Autófila

Adóznék ezzel az írással a kerékpársportnak, amit úgy szeretek, ebben a hónapban az autók mellett van némi aktualitása a témának Tour de France végett, természetesen eme járművek között keresve a közös nevezőt. Sebesség, máris nem kell tovább mennünk. Versenyzés, a kerekekkel rendelkező járműveknél többnyire a minél nagyobb sebesség eléréséről szól. Egy kerékpárosnak a maximális sebesség eléréséhez több feltételnek teljesülnie kell és emellett komoly korlátai is vannak )izomerő, súly, áttétel, légellenállás stb.), ezek növelésével vagy csökkentésével jutottak el a szinte felfoghatatlan sebességi rekordokig.

Porsche 935 1977

Múlt héten azon sopánkodtam, hogy a patent állapotú Robi-55, ami anyósomék garázsából kacsintott rám, nem akart menni. Tettem bele új benzint, kapott új gyertyát, meg csavarhúzót, mégsem pörgött fel. Csavarhúzó az alapjárati keverékcsavar és az alapjárati csavar beállításához kellet. Nem a lemez tankba döfködtem mérgemben, mint Sharon Stone az Elemi ösztönben szexpartnere arcába a jégvágót, de még ez is benne volt a pakliban.

Egy zenemániás ember nem elégedhet meg azzal a megoldással amit a tizenötödik részben írtam le.

(iPod mono hangon, lábtérben elhelyezkedo hangszórók)

Az úgy volt, hogy a múltkori napsütötte vasárnapon hazafuvaroztam a nagyszülőket Pécsre a frissen mosott kocsival. Gyönyörű idő, minden patent a gépen. Ablakok lent, tetőablak kinyitva. Kellemesen terültem el a sofőrülésben, meleg szellő lengedezett, én meg csak nyomatékból 1000-es, 1800-as fordulaton kocsikáztam, miközben a hangfalakból az első Guru’s Jazzmatazz album szólt – ami a héten Pistát is megihlette.

Elvileg lassan már a célban vagyunk és az autót mustráljuk. Így tehát be is mutatnánk:

A 300TE stimmt, a 4Matic tévedés, a gazda a négysebességes automatát értette ezalatt.

Aki ügyes, rengeteg energiát pazarol arra, hogy megtalálja sikerhez vezető utat.

Aki élelmes nem pöcsöl keresgéléssel, inkább nyúlja az ötletet.

Mi élelmesek vagyunk, így elemeztük a Totalcar és a Belsőség múlt heti működését, és a következőt állapítottuk meg:

A sikerhez és a rengeteg olvasóhoz vezető út az alábbiakkal van kikövezve:

Nem túl régen Sanyi megaposztjában arra kereste a választ, mi az igazán megfelelő "válságautó" azoknak, akiknek feltétlen szükségük van autóra, de a lehető legkevesebb ráfordítással szeretnék megúszni.

Konklúzióként eredményt hirdetett, képzeletben az én nyakamba akasztva az Änäl Ättäckerrel díszített aranyérmet a maximális elégedettséggel használt, ámbár nemrég igen csúnyán megtört Suzuki Swift 1.0-ért.

Szóval tíz autót kell összeírnom a kedvenceimből? Könnyű dolog lesz.
Csak tizet? Jajj, így már nehezebb.

A merítőhálón fennakad száz is, itt a gazdag álomzsákmány, és most vissza kell dobálnom a legtöbbet. Bocsássatok meg olaszok, franciák, japánok!

Csak tíz maradhat!

Nem is szaporítanám a szót, ommm korábban nagyon szépen kifejtette amit írnék: letűnt korok autóira áhitozunk. Viszont ha elfog a vágy, akkor nincs mit tenni, megnézzük őket videon.

Napjaink motorsportja igen izgalmas és látványos, ebben hatalmas szerepe van annak a végtelen sok közvetítési formának ami manapság rendelkezésére áll a médiának. Pálya körül elhelyezett rengeteg kamera, a versenyautók különbző részein elhelyezett optikákról meg ne is beszéljünk. Persze ott van még az "on-board" belsőkamerás felvétel, ami a nézőknek látványos, a versenyzőknek, bíróknak hasznos dokumentum egy verseny folyamán. Az igény arra látványra hogy egy pilóta mit él meg a verseny közben már régen felmerült, csak a filmes technikának kellett olyan mobilizálható szintre fejlődni, hogy ezt élvezhetően be lehessen mutatni.

Az 50'-60' évek sportautói voltak a legszebb gépek a történelemben, ez volt a formatervezés azon időszaka hogy márkánként – nem folytak össze a formák és a nevek – lehetett megkülönböztetni ezeket a csodákat. Igaz volt ez az utcai masinákra, de a versenyautók nagy többségét még mindig csak a rajtszámok alapján – kivétel a Mercedes Benz W196 – lehetett megkülönböztetni. Ekkor jelent meg furmányos formájával a Lancia D50, mint egy "málhás harcsa", úgy nézett ki a két hatalmas üzemanyagtartályával.

A Lancia kezdte, viszont a Ferrari fejezte be azt a fejlesztést, ami 1956-ra forrt ki annyira hogy Juan Manuel Fangio-t világbajnoki címhez segítse. Alberto Ascari is vezette ezt a gépet még a kezdeti időszakban - nem kis eredményekkel - de a Lancia pénzügyi helyzete és 1955 -ös tragikus halála meghiúsította azon reményeit hogy bajnok legyen ezzel az olasz márkával. Pedig Vittorio Jano forradalmi dolgokat talált ki erre a versenyautóra, pl: teherviselő elem volt a motor, ami egyben az alváz része is volt, az alacsony súlypont és a kedvezőbb súlyelosztás érdekében oldaltankokat kapott, melyek az aerodinamikai tulajdonságokat is nagyban javították. Ezt a gépet egy 2500 ccm-es V8-as 260-285 lóerős motor hajtotta és egy 5 sebességes váltón keresztül jutott el a hajtás a hátsó kerekekre. A 620 kg súlynak és az előbb említett teljesítményének köszönhetően igen figyelemre méltó gyorsulása lehetett a D50-nek. 

Rövid bemutatásként ennyit szerettem volna írni erről a csodáról de nem ez volt ami a posztot ihlette. Találtam egy rövid videót, természtesen Fangio & Ferrari D50 főszereplésével melyben olyan csodálatosan mosnak össze három idősávot, hogy öröm nézni. Az 1956-os autóval száguld a bajnok 60-70-es évek Monacojában, mindez korunk filmes technikájával kivitelezve, zseniális.
 

Nemrég jelent meg cikk, egy kiváló újságiró tollából aki a Goodwood Revival nevü rendezvényt méltatta – számomra abszolút érthető – heves vehemenciával, Ő tett róla emlitést hogy az ott résztvevő – millió eurós – álomautók a pályán nagyon keményen végzik a dolgukat. Olyan respektje van az ottani győzelemnek hogy a versenyzők nem mérlegelik a nagy küzdelemben  a hatalmas – legfőképp az anyagi – kockázatot. Ebből az autóból 6-7 darab készült és kettő maradt fent nekünk rajongóknak. Az értéke már szinte felfoghatatlan, ennek ellenére nézzék csak...

Itt nem csak anyagi kockázat volt!

A Quimby az egyik kedvenc együttesem. A fenti cím pedig egyben az egyik legjobb számuk címe is. Itt és most ez a szín lesz a főszereplő. Egész pontosan, az élő magyar nyelveben világosabb árnyalatot jelentő, piros.

Minap megütötte a fülemet egy érdekes információ a Nissan szuper sportkocsijával, a GT-R -rel kapcsolatban. Azt már eddig is lehetett tudni hogy az autó egy nagyon intelligens fedélzeti számítógéppel van felszerelve Pl: G erők mérése de ilyen fajta kontrollról még nem hallottam. A Japán belső piacra gyártott modelleknél a végsebesség 180km/h-ra van korlátozva, viszont ha az autó átlépi egy versenypálya küszöbét az autó jelet kap a GPS-en keresztül és máris rendelkezésre áll a maximális teljesítmény.

Többször említettük már milyen elkötelezettek az Autofilek a benzines autók irányába. A többség személyautóban, csak komoly fenntartásokkal tudja elképzelni a dízelmotort. Az alábbi post azonban nem evangélium-szerű kinyilatkoztatás, hanem inkább csak egy kis fricska a dízel autók szerelmesei felé.

Figyelem viccnek szánjuk!

A levezetésben viszont nincs matematikai hiba.

Gázolaj = FOS

Vagyis pontosabban:

Gázolaj = F.O.S.

Részletesebben:

Gázolaj = Fuel Of (the) Satan

Mert ugye Lowtyó barátunktól tudjuk, hogy a gázolaj a sátán üzemanyaga.

Ebből pedig már vitathatatlan a cím. :-)

Rengeteg olyan autós van, aki egész egyszerűen nem tud tankolni. Azt majdnem mindenki eltalálja, hogy a kútoszlopokhoz kell állni, ha mégsem, akkor a mosóban dolgozók kedvesen eligazítják, onnantól meg úgyis ott a kutas, aki olyan örömmel tölt, mint a villányi borászok. Legtöbbször prémium üzemanyagot, mert az jót tesz a motornak, kiskezitcsókolom. Ha nincs kutas, akkor biztos lesz valaki, aki megszánja az illetőt és tankol helyette. Ennek hamarosan vége lehet, mert itt ez a nagyszerű találmány, ami bizonyára sokat segíthet azoknak, akiknek ez a rendkívül bonyolult művelet nem sikerül.

Vajon ez is vonalkódosra húzza a szélvédőt, ha nem adunk elég jattot?

Az előző részből megismert Kaprál úr, a Zöldségessel Indiába sorozatunk egyik szereplője felhívott, nem-e segítenék neki elvontatni a másik autóját a szerelőjétől, ugyanis a szerelő  már nem fér el a sok vastól.

A jó sztoriért mindent, vontatásban meg úgy is profi vagyok, szóval elvállaltam.

Szombat délelőttre esett az akció, Kaprál úr két kislánya és kutyája is résztvett az akcióban, mivel anyuka Prágában volt, továbbképzésen.

Siettünk, ezért odafele úton nem fényképeztem, viszont a szerelőnél akadt fotóznivaló: 

Mivel rég volt igazi bejegyzés az Utcán láttuk rovatból, eltekintve az előző bejegyzésemtől, de az inkább közlekedésbiztonsági szempontból érdekes. Most elétek tárom telefonom bugyraiból a legutolsó utcán fotózott autók képeit.

Elsőnek egy RS4-es Audi idén márciusból, Hévízről.

Rocko, eszembejutottál, mikor megláttam. :)

Ohh, megtisztelő, de az RS-ek sosem voltak a szívem csücskei, maximum az UrS4. :)

Rocko

Másodikként egy szlovák rendszámos Porsche Boxster júliusból, Budapestről, a WestEnd City Center mélygarázsából.

És végül, de nem utolsó sorban egy W126-os Benz, idén augusztusból, Ajkáról.

Akárhányszor meglátom, mindig előjön belőlem a birtoklási vágy egy ilyen iránt.

Amikoris...

Utolsó kereszteződés, az utolsó kanyar.
A várost elkerülő körgyűrű miatt a kereszteződés tele van táblákkal, sávok teljesen felborítva. Negyvenes táblák mindenhol. 
Várok, mivel a szemaforon pirosat kaptam. Teszek egy D-t, lassan elindul a konvoj, balra kanyarodok. Egyszercsak satufékezéssel közeledik egy piros autó.
Szemből.

Az autó harmadik napja áll a parkolóban, valószínűleg az akku le van merülve.
Naponta meg kell néznem a hidegindítós videót, mert a napi "kotyogásadag" hiánya súlyos frusztráltsághoz és csökkent munkakedvhez vezethet hosszútávon.