Autófila

Platformstratégia. Kinek áll fel a szőre a karján, vagy akár a hátán ennek a szónak a hallatán?

Vajon mi lesz belőle?

Kérem szépen olvassuk végig, aztán kommenteljünk, jó?

Álmok sorozatunk eme részében bemutatnám azokat az autókat, melyek a valóság garázssorán sajnos soha nem foglalnak majd helyet. Többnyire olyan veteránok - mi más - szerepelnek a listámon, amelyekhez akkor sem tudnék hozzájutni ha rendelkeznék a megfelelő készpénzzel - eszmei értékük nagyobb. Nem kergetem, keverem az álmokat, jó ez így, jövő héten úgy is másik csodával akarnék parkolni a soron. Ez a lista csak a pillanatnyi vágyaimat tükrözi, ez azért nem azt jelenti, hogy nem lenne egy-két állandó szereplője hétvégi kiruccanásaimnak. Vigyázat, ez a "vágykupac" minden realitást nélkülöz!

Iszonyatosan nehéz tíz kedvencet összeszedni. Nem azért, mert nincs ennyi, azért inkább, mert sokkal több van. Azt számolgattam, hogy autógyártó országonként is össze tudnék szedni jóval több mint tíz kívánatos dögöt, sőt, talán még autógyárakként is. Igen, talán a 100 legkedvesebb autó egyszerűbb lenne, de azt sem tudnám például sorrendbe rakni. Legyen akkor most az én tízes listám ennek a nagyobb, százas listának a jelen lelki és elmeállapotom szerinti kivonata.

Mondták a srácok, hogy meg kellene írni mindenkinek a 10 kedvenc autóját. Első hallásra ez könnyű, de amikor az ember ül a gép előtt, és az Istennek sem jut az eszembe semmi, az elég kemény szitu. Rengeteg olyan kocsi van, amibe igen szívesen beletenném a hátsóm. Tényleg rengeteg.

Néhány héttel ezelőtt feszegettem egy témát a Porsche típusok átformálásával kapcsolatban, megemlítve hogy ez a design milyen klasszikussá érett a hosszú évek alatt. Volt egy sportkocsi a tengerentúlon ami szintén hasonló magasságokba emelkedett formájával és technikájával (pl.: műanyag karosszéria elemek), kiérdemelve azt hogy a vezető formatervező cégek eljátszanak vele is egy kicsit. Ez nem más mint a Chevrolet Corvette!

Corvette 1963

A Swift összerakása közben jutott eszembe, hogy megemlékezzek a műhelyek, garázsok legnagyobb réméről.

A csavarfaló a homályos sarkok, műhelypolcok alatti zugok lakója. Gyakran családostól költözik be egy-egy garázsba, de a szaporulatot soha senki nem tudja felbecsülni, hiszen élő ember még nem látta őket. A sötétből ugranak ki villámgyorsan, és ugyanott tűnnek el egy pillanat múlva.

Oly régen volt programajánlónk, de mivel itt a szezon, ismét felvállaljuk a kedvcsináló szerepét.

2009. július 11-én Nagy Olasz Autó Találkozó és Happy Rally lesz a Tököli Reptéren.

A zenéről DJ Pedro, a hangulatról Kőváry Barna gondoskodik.

Vonzódom a veterán autókhoz, minden fajtájú, évjáratú és teljesítményű masinában találok érdekeset. Mégis a rengeteg kategóriából kiemelném a "kicsiket". Talán a kis motorjuk miatt technikájuk átláthatóbbá, kézzelfoghatóbbá és urambocsá elérhetővé válhat egy magamfajta műkedvelő számára.

Egy fal volt a környéken, csak egy, egyetlen egy.

Kombi, wagon, estate, Vario, Break, Avant stb., bárhogy hívjuk őket, akkor is csak puttonyos, megnövelt csomagterű autóra gondolunk. Biztos vagyok benne hogy nem ezek az autók jutnak az eszünkbe.

Hétköznapi autók típusai több fajta kivitelben készülnek, ezt többnyire a piac igényei vagy a márkák közti konkurenciaharc generálja. Szakmabeliként természetesnek veszem, hogy a hozzánk betérő vásárló ha olyan alkatrészt keres amelyik függ az autó formájától, akkor megkérdezem hogy 3 vagy 5 ajtós, esetleg kombi, netán sedan. Sokszor probléma ezt kideríteni a tulajnak de még a szerelőnek is (ugye Prokee, ismerős!). Például igaz ez a Suzuki kipufogóra, ahol jelentős különbségek mutatkoznak az alkatrész kialakításában és méreteiben. Viszont vannak olyan masinák ahol nincs kérdés, gondolok itt pl: Ford Ka, Renault Twingo, hmm Ferrari stb.
Hoppá, hát igen Ferrarihoz nem kell sűrűn alkatrészt keresni (ennek több oka is van), de most már tudom hogy meg kéne kérdeznem hogy milyen is a 456 GT fara?

Vannak autós videók, amelyeket látni kell mindenkinek, mert üzenetet hordoznak. Jelentem, ez is olyan. Jean de La Fontaine sírva adja vissza az ipart, a teknős és a nyúl igazi bazári gagyinak tűnik mellette, pedig azzal a fabulával is dolgozott a mester becsülettel. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy a legdurvább meséket az élet írja, tudja ezt már roadsteres barátunk is, talán tanult belőle valamicskét.

Egy barátom mesélte nemrég, hogy egy dízel 159-es Alfával járt néhány napig, ami nagyon tetszett neki. Nem autóbuzi, nem érdeklik az autók  különösebben.

Sosem vezettem dízel Alfát, rögtön meg is kérdeztem, hogy van-e benne valami a régi, igazi Alfa-érzésből. Azt vártam, hogy azonnal rávgája, hogy nem, hiszen neki is azok a szegény 33-asok és 75-ösök jutnak eszébe, amik füstölő motorral, vagy egy vontatókötél végén gurultak fel-le az utcában, ez meg modern autó, füstölés nélkül, problémamentesen. 

A nemleges válasz helyett megkérdezte, hogy mit értek Alfa-érzés alatt? Autóbuzi legyen a talpán, aki ezt el tudja magyarázni egy olyan embernek, akinek az autója 4000 felett még nem forgott, és az egyetlen dolog, ami az autózással kapcsolatban fel tudja izgatni az a benzin ára. Nem is próbálkoztam sokáig.

Aztán Kari tegnap töltött fel két videót az Indára, amiket ma reggel át is küldtem neki. Még nem válaszolt. Szerintem azóta se tud megszólalni. 

Van nekem egy Renault R19-es autóm, semmi extra, 79 lóerős, átlagos vén rom, gondolhatnánk. És igazunk is lenne, hiszen nem fiatal, nem is sportos, nem is elegáns. Tipikusan olyan autó, amit az emberek észre se vesznek. De mennyire nem.

Azt figyeltem meg ugyanis, hogy Suzukis lettem egy Renaultban, tehát mindenki le akar lökni az útról. Kormányt markoló, vicsorgó anyukák dízel Citroenekkel, 307-es Peugeot-t terelő vállalkozók, profitorientált kisteherautósok küzdenek mindennap azért, hogy megelőzzenek. Ezt utoljára a Suzukisoknál figyeltem meg, őket igyekszik mindenki a lehető leggyorsabban elkerülni, akkor is, ha egyáltalán nem mennek lassabban, mint a többi közlekedő.

Nehogymá' egy vén szar menjen előttem alapon gázt taposó idióták mindig voltak, lesznek, ez rendben is van. 

A simán hülyeállatokat viszont nem értem. Nem dízel, nem is füstöl, nem is lassabb náluk, nem tudom miért kell izmoskodni. Meguntam hogy az 1.2-es HTP Fabiát belengeti apuka, aztán nagy nehezen 2 km/h-s sebességkülönbséggel nekiáll előzni, majd természetesen visszalassít, mert az előtte valóban 60-al haladó telefonáló BMW-s arcot mégse kéne, nehogy a fagyi visszanyaljon. Gondolom ilyenkor az egész család őt isteníti, hogy apa milyen ügyes, meg tudott előzni egy másik autót. Aztán hatvannal araszol az egész sor a BMW után.

Kivétel nélkül mindegyik új, kiskategóriás, vagy alsó-középkategóriás családi autó volt. A 7er BMW, Mercedes S-Klasse nem játszik, azok ha menni akarnak, akkor mennek is rendesen, lendülettel, nem izmoskodni akarnak, csak előznek. 

Lemaradtam valamiről? Az új autók mellé adnak valami bizonylatot, hogy a 10 évesnél idősebb autókat KÖTELEZŐ megelőzni?  Legyek én is köcsög, és kezdjem el letologatni az útról az új autókat?

Néhány hasznos ötlet, amivel kaland mentesebbé tehetjük útjainkat télen. Legtöbb közülük elég egyértelműnek tűnik, mégis általában a legalapabb dolgokról szoktunk megfeletkezni.

Először is ne tudjuk le annyival a téli felkészítését az autónknak, hogy téli gumit húztunk a felnikre, van néhány kellék, amit érdemes lehet beszerezni, illetve néhány dolog, amit ellenőrizni kell.

- Legtöbb benzinkútnál ellenőrizhetjük a hűtőfolyadék fagyáspontját. Érdemes tankoláskor megkérni a kutast, pár perc alatt megvan és jobb ott megtudni, ha esetleg nem megfelelő a szmötyi, mint egy fagyos reggelen felfedezni, hogy a motorból a fagyott víz utat tört magának kifelé.

- Ha már a nedveket vizsgáljuk, cseréljük le a nyári szélvédőmosó folyadékot télire! Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg ezzel is magunkat.

- A benzinkúton ellenőrizzük a pótkerék nyomását is! Nincs annál kellemetlenebb, ha egy defekt során, az út szélén derül ki, lapos kereket cipelünk magunkkal, főleg hidegben.

- Nézzük át a világítást is, működik e az összes izzó. Télen hamarabb sötétedik, gyakrabban van köd, a sűrű hóesés is jelentősen rontja a látási viszonyokat, jobb otthon a meleg garázsban, udvarban, ház előtt cserélni izzót, mint esetleg a sötétben az út szélén.

- Mivel ilyenkor ritkábban mossuk az autót, illetve hamarabb lesz koszos a gyakrabban nedves utak miatt, legalább a fényszórókat és a hátsó lámpákat tisztítsuk gyakrabban.

- Érdemes beszerezni még egy zárolajozó sprayt, amit természetesen nem a kesztyűtartóban, vagy a térképzsebben kell tartani, hanem táskában, kabátzsebben, nehogy már amiatt késsünk el a munkából, mert nem jutunk be az autónkba.

- Ha veszünk zárjégoldót, nézzünk körül a polcon, ahonnan leemeltük, találunk ott még néhány hasznos holmit. Például jégoldó sprayt, amit én személy szerint nem igazán szeretek, nagyon kevés termék van, ami tisztességes munkát végez és nem fagy vissza a szélvédőre, én szívesebben kapargatom az ablakokat.

- Ablakkaparóból is rendkívül széles a kínálat, ne spóroljunk rajta, pár száz forintos tétel. Érdemes lehet olyat venni, aki hosszabb nyelű és egy kis seprű is van rajta, így nem koszoljuk össze a ruhánkat és egy eszközzel a havat is el tudjuk távolítani az autónkról.

- Egy pár bundás kesztyűt is érdemes a kosárba raknunk. A hó hideg, percekig nyúlkálni benne elég kellemetlen, és ha arra gondolunk, úgyis húzunk kesztyűt ha hideg van, akkor sem árt egy külön kesztyűt venni, nehogy a „civil” kézmelegítőnk rögtön a reggeli takarításkor elázzon. Tiszteljük meg annyira a többi autóst, hogy tisztességesen letakarítjuk az autónkat. Pár perccel, talán tovább tart, de mi sem örülnénk, ha egy olyan autó mögött kellene mennünk, amiről a menetszél folyamatosan a mi autónkra fújja a rajta hagyott havat.

Hadd szóljak közbe - én kaparót és jégoldót is tartok az autóban.

- Sok éves jégoldás után ragaszkodom a pumpás kiszereléshez, két okból is. Egyrészt takarékosabb(-nak tűnik), másrészt pedig a fémpalackos spray borzasztó hideg tud lenni reggelenként, ellentétben a műanyag pumpással.

- Jégkaparóból sem mindegy, mit vásárol az ember. Kesztyűm mindig van, így a "bundás" jégkaparók nem vonzanak. Sokkal inkább figyelek arra, hogy rézpengéset vásároljak be, ez ugyanis lényegesn strapabíróbb a műanyagnál, viszont ugyanúgy nem karcolja a szélvédőt.

Az autó takarítására autómosó kefét használok, már úgy értem, hó ellen IS. Folyamatosan a vezetőülés alatt tartom. Annyira nem zavar, hogy egész évben ott van, nyáron sem veszem ki. Nincs útban, és télen nem felejtem el visszatenni. :)

- prokee -

- Egy pokróc a csomagtartóban szintén hasznos lehet. Ne arra gondoljunk, hogy a mi autónk kiváló műszaki állapotban van, sose fog elromlani, gondoljunk inkább arra, hogy út közben megállni kényszerülhetünk, hirtelen havazás, vagy baleset miatt és az is megeshet, hogy sokáig kell egyhelyben állnunk. Előfordult, hogy az egyik anyagbeszerzőm egy hatalmas hóvihar miatt lezárt úton töltötte az éjszakát, azóta nála mindig van egy meleg pokróc. Ugyan ezen okból kifolyólag érdemes mindig teli tankkal nekivágni utunknak, gondoljunk arra, hogy órákig állhatunk egy helyben, kellemetlen, ha akkor fogy ki a nafta az autóból.

- Egyre több helyen kérhetik Magyarországon is a hóláncot. Mindenki tudja, közlekedik e olyan helyen, ahol kellhet, ha igen érdemes azt is beszerezni és picit begyakorolni a felszerelést még mielőtt élesben kellene használni. Nem olyan pofon egyszerű felszerelni szakszerűen, mint amilyennek hirdetik.

Érdekes népszokássá vált az alibihólánc vásárlása. Mióta bizonyos országokban a téli időszakokban ellenőrzik a hólánc meglétét, számos, üzemszerű használatra egyébként alkalmatlan létramintás láncot vásároltak tőlem.

Látható, hogy a fenti, létramintásnak hívott (mert a keresztláncok úgy sorakoznak, mint a létra fokai) lánc esetében elképzelhető olyan helyet, amikor a szemek egyike sem éri a földet. Így előfordulhat, hogy a kerék forog a láncban.

Itt pedig egy trapézmintás, amelynek keresztláncai úgy vannak kialakítva, hogy minden pillanatban a földet érje a lánc valamely része. Így a kerék nem foroghat el a láncban.

Nos, a tömegmodellek esetében a két típus között ezer, netán kétezer forintos különbség van. Ennyivel olcsóbban juthatunk egy olyan lánchoz, amit ellenőrzéskor nyugodt szívvel tudunk bemutatni, ám adott esetben pont ugyanúgy nem tudunk tovahaladni vele, mint lánc nélkül.

- prokee -

- Nálam télen szokott az autóban lenni egy kis zsák homok is. Én olyan helyen lakom, ahol ritkábban takarítják az utat, és elég meredek is a házunkhoz vezető út. Idáig csak egyszer kellett használnom, de akkor nagyon jó szolgálatot tett. Homok helyett lehet más érdesítő, tapadást segítő anyagot is használni, az útszóró sót én annyira nem favorizálom. A só magába szívja a nedvességet, beboltozódhat, ha szükség van rá elképzelhető, hogy egy hatalmas sótömb fog kipottyanni a zacskóból és nem is igazából olvasztó hatás miatt kell, inkább, hogy jobban tapadjon autónk kereke.

Még valami.

Különösebb kommentár nélkül a képek készítésének ideje:

07:11:24

07:11:32

07:11:46

07:14:20

07:16:32

07:16:40

Ez nagyjából 5 perc volt. Körben.

Az ablakokat takarítsuk le rendesen, a fent látható módon, ne csak egy lőrésen át nézzük a külvilágot. Sokkal könnyebben észlelünk mindent körülöttünk. Például egy tűzoltóautót, vagy egy elénk lelépő gyereket. Egyik ismerősömet ma (2008.11.25) reggel majdnem azért ütötték el zebrén, mivel a vezető hölgy nem takarította le az autót. Tehát fő az alapos tisztítás, nem kellemes, ha egy fékezésnél, entán vészéfekézsnél a tetőről egy kiadós hó hullik a szélvédőre. Megtörtént eset, hogy ezt az autóstárs próbálta abalaktörlővel letakarítani - sikertelenül, majd szégyenszemre ki kellett szálnia az út közepén, és takarítani. Pedig elindulás előtt tényleg csak 5 perc, és az autós is meleg, mind az utastér, mind a motor.
Tehát a hómentesítésről tájékoztassuk autóstársainkat, ha máshogy nem megy, akkor kiszálással, jelzésképpen mi takarítsuk le előlük a havat.

Rocko

Vannak még hasznos ötleteitek? Nosza, írjátok meg!

Természetesen nem. A 2008-as év autója ugyanis az Opel Insignia.

 Sokáig húzódott a legnagyobb hátsókerekes Opel története. Előbb Omega-utódként, majd a Vectra-vonal továbbvivőjeként aposztrofálta a GM. Még 2003 őszén láttak napvilágot az első képek, erősen prototípus-külsővel.

Aztán 2004 április elején az Eisenacher Online hírt adott arról, hogy az Opel kezében lévő, eisenachi ex-Wartburg gyárban fogják gyártani az új nagyautót - és ennek alkalmával a dicső Wartburg nevet is feltámasztják.

(A cikk eredetiben itt olvasható)

A hír és a hozzá tartozó fotók persze villámgyorsan megjárták a netet, no meg persze a mélszervereket. Én még két évvel később is kaptam öregautó-fanatikusoktól képeket és a hozzá tartozó lelkendező szöveget az NDK családi limuzin nevének feléledéséről.

Az persze senkit nem zavart, hogy a cikk dátuma 2004. április 1. Sem az, hogy az EO újságírója szerint az új Wartburg Insignia Corsa V8 gyártása 2006. április 1-én kezdődik, és a piacra kerülésekor a Wartburg V8 nevet fogja viselni.

Alfa Romeo B.A.T.. Tényleg csak dióhéjban, mert ennél az autónál azt hiszem felesleges bármit is írni. Elég nézegetni a képeket, úgyis a formában van az okosság. Egy négyzetcentiméterén több eredeti vonás van, mint a legtöbb mai tömegautón, és nem hinném, hogy lenne olyan autók irán picit is érdeklődő ember akit hidegen hagynának ezek az autók.

Az 1953-as torinói autókiállítás nézelődőinek bizony alaposan földbe gyökerezhetett a lába. Egy roppant furcsa, szinte semmihez sem hasonlító autó állt az Alfa Romeo standján. Olyan korról beszélünk, mikor Európa kezd magához térni a háború után, azonban még nagyon sokaknak elérhetetlen álom egy autó, illetve minden ország elkezdi gyártani a saját népautóit. Messze vagyunk még az űrversenytől és annak hozományaként a futurisztikus, űrhajó szerű tanulmányoktól. Az autók formatervei nehézkesek, fantáziátlanok, a gyártók inkább a funkcionalitásra, mint a designra helyezik a hangsúlyt és legtöbbjük még mindig a háború előtti formaterveket és műszaki megoldásokat gondolja újara. Ebben a korban jött ki az Alfa tanulmányautóival, melyeket a Bertone stúdió tervezett azzal a céllal, hogy a légellenállást tanulmányozzák, illetve annak csökkentésére tegyenek kísérleteket. Az alapot az Alfa 1900 jelentette, melyre Bertone-nak sikerült olyan karosszériát terveznie, amitől még ma is tátva marad sokunk szája. Az egész 1953-ban kezdődött a BAT (Berlinetta Aerodinamica Tecnica.) 5-el, majd következő évben a BAT 7-el folytatódott, mely talán mid közül a legelvetemültebb és végül a BAT 9-el zárult 1955-ben. A légellenállás csökkentése olyan jól sikerült rögtön első körben, hogy a BAT 5 Cw értékét sikerült 0,23-ra szorítani. (hasonlítás képen, az Opel Calibra, aminek légellenállási együtthatója a mai napig kiválónak számít „csupán” 0,26). Következő évben tovább sokkolták az embereket a BAT 5 továbbcsiszolt változatával a BAT 7-el. Ha nem tudnám, hogy itt már 0,19 a Cw érték, azt gondolnám, hogy csupán a döbbenetkeltés volt a cél, hogy lám, tudunk még az előbbinél is merészebb formát álmodni, de az adatokat látva látszik, hogy komoly mérnöki teljesítmény van a betegesen zseniális formatervezési bravúr mögött. A 90 lóerős Alfa motor az 1100 kg-os kasztnit 200 km-es sebességre tudta gyorsítani. Nyilván ebben erőteljes szerepe van, hogy nem egy kétajtós szekrényt kell maga előtt tolni. Az utolsó tanulmányt 1955-ben mutatták be a torinói kiállításon. Ez már talán picit visszafogottabb a másik kettőnél, már-már úgy tűnik, talán Torinóban elgondolkodtak a szériagyártáson is. Kapott „normális” fényszórókat (jaj, honnan olyan ismerősek :)), megjelent az Alfa pajzs, sőt, még külső visszapillantója is van. Persze sosem lett belőle, még kis darabszámú széria sem.

Jó 50 évvel később még tett egy kísérletet az Alfa a BAT felélesztésén A 11-es koncepció autóval, mely a 8C alapjaira épül, de meglepne, ha több lenne egy egyszerű tanulmánynál. Formailag, véleményem szerint nincs sok finesz benne, kb. annyira öröksége a legendás BAT sorozatnak, mint a Beetle a régi bogárnak.
Semennyire.

BAT5

Életemben nem láttam még ilyet, egészen idáig, de sajnos ülni nem tudtam benne. Nem gondoltam volna a TC-féle teszt után, hogy ekkora, pedig mégis nagy. Mivel sehol nem találtam semmit a történelméről, ezért arról nem tudok mit írni, beszéljenek helyettem a képek:

Ilyen szemből... Kissé leharcolt, de valószínűleg túl van már 20. életévén. A kerekei egy Rábáról származnak.

És ilyen hátulról. Nem tudom milyenek lehetnek az eredeti hátsó lámpái (ha voltak egyáltalán), de ezek nekem valami utólagos kendácsnak tűnnek...

És mi lesz, ha netán felborul és nem tudunk kijönni?
Akkor még mindig elénekelhetjük, hogy valaki beszorult egy Zetorba?

omm

Jónapokat kívánok! Én rájöttem, hogy elegem van a mai autógyártásból. Nagyon Elegem. Cicaszemek mindenhol, legfőbb érték a CO2 és az NVH. Na de kérem, ki gyárt akkor kívánatos, szép autókat, amire az ember azt mondja: Kuntás!

Akárhogy is szépítjük, tény, hogy rendőreink egyik kedvenc szórakozása lett a vezetés közben mobilozókra történő vadászat.

Hmm....barátom, én a dohányosok táborába tartozom és bevallom neked, néha már telt a tököm a hajtóvadászattal, ami a dohányosok ellen folyik. Az biztos, hogy egy cigaretta elszívása nem vonja el annyira a figyelmed a vezetéstől, mint a mobilteltfon-nyomkodás, vagy maga a handsfree nélküli telefonálás. Dohányosnál a cigarettázás teljesen automatikus, ösztönszerű mozdulatsor, sok gondolkodást nem kíván.

Amúgy meg, felőlem aztán tilthatják be agyba-főbe, a SAJÁT autómban akkor gyújtok rá, amikor csak jónak látom. A minap is megállított a járőr, simán dohányoztam, nem szólt érte semmit. De simán perre mennék bárkivel, aki be akarná tiltani.
Dohányosok, unite! omm

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat