fel magát. Miért nem tud így menni az elejétől fogva? Vagy annyira halvérű, hogy ennyi ideig tart, míg úgy felhúzza magát, hogy mutasson valamit? Franc tudja, mindenesetre azon a pár körön jó volt látni, hogy nem satnyult még el teljesen.

Massa egy igazi pechvogel, az már biztos, sajnáltam a kis sejpítős brazilt, megérdemelte volna. Glock nyomta neki, kérdés, hogy most csak jól kijött a lépés, vagy végre-valahára az autóba nyomott dollármilliók meghozzák gyümölcsüket? Inkább tán a második verzió felé hajlok, Trulli is elég szépen nyomja (igaz, most nem jött be neki).

Na és Valencia, az Európa Nagydíj. Nem semmi aszfalt lehet, ahol (a www.Formula1.com szerint) az átlagsebesség 200 km/óra és 25 kanyar van rajta, valamint 14 méter széles.
Remélem, nem éppen a lagymatag libafos időszakához érkeztünk a szezonnak és keményen odavágnak egymásnak.

És hogy 2016-ig lesz Magyar Nagydíj? Ennek örüljünk, és reménykedjünk, hogy mindig lesz izgalom a versenyidény egyik legunalmasabb pályáján. Akkor jó.

Brit himnusz és két brazil lobogó a Német-Nagydíjon

Már-már Schumacheri fölénnyel verte szilánkosra az egész mezőnyt és egyben átvette a világbajnokság vezetését a McLaren-Mercedes ifjú tehetsége

Lehet szeretni és utálni, lehet bírálni és dicsérni, de az biztos, hogy amit Lewis Hamilton a hétvégén véghezvitt a gumi- és fékgyilkos Hockenheimringen, azért csakis a legmagasabb elismerést érdemli. Egész hétvégén kimagasló fölénnyel dominált az egész mezőny fölött és tökéletes versenyt futott vasárnap. Ellenfelei kereshetik a kifogásokat és a magyarázatokat miért is iskolázta le őket, de mégha minden összejött volna másnak, Hamiltontól a győzelmet akkor sem tudták volna elvenni. Pedig a biztonsági autó bejövetelekor még előnyét is elveszítette. A világbajnokság többi éllovasa gyengén teljesített. A harmadik helyen befutó Felipe Massa fékproblémákra panaszkodott, de mintha puding folyt volna az ereiben még a vasárnapi futamon is, erejéből mindössze egy kis kakaskodásra futotta, mikor Hamilton elment mellette, de hamar elhagyta a kedv a brazilt. Kimi Raikkönen is csak árnyéka volt önmagának és mire észbe kapott és elkezdett jó tempót diktálni, addigra már behozhatatlan hátrányra tett szert, így csupán a hatodik helyen ért célba.

Tény azonban, hogy a finn versenyző sokat veszített a 36.-ik körben, mikor Timo Glock elős látásra nagyon csúnya balesete után a boxutcában várakoznia kellett csapattársa mögött. Az érem másik oldalán viszont a szombaton elrontott kvalifikáció és csupán a hatodik rajthely díszeleg. Egyszerűen nem a Ferrari hétvégéje volt.
Annál inkább Nelson Piquet-é! A háromszoros világbajnok fia élete Forma-1-es eredményét könyvelheti el, hiszen azzal a Renault-tal, amelyikkel a kétszeres világbajnok Fernando Alonso csak kínlódott ő a második helyen ért célba, igaz, a szerecse ezúttal mellé pártolt, hiszen közvetlenül Glock balesete előtt volt a boxutcában első és egyben utolsó kerékcseréjén és tankoláson. Így biztos nyolc pontot hozott csapatának, épp jókor, ugyanis erősödni kezdtek a negatív pletykák irányában gyenge teljesítménye okán. Reméljük, hogy ez a dobogós helyezés felkorbácsolja jobbik énjét és a szezon hátralévő részében méltó lesz a Piquet névre.

Érdekes módon ezúttal felemás eredményt produkált a BMW csapat is, hiszen botladoztak szombaton, de vasárnapra úgy-ahogy összeszedték magukat és Heidfeld 4.-ik, valamint Kubica 7.-ik helyével ismét fontos potokat gyűjtöttek a konstruktőrök világbajnokságában. Heikki Kovalainen ötödik lett, ő azok közé tartozott, akik nem jártak jól a biztonsági autós fázissal csakúgy, mint Jarno Trulli sem, akit ily módon éppen csapattársa fosztott meg a hőn óhajtott pontszerző helytől.

Lewis Hamilton jó formában van ismét, feladva ezzel a leckét úgy a tavalyi világbajnoknak, mind a potenciális jelölteknek. Jelenleg 58 pontjával vezeti a világbajnokságot 4 ponttal Felipe Massa előtt, akit Kimi Raikkönen követ 51-el, Robert Kubica 48 pontjával a negyedik.
És augusztus harmadikán következik a Hungaroring, a McLaren egyik legerősebb pályája…

Nehéz megjósolni, mi következik. Ha Raikkönen nem dob valami nagyot, könnyen meglehet, hogy a szezon végére neki kell majd segítenie Massát Hamilton ellenében, a McLarennél nem kérdés a pilótasorrend. Aztán szép lassan mindebbe belejátszik a szezon végi helyezkedés és találgatás. KI? Hova? Ki helyett? Fene tudja, lehet a Ferrarinál már tudnak valamit. És Hamilton-drukker ugyan sosem leszek, azért ügyes az a gyerek, az hétszentség.

Remélem a hyperlassú Hungaroring megadja majd az esélyt a kisebb csapatoknak is, én (és bizton állíthatom, hogy prokee is) velük vagyok, ő Sutil-fan, én inkább Webbernek szorítok.

Végülis mindegy, jól esik látni, amikor a „kicsik” belepiszkítanak a „nagyok” levesébe.

Így is van. Földöntúli örömforrás az esélyteleneknek drukkolni - ugyanis kizárólag pozitív csalódások érhetnek. Az én házioltáromon Jos Verstappen, minden idők legjob esőmenője áll a fő helyen. Jobbról Toranosuke Takagi, akiről a videómegosztók szinte kizárólag balesetes videókat tárolnak. Az ő egyetlen "mérhető" eredménye az, hogy miután 1998-ban minden egyes versenyen kiesett, a következő évadnyitón utolsó előtti befutóként Michael Schumacher előtt végzett. Aztán az összes többi versenyen ismét kiesett. Balról pedig, kövezzetek meg, egy apró törmeléket őrzök az első magyar F1-es pontból, amelyet a mi "kicsi, sárga, savanyú, de a miénk" Zsoltunk helyezett el a spájzban. Az a Zsolt, aki (szerencsétlen) még az ABC-sorrendben is az utolsó a valaha futott pilóták között :)

No és persze, ott van a történelem legnagyobb veszteseként az 1996-os világbajnok Damon Hill. Az a pilóta, aki a következő évben az igazi tizedvonalas Arrows Yamahába ült be, hogy aztán "Hovatűnjön" a Hungaroringen, azaz hajszál híján rajt-cél győzelmet aratva porba alázza a teljes mezőnyt.

- prokee -

És nem utolsósorban: jó volt látni ismét egy Piquet a dobogón!

Bízok a Piquet névben. Akinek a génjeiben van a versenyzés, annak előbb-utóbb felszínre kell törnie, vagy elveszik örökre. Az „Öreg” egy olyan korban és egy olyan mezőnyben lett háromszoros világbajnok, amikor még oda kellett tennie magát minden valódi férfinak és a VB-címek még a pályán dőltek el.

Maximális káosz és felordulás jellemezte a Brit Nagydíjat

A szezon legizgalmasabb és eseménydúsabb versenyét láthattuk a vízben álló Silverstone-ból.

Mintha a világ összes esőfelhője gyűlt volna össze, hogy méltó záporral vegyen búcsút a Silverstone-i pályától, hiszen talán az utolsó Forma-1-es futamot rendezték a patinás helyszínen.

Ennek következtében szinte nem volt olyan köre a versenynek, amelyikben ne történt volna valami. Már a szombati időmérő meglepetést hozott, hiszen az első sorból a Kovalainen-Webber páros rajtolhatott, míg a legnagyobb esélyesként emlegetett, hazai pályán induló Lewis Hamilton mindössze a negyedik helyet szerezte meg magának Kimi Raikkönen mellett. Aztán kialudtak a piros lámpák és kezdetét vette az őrület. A kiadós esőben azonynomban borult minden forma és forgatókönyv, hiszen Hamilton zseniálisan rajtolva azonnal csapattársa mögött találta magát, míg Raikkönen harmadik maradt. Már az első kanyarban szó szerint elúszott Mark Webber versenye, hiszen megpördült és később hiába igyekezett mesteri előzésekkel egyre feljebb, a hol lezúduló, majd pillanatokra megszűnő záporesőben bizony hibázott és mindössze a tizedik helyen ért célba.

De nemcsak neki okozott komoly problémákat az időjárás. A Ferrari csapat már szombaton felemás formát mutatott, hiszen míg Felipe Massa csak a kilencedik helyre kvalifikálta magát, addig Raikkönen a harmadik lett és a futam elején is tartani tudta a pár körön belül élre álló Hamilton tempóját és keményen támadta Kovalainent. Onnantól kezdve azonban taktikai hibát-hibára halmozva szinte tudatosan tették tönkre Raikkönen versenyét, akinek egyszerűen nem cserélték le idejében az intermediate-esőgumikat, így a felhőszakadás közepette szinte körről-körre vesztette pozícióját. Massával sok gondjuk nem volt, hiszen a brazil versenyző mélyrepülésének talán csak a brit vakondok tudtak örülni. Nagyon nem találta formáját, a pályán szinte többet ment keresztben, mint hosszában, így rendre az utolsó helyek valamelyikéről kellett állandóan visszaküzdenie magát. Látszott, hogy krízishelyzetben nagyon hiányzik a határozott vezető az olaszok háza táján, Jean Todt és Ross Brawn hiánya szembeötlő volt. Kész csoda, és szintet emberfeletti teljesítményt sejtet maga a tény, hogy Raikkönen a 11.-ik helyről –minden megpördülés és pályaelhagyás ellenére - fel tudott jönni a negyedikre, egyedüli éllovasként szerezve ezzel pontokat Lewis Hamilton ellenében.

Bezzeg ott volt Ross Brawn a Honda istállónál, és géniuszát mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy Rubens Barrichello 2005 után ismét dobogóra állhatott. Brawn tökéletesen időzítette be kerékcseréjét és az extrém esőgumikon a brazil szárnyra kapott, sorra tűzte öve mellé a nagymenők skalpját, míg a futam végén a harmadik helyen találta magát Hamilton és Heidfeld mögött. Ők hárman voltak azok, akik minimális mértékben vagy szinte egyéltalán nem hibáztak. Robert Kubica kicsúszott, Massa hátul kullogott, csetlett-botlott az egész mezőny, ők hárman nem. Hamilton a mostoha körülmények ellenére eszméletlen tempót diktált, egy pillanatra sem engedve ki kezéből a hazai futamgyőzelmet. Az elmúlt versenyeken bemutatott ingadozó teljesítménye nyom élkül felszívódott helyette megvillant tehetsége és abszolút megérdemelten nyert.

Nick Heidfeld a maga szokásos sompolygó de elszánt módján, nem egyszer két versenyzőt előzvén egyszerre gyilkos tempóval, ért fel a második helyre, megközelítve ezzel a világbajnoki címért folyó küzdelem éllovasait, míg harmadikként a boldogságban úszó Barrichello-t intették le a szezon egyik legizgalmasabb versenyén.

Második helyével a német pilóta komoly önbizalommal vághat neki július 20.-án hazai közönség előtt a szélvészgyors Hockenheimnek, de kiélezett küzdelem várható a Hamilton-Raikkönen-Massa trió házatáján is, hiszen mindhárman 48 ponttal állnak a világbajnoki táblázat élén. Komoly harc körvonalai bontakoznak ki a horizonton, ahogy a 2008-as Forma-1-es szezon átbillen félidején. Folytatása következik július 18-20-án Németországban.

Kell. Bele. Eső.

És mindig örülök, ha a gyengébb, a kisebb odaér. Őszinte az öröm az arcán, hiszen végre…

És hiába a látszólagos gyengeség, a csetlés-botlás, azért csak 20 mesteri sofőr versenyzik a Forma-1-ben, legyen az a legkisebb vagy legnagyobb csapatban.

Silverstone elvesztette a Brit Nagydíjat

SilentSound kolléga, az autozz.blog.hu -tól küldte el ezt a leleplező értékű betétlapot.
Kattra nagyobb lesz.

Akinek a fentiek nem teljesen világosak, vagy túl szárazak, az vegye igénybe korunk univerzális szemléltető eszközét, a számítógépet !

Számtalan olyan autós játékot találhatunk, amelyben a játékos által megtett legjobb kör egy "Ghost Car", azaz szellemautó szemlélteti. Egyfajta segédlet ez ahhoz, hogy már a kör közben lássuk, hol is tartunk az addigi legjobb időnkhöz képest.

A fent leírtak a Ghost Car-ral könnyen ellenőrizhetőek. A dolgunk csak annyi, hogy egy leheletnyivel később induljunk el, és igyekezzünk minél jobb időt futni. Ekkor fel fog tűnni, hogy az elméletileg közel azonos teljesítményt nyújtó Ghost Car meglepő módon egyenesben elnyúlik, majd féktávon beesünk mögé...

Kedves Palik úr, van itthon egy sorozat általános iskolai fizikakönyvem, szívesen elpostázom, ha gondolja :)

UPDATE:

Ezt nem hagyhatom ki, kösz, miluman:

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat