Autófila

Emlékszem amikor legelőször láttam életemben BX-et, a hölgy, akié volt épp indult vele. Már első ránézésre is egy igazán meghökkentő autó volt, cirka úgy nézett ki a Ladák és Skodák közt, mint ha egy űrhajó szállt volna le közéjük és akkor egyszer csak ez az űrjárműnek tűnő tárgy el kezdett emelkedni.

A teljes Citroën-hét eddig

Lowtyo – mi már régen TRIbizzük – feldobta a levlistán, mi lenne ha mindenki leírná, ha fegyvert tartanak a fejéhez, milyen Citroent választana…

Szóval Lowtyo balkezes kozákpisztolyt szorít a fejemhez, és fülembe üvölti a következő szavakat: BX, XM, BDSM, GéSA, VÁLASSZ! Nem könnyű.

A hetvenes évek elejére a Citroen pénzügyi helyzete ismét megingott. Valójában már 1970-ben a két új modell megjelenésekor sejteni lehetett, hogy nem lesz semmi jó abból, ha ez a különc francia gyártó továbbra is szembepisál a széllel. Legtöbb autógyár ebben az időben a konzervatív formájú, kiforrott műszaki megoldásokkal gyártott autókban látta a fennmaradás és gyarapodás esélyét, válaszként Citroenék pedig kitolták az új középkategóriás családi típust a GS-t és egy granturismot, az SM-et.

A teljes Citroën-hét eddig

Elmesélem milyen az én olvasatomban egy érdekes márkatalálkozó. Nyilván elsősorban az kell, hogy olyan autók legyenek ott, amelyek valamilyen szinten érdekesek lehetnek számomra. Ez speciel a legegyszerűbb kritérium, talán nem is tudnék mondani olyan márkát, aminek a kínálatában nem találnék szívemnek kedves modellt. Aztán az sem hátrány, ha 2-3 autónál több lézeng a találkozó helyszínén, a kiscsoportos, Tesco parkolókban szervezett összejövetelek inkább alkalmasak a helyi márkaklub csapatépítésére, egy kívülállónak nem sok izgalmat tartogatnak.

(kép: lacettiklub.hu)

Legalább ennyire ódzkodok a hatalmas monstre összejövetelektől is. Ott az szokott lenni a baj, hogy ugyan sok érdekes autót látni a nagy számok törvénye alapján, de egy odatévedt érdeklődőnek inkább nyomasztó, hogy senkit sem ismer, senkihez sem mer odamenni, áll bambán, nézi a jól összeszokott kis csapatok önfeledt szórakozását, szippant egy mélyet a benzingőzből, kattint párat a gépével és lelécel anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna, hogy ott járt.

És persze itt vannak még a pozőrök. Minden találkozóra kellenek, de ha túlnyomórészt újgazdag gyerekek vagyonokba kerülő játékautóikkal van tele a hely, akiknél annyit érsz, amennyi zöldhasút belelapátoltál a vasadba és legalább egy Zimány Linda kaliberű plázacica kell, hogy döcögjön melletted, hogy legalább a köszönésedet meghallják, ott ritkán tudom jól érezni magam. Nyilván ezek az én hülyeségeim és kivételek is mindig lehetnek, koránt sem biztos, hogy ez a jó találkozó receptje, de nekem ez jön be.

Rocko küldte a videót tegnap, hogy azonosítsam a motorokat, hátha eszembe jut valami érdekes róluk, ha van kedvem, írjam meg. Kattintottam, megnéztem egyszer, aztán még egyszer. Elsőre ugyanis nem esett le, hogy mitől van ilyen szép hangja a vasaknak.

Gondolkozz, ember, gondolkozz, hiszen ezek japán motorok, de nem sornégyesek de azok, meg nem is sorhármasok. Milyen motornak is volt állat hangja akkoriban?

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat