Autófila

Fogant meg a gondolat a fejembe, amikor belefogtam ebbe a témába. Vannak szegletei a világnak, ahol ezt nem kell kiérdemelni, nekik ez jár! Ugye milyen irigykedve hangoznak ezek a mondatok? Igen, gyerek fejjel megtudtam volna őrülni egy ilyen csodamasináért. Abba az időben, már egy taposós Moszkvics birtoklása is - mint státuszszimbólum - alattvalóvá tett volna minden lakótelepi vagányt. Ma teljesen más szemszögből figyelve a dolgot, már csak a technikát és a pénzt látom ezekbe a "játékokban". Magyarul, ezekkel a márkákkal kevés unoka fogja a kanyart szűken venni a mosókonyha és az előszoba közötti sikánban. Miért is?

Porsche 550 Spyder "little"

Versenylátogatások közben az ember - legalábbis én - mindig a centrumot keresi, vagyis a depót. Az egyik leglátványosabb része a programnak, találkozhatunk hőseinkkel, közelről láthatjuk a technikát és a szervizt. Még egy izgalmas látványossága van a boxoknak, a kamionok, teherautók, melyek szállítják a gépeket meg a műhelyt - manapság a szobát is -, és nem utolsó sorban hatalmas méretük miatt kiváló reklámhordozók. Mint a korabeli versenyautóknak, ezeknek a járműveknek is vannak klasszikusai.

Nehéz feladat elé állított a tisztelt szerkesztőség, amikor szóba került, hogy megírjuk a top10-et, az álomautókat, mindent, ami kéne. Korábban már csináltam ilyet, készült egy lista 100 autóval, ami azóta kicsit megváltozott. Ízlésem azóta sem lett sokkal kifinomultabb, továbbra sem érdekelnek különösebben a legújabb autók, az igazi virsligumis veteránokhoz még mindig kistáska vagyok.

Nézzük, hogy mi az, ami azért bekerülne az álomgarázsba:

Iszonyatosan nehéz tíz kedvencet összeszedni. Nem azért, mert nincs ennyi, azért inkább, mert sokkal több van. Azt számolgattam, hogy autógyártó országonként is össze tudnék szedni jóval több mint tíz kívánatos dögöt, sőt, talán még autógyárakként is. Igen, talán a 100 legkedvesebb autó egyszerűbb lenne, de azt sem tudnám például sorrendbe rakni. Legyen akkor most az én tízes listám ennek a nagyobb, százas listának a jelen lelki és elmeállapotom szerinti kivonata.

Nem mindennapi élményben volt része olvasónknak, egy Ferrarit vezethetett. Íme, olvassátok Fazekas Márton élményeit!

Sanyi és -prokee- után én lettem a harmadik szerencsés kiválasztott, aki elétek tárhatja vágyainak tárgyait. Fogadjátok hát szeretettel az én álomautóimat!

Mint azt már olvashattátok, nagy rajongója vagyok a svéd autóknak, illetve családi behatásra a Lada Samaráknak is. Természetesen nem csak ez a két kedvenc típusom van, hiszen az autózás történelme során rengeteg kiváló járgány készült, de azért akadtak csúfos bukások is. Ezekből szemezgettem listám összeállításakor.

Már megint a Minutia, a hülye és/vagy aranyos miniautók gyűjtőhelye. Ma reggeli villámpostjukban a Ferves Ranger a főszereplő.

Ferves: FERrari VEicoli Speciali, azaz Ferrari Speciális Járművek)

Mit tehet az autóbuzi, ha már elege van a december 6-án sokadszorra leadott béna családi filmekből? Autós programot kell keresni, nincs mese.  A Mikulás Rally épp kapóra jött, a pocsék idő ellenére igazi hardcore idiótaként azon kaptam magam, hogy a sárban taposok, és az egykori lőtér közepén az autómat keresem a vaksötétben. Hamar elrepült az a 9 óra, na. Ez azonban csak az előzménye volt most következő autónak.

Az 50'-60' évek sportautói voltak a legszebb gépek a történelemben, ez volt a formatervezés azon időszaka hogy márkánként – nem folytak össze a formák és a nevek – lehetett megkülönböztetni ezeket a csodákat. Igaz volt ez az utcai masinákra, de a versenyautók nagy többségét még mindig csak a rajtszámok alapján – kivétel a Mercedes Benz W196 – lehetett megkülönböztetni. Ekkor jelent meg furmányos formájával a Lancia D50, mint egy "málhás harcsa", úgy nézett ki a két hatalmas üzemanyagtartályával.

A Lancia kezdte, viszont a Ferrari fejezte be azt a fejlesztést, ami 1956-ra forrt ki annyira hogy Juan Manuel Fangio-t világbajnoki címhez segítse. Alberto Ascari is vezette ezt a gépet még a kezdeti időszakban - nem kis eredményekkel - de a Lancia pénzügyi helyzete és 1955 -ös tragikus halála meghiúsította azon reményeit hogy bajnok legyen ezzel az olasz márkával. Pedig Vittorio Jano forradalmi dolgokat talált ki erre a versenyautóra, pl: teherviselő elem volt a motor, ami egyben az alváz része is volt, az alacsony súlypont és a kedvezőbb súlyelosztás érdekében oldaltankokat kapott, melyek az aerodinamikai tulajdonságokat is nagyban javították. Ezt a gépet egy 2500 ccm-es V8-as 260-285 lóerős motor hajtotta és egy 5 sebességes váltón keresztül jutott el a hajtás a hátsó kerekekre. A 620 kg súlynak és az előbb említett teljesítményének köszönhetően igen figyelemre méltó gyorsulása lehetett a D50-nek. 

Rövid bemutatásként ennyit szerettem volna írni erről a csodáról de nem ez volt ami a posztot ihlette. Találtam egy rövid videót, természtesen Fangio & Ferrari D50 főszereplésével melyben olyan csodálatosan mosnak össze három idősávot, hogy öröm nézni. Az 1956-os autóval száguld a bajnok 60-70-es évek Monacojában, mindez korunk filmes technikájával kivitelezve, zseniális.
 

Nemrég jelent meg cikk, egy kiváló újságiró tollából aki a Goodwood Revival nevü rendezvényt méltatta – számomra abszolút érthető – heves vehemenciával, Ő tett róla emlitést hogy az ott résztvevő – millió eurós – álomautók a pályán nagyon keményen végzik a dolgukat. Olyan respektje van az ottani győzelemnek hogy a versenyzők nem mérlegelik a nagy küzdelemben  a hatalmas – legfőképp az anyagi – kockázatot. Ebből az autóból 6-7 darab készült és kettő maradt fent nekünk rajongóknak. Az értéke már szinte felfoghatatlan, ennek ellenére nézzék csak...

Itt nem csak anyagi kockázat volt!

Képrejtvény egy munkáspárti Ferrari-drukker autójáról.

Oly régen volt programajánlónk, de mivel itt a szezon, ismét felvállaljuk a kedvcsináló szerepét.

2009. július 11-én Nagy Olasz Autó Találkozó és Happy Rally lesz a Tököli Reptéren.

A zenéről DJ Pedro, a hangulatról Kőváry Barna gondoskodik.

Kombi, wagon, estate, Vario, Break, Avant stb., bárhogy hívjuk őket, akkor is csak puttonyos, megnövelt csomagterű autóra gondolunk. Biztos vagyok benne hogy nem ezek az autók jutnak az eszünkbe.

Hétköznapi autók típusai több fajta kivitelben készülnek, ezt többnyire a piac igényei vagy a márkák közti konkurenciaharc generálja. Szakmabeliként természetesnek veszem, hogy a hozzánk betérő vásárló ha olyan alkatrészt keres amelyik függ az autó formájától, akkor megkérdezem hogy 3 vagy 5 ajtós, esetleg kombi, netán sedan. Sokszor probléma ezt kideríteni a tulajnak de még a szerelőnek is (ugye Prokee, ismerős!). Például igaz ez a Suzuki kipufogóra, ahol jelentős különbségek mutatkoznak az alkatrész kialakításában és méreteiben. Viszont vannak olyan masinák ahol nincs kérdés, gondolok itt pl: Ford Ka, Renault Twingo, hmm Ferrari stb.
Hoppá, hát igen Ferrarihoz nem kell sűrűn alkatrészt keresni (ennek több oka is van), de most már tudom hogy meg kéne kérdeznem hogy milyen is a 456 GT fara?

Mérgezett veteránosként olvasom és gyűjtöm az ebben a témakörben fellelhető írott sajtót, ami sajnos nálunk viszonylag gyér mert két magazinban teljesedik ki a kínálat. Az egyik nemrég megjelenő számban örömmel tapasztaltam hogy rejtvény került az újságba, ezzel a témával foglalkozó újságokra nem volt jellemző ez a fajta olvasó agytorna.

Délutáni unaloműzés címén jútyúb videókkal ütöttem el az időt. Szokás szerint már megint Ferrari hangokat hallgattam (sűrűn teszem). A napi betevők után rátértem a jó öreg 308-asok keresgélésére. Sajnos nem bővelkedik vele a Tube. Ezek után ha már ennyit kínoztam magam átugrottam a HaHu-ra, olcsó Ferkákra vadászni. Az undorító és szánalmas replikákkal teli első oldal után megláttam a másodikon egy 360-ast 15 misiért. Na, mondom, ennyiért milyen szakadékot adhatnak? És kattintottam...

Jónéhány éve, hogy megkaptam ezt a törölközőt. Sosem volt vele semmi problémám. Puha, a nedvességet magába szívja, tehát működik, ahogy működnie kell.

Egy dolog zavar nagyon...

Kedves Barátaim,

A mostani pénzügyi válság sokakat érint - sajnos engem is. Az utolsó hónapok kiadásait, bevételeit áttekintve úgy néz ki hogy túl nagylábon éltem. Mivel valahogy szeretném átvészelni az elkövetkező időszakot, ezért arra vagyok kényszerítve, hogy néhány személyes dologtól megváljak. Az elkövetkező hétvégén kezdem meg a kiárusítást, és már előre az összes vacakot a kertben lefényképeztem.

Ha valaki lát valamit, amit használni tudna csak küldjön egy rövid e-mailt a címemre. Fénykép csatolva.

Sokáig roppant nehéz volt jó "fedélzeti kamerás" autós videókat készíteni, hiszen a technika jelentősen korlátozta az ilyen irányú próbálkozásokat. 1976-ban azonban minden megváltozott. Ekkor készült el ugyanis minden idők egyik legismertebb autós onboard felvétele a francia Claude Lelouch jóvoltából. Egy borzasztóan meghökkentő rövidfilmet szerett volna készíteni, a végeredmény egy új műfaj lett, amelynek azóta számtalan követője akadt. A technika, amit Lelouch alkalmazott, akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt:

Egy giroszkópos kamerát szerelt egy Mercedes-Benz 450 6.9 SEL elejére, borzasztó alacsonyra, így a sebesség sokkal többnek érződik, mint amennyi  valójában volt. Maga az autó nem különösebben sportos, ez nem is várható el egy négyajtós luxusautótól. A forgatáson használt darab ráadásul három fokozatú automata váltóval szerelt darab volt, ennek később még lesz jelentősége. A rendező lehetőségeit nagyban korlátozta, hogy a kamera mindössze 10 percet tudott rögzíteni, ezért meghagyta a sofőrnek, hogy a rendelkezésére álló időből hozza ki a legtöbbet.

Egy augusztusi hajnalon, pontosan 5:30 perckor kezdetét vette minden idők legemlékezetesebb rohanása Párizs utcáin, a létező összes szabályt megszegve:

Az útvonal a következő helyszíneket érinti:
Bd Périphérique at Porte Dauphine · Avenue Foch · Pl Charles-de-Gaulle · Av des Champs-Elysées · Place de la Concorde · Quai des Tuileries · Arc de Triomphe du Carrousel · R de Rohan · Avenue de l'Opera · Pl de l'Opéra · Fromental Halévy · R de la Chausée d'Antin · Pl d'Estienne d'Orves · R Blanche · R Pigalle · Pl Pigalle · Bd de Clichy · (aborted turn at R Lepic) · R Caulaincourt · Av Junot · Pl Marcel Aymé · R Norvins · Place du Tertre · R Ste-Eleuthere · R Azais · Pl du Parvis du Sacré Cour.

A poszteren Carroll Shelby és Jeremy Clarkson véleménye is olvasható

A sofőr kilétét illetően a mai napig megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők szerint egy visszavonult, vagy akkoriban is aktív F1-es versenyző vezette az autót, mások szerint maga a rendező ült a volán mögé.  Az egészen biztos, hogy a francia rendőrség a felvétel nyilvánosságra kerülése után  a rendezőt őrizetbe vette, jogosítványát bevonták, majd még aznap (más források szerint néhány nappal később) visszadták. A sebességről szintén kevés konkrétumot tudni, annyi biztos, hogy a  tempó egyes szakaszokon biztosan 200 km/h felett volt. Ezt támasztja alá egy 2005-ben készült grafikon is, ahol 220-as csúcssebességet adnak meg, ami nagyjából reálisnak tűnik. Forgalomban ez a tempó több mint veszélyes, még akkor is, ha a felvételen kevés közlekedőt látunk. Annyi bizonyos, hogy Lelouch sosem kért engedélyt a forgatásra, vagy a helyszínek lezárására.

Korábban említettem, hogy a háromgangos automata váltónak még szerepe lesz. A vájtfülű nézők észrevehették ugyanis, hogy a felvételen egészen ötödik fokozatig kapcsol a sofőr, ami egy három sebességes autóval nem lehetséges. A titok annyi, hogy a kamera nem rögzített hangot (egyesek szerint rögzített, csak a rendezőnek nem tetszett), ezért arra valamilyen megoldást kellett találni. Lelouch nem esett pánikba, hiszen a garázsában ott domborított egy Ferrari 275GTB, amelynek 3,3 literes V12 motorja már sokkal szívmelengetőbb hangokat produkált, mint egy német luxusautó automata váltója. A Ferrari hangját összevágták, és a felvételre illesztették. Persze ma már egy C kategóriás akciófilm gagyi üldözéses jelenete alá is sokkal jobban keverik a hangokat. Ne feledjük azonban, hogy egy 1976-ban készült felvételről van szó, akkoriban ez a legmodernebb eljárással készült videó volt.

Lelouch rengeteg kritikát kapott a film bemutatása után, hiszen senki nem nézte jó szemmel, amint valaki kétszázzal hajt át a piros lámpákon, és gumicsikorgatva repül a szűk utcákon. A 200 km/h annyira megdöbbentően nagy sebesség volt akkoriban, amit az emberek nem tudtak tolerálni. Ma sem tudják, és joggal kérik ki maguknak az öncélú száguldozást. A film azonban műfajt teremtett, ami többek között a fiatalok körében roppant népszerű Getaway in Stockholm sorozat különböző részeiben él tovább. Hogy kellett-e ez a felvétel vagy sem, azt nem tisztem megítélni. Annyi biztos, hogy az internetes videómegosztókon az egyik legnépszerűbb anyag, megannyi városi legenda alapját képezi a mai napig. Ahogy mondani szokták: Az őrültséget és a zsenialitást csak egy nagyon vékony vonal választja el egymástól.

Meg vagyok róla győződve, hogy maga Lelouch vezetett. A film forgalmazójával készített interjú elég meggyőzően hangzik.

Itt van nekünk az oly csodás internet, melynek révén olvashattok minket. :) Aki kváncsi még egy kis érdekességre: a videot megnézheti, és közben az útvonalat nyomon követheti az alábbi linken.

Kövssük hát az egyszerű leírást:

1. Indítsuk el a videot. Célszerű rögtön megállítani, hadd töltődjön be a bufferbe, így lehet elkerülni a megakadást.
2. Ha eléggé betöltődött a video (ez látható a lejátszó ablak szürke sávjában), akkor a 4. másodperc utáni jel után nyomjuk meg a "GO" feliratú gombot, és dőljünk hátra. Ízlés szerint nagyíthatunk bele a térképbe. (Tudtommal már szerepelnek 3D-s tereptárgyak, mint az Eiffel torony, így még érdekesebbé teszi az élményt.)

Rocko

Az utolsó méterek drámája

A legátgondoltabb brazil szappanoperákat megszégyenítő fordulatokat hozott a szezon utolsó versenye.

Három körön át világbajnok lehetett Felipe Massa. Három körön át elhihette a mesét, hogy a sírból visszahozott világbajnokságot meg lehet nyerni. Ahogy megnyerte tavaly Kimi Raikkönen. Aztán minden máshogy lett, jött az utolsó kanyar és annak közepén a futam végi esőt is száraz pályára való abroncsokon bevállaló Timo Glock, aki a kör elején még mintegy 12 másodperccel állt Vettel és Hamilton előtt a negyedik helyen. Az ő hibája és szinte vezethetetlen autója miatti lassúsága tette lehetővé, hogy a drámai végkifejlet elmaradjon és az legyen a világbajnok, aki hét pontos előnnyel érkezett Brazíliába. Pedig a Ferrari boxban már ünnepeltek, mikor Felipe Massa átért a célvonalon, hiszen Hamilton nem tudott lépést tartani az esőben ismét brillírozó Sebastian Vettellel, aki úgy ment át a brit pilótán, mint kés a vajon, világosan mutatva, ki az eső ura. De amilyen eszement tempót diktáltak az utolsó körben, úgy érték utol a Toyotát, a többi pedig már most történelem.

Csakúgy, mint maga az egész verseny, szeszélyes és őrületes mivoltában, hiszen csupán öt perc volt a rajtig, mikor leszakadt az ég minden vize a pályára és csupán tíz perc volt a végéig, mikor újra eleredt az eső.

Messzemenően hibás következtetés lenne ha csak ez alapján az utolsó futam alapján ítélnénk meg a világbajnoki cím sorsát. Felipe Massa mesterien vezetett, kitűnően tette a dolgát és másnak esélyt sem hagyva nyert. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez szinte kötelessége volt a hazai pálya és a hazai szurkolók előtt, és csak így tartotta életben esélyét. Vasárnapi teljesítménye alapján járna neki a VB cím. Tény az is, hogy Lewis Hamilton erősen visszafogott tempóban körözgetett és csak a szükséges minimumot merte kockáztatni. Majdnem ráfázott, az időjárás által keltett zavar váratlanul érte, de végül elérte célját.

Nem ezen a versenyen úszott el a brazil világbajnoki elsősége és nem ezért a futamért érdemelte meg a brit azt, hogy 23 évesen 9 hónaposan és 27 naposan a Forma-1 legfiatalabb világbajnoka legyen.

Emlékezetes hétvége volt, méltó befejezése a hektikus, botrányoktól sem mentes szezonnak.

És bár minden a két esélyes körül forgott, azért illik megemlíteni, hogy Vettel ismét nagyot alakított, a sportág legszebb éveit idéző agresszív és kompromisszummentes vezetésével. Fernando Alonso pedig betonbiztosan hozta a második helyet, pedig a hatodikról rajtolt, nem kis fegyvertény. És végül, de nem utolsósorban elbúcsúzott a sportág egyik utolsó nagy doenje, a száguldó cirkusz világába 1994-ben, 15 évvel ezelőtt beköltözött skót David Coulthard, aki 246-szor állt rajthoz Interlagos esős aszfaltján és a második kanyarban már ki is szállt speciálisan erre az alkalomra festett Red Bulljából. A BBC sportkommentátoraként folytatja pályafutását.

A tavalyi szezon elején Hamilton páros lábbal, némiképp pökhendien és agresszíven rúgta rá az ajtót a Forma-1 nyugodt köreire. Sokan nem szeretik, sokan Istenítik, ez azonban semmit nem változtat a tényen, hogy 2008 világbajnoka.

És a Ferrarinál sem eresztette mindenki búnak a fejét, hiszen a konstruktőri VB címet 21 pontos előnnyel megnyerték, és a szponzorok számára ez legalább olyan fontos, mint az egyén trófea.

Hogy mit hoz a március 29-én Ausztráliában induló 2009-es szezon, még nem tudjuk. Az azonban szinte biztos, hogy lesz még itt Massa-Hamilton párharc.
 

JEGYZETEK A MARGÓRA
Csak ne mondja senki, hogy a futam előtt nem erre számított. Ne mondja senki, hogy józanul mérlegelve nem ugyanezt a forgatókönyvet követte volna Massa vagy Hamilton helyében. Nincs itt semmi látnivaló –mondaná a rendőr, és ha belegondolunk, tényleg. Mert mi van, ha nem esik le az eső? Mi van, ha a Ferrari-mechanikus ki tudja húzni anno azt a francos betöltőcsövet? Mi van ha, mi van ha…?

Ugye?

Leszögezem, nem rajongok sem Massáért, sem Hamiltonért, ezt gondolom sokan tudják már. Abszolút nem hozott volna lázba az sem, ha történetesen a brazil a világbajnok. Barátaim azonban azzal érveltek, hogy Massa megérdemelte volna a címet, mert mekkorát ment.

Erre azt mondtam, hogy nem csak ott és akkor kellett volna ekkorát mennie.

Válaszuk az volt, de hiszen ugyanannyi futamgyőzelme volt, mint Hamiltonnak.
Igen, de egy 18 helyszínes versenysorozatban a hat-hét győzelem még nem garancia semmire. MINDEN versenyen jól kell teljesíteni és világbajnok lehet úgy is valaki, hogy egyetlen-egy futamot nyer csak (ahogy volt is már rá példa, 1958-ban Mike Hawthorn csupán egy futamot nyert, csakúgy, mint Keke Rosberg 82-ben)

.

Elúszott Massának, biztosan fájt a tudat, hiszen elhamarkodottan a fülére mondták, hogy nyert és amellett világbajnok.

Hiba volt. Massa sírt. Értem is, meg nem is. Én is sírtam volna a helyében, de nem azon, hogy most, az utolsó futamon elúszott az amúgy sem éppen karnyújtásnyira levő trófea, hanem azokon a hibákon, amelyeket a szezon folyamán elkövetett ő és a csapat is. Csokigyerek is hibázott, pontosan hét pontnyival kevesebbet.

És bizonyosan senki nem állítja majd azt, hogy a FIA Hamilton mögött állt végig. Mert nem. Ebbe most ne menjünk bele, akinek van köze az autósportok bármilyen formájához, az tudja, hogy semmivel sem kevésbé korruptabb, mint bármelyik más sportág. Kis ízelítő lehet talán a Ferrari fenyegetőzése az egyenmotorok bevezetése (ami amúgy egetverő marhaság) esetében.
Egy szó, mint száz, a két esélyes közül Hamiltoné lett a cím. Mindenféle elfogulatlanság nélkül állítom, hogy megérdemelte. Egy pökhendi, öntelt hülyegyerek, de vezetni, azt tud. Massa is kétségkívül, de ez a szezon nem jött össze nekik egyéni szinten. A konstruktőri trófea is legalább olyan fontos, a színfalak mögött azért örülnek neki, biztos vagyok benne.
Ennyi, ilyen votl a szezon, mint az utolsó verseny. Felborult, botrányos, drámai, káosz.

Egyetlen kívánságom van már csak: ADJANAK VETTEL ALÁ GYORSABB AUTÓT!
Mert valami eszméletlen tehetség. Ezzel született, nem tanulta, benne van. Ilyen pedig Senna óta nem nagyon volt.

Crazy Man David talán csak nekem fog hiányozni egyedül. Én azért szerettem önfejűségét, szerettem magát a karakterét, mégha néha marahságokat is művelt, de szerettem benne azt is, hogy soha nem adta olcsóna  bőrét, és aki mögé ért, az nem lehetett biztos benne, hogy át is jut-e rajta. Kedveltem David Coulthardot, aki 37 évesen emléke volt az F1 hanyatló aranykorának. Hakkinen árnyákba kényszerítve tette a dolgát, a csúcsra jutni soha nem tudott, de KARAKTER volt az őrült skót. És nem félt odatenni magát és autóját, ha arról volt szó, emlékeztetve a müzlin tenyésztett mai gyerekeket arra, hogy ez nem a délutáni horgoló szakkör vasárnapi gyűlése.

Végül pedig: maxrespect Seb Loeb! Ötödször lett világbajnok. Le a kalappal.
 

...no és nekem is hiányzik majd.

Azzal együtt, hogy az utolsó versenye pont olyan volt, mint az egész karrierje.

- prokee -

(Képek: Formula1.com)

Mindkét világbajnoki esélyes hibázott, majd büntetést kapott a Japán Nagydíjon, Fernando Alonso ellenben ismét bizonyította tehetségét és a Renault javuló formáját. Massa egy pontja is kérdéses még.

Rosszul kapta el a rajtot Lewis Hamilton, és ha tudta volna, mekkora lavinát indít el ezzel a ténnyel, bizonyosan kétszer is meggondolja célegyenes végi manőverét. Nagyon nem akarta, hogy Kimi Räikkönen eléje kerüljön, ezért talán túl sokat kockáztatott és egy kissé optimista kifékezéssel próbált meg a finn elé kerülni – közvetlenül a rajt után. Túlbecsülte magát és mindössze annyit ért el, hogy a pálya szélére kényszerítette Räikkönent, saját magát és csapattársát, Heikki Kovalainent is. Nem elég, hogy ezzel pozíciókat vesztett, de a versenybírák még egy boxutca-áthajtásos büntetést is kiróttak rá ezért a manőverért.
Valójában azonban ez már csak hab volt Hamilton tortáján, hiszen az ugyanolyan fejvesztett Felipe Massa ekkorra már sportszerűtlenül kipenderítette, miután a brit pilóta megelőzte őt. Massa tán még jogosabban kapott ugyanolyan büntetést, mint Hamilton. Így történt, hogy már a verseny első harmadában eldőlt mindkét világbajnokicím-esélyes sorsa. A McLaren versenyzője az utolsó helyre esett vissza, Massa teljesen a 16. körig futhatott tovább hetedikként, akkor azonban le kellett töltenie megérdemelt büntetését. Csak maguknak köszönhetik mindketten, hogy a 13-14. helyen találták magukat, dicséretet egyikük sem kap majd csapatfőnöküktől.

A rajt utáni káoszból Robert Kubica és Fernando Alonso profitált leginkább, hiszen az első két helyet megkaparintották, mögöttük Heikki Kovalainen autózott, de balszerencséjére a 16. körben motorja tönkrement, a finn feladta a küzdelmet. Massa hibáját követően Kimi Räikkönen lett a Ferrari zászlóvivője az élbolyban, amelyik a boxkiállások első hullámát követően némiképp megváltozott. Alonso kevesebb benzint kapott, mint Kubica, így sikerült a lengyel elé kerülnie, és folyamatosan növelte előnyét az alulkormányzottságra és tapadás hiányára panaszkodó BMW-menő előtt. Kimi Räikkönen ekkor minimális lemaradással a harmadik helyen volt, mögötte a Toyota hazai pályáján versenyző Jarno Trulli, majd nem kis meglepetésre a magára találó Nelsinho Piquet. A két Toro Rosso ismét kitűnő pontszerző helyen, Bourdais a hatodikon, Vettel a hetediken autóztak ekkor, a pontszerzők sorát Nick Heidfeld zárta.

Közben persze Hamilton és Massa igyekeztek felzárkózni, de büntetésük és saját kerékcseréjük újra és újra visszavetette őket. Az élen Fernando Alonso ekkorra már több mint 10 másodpercnyire távolodott Kubicától, akit már Räikkönen szorongatott. A csapat tisztában volt vele, hogy ezúttal a második hely a tét, kérdéses volt, hogy a boxutca-látogatások második hullámának után sikerül-e a lengyelnek visszajönnie a leggyorsabb köridőt egyre lejjebb faragó Räikkönen elé.

A szerencse Nico Rosberg képében érkezett Kubica számára. Räikkönen elég gyors volt ahhoz, hogy Kubica kiállása után pár sebes kört futva elég előnyre tegyen szert, hogy saját kerékcseréje után a második helyre kerüljön, de a Williams versenyzőjét egy előzésre helyet nem hagyó pályarészen érte utol, így tempót vesztett, a terv nem sikerült. Azonban minimális különbséggel érkezett meg riválisa mögé, így sebességkülönbségét kihasználva többször is próbálkozott az előzéssel, kemény csatát vívva a lengyel „csodagyerekkel”. Kubica azonban hidegvérrel hárította a támadásokat, így a Ferrari dobogósa inkább a biztos harmadik helyet választotta végül. Ez idő tájt, mikor Räikkönen és Kubica vívták harcukat, történt a futam egytlen kérdéses balesete, melynek végkifejlete csak a verseny után lett nyilvánavaló. Történt ugyanis, hogy Sebastien Bourdais a boxkijáratot elhagyva összeütközött az ekkor már a pontszerző helyért hajtó Massával. Nem volt teljesen egyértelmű, ki hibázott, hiszen mindketten versenyben voltak, Bourdais nem volt köteles elengedni Massát, míg amaz, ha kicsit megfontoltabb, talán nem találta volna el a francia autóját. De ez fordítva is megítélhető, ha azt vesszük alapul, hogy Massa volt az adott pillanatban a gyorsabb. A versenybírák azonban úgy döntöttek, hogy a francia hibázott, ezért 25 másodperces büntetést róttak ki rá a futamot követően. Így csak a tizedik helyen rangsorolták, Massa eképpen a hetedik lett, Sebastian Vettel a hatodik és Mark Webber is ponthoz jutott. A brazil 5 pontra megközelítette a jelenelgi éllovas Lewis Hamiltont, aki bajnoki pontok nélkül távozik Japánból, csakúgy, mint a McLaren-Mercedes csapat is.

Alonso abszolút megérdemelten nyert, ezúttal a kellő sebessége is – kicsi szerencse mellett – megvolt hozzá, másodikként végül a harmadik VB esélyes, Robert Kubica ért célba, harmadik lett Kimi Räikkönen, és a Renault örömét tetézve Nelsinho Piquet szerezte meg a negyedik helyet.

Úgy tűnik tehát, Alonso személyében egy régi-új játékos tűnt fel a porondon, aki képes lesz még két futammal a szezon vége előtt pontokat rabolni mindkét világbajnok-esélyestől.

Hogy mennyire köp bele a levesükbe, az akár már október 19-én eldőlhet az ugyancsak érdekesnek ígérkező Kínai Nagydíjon.

Jegyzetek a margóra.

Mit is lehetne hozzátenni? Talán ennyit, hogy nem egészen egyértelmű ezúttal, hogy a verseny ismét a zöld asztalok mögött dőlt el. Persze milliónyi kérdést felvetnek majd a bírák döntései, sok okos ember analizálja amjd a történteket, de most már totálisan mindegy. Az én álláspontom szerint Hamilton és Massa is már verve voltak, mikor elkövették azt, amiért büntették őket. Hamilton mindenáron Raikkönen előtt akart maradni, pedig talán jobb lett volna, ha elismeri, ezt a rajtot elkúrta. A büntetés talán jogos, talán nem, előfordult már ilyen máskor is, lehet, ezúttal túl egyértelmű volt a szándék.

Massa esete nem hagy kétséget, Hamilton bőven előtte volt, teljesen jogos volt, amit a brazil kapott.

És –habár nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet kijelentek- ezúttal mindkét hot-head tanulhatott Alonsotól egy kis hidegvért. Egy leendő világbajnok (gondolok itt Massára és Hamiltonra) egyszerűen nem veszítheti el a józanságát ilyen nyomás alatt. Nem borulhat el az agya, mégha mégoly fiatal is. Megérettek-e a világbajnoki címre? Döntsék el maguk. A jelenlegi mezőnyből ők emelkedtek ki a szezon folyamán leginkább, de szerintem messze nem ők a legjobb versenyzők a mezőnyben.

Így vagy úgy, Massa megúszta Bourdais ellenében és ha Hamilton nem vigyáz és olyan pánikba esik és fölösleges kockázatba megy bele, mint a tavalyi szzon végén, akkor erősen sanszos, hogy bukja a VB címet. A fölösleges vállaskodás az első kanyarban intő jel lehet számára. Nem kellett volna.

Kubica szépen-finoman megint ott volt, amit Raikkünennel csináltak, az mestermunka volt. Emelem kalapom ismét előttük. A gúnárszerű lengyel egyre inkább szimpatikus számomra.

Kína érdekes lesz, a feszültség fokozódik, kíváncsi vagyok, lesz-e nevető harmadik, vagy ezúttal valamelyikük kibírja idegekkel.
 

omm

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat