Autófila

Olyan kegyben volt szerencsém a múlt héten, hogy el tudtam menni négy nap szabira a családdal. Keddtől vasárnapig jól kipihenem magam, gondoltam. Persze a tervekhez képest a valóság szokás szerint másként alakult. A változatosság kedvéért most nem négykerekűről fognak olvasni, hanem egy olyan járműről, aminek még kereke sincs, mégis szereltem vagy két napot, hogy jól működjön. De végül jól nem működött, én pedig több időt nem szántam rá. Mert különösebb matek fakultáció nélkül is felrajzolható az az exponenciális görbe, ami a gép állapotát ábrázolja a ráfordított idő függvényében, legnagyobb bánatomra.

A Swift összerakása közben jutott eszembe, hogy megemlékezzek a műhelyek, garázsok legnagyobb réméről.

A csavarfaló a homályos sarkok, műhelypolcok alatti zugok lakója. Gyakran családostól költözik be egy-egy garázsba, de a szaporulatot soha senki nem tudja felbecsülni, hiszen élő ember még nem látta őket. A sötétből ugranak ki villámgyorsan, és ugyanott tűnnek el egy pillanat múlva.

A kerékkulcs nem egy bonyolult szerkezet, semmi más célja nincs, mint a kerék anyáinak, csavarjainak meglazítása/meghúzása, esetleg az emelő tekerése. Na jó, néha lehet vele pofátlan autósokat is fegyelmezni a pirosnál, de ez a ritkább felhasználási mód. 

Maradjunk az alapesetnél, amikor a mackónak embernek kereket kell cserélnie, esetleg csak leszedni, hogy hozzáférjen a felni mögött lapuló dolgokhoz. Ilyenkor a rutinos autós azonnal nyitja a csomagtartót és veszi elő a gyári kerékkulcsot.

A kép illusztráció

Igen ám, de mi van olyankor, ha a gyár mérnökei fillérbaszásból olyan ócska kulcsot adtak az autóhoz, ami mindenre jó, csak épp a fő funkcióját nem tudja ellátni? Vannak ugyanis ilyen kifejezetten kukába való szerkezetek, amivel ember még nem lazított meg anyát/csavart, pláne medve.

Szerencsére barátom nem egy defektnél vette észre, hanem otthon, miközben a féket javította. Azaz csak próbálta leszedni a felnit, hiszen a gyári kulcs úgy tekergett, mint Mészáros Dóra a krómrúdon (mesélték!). 

Ha a gyári szarhoz még jön egy idióta autószerelő is, aki levegőkulccsal becsületesen megtekeri a kerékcsavart, akkor kifejezetten kellemes meglazítani. Ők persze nem gondolnak arra, hogy defekt esetén a kereket le  kéne szedni, csak az a fontos, hogy ne essen le menet közben.

Barátom egy esetleges defektnél a gyári szutykot használva még mindig ott állna az út mellett, várva valakit, akinek van egy NORMÁLIS 19-es kulcsa. 

Konklúzió?

1, Mindig legyen nálunk rendes kerékkulcs.
2, Ha a gyári is használható, akkor nem kell újat venni.
3, Kérjük meg a szerelőt, hogy ne levegőkulccsal húzza meg a csavart.
4, A hipermarketekben kapható elektromos kütyük szart sem érnek.
5, A tuningbótokban' kapható krómozott teleszkópos izék lehet, hogy szép fényesek, de ez az egyetlen funkciójuk dícsérhető.
6, Ne szégyelljünk venni egy olyan cuccot, amin lehet ugrálni, ha kell.
7, Teleszkópos kulccsal kihúzott szárral csak lazítsunk. Soha ne húzzuk meg így a kerékanyákat / csavarokat, mert úgy járunk, mint Pista, aztán utólag már darvadozhatunk.

A spórolós gyártók és a hülye autószerelők pedig monnyanak le. Uff!

A bejegyzést támogatta a: Használjon Ön is keresztkulcsot Társaság.

...jól söpör - tartja a mondás. Mindjárt elmagyarázom, miért ez jutott éppen eszembe. Addig is, tanuljanak az én hülyeségemből.
A lényeg, hogy nem vagyok az az ember, aki minden apró-cseprő, otthon is kifogástalanul megoldható "problémával" rohan a szerelőhöz, netán a márkaszervízbe. Ehhez nagyban hozzájárul a tény, hogy a pozsonyi Mazda a földkerekség egyik legtrehányabb, lump bagázsa.

Egyszóval, amit tudok és lehet, azt otthon, ráérősen, nem sietve, megcsinálom.
Olajcsere, szűrők/gyertyák cseréje, kézifékbovdent stb. nem okoz gondot. Naná, hogy a téli/nyári garnitúrát is magamnak cserélem. Nem szakad le a kezem, nem is fárasztó.

Margóra jegyzem meg, hogy mindig tiszta, megpucolt felniket és szilikonnal bőven megáldott gumikat teszek el "pihenni". Egyrészt nem kell vele késobb mocskoskodni, másrészt a kosz és a fékpor sem rágja be magát, harmadrészt meg rendben tartom a dolgaimat. Ja, és krétával szépen felírom az abroncsokra, melyiket, honnan vettem le. Érdemes.
Idén is előszedtem hát a téli cipőt és nekiláttam a cserének. Vártam már, hogy a frissen vásárolt teleszkópos, egykaros kerékkulcsot végre kipróbálhassam.
Minden flottul ment, az utolsó kerék utolsó csavarját húztam be, végre kész, még ezt meghúzom, na még, jó hosszú az erőkar, öröm vele dolgozni, még egy kicsit...pennngg...
 

Szépen elnyírtam a tőcsavart. Levettem a kerékanyát, látom ám, hogy benne van a fele, másik fele pedig értetlenül ágaskodik kifelé a dobból.
Nosza, szedjük le a dobot, hátha...
Előtte két gyors telefont megeresztettem, hogy megtudjam:
1. net előtt ülő barátomtól, hogy milyen módon van rögzítve a tőcsavar
2. prokeetól, hogy mennyire lehetséges három kerékanyával a furikázás

Nos, rövidesen jött a válasz: felesleges leszedni a dobot, mivel a tőcsavar sajtolva van, szóval kivenni ki lehet, de csavar és szerszám híján kicserélni nem fogom tudni.
Autózni három kerékanyával lehet, de finoman.

Úgy is lett, max. 90-es tempóval hazaautóztunk, majd másnap a rosszhírű márkaszervízben hagytam az autót. (Nem, csavart nem adunk el, de szívesen kicseréljük.)
Délután hívtak is, hogy kész. Kicserélték a tőcsavart, jó kis órabérben, átszámítva mintegy 11 000 forintot hagytam ott.
Minden fasza, mindössze talán elvártam volna, hogy ha már szétkapta a fékdobot, legalább a getvát (rozsdadarabok és fékpor) fújja már ki belőle sűrített levegővel. De nem.
Igaz, mostanra már nem nyiszorog, mint nagyanyám kerekesszatyorja.

Tanulság: új kerékkulccsal vigyázzanak, csalóka, ha a régihez vannak szokva. Nem kell azt annyira behúzni, mint gondolnánk.

...meg még egy tanulság:

A márkaszervízekben is emberek dolgoznak. Ilyenek is, olyanok is. A határ mindkét oldalán. Természetesen a negatív hang mindig erősebb, de jelzem, tudok olyan márkaszervízt, ahol a fenti eset több okból sem fordulhatott volna elő. Már csak azért sem, mert nem két évre előre gondolkodó cég, nem két évre tervező alkalmazottai működtetik.

Az meg, hogy bocs, de nem adunk el tőcsavart utcára... több, mint vicces.

- prokee -

És még egy, amikor én voltam hülye:

Az én francia kocsimnak legendásan szar a fékrendszere, kapom is miatta az ívet a szerkesztőségi levlistán becsülettel. Lassacskán teljes fékfelújítás lesz a dologból, hiszen az előző tulajdonos a fémig, vagy egy kicsit tovább koptatta a betéteket. Gyors fékbetét csere, ami után a fék legalább fogott, de sajnos folyamatosan, mert a munkahengerek nem engedték vissza a betéteket, amelyek így a tárcsának nyomódtak menet közben. Eleinte a karmantyúkra gyanakodtam, és nekiálltam szédszedni a fékrendszert. Igen ám, de a francia autó az francia autó, jött is a meglepi, mikor a 18-as csavarokkal találkoztam. Na, mondom ez nem lehet hiba, elő gyorsan a villáskulcsot, de úgy be voltak rohadva, hogy nem akartam kockáztatni azt, hogy a kulccsal elnyalassam a csavarokat, mert azokat utána az életben nem szedi ki senki. Ekkor jött a bölcs gondolat, Crova kell oda. A levegőkulcs szerencsére nem fért oda, ezért maradt a jó öreg megoldás, a Crova nyelére helyezett rozsdás csődarab, hogy megfelelő legyen az erőkar. Bevált, nagyon is, mert az első izmosabb húzásnál úgy pattant szét a a 18-as króm-vandánium fej, mint a Shrapnel. Ekkor lepődtem meg először. Másodszor akkor, mikor rájöttem, hogy azt a két csavart tulajdonképpen nem is kell levenni, van egyszerűbb módszer is. Persze végül nem a karmantyúk voltak a hibásak, hanem a főfékhenger, de erről majd akkor mesélek, amikor előadom azt, hogy hogyan kell leküzdeni a Veszprém-Budapest-Veszprém kirándulást égő hátsó fékbetétekkel.

scheerti

Régóta nem cserélem otthon a kerekeket.
Egyszerű az ok, minden szezon előtt kicentríroztatom a felniket.
Lehet, hogy fölösleges, meg hülyeség, de piszkos mód tud idegesíteni, ha picit is rázza a kormányt a kerék és fél év alatt, bizony kap annyit a kiváló magyar utakon, hogy nem árt meg neki ha átnézik. Jó gumist találni legalább annyira nehéz mutatvány, mint jó szerelőt, vagy kasznist, vagy fényezőt. Nekem harmadszorra sikerült. Volt egy srác, aki nagyon szépen dolgozott, nem kért sokat a munkájáért és ha megbeszéltünk egy időpontot, egy percet sem kellett várnom soha. Egy dolog nem tetszett, nem használt nyomatékkulcsot. Mondtam neki, kéne - mondta ő, frászt. Egy nap defektet kaptam. Miután fél óra küzdelem után telefonos segítséget kellett kérnem, ketten ugráltunk egy kerékkulcsra helyezett méteres csövön. Többet nem mentem hozzá.
A nyomatékkulcs használata amúgy nem csak az ilyen kellemetlenségektől óv meg, de a keréktárcsát is kíméli.
Sza, ha valaki nem otthon cseréli le a nyári garnitúrát, ragaszkodjon hozzá, hogy ne légkulccsal húzza meg a mester a csavarokat.

lowtyo

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat