Autófila

... és nem először, már az eredetvizsgán sem volt megfelelő opció.

Aki a napokban nekifut a szokásos éves KGFB-kalkulációnak, valószínűleg találkozik majd - vagy már találkozott is - a jövőre érvénybe lépő változásokkal.

Nem új dolgok ezek, lehetett tudni egy ideje, hogy amolyan "nesze semmi, fogd meg jól!" típusú változások ezek. Továbbra is meglehetősen... khm... biztosítóbarát szabályok vannak érvényben, és a látszólagos "felhasználópárti" enyhítések mögé ásva is csak azt látjuk, hogy a társaságok járnak jól.

Nézzük, mi bajom van a rendszerrel:

 

Megírtam már, hogy összekoccant két autóm, és megpróbáltam beindítani a kárrendezést. Természetesen cseppet sem volt egyszerű, így folytatnám a történetet. Én már tudom a végét, de nektek csak részletekben csepegtetem.

Az alaphelyzetről csak ennyit röviden:

Két autó érintett az eseményben. Egyik sem rendelkezik Casco-val, ellenben a hatályos jogszabályok alapján mindkettőnek van érvényes KGFB-je, mellesleg két különböző biztosítónál. A két autó tulajdonosa azonos (történetesen pont én vagyok), saját hibás balesete sosem volt, előélete és kártörténete patyolattiszta.

A baleset időpontja december 25. (karácsony) este, a vétlen "A" járművet a tulajdonos vezette, éppen megállt, a vétkes "B" járművet egy külföldi állampolgár, neki nem sikerült.

Az "A" járművön relatíve jelentős, forintban hatszámjegyű kár, bár az autó mozgásképes,  de igen nehezen nyílik-csukódik. A "B" járművön némi festékmaszatoláson kívül gyakorlatilag nincs nyoma az esetnek.

A biztosító többször elutasított, végül sokadik kísérletre a kárfelvétel megtörtént.

 

Nos, a végeredmény röviden:

A biztosító sajnos nem fizet, és teszi ezt teljesen jogszerűen.

8. A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, illetve a Nemzeti Iroda nem téríti meg azt a kárt, amely
(...)
c) a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett;

Jó tehát, ha tudjátok, a KGFB ilyen esetekre nem érvényes. Semmiképpen sem. Sőt, ha férj meghúzza feleség autóját, különböző néven szereplő kötelező felelősségbiztosítással, akkor sem.

Ha a családi kirándulásra két autóval mentek, amelynek tulajdonosai azonosak, vagy vagyonközösségben élnek, messziről kerüljétek el egymást...

Sajnos a küldetés befulladt, nagyon úgy fest, az autó javítása saját költségre megy.

Megírtam már, hogy összekoccant két autóm, és megpróbáltam beindítani a kárrendezést. Természetesen cseppet sem volt egyszerű, így folytatnám a történetet. Én már tudom a végét, de nektek csak részletekben csepegtetem.

Az alaphelyzetről csak ennyit röviden:

Két autó érintett az eseményben. Egyik sem rendelkezik Casco-val, ellenben a hatályos jogszabályok alapján mindkettőnek van érvényes KGFB-je, mellesleg két különböző biztosítónál. A két autó tulajdonosa azonos (történetesen pont én vagyok), saját hibás balesete sosem volt, előélete és kártörténete patyolattiszta.

A baleset időpontja december 25. (karácsony) este, a vétlen "A" járművet a tulajdonos vezette, éppen megállt, a vétkes "B" járművet egy külföldi állampolgár, neki nem sikerült.

Az "A" járművön relatíve jelentős, forintban hatszámjegyű kár, bár az autó mozgásképes,  de igen nehezen nyílik-csukódik. A "B" járművön némi festékmaszatoláson kívül gyakorlatilag nincs nyoma az esetnek.

Ott tartottunk, hogy a kárfelvételi ügyfélszolgálaton dolgozó hölgy rámenősen lerázott egy visszahívás ígéretével. Természetesen a mai napig nem hívott.

Jelentkezett viszont valaki egészen más. Online lejelentettem a kárt, egyrészt, mint a károsult, másrészt pedig, mint a károkozó jármű tulajdonosa. Ennek kapcsán felhívott az ilyen bejelentéseket feldolgozó egyik (felkészült és udvarias) hölgy, és érdeklődött, pontosan hogyan is volt ez, miért adok le egy időben két bejelentést, meg úgy egyébként, mi van?

Elmeséltem a történetet. Kétszer.

Jelezte, elég lett volna egyszer lejelenteni, hogy ne legyen keveredés. Én persze jöttem azzal, hogy mindkét jármű tulajdonosának jelentenie kell, a károsultnak saját biztosítója felé, a károkozónak az ellenérdekelt fél társaságánál. Jelen esetben a két tulajdonos én vagyok, a két társaság meg ugye alapesetben is azonos.

OK, akkor ő most az egyiket törli - felőlem bátran.

Ezután elmondta nagyjából az eddig hallottakat. Annyit tett hozzá, hogy pontosan nem tudja, milyen törvény / rendelet melyik pontja alapján, de nem is ez a dolga, nyilván a jogi osztály meg fogja jelölni az elutasítás okát.

Mondtam, rendben, de annyit kérek, legyen meg a kárfelvétel, ne ezen bukjon el esetleg később a dolog. Megígérte, hogy ebben lépni fog, elindítja a folyamatot, és megy minden a maga útján. Ez nekem tökéletesen megfelelt, megköszöntem, elbúcsúztunk.

Talán két nap telt el, és felhívott egy úr, jelezve, ő a kárszakértő, megnézné az autót. Egyeztettünk egy időpontot (amilyen hülye vagyok, hétközben, napközben, otthon - nem ám a munkahelyemen...), amikor pontosan meg is jelent, és körbefotózta az autót.

Közben persze meghallgattam a szokásosat, jelezte, hogy igen sajnálatos, de nem fog fizetni a biztosító, mert azonos tulajdonos esetén nem köteles. Az első volt, aki nagyjából be is tudta lőni, hogy mi alapján. A Kormányrendelet 1.sz. mellékletében van ugyanis egy olyan pont, amely kiköti, milyen esetekben nem fizet a biztosító.

Nézzük csak:

8. A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, illetve a Nemzeti Iroda nem téríti meg azt a kárt, amely
(...)
c) a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett;

Hmmm... Érdekes. Számomra egészen mást mond a szöveg, de nem vagyok jogász. Majd kiderül.

A kárfelvétel mindenesetre megtörtént, várok.

Darti küldte ezt a jellegzetesen magyar történetet a motorbalesetéről. Vér és belek nem lesznek benne, de ettől még érdekes és tanulságos sztori - köszönjük!

 A történet lassan másfél éve kezdődött, amikor is egy kora nyári napon motorral ellátogattam egy előadásra. Az előadást meghallgatva visszapattantam a motorra, és kellő nyugalommal elindultam utamra. Szép verőfényes napot sikerült az Égieknek összehozniuk, nem is siettem nagyon semerre. Az előadás után egy barátomat indultam meglátogatni, aki történetesen Káposztásmegyeren lakik. Az Árpád híd irányából szépen elindultam hát, mint aki jól végezte dolgát, ám ekkor még nem sejtettem mire is vállalkoztam.

A motorozásnak megvan a maga szépsége, és változatossága, különösen, ha az ember nap mint nap használja, és a városban közlekedik vele. Budapest közlekedése még nincs felkészülve arra igazán, hogy tekintettel legyen a motorosokra, persze ugyanúgy vannak motorosok is, akik nincsenek tisztelettel az autósokra.

Na de térjünk csak vissza oda, ahol abbahagytam a történetet. Vígan és boldogan ülök a motorom nyergében, utazok a Szilágyi úton, azon a részen ahol a Fóti út egy felüljáró után becsatlakozik ebbe az útba. Elsőbbségem van, főútvonalon haladok. A felüljáróról lehajtva érkezik a már említett kereszteződés, nekem balkézre esik. Az úton haladva látom, hogy egy autó közelít a kereszteződéshez, de mivel tudom, hogy egy „macisajt” néz vele farkasszemet, nem igazán tulajdonítok neki nagy jelentősséget. Ő is az úton van, ismeri a szabályokat, ő is közlekedik. Na de nem.

Volt ez a kis beharangozó, amely arról szólt, hogy két, tulajdonomban lévő autó koccant, és nekiláttam az ügyintézésnek, kíváncsian várva, mi lesz a végkifejlet.

Beszámolnék a fejleményekről, de három dolgot feltétlen előrebocsájtanék:

1. Nem vagyok jogász, autót sem szoktam törni, biztosítós ügyem is egyetlen egyszer volt, vagy 10 éve, más hibájából, tehát magam sem tudom, mi lesz az eredmény.

2. Fentiekből kifolyólag nem kívánok teljesen hülyét csinálni magamból, ezért mindig egy lépcsővel kevesebbet írok, mint ameddig aktuálisan eljutottam. :)

3. A károkozó autó biztosítójának logója nem szerepel az Autófílián, a károsulté pedig (amely egyébként jelen esetben ugye nem érintett) szintén nem, de majdnem. További találgatásokat kéretik elkerülni, nem egy adott társaságról szól a történet.

Nos, december 25-én történt az incidens, az év hátralévő pár napjában részben dolgoztam, részben ünnep volt, így nem nagyon tudtam előrelépni.
Sajnos január első egész hetéig elérhetetlen volt a biztosító ügyfélszolgálata, a partnereik pedig zárva voltak, tekintettel az év végi ünnepekre.
Január ötödikén felhívtam egy nem környékbeli szerződött javítót, ahol kárfelvétel is van. Egyszerűen tájékozódni akartam, így elmeséltem nekik röviden a történetet. Az ügyintéző közölte, ne is vigyem be az autót, ilyen esetekben a biztosító nem szokott fizetni.
Kérdem, tudná-e pontosítani, mert a "nem szokott" az nem egy jogi kategória. Nem nagyon tudott válaszolni, gyakorlatilag lepasszolt, hívjam a biztosítót.

Hetedikén, megbeszélve volt munkahelyemmel, megjelentem az autóval, lévén ők is szerződött partner. Nem a kedvezőbb elbírálásban bíztam, hiszen nem a kárfelvevőn múlik a döntés, csupán annyiban, hogy talán több időt szánnak rám, és utánajárnak, mi az oka az elutasításnak. Nem sokáig jutottak, egy gyors telefonhívás során a biztosító közölte, a kárfelvételt se végezzék el, hiszen úgyis elutasítják, mert ilyenre nem szoktak fizetni.
Tovább itt sem jutottam. Nem a kollégákon múlt, így megköszöntem a segítséget, és hazahajtottam.

(illusztráció)

Muszáj voltam valami módon felvenni a kapcsolatot a társasággal, és bejelenteni az incidenst, valamint megoldani bármi módon a kárfelvételt, hiszen ENGEM kötnek a határidők. Ha elcsúszom az időben, minden későbbi indoklás nélkül megtagadhatják a költségek kifizetését.

Három fontos tennivalóm volt:

1. Tulajdonosként bejelentenem, hogy az autóm kárt okozott egy másik autóban;
2. Tulajdonosként bejelentenem ugyanennek a biztosítónak, hogy az autómban kárt okozott egy másik autó;
3. A lehető leghamarabb megoldani a kárfelvételt, hiszen ha az elöl-hátul sérült autót mégvalaki megtalálja (mondjuk az előttünk lévő parkolóban, ahová szolizott anyukák hordják a csemetéiket befagyott ablakú autókban), akkor borzasztó bonyolulttá válik az ügyintézés - legyen tehát minél hamarabb dokumentálva az autó állapota.

Első lépcsőben a társaság honlapján online megtettem mindkét bejelentést a saját adataimmal, hiszen mindkét tulajdonos én vagyok.
Ezután felhívtam az ügyfélszolgálatot, elmeséltem a történetet. Kedves, segítőkész betanított munkás fogadta a hívást, aki (meglepő módon) a már ismert "nem szokott" fordulattal hárított el.
Itt már kissé ingerülten kérdeztem vissza, mégis, pontosan milyen okból, mely jogszabály alapján mondja ezt. Ez már túl meredek kérdés volt, átirányított a kárfelvétellel foglalkozó ügyfélszolgálathoz - mert az külön szervezet.

Ott már talpraesettebb hölgy fogadott, olyan érzésem volt, mint kezdő Amway-esnek az első meetingen, ahol minden kérdésre van megfelelő betanult válasz, amely akkor és ott tökéletesen helyénvalónak tűnik, csak másnap, újragondolva buknak ki a furcsaságok.
Szerencsére őt már felkészülve hívtam, browser egyik lapján nyitva a KGFB-ról szóló kormányrendelet, másik lapján a biztosítási törvény, persze még a hívás előtt átfutottam.
Mivel én nem rögzítem a beszélgetéseket minőségbiztosítási okokból, nem tudom szó szerint idézni a beszélgetést, de emlékezetből megpróbálom felidézni az alaphelyzet vázolása utáni beszélgetésünket.

- Abszolút korrektül jártak el a kollégák, mert az ilyen esetekre a biztosítók nem szoktak fizetni.
- Köszönöm, ezt hallottam már néhányszor, csak azt nem sikerült megtudnom, hogy milyen jogszabályi alapokon nem szoktak fizetni.
- Benne van a kormányrendeletben.
- Arra tetszik gondolni, amelyik a KGFB-ről szól? Mert az itt van előttem, és abban ilyen kitétel nincs.
- Nem arra, hanem a biztosítási törvényre.
- Az nem egy kormányrendelet, hanem egy törvény, de biztosíthatom, abban sincs benne, itt van nyitva előttem.
- De az bizonyára régi, nem hallott róla, hogy idén vezették be az objektív felelősségról szóló törvényt?
- Higyje el nekem, mindkettő friss, ezek vannak a MABISZ honlapján. Az objektív felelősség pedig abszolút nem erről szól.
- Dehogynem, maga a felelős azért, hogy ki vezeti az autóját.
- Ez nem így van, én vagyok a felelős azért, hogy TUDJAM, ki vezeti az autómat, és ha nem tudom, vagy nem nyilatkozom róla, esetleg tudtam, hogy nem alkalmas a vezetésre,  engem büntetnek meg. Én azonban TUDOM, ki vezette, meg is van, el is ismeri, ráadásul az objektív felelősség a közlekedési szabálysértésekről szól, a világon semmi köze a biztosításhoz.
- De nem érti, hogy magának okozott kárt, és azt nem szokta téríteni a biztosító?
- Hölgyem, elmeséltem a történetet, nem én okoztam magamnak a kárt, hanem egy másik járművezető.
- Az nem érdekes, a biztosítás tulajdonosra szól.
- Ne mondja ezt pont nekem, három autóra három biztosításom van, egy tulajdonosként.
- Természetesen, de a biztosítás nem az autóhoz, hanem a tulajdonoshoz köthető.
- Értem, akkor diktálnék három rendszámot, legyen olyan kedves B6-ra igazítani mindhárom B/M besorolását, hiszen a közös tulajdonosuknak B6-ja van.
- Azt nem lehet, az autókra külön-külön biztosítás van.
- Nos, akkor nem értem, mi a probléma a káresettel...

Azt hiszem, itt fogyott el a türelme. Két rövid tőmondattal lerázott, és ígért egy visszahívást, amit (tőle) eddig nem kaptam meg.

Folytatás hamarosan...

Jó estét, gyerekek ! Ma este egy éhes kismadárról mesélek nektek...

Történt ugyanis, hogy némi kárrendezés ügyében párbeszédbe elegyedtem egy hazai biztosítótársasággal.

Tudjuk, hogy a kilencvenes években meghonosodott "megélhetési autótörők" megjelenése óta a biztosítótársaságok kissé bizalmatlanná váltak az ügyfelekkel szemben, így a lehető legtöbb kárigényt igyekeznek visszautasítani.

Ennek persze a korrekt ügyfelek isszák meg a levét, hiszen az élet szeret furcsa dolgokat produkálni - a rutinos "kárnepperek" pedig kisujjból kirázva tüntetnek el minden gyanús körülményt, ráadásul általában jól bejáratott kapcsolatokkal rendelkeznek a különböző táraságoknál.

Nos, egy kárrendezési procedúra online-közvetítésére hívlak meg benneteket most. Tudni kell, hogy a történet tökéletesen életszerűtlen, de megtörtént.

Amit egyelőre tudni lehet az esetről:

Két autó érintett az eseményben. Egyik sem rendelkezik Casco-val, ellenben a hatályos jogszabályok alapján mindkettőnek van érvényes KGFB-je, mellesleg két különböző biztosítónál. A két autó tulajdonosa azonos (történetesen pont én vagyok), saját hibás balesete sosem volt, előélete és kártörténete patyolattiszta.

A baleset időpontja december 25. (karácsony) este, a vétlen "A" járművet a tulajdonos vezette, éppen megállt, a vétkes "B" járművet egy külföldi állampolgár, neki nem sikerült.

Az "A" járművön relatíve jelentős, forintban hatszámjegyű kár, bár az autó mozgásképes,  de igen nehezen nyílik-csukódik. A "B" járművön némi festékmaszatoláson kívül gyakorlatilag nincs nyoma az esetnek.

Nos, lehet elmélkedni, tippelni, mi lesz a végkifejlet, vajon a Társaság téríti-e a kárt. A megfejtést még én sem tudom, a procedúra folyamatban. A fejleményekről tudatlak majd benneteket.

Addig is, búvárkodáshoz íme a 190/2004 Kormányrendelet, illetve a 2003 LX. Biztosítási Törvény.

Tudom, tudom, aki bankkal, biztosítóval, taxissal kezd, az sikeres ember nem lehet, de sajnos a KGFB elkerülhetetlen.

Szögezzük le gyorsan: Én nem utálom azokat, akik a MÁV-nál kötöttek biztosítást. Tudom, vannak  szereotípiák és előítéletek az ügyfekről, de ezek szerintem nem minden esetben állják meg a helyüket. Az, hogy ki milyen biztosítást köt, a saját dolga. Ismerem mindkét oldal véleményét, kicsit egyet is értek mindkettővel. Addig ezzel nem is kellene foglalkozni senkinek, amíg a biztosítók mindegyike rendesen teszi a dolgát, nem hajtják el a károsultat a szervizből a pék fa...-ra, ha megtudják, hogy annál a bizonyos társaságnál van biztosítva baleset okozója. Ennek oka van. Mégpedig az, hogy a szervizesek nem akarnak hónapokig futkozni a pénzük után, hiszen nekik az a dolguk, hogy autót javítsanak, fényezzenek, aztán a biztosító fizet nekik. Jobb esetben. Persze ha ez mindig így menne, akkor a szervizesek sem kérnék el előre a javítás árát. Futkozzon csak a károsult, legyen ő mínuszban. Ha nincs szerencséje, akkor hónapokig, vagy évekig nem jut a pénzéhez. És ez még a simábbik eset, mert tegyük fel, hogy a másik fél elismeri és le is jelenti, hogy balesetet okozott. Ha ezt nem teszi meg, akkor a károsult nehezebb helyzetben van, marad a könyörgés, aztán a perrel fenyegetés, különböző állami szerveknél a bemószerolás, stb. Mert megérdemlik.

Ezért nem szeretik sehol a MÁV ügyfeleit. Persze, vannak sima ügyek is, ahol minden úgy megy, ahogy kell. Mindez szót sem érdemelne, ha nem az ország legnagyobb biztosítójáról lenne szó, 195 000 ügyféllel. Ez rengeteg, a forgalomban lévő járművek számához viszonyítva. Kitalálták, hogy minden ügyfélnek fizetnie kell, hiszen ők nem csupán ügyfelek, hanem egyesületi tagok is, akik mint olyanok szavazati joggal is bírnak, többek között. Pótdíjat kellene fizetniük, azért, hogy továbbra is gond nélkül járhassanak, hiszen a FSZÁF nem viccel, év végén mindenképpen visszavonják az egyesület engedélyét. A tagok előtt ott a lehetőség, hogy átszerződjenek egy másik biztosítóhoz. A másik lehetőség, hogy pótdíjat fizetnek be, húsz-harmincezer forintot. Ez sok ügyfélnek megegyezik az éves díjával, esetleg még több is. Ezt az opciót túl sokan biztosan nem fogják választani. Ezért kell majd a tagoknak szavazni, hogy fizetnek-e pótdíjat, vagy sem. Nem fogják. Nem hülyék.Ráadásul semmiféle kötelezettségük nincs a pótdíj fizetésére. Csak akkor érvénytelen a szerződés, ha a biztosítási díjat nem fizeti az ügyfél. Hiába szavazzák meg egy eldugott sportcsarnokban a világ végén. Aki nem akarja, az nem fizeti. Kevesen fogják. Inkább senki. Végülis ezért a pénzért semmiféle plusz szolgáltatást nem kapnak, biztosításuk meg van. Ennyi.

Önök fizetnének valamiért, amiért cserébe semmit nem kapnak, és még ki is lehet bújni alóla különösebb kellemetlenség nélkül?  *Ugye-ugye?

Divide et impera!- Oszd meg és uralkodj!

Ilyenkor pedig az következik, hogy a PSZÁF visszvonja az egyesület engelyét. Vagyis a biztosított tagoknak át kell menni egy másik társasághoz. A legszebb az egészben, a nagy csodálkozás, hogy egyik biztosító sem vállalta be a nevetségesen alacsony díjakat, a sok peres ügyet, a ki nem fizetett pénzeket. Világos, ők nem akarják elvinni a balhét más hülyeségéért. Egyik biztosító sem kockáztatja  meg, hogy ő maga is bedőljön, és a meglévő ügyfeleit is elveszítse.  Adnak majd kedvezményeket a volt MÁV-ügyfeleknek, ha kell. Már most hallani olyat, hogy lesz olyan biztosító, aki a zűrös ügyfeleket nem veszi át, vagy brutálisan magas díjat ajánl nekik, hogy még véletlenül se náluk kössön biztosítást az illető. Hát igen, ez előfordul. Sokan és sokszor vádolták azzal a MÁV biztosítót, hogy zömmel olyanoknak van náluk biztosítása, akikkel senki nem akart biztosítást kötni, most nem részletezendő okokból.Az pedig egy különös ökörség, hogy egy csődközelben lévő biztosítótól nem lehet távozni év közben. Sok ügyfél, akik korábban olcsónak hitték ezt a biztosítót most menekülne, de nem teheti meg, csak akkor, ha a PSZÁF visszavonja az engedélyt. Nekik jó hír lehet, hogy erre valószínűleg nem kell túl sokat várni. Őket simán átveszi egy másik biztosító, akik örülnek majd, hogy év közben is sikerült párezer embert átcsábítani, ha többre nem is, de néhány hónapra biztosan. Teljesen logikus és elfogadható a biztosítók viselkedése, hiszen így minden gond nélkül jut mindegyik társaságnak jócskán ügyfél, a fineszesebbek még válogathatnak is, mérlegelhetik, hogy kivel szeretnének szerzősést kötni, és kivel nem. Így mindenki jól jár, a nagy konkurens, a MÁV pedig a terveknek megfelelően bedől, és a süllyedő hajót elhagyó ügyfeleket pedig az halássza ki, aki akarja.

Próbálom nem összemosni a két dolgot, de a dolog borzasztóan hasonlít a Baumag-ügyre, ahol néhány ember kivételével csak károsultak voltak. Őket a tévében mutogatták, mint megtévesztett egyszerű embereket, akik az egészről nem tudtak semmit, csak kicsit jól akartak járni. De ide lehetne csatolni az Il Ferro-t is, ami egy ideig működött, aztán hirtelen kártyavárként omlott össze minden. Itt is egyszerű emberek adták a tuti tippet egymásnak, akik spórolni akartak, mindegy hogyan. Biztos vagyok benne, hogy a MÁV-ügyfelek ezentúl jobban átgondolják majd, hogy kivel érdemes szerződést kötni, és kit kell messzire kerülni. Arról szándékosan nem szóltam, hogy miért lett bukta a MÁV, azt mindenki tudja. Sokan azt is tudni vélik, hogy hova vándorolt a pénz. Az biztos, hogy ez a dolog várható volt, előbb-utóbb be kellett következnie, ezt mindenki tudta, tán maguk az ügyfelek is, de sokan nem gondolták, hogy ilyen gyorsan összedőlhet a mézeskalács házikó..

*Lófaszt

Jogsit, levelezőn?Az arany középút?!Akkor és most. Nyerjen Ön is!Youngtimer Olympics - gondolatpornó (parental advisory)Vidéki anzix - Minden kezdet nehéz...Az arany középút!Nekünk is van baromállatunk, juhééé!Epic Battle I-II.Vidéki anzix - Na ilyenkor mi van?In Memoriam: Seat