Autófila

Derűs napnak indult, egész héten minden reggel daloltak a madarak, haladt a meló – szóval minden sínen volt. Péntekre egy hosszabb utat terveztünk az ország másik végére a kis családdal, húsvét, dédi-mama, miegymás.

A sztorihoz hozzá tartozik, hogy újabban csütörtökönként meló miatt Debrecenbe járok, ezért csütörtökre jutott 1100 km a minden francia kényelemmel (spanyolcsizma szerű) ellátott céges géppel. Clio II, semmi oldaltartás a leginkább lóca szerű ülésben, kemény kuplung, hajnali 3 órás start, este 8-as érkezés. Úgy beállt a hátam, mint a beton, de ettől függetlenül tényleg minden kurva jól alakult.

Volt benne jó 150-200 km, Debrecen körüli keverés is.

Visszatérve az eredeti történethez... sikerült du. 6 körül elindulnunk, egy 30 perces visszafordulásból megúsztuk a dolgot (otthonmaradt egy kabát). Voltak ugyan gyanús apró jelek, meg szürke fellegek, de ez akkor nem tűnt annyira veszedelmes dolognak. Történt ugyanis, hogy a Mazda megint csak igen sokat állt a garázsban mozdulatlan – megint le is merült az akksi, ami nem nagy etvasz ellenben a későbbiekben fontos szerepe lesz a történetben, ugyanis ilyenkor az ECU (és minden más) resetel -, és bizony ilyenkor szoktak fura dolgok történni. Az alapjárat rakoncátlankodott, állandóan lejjebb ejtette, ingadozott, valami nem volt ok. Ráadásul a keverékképzés sem volt a legjobb. Kicsit emeltem manuálisan az alapjáraton, aztán uccu neki elindultunk.

Kellemesen telt az út eleje, megálltunk a Duna parton, kényelmesen – bár rettentő lassan – haladtunk. Aztán elértünk Pörbölyre – ahol az a rettenetes busz vs. vonat baleset történt jópár éve – és itt egy olyan esemény történt, ami úgy néz ki megváltoztatja életem/ünk.

Kedves párom is kezdett már türelmetlenkedni a tempó miatt, én is untam már a tökölést, úgyhogy nekilendültünk. A falu végén lévő vasúti átjárót nem túl gyorsan – igaz nem is túl lassan – metszettem. Ámde mivel töltésen van, nem láthattam a túlsó oldalon lévő ipari léptékű mészoltó gödröt.

Egyik pillanat suhanó zöld fák, kék ég, a másikban egy hatalmas csattanás. Azt hittem az ég szakadt ránk. A vasút után egy kanyar van. Kormány stabil, kocsi irányítható, aztán döbbente konstatálom, hogy nincs fordulat, legalábbis jel,, mert azért némileg reagál a gázadásra, de lassul... atyaég. Kisfiam hátul, párom arcán már látom hogy kezd aggódni, félregurulunk. Kiszállok. Körbejárom a kocsit, megpróbálok megnyugodni. Sérülés nincs – megmondom őszintén én egy törött felnire számítottam, ellenben defekt sincs.

Szu-szá. Elszámoltam tízig, beültem, indítok, semmi. Halk baaaazdmeeeg. Azt hiszem ekkor kezdtem el vörösödni, kopár homlokom pedig erős gyöngyözésnek indult. Na jó, biztos szerul lőttem be az alapjáratot. Visszatekertem a csavart, semmi. Itt már nagyon ideges voltam, úgyhogy mivel elkezdett besötétedni egyre csak fokozódott a pánikhangulat. Átnéztem a gyújtókábeleket, semmi. Rendbenn, toljuk be. Létszám: 2 fő felnőtt 1 lassn 3 éves fiúcska. Ok, én tolom a laza 1300 kilót, 50 kilós párom birkózik a nem létező szervóval, meg a kuplungfelengedéssel... amit addig sosem csinált. 500 méter után a kocsi nem indult, én ellenben kifingottam.

Lányos zavaromban leintettem egy kocsit, belenyúltam, az egyenleg még egy 50 kilós csaj, meg egy idősebb faszi. Párom kiszáll a kiscsákóval, csaj a volánhoz, faszi velem hátra. Újabb 400 méter, semmi. Ekkor a fickó beszáll, elkezdi nyektetni az önindítót. Én igazgatom a csatikat a motortérben, de nincs változás. Feladtam, tele a tököm, itt állunk a halál fäszán egy döglött 5 méteres ültetett kombival, egy álmos poronttyal, meg a szolidan feszültté kezdő váló Párommal. Feladtam, letenyereltem a kocsira... és ekkor... röff! Leugrott a gyújtás végfok 7 lábú fémrugós biztosítású csatija, ami a 80 kilóm alatt azért visszaugrott a helyére.

Ennyi, mehetünk...

Gyors alapjárat állítás – nem tökéletes, de teszek rá – indulunk tovább. Sima út, de azért valamiért kicsit erőtlen alul.

Másnap ragyogó napsütés, 11-kor keltem, házban családi idill. Kicsattogok a kocsihoz... motortér kinyit. Na gondolkozzunk Béláim. Szépen jár a motor, de alapjáraton fulladozik, kicsi füst/gőz/akármi a karterszűrőkből, de csak 800-1500 f/min között. Ekkor feldereng egy régi emlék. Tavaly egyszer 2 hónapot állt a kocsi, lemerült az akksi – mint most is -, és utána a vezérlés 3500-nál tiltotta a gyújtást (dolgozott a beépített RevLimiter a gyújtásvezérlő egységben, mert egy korábbi programra állt vissza. Akkor konkrétan a bejáratási módhoz.

Fogtam megnéztem a vezérlőegységet. Laptop ki, felcsattanok az egység aljzatára, és döbbenten látom, hogy egy szar programra állt át, ami túl nagy alapjárati előgyújtást ad. Igazából még fel sem ér a dugattyú, amikor adja a szikrát. Na, megvan mi a hiba!

A Rox Racing Equipements IGC gyújtásvezérlője úgy működik, hogy az egység segítségével tudunk bizonyos fordulatszám tartományokhoz elektronikusan nagyobb értékeket rendelni, ami a rotoron beállított előgyújtás (° - fok) adódik hozzá. Ez azért hasznos, mert a gyári rotorral a teljes tartományt szabályozzuk csak, így viszont sokkal pontosabb gyújtásképlettel rendelkezhetünk minden fordulatszámon.

Szépen feltöltöttem egy megfelelő programot – gyakorlatilag a teljes tartományban, maradok a gyári képletnél (1 fokot hozzáadva, a pontosság kedvéért).

Azért csináltam így, mert a tüzelőanyag/levegő keverékarányát szabályzó egységet még nem építettem be – konkrétan fogalmam sincs hol van, eltűnt a lakásban. Bár ismerek valakit, akinek lehet köze a rejtélyes eltűnéshez:) A részletes programozással meg csak együtt érdemes foglalkozni. Kibírom!? (Majd meglátjuk...) 

Szóval immáron minden a legnagyobb rendben. Ellenben...

...felmerült, hogy a kocsi nem teljesen képes kiszolgálni a családi igényeket.

A mennie kell melletti érvek:

- Hangos (ez sajnos így van, engem is zavar)
- Túl kemény a futóműve (ez így is van, ellenben sokakat meglepő kanyarvételekre képes)
- Öreg, kényelmi (Klíma) és biztonsági (NO ABS, NO légzsák) extráktól mentes

A maradjon melletti érvek:

- Szeretem
- Szép

Szóval itt vagyunk épp. Igazából, ahhoz hogy én is azt mondjam megfelelő a menetképessége, nagyon hiányzik az a kompresszor. Így sem rossz, de 130Le vs. 1200 kg, az mégse 180-200 vs. 1200. Az viszont nem olcsó. Aztán a kipuffba is bele kéne nyúlni az is lé...

És ekkor...

...jön a RAV! Rocko Autót Vesz. Már a csillagokat is lehoztuk az égből szegény tinónak, de az se kellett. Én meg egy hete ajánlok neki egy isteni vételt. 1990-es Mazda 626 2.0 16V Gti Coupe – 150Le/190Nm!

Makulátlan motor, szép belső, friss papírok, új futómű, kipuff, hajtás. A kasztni mondjuk rohad, de kilakatolni lehet, aztán meg fényezni is. Persze, természetesen olyan barnára mint az enyém...

...mert...

...és most tessék megkapaszkodni...

...N Y O L C V A N  E Z E R...
...magyar forint...

Vazze! Eladom a sajátomat mondjuk 800 ropiért (irányár?). Megveszem (80e), átírom (50e), sk szétkapom, lakatolás (150e), fényezés (150e) és van egy hibátlan, valamint ütős gépjárművem. Az egyenlegem 800-430=370 ezer HuF. Alá vágok még egy ütős futómű szettet, egy Postert body-kittet meg offkóz fóliát – 200 ezer. És hajajajajajj... Üt!

Persze a levegős hülyeség felejtős.

Nekem meg maradt 170 000 a zsebemben...

Vagy vegyek egy pofásabb E34-et?

 

...és ez most komoly!

A reggeli rituálék fontosak az életben. Az a fajta emberke vagyok, aki reggel jóval korábban felkel, mint amikor indulnia kéne. Szeretek reggel kényelmesen készülődni. Némán, álmosan bambulni ki a fejemből. Elkortyolgatni a reggeli kávét, aztán még egyet és közben pötyögni a laptopon. AB-TC-hasznaltautó.hu. Kb. ez a sorrend, bár mostanában a használtautót hanyagolom reggel. 

 

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat